1. Krisztus és Péter
vendégségben
Albert András meséje

2. Egy régi világban Krisztus Urunk Szent Péterrel a
földön jártak,mint két koldus kéregettek,házaltak
Egy helyre bémentek, s kértek szállást. Azt
mondta a szegény ember :
Istené a szállás, atyafiak, de sok apró gyermekem
van, egyik sír, a másik kiabál, és nem tudnak
csendesen nyugodni. Itt a másik házban lakik egy
öcsém, az szívesen ad szállást.

3. -
Elmennek oda az idegenek, ott is kérik a
szállást. Azt mondja ott is a szegény ember :
- Szivesen adnék, de nekem is két
gyermekem van, nem tudnak nyugodni.
Hanem itt túl lakik egy öcsém, egészen
egyedül van, s ott nem zavarja senki,
meghálhatnak.

4. Oda is mentek, kérték a
szállást.
Azt mondta a legény :
- Istené a szállás, kedves
atyafiak, itt meghálhatnak
csak nagyon szegény vagyok,
nincs amiből ellássam
magukat.
Felelte Krisztus Urunk :
-Nem baj szegény legény, van
nekünk amit elhasználjunk,
csak helyt hálhassunk.

5. A szegény legény ágyat vetett az
idegeneknek, ő maga elment a lányokhoz a
fonóba. Éjszaka hazament a szegény ember,
csendesen lefeküdt a padra.
Megvirradt, a szegény legény kicsi ennivalót
rendezett elő az idegeneknek. Azok el is
használták.

6. Akkor elmentek az idegenek, ahová este
először bémentek volt s kérdi Krisztus Urunk:
- No, te szegény ember, mit kérsz a szállás
utasításáért?
- Én nem kérek semmit, bár én is adhattam
volna.
- No, ha nem kérsz, én adok, látod azt a nagy
hegyet odaki ? Az oldalában egy sereg juh, az
legyen a tiéd, élj boldogul, csak tartsd meg,
amit idáig is megtartottál.
Odáig a szegény ember istenfélő ember volt,
semmiben módja nem volt, a szegényeknek
valami alamizsnát méges mindig adott. Azért
mondta Krisztus Urunk, hogy tartsd meg, amit
idáig megtartottál.

8. Akkor elment a másikhoz, kinek csak két
gyermeke volt. Ott is kérdezte :
— Szegény ember, mit kérsz a szállás utasításért.
— Én nem kérek semmit, bár én is adhattam volna.
— No, ha nem kérsz, én adok. Látod azt a nagy
mezőt idelenn?
— Igen.
— Az legyen a teéd, van rajta százhúsz ökör, azokkal
szánts, vess, élj boldogul, csak te es tartsd meg,
amit idáig megtartottál.

9. Akkor elment vissza, ahol
szálltak a legényhez:
- No, te szegény legény, mit kérsz
a szállásért?
- Én nem kérek semmit, szüvesen
adtam, amit adhattam.
- No, ha nem kérsz, mi volna
neked a legszükségesebb?
- Nekem egy jó társ kéne, olyan,
mint én vagyok.
Azt mondja Krisztus Urunk :
- Csak egy van olyan fejérnép,
mint amilyen te vagy, az is
hitelbe férjhez van menve. De
hát azért elmenyünk, és
megpróbáljuk elhozni.

10. El es mentek mind a hárman
Csehországba.Elérkeztek egy hercegfiúhoz,
S mondja Krisztus Urunk, hogy ők mi
járatban vannak,
Az meg fegyvert ragadott:
- Mind keresztüllövöldözlek, úgy se adom
oda a feleségemet.
Ekkor azt mondta Krisztus Urunk a
hercegembernek :
— No, te állj meg abba helybe.

11. A herceg úgy megállott abba helybe, egyet
se tudott mozdulni, csak az egy szeme
mozgott. Akkor az asszonyt megfogták, és
vitték.
Mikor jó messze mentek volna, akkor
Krisztus Urunk hátrakiáltott:
- Most szaladhatsz feleséged után.

12. A hercegember megfutamodott,
kereste, tudakolta, de sehol se
talált reá.
Maradt enélkül.
Hazamentek a szegény legény
lakására, akkor Krisztus Urunk a
leánnyal összekötte a kezüket,
megeskette, és azt mondta :
Éljetek boldogul, Istennek
dicséretére, csak tartsátok meg
azt, amit idáig es
megtartottatok.

13. Akkor elbúcsúztak az idegenek, és elmentek.
Két esztendő múlva visszatértek arra a
helyre. Éppen akkor aratás alkalma volt,
kévéket arattak. Akkor azt mondta Krisztus
Urunk Szent Péternek :
—

14. — Péter, vigyük el ahhoz az emberhez,
akinek adtuk volt azt a nagy mezőt és az
ökröket.
Akkor a szegény emberből hét esztendő
alatt rémítő nagygazda lett.
— S vigyük el oda a kévéinket, ott es
vágunk egy-pár kévét, ha adnak.
El es mentek oda. Kérték Isten nevében,
legyen szüves egypár kéve alamizsnát
adni. Azt felelte a nagygazda :

15. — Nekem nincsen elhányó kévém, most es
kinn van tizenkét szekér gabona, most
mindjárt érkeznek haza.
Azt mondta Krisztus Urunk :
— Ha kévét nem ad, engedje meg, hogy a
csűrében, amit gyűjtöttünk, csépeljük ki.
Azt se akarta. De a felesége azt mondta,,
hogy ha kévét nem es ad, engedje meg
bár csépeljék ki a gabonájukat. Mondja a
nagygazda :

16. - Nem bánom, de jönnek bé a béresek, s
akkorra, ha ki nem csépelitek a szemet,
mindenfélét kisöprök a csűrből.
Bevitték a csűrbe a néhány kévét,
Kévéknek a fejiket esszerakták, akkor
Krisztus Urunk vett egy gyufát,
meggyújtotta. Az kék lángon úgy
látszott, mintha égett volna, pedig egy szál
sem égett el, hanem a kék láng
elválasztotta, errefelé ment a szalma,
másik felé a pelyva, harmadik felé a szem.

17. Menjünk, Péter, kérjünk egy kicsi édes ordát,
vaj sajtot, hát hiszen mi adtuk a vagyont neki.
- Tessék, bácsika, kóstolják meg, nekünk elég van.
Csak édesapám rosszféle, nem ad senkinek.

18. Elbúcsúztak, s elmentek. Mikor jó
messze mentek volna, azt mondja
Krisztus Urunk Szent Péternek :
- Péter, mit látsz?

19. Jaj, uram teremtőm, a nagygazda
juhostól kővé vált. Csak az a kicsi
gyermek, aki nekünk adta a költséget,
egy kicsi báránnyal élnek ketten.
- No látod, Péter, ott es megmutattam,
hogy adtam, s el es vettem, mert nem
tartotta meg, amit parancsoltam.
Mondta Szent Péter :
- Uram teremtőm, hátha az apát
elvetted, akkor vedd el ezt a kicsi
gyermeket es. Hát ez immár apa nélkül
hogy él meg?
- Hadd el, Péter, az Istennek gondja van
arra a kicsikére.

20. Aztán mentek ők oda, akinek az asszonyt
vitték volt. Hát a szegény legény es szép
nagy kőházat építtetett, szép lakást.
Odamentek, s kértek szállást. Azt mondta
az ember :
— Szüveskedjenek béhúzódni.

21. Akkor a feleségével esszenéztek,
Egyik ment pincébe borért, a másik
a szekrényből vett elő jó falatozni
valót.
Asztal mellé ültették, s jól
megvendégelték. .

22. Ekkor mondta Krisztus urunk a szegény embernek:
- No látod, te megtartottad, amit hátrahagytam
volt. Én vagyok az, aki neked hoztam ezt az
asszonyt.
Bátyáidnak es vagyont adtam, de nem tartották
meg amit parancsoltam, ezért el is vettem.
Tűtöket pedig most még megáldlak, éljetek
boldogul, Istennek dicséretére.
Még máig is élnek,
ha meg nem haltak.

23. Készítette: Máxem Zalán
V.C. osztályos tanuló