Recomendados
Más contenido relacionado
Más de Agnes Tip
Más de Agnes Tip (20)
Eleink asztalánál 8
- 2. A hagyományőrzés különös dolgokat produkál még a terített asztalon is: az evőeszköz elhelyezéséből egykor még a politikai hovatartozásra is lehetett következtetni. 1675-ben, évszázadokkal a guelfek és ghibellinek közti háborúskodás után (a XII-XIV. században a német császár pártján álltak Itáliában a ghibellinek, a pápa pártján a guelfek), egy olasz nemes asztaláról meg lehetett állapítani, ősei melyik párthoz tartoztak. A ghibelin családok az evőeszközt keresztbe tették a tányér mögött, a guelfi házakban jobbra a tányér mellé. XIV. és XV. Lajos idejében az építészetben és a divatban a francia ízlés veszi át az irányítást; a francia konyha is meghódítja Európát. De a terítés még nem egységes stílusú edényekben történik. Eleink asztalánál 8.
- 3. A főúr ezüstöt, a polgár ont, a közép mázas v mázatlan cserepet, faedényt használ. A pásztoroknál, halászoknál különösen sokáig használatban maradt a két középkori ivóedény: a csanak és a tülök. Szépen esztergált faedényekből főúri és polgári asztalokra is került, XVIII. században is együtt használták az ónedényekkel. Nálunk az ónedény német közvetítéssel került a felvidéki és erdélyi polgársághoz, és használják egészen addig, míg megjelenik az olcsóbb porcelán. Apor Péter írja az erdélyi Haller Jánosról: “kicsin fa tányérokat csináltatott és az ón tányérnak az közepibe tette és úgy falitányérból ett. Ón tányérból ettenek még az nagy uraknál is, mert az egy fejedelmen kívül senkinek ezüst tálból szabad nem volt enni,” Eleink asztalánál 8.
- 4. 1700-tól egyre népszerűbbek a levesek a főúri és polgári étkezésben, ettől kezdve leveses tálak is készültek a manufaktúrákban. Miután Böttger feltalálja a porcelánt, 1710-ben megalapítja a meisseni manufaktúrát, és ezt aztán hasonló gyárak követik Bécsben, Sévres-ben, Velencében, Szentpétervárott. Az ezüst asztaldísz helyébe porcelán tálat, gyümölcsállványt, vázát helyeznek. Étkészletek készülnek azonos formájú és díszítésű elemekből. Eleink asztalánál 8.
- 5. A polgár háziasítja a paloták szokásait. Kevesebb a személyzet, vigyázni kell az abroszra, a nagyvonalú eleganciából pedantéria lesz az asztal mellett. Előírják mennyire mozoghat a könyök és a kéz, a villa a bal, a kés a jobb kézben legyen, késbak védi az abroszt. Speciális eszközök kellenek az új ételekhez- italokhoz: kompótos és szörpös kanalak, halkés, halvilla és hallapát, cukor fogó kanál, kenyérfogó, szőlőolló, salátás villa és kanál. Reggelire, uzsonnára, kávéhoz, teához, fekete teához, csokoládéhoz más és más lettek divatosak. XIX. században tömegesen előállított német és cseh porcelánt már megtudta venni a kispolgári réteg is. Erre aztán a gazdag házakban sok helyütt visszatértek az ezüst edényekhez, hogy rangjukat még jobban hangsúlyozzák. Eleink asztalánál 8.
- 6. A magyar porcelán gyártás csak a XIX. század harmincas éveiben kezdődik. A regéci, kassai és herendi gyár az 1830-as, 1840-es évektől, biedermeier stílus idejétől kezdve meghonosítja a törékeny szépségű asztali edényeket, amelyek addig, – mint osztrák és francia import áruk – csak a legtehetősebbek asztalára jutottak el. Eleink asztalánál 8.
- 7. I. Ferenc József udvarában a kertépítő szakember, a magyar Gubicza Dezső dolga volt a terített asztalok virág dísze is, erről írta: “Nagyon érdekes, hogy az udvari asztali virágdíszítésnek is megvolt a maga etikettje, rangsora. A főhercegnéknek, titkos tanácsosok, a magyar és osztrák miniszterelnökök feleségének orchidea dukált, brüsszeli csipkével szegélyezett fehér selyemcsokor mandzsettával. ” Az asztali virágdísz – a csokor vagy a girlasnd – többnyire madeolákból és primulákból. Delegációs ebédeknél azonban a csokor eltakarhatta a szemben ülőket. Eleink asztalánál 8.