Biblia-Újszövetség-apostoli levelek-Pál apostol Rómabeliekhez írott levele. ( görögből fordította dr Gyenis Jánosné)

1. Pál apostol rómabeliekhez írott levelei /Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné/ Római levél1. fejezet:MiazEvangélium. Róm 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak, a Felkentnek rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, az Úr Jézus által kinevezett követ, elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól. Isten Evangéliumának, Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására1 Róm. 1.2 Melyet eleve, és amit már hajdan megígért az ő prófétái, - az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek által - a szentírásokban, Róm. 1.3 Az ő Fia felől, a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki Dávid magvából lett hústest szerint, 1 És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok, a nemzetek között, munkálkodván azIsten evangéliumában, hogylegyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt. [Más fordítás: Hogy amikor az örömüzenet papiszolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogánynépek a Szent Szellemtől megszenteltkedves áldozati ajándékká legyenek]”(Róm. 15,16). Az Úr Jézussal való találkozása pedig így történt: Amikor Damaszkuszba tartott, hogy ott is üldözze a Krisztus népét, itt találkozott a feltámadott Úrral. „És amintméne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel mennyei fény sugárzá őt körül, és villant fel körülötte. És ő leesvén a földre, halla szózatot, és egy hang szólt hozzá, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz, és miért üldözöl engem? És monda:Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda:Én vagyok Jézus, akit te kergetsz, és üldözöl: nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. Remegve és ámulva monda:Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondjáknéked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán, és szótlanul álltak, hallva ugyan a szót, és a hangot, de senkit sem látva. Felkele azonban Saulusa földről, de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, sőt egyáltalán nem látott, azért kézen fogva vezeték be őt Damaszkuszba. Éshárom napig nem látott, és nem evett és nem ivott” (Csel. 9,3-9). Az Úr pedig egy Anániás nevű tanítványát küldte Saulushoz, így szólva hozzá: „…Eredjel, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányokés királyok, és Izráel fiai előtt. Anániáspedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta:„Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szent Szellemmel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és bemerítkezett, majd miután evett, erőre kapott. Néhánynapig együttvolt a damaszkuszitanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákbanJézusról, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,15.17-20)

2. Róm. 1.4 Aki kijelentetett, és megbizonyíttatott hatalmasan, hatalmas erővel Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a Szent Szellem által, a halálból, a halottak közül való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, Róm. 1,5 Aki által kaptuk, és vettük a kegyelmet, Isten jóindulatát, és kedvezését, és az apostolságot, az apostoliküldetést, az apostoli megbízást a hitben való engedelmességnek okáért, hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon. Hogy minden pogányok, minden nép, és nemzet között munkálkodjunk az ő nevéért, az Ő neve dicsőségére2 Róm. 1,6 Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai, elhívottai. Róm. 1,7 Mindenkinek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, Isten kedvesen, nagyon szeretett drágáinak, hivatalos szenteknek: akik Istennek szenteltettek, és Isten tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik ezért Isten szerint tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok. Kegyelem, Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség. Boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösségvonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól. Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek, és meggyőződéseteknek az egész látható világon híre van, és hogy a ti hitetekről dicsérettel szólnak, és hirdettetik. Róm. 1,9 Mert bizonyságom, és tanúm nékem az Isten, kinek szellem szerint, és szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen, és szakadatlanul, megszakítás, és megállás nélkül emlékezem felőletek, és említést teszek rólatok. 2 Az apostolbizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott osztályrészül ez a kegyelem, ez az ajándék, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek örömüzenetül hirdessem a Krisztus végére mehetetlen, és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen gazdagságát; Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért, a nemzetekért. Ha ugyan hallottátok, és ha tényleg megértettétek, és felfogtátok Isten kegyelmének rendjét, és rendelkezését, vagyis Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodásátirántatok, és kegyelmének arról a sáfárságáról, melyet nékem adott a ti érdeketekben, és amelyben a ti javatokra részesültem. Ennekaz Evangéliumnaklettem szolgájává az Isten kegyelmének ama ajándékából, melyadatott nékem az Ő hatalmának munkája, és csodatevő ereje, energiája szerint. Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága, azIsten rám vonatkozó terve szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve, az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem, hogy betöltsem, és teljesítsem, érvényre juttassam, és teljesen feltárjam előttetek az Isten Igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25). Azért, hogy megismertettessék, és hogy kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza most a mennybéli fejedelemségekkel, és az égi helyeken lévő kormányzatokkal, fennhatóságokkal, és hatalmasságokkalazegyház, a kihívott gyülekezet, az eklézsia által az Istennek sokféle, és szerfölött sokrétű bölcsességét” (Eféz 3,10)

3. Róm. 1.10 Imádkozásaimban mindenkor, mindig, minden időben és szüntelenül könyörögvén, vajha egyszer végre-valahára már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, és segítségével, hogy hozzátok mehessek, hogy hozzátok eljuthassak3 Róm. 1,11 Mert hiszen kívánlak, és sóvárogva, epedve vágyom titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek, és megoszthassak veletek, és adjak át nektek a ti megerősítésetekre, megszilárdításotokra, és megalapozásotokra4 Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt kölcsönösenfelbuzduljunk, és felbátorodjunk, és megvigasztalódjunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által, a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van. Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, testvérek, hogy én gyakran elvégeztem magamban, és már többszörterveztem, és elhatároztam, hogy elmegyek hozzátok, de mindez ideig megakadályoztattam, gátolva voltam, hogy köztetek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, hogy köztetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, mint a többipogányok, és az egyéb nemzetek közt is. Róm. 1,14 Mind a görögöknek, a pogányoknak, mind a barbároknak, a műveletleneknek, mind a bölcseknek, a tudósoknak, mind a tudatlanoknak, a bolondoknak, az Isten nélkül élőknek, az értelmetleneknek, az érzéki hústestieknek köteles vagyok és tartozom ezzel5 Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, és amennyire tőlem függ, kész vagyok, megvan bennem a buzgó készség, hogy néktek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot, az örömüzenetet, a győzelmi hírt hirdessem, és prédikáljam. Róm. 1,16 Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; a győzelmi hírt, mert Istennek hatalma, és Istennek képessége, szabadító, üdvösségethozó ereje az minden hívőnek üdvösségére6 aki hisz. Zsidónak, a júdeaiaknak kezdetben, először s azután görögnek, pogánynak. 3 Az apostolígy vágyakozik minden gyülekezet után, így írva a Thessalonikabeli gyülekezetnek is: „Mikor éjjel-nappalnagybuzgón, és fáradhatatlanul esedezünk és mindentfelülmúló mértékben könyörgünk, hogy megláthassuka ti orcátokat, hogy végre szemtől-szembe láthassunkbenneteket, és kipótolhassuk, és helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait. Maga pedig azIsten, a mi Atyánk, a mi Urunk, Jézus Krisztus egyengesse meg, és terelje, és vezesse a mi utunkatti hozzátok. [Más fordítás:Azért imádkozunk, hogy Istenünk, mennyei édesapánk és Urunk, Jézus segítsen meg minket, és végre valóban eljussunk hozzátok]” (1 Thess. 3,10-11) 4 Mert: „Tudom, és meg vagyok róla győződve, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma, örömüzenete áldásánakteljességével megyek, és a Krisztus teljes áldásátviszem magammal”(Róm. 15,29) 5 És így folytatja az apostol, megvallva, hogy ez nem a saját erejéből történik: „Amire igyekezem is, tusakodván, harcolva igyekszem, és törekszem, és ezért fáradok és küzdök az Ő ereje szerint, és az Ő erejével, mely én bennem hatalmasan, és hatékonyan, hatalommal munkálkodik, és működik” (Kol. 1,29) 6 Üdvösség: (szótéria): amely magába foglalja a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz

4. Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága: az Isten által ajándékozott megigazulás jelentetik ki, és nyilvánul meg abban, és a megigazulásról hull le az örömüzenetben a lepel, mégpedig hitből hitbe, és a hívő a hittel nyer el. S ezt a megigazulást a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: A megigazult és megigazított ember pedig hitből él. Ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében, és csodáibantud bizakodni7 Róm. 1,18 Mert nyilván van, és kijelentetik, megnyilvánul, és lelepleződik az Istennek haragja mennyből az embereknek minden hitetlensége, istentelensége, Isten nélkülisége, gonoszsága és hamissága, igazságtalansága, igenélkülisége ellen. Kik az isteni igazságot, a valóságot, az Isten Igéjét hamissággal, igazságtalansággal, gonoszsággal, az IGE hiányával feltartóztatják, és elnyomják, lefogva tartják, elfojtják, nem engedik érvényesülni, sőtgátolják, és akadályozzák8 Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható, megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló, nyilván van ő bennük, és világosan ismerik, mert az Isten megjelentette, és nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette nékik9 Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma, és istensége, és az Ő ereje, ami képessétesz bármi megtételére, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból, az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén megértetvén megláttatik. És világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők, úgy, hogy ők menthetetlenek, nincs hát mentségük. szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás; 7 Már a prófétán keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz, és nem őszinte. De az igaz pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4). És megismétli az apostolonkeresztül: „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködöm” (Zsid. 10,38) 8 „Mert nem olyan Isten vagyte, aki hamisságban, hazugságban, valótlanságban, kitalálásban gyönyörködnél. Mert Te nem leled örömöd a csalásban, becsapásban,sikertelenségben, boldogtalanságban, és szerencsétlenségben. Nem lakhatik, és nem talál otthonra tenálad gonosz. Nem állhatnakmeg szemeid előtt a kevélyek, a dicsekvők. Megvetsz Te minden bűnt cselekedőt, és nem szereted a hiábavalóságot, bálványtimádót”(Zsolt. 5,5-6) 9 Mert: „nem hagyta magátbizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17). Azért: „hogykeressék az Istent, hátha kitapinthatjákés megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenneélünk, mozgunkés vagyunk…” (Csel. 17,27-28). Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkájáthirdeti az égboltozat. Nap napnakmond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható:Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5). „Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagyelmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halaiis beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)

5. Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték, és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és belevesztek gondolataikba, üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá, és bálványimádókká váltak, és az ő balgatag, érteni nem akaró, és oktalan szívük, az ő bensőjük megsötétedett, és egészen sötétségbe borult, és megvakult10 Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká, oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek11 Róm. 1,23 És az örökkévaló, halhatatlan Istennek dicsőségét, fölségét felcserélték, és behelyettesítették, és meghamisították a mulandó, pusztulásra ítélt, és halandó embereknek, és madaraknak, és négylábú és csúszó-mászó állatoknak képmásával, kifaragott ábrázatával, képével12 10 Mert ezek azok: „Kik értelmükben, és gondolkozásmódjukban meghomályosodtak, akiknek sötétség borult az értelmükre, elidegenültek az isteni élettől, és Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben a tudatlanságmiatt, mely az ő szívük az ő bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük (Eféz. 4,18). 11 Az Úr pedig azt kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnakbölcsességét? (1 Kor. 1,20) Hiszen: „Nincsbölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanácsaz Úr ellen.” (Péld. 21,30) Mert csak: „Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanácsés az értelem” (Jób. 12,13) 12 Azt kérdezi az Úr: „Kihezhasonlíthatnátokaz Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadófát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrotkészítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondtákel nektek régtől fogva, nem magyaráztákmeg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21) Az apostolis így szóla pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogyaranyhozvagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29) És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól magatokat, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben, a pusztaságban, a sivatagban:e világban. Hogyel ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványfélealakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére. Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amelyröpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak;képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppelközlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19) „Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványaicsupa hiábavalóság,hiszen az erdő fájábólvágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttelés arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni

6. Róm 1,24 Ezért Isten szívük, az ő bensőjük vágya, és kívánsága, szenvedélye szerint átengedte őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg, és hadd szeplősítsék, és becstelenítsék meg, hadd tegyék gyalázatossá saját testüket, saját személyüket, teljes lényüket13 Róm 1,25 Isten igazságát, a valóságot, Isten Igéjét hamissággal, hazugsággal, valótlansággal, kitalálással cserélték fel, és változtatták át, s inkább a teremtmények, és a teremtett dolgok előtt hódoltak, azokat tisztelték, imádták és szolgálták, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké, az örökkévalóságon át áldott, és imádni való. Ámen14 Róm 1,26 Ezért átengedte, és hagyta őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek, a megvetendő, szégyenteljes, és tisztátalan indulatoknak. Asszonyaik a természetes szokást, a természetes érintkezést, a természetnek megfelelő, veleszületett kapcsolatot, a nemi érintkezést természetellenessel váltották fel15 Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes, ösztönös életet, a természetnek megfelelő érintkezést, közösülést, és bujaságukban egymás iránt gerjedtek vágyra, és férfi férfival űzött ocsmányságot, és fertelmeskedett, fajtalankodott. De meg is kapták tévelygésük nem tudnak. Neféljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagokés bolondok; hiábavalóságokra tanít;fa az. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany;az ácsnakés az ötvös kezének munkája;öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9) 13 Isten hagyta, hogy a maguk választotta úton járjanak: „Kiaz elmúlt időkben hagyta a pogányokatmind a magukútján haladni”(Csel. 14,16). És bár: „A tudatlanságidőszakaitugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenkimindenütttérjen meg, változtassa meg a gondolkozásmódját, és forduljon Isten felé” (Csel. 17,30). Az apostolígy figyelmezteti a szenteket: „Ezt mondom annakokáértés bizonyságot teszek az Úrban, hogyti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnakaz ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukata bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnaknagynyereséggel való cselekedésére” (Eféz. 4,17-19). A megtérés előtti időről így szólIsten Igéje: „Ti abbanazidőben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által” (Ef. 2,12-13). Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,4-5). 14 Ezért aztán: „Az Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanakaz ég seregének, és hogy imádjákaz ég csillagseregét” (Csel. 7,42). 15 De: „… amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Ef. 5,12) „Senkititeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,6-7)

7. megszolgált, és méltó, megérdemelt bérét, jutalmát, díját, elvévén sajátmagukban16 Róm 1,28 Miképpen nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, és ismeretükben megtartsák, az Isten is romlott eszükre, romlott értelmükre, és méltatlan elvetemült gondolkozásra hagyta hát őket, hogy alávaló és illetlen tetteket vigyenek végbe. [Más fordítás:És ahogyők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgyIsten pedig átengedte őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni]17 Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal. Paráznasággal, rosszerkölccsel, igazságtalansággal, romlottsággal, csalással, jogtalansággal, és istentelenséggel, ami házasságtöréshez, fajtalansághoz, prostitúcióhoz vezette őket. Kapzsisággal, mohósággal, telhetetlenséggel, jogtalanul kicsalt nyereség utáni vággyal, fösvénységgel. Ravaszsággal, rosszasággal, romlottsággal, gonoszsággal, becstelenséggel, hitványsággal, gyávasággal, aminek következtében mindenféle baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség éri őket. Tele irigységgel, féltékenységgel, rosszindulattal, gyűlölettel, gyilkossággal, vetélkedéssel, versengéssel, viszálykodással, veszekedéssel, vitákkal, és harcokkal, ármánykodással, álnoksággal, rosszindulattal, gonoszlelkűséggel, rosszjellemmel, elvetemültséggel18 Róm 1,30 Megszólók, súsárlók, besúgók, árulkodók, suttogók, pletykálkodók, rágalmazók, rosszbeszédűek. Istengyűlölők, Istent nem tisztelik, nem félik. Gyalázkodók gátlástalanok, fennhéjázók, kevélyek, dölyfösek, gőgösek, felfuvalkodottak. Kérkedők, dicsekedők, hetvenkedők, agyafúrtak, találékonyak 16 Már Mózesen keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét, hogy: „Férfiúvalne hálj úgy, amintasszonnyal hálnak:utálatosság az” (3 Móz. 18,22). „És ha valaki férfival hál úgy, amint asszonnyalszoktak hálni:utálatosságot követtek el mindketten, halállallakoljanak; vérük rajtuk” (3 Móz. 20,13) 17 Az Úr Jézus kijelentése: „Mert megkövéredett, és megkeményedett; megkérgesedett, elhízott, érzéketlenné vált, eltompult e népnek szíve, mert háj nőtte be e nép bensőjét, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanakszemeikkel, és ne halljanakfüleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket, és hogy ne forduljanakhozzám, hogy helyreállítsam őket” (Mát. 13,15) 18 És hogy mit tesznek az Isten nélkül élő emberek, arról így beszélnek a próféták: „Megkívánjáka mezőket és elrabolják, a házakatis elveszik. Nyomorgatják, és kihasználjákaz embert és házát, őt magátés birtokát” (Mik. 2,2). „Az utcák zugaibanlappang, ólálkodik a házakkörül, a rejtekhelyeken titokban megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra, és szeme a gyámoltalant figyeli. Leselkedik, és lesben áll a rejtekhelyén, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, vagya bozótban, hogy elragadja a szegényt. Kiveti hálóját, és elragadja a szegényt, a nyomorultat, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak (Más fordítás:Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak)” (Zsolt. 10,8-10). „Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják” (Zsolt. 94,6)

8. a rosszban, fortélyos gazok, rosszbanmesterkedők, bosszúságraingerlők. Szüleik iránt engedetlenek18/A Róm 1,31 Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők, szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok, szeretetlenek, kíméletlenek, szívtelenek, ragaszkodás nélküliek, könyörtelenek. Engesztelhetetlenek, irgalmatlanok, összeférhetetlenek19 Róm 1,32 Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat. Róm 2. AHITtörvénye Róm 2,1 Ezért nincs hát számodra mentség, menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel, magadat marasztalod el, mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt, vagy hasonlót teszel te is, ítélkező, miközben ítélkezel20 18/A Gátlástalanok: A görög fogalom szerint: ez egészen pontosan olyan embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja azisteni és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magábanfoglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokatis, mint paráznaság, bujaság,telhetetlenség. A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg, dölyf, kevélység, önhittség, elbizakodottság, kihívó viselkedés, féktelenség, arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság; vadság;bántalmazás, sértés, meggyalázás;nemi erőszak. Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság;vakmerőség. 19 Isten igéje bemutatja, hogy milyenek azok az emberek, akik valamilyen vallást követnek, és nem a Megváltót: „Az emberek ugyanisönzők, pénzsóvárak kérkedők, dicsekvők, gőgösek, kevélyek lesznek. Istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, és szentségtelenek. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, féktelenek, a jónak nem kedvelői, és jóra nem hajlandók. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mintIstennek szeretői, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Kiknél megvan a hit látszata. Ezek olyan emberek, akik vallási parancsokhoz, tehát külsőséges tényezőkhöz való igen pontos ragaszkodásúak, akik a hitben folyó életet aprólékosan hűen, de alapjában véve formálisan tartják meg, de megtagadjákannakerejét. Fordulj el tehát ezektől, és ezeket kerüld” (2 Tim. 3,2-5). „Főképpen pedig azokat, akik a hústestet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és akik tisztátalan vágyaik után mennek. Ezek vakmerők, elbizakodottak, maguknakkedveskedők, akik attól sem rettennek vissza, hogy a dicsőséges hatalmakatkáromolják és az Isten felségét megvessék” (2 Pét. 2,10) 20 Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Neítéljetek, nehogyítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek, és hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogyelítéljenek titeket is. Mert amilyen ítélettel ítéltek, és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátjaitok magatartásáról, És amilyen kedvezőtlen

9. Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság, a valóság, Isten Igéje szerint van azokon, akik ilyeneket, és efféle dolgokat cselekszenek. Róm 2,3 Azt hiszed, és azt gondolod, arra számítasz talán, te ember, hogy kibújhatsz, és elkerülheted, megmenekülsz Isten döntésealól, ha elítéled azokat, akik folyamatosan ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled? mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal ítéltettek, és olyannalfognaktiteket is megítélni, és olyannalfognakfölöttetek is ítélkezni. És amilyen mértékkel mértek másoknak olyannalmérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagya forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te testvéred szemében van, a gerendát, a hosszú, nehéz fadarabot pedig, amelya te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak:Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt a hosszú, nehéz fadarabot a te saját szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz, hogy kivessed, és kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te atyádfiának, a te testvérednek szeméből!” (Mát. 7,1-5). És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthetés elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12) „Tekicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled, vagymegbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon uránakáll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmasereje van az Úrnakarra, hogy megerősítse, és felállítsa” (Róm. 14,4). Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod, vagyis miért ítéled el a te atyádfiát, a testvéredet? Avagy te is miért veted meg és nézed le, és állítod semminek a te atyádfiát, a te testvéredet vagy embertársadat?Hiszen mindnyájanoda állunk, és oda jutunk majd a Krisztus díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé” (Róm. 14,10). „… hogy mindenki megkapja, amitmegérdemel, a szerint, amit e testben, a saját személyében cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10). „Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a sötétségnek titkait, a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, földeríti és nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, szándékait, akaratát. És akkor mindenkinekaz Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenkimegkapja az elismerést az Istentől” (1 Kor. 4,5). Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [szó szerinti fordításban:Bocsássátokszabadonaz adóst, és ti is szabadonbocsáttattok]” (Luk. 6,37-38).

10. Róm. 2,4 Vagy helytelenül gondolkozol, megveted, és semmibe veszed, lenézed, vagy félreérted az ő végtelen gazdagon ömlő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát. Nem tudván, és nem jut eszedbe, nem fogod fel, mert nem érted meg hogy az Istennek jósága, és irgalma téged megtérésre, gondolkozásmódod megváltoztatására, új felismerésre térésre, és Isten felé való visszafordulásra indít, ösztönöz, és próbálvezetni21 Róm. 2,5 De te a te keménységed, konokságod, kőszívűséged, érzéketlenséged, megátalkodottságod gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod, és meg nem tért, új látásra térni nem akaró szíved, bensőd szerint gyűjtesz és halmozol magadnak haragot22 a haragnak és az Isten igazságos döntése kijelentésének, megnyilvánulásának, lelepleződésének napjára. Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint23 21 Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERET: Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság, a valóság, Krisztus megismerésére” (1Tim. 2,4). Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen, és visszaforduljon útjáról, és éljen” (Ez. 18,23). 22 Harag: (orgé): felháborodás, harag, elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul a jelenben is a bűn ellen. 23 És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád:ímé, nem tudtukezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11). Elihu így szólIstenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótólaz álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgyfizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenhatóel nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12). Pál apostolonkeresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amitvetaz ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8). „Mert a hústest szerint valók a hústest dolgaira gondolnak;a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek gondolata halál;a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogyaz Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti” De mi „… atyámfiai, nem vagyunkadósok a hústestnek, hogy hústest szerint éljünk: Mert, ha hústest szerint éltek, meghaltok; de ha a hústest cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13). A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalaktéged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnakhalálávalhalszmeg; és te nem szólasz, hogy

11. Róm. 2,7 Azoknak, akik állhatatosan, és kitartóan jót cselekedve, jótettekkel, jó munkával törekszenek és igyekeznek dicsőségre, megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre és halhatatlanságra, romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra, örök életet ad, természetfeletti életet, az életnek egy más létezési formáját adja, Róm 2,8 De fizet majd haraggal és megtorlással, búsulással; bosszankodással annak, aki haszonleső, viszálykodó, perlekedő, önérdek keresője, hajszolója s nem hajlik, és nem hisz szándékosan és önfejűen az igazságnak, nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének, Krisztusnak. Hanem a gonoszsággal, a hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen tart, mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz24 visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt halmeg, de vérét, az életét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, dete megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9). 24 Ők azok: „Akiknek e világ, e világkorszak istene megvakította az elméit, gondolkozását, értelmüket hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának, örömüzenetének világosságát, aki az Isten képe, és képmása. (Más fordítás: hogy a Krisztusnak dicsőségérőlszóló evangélium világossága, fénye ne ragyogjon fel nekik)” (2 Kor. 4,4). De: „Mi az Istenből valók vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgatreánk, aki nincsen az Istenből, az nem hallgatreánk. Erről ismerjük meg az igazságnak, a valóságnakSzellemét és a tévelygésnek, a csalásnak, félrevezetésnek szellemét” (1 Ján. 4,6). Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak, és az ő elméjükre sötétség borult, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mert megmaradtaktévelygésükben, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük”(Eféz. 4,18). És ennek következménye, hogy amikor eljön az Úr Jézus: „Tűzneklángjában, lángolótűzben, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskedneka mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának, jó hírének, örömhírének, győzelmi hírének, a győztes hadvezér érkezése hírének. Akik megfizetik az árát, mert kiteszik magukatazellenségnek / a sátánnak, és meg fognak lakolni örök veszedelemmel, pusztulással, végveszéllyel, romlással, örök halállal az Úr ábrázatától, az Úr jelenlététől, és az ő hatalmánakdicsőségétől, fényességétől, és ragyogásától, az Ő vitézségétől, harcias, férfias erejétől, küzdőképességétől. Ezek majd létkorszakra szólóan távol maradnakazÚrtól és dicsőséges, fönséges hatalmától. Amellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani. Amikorcsak, és valahányszor eljő, és megérkezik, megjelenik majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben. (Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségétmegmutassaszentjeiben), és csodálatos hatalmátmegmutassa bennetek, hívőkben, azaz mindazokban,akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon [Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőítenifogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk” (2 Thess. 1,8-10). Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember: „Mert ímé, az Úr eljő

12. tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, és az Ő harci kocsijai gyorsak, hogy megfizesse, rájuk zúdítsa búsulásábanazŐ lángoló haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal, és fenyítését lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, kardja mindenkitelér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16). És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde, Igéje élő és ható, élő energia, és élesebb minden kétélű fegyvernél, minden kardnál, és áthatol a szívnek, és az elmének és szellemnek, az ízeknek, az ízületeknek, és a velőknek szétválásáig, és megítéli a gondolatokatés a szívnek indulatait, és szándékait. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek, vagyis fedetlenek annakszemei előtt, akiről mi beszélünk. Neki kell majd számot adnunk”(Zsid. 4,12-13). És ennek a „fegyvernek” az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava, tűzlángokatszór. Az ÚR hangjára lángoktörnek elő. Az Úr szava megrengeti, és megremegteti a pusztát, megrengeti, megremegteti az Úr Kádesnekpusztáját. Az Úr szava megriasztja, és megborjaztatja a nőstény szarvasokat. Lehántja, és letarolja az erdőket, és az ő hajlékában mindeneaztmondja:dicső, és az Ő templomában mindenkiőt dicsőíti!” (Zsolt. 29,7-9). Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatokreám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek, és nemzetek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnakszíve alatt máremlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2). És Ő „Igazságban ítéli a gyöngéket és igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett. Méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában;megveria földet szájánakvesszejével, Igéjével, és ajkai lehével, és Szellemével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője, csípőjének öve pedig a hűség” (Ésa. 11,4-5). Már Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb, és hatalmasabb nálamnál, akineksaruját hordozni sem vagyok méltó, vagy alkalmas, megfelelő; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11). És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent: „Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, és szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés általa halálba:hogymiképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a halottakközül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben, és új állapotban járjunk. Mert ha az ő halálánakhasonlatosságaszerint Ővele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáészerint is azok leszünk, feltámadásávalis összenőttekké leszünk. Tudván azt, hogya mi ó emberünkŐvele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnekteste, a céltévesztett én, hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmábanálló céltévesztett egó, az én. Hogy ezután ne szolgáljunk, és ne legyünk rabszolgája a bűnnek, a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt, felszabadulta bűn alól, megigazult, igazságossá lett. Felmentést

13. Róm 2,9 Mindenkit, minden embert, aki gonoszat, rosszat, haszontalan, hibás dolgot művel, és elkövet, végrehajt, utolér a kín, a nyomorúság, aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szükséghelyzet elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, a görögöt. Róm 2,10 Ámde dicsőség, tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és békesség vár, azaz: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül mindenkinek, aki jót tesz, és aki a jót folyamatosan munkálja. Kezdetben a júdeaiakra, azután a pogányra, görögre. Róm. 2,11 Mert ugyanis Isten nem személyválogató, nem részlehajló, Nála nincs kedvezés, vagy protekció25 Róm. 2,12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül, akiket a törvény nem kötelezett vétkeztek, tévesztették el a célpontot, a törvény nélkül vesznek, és pusztulnak el. És akik a törvény ismeretében, a törvénynek alávetve vétkeztek, tévesztették el a célpontot, azok a törvény alapján, és a törvény által, és a törvényen keresztül kapják, és nyerik meg majd az ítéletet, és a törvény alapján kerülnek szétválasztásra, és lesznek megkülönböztetve.26 nyert a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL. Hogyhapedig meghaltunkKrisztussal, hisszük, hogy együtt élünk továbbra is Ővele” (Róm. 6,3-8). Mert: „Mi nem a világ, nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk, hanem azIstenből való Szellemet, hogy megismerjük, és megtudjukazokat, és tudatábanlegyünkannak, amit Isten a Isten kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12). 25 Már Mózesen keresztül kijelentésre kerül, hogy Isten – aki mindenek Ura – egyformán szeret minden embert: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknakUra; nagy, erős, hatalmasés rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad” (5 Móz. 10,17). És folytatódik a kijelentés: „Azért az Úr félelme, tisztelete legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, és nem is tűri a hamisságot, és nála nincs személyválogatás, sem ajándékvétel, és nem lehet megvesztegetni” (2 Krón. 19,7). Amikor Kornéliusra és háznépére is kitöltetett a Szent Szellem, akkor értette meg Péter apostol, hogy mit jelent az, hogy Isten nem „személyválogató”: „Péter pedig megnyitván száját, monda:Bizonnyal látom, és most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten” (Csel. 10,34). 26 Mert „… akik a törvény cselekedeteiből vannak, akik a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt vannak, mert azokat átok sújtja; minthogymeg van írva: Átkozott minden, akimeg nem marad mindazokban,és aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10). És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat, és nem a szerint cselekszik! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26). „… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, aki nem hallgatannaka szövetségnek az igéire, amelyet akkor, azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván:Halljátok meg az én szómat, és hallgassatokszavamra, és cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és akkor népemmélesztek, én pedig Istenetekké leszek

14. Róm. 2,13 Mert nem azok igazulnak meg Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt, Isten útmutatását betöltik, megcselekszik, és megvalósítják27 néktek” (Jer. 11,3-4). „Pál apostolonkeresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „Mi azonban tudjuk, hogyamit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannakvetve, hogy elnémuljon, és bedugassék, betömessék minden száj, és az egész világot, az egész világegyetemet Isten ítélje meg” (Róm. 3,19). „Mert az Isten minden embert engedetlenség, hitetlenség, és csökönyös és lázadó makacsság alá rekesztett. Mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni, összezárta és közös helyzetbe hozta annakérdekében, hogymindenkin könyörüljön, és irgalmazzon” (Róm. 11,32). Mert: „… az Írás mindent, és mindenkit bűn, céltévesztés alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22). Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus, minden hívőnek megigazulására”(Róm. 10,4). A pogányokhoz, vagyis a nemzetekből valókhoz pedig így szólaz Úr. „Tisztesség, megbecsülés, tisztelet azért néktek, akik hisztek. Az engedetleneknek, akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, amit a próbán elvetettek, és megtagadtak, elutasítottak, az lett a szegletnek fejévé, az lett a szegletkővé és egyben megütközésnek, botlásnakkövévé s botránkozásnak, és botránynak sziklájává. Akik engedetlenek, és nem hisznek, hanem szándékosan és önfejűen hitetlenek lévén beleütköznek, és megütköznek, nekicsapódnak, nekirohannak, az igének, amire rendeltettek is. (Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük” (1Pét 2:7-8). Mert már csak egyetlen törvény van: „… a hit „törvénye…” (Róm. 3,27). És egyetlen parancsolat, a szeretet parancsa: „mert aki szereti a felebarátját, az embertársát a különböző; „másféle” más fajtából való Ádámiidegent, a törvényt, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, véghezvitte, megvalósította tartalmatadott neki (Róm. 13,8). A testté lett Igéről – az Úr Jézusról – így hangzik a prófécia, és kijelentést nyer, hogy Ő jelenti ki az igazi törvényt: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, és akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél, törvényt hirdet a népeknek….és a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa. 42,1.3). Az Úr Jézus kijelentése: „Új parancsolatot, új rendeletet, utasítást adok néktek, hogy egymást szeressétek; amintén szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34). 27 Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünkőbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25). Az apostollevonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, Isten előtt: mert a bűn ismerete, és felismerése a törvény által vagyon” (Róm. 3,20). „hiszen a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké, Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy hitből, a hit alapján igazuljunkmeg (Gal. 3,24). És így folytatódik a kijelentés: „Mert a törvény vége

15. Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, a nemzetekből valók, akik nem ismerik a törvényt, mert nincsen törvényük, természetes eszük, és emberi természetük szerint, természetszerűleg cselekszik azt, amit a törvény követel, a törvény dolgait, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki, akkor ezek a törvény nélküliek, törvény híján önmaguknak szabnak törvényt, és saját maguknak a törvénye. Róm. 2,15 Mint akik ezzel azt bizonyítják, azt mutatják meg, és igazolják, hogy a törvény lényege és teljesítése be van írva, be van vésve a szívükbe. Erről egyetemben bizonyságot tévén lelkiismeretük, szellemi együttészlelésük, és egymást kölcsönösenvádló, helytelenítő, és kifogásoló, vagy éppen védő, mentegető, és felmentő gondolataik. És önítéletük, és szívük fontolgatásai együtt tanúskodnak majd, Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megkülönbözteti Isten az emberek rejtett gondolatait, titkait, és titkos dolgait az én evangéliumom, a jó hír, amelyet hirdetek, Krisztus Jézus által. Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak, vagyis vallásos embernek nevezed magadat, a vallásos ember nevet viseled, aki a törvényre hagyatkozol, és a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, és megnyugvást találsz, és ha te az Istennel dicsekszel, kérkedsz, és büszkélkedsz. Róm. 2,18 És ismered az ő akaratát, a törvényben, az Igében megnyilatkozó isteni akaratot, és meg tudod ítélni, és ki tudod választani; dönteni tudsz mi a helyes, és mik azok, amelyek különböznek attól, mert megtanultad, mert oktatást nyertél, a törvényből, Isten Igéjéből. Róm. 2,19 És meg vagy győződve arról is, mert elhitetted magaddal, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók, és sötétben élők világossága, és fénye, Róm. 2,20 A balgatagok, a tudatlanok, buták, ostobák, értetlenek, oktalanok tanítója, nevelője, oktatója, fegyelmezője, a kiskorúak, a gyermekek, kisdedek, tapasztalatlanok mestere és tanítója vagy, bírván, mivel birtokodban van a törvényben, Isten Igéjében az ismeret, és megismerés, és a tudás kiformálódása, és az igazság, a valóság külső formája, váza, látszata, a tartalom nélküli formája. Róm. 2,21 Ha tehát mást tanítasz, és oktatsz, és felvilágosítsz, magadat nem tanítod, nem oktatod? Aki hirdeted, és prédikálod, hogy ne lopj, és magad lopsz? bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek megigazulására”(Róm. 10,4) „Minthogya törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19). „Mert a törvény a valóságban haragot nemzmunkál, és eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, törvényszegés sincsen, tehát nem lehet áthágnisem a törvényt” (Róm. 4,15). „Minthogya törvényben a jövendő jóknak, az eljövendő javaknakcsak árnyéka, és nem maga a dolgok képe van meg, mert nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza. Ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1). „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17).

16. Róm 2,22 Azt mondod:ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és aki kifejezed, hogy irtózol, undorodsz, borzadsz, és iszonyodsz az istenszobroktól, és templomrablást, és templomgyalázást követsz el, és szentségtörő vagy? Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, kérkedsz, és büszkélkedsz, a törvény megszegésével, és megrontása által, a törvény áthágásával gyalázod, tiszteletlenséggel illeted, becsülésétől fosztod meg, mert csúfotűzöl, és megveted az Istent?28 Róm. 2,24 Bizony miattatok káromolják, és rossz hírbe hozzák, rosszat mondanak rá, rágalmazzák, becsmérelik az Isten nevét a pogányok, a nemzetek között, úgy amint meg van írva29 28 És így folytatja az Úr: „Hogyan mondhatjátok:Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunkvan? Bizony ímé hazugságra munkálazírástudók hazug tolla! Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?!” (Jer. 8,8-9). Ezért a törvény ismerőinek, akik ismerik a törvényt, de nem cselekszik, ezt mondja Isten:: „… Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd, ellenszenvesnek tartod a figyelmeztetést, a tanítást, és az útmutatást, és hátad mögéveted rendelésimet, és megtagadod,elutasítod igéimet! Ha lopót, vagyis tolvajt látsz, vele cimborálsz, és mellé adod magad,sőt együtt futsz vele, és ha paráznákat, házasságtörőket, társalkodol velük, és velük tartasz. A szádatgonoszságra tátod, és a szádból gonosz beszéd, becsapás, és félrevezetés jön ki, és a nyelved csalárdságotsző, aminek következménye baj, gyalázat, csapás, és szerencsétlenség” (Zsolt. 50,16-19). 29 Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia!Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondtákróluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20). Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságotcselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8) Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lényeddel” (5 Móz. 10,12) Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „Elne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjálarról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindentúgycselekedjél, amintírva van abban, mertakkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8) „Maradjanaka szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akára házadbanvagy, akárúton jársz, akár lefekszel, akárfölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és a cselekedeteid mutassák, és legyenek fejdíszként a homlokodon, hogy gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)

17. Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, és hasznodra válik, ha megtartod, megteszed, és gyakorlod a törvényt, az Igét. De ha törvényszegő vagy, ha áthágod, és megrontod az igét, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett30 Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen pogány, a nemzetek közül való megőrzi, és megtartja a törvény rendelkezéseit, és igazságait, melyet Isten az Igében jelentett ki, nem tekinti-e, nem tulajdonítja-e Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Róm. 2,27 Még a származása, a természet szerint körülmetéletlen ember is, aki természeténél fogva betölti, megtartja, és teljesíti a törvényt, melyet Isten az Igében jelentett ki, el fog ítélni téged azért, mert az Írás, a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő, és a törvény áthágója vagy. Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen van, és a hústesten látható: Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, és az számít zsidónak, aki belsőképpen, az ő titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van, és Istentől jön31 „Vegyétek azért a ti szívetekre, a ti bensőtökbe e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, hogy látszanak, amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és szemeid előtt legyenek mindenkor. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadbanülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogymegsokasodjanaka ti napjaitokés fiaitoknak napjaiazon a földön, amely felől megesküdtaz Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig,amíg azég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21) „Semmitse tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátokaz Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2) 30 Így hangzik a prófécia, amelyet elutasított Isten népe: „Ésmost mit tegyek itt? Szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, ingyen vitték el népemet, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik, és gyaláztatik. Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet ama napon!Hogyén VAGYOK, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa. 52,5-6). És amikor Isten hústestet öltött, és: „… a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékotnem akartál, de hústestet alkottál nékem. Égő és bűnért való áldozatokatnem kedveltél. Akkor mondám:Ímé itt vagyok, a könyvtekercsben írva vagyon rólam, hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Előbb azt mondván, hogyáldozatot és ajándékot és égő, meg bűnértvaló áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket a törvény szerint visznek, és mutatnakbe. (Más fordítás: Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat. Ezzel megszünteti, és eltörli az elsőt, hogy meghagyja, hogy helyébe állítsa a másodikat). Amely akarattalszenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus hústestének megáldozása által” (Zsid. 10,5-10). 31 Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunka körülmetélkedés, akik Szellemben

18. Róm. 3. céltévesztett Mindenember. Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye? Mi tekintetben különb, vagy felsőbbrendű hát a júdeai a nemzetbelinél? Vagy mi a körülmetélés haszna, vagy előnye? Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorbanaz, hogy Isten először rájuk bízta igéit, beszédét, ígéretét, kijelentését. Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége, és engedetlensége nem teszi-e hiábavalóvá, hatálytalanná, teljesen működésképtelenné, és erőtlenné az Istennek hűségét, és ígéretét?32 Róm. 3,4 Távol legyen! Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz, és igazmondó, őszinte az Isten, az emberek pedig legyenek bár valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, hogy igaznak találtassál Igéidben és győznöd kell, amikor perelnek, és perlekednek veled”33 Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk, és igazságtalanságunk, istentelenségünk teszi nyilvánvalóvá, mutatja és erősítimeg, hozza napfényre Isten igazságát, szentségét, tisztaságát, és igazságosságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon, emberi okoskodássalszólok: igazságtalan, hamis, és hűtlen az Isten, hogy kiönti haragját?34 szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk”. „Aholnincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem mindenés mindenekben Krisztus”.„MertŐbennelakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő személyében. És ti Őbennevagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök hústestét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11) Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnakszívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes éneddel, hogyélj” (5 Móz. 30,6) 32 Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsultlegyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájanfiak, kik az Ábrahám magvábólvalók; hanem:Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a hústestnek fiai az Isten fiai; hanem azígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28) „Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékaiés az ő elhívása” (Róm. 11,29) „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad:ő magátmeg nem tagadhatja”(2 Tim. 2,13). 33 Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy beszédedben, és igazmondónakbizonyuljrémáidban,kijelentéseidben” (Zsolt. 51,6) 34 Jób barátai így szólnak Istenről: Vajon a halandóigaz-éIstennél: az ő teremtője, és Alkotója előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaibanis talál hibát” (Jób. 4,17-21) Ezért: „Ki mondhatja: megtisztítottam, és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem, és

19. Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg, és hogyan hozhatná helyre, és különböztetné meg a helytelent, és hogyan döntene Isten a teremtett, a látható világ, e világ felett?35 Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága, Igéje, ami a valóság, az én hazugságom, és az én hazug állításom vagy magatartásom által lett naggyá, kiemelkedővé, és növekedett, fokozódottaz ő dicsőségére, és az Ő dicsőítésére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös, mint a célt eltévesztő? Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak, és amivel hamisan vádolnak is minket, és amit állítanak, és hangoztatnak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, a káros, ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, és a gonoszt hogy a jó következzék, és származzék belőle. Mert némelyek állítása szerint mondjuk is ezt! Az ilyeneket méltán sújtja, és igazságosan éri az ítélet, és jogos az elmarasztalásuk36 Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben vagyunk? van-e előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, a júdeaiak, és a görögök, a pogányok is mind bűnben, céltévesztésben vannak, és elvétették a célt, ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak37 nem tévesztettem el a célt” (Péld. 20,9). Dávid értette az Urat, ezért így vall Istennek: „Egyedülte ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6). 35 Ábrahám így könyörög Szodomalakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazata gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna- é igazságot?” (1 Móz. 18,25). Elihu válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótólaz álnokság” (Jób. 34,10) 36 Sőtaz apostolazt hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatokatyámfiai, testvéreim. Csakhogya szabadság ürügy, kiindulásipont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés ne legyen a hústestnek. (Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságota bűnös természetetek kívánságaira. Ne olyan szabadságra használjátok, mely ugródeszka a húsnak), sőt Isten szerinti szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13). És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, és arra azonban ügyeljetek, és vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok, ez a kiváltságotok, feljogosult voltotok valamiképpen botránkozásukra ne legyen, és botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a gyengéknek” (1 Kor. 8,9). Hanem: „Mintszabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, és nem úgy, mint akik a szabadságota gonoszság takarójának használják, hanem mintIstennek rabszolgái” (1Pét 2:16). Mert: „… ha a Fiú megszabadíttiteket, valósággalszabadoklesztek a bűn csábításától” (Ján. 8,36). 37 És folytatják az apostolok, mert: „… az Írás mindent és mindenkit bűn, a céltévesztés alá rekesztett, és összezárt, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek” (Gal. 3,22). És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, hitetlenség, csökönyös és lázadómakacsság alá rekesztett, és mindnyájukata hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta, és közös helyzetbe hozta annakérdekében, hogy mindenkin,

20. Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen megigazult ember egy sem, Róm. 3,11 nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent. Róm. 3,12 Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. Mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem38 Róm. 3,13 Nyitott, tátongó, és megnyílt síra torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vipera kígyóméreg az ajkukon. Róm. 3,14 szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddelvan tele39 Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra40 Róm. 3,16 Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. Róm. 3,17 És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik41 és mindnyájukon könyörüljön, és irgalmasságotgyakoroljon” (Róm. 11,32). Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre. Aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiánaknevében” (Ján. 3,16.18) „az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11). Mert: „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31) 38 Ez pedig így lett megírva: „Ezt gondolja, és mondja is a balgatag, a bolond az ő szívében, az ő bensőjében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájanelhajlottak, és elpártoltak tőle, és valamennyien egyaránt megromlottak, nincsen aki jót cselekedjék, egyetlen ember sincs” (Zsolt. 53,2-4) 39 A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10) De: „Szája telve átkozódással, csalárdsággalés erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7) „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4) „Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33) 40 A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábukgonoszcél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataikártó gondolatok, pusztulásés romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, vagyis Krisztust, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annaknincs köze a békességhez, Krisztushoz” (Ésa. 59,7-8) „Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16) 41 Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6) Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6) Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyoknéktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, aminta világ adja.

21. Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük előtt42 Róm. 3,19 Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, és azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy elnémuljon, és elhallgattassék, bedugassék, betömessék minden száj, és az egész világot, az egész teremtett világot Isten ítélje meg, és az egész teremtett világ igazságos döntésnek legyen alárendelve43 Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, az olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, Isten előtt: mert a bűn, a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon44 Ne nyugtalankodjéka ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27) És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14) Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincsbékesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, akik Isten nélkül élnek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22;57,21). 42 A hústesti ember: „A bűnösa céltévesztett ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának,hogybűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságotbeszél, nem akar okos és jó lenni. Rontásteszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5). 43 Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak, és a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok alatt, a sátán hatalma alatt vannak, és azokat átok sújtja; minthogymeg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, és aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10). És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat, és nem a szerint cselekszik! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26) „… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember, és mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, és aki nem hallgatannaka szövetségnek az igéire, amelyet akkor és azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván:Halljátokmeg az én szómat, és hallgassatokszavamra, és cselekedjétek, és teljesítsétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek. Akkor népemmélesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4). „Mostan azért ha figyelmesen, és engedelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, az én tulajdonom, mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma, királysága, és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanodIzráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6) János apostolonkeresztül így szóla Szent Szellem: Ez a prófécia is megvalósult Krisztusban, mert Ő: „tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annakdicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen” (Jel 1:6). 44 És így folytatódik a kijelentés. „Mit mondunktehát? A törvény bűn-é, céltévesztés-e? Távol legyen: sőt inkább a bűntnem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná:Nekívánd! De a tiltó parancsolatáltal a bűn alkalmatvett, ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott, és nemzett és fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és mohó kívánást és megismerkedtem a

22. Róm. 3,21 Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek45 Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között46 Róm. 3,23 Mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, híjával van az Isten dicsőségének. Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás:Megigazulásukatazonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadításrévén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]47 bűnnel= elkövettem a bűnt, mert ugyanistörvény nélkül holt a bűn” (Róm. 7,7-8). Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűntszül, a bűn pedig kiteljesedve haláltnemz” (Jak. 1,15). Dávid így imádkozik, megvallva, hogy: „… egy élő, vagyis természeti, a biológiailag élő ember sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2) 45 Ezért: „Tudvánazt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, tettei alapján… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazulmeg egy hústest sem. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16) 46 És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely vádolt minket. És azt eltette, eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, a kínoszlopra” (Kol. 2,14). Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből származik, hanem amely ember cselekszi, betölti, és megteszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt ki bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átkától, a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13). Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, ésvégzésének megtartása. Csak az fontos, és ér valamit” (1 Kor. 7,19). Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,7). Ezért: „… nincs különbség, és megkülönböztetés zsidó meg görög, pogányközött; mert ugyanazazUra mindnyájunknak, akikegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12). 47 És így folytatódik a kijelentés: „MinthogyazIsten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagávala világot. (Más fordítás:Isten volt a Krisztusban, amikora világotmagával kiengesztelte). Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, az ő céltévesztésüket, nem számította fel nekik az eleséseket, a hibáslépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét” (2 Kor. 5,19) „Megigazulvánazért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1) „Akiben van a mi váltságunkaz Ő vére által, a bűnöknekbocsánata az Ő kegyelmének gazdagságaszerint” (Eféz. 1,7) Ő:

23. Róm. 3,25 Mert az Isten őt eleve elrendelte, és odaadta engesztelő, véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta, Róm. 3,26 türelme idején, az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével, hogy e mostani időben, a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való48 Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül49 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13) „hogya törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5) „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van:Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9) „Az Ő, az Isten munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünkIsten bölcsességgé, igazsággá,megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30) Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadítottengem a bűn, a céltévesztés és a haláltörvényétől” (Róm. 8,2) 48 Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogyminden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16). És: „A tudatlanságidőszakaitugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenkimindenütttérjen meg” (Csel. 17,30) „Járuljunktehát bizalommala kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16) 49 És így folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunktehát?Mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert hústest szerint, és mire jutott Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanisÁbrahám cselekedetekből, a tettei eredményeként igazultmeg, akkor van mivel dicsekednie, és akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt. Mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám azIstennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, ez szolgált megigazulására.Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe, és munkálkodik, dolgozik annaka bért, a fizetséget nem kegyelemből, és nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként. Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, aki megigazulttá nyilvánítja az istentelent, azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt, annaka hite számít, a hite tulajdoníttatikigazságnak, megigazulásul azIsten kegyelmének végzése szerint. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognakés áldottnak, szerencsésnek, - ami pedig az

24. Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké, a júdeaiaké? Nem a pogányoké, a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, a nemzeteké is. Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka - akinek az Isten cselekedetek nélkül, a tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot: a megigazulást;Akit, Isten igazit meg tettek nélkül. „Boldogok, és áldottak akiknek megbocsáttattakbűneik, hamisságaik, gonoszságaik, törvényszegéseik, akiknek törvénytiprásait elengedték, és akiknek elfedeztettek bűneik, gonoszságaik, vétkeik, a cél ELVÉTÉSE.Boldog és áldott ember az a személy, akinek az Úr bűntnem tulajdonít. Akinek vétkeit, céltévesztését nem rója, és nem számítja fel” (Róm. 4,1-8). Dávid is így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2). És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy amintmeg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31). Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságotgyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24) „Hogy aki magátáldja e földön, áldja magátaz igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16). „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17). Pál apostolvallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi UrunkJézus Krisztus keresztjében, kínoszlopában, akiáltal nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14). És a továbbiakban is így vallja meg az apostola hitét: „Tudvánazt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunka Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazulmeg egy hústest sem” (Gal. 2,16). És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9) Mert Isten: „Nem az igazságnakcselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem aző irgalmasságábóltartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szent Szelem által” (Tit. 3,5). Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánikvelünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasaz ég a földtől, olyan nagyaz ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmasaz apa fiaihoz, olyan irgalmasaz ÚR az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13). „Isten ugyanisKrisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogynem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).

25. Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja, megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig hit által, a hiten keresztül50 Róm. 3,31 Érvénytelenné, hatálytalanná tesszük, és mellőzzük, megszüntetjük, vagy eltöröljük a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek, érvényre emeljük a hiten át51 50 Hiszen Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét, jegyét, és jelképét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságánakpecsétjéül, a tulajdon, és az eredetiség jeleként kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznakfogadtassanakel. És hogyatyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnakkörülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11- 12). És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítania pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy:Te benned fognakmegáldatniminden népek. Ekként a hitből valók áldatnakmeg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9) Már Ézsaiáson keresztül így szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságuladtalak, hogyüdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6). Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen bemeritkezés van; Egyetlen az Isten és mindeneknekAtyja, aki mindeneknekfelette van, aki uralkodik minden felett, mindenekáltal és mindenen keresztül, és mindnyájatokbanmunkálkodik, cselekszik, és mindent átjár, és mindenholjelen van” (Eféz. 4,5-6). 51 Az Úr Jézus kijelenti, hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne gondoljátok, és ne véljétek, hogy jöttem a törvénynek, Az Úr útmutatásának, tanításának, Isten kijelentett akaratának, azIGÉ-nek vagy a prófétáknak eltörlésére vagy megszüntetésére, fölbontására, visszavonására. Nem jöttem, hogy eltöröljem, megszüntessem, érvénytelenné tegyem, visszavonjam, hanem inkább, hogybetöltsem, beteljesítsem teljessé, tökéletessé tegyem, vagyis tartalmatadnijöttem” (Mát. 5,17). Pál apostolonkeresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése befejeződése Krisztus, minden hívőnek igazságára, és megigazulására annak, akihisz” (Róm. 10,4). Ugyanis: „… az Írás mindenkitbűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassékazoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, és nevelőnk volt Krisztusig, hogy hitből, és hit által igazuljunkmeg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájanIsten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27) „Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván és elküldve bűn, a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, és hasonmásában és a bűnért, a céltévesztés miatt. És elítélte a bűnt, a céltévesztést a hústestben.

26. Róm. 4. istenkegyelemből igazítmeg Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak, mit ért el, és mit nyert volna, és mire jutott volna Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből, az ő emberi adottságával, hústest szerint? Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből, a tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, akkor lenne alapja a dicsekvésre, de nem Isten előtt, mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben52 Hogy a törvénynek igazsága, azigazzá tétel eredménye beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem (Róm. 8,3-4) „Most pedig megszabadultunk, felszabadultunk, mentesültünk, feloldoztattunk a törvénytől, a törvény hatálya alól minekutána meghaltunkarra nézve, és annaka számára, amely által lekötve tartattunk, amifogva tartott bennünket, hogyszolgáljunk a Szellemnek újságában, újszerűségében, újvoltában és nem a betű óságában…” (Róm. 7,6) „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünkszóló kézírást, a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és amely minket vádolt, és azt eltette, eltávolította az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, a kínoszlopra” (Kol. 2,14). Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé ez az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél és hirdet a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti és hirdeti meg (Ésa. 42,1.3). Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27) Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodóhité” (Gal. 5,6) „… mert aki szereti a felebarátját, az embertársát, a különböző, a „másféle” más fajtából való, vagyis az Ádámi idegent, a törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki betöltötte, beteljesítette, véghezvitte, megvalósította, tartalmat adott neki. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10) „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14). 52 Azért: „hogyegyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy amintmeg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29-31) Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságotgyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24) „Hogy aki magátáldja e földön, áldja magátaz igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16) „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17) Emiatt: „Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által” (Róm. 3,27) „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9) „És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, ésaz én kezemnek ereje szerezte nékem…!” (5 Móz. 8,17). Ezt ismerve vallja meg Pál apostol, hogy: „Nékem pedig ne legyen másban

27. Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és bízott Benne, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, ez szolgált megigazulására53 Róm. 4,4 Márpedig aki fáradozik, és tetteket visz végbe, munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, annak tartozás szerint jár a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként. Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik, hanem hisz és bízik abban, aki megigazítja, aki igazzá, megigazulttá nyilvánítja az istentelent, az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik, és szolgál igazságnak, megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint54 Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja, és hirdeti boldognak, és áldottnak, szerencsésnek, akinek az Isten cselekedetek nélkül, tettektől függetlenül tulajdonít, és számítja be az igazságot, a megigazulást. Akit Isten igazit meg tettek nélkül. dicsekedésem, hanem a mi UrunkJézus Krisztus keresztjében, kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14). 53 Mert mit mond az Írás: „És Ábrám hitt az Úrnak, és bízott Istenben, és ez tulajdoníttatott őnéki megigazulásul”(1 Móz. 15,6). Jakab apostolonkeresztül viszont így szól a Szent Szellem: „AvagyÁbrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodottaz ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja:Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki megigazulásul, és Isten barátjánakneveztetett” (Jak. 2,21-23) És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolonkeresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6) Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17) 54 És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk és állítjuk, hogyhit által igazulmeg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28). Mert Isten: „Nem az igazságnakcselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunkvéghezvitt igaz cselekedetekért, hanem aző irgalmasságábóltartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5). Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánikvelünk, nem bűneinkszerint fizet nekünk. Mert amilyen magasazég a földtől, olyan nagyaz ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmasaz apa fiaihoz, olyan irgalmasaz ÚR, Jahve az Örökkévaló az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13). És azt csak el kell fogadni, hogy: „Isten Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogynem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,1)

Biblia-Újszövetség-apostoli levelek-Pál apostol Rómabeliekhez írott levele. ( görögből fordította dr Gyenis Jánosné)

Estás leyendo una previsualización.

Eche un vistazo a continuación

Biblia-Újszövetség-apostoli levelek-Pál apostol Rómabeliekhez írott levele. ( görögből fordította dr Gyenis Jánosné)

Más Contenido Relacionado

Presentaciones para usted (20)

Similares a Biblia-Újszövetség-apostoli levelek-Pál apostol Rómabeliekhez írott levele. ( görögből fordította dr Gyenis Jánosné) (20)

Más reciente (10)