1. Minden csoda három napig tart, mondja a népi mondás. A mondás lényege, hogy a szenzációk
rövid életűek. Ez Eduardo Rózsa Flores és társai esetére is érvényes. De a szenzációs események
mögött lévő, ki nem mondott, elfojtott, nem reflektált problémák, annál hosszabb életűek.
A szélsőjobb egyes körei, Magyarországon és a velük szimpatizánsok a Székelyföldön, egy
mesterséges istent kreáltak Eduardoból. Hogy van-e nekünk székelyeknek szükségünk
Eduardora szerintem túlmutat a napi sajtószenzáción és hosszabb távú kérdés, mert ezzel rá lehet
mutatni a székely lélek belső válságai bizonyos jeleire: kívül keressük, mit belül kéne a lélekben
keresni.
Nekünk székelyeknek az Eduardo jelenség egy kívülről jövő, puszta külső valóság, egy olyan
valaki, ki nem lesz soha a székely lélek szerves része, csak egy kis hisztérikus köré. Szerintem
számunkra székelyek számára fontosabbak lennének azon minket megtartó belső, lelki
valóságok, melyeket a lelkünkben hordunk, de megfeledkeztünk róluk és nem a kívülről kapott
Eduardo.
Dzsingisz kán azt mondta: “mely törzs elfelejti törzsi szimbólumát az a törzs halálra van ítélve”.
Nekünk székelyeknek a minket kifejező törzsi szimbólum a Fehér Ló, ezt a nemzeti szimbólumot
elfelejtettük és már nem élő szimbólum a lelkünk mélyén.
Az igazi törzsi kép, a lélekben élő kép, szimbólum, melyet a törzs minden tagja a lelkében hordoz,
születésétől fogva és amely a törzsi és emberi identitás alapja, belső megtartó erő, a nemzeti
vitalitás forrása.
A törzsi kép, szimbólum. A szimbólum szerepe összekötni, összekapcsolni, két különálló
valóságot. A szimbólum összeköti, egységesíti ami széthullt, egyé, egységessé, teljessé tesz. A
vallás szerepe, a latin megnevezéséből kiindulva, religio-religare visszakapcsolódni,
visszakötődni, - az egészhez a teljességhez, Istenhez. A vallás szerepe és a szimbólum szerepe
ugyanaz, egybekapcsolni, összekötni, visszakötni az igazi Egészhez, az igazi Teljességhez
Istenhez, - a szimbólum csak vallási jelenségként értelmezhető. A törzsi szimbólum csak vallási
élményként érthető meg, élhető meg és csak így válik nemzeti megtartó erővé. Itt egy olyan
vallásra kell gondolni, mely közvetlenül éli meg a lélek képeit és nem egy bonyolult
intézményrendszer közvetítésével.
A lélek képei a szimbólumok a lélek nyelve, a lélek ezek által szólítja meg elménket, a lélek
képeinek szerepe az elme és a lélek összekapcsolása. A nyugati civilizáció nagy problémája, hogy
a lélek és elme kapcsolata, a lélek képei révén, a szimbólumok révén nem működik, de azt hiszem,
hogy a magyarságnak is ez az alapvető problémája, ez áll sok történelmi traumája mögött, mint
belső lelki ok, - mert nem csak külső okai vannak történelmi katasztrófáinknak.
A lélek képei hatalmas energia források, hatalmas vitális energiák szabadulnak fel a lélek
szimbólumai révén, ebben van megtartó erejük az egyén és nemzet számára. A lélek képeinek
megtartó ereje messze nagyobb, mint az intézmények-é, és ezt jó volna meggondolni, akkor
amikor a Székelyföld számára autonóm intézményeket akarunk, hogy nem feledkezünk-e meg
egy még nagyobb megtartó energiáról, ami eleve ott a lelkünk mélyén, nem kell román
jóváhagyás hozzá csak egy kis csend. Nem azt mondom, hogy nincsen szükség intézményes
területi autonómiára, csak közbe ne feledkezzünk meg a lelkünk mélyén rejlő az intézményeknél
sokkal erősebb megtartó energiákról, amik az intézmények megtartó alapja is lehetnek.
Nekünk a székelyeknek a lelkünk mélyén ott van még mindig a Fehér Ló, mint nemzeti kép,
szimbólum, nem tudja az elvenni senki, csak mi magunk felejthetjük el. Ezt a belső képet
felébresztve a lélekben, sokkal nagyobb megtartó energiákat szabadítunk fel, mint a csak

2. mentálisan kidolgozott nemzetet őrző intézmények, mely mögött épp az az ember van kinek elméje
nem fogja lelkének üzeneteit, lelkének képei nem működnek összekapcsoló, egységesítőként és
ezért, mint ember nem egész, nem egység, - mert elméje képtelen összekapcsolódni lelkével. A
területi autonómiát kidolgozó észlényeknek a lelkük, kiknek lelkében nem élő valóság a nemzet
lelkének szimbólumai, soha nem lesznek a nemzeti vitalitás forrásai, bennük a lélek mindig
halott lesz és megtartó energiák nem fognak forrásozni belőlük a nemzet számára, az emberi
belső egységük hiányában soha nem lesznek a nemzeti egység alapjai.. A kép az egy belső
megtartó erő, az intézmény mindig csak külső. A kép belül a lélekben egy élő valóság, az
intézmény az külső és halott valóság.
A törzsi szimbólum, a mindenki számára közös szimbólum, a törzsben, belülről kapcsolja össze a
törzs tagjait, teszi egyé a törzset, míg az intézmények, az állam csak kívülről. A szimbólum egyé
kapcsoló ereje, összekapcsoló ereje a törzs tagjai között is működik, sőt ez az egyik alapvető
szerepe. A kép csak azt kapcsolja össze mi a lélekben közvetlenül adottan már eleve egy. Hogy a
nemzet tagjai egyek, az kívülről létrehozni nem lehet, arra, mint egy eleve közvetlenül adott belső
valóságra kell ráébredni. Semmilyen nemzeti egységet nem lehet kívülről befele létrehozni,
hanem csak belülről kifele, csak ráébredni lehet, mint egy eleve, közvetlenül adott belső
valóságra.
Nemzeti egység, belülről ott van, ahol az egyén számára, a szimbólumok, egységesítő,
összekapcsoló, egységessé, egyé tevő, közvetlenül adott vallási élményként működnek, - ez már
rég nem működik a Kárpát-medencében a magyarság esetében de a székelységnél sem, ezért
vagyunk annyira ziláltak, mint nemzet. A lélek szimbólumai belső lelki szellemi valóságok,
melyek problémája intézményes úton nem megoldható, de a nemzet sorsa ezen múlik és nem
annyira intézményein. Sokan nem gondolják, hogy a megoldás mennyire közvetlenül adott és
egyszerű: a csend, mert az aktiválja a lélek energiáit, képeit.
Nemzeti egység ott van ahol az egyén nem részek összessége a széthullottság állapotában, hanem
egység, egész a lélek képeinek összekapcsoló működése révén. Nemzeti egység ott van, ahol egész,
egységes maga az ember is. A pusztán csak észlényként intézményekben gondolkodók, tervezők,
kik szét vannak hullva részekre, észre és lélekre, azok soha nem lesznek és az sem miket
kiagyalnak, a megtartó nemzeti egység alapjai. Nemzeti egységet csak a lélek élő képeire, az
önmaguk belső egységét megélt nemzettagokra lehet alapozni és nem kiagyalt, ötletszerű, külső
intézményekre.
Nagyot tévedünk, ha a kettős állampolgársági szavazás, az a bizonyos december 5 kudarcát, csak
a Gyurcsányi nemzetietlen politika számlájára írjuk. Mögötte mélyebben fekvő okok vannak: a
magyarság lelke mélyén, az a kép, aminek a nemzetet egybe kellene tartania, nem élő, a lélek
mélyén nincsen egy élő kép mely összetartaná a magyarságot: a Turul nem élő kép, hanem
botrány tárgya, vita tárgya. A kettős állampolgárság csak egy adminisztratív ötlet volt, egy
mentálisan kiagyalt valami, amit lelkükre és elméjükre széthullott emberek agyaltak ki. A kettős
állampolgárság csak egy kívülről hozzáadott ötlet volt a nemzethez. A nemzeti egységet csak egy
belső kép tudja megadni az emberi lélekben, olyan emberek lelkében kik magukat is egységként
élik meg.
Nagyon fontosnak tartom az autonómiát, mint intézményt, de addig is létkérdés újra
felfedeznünk a székelység nemzeti szimbólumát, a Fehér Lovat, mint az egység, mint a székelység
vitalitásának forrását, mint megtartó erőt, mert ehhez nem kell kérnünk sem a románok sem az
EU jóváhagyását, csak rajtunk múlik. De tudnunk kell azt is, hogy puszta elmekonstrukciók nem
tartanak meg, hanem az ami összeköt, egységesít, a lélek képei, szimbólumai, csak az Egy tart
meg.

3. És amikor az igazi megtartó kép, a Fehér Ló, ott szunnyad a lelkünk mélyén, akkor
fölöslegesnek látom a hamis bálvány az Eduardo imádatot, mint csak pusztán kívülről jött,
pusztán csak külső valóságot, mely soha sem lesz a lelkünk szerves része, - csak az tart meg mi
eleve ott van a lelkünkben. Az Eduardoból az kell legyen nekünk székelyeknek a tanulság, hogy
lelkünkbe keressük a nemzet megtartóját és ne a kívülről jött csodákban.
A lelki élet mesterei arról az emberről, ki belső lelki valóságának nincsen tudatában, arról azt
mondják, hogy megfeledkezett igazi belső énjéről vagy alszik, vagyis felejtésről, alvásról
beszélnek. Amit a lelki élet mesterei elmondanak az emberről az a nemzetre is igaz, mert a
nemzet alapja a lelki ember, a hiteles belső ember. A nemzethez nem külső megoldásokat kell
hozzáadni, intézményeket, külső megoldásként, hanem fel kellene ébrednie igazi önvalójára a
nemzetnek, emlékeznie kellene a nemzetnek az igazi önvalójára, csak ez menti meg.
A nemzet mely elfelejti szimbólumait eltűnik mondta Dzsingisz kán: mi székelyek, magyarok
elfelejtettük nemzetünk szimbólumát a fehér lovat, a turult és nehogy beteljesedjen rajtunk
Dzsingisz kán jóslata.
De azt is tudnunk kell, hogy a nemzeti megmaradás, a nemzeti egység alapja vallási, abban az
értelemben, hogy a vallás religio-religere visszatérés, visszakapcsolódás, visszakötődés az
egészhez, a teljességhez, az egységhez, Istenhez, az Egyhez.
A Székelyföldi városokban nincsen egy Fehér Ló szobor sem, ez nagyon beszédes, hogy mennyire
élő nemzeti szimbólumunk.
Az autonómiával kapcsolatban pedig annyit, hogy autonómia ott van, ahol egység, az egész van,
a teljesség van. Autonómiája csak az egésznek a teljesnek az egységnek van. Teljesség, egész,
egység a lélek képeinek összekapcsoló működése nélkül nincsen. Az észlények, kik csak
intézményekben gondolkodnak, kik maguk nem egészek, nem egységek, mert elméjük nincsen
kapcsolatban lelkükkel, soha nem fognak, igazi autonómiát teremteni, amely azért autonómia,
mert egység, egész, teljesség. De egység, teljesség, egész ott van, ahol minden egésznek,
teljességnek, egységnek az alapja van, Istenben a hozza való visszatérésben,
visszakapcsolódásban. Ez már misztika, mert annak célja a közvetlen visszatérés Istenhez. Végül
pedig elmondhatom, hogy a nemzeti lét alapja, a nemzeti megmaradás alapja a misztika és nem
a politika és nem is az intézmények.
Nagy Attila Puli