1. Ilama Árgilus:
AN-KI Végtelen szerelem
Első könyv: Ősföld büszke népe
1

2. 2

3. – Mióta szeretsz? – kérdezte a lány.
– Az idők kezdete óta – felelte a fiú.
– Mióta szeretsz? – kérdezte a fiú.
– Az idők kezdete óta – felelte a lány, és rátette a kezét a gömbre, míg a
fiú újra kinyitotta az első könyvet.
Már lassan két éve éltek a városban. A kihalt, világtól teljesen elzárt város vö-
rös kövei, épületei és utcái időtlen nyugalmat sugároztak, s végtelen titkokat sej-
tettek. Ketten voltak, de nem hiányzott nekik senki más. A kutatás izgalma min-
den napot különlegessé tett számukra. Megérkezésük után két hónappal fedezték
fel a földalatti alagutat, mely a szemközti hegy belsejébe, a vízesés mögé vezette
őket. Újabb két hónap, és rátaláltak a házak alatti szintekre is, s nem sokkal ez-
után a tér alatti hatalmas könyvtárra. A belőle nyíló kisebb szobára azonban csak
három napja. Ebben a szobában állt az oltár. Ők maguk nevezték oltárnak, való-
jában három kőlap alkotta. Egy nagyobb vízszinteset két kisebb tartott asztalsze-
rűen a terem közepén. Rajta öt könyv sorakozott olyan távol egymástól, hogy
kényelmesen ki lehessen nyitni őket, ne kelljen a többire ráfektetni. A könyvek
ránézésre pont olyanok, mint a nagyteremben lévők. Ugyanabból a különleges
anyagból készültek a lapjaik. Nagyon vékony aranyfüstből préselhették, mégis
megfelelően erősnek bizonyultak. Nem szakadtak, és láthatóan az idő sem tett
bennük kárt. A lapok felülete elég matt ahhoz, hogy viszonylag könnyen el le-
hessen olvasni a rájuk fekete festékkel rótt írásjeleket. Kilenc hónapba került,
míg megtanulták megérteni a nyelvet. Már ismerték az egyes írásjeleket, tudták,
hogyan kell értelmezni, hogyan kell a szavakat és a mondatokat összerakni. A
jelekhez tartozó hangokat azonban nem ismerték. Az asztalon, közel a peremhez
kialakítottak még egy mélyedést, melybe egy áttetsző, férfiökölnél legalább két-
szer nagyobb, hegyikristályból készült gömb állt, melynek előző nap késő dél-
után fedezték fel a titkát.
Most úgy döntöttek, újra kezdik olvasni a könyveket, immár a gömb segítsé-
gével. Ültek egymás mellett az oltár mellé állított padon, fogták egymás kezét, a
lány másik keze a gömbön nyugodott, a fiú ujjaival követte a szöveget az első
könyvben, és közben hangosan kimondta a szavakat. Ekkor a gömb életre keltet-
te azokat a tudatukban, segített megérteniük az író érzéseit, gondolatait. A sza-
vaknak nem egyszerűen csak jelentésük lett, hanem életük is. Amikor kimondták
egy tárgynak a nevét, mintha az adott tárgy felragyogott volna, tudatukban meg-
jelent a tárgy teljes valójában, megélhették születését, életét, majd átalakulását.
Ahogy ott ültek egymás mellett, mint aki a legértékesebb kincs birtokába ju-
tott, meghatottsággal, vegyes áhítattal olvasták a sorokat, miközben figyelték,
ahogy elméjükben megelevenednek a történések, mintha közösen álmodnák
ugyanazt.
3

4. Soral
– És mekkora a szárazföld? – kérdeztem apámat.
Gyermekként apám és anyám jelentette számomra a világ két legbölcsebb em-
berét. Engem és a húgomat is saját szüleink tanítottak, mint ahogy minden gyer-
meket a Városban.
– Kicsit kisebb, mint a bolygó fele – válaszolta.
– Nézd! – mutatott egy régi képre, a bolygónk térképére. – Északon és
délen majdnem eléri a sarkokat, az egyenlítőnél a legszélesebb, ott egy kicsit
több mint a bolygó fele. Olyan, mint egy jó kövér tojás. Látod? Északon egy ki-
csit keskenyebb, mint délen.
Nem elégedtem meg apám válaszával, ezek az adatok nem sokat mondtak ne-
kem, ezért másképp kérdeztem.
– Mennyi ideig tartana végigmenni rajta?
Apám elmosolyodott.
– Gyalog, vagy hátason akarsz menni?
– Hátason gyorsabb – gondolkodtam el. – Hátason mennyi ideig tarta-
na?
– Ha a keleti partról mennél a nyugatiig, nézd, innen idáig, és egész nap
mennél mondjuk ügetve, akkor kicsit több mint, egy teljes évig.
– Akkor a mi bolygónk nagyon nagy – állapítottam meg komolyan.
– Igazad van fiam, nagyon nagy – nézett rám apám büszkén, értékelve,
hogy fia ilyen komoly, tudományos megállapítást tudott tenni. Már gyermekként
is nagyon érdekelt a körülöttem lévő világ és mindaz a tudás, amit őseink össze-
gyűjtöttek róla.
Születésemkor még csak egyetlen szárazföld emelkedett ki a vizek
végtelenjéből. A bolygó már túlélte az első olyan civilizációt, mely szinte teljes
egészében kipusztította önmagát. Azért csak szinte, mert egy kicsiny csoportjuk,
néhány bölcs előrelátásának köszönhetően megmenekült. Ezen néhányezer fős
csoport tagjai és leszármazottaik, az okos tervezés miatt évszázadokig rejtve ma-
radtak az első civilizáció nyomába lépő új népcsoportok előtt. Így tudták meg-
őrizni tudásukat a jövő nemzedékeinek.
– És miért ölték meg egymást az emberek?
– Mert így gondolkodtak. Sokan azt hitték, hogy attól lesznek boldogok,
ha elveszik a többiektől a vagyonukat, mások pedig azt hitték attól, ha megszab-
hatják a többieknek, hogyan kell élniük.
– És most már tudják az emberek, hogy nem szabad egymást bántani?
– Itt a Városban már igen. De a bolygó többi részén még nem. Ott több
különböző népcsoport él, erről is meséltem már. A mi őseink emlékeztek rá, mi-
lyen érzés elpusztítani egy egész bolygó lakosságát. Akik utánuk jöttek, azok
még csak most fedezik fel a bolygót és önmagukat. Ők még nagyon fiatal népek.
– Nagyapa azt mondta, olyanok, mintha ők lennének a mi unokáink.
4

5. – Olyasmi.
– És mi tanítjuk őket.
– Így van.
– És nagyapa most tanítani ment az erdőlakók közé.
– Igen.
Szerettem hallani, hogy az én nagyapám tanítja az erdőben élő törzseket. Én is
meg akartam ismerni őket, alig vártam, hogy felnőve én is elmehessek hozzájuk.
– És mit tanít a nagyapa nekik?
– Mindent, amit meg akarnak tanulni. De főképp azt, hogyan lehet bol-
dogan élni.
– Azt mondta, ha felnövök, én is elmehetek majd vele.
Kezdetben hatalmas volt a különbség a régi civilizáció megmaradt tagjai és az
új népek között. Az új lakosok Isteneknek tekintették őket, amikor néha megje-
lentek közöttük. Ahogy teltek a századok, az újak fejlődtek, a régiek, ahogy tud-
ták, segítették őket, tanultak hibáikból. Alig százezer év múlva, egyre jobban
kezdtek hasonlítani egymásra a régi és új népek. Az én koromra népem, az ősla-
kosok, már sokkal kevésbé különböztek az újaktól. Átlagosan még magasabbak,
arányosabb felépítésűek voltunk, és arcvonásaink még őrizték őseink elegáns és
nemes vonásait. Hozzánk képest az újak még szögletesebb felépítésűek, kevésbé
finom és rugalmas izomzattal, merevebb arcvonásokkal rendelkeztek, bár akad-
tak már kivételek. Korábban hófehér bőrünk alkalmazkodott az erősebb napsü-
téshez és aranyszínű árnyalatot kapott, bár még így is jóval világosabb, mint a
többieké. Ha közéjük keveredünk, még feltűnést keltünk, de már nem tűnünk
számukra teljesen más fajnak.
– Az erdőlakók okosak?
– Az erdőlakók sokan vannak. Vannak olyan törzsek, akik már tanulnak,
és meg akarják ismerni a világot, és vannak, amelyek még nem.
– És akik nem akarják, azokat hogyan tanítja a nagyapa?
– Azokat nem tanítja.
– Miért?
Mert akkor a nagyapa is olyan buta lenne, mint azok a régi emberek, akik azt
hitték, meg tudják mondani másoknak, hogyan éljenek, mitől legyenek boldo-
gok.
– Mesélj még apa, a többi emberekről is.
– Róluk már meséltem.
– Meséld el újra! – kérleltem.
– Jó, de most nézd a térképet is, és keresd meg azokat a helyeket, ahol
ezek a népek élnek. Kezdjük a síkföldiekkel. Ők hol élnek?
– Itt – mutattam a bolygó északi részére.
– Igen, már benépesítették szinte az teljes északi féltekét. Ebben az
északi hegységben nem ők laknak, és a partokon sem, de középen, a sík területe-
ken nagyrészt ők élnek, és főleg növényeket termesztenek. Itt csak kisebb dom-
5

6. bok vannak és sok-sok mocsár is. Látod ezeket a szürke foltokat? Ezek a mocsa-
rak.
– Aztán vannak még barlanglakók is, ugye apa?
– Igen. Ők hol élnek?
– Itt a hegyekben – mutattam a szárazföld déli féltekéjének keleti részét
elfoglaló hatalmas hegységrendszerre.
Ebből a hegységrendszerből két nyúlvány is indult. Az egyik, az északi végről
keletnek, nagyjából az egyenlítő mentén, nem igazán hosszú, inkább széles. A
másik nyúlvány a hegységrendszer déli végéből szintén keletnek tartott, a déli
pólus környékének síkságát választotta el az erdővilágtól, és leért egészen a ke-
leti partig.
– Mire emlékszel a mesémből, amit a barlanglakókról mondtam?
– Ők ezekben a hegyekben, a barlangokban laknak. Sokat vadásznak,
ezért sok fegyver kell nekik.
– És honnan van nekik fegyverük?
– A barlangokban találtak olyan köveket, amelyekből fémet tudtak ol-
vasztani, és abból csináltak fegyvereket.
– Így igaz. És kik azok a partlakók? – kérdezgetett tovább apám.
– Itt élnek a föld nyugati partján, az óceán mellett. Ez jó föld, csak nem
elég széles. Ők sok finom gyümölcsöt és zöldséget is termelnek, de a barlangla-
kók mindig elveszik tőlük.
Nyugaton egy nem túl széles, termékeny óceánparti sáv húzódott, melyet ere-
detileg egy halászatból és növénytermesztésből élő nép lakott. Őket gyermekko-
rom végére teljesen leigázták és kis híján kipusztították a következő széles hegy-
ségrendszer lakói. A barlanglakók a hegységek vadjaira építették életüket, vala-
mint igen hamar felfedezték a hegyekben található érceket. Ők találták fel újra a
fémkészítést, a fegyvergyártást. Fegyvereik segítségével sikeresen fosztogatták a
parti sáv lakóit. Megtermelt élelmüket rendszeresen elvették, így a partlakók
száma rohamosan csökkenni kezdett.
– És miért ilyen rosszak a barlanglakók?
– Mit jelent az, hogy rosszak? A sas megeszi a mompit. A sas rossz?
– A sasnak kell az ennivaló.
– A barlanglakóknak is kell, és úgy gondolják, könnyebb, ha mástól ve-
szik el. Ők nem tudnak növényt termelni, de egyszer ők is megtanulják majd.
Egyszer pedig, majd ha nagyobb leszel, azt is megérted, hogy a jó és a rossz lé-
tezik is és nem is. De ehhez még nagyon sok mindent meg kell ismerned a világ
teljességéből.
Megjegyeztem apám szavait – megkérdőjelezhetetlen bölcsessége mindig is
lenyűgözött –, és tovább kérdeztem.
– Itt, az erdővilágban élnek az erdőlakók, akikhez most a nagyapa ment,
ugye? – mutattam egy, a térképen zölddel jelölt nagy területre.
– Igen – felelte apám.
6

7. Ezen terület sűrű erdeiben élt az erdőlakók harcias, de büszke népe. Őket
egy nagyobb mocsár védte a barlanglakók legnagyobb településeitől, és a nagy
hegység északi nyúlványában, a szárazföld majdnem közepén eredő, egyre szé-
lesedő nagy folyó, a síklakóktól. Az Északi Folyó az egyenlítőtől kissé délebbre
vágta ketté a földrész keleti oldalát, és több napi járóföldszélességben ömlött az
óceánba. Területük másik határa a nagy hegység déli nyúlványa volt. Így egy, a
természet által kialakított, védett medencében, a másik két technikailag fejlet-
tebb néptől jól elzárva, elrejtve alakultak ki az erdőlakók települései. Az ő biro-
dalmukat vágta ketté a bolygó másik nagy folyója, a Déli Folyó, mely az északi-
val párhuzamosan, tőle délebbre ömlött az óceánba.
– Tőlük nem veszik el a barlanglakók az ennivalót?
– Nem. Ahhoz át kellene kelniük ezen a mocsaras területen. Látod, ez a
valaha hatalmas tó, melyet a hegyekből lefolyó vizek tápláltak, mostanában már
nagy részben elmocsarasodott. – És mi? – kérdezett tovább apám. – Mi hol la-
kunk? Mutasd meg a Várost a térképen!
– Itt – mutattam a nagy hegység déli nyúlványának közepére.
Őseink itt rejtették el a mi lakóhelyünket, a Várost. Eléggé félre esett ahhoz,
hogy senkinek ne jelentsen komolyabb stratégiai értéket, de viszonylag könnyen
elérhettük bármelyik birodalmat, ha szükségét éreztük. Legkönnyebben az erdő-
lakókat. A síklakókon, a barlanglakókon és az erdőlakókon kívül, élt még né-
hány kisebb népcsoport, mely inkább a szárazföld szélein, a még lakható perem-
területeken próbált meg életben maradni és önálló kultúrát létrehozni. Akkor,
még gyermekként, semmit sem sejtettem arról, hogy mi vár ránk és ezekre a né-
pekre. Akkor még senki sem sejtette!
Annalilla – Titkok kora
– Nem baj! – Nem baj, Ilos! Bakunak jó lesz. Második feleségnek jó
lesz. Ő hajlandó lesz annyit fizetni érte, mintha első feleség lenne – dünnyögte
apám születésemkor az orra alá.
Az, hogy anyámat, vagy önmagát vigasztalta-e ezzel, sosem derült ki.
– Két fiú után nem haragudhatok azért, mert ez lány lett – mondta, mint-
ha tehetett volna róla anyám, hogy nem fiút szült.
– Köszönöm – mondta anyám, és valóban hálásan nézet urára, amiért
hajlandó megtartani, annak ellenére, hogy lány lettem. Ez jelentette életem első
győzelmét apámmal szemben.
– Bama legidősebb fia most 14 éves. Mire ez tizenöt lesz, addigra az el-
ső felesége már megszüli neki a fiúkat, és főleg azokkal lesz elfoglalva. Baku
örülni fog egy jó házból való, széplánynak. És így van ez rendjén. Az üzleti kap-
csolatok érdekében elég követ fog fizetni érte. Első feleségtől van, és ha rád ha-
sonlít, akkor szép is lesz. – Igen, ha szép lesz, megkérem az árát. Nagyon jól ki-
találták ezt a régiek.
7

8. Később, már nem csak anyám elbeszélése nyomán, de magam is gyakran
éreztem, mennyire büszke jószívűségére, arra, hogy életben hagyott, és arra is,
hogy ügyes üzletemberként a leghatékonyabban oldotta meg a felnevelésemmel
kapcsolatos költségeket. Befektetésnek tekintette, mely jó haszonnal térül visz-
sza, ha sikerül eladnia.
– Tehát megtartod? – kérdezte apám öccse, akit harmadik fiúként a szo-
kásokhoz híven orvosnak képeztek ki, így ő gondoskodott az egészségünkről.
Neki nem lehetett saját felesége és gyermekei, éppúgy, ahogy apám nagyob-
bik öccsének, a fegyveresnek sem.
A mi kasztunkban csak az első fiú alapíthatott családot, a második csak ak-
kor, ha az első nemzőképtelennek bizonyult. Az első fiú kötelessége a vagyont
átvenni, egyben tartani, és ha lehet növelni. Ő tanulja meg az üzletet. Nálunk ez
a szerep apámnak jutott. A második fiú feladata a család védelme, a biztonság
megszervezése, a harc megtanulása. A harmadik, negyedik vagy néha ötödik fiú
tanult. A családfő értékrendje és döntése szerint lehetett belőlük orvos, pap, ta-
nár, vagy alkalmazott a családi üzletben.
Az persze gyakran előfordult, hogy a fiatalabb fiúk is gyermeket nemzettek
egy szerencsésebb alsóbb kasztbeli lánynak, vagy szolgálónak, aki némi járan-
dóság fejében aztán felnevelte a gyereket, ha az apa úgy döntött, életben hagy-
hatja, de a gyermeknek soha, semmilyen igénye nem lehetett a családdal szem-
ben. Ezeket a gyerekeket gyakran vették fel szolgának, esetleg kiképezték a csa-
ládot védő fegyveresnek. A második, vagy harmadik feleség gyermekeit sem il-
lette örökség. Ezzel a törvénnyel biztosították, hogy ne szakadhasson szét a csa-
ládi vagyon.
De én lánynak születtem. Ha életben hagy, két út közül választhatott számom-
ra az apám. Vagy elad feleségnek egy azonos kasztbelinek, illetve, ami ezzel lé-
nyegében azonos, ágyasnak egy nemes házába, amennyiben szép leszek. Ha
nem leszek elég szép, akkor pedig elkönyveli veszteségként felnevelésem költ-
ségeit és reménykedik, nem élek túl sokáig. Apám tökéletes képviselője volt a
vagyonosok elsőszülött fiainak. A kövek jelentették számára az élet értelmét.
Magas, erős alkat, határozott elképzelésekkel az életről. Mindent úgy tartott tö-
kéletesnek, ahogy azt ősei már évszázadok óta kitalálták. Mivel hitt benne, aka-
ratát minden körülmények között végigvitte. Az egész család az ő döntései alap-
ján cselekedett.
Azzal, hogy Baku nevét kimondta, sorsom születésemkor hivatalosan eldőlt.
– Kicsi és elég gyenge – magyarázott még apám anyámnak. – Nem al-
kalmas első feleségnek. Nem fog tudni sokat szülni. Második feleségnek nevel-
jük. Baku az üzlettársam lesz addigra. Szépen fog fizetni érte. És még nem is
lesz öreg. Jó lesz a lánynak.
A második feleségtől már nem vártak sokat. Az első feleség a gyermekeket
szülte, a harmadikat pedig rendszerint már idősebb korban vették és mindig na-
gyon fiatalt. Ő az ifjúságával kellett örömet vigyen, a már öregedő családfő éle-
tébe. Kettejük között csupán időkitöltő szerepet játszott a második feleség, őt
8

9. becsülték a legkevésbé. Anyám, első feleségként szemrebbenés nélkül vette tu-
domásul férje döntését: Az ő utasításai irányították, saját élete nem lehetett.
Apám nem bánt vele rosszul, kedvelte, de csak, mint tulajdonát, mint egy érté-
kes követ. Pedig csodálatos asszony volt. Finom és törékeny alkat. A szokásostól
eltérő zöld színű szememet is tőle örököltem. Tudta, nincs értelme ellenkeznie,
így hát magába zárta fájdalmát, de belül nagy elhatározásra jutott. Nem tudta,
csak sejtette, hogy én más leszek, mint kasztunk többi leánygyermeke. Ezért új
feladatot, új életcélt választott magának. A saját életébe már beletörődött, de
hogy a kezében tartott, testéből származó kis tehetetlen csöppség, ugyanazt az
életet élje, mint ő, azt nem tudta elfogadni. Ettől a pillanattól, legfontosabb fel-
adata lett engem megmenteni saját kasztomtól, saját családomtól, eleve elrendelt
sorsomtól.
Fiatal korában ő is lázadt apja és a családi szokások ellen, csak saját értelme
és tapasztalatai győzték meg arról, hogy nincs esélye életének gyökeres megvál-
toztatására. Még kislánykorában, titokban megtanult írni, olvasni, és a számolás
tudományát is elleste apjától és bátyjától, pedig mindennemű tudást, fővesztés
terhe mellett tiltottak meg minden nőnek a vagyonosok kasztjában. Munkát vé-
gezni, főzni, szőni, fonni, varrni, csak a szegények lányai tanulhattak, esetleg az
otthonmaradásra ítélt nők.
Engem varázslatos, titkokkal teli gyermekkorral ajándékozott meg. Rengeteg
történetet tudott, és mindnek meg kellett tanulnom fejből a hátterét. Először azt
hittem, ez is hozzá tartozik, csak később jöttem rá a mese és a valóság közötti
összefüggésre. Minden cselekmény valós helyszínen játszódott, a herceg ponto-
san azon az úton ment el a kincsért, amelyik a házunktól a kikötőig vezetett.
Tudta, mikor és hova indulnak a hajók, hogyan kell rájuk felszállni. A mesebeli
herceg érdekes mód, mindig a barlanglakók országába érkezett, és nekem meg
kellett jegyeznem az új ország földrajzát, városait, útjait, beszédét, szokásait.
Írni, olvasni, számolni a legnagyobb titokban tanított. Sokszor játszott velem
a homokos sétány félreeső részén.
– „És akkor a herceg bement a házba” – mesélte. – Látod, ez itt egy há-
zikó – mondta és egy levélszárral házformát rajzolt a homokba. Így kell rajzolni!
Húzol két vonalat egymás mellé, és itt középen összekötöd. Amikor kimondod,
ház, először lehelsz egyet, így, hogy hhh, utána ásítasz, ááá, és a végén züm-
mögsz, mint a méhecske zzz – mondta kacagva, és az ujjával eljátszotta, hogyan
zümmög a méh a fejem körül. Utána rajzolt egy ásító szájat, majd a méhecske
szárnyait. A rajzokat később már csak jelezte néhány vonallal, amiket megtaní-
tott összeolvasni. Mutasd meg, mit csinálsz a száddal, amikor ezt kimondod! –
kért, és egy újabb vonalsort rajzolt a földre.
– Zzzááárrr – játszottam a hangokkal.
– Zár. És mi az a zár?
– Amivel be lehet csukni a kaput.
– Ügyes vagy, Gyöngyöm! – és valóban büszkén ölelt magához, miköz-
ben gyorsan eltörölte a rajzokat, nehogy bárki megláthassa.
9

10. Szinte észre sem vettem, és megtanított írni, olvasni, számolni. Mivel nem
tudtam, hogy ez valami fontos és értékes dolog, egyszerűen játéknak éltem meg,
a játékaimmal pedig senki nem foglalkozott anyámon kívül. Csak jóval később
tudtam papírokhoz jutni, és azokon is gyakorolni az írás művészetét.
Hétéves koromig csodálatos és gondtalan életet éltem, egy varázslatokkal,
mesés kalandokkal teli álomvilágban. Akkor azonban anyám beavatott a titokba,
honnan tudja mindezeket. Ekkorra már mindkét öcsém megszületett, és anyám-
nak nagyon kevés ideje maradt a tudásvadászatra, ahogyan ő nevezte. Egy csen-
des este bevitt a szobájába. Kinyitotta az ablakot, melyen át besütött a hatalmas
korongú telihold. Kint a fák sötéten bólogattak az enyhe szélben, és az ugróbo-
gár hangja töltötte be a teret. A szoba felől sugárzó gyenge mécses fénye hiába
próbált versenyre kelni a holdtányér ragyogásával. Különös, meghitt hangulat
öntötte el a szobát.
– Fontos dolgot kérek tőled – kezdte.
Figyeltem, mert hangja nagyon ünnepélyesen csengett.
– Amit most elmondok neked, azt soha, senkinek sem árulhatod el!
– Nem fogom – ígértem.
– Az egyszerű szó most kevés. Bízom benned, tudom, mindig betartod,
amit nekem ígérsz, mégis most azt kérem, hogy esküdj meg. Nézz fel a Holdasz-
szonyra, és esküdj az asszonyok egyetlen reményére, lelkünk egyetlen vigaszta-
lójára, a sejtelmes, de szerető fényére, hogy amit most mutatni fogok, azt soha,
senkinek nem árulod el.
A Holdasszony fénye megvilágította az arcát, és most különösen sugárzónak,
mégis fájdalmasan titokzatosnak láttam. Egész életemre lelkembe vésődött ez a
jelenet. Azt hiszem, pontosan ezt akarta.
– Megesküszöm, anya!
– Nem árulhatod el sem apádnak, sem testvéreidnek, sem senkinek itt a
házban, bármilyen barátságosnak is mutatja magát. Legfőképpen el kell titkol-
nod a szolgálók előtt, mert ők legtöbbször csak kihasználnak.
– Nem fogom.
De hát, hogyan is árulhattam volna el az én gyönyörűséges, okos és varázsla-
tos anyámat. Bólintott, és láttam, elfutja szemét a könny. Egyetlen lányaként
imádott, és éreztem, elégedett a komolyságommal, a figyelmemmel.
– Most megmutatom neked az én kincseskamrámat.
Bevezetett a szobájából nyíló kis cselédkamrába, amit nem engedett egyetlen
cselédnek sem használni.
Valahányszor ez szóba került, komoly hisztit csapott, kijelentette, zavarja ál-
mában, ha valaki ott szuszog.
– Itt találhatod meg a világ legszebb kincseit – mondta.
Körülnéztem, de csak egy régi, kopott zsámolyt és néhány ritkán használt ru-
hát láttam, ezért kérdőn néztem vissza rá.
– A világ legszebb kincsét úgy hívják, tudás. A tudás olyan érték, amit
nem lehet tőled elvenni. Nem kell fegyveresekkel őriztetned, és ha nem akarod,
10

11. senki nem tudja meg, mennyi van belőle neked. A világ nagyon érdekes, és ha
sok mindent tudsz, akkor segít is téged. De ha nem ismered, nem tudod milyen,
milyenek az emberek, akkor ellenséges és veszélyes. És neked, Gyöngyöm, na-
gyon sok tudásra lesz szükséged.
– Többre, mint neked?
– Sokkal többre.
– Miért?
– Ezt nemsokára meg fogod tudni. De most maradj csendben és figyelj.
Óvatosan megmozgatott egy csempét a falon és kiemelte. Mögötte egy szellő-
ző húzódott, melyen át távoli hangok szűrődtek felénk. Hamarosan felismertem
apám hangját, amint tárgyalt valamelyik kereskedőjével az irodájában, másrészt
idősebb bátyám szobájából hallottam, ahogy tanítója magyarázott neki. Anyám
két kis tükörrel addig ügyeskedett, míg apám szobájának egy részébe be tudott
pillantani. Ide nő sosem tehette be a lábát. Csak férfi szolgák takarították, csak
férfiak vihették be neki a kívánt ételt vagy italt. A babona szerint, a női érintés
átkot hoz az üzletre, szerencsétlenség, kár éri a tulajdonost miatta. – Így tanult
hát anyám. Visszavonulást, alvást színlelve leste, hallgatta a férfiak beszédét. A
kereskedők jelentéseit messzi földön tett látogatásaikról, arról, mit adtak el, mi-
lyen sikerrel, milyen új utakat fedeztek fel. Mindent megjegyzett, mindent fej-
ben tartott, hogy ha eljön az ideje, át tudja adni nekem. Ő már akkor tudta, egy-
szer majd az életet jelenthetik számomra ezek az ismeretek.
– Ugye már érted, miért nem szabad ezt senkinek sem megtudnia? –
kérdezte.
– Igen, anya! – és valóban értettem.
Akkor még nem tudtam, mi ezzel a célja, de felfogtam, mindez milyen na-
gyon veszélyes. Apám teljes mértékben hitt világunk rendjének tökéletességé-
ben. Tudtam, a saját házában talált árulónak sem kegyelmezne. Sorsa tökéletes
elégedettséggel töltötte el, így azt sosem vette észre, mekkora árat fizetnek ezért
mások.
Két-háromévente apám elengedte anyámat néhány napra, meglátogatni az
édesanyját, az én nagymamámat. Ezekről az utakról anyám mindig varázslatos
kincsekkel tért haza. Egyik alkalommal egy szótárat sikerült szereznie. El sem
tudom képzelni, hogyan juthatott hozzá, és hogyan csempészhette be a szobájá-
ba. A hegyek országának nyelvéről szólt. Ezt is a szellőzőben rejtette el. Együtt
ízlelgettük, tanulgattuk a tiltott szavak zenéjét. Egyre többet értettünk meg a bá-
tyámat tanító mester mondataiból. Atennek meg kellett tanulnia ezt a nyelvet,
hiszen apám sok mindent cserélt a hegyek országának lakóival, a barlanglakók-
kal.
Anyám már korábban sajátos étkezési rendet alakított ki. Amíg a férfiak ettek,
addig a nők visszavonultak, és csak ha ők befejezték, akkor fogyasztották el
gyors ebédjüket, vagy vacsorájukat. Apámnak ez tetszett, a tisztelet jelének vet-
te.
11

12. – Jó feleség vagy, a lányodat is erre neveld, akkor minden rendben lesz
– mondogatta gyakran.
Az okot azonban sosem kereste. Valójában anyám így használta ki hosszú, né-
ha több septnyire is elnyúló, számunkra érdektelen üzleti traktáit. Ezek alatt mi
némi alvásidőt csíptünk el magunknak, hogy az est leszálltával elkezdjük saját,
titkos, önálló életünket. Alkonyat után belopóztam anyám szobájába, elmeséltük
egymásnak, mit sikerült aznap megtudnunk, megértenünk, megtanulnunk. Ekkor
már nem fenyegetett a lebukás veszélye, mert a szolgák az egész napi robot után
fáradtan tértek nyugovóra, és mi is eljátszottuk a lefekvést. Ilyenkor apám rend-
szerint feltűnés nélkül elhagyhatta a házat egy kis esti mulatásra egyik üzlettár-
sánál vagy valamely leányháznál. Mi anyámmal összebújtunk, én elmondtam
mit hallottam délelőtt a bátyám taníttatásából, amikor anyám a két kicsivel fog-
lalkozott és fedezett engem. Ő pedig délutáni kémkedésének eredményéről szá-
molt be, amikor is a kicsik pihentek és a dadák vigyáztak rájuk. Ezalatt anyám
látszólag visszavonult, én pedig figyeltem, senki meg ne lephesse.
Majd késő éjszakáig csendben gyakoroltunk, semmit nem akartunk elfelejteni.
Nyolcadik születésnapomra anyám egy babát varratott nekem. Először meg-
lepődve néztem furcsa ajándékát, hiszen sokkal csodálatosabb elfoglaltságaim
voltak annál, minthogy egy üres rongydarabot babusgassak.
– Minek ez anya? – kérdeztem.
De anyám kacsintott és azt mondta:
– Ha apád látja, tégy úgy, mint aki örül neki.
És én engedelmesen örültem neki, mert ismertem anyámat, tudtam, okkal
mondja. Néhány nap múlva, este bejött a szobámba és újabb kincset mutatott.
– A szolgálótól csentem el – vette elő büszkén szerzeményeit.
Egy tűt és egy gombolyag nagyon vékony fonalat tartott a kezében, de jobban
vigyázott rá, mint apám a legnagyobb kövére. Megmutatta, hogyan varrta a ba-
bát a szolgáló és ő is munkához látott. Felbontotta a baba hátán a ruhát, egy da-
rabka szövet segítségével kis zsebet alakított ki rajta. Elővett egy vászonzacskót
és kinyitotta.
– Most jól figyelj! Ezek itt – mondta elhaló, mély tisztelettel a hangjá-
ban –, ezek lehetnek itt, a szabadságod zálogai.
– Sok, apró, a gyenge fényben is szikrázó kő hullott a tenyerembe.
– Milyen csillogóak! – lelkesedtem. – Holdasszony kövei?
– Igen, de ne a külsejük érdekeljen! – szólt rám anyám. – Az értékét ta-
nuld meg. Az életedet jelenthetik. Lásd, elég kicsik, nem tűnnek fel, ha csak egy
-kettőt sejtenek nálad. Ennyije egy szolgálónak is lehet. De elég értékesek ah-
hoz, hogy ha bajba kerülsz, segíthess velük magadon.
– Hogyan kerülhetek bajba? – kérdeztem, de már rá is jöttem.
Hiszen mi anyámmal egész életünkben olyanokat csináltunk, amik miatt,
akár nagyon nagy bajba is kerülhetett egy nő.
– Gyöngyöm, figyelj most nagyon rám! Oly fiatal vagy még, és nekem
igen nagy terhet kell rádraknom.
12

13. Ekkor mondta el, apám milyen sorsot szánt nekem.
– Tudod, ezek felnőtt dolgok, de én úgy hiszem, már nem sokáig itt le-
szek veled. Nem tudok majd vigyázni rád. Úgy érzem, nem várhatom meg, amíg
felnősz. Apád Bakunak szánt, ez ellen nem tehetünk semmit. Baku apja most ve-
szi magához a harmadik feleségét, mert a második nemsokára meg fog halni.
– Meghalni? Miért?
– Baku családjában a nők nem élnek hosszú életet. Túlságosan szeretnek
a férfiak a leányházakba járni. Nem is igen válogatnak. Bama, az apja, nem csak
a rendesebbjébe jár, de utazásai során nemigen tudja megállni, és bármelyik épp
útjába esőbe bemegy.
– Honnan tudod ezt?
– A szolgálóktól, akik ismerik az ő szolgálóikat. Többször mesélték,
hogy Bama már megint beteg. Gyakran szed össze különböző betegségeket mire
hazaér, amit itthon aztán az öccse és az orvosai nem győznek kikezelni. Az öreg
Bama ilyenkor sem vigyáz, és csúnyán megfertőzte a második feleségét, aki
sokkal érzékenyebb, gyengébb teremtés. Most, hogy beteg lett, Bama már nem
törődik vele. Az első felesége már idős neki, úgyhogy egy harmadik asszonyt
vett épp nemrég, de szegényt valószínű ugyanúgy meg fogja fertőzni. Baku már
most gyakran vele tart az utazásokon és bizony ő sem veti meg a leányházakat.
Ő most még vigyáz, mert első felesége még szülőkorban van, de ha már meg-
születtek a fiú utódok, akkor a második feleségét – tudom –, már ő sem kímélné
túlzottan. A második felesége pedig te leszel Gyöngyöm. Láttam és hallottam
Bakut. Már most borzasztóan kövér és kegyetlen. Az öccse titokban meg akarta
tartani a fiát az egyik szolgálólányuktól. A gyerek már betöltötte a második évét,
amikor Baku tudomást szerzett a létezéséről. Képes volt a kétéves gyermeket
megöletni. Próbáltam apáddal beszélni, de őt csak az érdekli, hogy minél hama-
rabb elhagyd a házat és minél jobb árat kapjon érted. Szerinte Baku jól fog veled
bánni, mert az üzlettársa lánya vagy. Én ebben nem bízom. Az apja is egy üzleti
partnerének lányát vette meg, mégse kímélte. Ha már az ő felesége vagy, apád-
nak semmi köze nem lesz hozzád. És azt se felejtsd el, a második feleség gyer-
mekeit rendszerint nem tartják meg. A lányokat szinte sosem, és a fiúkat is csak
akkor, ha az első feleség nem szült elég fiút.
Anyám hangja elcsuklott.
– Gyöngyöm, én nem tudom elfogadni, hogy apád téged ilyen életre ítélt
egy üzleti kapcsolat érdekében. Én azt akarom, hogy boldog légy! Azt akarom,
hogy a te gyermekeid élhessenek! Még a lányok is! Neked el kell menned innen!
Meg… kell… szöknöd! – Hangja elcsuklott, rettegést éreztem benne, és az én
torkomban is ott dobogott a szívem, amint megértettem mit szeretne.
Néhány percig némán néztük egymást, és én akkor hirtelen… felnőttem.
– Gyöngyöm! Én tudom, téged vár valami, vagy valaki odakint az élet-
ben. Neked feladatod van, amit csak szabadon tudsz megtenni. Neked nem lehet
ez az életed.
13

14. Apámat addig csak egy hallgatag, mogorva embernek láttam, aki néha megje-
lent a közelemben, de közvetlen kapcsolatba ritkán kerültem vele. Néha úgy
éreztem, szándékosan tartja magát távol tőlem. Most tudatára ébredtem, meny-
nyire az ő kezében van az életem. És ő már döntött róla.
Kemény és határozott egyénisége miatt meg sem fordulhatott a fejemben bár-
mit is nyíltan másképp tenni, mint ahogy ő utasította. Egy nő, már a szökés gon-
dolatáért is halállal fizethet. Ez nem a család szégyenét jelentené, hanem a va-
gyonosok egész társadalmának felfordítását. A királyi családnál nem számított
mennyien vannak, és mit tesznek a nők, mert nekik munka nélkül is járt a jöve-
delem. A szegények pedig olyannyira nincstelenek voltak, hogy egy nő csak
hozni tudott a házhoz, de vinni nem. A szépeket eladták ágyasházakba, a többit
nagyrészt szolgálónak. De a vagyonosoknál a családi értékek őrzése, egybetar-
tása és növelése minden másnál fontosabbnak számított. Mindent ennek rendel-
tek alá, mindenki annyit ért, amennyit ezért tenni tudott. Apám rám is a családi
vagyon részéként tekintett.
– Anya! Képes leszek én erre? – kérdeztem leírhatatlan szorongással.
– Hét-nyolc éved van, hogy felkészülj rá. Egyetlen esélyed lesz. Élned
kell vele.
Tekintetében ott kavargott egész addigi életének minden érzelme. Félelem,
vágy, aggódás, makacs elszántság, hogy megment, hogy mindenre megtanít,
amire szükségem lesz ahhoz, hogy elmeneküljek apám akarata elől. A születé-
sem óta eltelt nyolc év alatt erről álmodozott, ezért tanult, ezt szervezte.
– De, mi lesz veled, ha én…
– Ezen ne töprengj! – fojtotta belém a szót. – Akkorra én már nem le-
szek.
A gombóc még hatalmasabbra nőtt a torkomban. Az én anyám? Életem egyet-
len biztonságot adó lénye? Boldog pillanataim forrása? Nem lesz? Az nem lehet!
– Ne ijedj meg, Gyöngyöm! Ilyen az élet. De én akkor is melletted le-
szek és vigyázni fogok rád, amikor már nem láthatsz engem, csak érezhetsz. Ott
leszek minden okos gondolatodban, minden szóban, amit a hegyek országának
nyelvén kiejtesz. Ott leszek kezed minden alkotásában, mert te megtanulhatsz
bármit, megtehetsz bármit. Emlékezz! A hegyek országában vannak nők, akik
szabadon élnek. Emlékezz a mesére! A hegyek országának széle, ahol már
együtt élnek mindkét birodalom lakói. Ott nagyon sokan vannak. Ott nem talál-
nak rád. Most azonban még együtt tölthetünk egy kis időt. Segítek neked. Segí-
tek felkészülni, megtanulni, mit kell tenned, ha én már nem leszek.
Ez volt az én anyám nagy álma. Az álma, hogy a lánya megszökik a sorsa
elől. A lánya nem hagyja magát eladni, és más ember ösztönei miatt elpusztulni.
Vakmerő, bátor, mégis megfontolt, szeretete vezette ravaszsággal megáldott
anyám.
Óvatosan visszatette az apró köveket a zacskóba, és bekötötte a száját. Betette
a baba hátába, visszavarrta a zsebet és a ruhát.
– Azt akarom, tudjál erről, legyen nálad, bármi történjék is velem.
14

15. Egy-két év múlva tedd el szem elől a babát, nehogy túl nagynak gondoljon
már apád az ilyesmihez, és kidobassa. Ha szükséged lesz rá, a köveket varrd át
egy olyan ruhanemű szélébe, szépen egyenként, ami nem elég értékes ahhoz,
hogy ellopják, vagy elrabolják tőled.
Hangja visszanyerte erejét, újra gyakorlatiassá és ravasszá vált. Megmutatta
hogyan hajtsam vissza a ruha alját, és képezzek láthatatlan rejteket a köveknek,
hogyan varrjam le, hogy ki ne essenek.
– A szolgákat mindig rá lehet venni, hogy elcseréljenek, vagy elintézze-
nek neked valamit. Ha többet adsz érte, mint amennyi az értéke, akkor el sem
árulnak, mert újabb jó üzletben reménykednek – adta a tanácsot, és én igyekez-
tem minden szavát megjegyezni.
– Honnan vannak a kövek?
– Néhányat ruhákért cseréltem, apád szereti, ha új ruhákban lát, a saját
gazdagságát látja bennük. Nem törődik, azzal, mi lesz a régiekkel. A legtöbbet
azonban egy hajtűért kaptam.
– A vérszemesért? – lepődtem meg, amikor rájöttem az újabb trükkjére.
– Igen.
– Azért, ami tavaly beleesett a folyóba?
– Igen – mosolygott anyám.
Eszembe jutott, hogyan siratta a hajóról véletlenül a folyóba eső hajtűjét apám
előtt. A hajtűt azonban csak elrejtette, és egy értéktelent ejtett a folyóba. Így az
értékes, de haszontalant, el tudta nekem cserélni a sokkal hasznosabb holdasz-
szony-kövekre. Apámat nagyon bosszantotta, de nem tehetett semmit.
Ettől kezdve még jobban ügyeltünk arra, hogy egy átlagos, nem túl élénk
gyermek benyomását keltsem, de belül már nem sok gyermeki maradt bennem.
Ez már az életemről szólt. Titkos játékainkat a cél tette komollyá. Akkor még
nem fogtam fel teljes egészében, mit jelent férjhez menni, elveszíteni egy még
meg sem született gyermeket, vagy meghalni. Ezek gyermeki elmémben még
nem jelentettek valódi veszélyt, csak távoli ijesztgetéseknek hatottak. Láttam
azonban anyám szemét, éreztem félelmeit, és az iránta érzett szeretetem által el-
fogadtam saját célomnak az ő célját. Ha ő azt akarja, tegyek meg mindent, és
menjek el innen, akkor meg is fogom tenni.
Megszülettem, és születésem pillanatától két erő irányította sorsomat.
Egy nap a szokottnál is izgatottabban várta az estét. A szellőzőn át, az egyik
kereskedőnktől hallott egy történetet, azt akarta minél hamarabb megosztani ve-
lem.
– A kereskedő messze keleten járt. Ő, és az őt kísérő fegyveres járt
apádnál ma délután. Az ő beszámolóját sikerült meghallgatnom, ami számodra is
nagyon érdekes lesz. Figyelj nagyon! Sokat tanulhatsz a részletekből is. – A ke-
reskedő értékes, arrafele ritkaságnak számító fűszereket és sok gabonát vitt. Né-
hány kővel, valamint jó minőségű, különleges fegyverekkel indult vissza. Jó üz-
letet csinált, de szerintem valami nem rendes dolgot is művelhetett, mert túlzott
elégedettséggel beszélt a haszonról. Épp hazafele készülődött, amikor megke-
15

16. reste egy másik szalvota vezetője. Hallotta, hogy a hidas város felé mennek,
ezért csatlakozni akart hozzájuk. Őt csak egy felbérelt fegyveres kísérte, leg-
alábbis ezt állította az idegen. Apád szalvotáját pedig kilenc saját nevelésű őr
védte. A saját kiképzésű fegyveresek sokkal megbízhatóbbak, ezért alaposan
megkérte a kereskedő a kíséret árát, de a férfi még így is belement. A kereskedő
nem látott veszélyt a másik csapatban, hiszen a vezetővel együtt csak két fegy-
veresből állt, és az áruból, ami öt fiatal lányt jelentett. Őket kísérte kétvárosnyit,
hogy az ottani ágyasháznak eladhassa. A második éjjel, ahogy elhagyták a vá-
rost, az alvóőr hirtelen riadót fújt.
Apám szalvotáiban szokás szerint két fegyveres látványosan állt őrt, és két-
óránként váltották egymást. Mindig volt azonban egy harmadik is, aki úgy tett
mintha aludna, de úgy helyezkedett, hogy titokban minél nagyobb területet
szemmel tarthasson. Őt nevezték alvóőrnek. Most ez az őr mentette meg a ke-
reskedő életét.
– Óriási kavarodás keletkezett – mesélt tovább anyám. – A fegyveresek
keresték a támadókat, figyelték melyik irányból jönnek, de nem találták. Közben
egyre csak hullottak. A semmiből bukkantak fel mellettük a támadók. Az egyik
fegyveresünk megragadta a kereskedőt és amit még tudott, és már vitte is magá-
val. A sötétség leple alatt igyekezett legalább az életét és a haszon egy részét
megmenteni. Jól látta a helyzetet, a többieken már nem segíthetett, addigra az
elleség túlerőre tett szert. Szerencséjükre a támadók nem követték őket, elége-
dettek lehettek a megszerzett zsákmánnyal. A legnagyobb meglepetés azonban
akkor érte a kereskedőt, és később apádat is, amikor itthon elmesélték, kik tá-
madták meg a szalvotát. Én magam is majdnem felsikoltottam, amikor meghal-
lottam. – Képzeld el, Gyöngyöm! A lányok voltak!
– A lányok? – ezt és sem akartam elhinni.
– Igen! A lányok elől kellett menekülniük. Az őr elmesélte, hogy nagyon
gyorsak voltak. Harc közben nem viselték nappali selyemruháikat, csak egy fe-
kete, testhez simuló ruhát, melyben teljesen beleolvadtak a sötétbe, alig látták
őket. Hihetetlenül jól bántak a tőrrel. Matul, a fegyveres, az egyetlen rá támadó
lánnyal sem boldogult. Egyszerűen nem tudta elérni, olyan gyorsan és hajléko-
nyan mozgott. Jobban harcoltak, mint a férfiak. Fürgék voltak és ruganyosak,
harcra lettek felkészítve. Hang nélkül és kíméletlenül öltek. Csak az arcuk fehér-
je világított a csillagos ég alatt, és apró éles tőreik csillantak meg néha. Ha nincs
az alvó őr, senki sem menekül meg. A kereskedő igencsak ijedten magyarázko-
dott apádnak. Győzködte, hogy végig az ő érdekeit nézte, de többet nem tudtak
tenni. Nem maga a támadás döbbentette meg, ezek szokásos velejárói útjainak,
hanem az, hogy ennyire meg tudták lepni őket. Nem vették észre az ellenség kö-
zeledését, mert nem is kellett közeledniük, már ott voltak közöttünk. Apád csak
azért hitte el mindezt, mert az egyik legmegbízhatóbb kereskedője állította, és a
megmenekült fegyveres is ugyanígy látta.
Megértettem mi izgatta fel anyámat ebben a történetben. Eddig soha senkinek
nem jutott eszébe, hogy egy nő ellenfele lehetne egy férfinak. Ez teljes lehetet-
16

17. lenségnek számított. A férfiak sokkal nagyobbak és erősebbek a nőknél. Ez a
történet azonban világossá tette, egy nő is szert tud tenni olyan képességekre,
amelyek előnyhöz juttathatják a fizikai harcban is. Gyorsaság, fürgeség, hajlé-
konyság. Már maga a lehetőség mámorossá tett bennünket.
Anyám rögtön terveket kezdett szőni, hogyan tanulhatnám meg a harcolás
művészetét, bár erre még több évet kellett várnom. Egészen addig, amíg kiseb-
bik bátyám megkezdte hadászati tanulmányait. Addig kénytelenek voltunk a ma-
gunk, kissé ügyetlen elképzelései alapján kitalálni egy tanulási módot. Meg
akartuk lesni, milyen mozdulatokat tesznek a fegyveresek, de az őröket nem lát-
tuk harc közben, csak ahogy meghatározott útvonalat bejárva ellenőrizték a há-
zat és környékét. A gyakorlatokat a park hátsó végében végezték, ahová nőknek
nem illett közeledni. Ezért anyám kitalálta, hogy végigmegyünk minden testré-
szemen, megnézzük, hogyan tudom mozgatni, és minden mozgást meg kellett
tanulom nagyon gyorsan végezni. Egyszer új módszert talált ki. Úgy kellett gya-
korolnom a mozgásokat, hogy közben valamivel akadályozza. Fel kellett emel-
nem a térdemet, miközben ő megpróbálta lenyomni, le kellett hajolnom, ő pedig
visszafogta a vállamat. Közben nagyokat nevettünk az én, vagy az ő ügyetlensé-
gén.
Az ügyességemet is fejleszteni akarta valahogy.
– Kislány koromban – kezdte –, az egyik cselédünk korábban a királyi
családnál is szolgált. Tőle hallottam egy messze földről származó utazó csoport-
ról. A királyi udvar kiválasztottjait szórakoztatták különböző mutatványokkal.
Tárgyakat dobáltak egymásnak és csak úgy maguknak is, és különböző módon
kapták el.
– Például így! – kacagott fel anyám, és felém dobott egy kisebb párnát.
Onnantól kezdve elkezdett ő is különböző tárgyakat felém dobálni, amiket
nekem el kellett kapni. Amikor már elég ügyes voltam, megpörgette őket. Ne-
kem hol a nyelénél, hol a szőrénél kellett elkapnom a hajkeféjét. Amikor már ez
is ment, egyre magasabbra dobta és nekem fel kellett ugranom érte. Ehhez a
földre tette a párnákat, nehogy zajt üssek, ha visszaérek a padlóra, mert arra fel-
figyelhettek volna. Ha nem sikerült és véletlenül a földre esett, ijedtünkben per-
cekig füleltünk, nem hallotta-e meg valaki. A félelem jó megfigyelővé tett és ki-
élesítette érzékeinket.
Egyik este a szokottnál is vidámabban fogadott anyám.
– Kitaláltam, mit adhatok még neked – mondta titokzatosan.
– Mit? – lepődtem meg, hiszen nem volt semmije, amiről én ne tudtam
volna.
– Adok neked egy nevet! – vágta ki büszkén.
– Egy nevet? Nekem már van nevem. Apám az Ikus nevet adta nekem.
– Ikus, az apád lánya, őt nem ismerem – kacsintott rám.
– Az én lányom Annalilla.
– An-na-lil-la?
– Annalilla.
17

18. – Szép és dallamos szó. De nagyon sok hangból áll – kétkedtem.
– Az a jó! – mondta anyám, mire én még értetlenebbül néztem rá.
– A barlanglakók között nem hívhatnak Ikusnak. A barlanglakók neve
igencsak hosszú.
Szülőföldemen, a Végtelen Földek Országában, a rövid név az előkelőséget
jelentette. Egy hangból álló neve csak a királynak lehetett. Két hangból álltak a
királyi család tagjainak a nevei, jelezve, ők azon kevés kiválasztottak, akiknek
elég két hang is, így is lehet mindenkinek külön neve. Három hangból a neme-
sek nevei álltak, négyből pedig a vagyonosoké. A szegényeké akárhányból, de
legalább ötből kellett, hogy álljon, mert ők nagyon sokan vannak, muszáj őket
megkülönböztetni valahogy. Így is akadtak egyforma nevek, ezért nekik sokszor
kellett egy másik név is az egyértelműség kedvéért. De, hogy kilenc hangból áll-
jon valakinek a neve, ez még lázadó természetű anyámtól szájából is meglepő-
nek hangzott. Viszont tetszett a szó dallama. Csengett benne némi huncutság
anyámból, komolyság, mellyel az életre készültem, és kedvesség is, az ismétlő-
dő hangok játékosságában.
– Annalilla – egyeztem bele boldogan, és anyám is örült, hogy tetszik
nekem.
Innentől kezdve Ikus csak akkor élt, ha apám, vagy valaki más a közelben
volt. Anyám a lányával, Annalillával élte titkokkal és veszélyekkel teli életét.
Egyszer aztán anyám arca egyre szomorúbbá vált, egyre kevesebbet nevetett,
de egyre többször kötötte a lelkemre, hogy ha ő már nem lesz, akkor se adjam
fel a reményt.
– Tégy meg mindent! – mondogatta egyre többet.
– Tégy meg mindent, hogy elmehess innen, de legyél nagyon óvatos!
– Csak okosan Gyöngyöm, csak ügyesen!
Aztán egyre jobban látszott rajta az áldott állapot. Sok volt ez már, az ő töré-
keny alkatának. Apám öccse, a család orvosa, figyelmeztette is apámat. Nem
elég erős már egy újabb terhességhez – mondta neki titokban, de anyám hallotta
a szellőzőn át. Apám azonban élvezte anyám birtoklását. Ezekben a hónapokban
sok időt töltöttünk együtt. Anyámnak pihennie kellett, ezért öcséim gondját le-
vették a válláról – apám nővére, és második felesége gondoskodott róluk.
Egy reggel, amikor eljött az ideje, nagybátyám megvizsgálta és félrevonta
apámat.
– Nem hiszem, hogy túléli a szülést – mondta halkan, hogy anyám ne
hallja.
Nem is kellett hallania, ő ezt orvos nélkül is pontosan tudta.
– Még van idő elhívni a sebészt, az talán megmentheti az életét.
Apám egy darabig hallgatott, láttam rajta hogyan mérlegel.
– Nem éri meg – válaszolta, és kiment.
Már meg sem lepődtem. Álltam anyám fejénél, és hol a kezét fogtam, hol a
homlokát törölgettem.
18

19. – Nem tartott soká, míg húgom a világra jött, de anyám nagyon sok vért
vesztett, és nagyon elfáradt. Nagybátyám üzent a szolgálóval, hogy lány lett.
Apám bejött, ránézett, és annyit mondott:
– Túl kicsi, túl gyenge.
Valóban nagyon kicsi volt, még egy újszülötthöz képest is. Anyámat a hat ter-
hesség valóban megviselte, teste már megfáradt.
– Nem tartod meg? – kérdezte nagybátyám.
– Nem – válaszolta apám.
Nagybátyám bólintott és kiment a kicsivel, akit nem láttam soha többé.
Anyám felsóhajtott, de nem szólt. Számított erre. Csak nekem súgta oda halkan,
hogy senki más ne hallja:
– Te élj, Gyöngyöm, élj a húgod helyett is!
Egy teljes napig haldoklott, de furcsamód ezt a napot mégis csodaszépnek élte
meg. Ha nem mozgott, nem érzett fájdalmat, csak az ereje fogyott el szép lassan.
Fiait jó kezekben tudta, apám megfelelően gondoskodott róluk, mindegyikük ne-
veltetésére nagy figyelmet fordított. A fiúk reggel már elbúcsúztak tőle, a hal-
doklás fájdalmát nem engedte apám végignézni nekik. Számukra anya csak egy
asszony volt, akinek egyetlen dolga az életben, hogy megszülje őket, és amíg
értelmük ki nem nyílik a nevelésre, addig gondoskodjon a fizikai szükségleteik-
ről. Apám maga csak annyit mondott, hogy minden rendben lesz a gyerekekkel,
és hogy jó felesége volt anyám. Majd jelezte, részéről a lényeget elmondta, nem
szándékozik visszatérni többet, és egyszerűen kiment. Nem nézte végig döntése
következményét, ezzel már nem terhelte magát. Apám nővére, és második fele-
sége is szertartásosan elköszönt anyámtól. Jó utat kívántak neki a Holdasszony-
hoz, és magunkra hagytak bennünket. Ott ültem az ágyán, és fogtam a kezét
egész nap. Arca nyugalmat sugárzott, mint aki már mindent elrendezett. Már
nem kellett tekintettel lennie senkire, lelke megpróbáltatásai a végéhez közeled-
tek. Némán néztük egymást. Már minden szót kimondtunk, már minden könnyet
kisírtunk, már minden nevetést elnevettünk. Fogtuk egymás kezét, elmerültünk
egymás szemében, és élveztük a másik létét. Semmi sem vonhatta el figyelmün-
ket egymástól. Szívemet kitöltötte a boldogság, hogy ő létezik, hogy a lelke ré-
sze a világomnak, hogy ő van. Az élet legcsodálatosabb ajándékaként éltem
meg, hogy egy ilyen lény lehetett az anyám. Ő is tudta, be fogom tartani az ígé-
retem, és megszököm innen. Tudta, minden képességgel rendelkezem, ami eh-
hez kell. Tudta, bármilyen szenvedésekkel teli élet is vár rám odakint, az millió-
szor jobb lesz majd, mint élve eltemetve várni a halált, Baku házának kőfalai
mögé zárva. Szemében nem láttam mást, csak megkönnyebbülést, hogy távozhat
végre. Végtelen bizalma és korlátlan szeretete áramlott felém. Éreztem háláját,
mert biztos lehetett bennem. Meg fogom valósítani azt, amiről egész életében
álmodott. Mindent megadtunk egymásnak, amit csak adhattunk. Aki még nem
szeretett igazán, az meg sem értheti, milyen boldogan telt el ez a nap mindket-
tőnk számára. Ebben a különleges lelkiállapotban minden pillanatot külön meg-
éltünk. A pillanatban nem lehet jelen az elválás fájdalma, mert csak maga a pil-
19

20. lanat létezik. A jelenlétünk pillanata, ő és én. Felolvadtunk egymás lelkében,
egymás szeretetében. Apám öccse néha benézett, megtörtént-e már, kell-e már
gondoskodnia a továbbiakról, de amint látta, hogy anyám még lélegzik, vissza-
vonult. A nap utolsó sugaraival indult útnak anyám a Holdasszonyhoz, a Boldo-
gon Honába. Még lágyan megérintette a kezem, lecsukta szemeit, és egy hal-
vány mosollyal jelezte, érzi, ahogyan utoljára megsimogatom az arcát. Csak a
testem sírt. A könnycseppek önállóan indultak meg szememből, és gördültek le
rezzenéstelen arcomon. Lelkemben a végtelen nyugalom csendje zsongott. Tud-
tam, ő létezik, még ha most nem is láthatom. Elválásunk csak ideiglenes, kap-
csolatunk csak formát váltott, de nem szűnt meg. Ő most egy boldogabb helyről
segíti az életem.
Apám, anyám halála napján mutatott viselkedése számomra is kézzel fogható-
vá tette hatalmát, és kasztunk könyörtelen szabályait. Most már nemcsak anyám
álmát akartam beteljesíteni, hanem átéltem, megértettem, miért akart annyira
megmenteni ettől. Tízévesen egy gyermektestbe zárt felnőttnek éreztem magam.
Magányosan
Akövetkező évek látszólag csendben teltek. Apám ugyan át akarta költöztetni
második feleségét anyám szobájába, és nagyon nem örült, amikor azt mondtam,
hogy amíg itthon vagyok, én szeretnék ott lakni, anyám emléke iránti tisztelet-
ből. Végül felajánlottam Asin-nak, a második feleségnek, hogy lemondok a javá-
ra anyám gyűrűjéről, ha meggyőzi apámat, hogy nincs szüksége a szobára. Ez
hatott. Anyám gyűrűje engem illetett, mint legidősebb lányt a családban. Azzal,
hogy lemondtam róla, Asin lett az első asszony. Neki ez bár csak névleges, de
megtiszteltetésnek számított, apámnak pedig lehetőséget adott. Így jogot szerzett
egy negyedik asszonyra is. Családom gyermeki ostobaságomnak tudta be dönté-
sem, és nem foglalkoztak vele sokat, én azonban megtarthattam anyám szobáját,
és titkos tudásforrásomat.
Figyelhettem, hogyan oktatja apám a kereskedés és az intézkedés szabályaira
idősebbik bátyámat. Magyarázta neki, hogyan kell a kőőrzőknek az utasításokat
megírni ahhoz, hogy a kereskedőknek kiadják a szükséges köveket.
– Minden vagyonos család választhatott egy jelmondatot, és készített
egy pecsétet – magyarázta. – A jelmondatot a küldött utasítás szövegében kellett
elrejteni.
– Minden kőőrző ismeri minden család jelmondatát?
– Igen. A családok évszázadok alatt nem változtak, csak a családfőik,
ezért a birodalom minden kőőrzőjében ismerik minden családét.
– És senki sem tudhatja meg?
– Csak a kőőrzők vezetői ismerik ezeket a jelmondatokat, és pontosan
tudják az értéküket. Nem csak a saját, de egész családjuk életét kockáztatnák, ha
megszegnék a szabályokat. – A családok pedig nagyon vigyáznak, nem adják
20

21. meg senkinek sem. A pecsét, és a szövegbe rejtett jelmondat együtt biztosítja,
hogy más ne férhessen hozzá a család őrzött vagyonához.
Valójában ezt meglehetősen túlbiztosították, mert a szegények írni-olvasni
sem igen tudtak, a nemesek nem foglalkoztak ilyesmivel, a vagyonosok pedig
nem loptak a kőőrzőkből. Finomabb módszerekkel próbálkoztak, egymás félre-
vezetésével, meggyőzésével, a szerződések kijátszásával, ha valamiért új helyzet
állt elő. Vagy nyílt harccal, ha bármelyik esélyt látott a győzelemre. Árgus szem-
mel figyelték egymást, hogyan szerezhetik meg a másik vagyonát. De a kőőrző-
ket mindegyik tiszteletben tartotta, mert azok a saját céljaihoz is kellettek. A va-
gyonosokat szolgáló kereskedők sem igen merték becsapni a gazdájukat, már a
próbálkozás is egész családjuk életébe kerülhetett.
– Nem kell túl sok követ a kőőrzőben tartanod. Mindig csak annyit, am-
ennyire a kereskedőidnek, vagy neked szükséged lehet az utazások során – ma-
gyarázta apám.
A valódi vagyont a család fegyveresek által őrzött házában, jól elrejtett titkos
szekrényekben tartották.
A kőőrzők feladata a biztonságot és a kényelmet adták. Segítségükkel a keres-
kedőnek nem kellettmagukkal vinni az értékeket egy-egy hosszú útra. Amikor
megérkeztek arra a helyre, ahol árut vettek, bevitték a gazdájuk által adott utal-
ványt, felvették a köveket, kifizették a termelőt és magukkal hozták az árut. Il-
letve, ha egy vagyonosnak út közben fogyott el a köve, akkor szintén hozzájut-
hatott, akár kölcsönbe is. Ezért a szolgáltatásért persze fizetni kellett, de így sok-
kal biztonságosabb, mint nagyobb vagyonokat magukkal vinni. Ez hasznos is-
meret lehet később, ezért jól megjegyeztem. Két évvel később, sikerült néhány
üres utalványívet lepecsételnem és elrejtenem a szellőzőben. Csodáltam és ret-
tegtem apámat. Értette az üzlet minden fortélyát, konok elszántsággal dolgozott
a vagyonért. Egyetlen lehetőséget sem tudott kihagyni, amiből a legkisebb hasz-
not is remélte.
Tizenegy éves voltam, amikor egyre több vitát váltott ki kisebbik bátyám,
Aten katonai kiképzése. Nagybátyám, és több más orvos is hiába próbálkozott
testének, fizikai képességeinek a megerősítésével. Értelmének és emlékezőtehet-
ségének hála, elméletben mindent megtanult, de a harc gyakorlati fogásait nem
tudta elsajátítani. Idősebb nagybátyám teljesen reménytelennek tartotta.
– Sose nem lesz elég erős. Nem tudják majd tisztelni az emberei, ahhoz
nagy szufla kéne – mondta. – Ha nem tud harcolni, nem tudja irányítani se. Az
ilyenre nem hallgatnak a fegyveresek.
Nagyobbik öcsém, Azar, azonban nagyon szerette a katonás játékokat. Ezt fel-
fedezve úgy döntöttem, felhasználom saját céljaimhoz. Igyekeztem erősíteni
benne ezt a képességet. Idősebb lévén rávettem, lesse ki, mit tanul Aten, milyen
fogásokat, ütéseket mutat neki nagybátyánk, és engedtem rajtam gyakorolni azo-
kat. Ő feltűnés nélkül figyelhette, még gyereknek számított, játéknak vették tőle.
Aztán kedvet kapott a magyarázáshoz is. Okosabbnak érezte magát, miközben
21

22. nekem mutogatta, miket csinál Aten. Legalább lekötötte magát, amíg engem
nyaggatott, így ennek kimondottan örültek a felnőttek.
Én persze úgy tettem, mint aki lusta megmozdulni, de kellő rábeszélés után
engedtem. Közben figyeltem, hogyan utánozza nagybátyánkat. Úgy tett, mintha
ő lenne a nagybátyánk, aki tanítja Atent. Én voltam Aten, és ő elmagyarázta mit
látott, hogyan kell fogni a fegyvert, hogyan kell ütni és védeni. Apánktól kapott
két fakardot, azzal próbálkozott. Az egyiket esténként véletlenül mindig bevit-
tem magamhoz, és csendben gyakoroltam.
– Lássad már be végre – szólt egyszer nagybátyám apámhoz –, Aten
nem jó harcra.
– Nem tudod kiképezni?
– Nem is lehet. De nézd meg az Azart. Ügyes! Van nekije ereje is! Csak
úgy nézi, mit tanítok, aztán megtanulja. Ragad hozzája a fegyver!
– Hát legyen! – egyezett bele végül apám. – Legyen ő a fegyveres. Ta-
nulja meg ő a harcot, és Aten lesz az orvos.
Aten meg is könnyebbült, de fájt is neki a kudarc. Nagybátyám örökös kiok-
tatásai, lesajnálása, komoly tüskéket szúrtak a szívébe. Nem tudott megfelelni
apám elvárásainak, és ezt szégyellte is. Csalódott, magának való, kissé sunyi ter-
mészetet alakított ki.
Azar továbbra is szeretett velem gyakorolni, ügyesebbnek érezte magát, és ez
önbizalmat adott neki.
Ahogy nőtt, azonban egyre erősebb lett. Vigyáznom kellett, ne tűnjön fel,
hogy még mindig egyenrangú partnere vagyok. Egy alkalommal úgy tettem,
mintha nem tudnám kivédeni a csapását, de túlzásba vittem, és valóban eltalálta
a fejemet. Egy pillanatra fellobbant bennem az évek alatt elfojtott büszkeség,
üres kezemmel kicsavartam kezéből a kardot, és az enyém lapjával jókorát sóz-
tam a fenekére. Éktelen hisztit csapott, a zajra pedig apám is előkerült. Látta
öcsém toporzékolását, hallotta az üvöltését, úgyhogy kérdés nélkül megragadta
nyakamnál a ruhámat, és hatalmas pofont kevert le nekem. Már a másodikra ké-
szült, amikor nagybátyám is odaért és megállította.
– Vérzik nekije a feje, lássad! – mondta. – Azarnak meg jó lesz, tanulja
csak a fájdalmat. A csatába se kötik pihébe. Úgy jó, ha fáj, akkor is védje meg
magát!
Nagybátyám volt általában a türelmesebb. Egyszerű, katonák nevelte ember,
de kevésbé lobbanékony természetű, mint az apám. Ez után az eset után azon-
ban, Azar már nem gyakorolhatott velem. Egy szolgáló, nála nem sokkal idő-
sebb fiát hozták fel a házba, akit szintén hadi kiképzésben akart részesíteni a
nagybátyám. Ettől kezdve vele gyakorolt Azar, én pedig igyekeztem titokban
olyan gyakran meglesni őket, amennyire csak feltűnés nélkül tehettem. A fiúról
később megtudtam, hogy idősebb nagybátyám és egy régi szolgálólányunk gyer-
meke.
Így azonban még kevesebb mozgásban lehetett részem. Szobámban már nem
tudtam rendesen gyakorolni, mert ugrásaimat, ütéseimet meghallhatták. Ezért
22

23. éjszakai felderítő utakra kényszerültem. Kerestem, hogyan juthatnék ki a házból
és vissza úgy, hogy senki ne vegye észre. Ekkor kezdtem el tudatosan megfi-
gyelni a környezetemet. Sétákat tettetve feltérképeztem a házat, a szobák, a tera-
szok elhelyezkedését, az ablakokat, az ajtókat. A házat körülvevő fal mellett sé-
tálgatva megfigyeltem a park fáit, bokrait. Álmomban is fel tudtam idézni az ös-
vényeket, melyik van kaviccsal felszórva, melyik csak homokkal. Anyám úgy
gondolta, majd megvesztegetek egy őrt, aki segít megszökni. Ezt azonban nem
szívesen kockáztattam meg. Nem építhettem egyetlen emberre az életemet. Na-
gyobb volt az esélye annak, hogy elveszi a köveket és elárul apámnak. Most
még csak azt akartam elérni, hogy éjszakánként feltűnés nélkül gyakorolhassak.
Találtam egy hatalmas fát, ami elég közel nőtt a házhoz. Az egyik ága az épület
felé nyúlt, ezért meg akartam tudni, milyen közel ér hozzá. Egy szolgálóval lát-
ványosan a fa alá vitettem egy kerti padot. Biztos voltam benne, hogy utána néz-
nek majd, mit csinálok ott. Ebéd után a padhoz vittem néhány párnát, és úgy tet-
tem, mint aki ott szunyókál. Néhány napon át hol nagynéném, hol egy szolgáló
jelent meg, ellenőrizték mit csinálok. Miután meggyőződtek róla, hogy csak
megszokott lustaságomnak kerestem egy olyan helyet, ahol öcséim nem zavar-
tak, nem törődtek velem tovább. Amint elterelődött rólam a figyelmük, összekö-
töttem felső köntösöm két első részét a hátam mögött, így nem akadályoztak a
mozgásban, és megpróbáltam feljutni az első ágakra. A padot nem akartam hasz-
nálni.
Anyám mondta mindig:
– „Sose a könnyebb utat keresd.” „Mindig a legnehezebbre készülj, ak-
kor csak könnyebb lehet a valóság.”
Jó párszor lehorzsoltam a tenyerem, mire ráéreztem, hogyan kell megkapasz-
kodnom, és kezem, lábam együttes használatával meg tudtam tartani saját ma-
gam. Kénytelen voltam felvenni azt a szokást, hogy két kezem a köntösöm ujjai-
ba dugtam. Amikor megtanultam elérni az alsó ágakat, már minden sokkal köny-
nyebben ment. A fa már nem annyira akadályozott, hanem inkább segített. Egyre
ügyesebben kapaszkodtam át az egyik ágról a másikra. Szerencsére a fa alját egy
nagyobb bokor takarta, feljebb pedig már elég sűrűn nőtt a lombja, a törzséig
nem lehetett belátni. Amikor elég magasra jutottam, láthattam a házat, a parkot,
a szomszéd házakat, és a néhány utcával lejjebb nyüzsgő kikötőt. A másik irány-
ban erdő határolta a várost, melynek egy része szobám ablakából is látszott. A fa
ágai az épület faláig nyúltak, de a végei elvékonyodtak a fal közelében, egyetlen
ablakot sem lehetett elérni róluk. Viszont nem messze találtam egy másik fát,
melynek egyik vaskos ága egy tetőtéri kis beugró fölé nyúlt. Ezt csak innen, a
másik fa ágai közül lehetett látni, lentről nem. – Ha ki tudnék jutni arra a terasz-
féleségre, onnan kimászhatnék – állapítottam meg. – Meg kell tudnom, milyen
helyiségből nyílik a terasz.
Élveztem ezt a felfedező játékot, bár tudtam, annyira sosem szabad beleme-
rülnöm, hogy a biztonságról megfeledkezzek. Egyszer mégis majdnem észrevet-
23

24. tek. A terasz fölé benyúló fát is sikerült meghódítanom, amikor teljesen beleme-
rülve a mászásba, nem vettem észre a közeledő szolgálót.
– Asszonyka, asszonyka! – kiabált, amikor nem talált a padon.
Ijedten lapultam a fatörzshöz, reméltem, nem jut eszébe a fákon keresni.
– Ikus asszonyka! Etar asszony kéreti! Megjött a ruhavarró!
Már nem volt időm lemászni, és úgy tenni, mintha aludnék. Lélegzetemet
visszafojtva simultam bele a fa lombjaiba, és hálát adtam a szerencsémnek, ami-
ért épp a sötétvörös ruhám van rajtam, mert az a színe miatt beleolvadt a fa kér-
gébe. Abban reménykedtem, máshol fog tovább keresni, nem ver fel mindenkit.
Kutatva nézett körül, de meg sem fordult a fejében, hogy szemmagasságnál fel-
jebb is kereshetne. Szívem a torkomban dobogott. Amikor visszafordult, a lehető
legnagyobb csendben leereszkedtem, visszaosontam a padomhoz, és alvást szín-
leltem. Mivel a szolgáló nem talált, nagynéném maga nézett utána, hol lehetek.
Ő is egyből a padomnál keresett, és amikor megtalált, nem tudta eldönteni, ki
lehetett vajon a lustább. A szolgáló, aki nem akart eljönni a padomig, vagy én,
aki a kiabálást sem hallottam meg a nagy szuszogástól. Elkerültem a bajt, de
ezek után még jobban figyeltem. Nappal már nem gyakoroltam a famászást, in-
kább a házat kutattam fel belülről. Több napomba került, mire megtaláltam azt a
kis lépcsőfeljárót, ami a fához tartozó teraszra vezetett. Nyáron nem használták
a szobát, főként télen szárítottak ott fehérneműket, mert könnyebben lehetett
szellőztetni a terasz miatt.
A következő mosás előtt óvatosan a szárítók közé lopakodtam, letéptem né-
hány vékonyabb kötelet, így a szolgáló a ruhák egy részét a padlásszobába vitte.
Kezem-lábam remegett, de amíg szétrakta őket, elloptam a zárból a kulcsot.
Nem vette észre, csak másnap kapott ki, amiért elvesztette. Mivel nem volt nagy
jelentősége, nem vesződtek egy új beszerelésével, egyszerűen csak egy akasztó-
val akadályozták meg, hogy az ajtó magától kinyíljon. A lányt majd kárpótolom
valahogy, gondoltam, mert bántott, hogy bajba sodortam. Vártam még egy jó hó-
napot, reméltem ez alatt mindenki elfelejtkezik az esetről, aztán egy éjjel elérke-
zettnek láttam az időt, és kilopóztam a teraszra. Azt már kitapasztaltam, merre
járnak apám és a testvéreim éjszaka, mikor és merre hagyják el a házat és térnek
vissza, és milyen útvonalon ellenőriznek az őrök. A lépcsőt könnyedén megtalál-
tam a sötétben is, a zárat kiakasztottam, és a túloldalon a korábban nyakamba
kötött kulccsal bezártam magam mögött az ajtót, nehogy a szél vagy a huzat ki-
csapja, a zajra pedig összefusson a ház. A teraszajtót belülről szintén egy akasz-
tóval rögzítették. Könnyen ki tudtam nyitni, és kitámasztottam egy törött tégla
két felével, amit valószínűleg hasonló céllal vitt fel valamelyik szolgáló koráb-
ban. Remegve léptem ki. A fa ága valóban benőtt a teraszra, kimászhattam rajta.
Lassan, bizonytalanul haladtam, szívem egészen a torkomban dobogott az izga-
lomtól. Sokáig hallgatóztam, figyeltem, nehogy bármi meglepjen. Erősen kellett
kapaszkodnom, ezért elhatároztam, hogy az egyensúlyérzékemet is fejleszteni
fogom valahogy. A fa törzséhez érve szorosan hozzásimultam és körülnéztem. A
nappali őrök helyeit már ismertem, de nem lehettem biztos abban, hogy éjjel is
24

25. ugyanott vigyáznak. Több órát töltöttem a fa ágai között, mire meggyőződtem
róla, hogy a park ezen részén valóban nem járnak. Ahogy a földre ereszkedtem,
megcsikordult lábam alatt a kavics. A csönd! Igen, ez egy fontos dolog, amit na-
gyon meg kell tanulnom. A parkban, az erdőben másképp kell csöndben lenni,
mint a házban. A bútorok, a szőnyegek másképp nyelik a neszeket. Itt egy álmá-
ból felriasztott pillangó, vagy ugróbogár is árulóm lehet. Ha csak egyszer is,
egyetlen ember is felfedez, akkor vége minden esélyemnek. Az első estén nem
merészkedtem túl messze a fától, inkább azt gyakoroltam, hogyan tudok hang
nélkül leereszkedni a kövekre, sétálni vagy szaladni a kavicson, a legkevesebb
zajt csapva közben. Igyekeztem a kavicsok zörgését belerejteni az éjszakai élet
zajaiba. Sejtettem, hogy ez túlzott óvatosság, de alaposan megjegyeztem a leckét
a korábbi esetből, mikor majdnem lebuktatott egy véletlen. Most már tényleg
mindenre fel akartam készülni. A következő éjszakákon a park éjjeli életét derí-
tettem fel. Napközben kilestem hol gyakorol öcsém, merre tapossa le a füvet, és
én is oda mentem, ott futottam és edzettem magam, nehogy bárkinek feltűnjenek
a nyomaim. Kerestem azokat a helyeket, ahol át tudok majd jutni a házat körül-
vevő falon.
A magas kőkerítés mellé se kint, se bent nem ültettek fákat. Semmit se enge-
dett oda vinni nagybátyám, amin keresztül be lehetne mászni. Csak akkor jutha-
tok át rajta, – gondoltam –, ha sokkal ügyesebb leszek, mint amennyire azt nagy-
bátyám bárkiről is el tudná képzelni. A kőkerítést szélesnek és erősnek építették
őseim, de az már igencsak régen történt. Néhol a repedések, a két kő közötti il-
lesztékek már akkorára tágultak, hogy belefértek az ujjaim is. Az elkövetkező
éjszakákat óvatos falbontással töltöttem. Egy félreeső helyen, szemmagasság fe-
lett kezdtem, egy szemétből visszalopott törött késpengével tágítani a két kő-
tömb közti rést. Nagyon vigyáztam, még véletlenül se lehessen észrevenni, senki
se használhassa fel családom ellen. Napközben is ellenőriztem néhányszor, ha-
gyott-e ténykedésem valamilyen látható jelet. Fél év alatt sikerült hat olyan ka-
paszkodási pontot mélyítenem, melybe lábam és kezem annyira belefért, hogy
kellő ügyességgel meg tudtam magam tartani. A friss csiszolás helyeit földdel és
mohadarabokkal tüntettem el, melyek nedves nyoma hamar bebarnult a napsütés
hatására és régies hatást keltett.
Közben betöltöttem a tizenharmadik évemet. Ekkor már egy éve voltam nő.
Anyám erre is felkészített.
– Amíg csak tudod, titkold el – mondta –, ha gyereknek tartanak, nem
figyelnek rád túlzottan.
Most azonban már kezdtem nővé válni, és ez apámnak is feltűnt, ezért nővé-
rével megkérdeztette. Kénytelen voltam igazat mondani, különben fiatalabb
nagybátyámmal nézettet utána az okoknak.
– Csak két hónapja történt – hazudtam.
Ahogy ez kiderült, apám örült is, de aggódni is kezdett. Ettől a naptól kezdve
úgy került, mint egy fertőző beteget. Bennem is csak gyűlt a harag azért, aho-
gyan anyám halálakor döntött, így aztán nem hiányoltuk egymás társaságát.
25

26. Anyám ugyan megígértette vele, hogy tizenhat éves korom előtt nem ad férjhez,
de ez csak reményt adott. Talán megpróbálja betartani az ígéretét, talán tizenöt
éves korom előtt nem ad oda Bakunak. Innentől kezdve különösen védendő ér-
ték lettem a szemében. Már nem a gyermekek közé tartoztam, eladható fiatal
lánnyá váltam. Rettegett attól, hogy valaki megront, és Baku nem fizeti ki értem
a kialkudott köveket. Minden nappal szegényebbnek érezte magát, amiért még
nem kaphatta meg. Ésszerűtlenül nagy rettegésének az okát csak később, szökési
kísérletem éjszakáján ismertem meg.
Mostmár napközben nem tudtam olyan könnyen eltűnni az ellenőrző tekinte-
tek elől, csak ha visszahúzódtam szobámba. Ott nem zavartak kíváncsiskodó
szemek. A férfiak nem szerettek bejárni a női szobákba, szerencsétlenség ragadt
volna rájuk a sok női holmi között. A ház ura is egy külön szobába hívta éjsza-
kánként az aznapra kiválasztott feleséget. A leányházakat is ennek megfelelően
alakították ki. A lányok szállására sosem ment be vendég, hanem a férfiak fizet-
tek egy szoba használatáért, ahol felkeresték őket a kiszemelt lányok.
Aten tanulmányaiba sajnos nem tudtam belesni, ezt sehogyan sem sikerült el-
érni. Őt fiatalabb nagybátyám tanította az orvostudományokra, de ezt leginkább
Aten szobájában tette, ahonnan nem jutottak el a hangok a kis szellőzőbe. Na-
gyon sajnáltam, mert mindennél jobban meg akartam tudni, hogyan menthette
volna meg a sebész anyámat, és apám miért nem engedte. Mennyi lehetett az a
kőmennyiség, amit a felesége élete árán takarított meg.
Anyám azt mondta egyszer, a szerencse azokhoz pártol, akik meg tudják látni,
és így már nem is annyira szerencse, hanem a jó felkészülés eredménye.
Atennek szokásává vált szép napokon kiülni a parkba és ott tanulni. Ekkor ma-
gával hozott egy-két könyvet és a jegyzeteit. Ilyenkor inkább csak úgy csinált,
mint aki könyveibe mélyed, valójában a szolgálólányokat leste. Gyakran tűnt el
hosszabb-rövidebb időre az asztala mellől, és utána mindig nagyon vidáman tért
vissza. Egyik alkalommal, amikor épp elindult, megragadtam a lehetőséget. Úgy
tettem, mint aki épp az ellenkező irányba sétál, de a fák takarásában gyorsan tet-
tem egy kisebb kört, és az elhagyott asztala mögötti bokrok között rejtőztem el.
Nem kellett sokáig várnom, az őrök a túloldali találkozási pontjuk felé haladtak.
Mikor épp senkit sem láttam a közelben, gyorsan felkaptam a legfelső könyvet,
és már el is tűntem a bokrok között.
Ezt is a szellőzőbe rejtettem, a többi kincsem közé. Aten aznap észre sem vet-
te a hiányát, mert annyira lefoglalta az öröm, amit az új kis szolgálólány tudott
neki adni. Néhány nap múlva bőszen kereste, de nem találta, pedig a szolgálók
szállását is átkutatták. Nálam nem keresték, meg sem fordult a fejükben, hogy
közöm lehetne bármilyen könyvhöz. Apám belenyugodott, úgy sejtette, valame-
lyik szolgálónak sikerült kicsempésznie, és eladnia, így vett Atennek egy mási-
kat. Én csak néhány nap múlva mertem elővenni, de akkor a szívem majd kiug-
rott a helyéből örömömben. Legújabb szerzeményem az emberi testről szólt,
mindent leírtak benne, amit egy orvosnak tudnia kellett róla. A következő na-
26

27. pokban nagyon kellet vigyáznom, nehogy bárki is észrevegye különös jókedve-
met.
Ezt palástolandó, hajnalig olvastam, így napközben elég karikás és fáradt
szemmel járkáltam, a kialvatlanság látszódott rajtam, nem az öröm. Ez is lett a
vesztem. Orvos nagybátyám észrevette, és alaposabban meg akart vizsgálni.
Atent is magával hozta. Tanítani akarta, hozzászoktatni a tudathoz, hogy neki
kell majd gondoskodnia a család nőtagjairól is. Egészségemről rendkívül aggá-
lyosan gondoskodtak, hiszen még mindig alacsonyabb voltam az átlagnál, és
nem túl erős, legalábbis kívülről így látszott. Aten különös mód örült. Nem tudta
kellően titkolni kéjvágyát, miközben rám nézett. Iszonyatosan kellemetlenül
éreztem magam. Mindebből nagybátyám látszólag nem vett észre semmit. Ő ve-
lem volt elfoglalva, elmélyülten magyarázott és mutogatott Atennek. Közben al-
katom is elvonta a figyelmét, nem győzött csodálkozni.
– El sem tudom képzelni, mitől lehetnek ilyen izmai – mondta, mintha
ott sem lettem volna. – Tapintsd ki te is a csuklót, milyen erős a pulzus.
Aten mohón kapott csuklóm után, látható élvezettel fogta meg és nézett végig
meztelen karomon és vállaimon. Leolvashattam arcáról, mennyire reménykedik
abban, hogy nagybátyám a hosszú vállas ingemet is leveszi rólam. Ebben sze-
rencsémre csalódnia kellett. Ha nem veszem észre korábban, mi a kedvenc el-
foglaltsága, jobban meglepődöm, de azért így is csodálkoztam, hiszen mégiscsak
a húgát mustrálgatta.
Este kihallgattam, amikor nagybátyám beszámolt apámnak az állapotomról.
– Semmi baja nincs – mondta. – Erős, egészséges és kimondottan kívá-
natos. A királyi ágyasház vezetője sokkal többet adna érte, mint Baku.
– Már megegyeztem Bakuval – dörmögött mérgesen apám.
– Miért kellett ennyire sietned!
– Nem akartam úgy járni vele, mint apám a nővéremmel. A lányoktól
csak akkor szabadulsz meg biztosan, ha már a második éjjel mennek be a férjük-
höz.
Nagybátyám mondott még valamit, de azt már nem hallottam, mert kimehet-
tek az ajtón. Apám válasza viszont úgy csattant fel, hogy szinte az egész házat
felriasztotta:
– Saját kezűleg vágom le, ha megteszi.
A következő napok békésen teltek. Esténként új szerzeményemet tanulmá-
nyoztam, a kijárással pedig, egy darabig felhagytam addig,amíg ismét elfelejt-
keznek rólam. Atent igyekeztem minden lehető módon elkerülni, de sajnos nem
sikerült teljesen. Egyik nap, délutáni sétám közben meglesett a parkban és elka-
pott. Befogta a szám, én pedig mozdulni sem mertem.
– Tedd azt, amit mondok, súgta a fülembe, különben megmondom
apámnak, hogy összeszűrted a levet az egyik szolgálóval.
Óvatosan elengedte a szám és a derekam.
– Úgysem hinne neked! – sziszegtem mérgesen.
– De igen, ha magamévá teszlek.
27

28. – Elmondom, hogy te voltál.
– Mondd, de akkorra neked már véged.
Igaza volt.
– Ha jól viselkedsz, nem bántalak, és el tud majd adni apám. Most fel-
megyek, te várj egy kicsi, majd gyere utánam, de senki se lásson – súgta oda.
Lázasan kergették egymást a gondolataim. – Elmehetek apámhoz panaszra, de
csak én járhatok rosszabbul. Aten letagadhatja, apám viszont biztosan előrehoz-
za az esküvőmet. Még időre van szükségem. Ha most szököm meg, még nincs
esélyem az életben maradásra. Még gyereknek néznek, aki bárkinek a tulajdona
lehet. Még nem tudom senkivel sem elhitetni, hogy felnőtt vagyok. Atent fizikai-
lag akár le is győzhetném, meg tudom védeni magam, még ha nem is erővel, –
bár az is lehet –, de ügyességgel biztosan. Akkor viszont rájöhetnek a képessége-
imre, elvesztem az esélyem a szökésre.
Nem tesz kárt bennem – ígérte Aten. Akkor a többit ki fogom bírni. Ha meg-
kapja, amit akar, talán békén hagy. Anyám is nagyon sok mindent elviselt értem.
Én sem lehetek gyengébb vagy gyávább. A célért meg kell tennem. Döntöttem.
Megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni az eseményekből. Úgy tettem, mint aki
délutáni pihenőjére tér vissza a szobájába, de helyette, Aten szobájába surrantam
be.
– Látom nem is vagy olyan buta, mint hittem – mondta, amikor megér-
keztem.
Mérhetetlen kínban éreztem magam, de nem tehettem másképp. Az ágyára
lökött és elkezdte a lábam, a kezem simogatni. Undorodtam tőle, de ki akartam
bírni. Ajkamba haraptam, amikor melleim simogatta a ruhán keresztül és érez-
tem, keze egyre lejjebb vándorol.
– Ha meg mered tenni, megöllek – sziszegtem olyan elszántsággal,
amely alaposan meglepte. – Megértette, nagyon is komolyan gondolom.
Hányinger kerülgetett, amikor elfordult és saját magának fejezte be. Már ki
akartam menni, de elkapta a karom.
– Ha ezt a kék köntöst látod rajtam, gyere be hozzám ebben az időben.
Apánk és a többiek ilyenkor nincsenek itthon. Ha rendes leszel velem, még aján-
dékot is kaphatsz érte.
Szégyentől égő arccal surrantam ki Aten szobájából. Aznap éjjel sokáig csak
forgolódtam az ágyamban, és amikor végre elaludtam, akkor is egy nagyon kel-
lemetlen álmot láttam. Nem igazán jöttem rá az értelmére, de rossz érzéseket
keltett bennem. Egy férfival vitatkoztam, aki kutatott utánam, aki engem kere-
sett, de nem ismert fel, mert még nem az voltam, akit keresett. Azzá, majd csak
később fogok válni. Ennek az álomnak az emléke később többször felbukkant a
tudatomban, sokszor a legváratlanabb pillanatokban.
Aten négy-öt naponként vette fel a kék köntösét. A harmadik alkalommal el-
kezdtem nyafogni, hogy nagyon unatkozom.
– Itt egy képes könyv, nézegesd! – mondta, hogy ne zavarjam.
28

29. Megnéztem, egy szerelmi útmutatót adott a kezembe, melyet férfiaknak írtak
arról, hogyan kell vágyaikat beteljesíteni. Engem egyáltalán nem érdekelt, csak
az ő beteges fantáziája találta kéjesebbnek, hogy azt nézegetem, amíg ő engem
tapogat.
– Ez nem érdekel – nyafogtam. Azt a virágosat akarom.
Nagyot nevetett. Gyereknek gondolt, akit a színes virágok jobban vonzanak,
mint a felnőtt dolgok.
– Nesze! – mondta. De maradj csendben és nyugton.
Valóban szép képeket rajzoltak bele a növényekről, de engem a címe miatt ér-
dekelt. Atennek persze fogalma sem volt arról, hogy tudok olvasni. A könyv a
gyógynövényekről szólt. Óvatosan olvastam a szöveget, mintha csak a képeket
nézegetném. Belemélyedtem és minél több mindent meg akartam jegyezni belő-
le, így könnyebben viseltem el azt, ami a fizikai világban történt. Tudatomat
mintegy kettéosztottam. Egy része Atenre ügyelt, észre ne vegye, mit csinálok,
másik része viszont megfeszített figyelemmel tanult, véste emlékezetembe a nö-
vények neveit, alakját, levelének, virágának jellegzetességeit, hatását, betegsé-
gekre való alkalmazását. Mire Aten rám unt, már több mint a felét ismertem. Ez
segített megfeledkezni az undorról, amit Atenre pillantva, mohó tapogatásai köz-
ben éreztem. Vajon minden férfi érintése ennyire visszataszító? Eszembe jutot-
tak Baku kezei, melyeken a zsír már benőtte a gyűrűket is. Néha láttam a parkon
átmenve, szememmel követtem hatalmas alakját, hangos szuszogással kísért
mozgását, és a gondolattól is megborzongtam. Atennek a testvére voltam, emiatt
visszafogta magát, de tudtam, Baku bármit megtehet velem, ha már a felesége
leszek.
Ezerszer is igazat adtam anyámnak, amiért meg akart kímélni ettől. Az undor
és a tehetetlen düh, csak még elszántabbá tett.
– Többet nem kell jönnöd, bármilyen köntös van rajtam – mondta egy
napon Aten.
– Ezt nekem adod? – kérdeztem. – Azt ígérted adsz ajándékot.
– Rendben – nevetett. – Azt hihetném, ennyi idő alatt már rég meguntad
ezeket a képeket. Női ész!
És még akkor is nevetett, amikor újabb szerzeményemmel kisurrantam a szo-
bájából. Tényleg nem akart többet tőlem semmit. Egyszerűen megunt, és nem
mert továbbmenni. Apánktól is tartott, hiszen ha kiderül, ő okozta szégyenemet,
akkor őt is alaposan megbünteti.
A következő időszakban nappal, ha csak tehettem, szobámba zárkózva ta-
nultam, amit csak tudtam. Két könyvemet, Amik leckéit apámtól és Azar gya-
korlatait nagybátyámtól. Néha nevettem saját magamon – három fiútestvérem
képzését egyszerre csinálom önként –, de tudtam, bármelyikre szükségem lehet,
ha egyedül akarok boldogulni az életben. Sokszor képzeltem el magamat, amint
magányosan, a ház falainak védelme nélkül, önállóan kell megélnem, életben
maradnom. Ez megriasztott és félelemmel töltött el. De ha Baku hájas testére és
apja szívtelen házára gondoltam, minden kétségem elszállt. Annál az életnél bár-
29

30. mi jobb lehet, még ha csak rövid ideig tart is. Semmi értelme nem lett volna
apámnak könyörögni, sosem változtatná meg a szándékát, legfeljebb, csak ha
valaki más, még többet ígérne értem. Erről az elmúlt évek alatt meggyőződtem.
Városunk a bolygó egyenlítőjéhez közel feküdt, így az évszakok sokkal ke-
vésbé különböztek egymástól, mint az ország nagy részén. A télnek nevezett
időszakban azonban sok eső esett, ami miatt nehezebben tudtam nyom nélkül
kimenni a parkba. Most azonban újra tavasz lett, jóval kevesebbet esett, éjsza-
kánként rendszeresen kijártam mozogni és gyakorolni. Már megtanultam fel-
mászni a falra is. A tetején lopakodva egy másik helyen, amely a város utcáitól
távol esett, kívülről is kialakítottam négy kisebb rést, olyan mélyen, amennyire
csak le tudtam nyúlni. Ennyivel lejjebbről indulva több esélyem lesz, ha le kell
ugranom. Sajnos, sehonnan sem tudtam kötelet keríteni, így ez volt a legtöbb,
amit szökésemhez sikerült előkészíteni. Ettől kezdve a magasról való leugráso-
kat tökéletesítettem. A lehető legkevésbé akartam megütni magam, hogy semmi
ne akadályozhasson meg a gyors menekülésben. Ismételgettem a mozdulatokat,
hogyan jutok fel egy fára a legkönnyebben, hogyan egyensúlyozok kéz nélkül az
ágak között. A következő tavaszra, mire betöltöttem a tizenötödik évemet már
nem horzsoltam le magam, nem kellett az árulkodó kék, zöld, lila ütésnyomoktól
tartanom.
Szökés
Tizenötödik születésnapom másnapján egy idegen orvos állított be hozzánk,
engem jött megnézni. Különösen gazdagon hímzett köntösét szinte teljesen be-
borították a csillogó aranyvirágok. Alaposan megvizsgált és látszott rajta az elé-
gedettség.
– Mondtam! Megmondtam, hogy nagyon egészséges és erős – dicseke-
dett nagybátyám, mintha az ő érdeme lenne.
– Igaz – bólintott az idegen orvos.
– És még garantáltan szűz – fontoskodott tovább.
– Azt majd megvizsgáljuk a palotában. Ha mégsem az, ti viselitek a
költségeket – vetette oda nagybátyámnak.
– Mikor lesz az?
– Most nem alkalmas, a király most veszi el a második feleségét, de
nyár elejére pont jó lesz. Addig tartsátok tisztán. A királynak tetszeni fog, szereti
a különlegességeket.
Úgy látszik, apám mégis a királyi ágyasház mellett döntött. Ott még rövidebb
életútra számíthattam, mint Baku mellett. A király csak ritkán látogatta az ágya-
sait, szerette a feleségét, és azt beszélték, második feleségnek is nagyon szép
lányt választottak számára, aki nemsokára meg is fog érkezni. Ezért néhány al-
kalom után, ha az ágyas nem fogant meg, vagy visszaküldte a családjához, ha
visszafogadták, vagy hozzáadta valamely kegyencéhez. Ezzel a szokásával a
mostani király sokkal jobban bánt a lányokkal, mint elődei, mert azok, ha meg-
30

31. unták valamelyiküket, legtöbbször egyszerűen csak elajándékozták, vagy elad-
ták a leányházakba. Én nem voltam biztos abban, hogy apám visszafogadna.
Akármennyit is adott értem a királyi ágyasház vezetője, ha enged hazaköltözni,
akkor életem végéig fizetnie kellene eltartásom költségeit.
Néhány nap múlva szörnyű veszekedésnek voltam tanúja apám szobájából.
Baku és az apja jött el üzleti megbeszélésre, és rólam is beszéltek. Baku megsér-
tődött, mert apám közölte velük a királyi ágyasház érdeklődését. Éreztem, apám
valójában Bakunak akar adni, az orvos ajánlatával csak az áramat próbálta meg
felemelni, még az utolsó pillanatban.
– Hát ennyit ér az ígéreted? – vetette apám szemére Baku.
– Azt ígértem, megkaphatod. De azt nem mondtam, mennyiért.
– A búzára sem akkor alkudnak, amikor kikel, hanem ha már zsákba
rakták – segítette apámat Amik.
– Amikor megszületett, még nem lehetett tudni, hogy milyen értékes
lesz. Azért is nem mondtam árat. A királyi orvos szerint rendkívül szép és külön-
leges – dicsérte apám az áruját.
– És mellette nagyon erős és egészséges. Sokáig élvezheted. Még első
feleségnek is megteheted, ha megszabadulsz a mostanitól, mert sok gyereket tud
majd neked szülni – fokozta értékemet Amik.
– A mostani csak egyet tudott ennyi év alatt – egészítette ki apám.
Egy előre megtervezett, ügyes színjátékot hallgattam ki. Apám és bátyám kö-
zösen győzködték Bakut és az apját, hogy nagyon is megéri az, az ár, amit értem
kérnek.
Végül, ahogy kivettem, az eredeti ár kétszeresében állapodtak meg. Apám na-
gyon is jó üzletet csinált, a következő napokban meglehetősen elégedett arccal
járt-kelt a házban. A királyi esküvő utánra tűzték ki a miénket. Nem illett a kirá-
lyénál néhány hónappal korábban esküvőt rendezni. Egy hónapnyi lehetőségem
maradt hát a szökésre. Apám nem tartja be anyámnak tett ígéretét, és röviddel a
tizenötödik születésnapom után férjhez fog adni.
Nem maradt sok időm, cselekednem kellett. Már mindent előkészítettem. Sze-
reztem ócska ruhát, amilyenben a szolgálók járnak. Egy elég régi, kopott ing al-
jába bevarrtam anyám Holdasszony köveit. Minden más kincsemet betettem a
szellőzőbe, tettem rá némi nehezéket, így nem viszi el a huzat, nem lehet áru-
lóm. Sosem tudhatom, mi történhet még. Gondosan visszahelyeztem a kiemelt
csempét a helyére, és eltakartam néhány régi kacattal.
Tizennégy nap múlva, újhold előtti éjszakán akartam megszökni. A hátralévő
napokban a lehető legjobban igyekeztem beleolvadni a környezetembe. Azt
akartam, semmi ne hívja fel rám a figyelmet. Közben magamat lelkileg igyekez-
tem felkészíteni.
Apám nem vette a fáradtságot, hogy maga közölje velem a hírt, a nővérének
szólt, ő készített fel az esküvőre. Az alkudozásokat ismerve, apámat már semmi
sem vehette rá, hogy megmásítsa az elhatározását.
31

32. Mire elérkezett az újhold előtti éjszaka, már viszonylag minden lehetséges
hibát végiggondoltam. Gondolatban ezerszer elszöktem, ezért már az izgalmat is
kevésbé éreztem.
Este minden a szokások szerint történt. Apám és két bátyám vacsora után út-
nak indult, a helyi leányházban akartak egy rövid látogatást tenni, a szolgálók
visszavonultak, a ház elcsendesedett. Remegő kézzel nyitottam ki szobám ajta-
ját. Végigosontam a kihalt folyosón. Most nem láthatott meg senki, mert külön-
leges öltözetemet sehogyan sem tudtam volna kimagyarázni. Gond nélkül felju-
tottan a kis teraszszoba lépcsőjén. Furcsa érzésem támadt, megálltam egy pilla-
natra, de aztán azzal nyugtattam magam, hogy csak az izgalom okozza. Hang
nélkül akasztottam ki a zárat és beléptem. Ekkor hátulról valaki meglökött, való-
színűleg ott állhatott már az ajtó melletti mélyedésben, csak a sötét miatt nem
vettem észre. A szobában is állt valaki, mert, ahogy elvesztettem az egyensúlyo-
mat, elém lépett, elkapott és kezével betapasztotta a számat. Négy kéz ragadott
meg és szorított.
– Elvesztem! – futott át az agyamon. Mégsem voltam elég ügyes, elég
óvatos. Mindennek vége!
Egy gyenge kísérlet erejéig megpróbáltam kiszabadítani magam, de tudtam,
hasztalan. Ha kell, az egész ház, az összes fegyveres összeszalad, hogy megaka-
dályozzon a szökésben. Végigfutott agyamban apám dühe, ahogy értesül szökési
kísérletemről. Az esküvőig hátralévő időre bezárat a szobámba, és fegyveresek-
kel őriztet, ebben biztos voltam. Az esküvőn még megtagadhatok mindent, de
azzal csak annyit érhetek el, hogy Bakut is magam ellen fordítom.
– Csss! – hallatszott a felszólítás.
– Ne félj! Nem bántunk. – Etar hangját ismertem fel, apám nővéréé.
– Maradj nyugton, és nem lesz baj! – Ez Asin, ő a másik kéz tulajdono-
sa.
– Elengedünk, ha nem csapsz zajt.
Bólintottam. Valóban elengedtek.
– Gyere velünk csendben! – suttogta Etar.
Az ő szobája esett közelebb, oda osontunk be néma csöndben. Etar gondosan
bezárta az ajtót és meggyújtott egy kicsiny mécsest.
Megrettenve néztem rájuk, nem értettem a szándékukat. Nem bántanak, de
nem is engednek el? Kétségbeesésemet látva, Etar igyekezett megnyugtatni.
– Csak azt akarjuk, hogy ne ma menj.
– Várj holnap estig.
Még inkább csodálkozva néztem rájuk.
– Holnap hozzák a király új feleségét át a városon, és teszik hajóra. Az
egész várost ki fogják üríteni, tele lesz fegyveresekkel. Nem fogsz tudni elmene-
külni. De holnapután nagyon sokan lesznek újra az utcákon, jobban elvegyül-
hetsz majd a tömegben.
Erről nem tudtam. Ez valóban megakadályozná, hogy hajóra szálljak, és a le-
hető legmesszebb menjek ettől a háztól. Hálásan néztem rájuk.
32

33. – De miért? Miért segítetek nekem? Miért nem árultok el?
– Örülnénk, ha legalább neked sikerülne. A te szabadságod tudata ne-
künk is boldog emlék lehetne.
Asinra néztem, majd Etarra. Még mindig nem fogtam fel teljesen.
Asin kezdte.
– Ikus. Te lemondtál az én javamra anyád gyűrűjéről. Én lettem az első
asszony a házban. Ezzel a törvények szerint első feleségnek is számítok. Így a
lányom is első feleség gyermeke, vagyis apád el tudja őt adni egy vagyonos csa-
ládnak, feleségnek. Ez az egyetlen ok, amiért nem ölette meg születésekor.
Valóban, Asin kislánya ekkor töltötte be a harmadik évét, és Asin a rajongásig
szerette.
– Nagyon hálás vagyok érte neked. Segíteni szeretnék. Még anyám után
örököltem egy nyakéket, melyről apád nem tud. Úgy gondoltam, a lányomra ha-
gyom, hátha segít majd neki. Remélem, könnyebbé tudja majd tenni vele az éle-
tét. Kivettem belőle négy vérszemes követ, azt szeretném, ha elfogadnád. A lá-
nyom, az életét köszönheti neked.
Látszott rajtam a meghatottság, szólni sem tudtam, csak bólintottam.
– Belevarrtam neked, ennek a szőttesnek a négy bojtjába, ott nem keres-
né senki – folytatta Etar. – Ez a szőttes jellegzetes lill öltözet, és itt van hozzá
egy könnyű, nyári sapka is. Ennek a bojtjába is varrtam neked egy vérszemest az
egyik függőmből. Arra gondoltunk, mivel nagyon fehér a bőröd, könnyen lill
szőttesárusnak néznének. Így felöltözve nem ismerhetnek fel, ha esetleg apád
utánad küldi a fegyvereseit. Ők egy síkföldi lány után érdeklődnek majd, nem
egy lill szőttesárus fiú után. Csomagoltam neked néhány lill kendőt is, aki látja,
azt hiszi, még nem adtad el az áruidat, még nem lehet nálad sok kő.
– Nagyon köszönöm – mondtam könnyekkel küszködve –, de miért?
Miért vagy ilyen jó hozzám.
– Nem ismered a történetemet? – kérdezte.
Megráztam a fejem.
– Nincs benne semmi különös, csak megélni nagyon fájdalmas. Apám, a
te nagyapád igen kemény ember volt. Anyám azonban teljesen le tudta venni a
lábáról. Nagyon megtetszett neki, amikor a szülei kiválasztották első feleségnek.
Én születtem elsőnek, aztán apád, megint egy lány, majd a két nagybátyád. Utá-
nuk született még egy lány, de a szülésbe belehalt az anyánk. Halála után apánk
teljesen megváltozott. Anyánkat sem a második, sem a harmadik felesége sem
tudta feledtetni. A tizenötödik évet is betöltöttem már, de még nem tudta rászán-
ni magát, hogy férjet keressen nekem. Nagyon hasonlítottam anyámra, őt látta
bennem. Testvérei már többször figyelmeztették, ideje eladnia, mielőtt túl idős
leszek, de ő nem engedett. Egy este, a tizenhatodik születésnapom után bejött
hozzám, és közölte, az ő felesége leszek. Nem tud nélkülem élni. Egészen halá-
láig nem engedett el maga mellől. Apáddal megígértette, hogy életem végéig
gondoskodik rólam, különben nem kapja meg a teljes vagyont. Egy kisebb részt
így is elkülönített, melyből most az egyik kőőrző minden évben kiad néhány kö-
33