1.
A nemzeti gazdaságot fellendítő kilences-mentesítés
Úgy tűnik, a kereskedelemben minden megengedett, hogy a vevőt vásárlásra
késztessék. A jelen tanulmányban a kilencesre végződő árak átverésére, az úgynevezett
árérzékelés pszichológiájára hívom fel a figyelmet, egyben rendhagyó megoldást
kínálva, mely nézetem szerint elindíthat egy lassú megtisztulási folyamatot (kivetve a
rendszerből a nemzetidegen, ártó kereskedelmet) mellyel a Magyar gazdaság elindulhat
végre a jólét helyes irányába – az Unióval, vagy nélküle, de jóléti önellátással.
Az öreg kufár már az értékesíthető árufelesleg kezdeti megjelenésekor felismerte,
hogy a kereskedelemben van a tényleges haszon és véletlenül sem a termelésben!
Hamart rájött arra is, hogy szatócsboltjával manipulálhatja mind a termelést, mind a
vevőkörét, persze a jól kiagyalt saját érdekében! Nincs ez ma sem másként! Csak ma
már a kis öreg a banki hátteret is biztosítja, hogy még több vevőt húzhasson csőbe…
Találtam egy régi cikket, ami a kilencesre végződő árak eltűnését jósolta – nem jött
be! A feltételezés az egy Forintos eltűnésekor fogalmazódott meg. (Ez is felvet egy
témát, de csak mint költői kérdést fogalmazom meg: vajon máshol miért éri meg az
egyfilléresnek megfelelő aprót fenntartani, s csak nálunk nincs meg az alappénznem, az
EGY Forintos? Ja és miért a Magyar pénz a leggyengébb az EU-ban? Elképzelhetjük
például a románság mesterségesen gerjesztett magabiztosságát, amikor a milliós válság-
pénzükből a forintnál 70x erősebb pénzt fabrikáltak, minden gazdasági alap nélkül…)
De visszatérve a korabeli cikkhez, idézem: „A hatóság szerint nincs átverés! A
Fogyasztóvédelmi Hatóság álláspontja szerint nem ütközik semmiféle akadályba az, ha
a kereskedők nem kerekített árakat használnak. Jogszabály ugyanis nem vonatkozik
erre, és szerintük etikailag sem kifogásolható a 9-es végű árak kiírása, jóllehet azon
termékeket az emberek többsége, – akik készpénzzel fizetnek – egy forinttal drágábban
veszi meg.” Tévedés! Először is, etikailag igenis sértő, ha hülyének néznek minket. (Az
egyik nemzetidegen kereskedőház szlogenjének valós üzenete jut eszembe: mi csak önt
nézzük hülyének!) Ráadásul nem igaz, hogy a terméket egy forinttal drágábban vesszük
meg. Hisz ki az, aki egyenként vesz meg 10 kilencesre végződő árut, hogy a ki-be
járkálás során nehogy spóroljon 10 forintot – a 10 termékkel igenis a vevő nyer 10
forintot, a kereskedő pedig veszít ennyit! Hurrá, maradjanak a kilencesek, éljenek a
múltik!!! Csakhogy ennek a spórolásnak hatalmas nemzetgazdasági (k)ára van! Mert a
termék haszna nyomban ki is vándorol az országból. Méghozzá szabadon! A kis öreg
ezért hozta létre a vámuniót, a boltjainak és a bankjainak! Tehát a nemzetidegen
kereskedelem (a kisöreg múltinak nevezteti) nem viszi előre a nemzetet, sőt! Hisz
miből is tud fejlődni egy nemzet? Dolgozik, vagyis termel, javakat állít elő, azokat
értékesíti, és a haszon visszaforgatásával fejlődik; folyamatosan mindenki (termelő és
kereskedő egyaránt) korszerűsít, és egyre jobban él! Ha a kisöreg betartaná a szabályt,
és a boltjában 85%-ban Magyar árut forgalmazna, (és nem fordítva, 15-öt) mi akkor is
veszítenénk. Először is ő lenyomja a termelői árakat, persze nem az eladási ár javára; a
boltjába való bekerülés feltételeit is ő diktálja; a hasznot pedig azonnal kitalicskázza, és
nyilván esze ágában sincs nálunk fejleszteni. Sőt, ha a nemzet politikai befolyására is
áhítozik, azaz a pénzéhez hatalmat is szeretne rendelni, akkor a behozott primőr
árukkal, akár a saját vesztessége árán, értelmetlenné teszi az ősi hazai élelem termelését
(paprika, hagymafélék, cukor…) Odáig ér a befolyása, hogy a frissen felújított
cukorgyárainkat is lebontatta, EU-s érdekből! Persze! Mai napig nem tudni, ki a felelős.

2.
No de maradjunk a kis öreg kereskedelmi trükkjénél, a kilences reklámfogásánál.
Az ominózus cikkben az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára így vélekedett:
„Az emberekre igenis nagymértékben hat, hogy valami 19, avagy 20 forintba kerül.
Ennek oka az, hogy vásárlás során csak fejben számolunk, nagyjából, a kilences végű
árból pedig gyakran csak az eleje marad meg. Noha az is egyfajta reklámfogás lenne,
ha egy kereskedő azzal hirdetné magát, hogy nála minden nullára végződik, könnyű,
átláthatóbb az elszámolás, és nem akarja az emberek érzékelését kicsit sem becsapni.
Erre azonban még kevés példa van. Sokszor nagyon kevésen múlik, hogy leveszünk-e a
polcról egy árut vagy sem. És ez a nagyon kicsi sok esetben az a bizonyos egy forint.”
Az iménti felvetés, a nullás reklámfogás már-már egyezik az én ötletemmel, de
mielőtt kifejteném, hadd említsem meg a kis öreg múltkori melléfogását: az egyik
bankjától kaptam egy ajánlatot, hogy vegyek már igénybe egy tetemesebb kölcsönt,
kivételesen igen kedvező feltételekkel. S ahelyett, hogy a hangzatos egy millió Forintot
ajánlotta volna, a rögeszmés kilenceseivel jött, és 999.999 Forintot kínált fel! Röhejes!
No, de mit is remélhetünk a kilencesektől, pontosabban az elhagyásuktól?
Foglaljuk össze, mi is történik? A termék, a kilenceseknek köszönhetően 1, 10,
100, 1.000, sőt, akár 10.000 Forinttal is kevesebbe kerül; például egy autó nem 3 millió,
hanem 2.990.000 Ft. Tehát a kereskedő veszít, de könnyebben elad, mert milyen jó
érzés, vettünk egy autót 2 millióért! Persze a vevő(k többsége) azért tényleg nem hülye,
s jól tudja, hogy a kocsi bizony nem kettő, hanem 3 millió volt.
A hazai és nemzeti érzelmű kereskedőknek (és csakis nekik) van egy javaslatom.
Hagyják abba a vevők kilencesekkel való becsapását, manipulálását! De ez nem
minden, és a reklámszlogen sem csak erről szólhatna, hogy mi már nem verjük át Önt!
A többletbevételnek is lesz szerepe! Gondoljunk bele, hány apró darabárun jelentkezik
az 1, a 10 és a 100 Forint akár egy kisebb Magyar vegyeskereskedésben! No, ezeket az
összegeket a tulajdonos a dolgozói körében osztja szét, mintegy megduplázva, triplázva
a fizetésüket! Ez már valós és igazán hatékony reklám- és gazdasági ütőkártya lehet!!!
Milyen többrétű következménye is lehet ennek a lépésnek?! A kereskedők immár
őszinte lelkesedéssel a vevőkért dolgoznak, hisz a fizetésük kezd közelíteni az európai
átlaghoz – és egy ilyen boltban nagyobb élvezet vásárolni is, mint a fásult rabszolgákat
alkalmazó nemzetidegen raktárüzletben. Ráadásul a vevő csak néhány 10 Forinttal költ
többet! Ha 2x, 3x többet lehet keresni egy Magyar boltban, és a hazai áruk minősége és
ára is lekörözi a külhoni szemétét, a nemzetidegen üzletek szépen lassan bezárhatnak!
Persze nemcsak az élelmiszerkereskedelem érintett. A kilencvenes években az
egyik miniszterünk, aki azóta milliárdos nyugdíjas, azt nyilatkozta, hogy be kell
engednünk a kínai boltokat, mert a Magyar embereknek szükségük van az olcsó
ruhaneműre és cipőre… – ezzel halálra ítélve a könnyűipart, s bebetonozva a nyomort!
A Magyar vegyesboltos gyarapszik és elkezdi visszapumpálni a hasznát a hazai
gazdaság minden területére. Egyre szélesebb körben támogatja az élelmiszertermelést,
de hozzájárul a Magyar ipar újraerősödéséhez is. És akkor végre újra tartós fogyasztási
cikkek készülnek, és elfelejthetjük a környezetkárosító, alapanyag-pocsékló távol-keleti
kacatokat és íztelen adalékokkal szennyezett ehetetlen szemetet! Önellátók lehetünk!
Persze kell a kormányzati támogatás is, nemzetérdek-alapon! Végre felelősségre
lehet vonni, s akár kiutasítani az ötévente névváltoztató nemzetidegen cégeket!
A sok kis 1 Forinttal, EGYet értéssel EGYmásra való tiszteletteljes odafigyeléssel,
és önkorlátozó gyarapodással (NO harács!) végre léphetünk a jólét felé! Tegyük meg!
Add tovább egy Magyar bolttulajdonosnak!Magyar EGYet Értők
http://magyaristentudat.webs.com