1. A Prédikátor könyvét kevesen kedvelik, mert nincsen benne semmilyen kifejezetten ész
csiklantó, észt izgató tanítás. Elvontan nem metafizikus, hogy ópiuma legyen az elmének -
ezért kevesen kedvelik. Pedig a legcsodálatosabb könyv, mert egyébről nem szól csak a
mulandóságról - ami meg erről szól az az Istenről szól, a Láthatatlanról, mert csak a látható
mulandó.
Kapcsolatot teremteni, szintézist teremteni, hogy Orbáni kifejezéssel éljek, ( itt arra utalok,
hogy Orbán egy beszédében, szerinte ennek a sajátos magyar észjárásnak a fő erénye a
szintézis teremtő képesség olyan sajátos magyar észjárásról beszél, amely felül múlja minden
más nációét a mulandó és múlhatatlan között, az egyedüli szintézis amivel érdemes
foglalkozni. Ehhez nem kell nemzeti kiválóság, csak a Valóság látása, a múlható és
múlhatatlan együtt-látása. Minden nemzeti létnek innen kell kiindulnia a lényegében általános
Lét-kérdésből, Lét-élményből.
Gond amikor a pusztán csak sajátos nemzetire építő nemzeti gőg ezt a Valóságot nem hagyja
láttatni, megélni. A csak láthatók szintézise nem igazi szintézis, csak kombinatorika. Az igazi
szintézis a Látható és Láthatatlan szintézise a lélek és az elme szintézise. Ezzel a szintézissel
kezdődik a nemzeti identitás: harmóniába hozzuk elménket belsőnkkel. Az Orbáni hybris épp
a szintézis hiányról beszél.
Orbán, beszédében archetípussal manipulál, papiasan: Magyarországról beszél, mint a tudás
földjéről. Hát ez nem az igéret földje akar lenni, az Orbáni?
Széchenyivel manipulál, az cseng vissza ebben az orbáni gondolatban: a művelt elmék országa
a tudók ország a legyen Magyarország. Tudom ez összecseng korunk követelményével, hogy
az információ hatalom. De ez már régi, hogy a tudás hatalom, de Orbán úgy veszi elő, mintha
ő találta volna fel a sapanyol viasszat, ebben érhető tetten állítása manipulatív volta.
Orbánt nem nehéz elkapni, hogy ellentmond önmagának: Orbán a tudás országáról beszél, de
az ő beszédei nem tudás alapúak, hanem demagóg populisták, ez neki a nagy ellentmondása.
Lázár György amerikai magyar üzletember Orbánékról, mint valami vidéki legényekről
beszél, ami azt sugallja, hogy ők hozzá nem értők. Na kérdem én azt, hogy hozzá nem értők,
hogy fogják a Magyarországot a tudás igéret földjévé tenni?!
Nagy baj, amikor a néhai nagyok, mint például Széchenyi mondásán nem szabad rágódni és
nem szbad kritika tárgyává tenni, csak szolgaian szabad szajkózni. A “nyelvében él a
nemzet”-et sem szabad megkérdőjelezni. De kérdem én azt, hogy mi élteti a nyelvet?! Nem
inkább a nemzetben él a nyelv, nem inkább a nemzet élteti?! Ez nem a nyugati civilizációnak a
fordítot gondolkodására vall, hogy a külső tart meg, az ami önálló entításként van
elkönyvelve, mint külső. Holott a természet mást sugall, ami bennünk is él, hogy a belső tart
meg nem a külső. A külső élteti a belsőt.
Az organikus gyökerekhez közell álló nemzetek gondokodói, mint Iorga a románoknál, még a
természet szerint látnak: szerinte a románokat nem a külső parancsa tartotta meg, hanem a
belső. Igaz most már sok román is az államban bízik nem a belsőben.
Az identitását vesztett embernél kap önálló létet minden ami külső és az határozza meg a
belsőt és nem fordítva. Az identitását veszetett embernél nyer önálló létet a nyelv, (mert ugye
csak az lehet megtartó, aminek önálló léte van) mint megtartó, az identitását vesztett
embernél nyer önálló létet a tudás.

2. Széchenyi a máig ható gondolatait egy identitását vesztett nyugati ember civilizációjára
építette. Gondolatai az identitását vesztett ember gondolatai. Nem értem, hogy egy identitás
nélküli ember gondolatai, hogy lehettek, lehetnek nemzeti gondolkodást meghatározó
gondolatok. Nem tudom, hogy egy identitás nélküli ember, hogy lehetett a leg nagyobb
magyar. Vagyis tudom, hogy egy olyan civilizációban ahol fő erény az emberi identitás
nélküliség, az ilyenek aranyköpései dívnak, kik a megtartót a külsőben látják és nem a
belsőben.
A lélektől elszakadt elme a beteg elme. Széchenyi beteg elméjének aranyköpéseit szajkózza
egy nemzet, mindjárt kétszáz éve. Nem lehet egy országot felemelni, ahol beteg elmék arany
köpéseit szajkózzák. Még racionális értelemben sem lehet egy országot a tudás igéret földjévé
tenni, ahol elmebajosokat szajkóznak. De erre is azt hiszem a cvivilizációnkban van a
magyarázat: Vasile Bancila román filozófus a nyugati civilizációt, a pusztán csak külsődleges
utánzás civilizációjának tartja – hát ez a magyarázata a magyar szajkózásnak.
És még egy másik, ami a jelenben érvényes: Heller Ágnes mondta, hogy 89 után az
embereknek nincsen igazán véleményük, mert félnek, hogy mit mond a másik és így inkább
csak utánozzák mások véleményeit. Igen, mert a fő érvek az internetten a szokatlan
véleményekkel szemben, vagy a valakinek nem tetsző véleménnyel szemben az, hogy hülye
vagy és nevetséges vagy, ettől meg fél mindenki, inkább beáll mások mögé véleményével
Nem minden helyes mi korkövetelmény, vagy kór-követelmény?! A tudás központú ígéret
földje, az identitás nélküli, pusztán csak észlény, nyugati ember ideálja. A nyugati ideálokra
építő, vagyis csak azzal manipuláló Orbánnál ne keressünk nemzeti identitást, mert ahol
emberi nincsen ott nemzeti sincsen – a nemzeti az emberrel kezdődik.
Max Weber szerint még mai is meghatározzák a vallási gyökerek a különböző kultúrkörök
gondolkodását és cselekvését. Szellemi potenciálja még mindig nagyobb azon nemzeteknek
melyek a múltjukban nagy misztikusokat mondhatnak magukénak. Hegel még visszatekintett
Eckhart mesterre a nagy német misztikusra. Nekünk magyaroknak azért vannak bajaink a
jelenben, mert a multunkkal vannak nagy gondjaink: nem volt nekünk egy szellemi potenciált
jelentő misztikánk.
Platón még arról a tudásról beszél, amit magunkban hordunk és amire emlékezve tudunk – a
többi csak vélemény. A nagy görög mestert nézve azt mondhatjuk, hogy a mostani ember
tudása nem tudás, csak vélemény. Így Széchenyi sem tudta mi az igazi tudás, csak véleményei
voltak és a tudás amit szorgalmazott, a művelt fejek Magyarországa, az nem volt igazi tudás
csak vélemények tömkelege volt. A nyugati civilizáció a vélemények civilizációja és nem az
igazi tudás civilizációja mi bennünk van. Orbán a puszta vélemények tömkelegére akar
országot és nemzetet építeni és nem az igazi tudásra.
A bennünk lévő tudás, miről Platón beszél ad identitást, emberit és nemzetit egyaránt. De ne
feledjük ez a tudás először is egyetemes és a jelleg ahogy kimondjuk, az árnyaltság, az teszi
nemzetivé. Ebben, az öncélú, bezárkózó nemzeti nem fedezi fel önmagát, mert a nemzetnek
az identitást nem a sajátos adja, hanem az egyetemes.
De térjünk vissza a mai nyugati viszonyokba. Tényleg lehet ma Magyaroszág a tudás országa.
Ezzel van egy kicsi gond: tudás ott van, ahol pénz és kutatás van - Magyaroszágon ebből
nincsen Kánaán. Ebből következik, hogy az Orbán-i hübrisz a nagyotmondásokban érhető
tetten.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld