1.
Insemnari, feljegyzések - 2022 dec 14 - 2022 dec 21
Prabusirea stalpului spiritual ale omenirii continua. Cred ca cel mai grav este, pierderea
capacitati de reanoire ale omului pe plan spiritual, ale culturii. Vom reantoarce la nivelul omului
salbatic, la nivelul psihicului, care foarte lent a inceput sa trezeasca pe plan spiritual.
Dar vom fi intr-o stare si mai rea ca, pentru omul salbatic starea lui era fireasca pe planul
psihicului. In prezent problema este primitivismul planului inconstient, datorita rupturii intre
inconstient si inconstient, datorita evolutiei unilaterala ale constiintei civilizata.
Acest constiinta evoluata, pe plan material, tehnic, nu are sustinere de catre inconstientul
colectiv, pe plan spiritual, ca constiinta s-a evoluat separat, impotriva inconstientului. In lipsa
sustineri de inconstient, constiinta tehnica se va prabusi si se va domina un nou primitivism
nevazut inca in lume, impotriva firii omului. Ce diferentiaza de omul primitiv de odinioara, ca
omul primitiv nu era primitiv impotriva firii omului.
A szabadság illúziójával akarnak a libsik megfosztani az önállóságtól. Minden szinten, szinte
minden, ami megfoszt az önállóságtól. Ez ma a piac lényege.
Ez az atomháború olyan, mint amikor két ittas székely egy útkereszteződésnél, valahol
Udvarhely környékén, éjszaka, összetalálkozott. Valami fölött összevesztek. Bicskára került a
sor. Reggel, elvérezve, halva találták mindkettőt. Azért ritka az ilyen népírtás.
Szóval, Amerika addig gyengíti Oroszországot, hogy ő gyengül meg Kínával szemben.
Az emberiség kollektív árnyéka megnyilvánulásának két változata van, intelligens és primitív, de
a kollektív tudatalanban egy és ugyan az.
Auschwitz a német "intelligencia" terméke volt. A Gulág az orosz primitivizmus terméke volt.
Bennük közös, hogy az emberi psziché disztruktiv energiáiról van szó, kivitelezéstől függetlenül.
Ma a kérdés az, hogy minnél intelligensebben legyünk disztruktívek, vagy primitíven. Nyugat,
mivel a hatékonyságot helyezi előtérbe a pusztításban, az intelligens pusztítás kapja a fő
szerepet. A technika fejlődésének gyorsaságát véve alapul, a jövőben sokkal veszélyesebbnek
látom az intelligens pusztítást, mint az orosz katona duzzadt farkát. Én jobban tartok a
diabolikus "intelligens" változatától, mivel nagyobb veszélyt jelent az emberiségre nézve.
Ez már pszichológiai kérdés, hogy miért "kedvelük" jobban az intelligens háborúzást. Az
intelligens háborúzás, menekülés önmagunk elől, a borzadály elől, ami bennünk van.
Menekülés a primitív önmagunk elől! A primitív orosz katona mindenkiben ott van.
A farizeus Nyugat háborúi az intelligens háborúk, mert nem mer az ellenfél szemébe nézni,
mert borzad önmagától. Ezért utasítja el a primitiv háborúk nyílt borzadályait, mert a nyugati fél
önön árnyékától. S minnél intelligensebb fegyvereket gyárt, mélységei démonjai annál
pokolibbak, de annál inkább elutasítja a nyílt borzadályt.
Ezt Basescu volt román elnők egyik nagyon érdekes kijelentésével szemléltetem. Basescu híres
volt arról, hogy eljár a szája. Egyszer azt mondta, hogy ha valaki egy bankon belül lop, mivel
nem nyilvános, nem olyan visszataszító, mint amikor a roma lop, mert az mivel nyílt, s primitív,
visszataszító. Végül Basescu konkluziója az volt, hogy nem annyira zavaró, ha valaki nem a
nyilvánosság előtt lop, mint a nyilvánosság előtt. Tehát, amit nem látunk, az nem annyira
zavaró. Ez a farizeus. És miről szól?! Az ember árnyékáról. A roma lopása zavaró, s mind az,
ami az embert az árnyékára emlékezteti.
Az árnyékunkkal érzelmeinken keresztül lépünk kapcsolatba. Tehát, azokat a háborús gondolati
képeket utasítjuk el szívesen, mely negatív érzelmi reakciót vált ki, s mely visszahat

2.
árnyékunkra. Az elutasítással, valójában árnyékunkat foltyuk el.
A primitív háború, primitív énünkre emlékeztet, melyet érzelmeink közvetítenek. S ezt épp a
nagyon "inteligensek" folytják el magukban.
Sartr a francia filozófus mondta, hogy egyik ember számára a másik tekintete a leg
fenyegetőbb. Igen, mert a másik tekintete érinti a legérzékenyebben érzelmi világunkat, ez által,
belső világunkat. A szemnek köszönhetjük a legtöbbet, de épp ezért, egy nyílt seb az ember
életében.
Ezt bizonyítja az egyik háborús film párbeszéde, ahol az egyik tiszt azt a tanácsot adja a
katonának, hogy "ne nézz a szemébe, amikor megölöd, mert lehet, hogy a tekintetétől nem
szabadulsz egy életre". Voltak, akiket el is kísért egy életre. A katonának a borzadálya a
haláltól, akit meg akar gyilkolni egy másik katona, a gyilkos katonában ugyan azt a borzadályt
fogja kiváltani a tudatalattijában, amitől aztán egy életre szenvedni fog.
Szóval, ne legyünk farizeusok. Nem magát az oroszosan primitív háborút utasítjuk el, hanem a
borzadályt, amit kivált bennünk. S ezt legkönnyebb megtenni az intelligencia látszatával. Mert
ennek a háborúnak a legnagyobb problémája, hogy az ember kollektív tudattalanjában ott van a
primitív orosz is, meg az "intelligens" nyugati is, akiket nagyon nehéz szétválasztani. S ebből a
kettőből ki alkalmasabb a történelem túlélésére?! A primitív!
A negativ és pozitiv egy ellentétpár, mitől nem szabadulhatsz. Az egydimenziójú, az egyoldalú
ember akar csak az egyik pólushoz tartozni. A légy pozitiv az nem más, mint az etikai sterilitás.
A pszichikailag kreativ ember kétpólusú, azokat egyesíti alkotásában.
Ha abból indulunk ki, hogy az örökösen elmaradott Románia, na meg a vele szemben lévő
fejlet, inteligens, tudatos, Nyugat, akkor soha nem látunk rá a dolgok lényegére a 15 év alattiak
terhessége magas számarányát illetően Romániában.
Itt van egy nagy ellentmondás ebben a kérdésben, Románia, de nem csak, és EU nyugati része
között. Itt nem elég felvilágosultak a gyereknemzés kérdésében, Nyugat - Európának meg
vitalítás gondjai vannak, mely nem csak a gyerekek számát jelenti. Ez összben egy civilizációs
válság. Mert a 15 év alatti szűlések nem a vitalítás jele, hogy azt mondjuk, hogy hű de jó, nem
fogyunk el, hanem egy szellemi, morális válság.
Ez olyan harmadik világ probléma, hogy a tradiciók leomlottak, európai civilizációs hatásra, de a
nyugati tipusú egyoldalú etikai racionalizmus nem tudott érvényt szerezni magának. Nem azért,
mert barbárok, hanem nem sajátjuk a tudat egyoldalú túlsulya. Ami valójában ugyan csak egy
civilizációs betegség, mely szembefordulva a kollektív tudattalannal, az ösztönökkel, a vitalítás
kárára van.
A sokat dicsért tudatosságnak is meg van az árnyoldala. Mert az emberben épp az a
legkevésbé tudatos, ami a legfontosabb, a tudattalan, ahol a végtelen bőlcsesség, meg a vitális
gyökerek rejlenek.
Hogyan növekszik a komplexitás a tudományban. A növekedés járt útját, a járatlanért el ne
hagyd.
Az egyszerű harceszközök, az olcsó iráni drónok, meg egyebek, arra utalnak, hogy az oroszban
megmaradt a képesség egyszerűen gondolkodni. Jó értelemben megmaradt primitívnek.
De mások oldalon hátrányt szenved az angolszász, hatékonysági gondolkodással szemben.
Bármelyik háború lényege a túlélés. Ehhez kell tudni egyszerűen is gondolkodni.
Csak az elme szintján nem lehet lerendezni semmit. A háborúk problémája a kollektív

3.
tudattalanban fehalmozódott feszültség. A háborúk ezt hivatottak levezetni.
A gond az atom! Jung azt írja, hogy Hirosimában, meg Nagaszakiban az robbant. A kérdés az,
hogy mentálisan tudjuk e kontrolálni a háborúkat, úgy, hogy ne robbanjon atombombaként.
Tudomásul kéne venni azt, hogy van egy olyan terület az emberi pszichében, ami gyakorlatilag
a tudattal szemben autonóm, csak nagyon kis mértékben tudjuk kontrolálni. Na ezt a kollektív
tudattalan fölött lebegő nagyon vékony tudatsávot kéne arra használni, hogy kontroláltan, a
háború révén, a kollektív tudattalan feszültségei levezetődjenek. Ezek alapján a kanti "örök
béke" csak tervezet marad, a háborúk elkerülhetetlenek, mert a tudattalan törvényszerűségei
kényszerítik ránk. De nekünk megadatik a némi kontrol lehetősége, de csak a tudattalanra
ráhangolódva. Sajnos civilizációnk betegsége ennek hiánya.
A történelem soha nem ér véget, mert a történelem a kollektív tudattala archetipális
ellentétpárjai alapján játszódik. Úgy általában Kelet - Nyugat játsza a főszerepet. Az utóbbi 100
évben rengeteg feszültség halmozódott fel a kollektív tudattalanban a két archetípus között, ami
most kirobbant.
Jung annak idején is figyelmeztetett, hogy ha a pólusok távolodnak, akkor a feszültség nő, s az
veszélyes.
A történelem, politika, nem csak külső okokként ismerhető fel, mert alapvető szerepe van a
kollektív tudattalannak. Persze ez nem tudatosodik, ha csak a fejünkben élünk, ok és okozati
viszonylatban.
Andrew Samuels írja a Politikai psziché című könyvében, hogy a politikai események, a
kollektív tudattalannak köszönhetően, részesei vagyunk minden politikai eseménynek.
A politizálás kezdete, nem a rengeteg információ, az analizisek, hanem a primér valóság, a
többi csak arra épül. Úgy kell nézni a szimpla, nem feldolgozott politikai valóságot, mint ahogy
egy szilvát felveszel a fa alól, megnézed, hogy érett, kukacos, vagy nem.
Mi volt a primér valóság 89-ben Romániában?! Ami ma is az, a két pólus, Moszkva -
Washington. Románia mindkettőnek fontos volt. Mert stratégiailag nagyon fontos mindkettő
számára. Annak ellenére, hogy kicsi ország. De épp itt a pláné, könnyebb manipulálni, sok helyi
jellegzetesség miatt. Persze ez nem megy a szerbekkel. Természetes, hogy mindkét pólusnak
volt tábora a titkosszolgálatokon belül. Lehet, hogy a külföldi hírszerzés Nyugatot akarta, a
Securitate meg az oroszt, leegyszerűsítve. S ezek egymás torkának estek 89-ben. Persze volt
tömegbelövetés, szinpadi kellékként is. Mert a neves francia szociológus Bordieu, épp
Magyarországon megjelent könyvében azt írja, hogy a múlt század két nagy direktben
közvetített átverése, az Öböl-háború volt, meg a románia forradalom.
Van egy, vagyis két dolog, amit nem emlegetnek a puccsal kapcsolatban, meg ennek hosszú
távú következményeivel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem emlegeti senki az információanyag
fontosságát, Nyugat, persze az orosz számára is, aminek a Securitate a birtokában volt. Igaz,
ennek az anyagnak az értéke csökkent a Pacepa árulással, de nem lett jelentéktelen.
A második fontos dolog, ami mindenki számára ott van a netten, a Pacepa könyv. Én
elneveztem Pacsi Papának, mert pacsit adott Amerikának. Ebből lehet megérteni a mai, a
láthatatlan, az árnyék-Romániát. Pacepa leírta, hogy abban az esetben mi a terv, ha bukik a
Securitate. Diverzió, amire lehetőséget ad a mindenhova beépültség, vagy beépülés. Nem
buktak meg, sőt ők vették át azt a hatalmat, ami a kezükben volt. De ennek a logikája
érvényesül 89 után is. Egymással szemben kijátszodni minden csoportosulást. A társadalom
fragmentációja, mely tökéletesen beleszövi magát abba a fragmentációba, ami korjelenség,
liberális eszmény.
Akik 89 előtt üldözve voltak, nem csak kihallgatva, azoknak 89 után is folyik az

4.
ellehetetlenítésük. Saját keserves tapasztalatom. Tudom kik ők! Nem jó megtudni.
Dupa prabusirea traditiilor, realitatea tinde spre fluiditate. Constiinta colectiva in vremea
traditiilor era structurat de inconstientul colectiv. Ruperea constiintei colective de aceste
structuri, inseamna destructurare si fluiditate. Omul modern are o iluzie uriasa ca, realitatea
arhetipala, se poate structura prin inventiile constiintei rationale. Omul are o singura
problemema, relatia sa cu inconstientul si cu Dumnezeu.
Kiderült, hogy a cenzúra az egy bonyolult rendszer, s nem olyan egyszerű, mint a
kommunizmusban volt, hogy pofa be, vertikálisan.
A horizontális cenzúra az egy nagyon bonyolult rendszer. Eredménye csak az lesz, mint a
kommunizmusban, steril, értéktelen, nyilvánosság, közbeszéd. Ide vezetnek a jogok.
A hybris mögött ott van a kollektív árnyék, s annak projekciói. Attól függetlenül, hogy kinek van
igaza. Erre figyelmeztettek a próféták, a nép bűneire. Nem hagyták, hogy a nép elhiggye magát,
hogy egyértelműen neki van igaza. Amikor igazunk van, akkor is működik az árnyék projekciója,
sőt, akkor igazán. Ezért mondták a próféták, hogy a külső ellenség az Isten büntetése, hogy a
kollektív árnyékot tudatosítsák.
Az ország, az ukrán nép, már elveszítette ezt a háborút. Mikor vesztes a nép?! Amikor a
vezetés korrupt. Ez a háború korrupció, ami Zelyéket illeti.
Amikor akarsz valamit a világban, oda az út rövid, könnyen elérhető. Mikor magadat akarod,
akkor sokat kell bolyonganod az életben, világban, míg eléred. De az élet vége fele a lényeg,
hogy magadat akard, s ne a csak valamit. Mert a valami mögött űr van, a te űröd. Ha a halál
ebben az űrben fogad, az szörnyű lesz.
Eszembe jutnak a gyerekkorom tisztelendőcskéi, akik hittanórán bohóckodtak, hogy vonzóvá
tegyék a Jézuskát, aki már nem vonzó. Amikor a pap kénytelen lesz bohóckodni, akkor az már
a kereszténység csődje.
Amikor azon az alapon szerveződik az egyházi élet, mint a Kádár-korszak, hogy kenyér és
cirkusz, Hofi kell a népnek, akkor abban az egyházban, kereszténységben, a szent spontán
élménye kiveszett, a forrás száraz.
Ma a papságnak, lelkészeknek, szemfényvesztőknek kell lenniük, hogy rendezvényekkel
nyerjék meg a népet. Olyasmivel kell a hívekben az egyházhoz tartozást ápolni, ami már a
szekularizát világból van kölcsönvéve. A rendezvényeken az eröltetett mosolyok mögött
unalom, mert az emberek alapállapota az unalom, s ezért belül mindenki közömbös. Ez az
eredménye, ha kihal a szent spontán élménye.
Amikor lelkész voltam láttam, ahogy a kollégák diszkréten megintik a hívüket, hogy nem volt
templomban, s biztatják, hogy jőjön. Bíztatni kell ott, ahol Jézuska már nem vonzó. Az volt az
érzésem, mintha egy halott szokást erőltetnének. Éreztem is, nem vagyok ebbe a halott világba
való, ahol erőltetett, megjátszott minden.
Ha valami élő keresztényt akar valaki olvasni, akkor olvassa az első századok sivatagi, görög
atyáit, mert érződik azokban az, ami ma már nem, hogy élmény a hit. A protestáns lelkészek ezt
nem ismerik, mert ők már csak az eszükkel vallásosak, s nem a szívükkel is. A keresztény
teológia műveltségük, tisztelet a kivételnek, hiányos!
Az élő kereszténység helyét átvette a ráció emberének inteligens közömbössége. Ők
mindegyre, lapos nagyotmondásaikkal, megülik a halott nyugati kereszténység torát.

5.
S végül a tömegek lázadni kezdenek, mert az unalom lázító.
Vannak, akik elhitetik magukkal, hogy önmagukat meghaladva, megvalósítják magukat. Közben,
csak belső ürességük elől menekülnek.
Guruk, pszichológusok, asztrológusok, ideológusok, nacionalisták, liberálisok, konzervatívok,
árulják az üdvöt, a belül üres, szorongó embernek, aki ürességének közömbösségével bámúlja
ezt a színes, de üres kavalkádot. Pedig csak annyi kéne, hogy nem kéne az űr elől elmenekülni,
mert a gyémánt ott van benne. S ott vannak a mezők liliomai, s az ég madarai, igaz, ezek is
egyre kevesebben.
Ez a mai világ, mely olyan, mint a temető télen. A liberalizmus nem tesz mást, mint ebbe a
halott világba rendezkedik be.
A tömegek lázadását, amikor még egy jól meghatározott céllal történt, követi a tömegek céltalan
lázadása, a káosz.
A keresztény ünnep nevének, Karácsony, eltörlése, liberális ideológiai hatalomátvétel, mely a
legnagyobb sterilítás irányába nivellál. S ez menni fog, mert a tömeg eleve ezt szereti, mert
nivellált. Az ideológia egypólusú. Neki el kell törölnie az ellenpólust, a kereszténységet, már
csak azért is, mert nem ideológia.
Ezek az átnevezések pont olyanok, mint a kommunizmus idején. De legjobban ahhoz hasonlít,
amikor egy patinás ház helyén, bombatölcsér jelenik meg.
A gond az, hogy az új, ideológiai neve a karácsnynak, téli űnnepek például, jobban tükrözi a
konszum-valóságot. Ez meg azt is jelenti, hogy a keresztény szimbólumok kiürültek, leginkább
Nyugaton. Szembe kell nézni a valósággal, hogy a kereszténység szellemi oszlopa, épp ami
alkotta, a Lélek megroggyant.
Érdekes, hogy Izrelbe épp egy ellentétes folyamat megy végbe, a judaizmus, a szellemi
megtartó erő fele fordulnak. Ez azt jelenti, hogy a próféták utódai, ösztönösen érzik a veszélyt,
hogy csak a szellemi megtartó erő jelenti a túlélés alapját.
Európa a görög-római korszak végén, ennek szellemi válsága idején, a nagy horderejű vallási,
archetipális szimbólumok, melyek elveszítették energiáikat, már nem voltak képesek
megragadni az embert, a kereszténység öntött friss energiákat bele, átalakítva az ő képére és
hasonlatosságára, de az ősi tudattalan, archetipális gyökérrel összhangban, újjászülve belőle.
Ma nem ez történik! Egy kúltúra, egy civilizáció, veszítette el, ősi, megújulásra képes energiáit.
Ekkora szellemi válság még nem volt, hogy pusztán steril szavakra cseréljék egy többezer éves
ünnep nevét. Valami nagyon ősi szellemi energia veszett oda, mely a Közelkelet, Ázsia, ősi
civilizációiig nyúlik vissza.
Ebből egy kiút lenne, amit Jung emlegetett, megújulás egy ősi archetípusból, amit ő infánsznak
nevezett. Csak a sorsfordító megújulások, mint a kereszténység volt utoljára, nem a tudatosság,
s nem az akarat művei, ez ideológiai jellemző, még akkor is ha azok is archetipálisak.
Nagyon mélyen kell valaminek történnie a kollektív tudattalanban, ami már nem az akarat, nem
a tudat műve, átalakulásnak, mely újat szűl. Ehhez a réginek el kell halnia, ahogy Jézus
mondta, hogy az új megszülethessen. Napjainkban lehet ez történik, mert érződik, hogy
többezer évnek a végére értünk. Ez egy szellemi értelemben vett apokalipszis. Az öreg szűlő
nem képes gyereket szűlni. Öreg kultúra nem tud újat szülni, hogy mgújuljon, s el kel halnia.
Gyerekkoromban sokszor ültem a patak partján, mivel a kapu előtt folyik el, s elbűvölt, hogy
csak úgy folyik, mindig más hullámot vetve, s nem mozgatja senki, hogy fojjon. Lehet, hogy
amióta megvan, nem vetett két egyforma hullámot.
Hol fordultunk szembe a természettel?! Túl sok eszközt találtunk fel, amit nem a természet ereje

6.
mozgat.
A demokrácia olyan, mint a Biblia, sok mindenre használható, sok féle képpen értelmezhető!
Nem inteligensebb dolog, mint a vallás, a Biblia. Vallásos hit kell hozza, mert egy fajta
szekularizált Istenországa
Bio, traditional, de ce nu sunt acestia ceva autentice?! Naturalul, traditionalul adevarat nu era si
idoli.
Ha Heideggernél van "Létbevetettség", akkor azt mondhatjuk, hogy ez szakadékbavetettség,
Isten szakadékába. Ez a vallás egzisztenciális gyökere. Mert a zsoltáros onnan kiált az Úrhoz,
"a mélységből kiáltok Úram, hozzád"!