1. Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és
Felnőttképzési kar
Empirikus társadalom
Tudományok
Zihor Ágnes
Andragógia I.

2. Szociológia
(a latin socius, azaz „társ”, „társaság”; valamint a görög λόγος, lógos, azaz „-
tudás”,tudomány” szavakból) a társadalmi élet összetevői, az egyének, csoportok,
szervezetek, intézmények (család, iskola, egyház, állam stb.) életének, működésének
törvényszerűségeit, szabályait és folyamatait vizsgáló elméleti és gyakorlati tudomány.
A szociológusok a társadalmi és társas viselkedést tanulmányozzák az emberek által alkotott
társadalmi, vallási, politikai és gazdasági intézményeken, szervezeteken, csoportokon belül.
Tanulmányozzák a társas kölcsönhatások során, a csoportokon belül vagy azok között
létrejövő viselkedési formákat, nyomon követik kialakulásukat és terjedésüket, elemzik a
csoporttevékenység hatását az egyéni résztvevőkre. Szociológusok vizsgálják egy társadalmi
csoport, szervezet vagy intézmény jellemzőit, az egyének egymásra és csoportjukra kifejtett
hatását, ezzel összefüggésben az egyén olyan tulajdonságainak szerepét, mint a nem (gender),
a kor vagy a rassz. A szociológia tárgyterületei többek között a család, a kisebbségek, az
oktatás, a vallás, a politika, a lakóhely, a bűnözés, a szellemi és egészségi környezet
társadalmi kérdéseivel foglalkoznak.
A szociológia a társadalmi folyamatokat többek között a társadalmi rétegződés, társadalmi
mobilitás, kommunikációelmélet, szociálpszichológia, demográfia és társadalomstatisztika
ismereteivel és eszközeivel vizsgálja.
A szociológiai kutatás az utca névtelen emberei közötti kapcsolatok elemzésétől a globális
társadalmi folyamatok tanulmányozásáig terjed. Új területei – mint a hálózat elemzés vagy a
környezeti szociológia folyamatosan bővülnek.
A szociológiai kutatások eredményeit oktatók, tervezők, jogászok, hivatalnokok, fejlesztők,
közgazdászok és más szakmabeliek is használják, akik a társadalmi problémák megoldásában
érdekeltek és e célból közpolitikai tevékenységet folytatnak.
Alapítók
A szociológia a társadalomtudományok között egy viszonylag új akadémiai tudomány. A
mögötte álló elveknek ugyanakkor hosszú időre visszanyúló történelme van, eredete az
általános emberi tudásból és filozófiából származik.

3. A szociológia tudománya a modernitás kihívására adott elméleti válaszként a 19. század
elején kezdett kialakulni. A szociológusok úgy gondolták, nem elég megérteni, mi tart össze
társadalmi csoportokat, de ellenszert is kell találni a társadalmi széthullásra.
A "szociológia" kifejezést Auguste Comte alkotta 1838-ban a latin socius (társ, társaság) és a
görög logosz (tudomány, ismeret) szavakból. Comte úgy gondolta, hogy egyesíti az emberiség
összes tudását, beleértve a történelmet, pszichológiát és a közgazdaságtant. Eredetileg a
"társadalomfizika" elnevezést szerette volna használni, de miután elképzelése a 19. században
általános törekvés volt és mások is elkezdték használni ezt a kifejezést, önálló fogalmat
alkotott.
Az első könyvet, ami címében is viselte már a 'szociológia' kifejezést, Herbert Spencer írta.
Fő műve a Szintetikus filozófia, amiben kifejti, hogy a filozófia az összes résztudomány
alapja (úgy is mint: etika, biológia, pszichológia és szociológia). Úgy gondolta, hogy minden
emberi társadalom átmegy egy evolucionális fejlődési szakaszon, amelynek során szervezett
anyagba rendeződik, primitív hordából strukturált, komplex és differenciált társadalom alakul
ki.
A szociológia tudománya
Noha a szociológia Comte-nak abból a meggyőződéséből nőtte ki magát, hogy idővel minden
más tudományos érdeklődést maga alá rendel, végül a szociológia nem helyettesít más
tudományokat. Ehelyett a szociológiát kell más tudományokhoz képest meghatározni
(pszichológia, közgazdaságtan stb.). A szociológiai tudomány ma az emberiség
szervezeteinek, intézményeinek és kölcsönhatásaiknak vizsgálatánál összehasonlító
módszerrel dolgozik. Ez az elv részben az összetett ipari társadalom szervezetére koncentrál,
egyúttal a legtöbb szociológia tanszék szerte a világon támogatja a multikulturális és
multinacionális tanulmányokat.
A szociológiai kutatások a társadalmakat mozgató makro-társadalmi struktúrákat, mint a faj, a
kisebbség, a csoport, a nemi szerepek vagy a család, deviáns jellemzőket mutató, vagy a
struktúrák lebomlását eredményező társadalmi folyamatokat vizsgálnak, mint a bűnözés vagy
a válás, valamint mikro-folyamatokat, mint a személyközi kölcsönhatások vagy egyének
szocializációja.
A szociológusok a társadalomkutatások során kvantitatív módszereket használnak, ha a
társadalmi viszonyok nagy léptékű mintázatait szeretnék vizsgálni és modelleket építenek fel,
amik a társadalmi változásokat előre jelezhetik. A szociológusok egy másik csoportja
kvalitatív módszerekkel dolgozik, mint a fókuszcsoportos interjú, a csoportbeszélgetés vagy
az etnográfiai módszerek, hogy jobban megérthessék a társadalomban zajló folyamatokat.
Néhány szociológus pedig a két megközelítési fajtát egymást kiegészítőnek találja.
Társadalomkutatási
módszerek

4. Rengeteg módszer ismert, amit a szociológusok a tapasztalati tények összegyűjtésére
használnak. Ezek tartalmazzák a kérdőíveket, az interjúkat, a személyes megfigyelést és a
statisztikai kutatásokat.
A probléma ezekkel a megközelítésekkel, hogy mindegyikük azokon az elméleti alapokon
nyugszik, amiket a kutató használ, hogy megértse és megmagyarázza a társadalmi jelenséget,
amit lát. Ha funkcionalista, mint Durkheim, szeret mindent a nagy léptékű társadalmi
struktúra fogalmai szerint értelmezni.
Ha szimbolikus interakcionalista, inkább arra koncentrál, ahogy az emberek megértik
egymást. Ha marxista vagy neomarxista, mindent az osztályharcon és a hatalmi viszonyokon
keresztül néz. A fenomenológisták szeretnek úgy gondolkodni, hogy csak az az út létezik,
amelynek segítségével az emberek felépítik a valóság értelmezését, semmi más. Egyike a
valós problémáknak, hogy a szociológusok úgy gondolják, csak egy elméleti megközelítés
lehet "helyes", az pedig az övék. A gyakorlatban persze a szociológusok gyakran keverik és
megfeleltetik egymással a megközelítéseiket és a módszereiket, felhasználva, hogy minden
módszer adatok típusainak egy részét biztosítja.
Az internet három szempontból lehet fontos a szociológusoknak: mint eszköz a szociológiai
kutatások számára, például online kérdőívek használata papírok helyett, mint vitaterep és mint
kutatási téma. Az internet szociológiája az utolsó értelmezés szerint tartalmazza az online
közösségek (levelezőlisták), a virtuális közösségek és a virtuális világok szervezeteit,
valamint nagy mértékben az ipari társadalom információs társadalomba való átalakulásának
folyamatait.
Pszichológia
(az ógörög ψυχή [pszükhé] „lélek” és λογία [logía] „tudomány, ill. -valaminek a-
tanulmányozása” szavakból) az emberi gondolkodással és viselkedéssel foglalkozó tudomány.
A pszichológia születését a legtöbb pszichológiatörténeti könyv 1879-re datálja és Wilhelm
Wundt nevével kapcsolja össze. Az azóta eltelt idő során sokban formálódott a pszichológia:
több egymás mellett létező elméleti irányzat született, megalakultak a főbb kutatási területek,
és az alkalmazott területek száma is megemelkedett.
A pszichológiát napjainkban is sokan azonosítják a gyógyító szakmában foglalkoztatott
pszichológusok tevékenységével. A pszichológia viszont nem kizárólagosan az emberek lelki
jóllétével foglalkozó gyógyító tudomány, hanem az emberekre jellemző mindennemű
folyamatok megértésére törekvő diszciplína is. A terápiás szakma csak egyetlen része annak,
ahol a szakképzett pszichológus elhelyezkedhet. A pszichológia aktív kutatói szerepet vállal
olyan kevésbé közismert területeken is, mint például a humanoid észlelés (látás, hallás,
tapintás stb.) tanulmányozása, a tanulás és emlékezet törvényszerűségeinek feltárása, a
nyelvelsajátítás folyamatának leírása, a matematikai gondolkodás megértése stb.
A pszichológiát legalább három szempont alapján lehet felosztani:

5. • az elméleti irányzatok szerint
• kutatási alapterület szerint
• végül az alkalmazott területek szerint
A pszichológia kutatási alapterületei
A kutatási alapterület szerinti felosztás a pszichológia négy ágát foglalja magában. A négy ág
az emberi működés négy legfontosabb területe szerint szerveződik: általános pszichológia,
szociálpszichológia, személyiségpszichológia, fejlődéspszichológia. A négy ág közös
jellemzője, hogy empirikus módszerrel dolgoznak, felhasználva több más természettudomány
(például az élettan, a sejtbiológia, a neurobiológia, a biokémia, a matematikai statisztika stb.)
eredményeit.
Pszichológia és fenntarthatóság
A természet pusztulásának megélése, ha annak oka emberi beavatkozás, vagy a
környezetvédők által javasolt életmódváltoztatások, illetve a zöldek által megfogalmazott
általános értékrendet érintő kritikája sok esetben erőteljes érzelmeket, ellenérzéseket kelt az
emberi pszichében. Szakpszichológusok vizsgálják ennek a lelki jelenségnek a dinamikáját,
melynek fázisai:
• hitetlenség,
• tagadás,
• dupla élet.
E mellett környezeti kétségbeesés a félelem néhány speciális fajtáját jelenti, ezek: Félelem
• a fájdalomtól
• hogy morbidnak tűnünk
• hogy butának tűnünk
• a bűntudattól
• hogy kellemetlenséget okozunk
• hogy kiprovokáljuk a katasztrófát
• hogy hazafiatlannak tűnünk
• a vallásos kételkedéstől
• hogy túl érzelmesnek tűnünk
• a tehetetlenség érzésétől.[1][2]
Egy másik ökológiai jelentőségű ága a pszichológiának a Tim Kasser által vizsgált terület.
Kasser az anyagiasság és a fogyasztás mintázatait vizsgálva jutott arra, hogy bizonyos
embereknél az anyagiasság egy lelki hiányérzetet pótolni igyekvő próbálkozás, amely
kudarcra van ítélve, ezért végtelen fogyasztásra ösztönöz. Ha viszont ezt nagy tömegben
végezzük, akkor ennek környezeti terhei jelentősek. Kapcsolódó terület a közgazdaságtan
boldogságközgazdaságtan ága, amely a fogyasztás és boldogság érzet közötti összefüggéseket
vizsgálja.

6. Ha elfogadjuk az érvelést, hogy a jelen kor fenntarthatatlanságának egyik fontos összetevője a
túlzott fogyasztás, akkor előtérbe kerül Max-Neef megközelítése amely különbséget tesz az
emberi szükségletek és a szükségletek kielégítésének módjai között. Érvelésük szerint 9
alapvető emberi szükséglet van, amelyek globálisan és koronként azonosak, csak ezek
kielégítési módja kultúránként és történelmi koronként más és más. Ezek: létfenntartás,
védelem, szeretet, megértés, részvétel, tétlenség, alkotás, énazonosság, szabadság. "A
kulturális változások részben annak következményei, hogy az emberek elvetik szükségleteik
kielégítésének hagyományos módját és helyettük újakat választanak. Minden szükségletet
különféle módokon és változó színvonalon lehet kielégíteni." A környezetvédők sok javaslata
a megszokotthoz képest más, alternatív szükséglet kielégítési módot ösztönöz (pl. valamely
szükséglet energiaszegény módozatai, fogyasztás mentes nap, stb.). E szerint valamilyen
szinten a szegények anyagiak hiányában is ki tudják elégíteni szükségleteiket.
"Megélhetésüket tekintve szegény csoportok körében gyakran tapasztalható, hogy a
szolidaritás és kölcsönös segítség növeli náluk a védettség, a részvétel és a szeretet érzését."
Pedagógia
Mint tudomány tárgya, e tárgy sajátosságai. A pedagógia és neveléstudomány összefüggése.
A pedagógia kutatási módszerei, jellemzői. A pedagógia területei és tudományközi
kapcsolatai.
A pedagógusok két fogalmat használnak tudományuk megnevezésére:
- Pedagógia
- Neveléstudomány
A pedagógia eredetileg a gyakorlati nevelés folyamatának formáit foglalta össze.
Mai értelmezésében a nevelést két szempontból vizsgáljuk:
- Az egyik a konkrét nevelési folyamatot emeli ki. Ez a gyakorlati oldalt jelenti
- A másik a gyakorlati nevelésről alkotott nézőpontok, gondolatok, elméletek összessége.
A pedagógia gyakorlat és elmélet összefüggésben van egymással.
A pedagógia és a neveléstudomány viszonyai:
1. a pedagógia és a neveléstudomány azonos, egymás szinonimájának tekinthető.
2. a pedagógia tágabb fogalom, mely magába foglalja a gyakorlati nevelést és a nevelési
folyamat tudományos megközelítését is.
A neveléstudomány a pedagógiai elmélet része. Vizsgálja azokat a folyamatokat és
körülményeket, amelyek közreműködnek a nevelésben. Feltárja a pedagógiai gyakorlat
összefüggéseit és ennek ismeretében meghatározza a nevelés célját, és azokat a módszereket
amelyek biztosítják ezen célok elérését.
A pedagógia tárgya: az ember formálása, fejlesztése, vagyis nevelése.
A nevelés vizsgálata során a következő összefüggéseket kell figyelembe venni:

7. 1. a nevelés általában két ember között történik. A nevelés kölcsönös folyamat a nevelő és a
nevelt között.
2. a nevelés meghatározott célok és keretek között zajlik. A célnak megfelelő nevelési
tartalmak (normák, magatartásformák) közvetítése és befogadása zajlik.
3. a nevelés mindig konkrét helyzetben történik, amelyet a környezet és a benne lévő emberek
befolyásolnak.
A pedagógiai módszerek két csoportja:
1. empirikus módszerek: egy meghatározott dolog megfigyelésére szolgálnak. Segítségével
objektív, ellenőrizhető adatokat nyerünk tapasztalati megfigyelések során. Ilyen, pl. a
kérdezés, teszt, stb.
2. elméleti módszerek: olyan jelenségek vizsgálata, amelyek nem figyelhetők meg
közvetlenül (pl. a gyereket milyen cél vezérli, ha nem válaszol a tanár kérdésére). Elméleti
módszerek csoportjai: hermeneutika (szövegelemzés), fenomenológia (nevelési szempontból
lényeges jelenségek magyarázata), dialektika (egymással ellentétes nevelési módszerek
bemutatása)
A pedagógia területei: a pedagógia alapjai, neveléselmélet, oktatáselmélet (didaktika), iskola
szervezettan, összehasonlító pedagógia, neveléstörténet, nevelésszociológia.
A pedagógia résztudományai: filozófia (teológia), pszichológia (szociológia), antropológia
(orvostudomány), biológia, politikai tudomány (etnológia).
A pedagógia alapfogalmai: a nevelés, az oktatás és a képzés; összefüggésük. (A nevelés
fogalmának különböző megközelítései)
1. A nevelés értelmezése történeti szempontból:
A nevelési kritérium együttesek egy-egy nevelési modellt alkotnak, melyek a következők:
- Normatív nevelési koncepciók: fontosnak tartja a maradandó emberi értékek közvetítését,
mert az egyén csak így képes beilleszkedni a társadalomba. Ezek a koncepciók pontosan
meghatározzák a nevelés célját.
- Értékrelativista koncepciók: megkérdőjelezik a maradandó értékek szerepét, mivel ezek a
múltbeli tapasztalatokra épülnek, a világ pedig állandóan változik. Ezek a koncepciók nem
dolgoznak ki pontos normarendszert.

8. Felhasznált irodalom:
• .wikipedia.org/wiki/Pszichológia
• .wikipedia.org/wiki/Szociológia
• .wikipedia.org/wiki/Pedagógia