Se ha denunciado esta presentación.
Se está descargando tu SlideShare. ×

Kozma szilárd: Mágikus napló

Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Attila Nagy Puli – Prófétával való találkozásom következményei és következtetései. 13.
Nagy Attila Puli: a Nagy Mágikus El...
érdekes. De az igen is érdekes, sőt: igen fontos, hogy egyáltalán nem azért lettem
asztrológus, mert ez, a székelyföldi la...
képzeltem, hogy ez, a kényszerű irodalmi pályán kívüli helyzet, valójában az
irodalmi-spirituális fejlődésemet is szolgálj...
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio
Anuncio

Eche un vistazo a continuación

1 de 81 Anuncio
Anuncio

Más Contenido Relacionado

Presentaciones para usted (14)

Anuncio

Similares a Kozma szilárd: Mágikus napló (20)

Más de Szilárd Kozma (20)

Anuncio

Kozma szilárd: Mágikus napló

  1. 1. Attila Nagy Puli – Prófétával való találkozásom következményei és következtetései. 13. Nagy Attila Puli: a Nagy Mágikus Ellentét, avagy az árnyék énem külső megtestesítője. A Hargita lábánál fekvő, Szécseni (Így hívják a város felőli erdőalji vidéket) halastavak partján, ahol remélem, hogy a patrisztikus keresztények módjára önmagamat végre kihalászom, lehűlt az idő. Ezért a nagyobb gyermekeket is beköltöztettem, Ividő és Viola hazaköltözése után, a városközponti tömbház-lakásba. Én viszont, vissza jöttem, hogy továbbra is a sátorban aludjam ki magam, és a holnap reggeli karate-edzés után, illetve a következő napokon feloldjam a volt-feleségemnek a család-elhagyása óta beállt félelmemet, és ezzel megoldjam a három héttel korábban folytatott rövid éhségsztrájkom után végre egészen tisztán körvonalazódott, és egyben az életemnek is talán a legnagyobb spirituális problémáját. És ez nem más, mint a gyermekeim féltéséből eredő anyagi szükségtől, illetve az egyelőre miattuk végzetesnek érzett gazdasági szűkösségtől való nagy félelmem. Több helyen megírtam már, de most újból aktuálissá vált felemlegetni, hogy író- mérnökként, az asztrológiát (sajnos: megvetően...) még azt követően is elutasítottam évekig, hogy a Hamvas Bélai életmű különböző tanulmányaiban és esszéiben, nem csak azt olvastam, hogy az pozitív szellem-megismerési tevékenység, de egyenesen „szent tudományként” szerepel! A belém nevelt asztrológia-ellenes értelmiségi mentalitásom falát végül is az rombolta le, hogy az életem egyik – persze, betegségekkel kísért - legnagyobb és talán legveszélyesebb sorskrízise közepén, tehetetlenségi-érzetemben és tudatomban már – már az életemről való lemondáshoz is közel álló lelki állapot határán, egy olyan metafizikainak hirdetett előadáson vettem részt, ahol az előadó éppen a Skorpió jegyében született és a Skorpió-karmával rendelkező személyek jellegzetes betegségeinek a lelki – szellemi (A Skorpió- természetnek megfelelő mentalitás béli) okairól beszélt. Nos, ott már nem volt tovább amit és amiért tagadni, mert a skorpióra jellemző betegségek, ha félig kigyógyultan is, de testi fájdalom szintjén még jelen voltak a szervezetemben. A Hamvas-művekből elsajátított, személyi hibabelátáson alapuló önelemzéseim alapján is világos volt számomra, hogy azok, az, előbb- utóbb a „jellegzetes” betegségekhez vezető, hibás mentalitások is, amelyekről az előadó beszélt, egytől egyig, mind jellemzők rám. – És csak ettől kezdve néztem utána annak, hogy mi is hát a helyzet a Hamvas által számomra addig bosszantóan sokat emlegetett asztrológiával. A regénybe illő további történet, a jelenbeni mondanivalóm szempontjából nem
  2. 2. érdekes. De az igen is érdekes, sőt: igen fontos, hogy egyáltalán nem azért lettem asztrológus, mert ez, a székelyföldi lakosok, de a komolynak képzelt székely- értelmiségi öntudattal rendelkező személyek körében is szélhámosnak ítélt foglalkozás a könnyű megélhetési lehetőséggel kecsegtetett volna. Sőt: az, hogy ebből a mesterségből, és főképpen amennyiben azt az addigi jó hírnevem megőrzésének az igényével akarom gyakorolni, Erdélyben, de főként a székelyföldön iszonyú nehéz megélni, már az első gyakorló asztrológusi kísérletezgetéseimből kiderült. Hanem elsősorban igen is, azért fogtam bele, mert az asztrológia, vagyis az első személyi horoszkópomból megszerzett információk segítségével, a szó szoros értelmében, megmenthettem az életemet. Később meg, annak a segítségével rendeztem is, az életemet. Azért fogtam tehát bele, mert kiderült a számomra, hogy végső soron, ez volt az, a minden lét-megismerési és személyes sorskérdésemre választ adni képes „szent tudomány” , amit azelőtt a fizikában, a biológiában, a filozófiában, pszichológiában, majd a teológiában kerestem. De persze, ha egészen őszinte vagyok magammal szemben, akkor azért is, mert a végett, hogy akkor még annyira sem tudtam helyesen írni magyarul mint most (első osztály első napjától végig román nyelvű iskolába és főiskolákon tanultam), és a kilencvenes évek elején, amikor még nem volt számítógépem (vagyis amikor még nem helyesírás-javító programmal rendelkező számítógépen írtam), egyetlen romániai magyar szerkesztősége sem volt hajlandó állandó és belső munkatársaként alkalmazni, annak ellenére, hogy mint „külsőstől”, mikor néhány hónapos szerződéssel, mikor szerződés nélkül, de szívesen közölték a riportjaimat, interjúimat és cikkeimet. Szóval asztrológussá, elsősorban az évek óta várt és keresett „rátalálásból” lettem. – Ez volt az életem és sorsom fő problémás-kérdéseire választ adni képes tudomány, tehát a mindentudás-forrás, amit már kamasz korom óta kerestem! Másodsorban egyszerre szellemi és egzisztenciális szükségletből is asztrológussá kellett lennem, amennyiben kitartok azon kamaszkori álmom mellett, hogy író akarok lenni. És ezt azért, amiért akkor még mindig nem tudtam magyarul helyesen írni, és így nem vettek be egyetlen szerkesztőségbe sem. Az építőmérnöki diplomám megszerzése viszont, egy, a kommunista diktatúra alatti, „párton kívüli” sorshelyzetemből fakadó, szellemi és egzisztenciális szükséghelyzet eredménye volt. Ezért ezzel semmiképpen nem akartam továbbra is „vissza - élni” (Lásd a visszaélés fogalmunk metafizikai értelmezését: spirituálisan vissza felé fejlődni.) a demokratikus új rendszerben. És nem csak azért mert egyetlen akkori Románia magyar újság, heti-, vagy havi lap szerkesztőségébe sem akartak állandó belső munkatársként felvenni, de akkor úgy
  3. 3. képzeltem, hogy ez, a kényszerű irodalmi pályán kívüli helyzet, valójában az irodalmi-spirituális fejlődésemet is szolgálja, hiszen, mint ténylegesen sorsfigyelő és sorsértelmező „szellemi munkás” egyrészt a legvalóságosabb valósággal: a sorssal foglalkozhatok, másrészt nem voltam kitéve egyetlen főszerkesztő, vagy igazgató, vagy laptulajdonos, befektető, stb. esetleges szeszélyeinek, önkényes elképzeléseinek arra vonatkozóan, hogy mit és miért ne írjak, illetve ne úgy írjak, ahogyan én azt helyesnek tartom. Stb. Tehát: még csak asztrológus sem azért lettem, mert a ködös álmaimban ez a hivatás valamiféle könnyű megélhetési lehetőségként jelent volna meg a számomra, hanem, amint írtam, elsősorban azért, mert végül is, a szellemi alkatomnál fogva, az irodalmi önkifejezési lehetőség mellett, mint lényegi sors- és valóság-megismerési lehetőség a leginkább vonzott és ezt tartottam a legjobb szellem-megismerési lehetőségnek. És másodsorban, de szintén nem a „könnyű és felelőtlen” munkával való pénzkereseti lehetőség gyanánt, az első osztálytól román iskolákban való értelmiségi képződésem következtében: a sajátos sorshelyzetem miatt. Amennyiben tehát ezt sikerült megérteni és az, aki e sorokat olvassa, esetleg még el is tudja fogadni ezt a vallomásomat, tehát ezzel úgymond a bizalmába fogad, akkor, kérem szépen azt is elhinni, hogy időközben nem, hogy megtagadtam volna és egzisztenciális okokból pl., elárultam volna azt, amit a szellemi – tehát: az erkölcsi! - hitelesség fontosságáról és szükségéről a Hamvas Bélai életműből korábban a magaménak érezve, magamévá tettem, hanem az elején, családi gondok nélkül, majd később, családapai felelősségemben is, még inkább fontosnak ítéltem és teljesen a magaménak érzem és értem! Sőt: éppen az asztrológia hatására, egyenesen egzisztenciális feltételként állítottam magam elé a személyes hitelességet. Hiszen amint haladtam az életben és a sorsomban előre, egyre világosabb lett a számomra, hogy azzal a súlyos karmával, amivel a világra jöttem, nem engedhetem meg magamnak az önámítás luxusát, azt, hogy létfontosságú tehát számomra az, hogy elsősorban önmagammal mindig egyenesben legyek. Hamvas kifejezésével élve: hogy önmagam számára autentikus legyek. Hiába törekszik ugyanis valaki külső hitelességre, ha önmaga előtt, belül nem hiteles. ugyancsak Hamvas idézi számtalanszor Nietzche-nek azt az aforizmáját, ami szerint: „Elenyészően kevés az, hogy mennyit hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy magunknak mennyit hazudunk.” Márpedig az a személy, aki nem csak azért igyekszik minden nehéz sorskörülmény ellenére becsületes maradni mert egész
  4. 4. gyermekkora, fiatalkora és néhány év az érett férfii korából is, a Ceausescu féle román kommunista diktatúra fekete hazugság-mákonyában telt el, amitől az élete hátra levő részére elégségesen megundorodott a félrevezetéstől, hanem azért is, mert metafizikusként („Önkéntes” és ha kell: önkényes Hamvas-tanítványként) felfedezte és megtanulta, hogy egyes-egyedül a tárgyi valóságnak megfelelő igazság az a szellemi erő, ami a karma-rabságából felszabadíthatja az embert, annak soha, egyetlen józan gondolatával, tettével, vagy szavával sem szabad elárulnia, a tárgyi valóságnak megfelelő igazságot. Erről, a húsz évvel ezelőtt határozottan felvett és azóta is tartott szellemi – erkölcsi alapállásra való (erkölcsi!) törekvésemről, nincs szándékomban többet írni, nem tartom ildomosnak azt úton – útfélén bizonygatni. Aki az iménti állításom felől meg akar bizonyosodni, és az ide vonatkozó magatartásomról, eljárási alapállásomról meg akar győződni, olvassa el a honlapjaimon található cikkeimet és tanulmányaimat és az asztrologosz.com c. portálomon található asztrológusi és családapai tanácsaimat, hozzászólásaimat, valamint a szintén a honlapomon található, régi ügyfeleimtől kapott köszönő-leveleket. Sőt: amennyiben alkalma és lehetősége van erre, a szintén a Hamvas által szükségesnek vélt és a szellemi – spirituális élet előfeltételeként felállított erkölcsi alapállás szerint élő Csíkszeredai, Sepsiszentgyörgyi, Székelyudvarhelyi, Kézdivásárhelyi, vagy Kolozsvári barátaimat is megkérdezheti, mivel ők egészen közelről, úgymond a hétköznapi élet szintjén ismernek. Hogy miért tartom most mégis fontosnak mindezt a végső soron kényelmetlenül és szemérmetlenül, ha nem éppen: szégyenletesen ható magyarázkodást leírni? Sajnos, azért, mert él az Erdélyi Kovászna megyei Kökös községben egy magát valamiért újabban Pulinak nevező, Nagy Attila nevű, előbb a Gyulafehérvári katolikus teológiáról a pappá avatása előtt önként kiugrott (Később tudtam meg, hogy a Gyulafehérvári teológián a pappá szentelés előtti kilépést a szekuritate által besúgónak beszervezett növendékek gyakorolták.), majd később a papi tisztségéből a hívek kérésére az egyházi elől-járói által kirúgott gyermektelen – gondtalan...- férfi, aki amiatt, hogy a negyedik alkalommal nem adtam neki olyan „kölcsönt”, amit ő korábban soha nem fizetett vissza, sötét bosszút állt rajtam. Előbb csak egy nevetségesen hiteltelen cikkecskét írt, aminek a címe: „Kozma Szilárd viselkedése egy beteggel szemben”, és amit valahogyan sikerült ennek a magát Pulinak nevező Nagy Attilának az interneten az én nevemnél megjelenő cikkek között az első helyekre feltornásztatni. Ez, a sötét bosszúból írt, rágalmazó cikk, minden szavában a gyakorlati – tárgyi valóságnak ellentmondó, alaptalan
  5. 5. vádakat és hamis állításokat tartalmaz. Tehát, a gyakorlati valóság szintjén, egy szava sem igaz!! Hiszen asztrológusként én gyógyítással egyáltalán nem is foglalkozom. Az teljesen más kérdés, hogy az asztrológia analógiák alapján, én bárki számára meg tudom mondani a betegségeinek a szellemi-lelki mentalitásában gyökerező okát, tehát adott esetben azt is, hogy miképpen szabadulhat meg a betegségétől egyszerűen az illető életterülethez vagy életjelenséghez való viszonyulása megváltoztatásával, életformája, illetve az általános magatartási formája gyökeres megváltoztatásával. De én nem vagyok gyógyító és hozzám soha nem is jönnek beteg emberek! Be sem engedném őket a lakásba, a négy kiskorú gyermekem otthonába! De azért is álnokság ez a cikk, mert az egyedüli „beteg ember”, akit én az otthonomba (véletlenül!) mégis beengedtem, az éppen a Nagy Puli Attilának, az első találkozásunkkor éppen kékre – zöldre vert, ittas felesége volt. Róla is, csak azt követően derült ki, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, amikor egy bika rámenősségével meg akart győzni arról, hogy a harmadik lányunknak az éjszakai (otthon)születése ellenére, adjak nekik pénzt kölcsön. Aztán elmagyarázták, hogy ők útban vannak Gyergyó (Vagy Udvarhely?) felé, de az előző esete valamiért nem folytathatták az útjukat, hanem beugrottak egy csíki ismerősükhöz, ahol éppen valamilyen ünnepély volt, amihez anyagilag nekik is hozzá kellett járulni és így teljesen pénz nélkül maradtak... Nekik azonban fontos, hogy azonnal tovább utazzanak, mert, hogy ő beteg... Milyen beteg? Agy problémái vannak, stb. (Agybeteg? – gondoltam magamban. De hát akkor miért iszik alkoholt?) Pénzt most nem tudok adni, mondom, mert az nekünk sincs, de a sorsképletébe bele nézhetek – úgy mind korábban többszörösen Attilának – és a betegsége igazi, karmikus okát megmondhatom. Persze, ez a fajta segítségem nekik egyáltalán nem kellett... Tovább nincs is, amiért meséljem. Még néhányszor és búcsúzáskor is, próbálkoztak a kölcsönkéréssel, és én már arra sem emlékszem, hogy volt-e esetleg valami pénzünk akkor a háznál, hanem csak arra, hogy éppen a Turula születése másnapján jöttek. És, hogy abban az időszakban kezdték közölni néhány héten át egy helyi lapban fél oldalas terjedelemben az un. heti horoszkópjaimat – amelyek persze, nem jóslatokat tartalmaztak hanem karmikus pontok szerinti spirituális tanácsokat és időminőség-leírásokat a konstellációk szerint – és ami akkor éppen, hogy szintén az anyagi csődbe jutástól mentett meg. Pulinak, illetve a velem ijesztően rámenősen viselkedő feleségének, akkor éppen nem adhattam tehát olyan, soha vissza nem fizetendő kölcsönt mint az előtt többször is adtam a férjnek. Ha lett is volna akkor éppen pénzünk akkor sem adhattam volna
  6. 6. oda – hiszen egy gyermek születése, akkor is sok kiadással jár, ha otthon és nem a korházban születik. - És ez lett a vesztem. Amikor ugyanis Nagy Puli Attila, az interneten a harmadik és a negyedik lejárató cikkét is megjelentette rólam, amelyben meglepő tájékozottságról, sőt: aprólékos dokumentáltságról(!) tett tanúbizonyságot, mind az asztrológusi, mind az írói tevékenységemet illetően, de amely tájékozottságot arra használt fel, hogy a valós tényeket néhány foknyit elcsavarva majd e csavart állapotukban is önkényesen értelmezve, gátlástalanul hazudozzon róla, erősen gyanússá vált számomra ez a mindig „majdnem helyes” dokumentáltság. Hát jól utána gondoltam annak, hogy én mikor és miket is beszélgettem vele, illetve, hogy mikor, milyen alkalommal, és milyen helyzetekben találkoztam vele? Nem akarom az olvasót fárasztani az emlék vissza- pörgetés közbeni tény- összefüggések összeállásáról, de egy adott pillanatban rájöttem, hogy csakis egy olyan ember rendelkezhet rólam olyan jellegű, abszolút pontos és részletes tárgyi információkkal, akit ezért az aprólékos adatgyűjtő munkáért valaki meg is fizeti, illetve valakik meg fizetik. Hiszen másként, sem gyakorlati lehetősége, sem ideje nem lenne erre. De legalább is csak az, aki benne van valamiféle, az én szoros megfigyelésemmel és megfigyeltetésemmel járó, ellenem szőtt komplottban. Kézenfekvő volt tehát, hogy Attila azért kezdeményezett velem valamikor „barátság” kötést, mert akkoriban a szekuritáte besúgója volt. És csakugyan, az idén (2O11) tavasszal lehetőségem is nyílt a „Poetul” című konspirációs név alatt nyitott és tizenkét éven át vastagított szekus – megfigyelt személyi ügycsomóimat alaposan áttanulmányoznom. Kétséget kizáróan meg győződhettem tehát, hogy egy másik katolikus teológus – tanonccal, Balázs F. Attilával együtt, aki szintén a pappá szentelés előtt hagyta ott a katolikus papképző főiskolát, Nagy Attila is, többek között, rólam is írt besúgói jelentéseket a szekuritatenek. Miután az asztrologosz c. portálomnak a humor-rovatában ezt, a steril életet folytató (gyermektelen, másfél évtizedes munkanélküli és végső soron életcél nélküli!) személyt, vagyis az interneten létrehozott különböző misztikus blogjaiban és rágalmazó cikkeiben az ő személyi munkaiszonyát és notórius naplopói –koldulói mentalitását sajátos életvezetési ideológiaként, sőt: filozófiaként hirdető Nagy Puli Attilát, mint volt besúgómat lelepleztem és a szintén az interneten megtalálható adatai szerint felállított sorsképletét a munkaundora szempontjából, mint az ő meghaladni való karmikus sajátságaként értelmeztem, ez a valamikor rólam besúgói jelentéseket gyártó személy, el kezdett mindenütt, ahol csak az interneten a nevem felbukkan sarlatánnak megnevezni, sarlatán-asztrológusként jellemezni.
  7. 7. És nem csak a Nagy Puli Attila név alatt, hanem, diverzánshoz illő módon, mindenféle álnevek, illetve az internet kultúrában „nick-nek” nevezett fedőnevek alatt. Amikor éhségsztrájkba kezdtem a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal szociális osztályának a hivatalnokai, az osztályvezetője és Polgármestere közömbössége ellen, illetve az ellen, hogy ezek a személyek a felelősséghárító ügykezelésükkel hét hónapon át megfosztottak a törvényes szociális jogaimtól, Nagy Puli Attila, a szó szoros értelmében üdvrivalgásban tört ki! Ösztönös Skorpiói bosszú vágya által vezérelten (A Skorpió jegyében született mint én.) a maga sajátos ember-árulói módján, azonnal élt is a közömbös hivatali ügykezelés miatt kialakult, abszurd sorshelyzetemről szóló újságcikkeknek az internetes változatai alatti, álnév alatt végezhető gúnyolódási, hiteltelenítési lehetőségekkel. És főként: a sarlatánozási lehetőségekkel. (- Ebbe a szóba Nagy Puli Attila valósággal szerelmes lett, de legalább is, utolsó szalmaszálként kapaszkodott bele az ő könnyű szélhámossága mellett, mégiscsak súlyosabban ható, Sarlatán – fogalomba. Olyan, „minden fontosat elmondó” gyűjtőfogalomként használta tehát, mint pap korában a krisztust, mintha kizárólag az én személyem jellemzésére találták volna fel ezt a kifejezést a történelemben. Gondolom, abból a célból, hogy ezzel, az én emberi tisztességemnek és szavahihetőségemnek a hitelteleintésével, semlegesíthesse azt, amit én állítottam és máig állítok róla, ti., hogy a szekuritate besúgója volt. Furcsa, hogy én az utóbbi tényre soha nem jöttem volna rá egyébként, mivel a „Poetul” c. szekus dossziémban csak néhány velem kapcsolatos jelentése olvasható, de miután a hiteltelenítésemet célzó diverzióiban, többszörösen is, felhívta a figyelmemet a személyére - Amelyet Puliként nem is ismertem fel az elején! - és kénytelenné tett elolvasni a rólam írt rágalmazó cikkeit, rájöttem az összefüggésekre és lelepleztem őt is, mint az egykori besúgómat.). Saját nevén, még a Kökösi polgármesternek (Akire bizonyára szintén valamilyen kölcsön-pénzi ügy miatt haragudott.) a - teljesen témán kívüli! - állítólagos részegeskedéseit is bele keverte az én „sarlatánozásomba”. Máskor viszont különböző álnéveken írt, mikor a nevetségesen átlátszó módon a „besenyői pistabácsi”, a „katinka”, a „farkasloki”, a „feri”, a „hívő”, a „csíkmoszkva”, és a többi, fedőnevek alatti „hozzászólásaiban”, amelyek mára az első olvasásra lelepleződtek azzal, hogy bennük volt a Nagy Puli Attila szerelmes szava, a „Sarlatán”, vagy azért, mert a fedőneves puli „vélemények”- illetve „hozzászólások” értelme mindig mélyen ellentmondott annak a magatartásnak, amit az ember egy normális „Pista bácsitól”,
  8. 8. vagy egy magát gazdagnak hirdető, gőgös Farkaslaki erdő-kitermelő bérestől, vagy fakereskedőtől elvárna. Le is leplezte Nagy Puli önmagát, azonnal, ahogy ezeket a logikai ellentmondásokat felfedtem, és mindjárt, el is kezdett, mikor „Szentistváni” vallás-erkölcsi ideológiákkal előhozakodni, mikor „hatszázhatvanhatozni”, aminek az igazi jelentéseit csakis ő ismerhette. És más, olyan misztikus fogalmakkal is dobálózott, léthatóan büszkén, amelyeknek a metafizikai jelentésének az ismeretét úgy-e, sem egy internetező „besenyői pista bácsitól”, sem egy négy gyermekes farkaslaki erdővágótól nem lehet elvárni. Én azon már rég túl vagyok, hogy magam miatt féljek az esetleges nélkülözéstől, hiszen régóta elvált és ezért gyermektelen (Az álházasságból született, két évig velem élő fiamat a nagyapja ellopta és átcsempészte a határon, és a korábban külföldre disszidált anyja azonnal visszaperelte, majd közösen ellenem nevelték, tehát szabály szerint mindenestől le szakították rólam.) férfi koromban kétszer is éhségsztrájkoltam már két – két hetet. Az éhezéstől tehát nem félek, arról nem is beszélve, hogy a külsőm kinézete miatti esztétikai vagy önérzeti problémáim sincsenek. A további spirituális fejlődésemet és a kiegyenlítődési (megváltódási) képességeim növekedését, már rég óta nem érzem a külső körülményektől – esetleges művelődési, vagy külső információ-szerzési lehetőségtől – függőnek. Sőt...jól tudom, hogy ezek inkább akadályok lehetnek, mint segítségek a karmámtól - és az azt eszelősen megőrizni igyekvő árnyék énemtől - való megszabadulási igyekezetemben. Azt az egzisztenciális félelmeket viszont, hogy az utóbbi házasságból született és nálam maradt három gyermek biztos otthonát is képező lakásomat elveszítem (Az esetleges nélkülözést követő lakás-vesztést például, annak következtében, ha nem tudnánk a közköltségeket huzamosan kifizetni.) - még mindig nem tudtam legyőzni. És ennek egyenes mágikus következménye van. És ez pedig az, hogy időnként be is vonzom azokat az anyagi javak huzamos elapadásával járó, külső körülményeket, amelyek ezt a lehetőséget is tartalmazzák, illetve a lehetőség-mivoltuk által számomra a félelmeim tárgyát fel- és megmutatják, leképezik. Egyfajta „csuka – fogta róka, róka fogta csuka” szerű, mágikus erejű sors-játék alakult ki az életemben már azt követően is, hogy a gyermekeink kezdtek megszületni. És ez annak ellenére is így történt, hogy a gyermekeink születésekor mindig egy, a korábbinál ugyan nagyobb, de sajnos, később mindig múlandónak bizonyult anyagi fellendülés következett be a családunkban. Ez a kis fellendülés viszont először már kb. 9, hónapra, majd a születések után egyre későbben is, de, újra és újra vissza
  9. 9. „csendesedett” majdnem az utolsó születés előtti szűkösebb anyagi állapotok szintjére. Ezek a szintek viszont, már jobb anyagi állapotok és helyzetek voltak az előbbi gyermekek születésénél. Határozott kivételt a negyedik gyermekünk utáni anyagi helyzetek és állapotok képeztek, amikor már azt is lehet mondani, hogy szemmel láthatóan is, tényleges gyarapodásba fogott a sorsunk. Akkoriban vásároltuk meg a háztartási gépeinket és akkor kaptuk ajándékba azt a régi Ladát is, ami miatt később a Polgármesteri hivatallal és a rendőrséggel az intézmények felől érkező azon törvényen kívüli állapotunk megszületett, amely miatt a nyáron éhségsztrájkba fogytam. És nem csak, hogy a régi Ladát ajándékba kaptuk, de ekkor kaptam meg, a család legjobb anyagi állapotát előidéző, egyszerre be jövő, hat személyre szóló, horoszkóp rendelésemet is, a volt feleségem addig játszott az internet által felkínált ártatlan szerelmi – szexuális kísértéseivel, amíg infantilis módon, szerelmes lett egy nála öt évvel fiatalabb amerikai kokainfüggő, misztikus guruba. (És ezt nem gúnyból írom, a Lzidon nevű fiatalember honlapján csakugyan spirituális gurunak nevezete magát miközben a tépései miatt, öt évig nem szabadott New .Yorkot elhagynia.) Ezt a három hónapos titkolt szerelmi történetet és az azt követő házasságfelbontásunk történetét sok helyen és sokszor megírtam már, nem akarom ezt újból elkövetni. Most csak azért említettem meg, mert az, a gyermekek féltésén alapuló, vagyis a gyermekek jövője miatti aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem, amit korábban említettem, akkor merült fel először, amikor a volt feleségem, az elköltözése előtti hiba-mentességem elismerésével és fogadalmával ellentétben, azt állította, hogy tisztában van azzal, hogy a három nagyobb gyermekünk nálam van a legbiztonságosabb helyen és családi környezetben (És ezért Ő csak a legkisebbiket, az akkor még csak két éves Rékát akarja magával vinni), a válópernek a gyermek-elosztási részében, mind a négy gyermeket magához – az ő gyámsága és fennhatósága alá – igényelte a bíróságtól. Sőt – és ez volt az én karmikus ijedségem tárgya - az általam jóval a házasságunk előtt vásárolt lakásomnak a felét is magának igényelte. De még ekkor sem éreztem ezt a gyermekek jövője miatti, leszegényedéstől való félelmet, hiszen a gyakorlati tények tudatában és a vonatkozó romániai törvények értelmében ez az igénye merő képtelenség volt. Hanem csak akkor, amikor azt kellett észlelnem, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályán minden hivatalnok ellenem játszik, az akkor még funkcióban levő, közismerten feminista elveket valló vénkisasszony főnöknővel az élen. (Az ügyünknek a láthatóan férfi-és apa-ellenes, tehát az irracionálisan igazságtalan és a mind tárgyi valóság szerinti
  10. 10. családi –lakhatási helyzetet, mind a gyermekek vonatkozó akaratát - óhaját, merőben semmibe vevő kezelésének a több rend béli feljelentésemnek és írásos panaszaimnak a következtében, ezt a nőt végül is, egy év múlva, nyugdíjba küldte a hivatal, sok ügyfél és munkatárs nyíltan kifejezett megkönnyebbülésére.) A gyermekek jövője miatti aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem tehát, akkor állt be, amikor minden jel arra mutatott, hogy a munkahely és lakás nélküli, akkoriban megszállottan, tehát kábult-felelőtlenül viselkedő, volt-feleségem, a polg.mest. hivatal neki kedvező ajánlásával, magának tudja ítéltetni mind a négy gyermeket. És ezt a törekvését annak ellenére is fenntartotta (Ma már tudom, hogy mindössze a látszat fenntartása érdekében), hogy maga a pervezető és végül ítéletet hozó bírónő is, megmondta tárgyalás közben Emőnek, hogy a lakásom felének az ő nevére való íratására vonatkozó igényének, semmi törvényes alapja és így esélye sincsen. Tévedés ne essék: ekkor sem a lakás elvesztési lehetőségének a gondolata ejtett kétségbe, hanem a gyermekek elvesztésének a gondolata, hiszen a fentebb említett bírói kijelentés már elhangzott, amikor a több rendbeli gyámügyi beszélgetéseink befejeződése után, amelyek során a Zita nevű, pszichológus végzettségű vénkisasszony kioktatott arról, hogy a gyermekeknek joga van a húsevésre, megkérdeztem a Szociális irodavezetőt, hogy milyen ajánlást küldött végül is a Bíróságra? Amikor meghallottam a válaszát, hogy mind a négy gyermeket a lakás nélküli Emőhöz ajánlotta, mi tagadás: férfiatlan módon felsikoltottam, majd zokogni kezdtem, azt dadogva hogy „Drága kislányaim, most mi lesz veletek?!” Amikor félig magamhoz tértem, még egy negyedórányit próbáltam alkudozni Zita-főnöknővel, de hiába, ő megnyugtatott, hogy a vonatkozó pszichológiai és szociológiai tudományok mai eredményei és álláspontja szerint, a férfiaknak nincs különösebb szerepe a gyermeknevelésben, és az is, csak akkor kezdődik, amikor a gyermekeket integrálni kell a felnőtti társadalomba, vagyis a gyermekek kamaszkorában. És különben is: attól még, hogy nem fognak ők engem látni ás nem fogom őket látni naponta, nem kell megszakadjon a gyermek- szülő kapcsolat, a vasárnapi apuka szerepkör is lehet éppen olyan szép és tartalmas. Ezt a, végül is, az akkor még teljes veszteségűnek látszó, hátrányos helyzethez képest szerencsésen végződött, válási és gyermekelosztási történetet, sem kívánom itt elmesélni, különböző írásaimban és főképpen az asztrologosz c. portálomon megjelent „tudósításaimban” megírtam részletesen. Tény az, hogy vagy annak a hatására, hogy a lakásom felének a megszerzésének a lehetőségéről le kellett mondania, illetve annak a hatására, hogy én is hoztam egy, az emberek pragmatikus gondolkozását figyelembe
  11. 11. vevő, számomra és Turula számára ugyan kegyetlen, de abban a kétségbeesett helyzetünkben mégiscsak egyedüli megoldásnak látszó, kompromisszumos döntést és felajánlottam és vérző szívvel ugyan, de át is adtam neki a kisebb középső gyermeket: Turulát. Ez által neki szembesülnie kellett azzal a ténnyel is, hogy egy gyermeket még, úgy ahogy, képesek voltak a nagyanyjával – akinél ő akkor lakott és akinél lakik még mindig – gondozni, de kettőt már képtelenek voltak rendesen ellátni. Hát akkor mihez kezdenek majd néggyel? Így, ezek hatására, a válóper utolsó tárgyalása előtti hetekben, sikerült megegyeznünk abban, hogy az aktuális helyzet, tehát a kettő – kettő maradhatunk törvényesen is a gyermekek elosztásában. Nem tudom, hogy ez az egyezség önmagában elég lett volna-e ehhez a, mondom: a kétségbeejtő helyzetünkben a leg optimálisabb megoldáshoz, de az is biztos, hogy a bírónő szerencsére ragaszkodott ahhoz, hogy az akkor a 1O. évét éppen betöltő Medárdát kihallgassa, és ő határozottan velem akart maradni és az Etelka kérését is képviselte és elmondta, hogy ő is feltétlenül velem akar maradni. (Etelka egyébként, számomra is meglepő határozottsággal, már az anyjának az első ide vonatkozó kérdése hatására, gyorsan az én ölembe ült és onnan kiáltotta az anyjának, hogy nem akar vele menni, hanem velem akar maradni, és ha elviszi, akkor nagyon meg fog haragudni rá. Ezek után, Emő fel sem vetette azt, hogy neki több gyermek kellene a négyből, mint kettő.) Mondom, más okom nem volt erre a gyermekek jövőjét esetleg fenyegető, vagyis őket hányattatásra ítélő, anyagi szűkösség miatti félelemre, hanem csak annak a gondolata töltött el iszonyattal, hogy a gyermekek milyen könnyen a gondozatlanság és a neveletlenség, valamint a hányattatás útjára, vagyis a következetes gondozás és nevelés hiányának a vészterhes boszorkánykörébe kerülhettek volna. Hiszen a két kicsi így is hányódott és betegeskedett eleget addig, amíg Turulát sikerült vissza nyernem. Egy kis időre még olyan „kilátása is volt szegénynek”, hogy 6 évesen be adják abba a falusi iskolába ahol az anyai nagyanyja tanítónő volt. A helyzet így nem volt teljesen elvesztve, mivel az által, hogy törvényesen nálam maradt a két nagyobb gyermek, már joggal reménykedhettem abban, hogy amennyiben megmarad a kapcsolat a kistestvérekkel, a nagyobbak neveltsége, illetve pozitív példája, jó hatással lesz a kisebbekre is, hiszen már a kezdetek kezdetétől úgy voltak nevelve és irányítva – és ez a mai napig nálunk így van – hogy a kisebbeknek a nagyobbakra kell hallgatni, azok irányításának alá kell magukat rendelni, amikor történetesen nincsenek közöttük a szülők.
  12. 12. Sőt: abban is biztos voltam, hogy Turulának is, előbb utóbb elege lesz az anyja következetlenségéből, a feléje csak alkalmanként megmutatkozó gyöngédségéből, illetve az anya egoista permanens magára-figyeléséből, és vissza fog kívánkozni ahhoz a szülőhöz, amelyről tudja, hogy mindig figyelemmel követi, hogy mi van vele, tehát éberen figyel reá, még akkor is, ha mással, vagy másokkal – a két nagyobb testvérével – foglalkozik. Mivel Réka két éves volt amikor elköltőztek, róla tudhattam, hogy nincs ahonnan és amiért értékelni tudná a nem érzelgős, de annál biztonságosabb következetességemet, az alkalomszerűen nagyobb kitörésekkel és érzékelhetőbb megnyilvánulási formákkal jövő és ilyenkor bizony jobban eső, anyai ölelgetéseknél simogatásoknál és a női gyengédségnél kevésbé kellemes, de a hosszú távú következményeiben annál hasznosabbnak bizonyuló apai igényességemet. Hogy Turulával kapcsolatosan jól számítottam, talán az is bizonyítja, hogy ma már ő is velünk van törvényesen és nem csak, hogy meg van elégedve a sorsával, de a világért nem menne az anyjukhoz vissza. Szegény Réka még nem tudja, hogy hova tegye magát – Hiszen Turula sem tudta az ő korában, pedig ő azelőtt végig ott volt velem is, éppen úgy mint az édesanyjával. – de már megkérdezi időnként, hogy miért éppen őt hagytam az anyjánál. – - Úgy vélem, hogy a jelenlegi családi helyzetünkről, illetve az Emővel közös gyermekeinkkel való viszonyunk jellegéről - a jelen téma szempontjából – elég információt adtam, de még tegyük gyorsan azt is hozza, hogy a jelenben újból négy gyermekes a családom, hiszen három hete, hogy az új és remélhetőleg immár végleges élettársamtól – Az igazi lelki társamtól - megszületett Ividő kislányom, és nem csak én, de a lányok is nagyon boldogak és sors-elégedettek ebben az újból négy gyermekesre kiegészült családi körben. - Szegény Réka, akit az anyja még a nyár elején egyedül hagyott a dédnagyanyjával (Emő nagyanjával), még nem láthatta Ividőt és nekem igen nagy felelősség jutott ezzel ismét osztályrészemül, hogy ezt a helyzetet úgy kezeljem, hogy ne érezze általam is elhanyagolva, és a családból kirekesztve magát. – Ezt valahogy megoldom majd, de ennél sokkal nehezebb – belső és spirituális, tehát nem gyakorlati, ami viszont nem azt jelenti, hogy könnyebb, sőt! – feladatot kell megoldanom: Fel kell oldanom és meg kell haladnom, azt a karmikus, anyagi szűkösségtől való félelmet, amit tényleg nem magam miatt érzek, hanem a gyermekek miatt. És nem azért, mert, attól kellene félnem, hogy a gyermekeket a felelőtlen édesanyjuk valamilyen érzelmi ás értelmi – felelősségtudati egyensúly kibillenés miatt vissza akarná szerezni esetleg. Ilyesmire nem is lehet és nem is kell gondolni, mert ha valami
  13. 13. biztos van a jelenlegi életemben az nem más, mint, hogy lányok úgy sem mennének az anyjukhoz és, ha valamilyen abszurd sorshelyzet következtében, egy könyörtelen hivatal, vagy több hivatal el is venné tőlem és oda is adná az anyjuknak, egészen biztos, hogy ők néhány nap múlva, együtt, vagy külön – külön, de haza szöknének. És az még biztosabb, hogy én nem küldeném vissza őket. – Nem ebből ered a szorongásom tehát. Hanem abból a szűkös anyagi helyzetből, ami azt követően alakult ki, hogy Emő megtudta azt, hogy a Turulának a hozzám való ítélésével a bírónő megállapított az ő számára (Ez is furcsa egyébként. Ti., hogy a nálam levő gyermekek száma kettővel növekedett az Emőnél maradt egyetlen gyermek számához képest, és mégis csak a frissen „átítélt” Turula gondozására ítélt meg a bíróság gyermektartási kötelezettséget az anya számára...), egy gyermekgondozási díjat, ami kiváltotta az Emő intenzív ellenállását és ellenérzéseit, és aminek az áttételes hatásaképpen, az én horoszkóprendeléseim nagyon fokozatosan, de egyre inkább megcsappantak. Sőt: az utóbbi egy hónapban nem érkezett már egyetlen új rendelőtől való levelem sem, annak ellenére, hogy az elektonikus levelező-ládámba, egyre másra érkeznek az újabb olvasói bejegyzésekről (regisztrációkról) szóló automatikus értesítések. Kezdő asztrológusoknak ez a helyzet bizonyára problémát jelenthet, de mivel nekem nincs a gazdasági javak megszerzésének és felhasználása életkörét megtestesítő, II. horoszkópházamban sem bolygó sem más asztrológiai jel, de még a VI. házamban is „csak” a Bak - Sárkányfejem áll, a X. Házam meg teljesen üres, számomra teljesen világos, hogy nem a munkám minősége okolható az anyagi krízisért, nem a rossz munkám miatt állt be a családi erőtérbe ez az életenergia-válság. Asztrológiához nem értő személyek számára, jobban mondva: az erkölcsi elköteleződéstől való titkos szorongásaik miatt az asztrológiai feltárásoktól ódzkodó, és ezért az asztrológia érvénytelenségét bizonyítgató misztikusok számára, mint amilyen pl. a Nagy Puli Attila nevű volt besúgóm is, meg egyenesen kárörvendésre való okként jelent az meg az a primitív gondolat, hogy az asztrológus nem tudta megjósolni azt, hogy krízisbe fog kerülni és így nem tudta a krízist kikerülni, következésképpen ez azt bizonyítja, hogy Kozma Szilárd nem tud jósolni, tehát sarlatán. Az már mellékes körülmény a számára, hogy én mindig is elítéltem a jóslást, mint olyat, aminek semmiféle reális (asztrológiai!) alapja nincs, nem, hogy bárkinek is jósoltam volna. - És már csak azért is felfújja az esetet és örvend, ha engem szorult helyzetben vél látni, mert ez felmenti őt az alól a vádam alól, hogy misztikus
  14. 14. zagyvaságokra alapozza az alantas politikai támadásait Tőkés László, valamint Orbán Viktor és a Fidesz ellen: „Na úgy-e mondtam, hogy az asztrológia, illetve a sorsképlet érvénytelen? - Dehogyis érvénytelen! Az asztrológiában a természetes – a fejlődést szolgáló - anyagi bőség ősereje, a bolygók közül első sorban a Holdhoz kötődik (Persze, csak az anyaság és a gyermekek által képviselt princípiumok és konkrét sorstényezők mellett és után!) és amikor a 2., vagy a 6. házakban nem található asztrológiai szimbólum, akkor első sorban a Hold pozícióját és fényszögeit kell nézni, természetesen a Jupiter és a Vénusz „állapota” mellett. Nos, az „én Holdam” a Kosban és a 9 házban, egyenesen hat darab negatív fényszöget kap. És ráadásul nem csak, hogy negyed szembenállásban található, az imént említett, ugyancsak negatív Vénusszal, de negatív fényszöget alkot még a Nappal, a Merkúrral, és a Plútóval is, azon kívül, hogy éppen a 3 (közvetlen valóságtapasztalás) házban álló Lilith- negatív Mars párossal is meredeken szemben áll! Normális tehát, hogy velem-születetten, gyermekekhez kapcsolt anyagi gondoktól való rejtett szorongásaim kell, hogy legyenek és nem csak a bolygók és a Lilith fent leírt pozíciói és fényszögei utalnak erre. A családi karmám gyakorlati oldalát jelző szellemi krónikából is úgy tudom, hogy az anyám az úri neveléséből adódóan utálta a gyakorlati, földi nehézségeket, annyira, hogy a nagyon is beszédes „Nyafi” volt diákkorában a beceneve. És ha ehhez hozzá adjuk a vallomását, miszerint ő nem is akart férjhez menni egyáltalán, hát még gyermeket szülni, akkor mindjárt világos lesz az, hogy miért is került a teljesen negatív Holdam a metafizikai megismerések életkörében és miért áll ez a Hold (Anyaság, gyermekek, anyagi javak, és így végső soron: pénz) szemben a férfiassághoz való viszonyulást is jelentő, negatív Marssal együtt a Mérleg-Lilithemmel? Szóval, nálam az egzisztenciális félelmek normális körülmények között már a Medárda megszületésekor el kellett volna kezdődjenek, de úgy látszik odáig még el hatott az Eltában elsajátított spirituális Hurrá-optimizmusom. Az első hosszasabb és mélyebb anyagi krízisünk nem is jelent meg, csak az Enikő halálának az ötödik hónapjában, amiről a Táltos Bolond c. regényem végén is írok, de az elmúlt miután haza jöttem Bősárkányból. És amiatt, hogy nem tartott sokáig és meg is szűnt, már ahogy haza felé kezdtem készülődni, mostanig meg voltam győződve arról, hogy annak a krízisnek csak azért kellett bekövetkeznie, hogy engem haza irányítson. Illetve nyilván azért, mert Emő korábban haza jött mint én azzal a tudattal, hogy újabb magzat fogant meg a méhében, és ő már akkor is rettegett és kétségbe volt esve attól, hogy mit fog szólni az anyja, ha megtudja, hogy ő újból „terhes”?
  15. 15. –Akkor nyilvánvaló volt a számomra, az, hogy ő idézte be azt, hogy teljesen elfogyott a pénzünk, azzal, hogy a mágikus erejű anyai képzeletében erősen és hónapokig ellenkezett a gyermek-áldás gondolatával szemben, és ezzel el is hárította – hajtotta a családból az anyagi áldást. Az is logikus volt akkor viszont, hogy időközben elvetélt, de amikor haza jöttem, nem sokára megfogant Etelka, és azzal szemben már nem ellenkezhetett annyira sokáig, hiszen a kezdeti ellenállása annyira intenzív volt, hogy előbb ő esett hanyatt a lakásban és bele verte a kisagyát a folyosói keret- oszlopba, majd az akkor három éves Medárda vágta úgy a puha fejét a fürdőszobai csempepadlóba az orrom előtt, hogy a szívem majdnem ketté hasadt ijedtemben. És ezért a kislány egyenesen be jött hozzám a fürdő szobába és az orrom alatt vágódott el, mint a fatuskó, hogy ijedtemben kénytelen legyek a dolog kauzális okát keresni, ne térjek könnyen napi rendre az eset felett. Ezért tehát, én akkor nagyon, de nagyon – Bevallom őszintén: tudatosan Emőnek az Isteni áldás-hárító tudattalanja fenekéig hatva! - meg szidtam Emőt, olyannyira, hogy azt képzeltem, most már aztán végleg abba hagyja az ellenkezést. De a Sárkánynak hét feje van, és három héttel később, Emő a Zetelaki tó partján még egy agyhártya-vírust hordozó kullancsot is kénytelen volt kiszedni a karjából, annak jeléül, hogy még mindig ellenkezik, holott már a pocakja is el kezdett dudorodni. Hát ettől végre meg ijedt és abba hagyta a magzat és a sors (Az isten!) támadását, főként, hogy azt mondtam neki, hogy amennyiben neki nem is lesz baja, attól a magzat még születhet agyhártya gyulladást okozó vírusokkal a kisfejében. –Persze, hogy akkor én ezzel, a második élve maradó gyermekünk megszületése ellen való ellenkezés feladásával magyaráztam azt, hogy attól kezdve bőségesen volt pénzünk, mindaddig, amíg Etelka megszületett. Etelka születését követően viszont, az addig teljesen és végig makkegészséges Medárda, kezdett egyre másra hirtelen és nagyon belázasodni, jelezvén, hogy az édesanyja lelkében és fejében fergeteges lefojtott viharok, sőt: háborúk tombolnak. Ennek ellenére, a következő nyáron is, ki mentünk még újból Istvánékkal és Mareszékkal a Zetelaki tóhoz, de miután ők haza jöttek, kissé lehűlt az idő, és egyrészt a kicsi Etelka nyöszörgött és sírt végig, mert nem bírta elviselni, hogy fúj a szél, illetve, hogy az anyja nem ül mindig mellette a sátorban, másrészt, az akkor négy éves Medárda oda somfordált az anyja mellé, aki éppen egy karate formagyakorlat elvégzésbe mélyedt belé és nem véve észre a hirtelenül közvetlen mellette termő kislányt úgy fejbe rúgta azt, hogy menten kiterült. Na, mondtam, ez a nyaralás így nem fog semmi jót sem szülni, meg kértem szépen, hogy nyugodjon le, addig foglalkozom én a gyermekekkel, majd amikor úgy érezte, hogy megtalálta a lelki
  16. 16. békéjét, fel tettem gyermekestől az első buszra, amely haza hozta őt a két gyermekkel. Én még kint maradtam ott néhány napig, ha már sátrastól és gyermekrongyostól, ágyneműstől oda kihurcolkodtunk, hiszen nem tudtunk volna két gyermekkel és annyi cuccal mindketten haza jönni, meg kellett várni a hét végét, amikor az édesapja autóval utánam tud jönni. És az anyagi helyzetünk, így hullámzott tovább és tovább, a következő nyáron is, a Turula foganása előtti hetekig, amely foganást annyira ellenzett Emőnek az anyja által immár nagyon keményen megfenyegetett lelke (Most már aztán elég legyen!), hogy most Etelkának a lázát ugrasztotta fel hirtelen annyira, hogy mentőt kellett hívnom és bevinnem a sürgősségre. Ekkor megijedt és megadta magát a sorsának és Turula nyomban meg is fogant. Ettől kezdve, mintegy varázsütésre az anyagi gondjaink is megenyhültek, miközben a két nagyobb (De akkor még kicsi leány) majdhogynem egyszerre lett beteg Emőnek az anyjával való találkozásait követő második – harmadik napon menetrendszerűen. Ez viszont, most már egy az egyben figyelmeztetett is, hogy Emőnél már megint baj van az emeleten, rá kell szólni, hogy hagyja abba a sors- és gyermektámadásait. Turula születése előtt egy hónappal, annyira ki verte a biztosítékot az óvodai vírusok ellen, amelyeket állítólag Medárda haza hoz magával az óvodából (És ez abszurd hisztériáját annak ellenére verte ki nekem, hogy az én ellenkezésem ellenére, ő íratta be korábban Medárdát az óvodába!), hogy megijedvén attól, hogy az agressziójával tönkre teszi a jövendő gyermeket, néhányszor arcon kellett ütnöm, hogy térjen magához és csendesedjen le. Magához is tért, és teljesen le is csendesedett végleg és az ambícióit át tette a szabad szülésére. Ezt viszont szó szerint annyira jól „megcsinálta”, hogy engem csak akkor költött fel álmomból, amikor a baba már jött lefelé a hüvelyében. Nekem csak annyi dolgot hagyott, hogy fogjam ki a babát, majd azzal a kezemben, őt hanyatt fektetve az ágyamon, tegyem a babát az ő mellére. Meg persze, a köldökzsinór elvágást, meg a szülés utáni takarítást, másnapi mosást. Turula születése után viszont, legalább is a korábbi állapotokhoz képest, egyenesen el kezdtünk prosperálni. – Mindezt azért írom le, mert amíg Emő el nem hagyott, és ezt követően nem kezdett el velem szemben ellenségesen viselkedni, illetve reánk az ő ellenségeiként gondolni, én soha nem kellett féljek attól, hogy valaha is teljesen leszegényedhetünk, hiszen minden jel arra mutatott és a gyakorlati következmények is mindig ezt jelezték, hogy mindössze arról van szó, hogy az anyai tudattalanját mikor képes lenyugtatni és a gyermekáldás képzetével - ami egyre világosabb volt a jelek és a tények logikájában, hogy az anyagi áldással egy forrásból ered! –, majd a család
  17. 17. képzetével szemben nem ellenkezni. Ezt a kérdést viszont már egyenesen a sors oldotta meg, mert időközben és az anyja ide vonatkozó ijesztgetései folytán elveszítette azt a belső önszabályozó képességét, amit a kapcsolatunk elején még tudott működtetni, és amely szerint a metafizikai ismeretekkel és a megfelelő spirituális tudattal rendelkező nők, akkor fogannak meg, amikor ők éppen akarnak. (Úgy, ahogy Medárda foganását pl. már „megengedtük”, ha én azt nem is akartam kimondottan, csak nem bántam már, ha megfogan és el is kezdtem viccelni vele. És úgy ahogy az Ividő foganását is akartuk már Violával az egy éves, bocsánat: 11 hónapos rendszeres szexuális kapcsolat után.) A sors tehát úgy oldotta meg ezt, hogy amikor Turula egy éves lett, én vettem egy számítógépet Emőnek, amibe internet vonalat is szereltünk, és el mentem Sopronba előadásokat tartani és horoszkópkészítéssel a három gyermekes családnak pénzt keresni, Emőt mindennap meglátogatta az édesanyja és teljesen át vette a feleségem életképzelete és akarata fölött az irányítást. Megdumálta tehát a lányát, hogy az mellettem nem lehet igazából boldog, és mindjárt elmúlik a szépsége és még meg sem ismerte a boldogságot, hagyja azt a butaságot, hogy velem szemben őszintének kell lennie, szerezze meg a kitűzött terminusnál hamarabb az asztrológusi diplomáját és váljék tőlem önálló asztrológussá. Szövetkezzen vele, ő szerez majd neki rendelőket, az a lényeg hogy Emő tegye magát tőlem minél függetlenebbé és azt követően boldoggá. A szerencsétlen Emő bele is ment a játékba, titokban az anyjától kapott sürgősségi vizsga-pénzt elküldte az asztrológiai iskolába, és le is vizsgázott, majd kapcsolatot teremtett Solykával az első internetes romantikus szerelmével, aki egy pesti bulvár-portált működtetett. Ettől a férjcsalással kevert, romantikus élménytől persze, megzavarodott és rögtön meg is fogant a méhébe még egy magzat. Persze, ezt nem vette észre, de legalább is nem tudtuk meg egész nyáron, és miután az anyjával való boldogság-üzérkedéseit bevallotta boldogan is éltünk néhány hétig, vagyis addig amíg gyanús nem lett számára az, hogy nem jött meg a menstruációja két hónapja és a foganási tesztet elvégeztük. Ekkor szinte be állt a pánik, de én nem tudtam, hogy az egész lelki zavarának - aminek a foganás volt köszönhető... -, a hátterében nem csak az anyja áskálódása áll, hanem a Solyka iránt érzett romantikus vágyódás is, és csak annyit mondtam, hogy amennyiben nem akarja azt, hogy agykárosult, púpos, vagy béna gyermeket szüljön – hiszen csak arról a szemmel látható energiaveszteségről tudtam, amiben az anyja „kezelései” után itthon találtam és aminek a következményétől: a teljes energetikai lerobbanásból, a nyár végére valahogy kiszedtem – akkor most
  18. 18. nagyon szedje össze magát, mert nincs kedvem tolószékben taszigálni egy szellemileg, vagy akár testileg is soha fel nem nőni képes gyermeket, csak azért, mert ő engedett a hülye anyja dumájának és hagyta magát teljesen megzavarni. Emő, láthatóan össze is szedte magát, amennyire össze szedhette a nagy szerelmi titokkal és a velem szembeni hazugsággal a szívében, és Ennek megfelelően, Réka meg is született, a természetben és az otthon könnyen született nővérei után, szégyen szemre, tizenhárom órás otthoni vajúdás után, fent a Nagy Laji dombján álló megyei korházban, annak rendje és módja szerint: a nyaka köré tekeredett köldökzsinórral! Csak ősszel, egy véletlenül köztem és Solyka között lezajló internetes incidens következtében jöhettem rá, hogy ha testileg nem is, de a foganási és a várandósági időszakban, lelkileg meg voltam a feleségem által csalva. Mindegy, mondtam, a szarvaimtól még be tudok menni a lakásba, fontos, hogy a gyermekek mind egészségesek. És az Emő mágikus erejű, újabb gyermekáldástól már érthetően irtózó tudattalanját se erőltessük tovább: fel tetettünk tehát egy spirált a méhszájába a Réka születése után hat hónappal. És a dolgok ily módon el lévén rendezve, és Emő metafizikai maga- figyelésében némely tapasztalatot nyerve, a Réka születését követően, nem volt nálunk, az első elválás utáni visszatérésüket megelőző, cukorkázás miatti Réka és Turula bőrkiütését, valamint a Turula szamárköhögését kivéve emlékezetes betegség, vagy emlékezetes anyagi gond. Még akkor sem, amikor először, majd másodikszor is szétrobbantotta Emő a családot. Sőt, miután vissza költőztek, vettem meg a második, sokkal jobban megkímélt, még egészen új kinézésű és még abszolút jól futó fehér Ladámat. De még azután sem lett semmi anyagi gond, hogy másodszor is elhagyott. Sőt: négy hónappal, a végső családelhagyás után, tehát azt követően, hogy már nem volt itt Emő anyagi bőség-elhajtónak, illetve rendelés-elhatónak, annyi pénzem volt, hogy miután Violát megismertem, megkértem, hogy jöjjön vissza és „gyermekvigyázzkodjon” (nevelőnősködjön, bébi-szitterkedjen) nálunk két három hónapig annak érdekében, hogy tudjak a sok rendelésnek eleget tenni. És csakugyan az első három hónapját ki is fizettem (15O euro, az itt tartózkodási költségein kívül.), majd megegyeztünk abban, hogy ettől kezdve már szabályos élettársak leszünk. De már nem is lett azt követően több, amiből fizetni még pluszban neki vagy bárkinek is, 15O eurókat havonta. És most itt ülök, a nyárutói verőfénytől védő barakk előtt a tavak partján, háttal a Hargitának és nézem a Csíksomlyó hegyét a tévéből is közismert „szent” nyereggel, ami éppen csupasz, és szeretném a tudattalanomat kifordítani annak az érdekében,
  19. 19. hogy megbizonyosodjak: tényleg az én, gyermekeim jövője és családi biztonsága miatti aggódó, rejtett egzisztenciális félelmem volt az oka a nyári anyagi krízisünknek, vagy inkább a nálam sokkal nagyobb mágikus erővel bíró, volt - feleségeimnek az ugyancsak ide vonatkozó és sokkal nyíltabb és élénkebb karmikus (tehát: negatív) képzeleti tevékenysége hajtja-e el a család felől azokat a normális számú rendeléseket (Azért írtam többes számban a feleséget, mert az Ividő születése után, eldöntöttük Violával hogy össze házasodunk.), amelyek logikusan és gyakorlatilag be kellett volna érkezzenek folyamatosan. (Már csak abból kifolyólag is, hogy mindenki, aki olvassa vagy látja, dicséri honlapjaimat, illetve a rajtuk található anyagok minőségét.). Nem tudom tehát eldönteni egyelőre, hogy a nyilván, engem is tükröző, mindenkori „asszonyaim” ősbizalom-hiányból eredő egzisztenciális hitetlensége, vagy éppen az én, mindeddig mélyen rejtett gyermekek miatti egzisztenciális félelmem, ami ott kell legyen a tudattalan képzeletvilágomban a horoszkópom tanúsága szerint? Mivel asztrológusként sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a sors-vizsgált személy a gyermekeinek a féltésére hivatkozva, még önmaga előtt is, vált a múlt rendszerben besúgóvá, vagyis erkölcsi halottá. Vagy, szintén a gyermekekre hivatkozva, féltékenykedett azoknak az anyjára, vagy nőként a gyermekei apjára és követett el azzal szemben erkölcsi vétségeket, vagy követett el más féle, a karmája jellege szerinti, erkölcsi, vagy sorsrontó hibákat. Hát én is, alapos vizsgálatnak vetettem alá magamat ebből a szemszögből, de egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben tényleg annyira súlyosan (gazdasági sorsrontóan) létezik bennem ez az egzisztencia-féltés, az semmiképpen nem a magam féltése miatt van, mivel én úgymond, már a túlvilágra is fel vagyok készülve. Nincs amiért a magam-féltését a gyermekekre fogjam tehát, mert rég óta nem féltem magam és ha féltem is, azt is csak miattuk, hogy tudjam becsülettel felnevelni őket. Ha félek tehát a gazdasági leépüléstől, az csakis amiatt van, hogy nagyon súlyosnak érzem azt az életfeladatomat, hogy a tudatosan családromboló anyától származó, de annak az erkölcsi csapongásaitól megmentett, általam gondozott és nevelt, tehát nálam fejlődő gyermekeimet úgy vigyem el a felnőtt kor küszöbéig, hogy ne ismételjék meg sem az anyjuk felelőtlenkedéseit, sem az én párkapcsolati zavar miatti, lelki egyensúly- vesztéseimet (Mérleg – karma), és ha lehet, tragikus tapasztalatok nélkül sikerüljön nekik a megváltódási képességeiket megszerezni. És lehetőleg nem az én koromban, hanem sokkal, de sokkal hamarabb, fiatalabban. -------------------------------------------------------------
  20. 20. Az engem örökérvényűnek szánt, misztikus sorozat-írásaiban rágalmazó, magát székely anarchista prófétának nevező, volt besúgómban: Nagy Attila Puliban, megtaláltam hát, az egzisztenciális félelmeim legfőbb külső megtestesítőjét. A Kökös község egyik omladozó falú házában (Tulajdonképpen az illető személy agykárosult felesége által örökölt házban) éldegél ez a magát szerencsétlenné tett és maga mellé engem le rántani szándékozó gazember, felesége betegnyugdíjából. De ennek ellenére, az internetes tevékenysége által rengeteg magyar közéleti személyiséget rágalmaz még rajtam kívül, az állítólagos „hiba-leleplező és nemzetépítő jellegű” kritikai cikkeivel. Ez, a hívek által elhajtott – azoknak a papjukról gondoskodó önzetlen jóságával visszaélő - hajdani Unitárius kispap, mostanában Nagy Puli Atilla nevű anarchista prófétaként tette ismertté magát a sötét misztikát kedvelő, magyar nyelvű internetező kibicek körében, úgy, hogy kinevezte magát a székelységi közvélemény önjelölt képviselője. Mivel viszont, az én potenciális horoszkóp-rendelőim, csakis az interneten értesülhetnek arról, hogy létezem, illetve ott értesülhetnek a munkám jellegéről és minőségéről, az ismerőseim több rendbéli, ide vonatkozó figyelmeztetése után, kénytelen voltam a revolveres volt-papnak, Nagy Puli Attilának az internetes tevékenységét és az ott, többek között ellenem is, kjifejtett rágalmazó “írástudói” tevekenységének a köz-ártalmas jellegét kielemezni, két alkalommal írtam hozza megszólító levelet. Íme az első: Kedves, volt-besúgóm, magát újabban valamiért Pulinak neveztető Nagy Attila! Nem szoktam a hozzád hasonló sötét figuráknak válaszolni, de a te, kizárólag az általad kieszelt, velem kapcsolatos hazudozásaidon álló – És semmiféle más tárgy valóságon nem álló! – ellenem irányuló internetes rágalmazásaid, éppen abból a tájékozatlanságból fakadnak, mint más, volt szekus besúgóké. Ti., hogy nálam jóval fiatalabb vagy és amikor a kommunista diktatúra alatti időkben, a mai László Zita színésznő társaságában, a te, Zitának több rendben is kifejtett kívánságodra, találkozgattunk, a gyermekkoromról nem kérdeztél semmit, mivel erre nem voltak kíváncsiak a tartó-tisztjeid (Ők csak a Kokosi fedőnév alatt írt jelentéseidre voltak kíváncsiak, de nem osztották meg veled a többi besúgótól szerzett, velem kapcsolatos értesüléseiket.). Ezért, a személyemmel kapcsolatos értesülésekben hiányosan tájékozott maradtál. Én ötvennyolc éves vagyok ugyanis és nagyon csodálkozom azon, hogy nálam sokkal fiatalabb férfiaknak, van fölösleges ideje és energiája arra,
  21. 21. hogy azt, a tiedhez hasonló, égbekiáltó hazudozások kieszelésével és e hazugságokon alapuló, erkölcsi diverziónak szánt rágalmazások irkálgatásával töltse. Szóval kedves volt-besúgóm, talán az úton-útfélen, a saját, vagy az álneveid alatt végzett nevetségesen hitelrontásom és sarlatánozásom helyett, sokkal jobban tetted volna, ha az újabb pénzkölcsönadás megtagadása utáni internetes bosszúállásodat nem követed el velem szemben és vissza hozod a kilencvenes évek során több alkalommal is kölcsönkért pénzeimet. És ha emígy, emberi módon, kibékültünk volna, elmesélhettem volna neked, hogy annak ellenére, hogy én városi gyermekként nőttem fel, miközben te falusi környezetben nevelkedtél - mégis veled ellentétben, akit katolikus papi pályára szántak - a mostoha apám – áldott legyen érte, mert csak most, hogy több gyermekes apa vagyok én is, tudom értékelni a tradicionális nevelési módszerét! – már tíz éves koromban csináltatott számomra egy, az övénél kisebb fejszét, be vitt a fásszínbe és megmutatta azt, hogy miként kell a fát úgy felvágni, hogy ne ejtsek kárt magamban. (Hordani azelőtt is én hordtam a házba azt a tűzi fát, amit ő vágott.) Egy évre rá, negyedik osztályosan, már itthon csíkban, én láttam el a három szobás-konyhás ősi lakásunkat fával. Később, már az ő átlagon felülien nagy fejszének a teljes birtokosaként már magam hasítottam fel a rönköket nyaranta, hogy a favágógép elvághassa. (Később nem is tudtam annál kisebb fejszével fát vágni, ha máshol erre szükség keletkezett.) Mivel a nevelőapám gáteres volt, kamasz koromban már keményen rönköltem a Szentegyázasfalusi deszka-gyári rönktéren és kásztázgattam az „anyagtéren” a vakációkban, rendes munkásként, segédmunkási bérrel. Közben a kapálást is volt alkalmam gyakorolni évekig, a rendszeres disznó- és tyúkpajta pucolás és udvartakarítás mellett. Végül, a fűrészgyári bakter mellett, aki nappal falusi házakat épített, a kőművességnél kötöttem ki, hiszen a sorskörülmények miatt, a Marosvásárhelyi Építészeti Szakközépiskolába felvételiztem és azt ki is jártam. – Téglafal- és kéményrakásból, vakolásból mindig tízesem volt. A hadseregben meg autóvezetés mellett, autószerelést is tanultam nyolc hónapon át, majd a nevemre kapott öreg Bucegi-t javítottam, amivel hadgyakorlatokra szállítottam a szakaszom légelhárító gépágyúit. A kétkezi fizikai munkát tehát már gyermekkoromban keményen megkóstoltam – Nem úgy mint te! - és értek is, majdnem minden fiatalkorunkban divatban levő, mesterséghez (A mészárosságot kivéve...) és attól, hogy bármiféle tárgyi munkát kell végezzek, soha nem fáztam. És erre tanítom és nevelem a lányaimat is! Következésképpen én nem a munkától való kóros iszonyatom, illetve a munkanélküli megélhetési lehetőség miatt választottam az asztrológusi szakmát és
  22. 22. hivatást – És aki nem hiszi, hogy csakugyan hivatásként és nem könnyű és laza pénz- szerzési foglalkozásként, trükkös megélhetési csalásként gyakoroltam azt, kérem, olvasson bele csak egyedül a Horoszkópházakról szóló tanulmányomba. – mint te a naplopást, hanem azért, mert a magánéletem helyrehozása mellett, egy, az orvosok által meg nem értett, át nem látott és diagnosztizálhatatlannak nyilvánított, több elemű és több dimenziós, egyszerre fizikai és pszichikai betegségkomplexumból sikerül nagyon hamar kikerülnöm e tudomány segítségével. És akkor azt mondtam, hogy ez az a tudomány, amit egész korábbi életemben, a besúgói minőségedről mit sem sejtően veled is beszélgetve, kerestem. Azt, hogy mennyire vagyok sarlatán, vagy sem, nem egy, a többszörös pénztartozása miatt velem szemben (de egyébként is...) lelkileg komplexállt és a második papi-hitét is, de a tárgyi valóságot is folytonosan letagadó személy fogja megmondani, hanem azok, akik nem csak besúgási és soha meg nem adandó pénzkérési szándékkal, vagyis hátsó gondolatokkal terhelten kerestek meg, hanem akik tiszta szível és a szakértelmem iránti bizalommal fordultak és fordulnak hozzám. Azok ugyanis, nem jutottak olyan közösségi kitaszítottságba és megvetettségbe mint te, hanem sikerült a sors-kríziseikből kikeveredni és alkotó módon és egészségesen tovább lépni, épen úgy mint nekem annak idején. Ami az anyjuknak: Kozma Emőnek, a nálam levő gyermekeivel való, általad jól megcsavart megveretési meséjét illeti, amivel ugyancsak hitelteleníteni igyekszel: 2O1O pünkösd vasárnapján, miután Emő két hónapon át rejtegette előlem és a nálam levő testvéreik elől, a nála levő, két kisebbik testvért, végre a nyomukra akadtam és a az édesanyjának a csíkszentgyörgyi háza udvarán meg is találtam a két hónapja nem látott gyermekeimet. És így megláthatták a testvérek is egymást, és miután a kapun belől levő kicsik valósággal koppanva neki rontottak a kapu- kerítésének azon kitörő örömükben, hogy meghallották a hangunkat, lévén, hogy a szégyenérzet még érvényben van a csíki székely falvakban, Emő és az anyja kénytelenek voltak minket beengedni a kapun belül. Miután kijátszottuk magunkat, elérkezett a búcsúzás ideje és a két kicsi gyermek (6 és 4 évesek) el kezdtek kérlelni, hogy vigyem magunkkal őket. „Apuka én veletek akarok menni, vigyél magaddal.” – közelítettek meg külön - külön és kérleltek halkan. Azt mondtam nekik, hogy csak akkor vihetem magunkkal őket, ha az édesanyjuk elengedi.” Erre fel mindketten kérlelni kezdték Emőt, aki az ő anyja házának a bejárata előtti kőlépcsőn ült, hogy engedje el őket „apukával”, de ő nemet mondott. Erre fel a két nagyobb is – akik az én fennhatóságom alá tartoztak törvény szerint – oda ment a lépcsőhöz és ők is el kezdték kérlelni az anyjukat, hogy engedje el jönni a testvéreiket. Én az udvar másik
  23. 23. részében, háttal a jelenetnek pakoltam össze az autóm szerszámait, amellyel korábban egy biciklit javítgattam. Medárda (a legnagyobb, akkor 12 éves) számon kérő hangot ütve meg, azt mondta az anyjuknak, hogy: „- Miért vagy olyan kegyetlen, engedd el őket velünk, nem elég, hogy két hónapja nem engedted meg, hogy találkozzunk és velük legyünk?” Erre fel, a kicsik el kezdtek sírni. Medárda újból szólt: „- Hát nincs szíved, nem látod, hogy sírnak.” Erre a kicsik jobban el kezdtek sírni és Etelka – akit Emő korábban a leginkább elkényeztetett, de aki ennek ellenére és az anyja nagy csodálkozására elsőnek jelentette ki, hogy velem marad, el kezdett kiabálni, hogy: „Engedd el őket, nem látod, hogy sírnak!” Erre fel Emő azt mondta, hogy: - „Most sírnak, de Ti mindjárt el mentek és akkor nem fognak sírni.” Amikor kimondta azt, hogy ti mindjárt elmentek, Turula (A kisebbik középső, vagyis a nagyobbik kicsi.) hangosan felzokogott. – Ekkor és erre fel, kezdte el Etelka (De kimondottan csak ő, Medárda nem!) ütögetni a kis kezével az édesanyja fejét, de akkor kilépett az Emő anyja a házból, azt hajtogatva, hogy ne cirkuszolyunk az ő háza előtt, mert meghallják a szomszédok. Én is oda fordultam erre, hogy mi is történik, és fél szememmel láttam még, hogy Etelka rá üt még kettőt Emő fejére, de azután már nem üthette tovább, mert a Emő felállt. Én viszont nem álltam meg, hogy a volt anyósomnak meg ne mondjam, hogy nem mi csináljuk a cirkuszt, hanem ti, akik elrejtettétek előlem és a testvéreik elől a kicsiket.” Hát ez volt az én a nagy anya-verésre való gyermek-buzdításom, amelyről Nagy Puli szóról szóra ezt olvashatta annak idején a www.asztrologosz.com c. portálon, de ő ezt már teljesen másként, vagyis ellenkező értelműre átköltve adta elő. Mint ahogy merő hazugság az is, hogy László Zita, engem az eljegyzésünk napján (sicc!) elhagyott volna, hiszen három évig jártunk még, ugymond jegyben az eljegyzés után, és három év múlva, amiatt váltunk szét lassan – lassan, mert én időközben magamhoz vettem a Zalárd nevű fiamat, akit a nagyszüleire hagyott az első feleségem, és ettől kezdve, nem csak lelkileg nem lehettem teljesen a Zitáé, ahogyan azt egy romatikus lelkű, fiatal lány elvárja, hanem Székeludvarhelyre sem utazhattam olyan gyakran mint azelőtt. És akkor is csak a fiam társaságában. És így tovább..., rágalomról rágalomra, fölényes és nyegle lekezeléstől még lenézőbb becsmérlésekig, ennyi – vagyis SEMMI! - a valóság-alapja minden egyes sztorinak, amiket ez a dús fantáziával megáldott, és a saját kútfejéből Nietzche féle felsőbbrendűségi őrületben szenvedő, és ez őrült kútfejéből antikrisztusi eszméket böfögő, állítólag: székely(?) a- marhista eszed, rólam az interneten kiokádott. III.
  24. 24. Nagy Attila Puli, nem csak, hogy mindig nagyon vigyázott arra, hogy gyermeke semmiképpen ne szülessen, de az internet különböző fórumain nyitott rovataiban és blogjaiban található bemutatkozásai alapján, nyíltan és büszkén vallja magát a felesége betegnyugdíján élősködő munkakerülőnek. – Az egyik ellenem intézett gyalázkodásában ugyanis, azt is elkottyintotta, miközben a gazdasági támadhatatlanságát bizonygatta, hogy az agykárosult felesége beteg- nyugdíjából él! Ez a férfi elvégezte ugyan a katolikus teológiát, de papi felszentelése előtt ott hagyta, majd az Unitárius teológiát is, és unitárius papként működött is három évet, mindaddig, amíg a sorozatos részegeskedését és az ezzel járó kötelesség-mulasztást és erkölcstelen viselkedését követően, az egyház, a hívek több rend báli jelentésére, megszabadult tőle. Ez, a magát vallásos anarchista prófétának nevező észlágyult, aki egy egész kis filozófiát, de inkább: amolyan hippi ideológiát épített a munkakerülése és az ingyenélése misztikus erkölcs-elméleti indoklására, ossza az észt az interneten Orbán Viktornak és Tőkés Lászlónak arról, hogy mit is kellene tenniük a nemzetért: a merő képzelgésen kívül: az égvilágán SEMMIT! És ama zseniális megvilágosodását követően, hogy neki nem kell dolgozni, a Puli, majd valamiért az jicahahmeir művésznevet is felvette. Az általa anarchistának képzelt, de mindössze irracionálisan misztikus, zagyva írásait meg lehet találni szerte a neten és bárki, aki ezekből csak hármat is elolvas, azonnal képet alkothat magának Nagy Puli Attila épelméjűségéről, tehát: szavahihetőségéről, a személyi tudata kottyant voltáról, de mindez nem lenne baj, hanem az, hogy e beszámíthatatlanságával a mélységes gerinctelenség és erkölcsi nihilizmus is együtt jár. Ez az ember, aki velem a diktatúra idején ismerkedett meg, éppen a Turula lányomnak az otthonunkban való megszületése reggelén (A baba, aki akkor éjszaka született és a két nővérkéje, még aludt.) felállított hozzánk másnaposan egy, akkor éppen kékre-zöldre vert vastag derekú, vastag nyakú és ugyancsak vastag hangú nővel és ketten meg akartak győzni – főként az általam addig nem ismert nő volt rámenősebb a meggyőzési törekvésekben ...- arról, hogy adjak az, akkor még csak általam Attilaként és a barátomként ismert férfinek (Jóval később, az internetes nyilvános bosszúállása megtétele után sok évvel később, derült csak ki, hogy a barátomnak képzelt személy azért keresete és kérte ki a barátságomat, mert a
  25. 25. szekuritate által rám állított besúgó volt.), egy újabb olyan kölcsönt, amiről tudható volt, hogy az előzőekhez hasonlóan, soha nem fog megadni, és amit a szerencsétlenségemre meg tagadtam akkor tőle (Hiszen, ha lett volna is annyi pénzem akkor, az a család növekedett szükségleteinek a fedezésére volt szükséges!). Ezt a kölcsönadási elhárítást utólag, ő, a lehető leg aljasabb módon megbosszulta, és különböző rólam kiagyalt sztoriknak az interneten való közlésével, el kezdte a hiteltelenítésemet, a családom gazdasági tönkre tétele érdekében. Miután többen is rá kérdeztek, hogy mi a helyzet ezekkel a Nagy Puli – „beszámolókkal”, utána néztem , hogy ki lehet az illető, majd az írásokban közölt, témán kívüli adatokat látva, teljesen világos lett számomra, hogy az illető, Balázs F. Attilával egyetemben, aki szintén a papi eskületétel előtt hagyta ott a katolikus teológiát, szintén szekuritate-s besúgó volt. És ez a gyanúm beigazolódott a 2O11 tavaszán, amikor is CNSAS központban a megfigyelti „Poetul” (A költő) fedőnéven összeállított dossziémat tanulmányozhattam. Barázs F. Attilában volt annyi becsület, hogy a tényt elismerte, Nagy Puli Attila viszont, mivel sokkal kisebb kaliberű besúgó volt, mintsem, hogy másoknak a gyanúját is felkeltette volna, úgy képzeli, hogy az én szavahihetőségemnek az ő újabb kiagyalt, lejárató morális mesék segítségével történő hitelteleníts által, az ügyet megúszhatja. Ennek az érdekében elkezdett, szerte a neten engem fitymálni, kigúnyolni és meggyalázni, tegezve hozzám intézve a szavait, le „Szilárdkázni” és ebből a fenséges szakértői pozíciójából le sarlatánozni. És ezt a sötét mocskolódást folytatja 2O11 tavasza óta, mikor a számtalan blogja közül valamelyiken, mikor különböző más fórumokon álnevek alatt (Pl. az www.erdely.ma.ro c. portálon, ahol a moderátor nem képes magát észre venni és a különböző fedőnevek alatt megjelenő, átlátszó Puli-beszólásokat nyakló nélkül beereszti, mondván, hogy ezek a fölényeskedő és nagyképű, áttetszően jellegzetes Puli-féle gúnyolódások, a demokratikus ellenvéleményt szülők táborából érkeznek. A 2OO4 április 13-ai, kölcsönkérő „baráti” látogatásuk kapcsán, Puli - Attila azt állítja, hogy az a nő, akit akkor a feleségeként bemutatott, nem volt általa kékre – zöldre verve, és, hogy én hazudok amikor azt állítom, hogy ők másnaposak voltak. Mondjuk, ez rendben is lenne, holott, akkor meg hogy a csudában történhetett meg, hogy éppen reggel 8 órakor fogyott el a pénzük és éppen Csíkszeredában, és éppen miért volt nekik annyira fontos és sürgős az újabb vissza nem fizetendő pénz- adományt kérni? (Mert állítólag anélkül nem tudtak - Gyergyószentmiklósra, vagy Székeludvarhelyre, már nem emlékszem. - tovább utazni.) De ha nem voltak másnaposak, vagy éppen fél-részegek, mint ahogy én akkor határozottan érzékeltem,
  26. 26. és ami a külsejükből is lerítt, akkor egyenesen tudatos vétek-számba megy, az a kegyetlenül érzéketlen és otromba viselkedésük, ahogy tekintet nélkül arra, hogy a két szobás lakásunk kis szobájában, mindössze néhány órára a szülés – születés élet- drámája után, pihen és alszik a feleségem és az éppen frissen megszületett kislányunk: Turula. (A volt feleségem ugyanis semmiképpen nem akarta ezt a harmadik kislányunkat sem korházban megszülni, és amikor azt érezte, hogy szülnie kell – korábban már három alkalommal is szült - addig várt, amíg nem érezte, hogy a baba ereszkedik ki a szülőcsatornán, és csak ekkor ébresztett fel engem az álmomból, hogy éppen csak annyi időm volt, miután talpra ugrottam, hogy alája dughattam a tenyerem és kifoghattam a belőle csendesen kisikló kislányt.) Amennyiben nem voltak valamilyen alkoholos italtól, illetve a másnaposságtól elkábulva és a nappali éber tudatuknál voltak mindketten, akkor emberileg elfogadhatatlan az a könyörtelen rámenősség, ahogyan akkor engem kezelésbe vettek – főként az addig általam ismeretlen, zöld- és kék monoklis asszony – abból a célból, hogy adjak nekik kölcsön pénzt, és ezt hajtogatták és nyíltan hitetlenkedtek, akkor amikor azt mondtam, hogy jelenleg nincs semmi pénz a háznál. Nem emlékszem ugyan, hogy volt-e pénzünk, vagy sem, de akkor is, ha lett volna, nekik tekintettel kellett volna lenni arra, hogy egy újszülött körüli adminisztrációs ügyintézés pénzkiadással jár egyrészt, és másrészt ilyenkor a szülők sem tudnak néhány napig pénzkeresettel foglalkozni. És az, gondolom, nem tartozik most ehhez a témához, hogy miért kellett nekünk otthon szülni. – Ezt csak azért írom, mert megszoktam már, hogy a Nagy Attila kórusvezető ide vonatkozó hangütésére, az asztrológiával szemben rossz indulattal, illetve a spiritualitással szemben babonás idegenkedéssel viselkedő székelyföldi emberek, ilyenkor ezzel szoktak támadni, ahelyett, hogy az aktuális téma lényegére figyelnének. - Hanem az, hogy ilyen un. szakrális körülmények között nekem éppen nem arra volt arra szükségem, hogy arra figyeljek, és attól szorongjak, hogy ezek a rámenős személyek – főként az asszony...- mennyiben zavarják meg Turulát és Emőt. Arra nem térek ki, hogy az addig barátomnak képzelt Nagy Attila és a vaskos felesége, a rámanős hangoskodásukkal a család szülés utáni idillikus nyugalmát mennyiben bontják meg. Illetve arra, hogy időm és energiám sem volt akkor arra, hogy el kezdjek azon gondolkozni, hogy vajon az otthon levő családi pénzből tudok-e nekik ilyen körülmények között, egy újabb, soha viszont nem látandó pénzt adni, úgy, hogy mindenre maradjon?
  27. 27. Mondom: amennyiben nem voltak sem reggeli szíverősítő pálinkától kapatosak, sem kialvatlanul és másnaposan kábultak, még nagyobb a vétkük az akkori rámenős és kíméletlen, sőt: egyenesen könyörtelen - Nem, hogy megértés és elemi empátia nélküli - követelőzésük miatt! Arról, hogy az elutasítás miatti, sötét bosszú-vágyában, utólag mit követett el velem szemben ez a sötét lelkű Júdás, most ne essék szó. Hanem csak arról, hogy Puli azt állítja, hogy a igazságtalanul vádolom a feleségét alkohol fogyasztással, mert agy- károsult lévén, neki nem is szabad alkoholt innia. Rendben kérdem én, de mikortól nem kezdve nem volt szabad innia? Illetve, mikortól kezdve kezdte ezt a tiltást komolyan venni és betartani? És ha tudták, hogy nem szabad a feleségének alkoholt innia, miért mentek el egy olyan csíkszeredai családi buliba és miért költötték el az utazási pénzüket alkoholra éppen ott, ahol tudvalevő volt, hogy a háziak és a vendégeik alkoholt isznak? - És, ha így történt, miért álltak ezért rajtam bosszút? Illetve, miért hazudja most azt Puli Attila, hogy miközben én kimentem a konyhába, vagy a vécére, vagy hova, állítólag be ment hozzuk a néhány órája még szülő feleségem, akinek akkor még logikus módon, az adott körülmények között (hiszen, nem korházi szüléseknél a placenta három – négy órával később válik le.) még bőven véreznie is kellett volna, és ebben a szülés utáni állapotában, éppen azzal a rólam való állítólagos árulkodással lepte meg és vette a bizalmába Pulit, hogy smafu az egész asztrológiám és a metafizikai tanulmányaim egytől egyig nagy álnokságok, mert én, amennyiben nem szednék altatót, nem tudnék még csak aludni sem. Vajon miért épít erre a képtelenségre – Ti, hogy az alig szült feleségem ott hagyta volna a francba a kis Turulát és kilesvén, hogy én éppen mikor nem vagyok a szobában, és kihasználván ezt a „megfelelő” alkalmat, neki fogott Pulinak rólam árulkodni ...? Mert hiszen egyéb dolga sem volt szülés után, csak a zajt keltő, és őt nyilván zavaró Pulikát velem szemben a bizalmába fogadni! (- Jaj Istenem, hogy ez a besúgáson edződött magyar gonoszság még mire nem képes! - Egy egész „spirituális vezetői álnokságot leleplező” erkölcsi rágalom-elméletet kieszelni úgy, hogy az alapja a fizikai – tárgyi valóságban egyenesen lehetetlen! Főként, hogy én soha sehol nem hirdettem magam spirituális vezetőnek, sem mesternek, sem gurunak, de még anarchista prófétának sem úgy mint ő saját magát, hanem mindig csak egyszerű asztrológusnak! Mi haszna lehet ennek az antikrisztusi nihilistának ebből a rólam szóló halomba hordott mocsokból, a sötét bosszúálláson kívül?
  28. 28. Ő azt állítja – Hogy oda ne rohanjak! - , hogy annak az érdekében írja rólam mindezt, hogy megvédje tőlem, illetve a sarlatáni praktikáimtól az ártatlan és óvatlan magyar embereket, akikért ugyebár, ő prófétasága aggódik, és vérzik értük az ő, volt-besúgói szíve... – Ó, hogy Pulinak ez, a „népét” éppen tőlem féltő aggodalma mennyire megható! _Azon kivül, hogy másoknak sokkal többel tartozik, van a Puli féle kölcsönkérősdinek egy másik, un. parasztosan, vagy ha úgy tetszik proletárosan praktikus oldala is. Valahol, valamely, a számtalan rólam és hozzám szóló, szavait direkt nekem, „Szilárdkának” intézett – Mármint, hogy az ő többet nem tejelő Szilárdkájához intéző! -, „spirituális emléknek” nevezett eszmefuttatásai között, elismeri, hogy kölcsönöket vett tőlem, de, mondja ő, az ingyenélő vigéc, hogy ezek a kölcsönök bagatellek, mivel a lej mai értékének megfelelően, ő mindössze három lejnyi kölcsönöket kért tőlem annak idején. – Ez is éppen úgy igaz, mint minden rólam szóló, velem kapcsolatos, „stopposoktól” hallott számtalan sztorija. Ne vicceljünk: három lejért, sem akkoriban sem most, nem vittek Csíkból és nem is visznek el, sem az utas-leső stopposok, sem a kamionosok, és az autóbusz-vállalatok soförei pláne, hogy nem. Még a Hargitafürdői eltérőig sem... Sőt: ennyi pénzért még maga Puli is restellte volna hozzám feljönni, nem hogy számomra azokat a szerencsétlenül gügye sztorikat kieszelni és még pirulás nélkül elő is adni, amelyeknek a meghallgatása után, az asztrológusi tanácsaimmal próbáltam rajta, a kölcsönadás mellett segíteni. (Az más kérdés, hogy akárcsak a szélhámosok általában, és akárcsak ő most is, sokkal intelligensebbnek és rátermettebbnek érezte magát mint én, és a fenébe kívánt a tanácsaimmal együtt, csak adjam már neki oda azt a pénzt, mert már csorgott a nyála arra a gondolatra, hogy amint kilépik a lépcsőházunk ajtaján az első kocsmáig repülni fog.) Szóval, még azzal is érvel ez a nagypróféta újonnan, hogy nem is lett volna nekem, akkor amiből adjak, mert szerinte akkor is olyan csóró voltam mint most. Azt hagyjuk, hogy most sem vagyok egyáltalán csóró – És hozzá képest, aki az agybajos felesége omladozó, repedt falú és repedt sarkú kicsi putrijában lakik, aztán semmiképpen nem számítok „csórónak”! - mivel annak ellenére, hogy a bosszúja sikeresen eredményes és egyetlen új rendelőtől sem kapok még csak érdeklődő levelet sem, ami óta lelepleztem, hogy besúgó volt és ő erre szorgalmasan el kezdett sarlatánozni, de az éhségsztrájkom hírére, éppen azoktól kaptam annyi anyagi segítséget, amennyit soha
  29. 29. nem is tudtam volna elképzelni, és éppen azoktól, akikről ő azt állítja, hogy becsaptam és átvertem: a volt rendelőimből lett barátaimtól és volt tanítványaimtól. Szóval, hagyjuk azt, hogy minden jel arra mutat egyelőre, hogy az én és a családom gazdasági tönkretételét célzó számításai egyelőre, fordítva fognak elsülni, és maradjunk meg annál, hogy éppen akkoriban, amikor ő még járogatott hozzám kölcsönökért, történetesen éppen bőven volt pénzem, mivel előbb a Budapesti Bethlen Gábor alapítványtól kaptam egy egész évi ösztöndíjat regényírásra. (-Amit egyébként, sok más írótársamtól eltérően be is teljesítettem: 8OO oldalas, tehát két könyves regényt írtam, és mostanában készülők megírni a trilógia újabb darabját, amelynek az egyik kulcs-szereplője éppen Puli lesz. – Ő fogja átvenni tehát a regényben a második könyv közepéig a főhős Géza nevű barátja által elfoglalt, ellenpont szerepkörét. A gonosz sámán tehát a Táltos Bolonddal szemben.) Majd, amíg az Elta-nak voltam az előadó-asztrológusa, illetve később is, amikor csak egyedül éltem, szintén volt bőven pénzem, mivel akkoriban még román nyelven is készítettem horoszkópot és azok inkább rendeltek, mint a magyarok. Szóval, történetesen akkor éppen volt amiből adjak kölcsön és amiből annál sokkal minőségibb életet éljek, mint amilyet élhet most ez a munkakerülő az őseitől örökölt vagyonának az eltékozlása után. De nem kell ő nekem ezeket a „kölcsönöket” megadnia, hiszen nyomban be is tömném a szájába mindet, amiért a három, majd négy gyermekes családom megsemmisítésére törekszik cinikus-békésen valamelyik pusztai cserefája alatt szunnyadó démonjai hatására. És ezt, a gyors kalkulust is, csak azért írtam le, hogy kimutassam: folyamatosan ezt csinálja: hazudik, csúsztat és ferdít, majd e hazugságból és csúsztatásaiból ácsolt tényekre alapozva rágalmaz és erkölcsileg számon kér. IV. Tíz éven át éltem komoly családi, vagy akárcsak házastársi veszekedések nélkül is, abban a gyümölcsöző házasságban, amelyből négy gyermekem született, miközben, amint utólag az kiderült, a szerencsétlen, volt- feleségemet már a házasságunk első hónapjaiban azzal gyötört az anyja, hogy kapartassa el magzat korukban az elsőtől kezdve az összes gyermekünket, majd, hogy nem létezik, hogy boldog tud lenni egy nála 25 évvel idősebb férfi mellett és keressen magának szeretőt aki őt „igazán”
  30. 30. boldoggá tudja tenni. És a végén azzal zsarolta, hogy megmondja nekem azt, hogy a házasságkötésünk előtt, a feleségem, az anyja könyörgése hatására, nem mondta meg az édesapjának azt, hogy biológiailag nem ő az apja, hanem valaki más, mert az anyja terhes volt vele jóval azelőtt, hogy először ők ketten (Mármint Emőnek az apja és az anyja) szeretkeztek. Szerintem, csodával határos, hogy Emő ilyen vészterhes családi háttéri körülmények és lelki meghasonlás között is, tíz éven át bírta, és csak azt követően költözött vissza az őt tíz éven át csábítgató anyjához, hogy annak a házastársi hűség alól „felszabadító” szövetkezései hatására, megengedte magának azt a luxust, hogy hónapokig tartó titkos internetes kommunikáción keresztül, egyoldalúan szerelmes legyen. De ez már nem ide tartozik. Az viszont igen, hogy ilyen, általam egyáltalán nem ismert háttéri hatások és ellenséges körülmények között is, tíz évig éltem – általam végül is, végig boldognak érzékelt, és messzemenően gyümölcsöző – házasságban, amire jön ez az antikrisztusi – anarchista megváltási elméleteket hirdető „teológus”, akit csak egy kemény tudatmódosító gyógyszereken élő, gyermektelen nő képes elviselni, és azt állítja, hogy velem egy nő sem volt képes komoly kapcsolatban élni! – És, hogy persze, és főként, ez a Puli által adu ászként kivágott ”TÉNY” azt is jelenti szerinte természetesen, hogy az én tulajdonképpen egy sarlatán asztrológus vagyok. És még fel is szólít ez a Júdás, hogy fogjak neki ilyen általa kivágott komoly érvek ellen védekezni! Majd röhög, és vigyorogva hirdeti, hogy ő milyen jól szórakozik a nyomorúságomon, mivel a gyermekeim anyagi fenntartása érdekében ezeket a magyarázkodásokat kénytelen voltam megtenni. Hiszen a rendelőim nem Erdélyből származnak, hanem külföldről, mivel az Erdélyiek úgy képzelik, hogy a közülük valók nem lehetnek jó asztrológusok, hanem csakis a Magyarországiak, de főként a Budapestiek. A külföldi potenciális rendelők viszont elolvasván a Puli rágalmainak csak az első mondatait, belőle sem kérnek, de belőlem sem. Hát persze, hogy meg kell kísérelnem a rágalmaktól tisztázni magam és a pályán maradásom érdekében, elmondani, hogy menyire hiteles személyiség a forrás, vagyis az, akitől éppen származik a hiteltelenítés „becsületes és kompetens” műve. – Azt, hogy ő, akinek nincs semmi felelőssége és gyermekei miatti egzisztenciális gondja, mert sem gyermeke, sem anyagi keresetet biztosító munkája nincsen, mivel a felesége betegnyugdíjából él, a horoszkópjából kiolvasható, gyávasága miatt soha nyíltan fel nem vállalt hatalomgyakorlási sóvárgásának megfelelően, arról irkál az interneten, hogy az általa provokált nehéz helyzetemen fölényesen ő csak mosolyog és engem ugrat, most már nyíltan is megvetve ezért, nem csak a hátam mögött, mint szekus besúgó korában.
  31. 31. - Persze, hogy élvezi ezt a fölöttem gyakorló hatalom illúzióját keltő helyzetet Nagy Attilának (Puli) nevezett, volt szekus besúgó! Bizonyára az engem irredenta eszmék hirdetésével és ezért, a társadalomra nézve veszélyes elemként feltüntető, ártó besúgói jelentéseit is ugyanúgy élvezte! Vagy azokat, amelyekben azt állítja, hogy fiatalság-megrontó beat-irodalmat tartogatok és azzal rontom meg a fiatalok morális képzeletét. Bizonyára most is élvezi azt, hogy engem a gyermekeimmel szembeni gazdasági felelősségem miatt, magyarázkodó védekezésre kényszeritett. Azt, hogy az által, hogy a színes hazudozásain és a vastag valóságferdítésein – Az állítólag innen – onnan (állítólag mindig autó stoppolás közben...) hallott történeteknek a Pulisan sajátos értelmezésein alapuló, nyilvános rágalmakat jelentetett meg rólam, szerte az interneten. Hiszen ennek a steril férfinek, a mások mocskolásán és tönkretételén kívül, nincs semmi más élvezeti lehetősége az életében! V. Azok számára, akik személyesen nem ismernek, bizonyára hihetőnek is tűnnek ezek a hazugságok, amelyek a gyakorlatban pontosan annyira felelnek meg a valóságnak, mint amennyire igaz (ő szerinte!) az is, hogy az Erdélyi magyarok többsége utálja Orbán Viktort. (Mellékesen: az ő „beszámolói” szerint, állítólag az erdélyiek által utált Orbán Viktor helyett, Gyurcsány Ferencet tartja ez a hamispróféta a magyar országgyűlési szószólójának! - Aki nem hiszi, elolvashatja : „Gyurcsány Ferenc, mondd meg Orbán Viktornak, hogy mi erdélyi magyarok nem kérünk a kettős állampolgárságból..., stb.” ( www.spiritualis.blogter.hu – Nagy Attila Puli művek.) A Nagy Puli által rólam terjesztett rágalmaknak tehát, annyiban van tárgyi-valóság alapja tehát, amennyiben, nekünk, Erdélyi magyaroknak nem csak, hogy „nem kell” a Fidesz – Kereszténydemokrata többségű Parlament által megszavazott Magyarországi honosítás, de ráadásul még finnyáskodva, orrot húzva, ki is kérjük azt magunknak, mert állítólag „megalázónak” találjuk – a Nagy Okos Puli prófétánk szerint. A Nagy Puli önjelölt misztikus nihilista és politikai defetista által rólam terjesztett, sarlatánozások, valamint a többi személyi és szakmai becsmérlések, éppen akkora valóság-alappal rendelkeznek, mint amennyire igaz az, hogy mi, erdélyi magyarok többsége, ő szerinte utáljuk és üres bálványnak tekintjük Tőkés Lászlót. Úgy és annyira igaz minden, amit rólam, az ő mindenkire lövöldöző, primitív hírnévszerzési vágyában az internet különböző helyein (Blogjaiban és cikkeiben) a nagy
  32. 32. nyilvánossággal „közöl”, mint amennyire igaz az (Ő szerinte, illetve az ő politikai és misztikus hőbörgéseiben megtalálható!), hogy mi erdélyi magyarok, „kiröhögjük” és elutasítjuk Tőkés László mellett és Szilágyi Zsolt és Toro T. Tibor mellett, Semlyén Zsoltot, Németh Zsoltot, Kövér Lászlót, Lázár Jánost, Navracsis Tibort, Morvai Krisztinát, Gaudi Nagy Tamást, és más Magyarországi politikusokat, de emellett még azokat a magyar írókat is, akik fel emelik a szavunkat értünk és akik a maguk képességeik és lehetőségeik szerint harcolnak mind a székelyföldi autonómiáért, mind Romániai Magyarok ügyeinek a kezelése közben a jognak és a törvényességnek az érvényesítéséért, a kisebbségi törvények betartásáért. Annyira igaz tehát mindaz a sok sötét rágalom, amit ez a volt egyházi, majd kulturális szekus- besúgó rólam és a családomról az internet széltében – hosszában elképesztő szorgalommal terjeszt, mint amennyire igaz az, hogy nekünk nem kell, és mi hevesen elutasítjuk a székelyföldi autonómia politikai úton történő instaurálását. Úgy igaz tehát mindaz, amivel engem a volt besúgóm: Nagy Puli az ő internet- helyein, mint mindenkit kiokító spirituális (prófétai! - sic!) szakértő és persze: erdélyi erkölcsi példakép „bevádol”, mint amennyire jogtalannak érezzük mi, erdélyi magyarok szerinte azt, hogy jogtalan azoknak a Magyarországi állampolgároknak a lelkiismeret furdalása, akik a Gyurcsány propagandának és a Kovács László irracionális ijesztésének bedőlve, NEM-el szavaztak a határon kívül rekedt magyarok kettős állampolgárságára. Köszönöm szépen tehát a volt besúgómnak, Nagy Attila Pulinak (más művész nevén: Jicih-valaminek...), hogy ebbe az általa évek alatt az interneten létrehozott, misztikus – politikai erkölcsi-fertőbe, mint legfőbb ellenséget belekevert, mert ennél jobb és ékesebb bizonyítékot arra, hogy „még asztrológusként is”(!), megtartottam az írástudói felelősségemet és mindig igyekeztem lehetőleg többet adni, mint amennyit kaptam, nem is lehet találni. VI. A Nagy Attila Pulinak az asztrológiai sorsképlete. A saját blogjain található bemutatkozó szövegében és születési adataiban, valamint a misztikusan locsogó és a locsogóan misztikus cselekvés- és munka ellenes filozófiájából, hanem az emlékezetemben élesen élő gerinctelen és férfiatlan
  33. 33. személyiségében is elég támpontot találok ahhoz, hogy a következő, általam elvégzett asztrológiai beállítást abszolút hitelesnek lássam: Első szempontom természetesen az önfenntartásnak az elkerülése, illetve az élősködésre való erős hajlam, sőt: a nemes és messzemenő felelőtlenkedéssel (Szaturnusz) párosuló, és hamis metafizikai filozófiával mint hivatkozási elmélettel alátámasztott nyílt szembeszegülés volt az önfenntartást szolgáló bármiféle gazdasági jellegű (jövedelem-hozó) tevékenységekkel szemben. Ezért tettem tehát a Vízöntő Sárkányfarkat a II. házba. Ezt követően a horoszkóp majdnem minden eleme, már a harmadik, negyedik beállítás után, tökéletesen a helyére került: 1) A keleti csend misztikájának és a belső introspeckció filozófiájának (A zen misztikájának) a követési hajlama egyértelműen következik a XII. ház csúcsán együttálló Napnak és Merkúrnak ebből a pozíciójából. Vagyis az, hogy a Skorpió-nap a XII. házba kerül, igazolja a beállítás helyességét. 2) Pulinak a csaknem nőiesen kellemes társalgási módja, lágy hangja, és ugyanakkor a befogadást segítő, ellenszegülést nem kiváltó, és persze: fogás nélküli kommunikációs készsége és főként a szabadság költői illúzióját keltő, a személyi felelősség kérdését kikerülő, a felelősség alóli zseniális kisiklási képessége, mind a XI. házban álló, Skorpió Neptun-Vénusz bolygó-párnak a pozíciójában tökéletesen tükröződik. 3) A hivatás megcsúfolása, majd a teljes hivatásnélküliség, illetve a társadalmi - közösségi dezorientáltság (pap korában disco szervezése pl. a lelkészi hivatalban) és az ezzel, a közösségépítéssel szembeni nihilizmussal való szemérmetlen kérkedés, akárcsak a fizikai magamutogatásig elmenő exkibicionizmus, valamint a háttérből való hatalomgyakorlás (ármánykodás) vágya, akárcsak az öncélú, félelem-keltő és rágalmazó kritika gyakorlása, tökéletesen tükröződik a X. Horoszkópházban, vagyis társadalmi közösségi életkörében álló Mérleg-Lilithben. Már ez a három tétel is elég lenne ahhoz, hogy biztos lehessek a képlet helyes beállításában. 4) Az ösztönösen jó, metafizikai - spirituális orientációs készsége (teológiai tanulmányok folytatása), teljesen vissza igazolja a 9. házban álló aránylag pozitív Hold-Plútó páros pozícióját. De ugyanúgy, az általa vallásos anarchizmusnak nevezett, ide vonatkozó lelki degenerációhoz vezető spirituális tévelygési hajlamai is,
  34. 34. tükrözik a IX. ház csúcsán álló abszolút negatív Uránusznak a jelentését. (Pozitív Uránusz: tényleges szabadsághoz vezető forradalom. Negatív Uránusz: anarchia, terrorizmus, stb.) 5) A gyáva alattomos támadások, valamint a nyíltság és a férfiasság - gerincesség tudatos kerülése, a becsületes harci magatartás moráljának a teljes elvetése, és persze, az újjászületést elősegíteni hivatott gyakorlati életfeladatok felvállalásával szembeni nyílt lázadás és szarkazmus, párosulva a szellemi – spirituális megújhodásra való képtelenséggel, újfent tökéletesen tükröződik, az Oroszlánban és a 8 házban álló teljesen negatív Marsának a jelentésében! - És persze, az ugyancsak ide vonatkozó sterilitásra való hajlam minden értelemben (Férfiatlanság. mind fizikai, mind spirituális értelemben vett, megtermékenyítési képesség hiánya.) Sőt: a termékenységnek és a gyermekáldásnak a nyílt, liberális elhárítása, elítélése! De a titkos, és gyáva háttérterrorizmus folytatása is ide tartozik (Mármint a 8. házban álló negatív Oroszlán-mars jelentéséhez.), amit Puli ellenem, egy a rossz hírnévkeltésnek kiszolgáltatott négy gyermekes családapával szemben folytat, akinek nincs hétköznapi gyakorlati munkából származó biztos jövedelme. 6) És a mindezeket hamis egységbe és összhangba állító, magas fokú hazudozásra és tisztességtelenségre és szélhámosságra és elvi és gyakorlati csalásra, információ- ferdítő csúsztatásokra és notórius (beteges) hazudozásra, valamint mások rágalmazására, befeketítésére való hajlam, valamint annak a képtelensége, hogy észrevegye azt, hogy ezzel elsősorban önmagának árt a legtöbbet (Akárcsak én fiatal és még érett férfi- koromban is, a szabályozatlan szenvedélyességemmel!), amit a III. horoszkóp-házban álló, teljesen negatív Jupiterje jelöl! De azt is jelenti ez a közvetlen tapasztalatok életkörében álló, teljesen negatívan fényszögelt Jupiter (Ami mindenképpen csak negatív fényszögeket kap, mint az én marsom ugyanebben a pozícióban, tehát nem csak asztrológusként ismerem a következményeket!), attól függetlenül, hogy én miképpen állítom be a képletet, vagyis, hogy hova teszem az Aszcendenst és hogyan helyezem el a bolygókat a házakban...), hogy Puli vele születetten képtelen arra, hogy a közvetlen tapasztalataiból, tehát a közvetlen környezete visszajelzéseiből, az ő személyes sorsára, a személyes sorsa rendezésére vonatkozó kreatív következtetéseket levonja és a megfelelő elhatározásokat idejében meghozza. (Ezért került oda szegény, hogy az agybajos felesége által örökölt, düledező és tenyérnyi repedésű házában és annak a betegnyugdíjából élve, továbbra is

×