4. : A címer elsősorban Marcali történeti múltját fejezi ki. A
településnek már 1567-ben volt pecsétje, amint az egy
fennmaradt iraton látható. Az akkori pecsét képét, a nyíllal átlőtt
madár motívumát megőrizve készült el a város mai címere. A
vízimadár valószínűleg a Nagybereknek a településhez közel
elhelyezkedő vízi világát, az ottani állatvilágot jelképezi. A címer
alapmotívuma egyébként egy lenyilazott vízi madár. Egyes marcali
vélemények szerint rossz ómen halott madár a címerben. Azonban ez
középkori eredetű, az itt élő halászó, vadászó népre utal.
A madarat kísérő nap és hold mint ősi asztrológiai jelképek az
1567. évi címerhez való visszatérést jelképezik, ugyanakkor a
fogyó hold utal a XVI. század harcaira (1532 és 1566 között
háromszor esett el a vár és a település), valamint a török
hódoltság korára is, amikor Marcali járási székhely volt.

14. MARCALI ELHELYEZKEDÉSE
A város a megye északnyugati részén, a belső-somogyi középtájhoz
tartozó Marcali-hát keleti oldalán terül el. Tóth Ágoston térképész
itteni mellszobránál a földrajzi helyzetét pontosan meghatározták
A település minden égtáj felől megközelíthető: észak-déli irányban szeli
át a 68-as út, amely a Balatontól vezet a barcsi határátkelőig. Keletről
Öreglak, nyugatról Zalakomár felől juthatunk a városba
A Marcali-hát Balatonberény és Balatonkeresztúr között emelkedik ki a
partot övező lejtős síkságból, a keleti és nyugati oldalt kísérő vizenyős,
lápos környezetből
A környék éghajlata átmeneti jellegű, a nedves, kontinentális éghajlatot
mediterrán és óceáni hatás befolyásolja. A csapadék mennyisége az
országos átlagot valamivel meghaladja, a napfénytartam ennek alatta
marad. Az észak-déli nyitottság következtében gyorsan változhat az
időjárás.

15. MARCALI ÉLŐVILÁGA
Cserjeszintjében a galagonya, a csíkos kecskerágó, a mogyoró és
a kökény, míg lágyszárúiból a gyöngyvirág, a salamonpecsét, a
királynő gyertyája és a szálkaperje említhető. A berket az
égerlápok, fűzlápok, rétlápok uralják. A lombkorona-szintet éger,
kőris, nyír és rekettyefűz foglalja el. A cserjék között (a
rekettyefűzön kívül) a kutyabenge, a veresgyűrű, a som és a
kányabangita a leggyakoribb. Gyepszintjén mocsári páfrány,
szálkás pajzsika, többféle sás és sárga nőszirom talál élőhelyet.
A madarak közül megtalálható itt a réti sas, a fehér és a fekete
gólya, a fekete harkály, a nagykócsag, a vörös gém, és a
cigányréce is. Említésre méltó a réti csík, a keresztes vipera, a
csíkos hátú vízisikló, a mocsári teknős, a mezei és a csalitjáró
pocok, a nagypele, a nyuszt és a vidra előfordulása. A vidéken
szép számban láthatunk őzet, gímszarvast és vaddisznót. A
gerinctelen állatok közül 33 védett fajt tartanak nyilván.

16. Bernáth Aurél
• festőművész
Marcali, 1895. november 13. - Budapest, 1982. március
13.
• Nagybányán tanult, majd Bécsben, illetve Berlinben élt.
1945-től a Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1948-ban
az elsők között vehette át a Kossuth-díjat, amit
másodszor 1970-ben kapott meg. 1950-ben Munkácsy-
díjjal ismerték el művészi tevékenységét. Több életrajzi
ihletésű, illetve művészi témájú könyvet írt. Így éltünk
Pannóniában című regényében például megörökítette
Marcali gyermekkori élményeit. Szobra a róla elnevezett
galéria előtt áll a Kossuth Lajos utcában, ahol állandó
kiállítása is látható. (A szobor Pátzay Pál alkotása,
1984.)

19. Kozma Andor
költő, műfordító
Marcali, 1861. január 12. - Budapest, 1933. április 26.
Elsőként fordította le Goethe Faustját. Önálló
verseskötetekkel 1889-től jelentkezett. 1925-ben adta
közzé a Honfoglalás című történelmi regéjét.. Tagjai közé
választotta a Magyar Tudományos Akadémia és a
Kisfaludy Társaság is. Egy ideig Somogy országgyűlési
képviselőjeként vállalt szerepet a politikai életben.
Emlékét márványtábla őrzi az egykori szülőháza helyén
álló épület falán, a Rákóczi utcában. Testvére, Kozma
Ferenc Bárd Miklós néven írt.

20. Lengyel József
Író, költő
Marcali, 1896. augusztus 4. - Budapest, 1975. július 12.
1916-ban Kassák Lajos lapjainak munkatársa lett. Alapítója a
KMP-nek, megjárta az orosz internálótáborokat, ahonnan 1947-
ben szabadult, de két év múlva ismét a Gulagra száműzték.
1955-ben rehabilitálták. Ekkor tért haza Magyarországra. 1957-
ben József Attila-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

21. Marczali Henrik
történész
Marcali, 1856. április 3. - Budapest, 1940. július 21.
Tanulmányait Pesten, Berlinben, Párizsban és Oxfordban
végezte. 1895-től a budapesti tudományegyetemen tanított. A
Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes
tagjainak sorába választotta. Több történeti munkát jelentetett
meg a honfoglalás, az Árpád-ház és a Habsburgok koráról.
Szerkesztője, illetve részben írója volt a Nagy Képes
Világtörténet című sorozatnak.. Emléktáblája a Hősök terén
található. A városban utca is őrzi emlékét.

22. Noszlopy Gáspár
kormánybiztos
Újvárfalva, 1820. augusztus 27. - Pest, 1853, november 3.
Bár nem Marcaliban született, de a szabadságharcban tanúsított
hősies magatartása okán meg kell említeni a nevét. A marcali
járás fiatal szolgabírója a helyi és környékbeli lakosokból
szervezett gerillacsapatával sikeresen támadta Jellasics
utánpótlási seregrészét. Később Kossuth megyei
kormánybiztosnak nevezte ki, e tisztében irányította Somogy
felszabadítását. A szabadságharc leverése után az ország
különböző tájain bujdosva szabadcsapatot próbált szervezni.
1953-ban elfogták, hadbírósági ítélet alapján kivégezték.
Emlékét a Városi Bíróság falán elhelyezett márványtábla, a róla
elnevezett általános iskola és a parkjában 1985-ben felállított
emlékmű őrzi. (Marton László alkotása 1985.)

23. Tóth Ágoston Rafael
•
térképész, hadmérnök
Marcali, 1812. október 24. - Graz, 1889. június 9.
• A bécsi hadmérnöki akadémiát végezte el, de a
szabadságharc idején a magyar honvédségben vállalt
parancsnoki tisztséget, s ezért Világos után halálra
ítélték. Az ítéletet azonban kegyelemből 18 évi
várfogságra változtatták. Szabadulása után
megszervezte és vezette a Honvéd Térképészeti
Intézetet. Mellszobrát, a kórház előtti parkban 1987-ben
avatták fel.