Új Elmélet a Régi Paradigma Határán - Varga Csaba

1. Varga Csaba
Új elmélet a régi paradigma határán
(Tézisek Vitányi Iván: Új társadalom - új szemlélet cím könyvér l)
Csendes fejhajtással kell kezdenünk. Vitányi Iván - túl a nyolcvanadik életévén - képes volt új
és részben integrált elméletet alkotni és publikálni, s ez az elismerés független attól, hogy
magam alapvet en más elmélethipotézist képviselek. A szerz - az elmúlt ötven-hetven év
iszonyatos, korlátozott szellemi dogmái ellenére - képes volt részben nyitni az új tudomány új
felfogásai felé, s ez a méltatás független attól, hogy a szellemi nyitást nem tartom
elégségesnek. Fejhajtással azért is, mert gondolkodóként nem távolodott el eddigi értékeit l, s
ez szintén független attól, hogy magam nem osztom mind az általa vállalt értékeket.
1. Vitányi Ivánt magam régóta úgy tartom számon, mint a huszadik század befejez
harmadában a Valóság-nemzedék1egyik hangadó tagját. A Kádár-rendszer folyamatos
valósághamisításával szemben a tényleges valóság kutatását ösztönözték, ám a
hatalmi-uralmi rendszer alapvet kérdéseit nem, vagy csak áttételesen vethették fel. Ez
a szellemi nemzedék kett s szerepet töltött be: nem fordult szembe ugyan a Kádár-
rendszerrel, de folyamatosan kritizálta és tágította a "létez szocializmus" szellemi
határait. A nemzedék tagjai három évtizeden keresztül vezet hazai gondolkodók
voltak, egyrészt folyamatosan szembenálltak a rendszer dogmatikus (sztálinista
marxista) gondolkodóival, miközben a hetvenes-nyolcvanas években már egyetemi
tanszékek, állami kutatóintézetek vezet i lettek. A nemzedék tagjai ugyanakkor - noha
itthon viszonylag fontos könyveket publikáltak - zömében adósok maradtak alapvet
és maradandó m vekkel.
2. Ha szinte akarok lenni, a Valóság-nemzedékt l azt vártam, hogy a rendszerváltás
után átfogó kritikát-önkritikát ír a Kádár-rendszerr l, vagy tágabban a kelet-európai
szocializmusról. Ez azonban láthatóan elmaradt. (Részben kivételt jelentenek például
Huszár Tibor történelemszociológiai tényfeltárásai.) Ugyanakkor magam sem vártam,
hogy ennek a nemzedéknek bármelyik tagjai is képes lesz - az elmúlt hetven-nyolcvan
1

2. év személyes tapasztalatát is felhasználva - új elméleti eredményekkel vagy új
jöv képpel el rukkolni. Már azért sem vártam, mert ez a nemzedék a Kádár-rendszer
végére jórészt beleszürkült-belefáradt a rendszer vegetálásába, s új szellemi
pozíciókat, új gondolati horizontokat már nem tudtak felépíteni. A rendszer egykori
bírálói szükségképpen a kritizált rendszer és az általuk kötött kompromisszumok
foglyai maradtak, miközben a világ tudománya - szociológiában, pszichológiában, stb.
- új és új paradigmaváltásokat vitt végbe. Ezért is meglepetés Vitányi új könyve.
3. Vitányi Iván új elmélete társadalomelmélet, amely lényegét tekintve
transzdiszciplináris elmélet. Kiindulópontja példaérték : ha az emberi civilizáció és
kultúra új világállapotot hozott létre, akkor egy gondolkodó nem tehet mást, mint hogy
az új világállapot vizsgálatára új társadalom- vagy világszemléletet dolgoz ki. Más
kérdés ugyanakkor, hogy elméleti óvatossága mennyire jogos és helytálló, hiszen az új
szemlélet szükségességének bejelentése mellett megjegyzi, hogy szeretné meg rizni
el z korszakok szemlelétének id tálló eredményeit. Csakhogy ma egyáltalán nem
tisztázott, hogy mi is az id tálló eredmény. (A meg rzés hangsúlyozása a személyes
szellemi-elméleti kontinuitás megtartása érdekében érthet , ám nem mindig a szerves
szellemi életút konstruálása a megfelel magatartás.)
4. Az új társadalomelmélet tulajdonképpen új történelemelmélet, amely a jelent úgy
definiálja, hogy két világállapot határán élünk, amelyet nevezhetünk els és második
modernizáció, vagy Vitányi Iván szerint másod- és harmadfokú társadalmi állapot
határának. Az új világállapot megragadását és pontos elemzését erre a két fogalomra
(másod- és harmadfokú társadalmi állapot) építi. A kérdés természetesen az, amivel
minden gondolkodónak szembe kell nézni, hogy egyrészt az új világállapot lényege
társadalomállapot-e, másrészt a társadalmi harmadfokúság megfelel
transzdiszciplináris jelz -e. (Ha például nem csak Európában gondolkodunk, akkor
inkább sokadik világállapot van, amely nem is egyértelm en ilyen lineáris
állapotváltó-pályaként fogalmazható meg.)
5. Vitányi szerint az els fokon az egyén azonos a közösséggel, másodfokon az egyén
leszakad a közösségt l, autonómiát nyer, de elidegenedik a társadalomban,
harmadfokon viszont az autonóm egyének tudatosan szervez dnek magasabb típusú,
min ség- és értékorientált közösségekké. (A szakrális társadalmakban az egyén nem a
közösséggel azonos, és helyzete kés bb sem csak a közösségen belüli autonómiával
jellemezhet .) Az els fok szerinte így egydimenziós társadalmi tér, a második
többdimenziós szerkezet és a harmadik fok viszont a dimenziók többdimenziós
2

3. rendszereként jön létre. Ezzel a logikai-elméleti modellel részben egyetértek, hiszen
magam az új globális világtársadalmat transznacionális ötdimenziós (vagy
sokdimenziós) hipertérnek2 nevezem. Ám az alapvet kritikai megjegyzésem: el bb
felhívom a figyelmet arra, hogy a harmadfokú közösségek feltételeként maga Vitányi
is úgy fogalmaz: tudatosan szervez dnek. A jöv kulcsa ugyanis a személyes és
kollektív tudat.
6. Az els alapvet kritikai megjegyzés. Az el bbi gondolatot folytatva korlátozottnak
érzem Vitányi elméleti-logikai modelljét. A recenzió címe sem véletlen: új elmélet a
régi paradigma határán. Az utóbbi kétszáz évben a modern tudomány egyre
sarkosabban, egyre dogmatikusabban lesz kítette a valóság fogalmát a megfogható,
anyagi, racionális, kísérletileg igazolható valóságdimenzióra. Ez a régi paradigma. A
katartikus az, hogy egyes természettudományok, különösen a kvantumfizika ezt a
valóságképet már jórészt átformálták, ám a társadalomtudományok viszont még
beleéget dtek az "objektív valóság” dogma süt jébe. Holott az senki el tt nem
vitatott, hogy a társadalom valósága - finoman fogalmazva - egyszerre racionális és
racionalitáson túli valóság. Vitányi Iván új társadalomelmélete viszont ezt a régi
paradigmát sehol nem lépi át. Elmegy ugyan a paradigma határáig, hiszen már a
társadalom termodinamikájáról beszél, és a dinamikus osztályok határvonalait
értelmezi.
7. A határátlépésre egyetlen kivétel van a könyvben. A szerz váratlanul Hamvas Bélára
hivatkozik, aki szerint akkor jön létre igazi közösség, ha a középpontot valamennyien
Istenbe helyezzük. Ezt Vitányi nagyon mély és fontos gondolatnak min síti, majd
érthetetlen módon úgy folytatja, hogy Isten személyét szimbolikusan értelmezve a
közösség fogalmával azonosíthatjuk. Szerinte a transzcendens kifejezés nem azt
jelenti, hogy valamilyen természetfeletti er r l, s hatalomról van szó, hanem csak
"éppen az ember hatalmát haladják túl". (Nem hiszem el neki, hogy nem tudja: ez az
elméleti "bukfenc" hamis. Már azért sem hihetem, mert Vitányi Iván 1943-ban a
Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett.) Ez persze lehetne csak egy
mellékes érzelmi-gondolati tévedés, ám lényegesen többr l, messzebbre vezet ,
elméleti zsákutcáról van szó. Furcsa módon azt feltételezi, hogy a "transzcendencia
nem más, mint a közösség álneve, a közösségi viszonyok összessége", ami egyébként
nagyon félrevezet -félreérthet megfogalmazás, hiszen a transzcendens valóság nem
természeti, nem anyagi, s t nem is valamilyen közösségi vagy szellemi
3

4. valóságdimenzió. Ám az viszont igazolható feltevés, hogy minden közösség egyszerre
valóságos és nem-valóságos (tehát transzcendens) közösség és közösségi tudat.
8. Az új világállapot nem pusztán anyagi-fizikai valóság. És nem csak abban más, hogy
az új világállapot magasabb rend (ahogy Vitányi felismeri: harmadfokú) valóság. Az
új világállapot - az új tudomány felismerései szerint - valóban ötdimenziós hipertér.
Vegyük észre azonban, hogy ez eddig is így volt, csak most válik újra világossá. A
sokdimenziósság azt jelenti, hogy az egyik valóságdimenzió a racionális-anyagi-
intézményi valóság, a másik dimenzió a kollektív (univerzális, kontinentális, nemzeti,
lokális) tudatállapotok valósága, s szintén újabb dimenzió a magasabb rangú kozmikus
intelligencia, a transzcendens, vagy a szakrális valóság. Az új világállapot is
egyszerre új racionális valóság, új kollektív (vagy: univerzális) tudat és új kapcsolat a
transzcendens világgal. Ha tehát valaki ma átfogó elméletre törekszik, nem teheti meg,
hogy az elmélet vizsgálati tárgyát lefokozza, lesz kíti az els dimenzióra. Külön
érdekesség, hogy ez az új világállapot szerintem földi valóságként is kib vült: az els
és a második természeti valóság mellett létrejön az els univerzális virtuális valóság,
amely önmagában sem vizsgálható a hagyományos tudomány módszereivel.
9. Vitányi könyve tematikájába felveszi az új világállapot jellemzését ellátni akaró új
fogalmakat: globalizáció, posztmodern, információs társadalom, vagy hálózati
társadalom. Az általa kifejtett globalizációelméletben nincs új mozzanat, egyfel l a
dolgok számosságának növekedését és a folyamatok körbezárulását, zárt rendszerré
(világfaluvá) válását hangsúlyozza. Még azt a különbségtételt sem teszi meg, hogy ez
az új zárt rendszer önmagában még mindig sokkal nyitottabb, mint az eddigi
világhatalmak vagy az alávetett világok sokkal zártabb rendszere. Egészen meglep ,
hogy a globalizáció párját, a lokalizációt nem elemzi, s nem vizsgálja az új globlokális
világállapotot. A veszélyek közül sokadszor és joggal emeli ki, hogy a világ húsz
százalékának kezében van a gazdasági források és javak nyolcvan százaléka, ám arra
már nem tér ki, hogy mi van akkor, mint ami most globálisan végbemegy, hogy a
gazdasági javakkal egyenérték vé válnak a tudás- és kulturális javak. Okkal
demonstrálja, hogy az új globális világállapotban elmarad a szellemi megújulás, ám
nem tekinti át, hogy a posztnormál új tudomány milyen tartalmi paradigmaváltást
hoz. (Ennek oka éppen az, hogy Vitányi elmélete marad a normál-tudományon belül, s
már nem akar - nem tud? - átlépni a posztnormál-tudományba.)
10. A másik alapvet kritikai megjegyzésem nem tartozik szorosan a könyv tárgyához. Az
1956 utáni nemzedékek egyik közös jellemz je, hogy a politikát felértékeli, a politikai
4

5. dimenziót felnagyítja. Ez egyfel l érthet , hiszen a Kádár-rendszerben (és talán azóta
is) nem volt autonóm, szabad gazdasági, szellemi, vagy civil valóságtér. Másfel l nem
érthet , hogy a nemzedékek vezet i tudósai, m vészei - elég kevés kivétellel -
folyamatosan politikai szerepre, kormányzati funkciókra vágytak. Már-már beteges
politikai vonzalom tombolt és ez gyakran ma is folytatódik. (Most arról nem érdemes
beszélni, hogy egy vezet gondolkodó miért vállal képvisel séget, pártideológusi
szerepet, hiszen a kétségbeejt en kevés életid a gondolkodói feladatok elvégzésére is
elégtelen.) Ennek az elméleti könyvnek a bevezet jét meglep módon az aktuális
kormányf írta. Evvel egyáltalán nem értek egyet, ám ne legyen félreéretés: teljesen
mindegy, hogy ki ez a politikus, mindegy, hogy milyen hatalmi szerepet lát el. Nekem
az a bajom, hogy egy elméleti munkát nem hitelesíthet egy politikus, s viszont azt sem
pártolom, ha politikus könyvének el szavát tudós vagy m vész írja. (A tudomány, a
gondolkodás függetlenségét meg rzend értéknek tartom.) És egyáltalán az új
világállapotban a politika változatlan felértékelése indokolatlan, ráadásul az országok
többségében már lezajlott a politika dokonstrukciója.
11. Az új világállapot se baloldali, se jobboldali. A tudomány - szemben a politikai
ideológiákkal - nem konzervatív, nem liberális és nem szociáldemokrata. Ehhez képest
Vitányi Iván a következ ket írja: "El re kívánom bocsátani, hogy a politikai
eszmények világát a szociáldemokrácia szempontjából közelítem meg. Kérem, hogy
aki kezébe veszi e könyvet, tekintse ezt a szerz "fizikai" adottságának.- Szerintem
egy tudós ne egyetlen politikai eszmény szempontjából vizsgálja még a politikai
valóságot sem. A szerz éppen abban mutasson példát, hogy személyes politikai
elkötelezettsége ellenére minden politikai filozófia szempontjából - vagy minden
politikai nézetrendszer felett - képes elemezni. Egyébként a Vitányi által felvázolt új
demokratikus világrend - ha maradunk az emberiség második természeti valóságában -
a részvételi-konszenzusos demokrácia és az igazságos társadalom. Ez általános
célkit zésként elfogadható. A részvételi demokrácia azonban nem csak
szociáldemokrata eszme. Ennek ma egyaránt vannak liberális, konzervatív és
szociáldemokrata hívei - és ellenfelei is. (Vitányi er tlen a részvételi demokrácia-
modell felvázolásában, szóba sem hozza a digitális államot, az e-parlamentet vagy az
e-demokráciát.)
12. Arra a kérdésre, hogy az új demokratikus világrend hogyan valósulhat meg, Vitányi
Iván már kevés újat, kevés meggy z t tud mondani. A válasza alcímek alá tömörítve
így hangzik: több demokrácia, több szocializmus, gazdaság és társadalom
5

6. szimmetriája, több liberalizmus, több konzervativizmus és hagyománytisztelet. Ezek
majdnem mind régi programok és jelszavak, ám védelmére illik elmondanom, hogy a
régi jelszavak mögött sok fontos követelést rejt el, ám ez globális vagy magyar
programként csak töredékes. Abban igaza van, hogy er s, civil, participatív
demokrácia kellene - ez azonban nemcsak több, hanem gyökeresen más demokrácia is.
Több szocializmuson els sorban nagyobb egyenl séget ért, ám ez régóta nem csak
szocialista-szociáldemokrata program - és ez sokkal radikálisabb változásokat hoz,
mint azt Vitányi feltételezi. Nem nagyon mond kiérlelt alternatívát sem a
pénzközpontú kapitalizmussal, sem az információs posztkapitalizmussal szemben - az
ezzel kapcsolatos új felfogásokat sem ismerteti. A több liberalizmuson f ként a saját
szabadság mellett a másik szabadságának az elfogadását érti - erre bólinthatunk, de a
probléma nem oldódik meg az elismeréssel, hiányzik az elismerés mellett a különböz
együttm ködési technikák kidolgozása és bevezetése. Nem több, hanem más
liberalizmus kellene. A konzervativizmus pedig nem egyszer síthet le a
hagyománytiszteletre.
13. A jöv társadalmi feltételei közül hármat emel ki: új, er s közösségek, er s civil
társadalom és több kultúra. És mindezt Németh László min ség forradalma
programjának jegyében képzeli el. Úgy általában ez rendben is lenne. Egyetértek azzal
a felvetéssel, hogy ma a kvantitatív mennyiségi racionalizmust felváltja a min ség, a
kvalitás világa, csakhogy a kvalitatív program már nemcsak a racionalizmus
min ségivé tétele. Németh László min ség forradalom eszménye pedig eredetileg is
meghaladta Vitányi jelenlegi programját, messzebbre nézett és olykor messzebbre
látott. Ha a min ség valóban az újmodern társadalom, gazdaság és kultúra alapértéke,
akkor tudnunk kellene, hogy ez a min ség mivel több és mivel másabb a jelenlegi
min ségtelenségnél, s végül a min ségi gondolkodás régen (és ma is) nem az
anyagelv racionális gondolkodás volt és lesz. Magam kész vagyok az új programot
szimbolikusan a min ség forradalmának is nevezni, ám a szimbolikus
programhirdetést Vitányinak nem sikerült tényleges programmá formálnia. Nem is
vázolja fel az emberiség új gondolkodási modelljeit, nem értelmezi az elindult
paradigmaváltásokat, nem ismerteti az elmúlt évtizedek gazdasági-társadalmi vagy
kulturális kísérleteit. (Magam az új program címének a tudás- és tudatközpontú
civilizáció és kultúra címet adtam.)
6

7. Ez a könyv Vitányi legjobb könyve. Valóban hoz új elméleti eredményeket. Magyarországon
ez az egyik példamutató gondolati nyitás, ám jobb lett volna, hogy több szellemi és ideológiai
korlátot lép át. Bízunk benne, hogy lesz még ideje és módja az elmélet továbbépítésére.
(2007)
Jegyzet
1
A nemzedék a Valóság cím folyóiratról kaphatja nevét. Vitányi Iván 1964-tõl 1972-ig a
Valóság cím folyóirat szerkeszt ségének volt a tagja, ahol rovatvezet ként dolgozott, de
1972 után sem szakadt el a folyóirattól. Ez a folyóirat volt sokáig a Kádár-rendszer szinte
egyetlen kritikai szellemi fóruma volt.
2
Varga Csaba: A globalizáció metaelmélete (in. Varga Csaba: A metaelmélet gyönyör sége,
Kairosz, 2008)
7