1. A hetvenes évek elején a Videoton szuper-titkos számítógépeket gyártott a szovjet hadiipar részére.
Akartak hozzá készíteni egy angol nyelvű gépkönyvet, ezért lefordíttattak velem jó néhány nyugati,
angol nyelvű gépkönyvet magyarra, majd összeraktak belőle egy saját gépkönyvet.
Műszaki agyú ember vagyok, ezért érteni akartam, amit fordítok. Az jött ki belőle, hogy a számítógép
csak egy nagyobb szobában fért el,
elektron-csövekkel működött, hiszen Magyarország és a Szovjetunió egy technológiai blokád
alatt volt (COCOM-lista) és még a tranzisztor sem volt elérhető nyugatról,
egy Kilobyte kb egy kilowatt energiát igényelt,
a teremből kiszellőztetett hővel be lehetett fűteni az épületet, és
a méret növelésének nagyon komoly fizikai gátjai voltak.
Ez akkor szuper titkos műszaki teljesítmény volt és mindez csak 40 éve történt.
Ma 1 jobb Okos-telefon nagyságrendekkel többet tud, mint 40 éve az összes szovjeteknek gyártott
számítógép együttvéve.
Tíz évvel később, 1983 -ban a bátyámmal, Louis –szal Rómában részt vettünk egy CALL (Computer-
Aided Language Learning) Konferencián. A 100 résztvevőből (98 angol és mi ketten) senki sem tudta
elképzelni sem, hogy bármikor a jövőben, bárkinek, akármilyen célra szüksége lehet majd 1 Megabyte
tárolókapacitásra.
Ez volt a Commodore-64 (64 Kilobyte) kora és a fejlettebb változatról a Commodore-128 –ról (128
Kilobyte tárolókapacitással) Magyarországon sokáig csak álmodtunk. Mindez csak 30 éve történt.
A hardware abban az időben nagyon fejletlen és nehezen fejleszthető volt, és ezt hihetetlenül jó
programozók, eszméletlenül okos software kifejlesztésével ellensúlyozták.
Mára ez úgy alakult, hogy ez a gép-együttes, amelyből most írok, 1 millió Commodore-64 gép
tárolókapacitásával egyenértékű és nem sokból állna még ezt is megduplázni. Mára a tárolókapacitás
már nem kincs és ez megváltoztatta az IT/ICT, és ezzel a programozók filozófiáját.
A két időpont között legtöbbet a kémia és a fizika fejlődött és ez a fejlődés tette lehetővé a hardware
ilyen mértékű fejlesztését.
Mára az üzenet világos:
ha tetszik az új software, vegyél hozzá, tulajdonképpen neki, egy új gépet, mert a régi ezt már
nem tudja kezelni, és / vagy
ha van egy új géped, vegyél hozzá, tulajdonképpen neki, új software –t is, mert az új gép a
régi, jól bevált software –t már nem kedveli. A régi software, bár mindeddig pompásan
működött, már nem méltó az új géphez.
Mivel a tárolókapacitás már nem kincs és a nagyobb, puccosabb hardware már nem akadály, a
software-fejlesztésből többnyire hiányzik az a finesz, az a csavaros gondolkodás, amely néhány
évtizede még bizonyosan benne volt.
Mindez természetesen hiányzik az IT/ITC mai oktatásából is és talán azzal segíthetnénk valamit a
helyzeten, ha az oktatókat és a diákokat egy idő-utazással visszavinnénk a hőskorba és onnan
visszatérve a mába segítenénk kialakulni a ma nagyrészt hiányzó történelem-szemléletet.
Minderre konkrét elképzelésem van, amelyet szívesen megosztok mindenkivel, akit a dolog érint /
érdekel.