Insemnari, feljegyzések - 2023 mai 27 - 2023 iuni 2.pdf
Székely autonómia - Sztereótip zsidóellenesség
1. Kedves Constantin nagyon tetszik a hozzászólása. A zsidóságot én is csak csodálni tudom és azt tartom,
amit már leírtam, most már nem tudom, hogy itt-e, hogy ahogy Kodály mondja, nem szidni kell a zsidókat,
hanem tanulni tőlük. De!!! Mircea Eliade, román vallástörténész, ki az Államokban is egyetemi előadó
tanár volt, azt mondta, hogy a nemzetek cselekvését, gondolkodását teremtés mítoszaikból kell megérteni.
Én hozzá teszem, hogy nem csak abból, hanem össz mítoszaikból. A zsidóknál ott van a József
Egyiptomban történet, ami Kodály szerint is sokat meg magyaráz a mai zsidóság politikai gazdasági
szerepléséből: vagyis ahogy József kulcs pozícióba jutott az egyiptomi birodalomban, népe érdekébe és
adott pozíciójából támogatta népét, úgy ez most is meg található a világpolitikában és világgazdaságban,
hogy zsidók kulcspozícióba törekednek népük érdekében. De Eliade szellemében érdemes elgondolkodni
az Ábrahám történetén a zsidó nép keletkezés mítoszán, ahol az Úr ígéretet tesz, hogy nagy néppé teszi
őket. Én ezt úgy értelmezem, hogy egy nép melynek keletkezés mítoszában van jövőkép és melyet meg is
valósított, ő maga és nem az Úr, mer így van igazi mondanivalója az Ábrahámi mítosznak. És igaz, tényleg
nagy néppé lettek és két ezer év után újra államuk lett,a mit kevés nép, vagy egy sem tud felmutatni a
világtörténelemben. És ne feledjük hány fogságot vészeltek át. Nem az a fontos, hogy egy népnek milyen
intézményei vannak, azok is fontosak, hanem az, hogy több ezer éve keresztül, működnek-e a spontán
önvédelmi reflexek, a nép életében a nagy megpróbáltatások idején. Intézmények hiányában, elnyomás
idején, képes-e megmaradni, pusztán a lélek belső megtartó erejére a hagyatkozva. Hát ebben csodálom a
zsidóságot történelme folyamán, hogy sokszor intézmények nélkül is, pusztán a belső vitalitásra
hagyatkozva is képes volt megmaradni. Mi székelyek, egy dologról megfeledkezünk, hogy az igazi
megtartó erő, nem egy puszta intézményes területi autonómia, hanem a belső. Mi székelyek, magyarok azt
tanulhatnánk a zsidóságtól, hogy a megtartó erő a belső és nem a külső intézmény, az csak másodlagos.
Különbséget kellene tudnunk tenni, amit nem tud a magyar, a múltba néző nemzeti illúziók és a megtartó
mítosz között. A zsidóságnak egy olyan nemzeti keletkezés mítosza van mely a jövőt is tartalmazza, melyet
meg is valósított a zsidóság, nem csak álmodozott, mint egyes Nagy-Magyarországot visszaábrándozók.
Egy nép megtartója, a belülről jövő, spontán megtartó energiák, amelyek a hosszan tartó negatív
körülmények ellenében is tudnak működni. Egy nép vitalitása abban mutatkozik meg, hogy a
körülmények ellenére képes a megmaradásra. Életképes az a nép, mely le tudja vetkőzni addigi
beidegződéseit, változtatni tud életformáján a kedvezőtlen körülményeknek megfelelően, vagyis a
túléléshez, spontán módon, új formákat tud alkotni, láthatatlan intézményeket tud létrehozni, amik
megtartanak, vagyis a nép megtanul rejtőzni az ellenség elől, amit a zsidók csodálatosan értettek és mi
nem, soha a történelemben. A magyarság túlélési jogkövetelései, valahol nem a nemzeti kollektív
tudattalan önvédelmi reflexének szülötte, hanem pusztán az elme élettelen megfogalmazásai, puszta kifele
forduló inkább sok esetben hőzöngő a realitást nélkülöző meg fogalmazás, illúziók, melyben nincs
vitalitás. Tehát ott van a baj, hogy a nemzet, a magyarság, mintha a lelke mélyén nem akarna
megmaradni, megmaradási törekvéséből, mintha épp a vitális horderő hiányozna, a belső megtartó ereje,
a spontán körülményekhez alkalmazkodó vitalitás. Az elszórt leleményességek, a nemzet érdekében, nem
össznemzeti vitalitás. A mi jogköveteléseink, merev intézményes elképzelésekhez ragaszkodnak és hiányzik
a zsidóságot jellemző spontán önszerveződés az adott körülmények között. Nekünk nincs úgy nevezett
hosszútávú túlélési vitalitásunk, amivel évezredeket át lehet vészelni, mint a zsidóság tette. Mi magyarok,
székelyek csak a megmaradás formáiban tudunk gondolkodni és nem abban, ami tényleg megtart a
formán túl, a szellem és a lélek, erről megfeledkezünk. Nekünk magyaroknak, székelyeknek a fő
problémánk a vitalitás hiánya, a lélek mélyéről jövő megmaradni akarás és nem az, hogy ki van uralmon
a világban zsidók vagy mások. A nép melynek erős a vitalitása, az megmarad, bárki van világuralmon,
mint ahogy a zsidók tették. A zsidó lélek spontaneitása abban mutatkozott meg a történelem nehéz
helyzeteiben, hogy épp a számukra hátrányos meg különböztetésből kovácsoltak tőkét, nagyon sok
esetben. A magyar meg inkább a sebeit nyalogatja és csinál lélekölő kultuszt, vitalitástipró nemzeti ideált.
Sok írást lehet találni az interneten, mely a magyar őstörténetet kutatja, próbálja tisztázni. Ezt sokan úgy
teszik, hogy mint az elmét megcélzott puszta ismereteket, amit ismerni kell, mint egyedül igaz helyes
ismereteket. Például, hogy honnan származik a székely rovásírás. Nem azt mondom, hogy ne legyenek
ilyen kutatások és ne ismerjük írásunk igaz eredetét, ha van egyáltalán ilyen, hanem az, hogy nem elég a
nemzet tagjainak elméjét megcélozni, igaz ismeretekkel. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az
elmének nincs önálló léte, tehát az ismeretek nem megtartó erők. Az elmében nincs vitalitás. Sőt, az elme
túlsúlya a vitalitás kárára van. Az kellene tudnunk, hogy az igazi megtartó erő a lélek, a lélek nagy képei,
a mítosz és nem a puszta ismeretek. A nemzet vitalitása önön lelkében van és nem elméjében, az csak
puszta kifejező. Nálunk magyaroknál, székelyeknél súlyos lélek vesztés van, vagyis energia
központunknak nem vagyunk a birtokában, ahonnan a vitalitás forrásozik. Én azt hiszem, hogy a
2. zsidóság világuralma inkább szellemi, életvitelbeli. A demokrácia, a kifele forduló zsidó szellem, életvitel
szülötte. A demokrácia, annak gazdasági motorja, az állandó újra befektetés, ami a zsidó lélek szülötte,
egy olyan ördögi kör, melyből nincs kiút és katasztrófával fenyegeti az emberiséget. A zsidó szellem,
gondolkodás meghatározza a modern életvitelt, de ez katasztrófával is fenyegeti az emberiséget. Na itt
látszik, hogy nem okosak a zsidók, mert az ők gondolkodásuknak bélyege katasztrófával fenyegeti az
emberiséget. A másik, ami rányomta nyugatra a bélyegét, a nyugati gondolkodást meghatározta, a zsidó
szellemi nyugtalanság, ami a fejlődés gondolatának alapmotorja. Ahogy Petre Tutea román filozófus írta,
az ilyen szellemi nyugtalanság, mely örökké keres de soha sem talál nem vezet sehova. A zsidóság egy örök
keresésbe kergette az emberiséget mely nem vezet sehova. Örökké keresni, és soha sem találni ez a másik
zsidó butaság, mely mondhatjuk, hogy a zsidó szellem nagy korlátja. De hozzá teszem, hogy csak a kifele
forduló zsidóság-é. Mer létezik a befele forduló zsidóság, a Kabbala népe, akik kevesen vannak, de tudjuk
azt, hogy az Izrael szellemi maradéka, az mindig is kevés volt. Kifele forduló zsidóságról beszéltem, amely
végzetesen befolyásolta a nyugati civilizációt. Na itt van a végzetes befolyás, amivel hatott a zsidó szellem
egy vonulata a kifele forduló, hogy egy kifele forduló ember ideált kreált nyugat számára, egy
önpusztítóan kifele forduló ember ideált, aki önmagáról, lelkéről feledkezik meg. Igaz ebben szerepe volt a
a görög szellemnek is, az Arisztoteleszi kifele fordulásnak, amely a katolicizmus révén meghatározta
nyugat kifele fordulását. Tehát ketten fordították ki a nyugati ember tekintetét, a kifele forduló zsidó
szellem és a kifele forduló katolikus szellemiség. A kifele forduló újra befektető, kereső de nem találó zsidó
szellem, önmaga katasztrófája felé menetel. Kifele fordulása épp azokat a vitális energiákat sorvassza,
amik évezredeken keresztül megtartották. Ez sem a zsidó okosság megnyilvánulása. A kifele forduló ember
energiái egyre csökkennek és ez szorongással bizonytalansággal tölti el. A bizonytalanság a jövő
bebiztosítására ösztönzi, mert attól fél a legjobban. Az anyagiak terén állandóan fejlődő jövőkép, ami a
nagyobb és nagyobb biztonság illúziójával kecsegtet a kifele forduló ember találmánya önmaga
megnyugtatására. Természetesen minél jobban törekszik a jövőt az anyagiak terén bebiztosítani, annál
több energiát veszít, minél több energiát veszít félelmében annál jobban kifele fordul. És ez egy ördögi kör,
amiből nincs kiút, mert a kifele fordulás révén egyre fogynak a szellemi lelki energiák, minél jobban
fogynak az energiák, annál szomjasabban fordul kifele az emberiség. Az emberiséget a fejlődés
kilátástalan illúziója, amit a holnap bebiztosításának kényszere szült, egy kilátástalan önpusztító jövőbe
kergeti. A quot;fejlődésquot; lélek nélküli motorja, nem csak a belső energiáit fogyasztja az emberiségnek, hanem
pusztul az élő világ is. Ezek a problémák úgy vannak feltüntetve, mint fejlődési rendellenességek, melyek
a fejlődés révén kiküszöbölődnek és egyszer csak a tökéletes,boldog jövőben találjuk magunkat. De ha
megfigyeljük az állítólagos fejlődést, az csak külső változtatásokból áll a lélek kárára, azt nem tudomásul
véve. Az állítólagos fejlődés, pusztán külsődleges változások sorozata, amelyben a léleknek semmi szerepe,
vagyis annyi, hogy sorvad energiáit illetően. A külső változások, ha eddig nem hoztak eredményeket,
vagyis hoztak de egyre fenyegetőbbeket, ez után sem fognak pozitívakat hozni, csak katasztrofálisakat.
Milyen változásra lenne szükség? El kellene engedi a külső tárgyi világot, az azokhoz fűzött illúziókat, a
tárgyakhoz kötődő biztonságérzetet. Természetesen ez egy nagy lelki megrázkódtatással fog járni, a lelki
sivárság elviselhetetlen érzetével, elviselhetetlen szorongással, de ez egy idő után el fog múlni, mert így
aktiválódnak a lélek energiái és biztonság érzettel töltenek el. Ez a biztonság érzet befele fordítja
tekintetünket és rájövünk, hogy a megtartó erő, közvetlenül adottan belül van és nem kívül. Ha sikerül
befele fordulnunk rájövünk, hogy az anyagiakhoz kötött állandóan fejlődő világkép csak egy szánalmas
illúzió. Az emberiség, amiben él most, az egy szánalmas illúzió kergetés, amivel csak befele fordulva lehet
leszámolni. A kifele forduló ember a magyar is, nyugati civilizációja rézén, neki is csak a befele fordulás
hozza el a nemzeti feltámadás lehetőségét, mert a puszta külső változások semmit sem fognak
eredményezni, mint a nyugati civilizációban. A székelység számára is a területi autonómia, csak puszta
külső változás, merő illúzió, ha megmarad nyugatinak és kifele keresi a biztonságot és nem befele a belső
megtartó erőben. Az emberiség, a nyugat lelki reformjának szükségessége és a székelység, magyarság lelki
reformjának szükségessége egybe esnek és mindkettőnél létkérdés. Az emberiségnek, a székelységnek,
magyarságnak fel kellene ismernie, hogy ami megtart az belül van és nem kívül. Ez a probléma csak
akkor oldódik meg, ha túljutunk a pusztán elméleti megfogalmazású vádaskodáson és önmagunkban
fedezzük fel a kifele fordulás ördögét. A kifele forduló ember hyper aktív, nincs ideje, a közvetlenül adott
csendet nem ismeri. Ezt a kifele fordulást csak a csendben lehet felismerni. A csend segít elengedni a
dolgokat. A csend feltölt energiával, eltölt önbizalommal és így sikerül leválni a dolgokról, azok adta
biztonságérzetről és így sikerül a jövőtől való félelmet is felszámolni. Hogy a katasztrofális jövőtől, az
illúziók kergetésétől megszabaduljunk, ahhoz életreformra van szükség:a csend és az aktivitás egymást
váltó természetességét vissza kell állítanunk életünkben, hogy aktivitásunk alapját képező energiák, azok a
csendből születő fölös belső energiák legyenek, mert csak a fölös energiák a spontán, megtartó energiák.
3. Csak az ilyen életreform képes a végzetesen kifele fordult tekintetet befele fordítani és meg kell tenni, míg
nem késő, akár magyar, akár európai szempontból. A kifele fordulás, az embernél diszharmóniát okoz a
lélek és az elme között. A kifele fordult ember számára csak az elme létezik az azokkal érzékelt dolgok
realitások, láthatatlan realitás nincs, ami az igazi, lényeget adó. Az észlény nyugati önálló létet tulajdonit
elméjének, holott az elménk, csak közvetíti a belső intelligenciánk üzeneteit és híd szerepet játszik a külső
és belső világunk között és nem tudja, hogy az igazi realitás az belül van. A nagy misztikák, a nagy tanítók,
mind azt tanították, hogy az ember életében a legfontosabb az ész és a lélek harmóniája. Ezt úgy tekintik
sokan, hogy a mélyebb lelki élet csak kevesek dolga, pedig úgy néz ki, hogy az elme diszharmóniája a
lélekkel, a végzetes kifele fordulás, akár az emberiség katasztrófájához is vezethet, tehát csak nem egy
néhány misztikus ügye. A kutatók szerint, a primitívek az ők primitív vallásuk révén, jobban értettek, mint
mi a lélek, ész harmonizálásához, vagyis minden tagja a törzsnek elérhette a szív ész harmóniáját és nem
csak kevesen. Emil Cioran, román filozófusnak igaza van, amimkor azt írja, hogy a nyugati ész a szív
romjain építkezett. Horia Roman Patapievici román filozófus szerint, a nyugati modernitásban a forma
tartalom is, tehát nincs igazi tartalom. Ez a nyugati kifele fordulásnak a következménye és ezért identitás
nélküli a modern nyugati ember. Az antiszemita, érdekes módon, nyugati módra, csak formai szempontok
szerint antiszemita, vagyis nyugati módon, antiszemitizmusának formája a tartalom is. Vagyis csak külső
problémákban látja a zsidó problémát és nem belsőkben, lelkiekben, nem szellemi szinten. A probléma az,
hogy az antiszemita is ugyan az a kifele forduló ember, mint a kifele forduló zsidó. Az antiszemitizmus a
kifele forduló nyugat terméke, amely nem lát a dolgok lelki szintű mélyére. Leginkább, csak politikai,
hatalmi szinten látja a kérdést, ami csak módozat, forma és nem lényeg, nem tartalom. Az antiszemita nem
látja be az életreform szükségességét és így önellentmondásba keveredik:szidja a zsidókat, de zsidó
szellemben él kifele fordulva, tehát tudatlanul behódol a szellemi, zsidó világuralomnak. Elméletben
antiszemita, életvitelben zsidó. Az antiszemitizmus, egy készen kapott, nem reflektált, sztereotip, nem saját
tudásra épül, ami a kifele forduló, saját tudással nem rendelkező, identitás nélküli ember tulajdona, a
kívülről vezérelt emberé. Nyugat jellemzője, a kívülről való vezéreltség, a nem reflektált tudás döntő
szerepe, ami a manipuláció melegágya. A zsidó hatás, a kifele fordulás, mint szellemi, lelki kérdés, a
nyugati identitásnélküliségtől ugyan csak szenvedő antiszemiták számára felfoghatatlan és ezt az
bizonyítja, hogy formai szempontokban gondolkodnak, csak külsődlegesen. Szerintem tévedés azokra az
antiszemitákra hallgatni, akik nem képesek a kérdést lelki szinten megközelíteni. A sztereótípiákat azok
kedvelik, kiknek nincs saját tudásuk, tehát nincs identitásuk. A saját tudású ember arról ismerhető fel,
hogy önön lelkében szembesül az adott problémával, közvetlenül és az ismeretei leginkább a belső
intelligenciától származnak és nem kívülről kapott ismeretek. Az antiszemita az emberi
identitásnélküliségének belső űrjét próbálja pótolni antiszemita sztereótipiáival. A belső személyiség
hiányában, kénytelen magára ölteni, egy tőle idegen szerepszemélyiséget, ami sorvasztja energiáit, mert
csak elméje szinten lát kifele él. Az antiszemita is egy identitásnélküli kifele élő ember, ami a nyugat
alapvető problémája. Európának, a székelységnek, a magyarságnak nem fognak olyanok identitást adni,
akiknek maguknak sincs identitásuk. És ezek épp olyan veszélyesek az emberiségre, a nemzetere nézve,
mint a kifele forduló zsidóság, mert ők is a problémát nem belül, hanem kívül látják, tehát ők is csak
puszta félrevezetők a nemzet számára. Szerintem a megoldás mindenkinek a lelkében van, ott belül és nem
az antiszemitizmusban. A nemzet ügye belső, lelki, szellemi kérdés, ami csak belül oldható meg és nem a
tekintetet a belsőről elfordító antiszemitizmusban. Az antiszemitizmusnak épp úgy kifele forduló a
tekintete, mint a kifele forduló zsidóságnak, így bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Tehát az
antiszemitizmus nem megoldás a zsidó szellemi világuralomra, mert a baja ugyan az. Nem zsidó
ellenesnek kell lenni, hanem befele kell fordulni, hogy a nemzet megtalálja lelkének belső képeit és azok
szerint éljen és így felfakadjanak lelkének energiái. Nyugaton érzik az emberek, hogy energiáik
csökkennek, ezért majmolják a keleti energia növelő meditációkat, technikákat. Ezek csak mesterséges
technikák és nem a csendből születő természetes energia fölöslegek. A technikai nyugat, keletben is csak a
technikát, önmagát véli felfedezni és nem gondol életreformra, a csend-aktivitás természetes ritmusának
újra felfedezésére, hogy így visszaszerezze természetes életenergiáit és azokból alkosson egy új civilizációt.
A sztereotip antiszemitizmus, ami emberi identitásnélküliséget rejt, nem szólhat a nemzet érdekében, mert
ahol nincs emberi identitás, ott nemzeti sincs. Tehát a nemzetféltő antiszemiták, emberi identitásuk
hiányában még nemzetieknek sem mondhatók, hanem csak identitás nélküli tömegnek. Ha megismerjük
az antiszemiták emberi identitásnélküliségét, annak természetét, akkor teljesen más kép alakul ki az
antiszemitizmusról és tévesen nem tartjuk őket nemzetinek, hanem épp az ellenkezőjének,
nemzetidegeneknek. Üdv Attila
Nagy Attila Puli