2. A fodros káposztagomba (Sparassis
crispa) Egész Európában elterjedt, a
fenyvesekben terem, mert az erdeifenyő
parazitája, annak gyökerén élősködik.
Feltűnően nagy testű gomba, átmérője
elérheti akár a fél métert is. Színe
halvány krémszínű, termőrétege
szalagszerűen tagolt, a lebenyeinek
ellaposodó vége barnás árnyalatú. Csak
a fiatal, még krémszínű, törékeny
példányai ehetők, mert később a
termőrétege megkeményedik, és keserű
lesz.
Rendszertani besorolás
Ország:
Gombák (Fungi)
Törzs:
Bazídiumos gombák
(Basidiomycota)
Osztály:
Himeniális termőtestűek
(Hymenomycotina)
Rend:
Taplóalakúak (Polyporales)
Család:
Káposztagombafélék
(Sparassidaceae)
Nemzetség: Sparassis
Tudományos név
Sparassis crispa
(Wulfen, 1838)
NÖVÉNYEK
Fodros káposztagomba
3. Levéltelen bajuszvirág
Epipogium v. Epipogeum Gmel.), a kosborfélék géniusza két fajjal
az óvilág mérsékelt és meleg tájain található. Gyökértelen,
televénylakos; tőkéje nagyon ágas, tarackos, gyenge pikkelyek
fedik. Szára fehéres áttetsző. Magrejtője nem sodort, azért
ajakszirma a felfúvódott sarkantyújával együtt felfelé néz, a többi öt
szirom (mely különben a kosborfélék felső részét alkotja), szakáll
módjára csüng, tehát inkább szakállvirág A hegyi és havasalji
régióban, fagyökerekben élősködik, de általában ritka. Levéltelen
és színtelen növényke, szárát hüvelyező pikkelyek borítják. Leple
sárga, sarkantyúja pedig hússzínű.
4. Mocsári nőszőfű
A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) a
kosborfélék családjába (Orchidaceae)
tartozó védett növény. Hosszú, kúszó
gyöktörzsű, kissé szögletes, felül rövid
szárú, 30–50 cm magas évelő növény.
Alsó levelei széles lándzsásak, tövükön a
legszélesebbek, a felsők fokozatosan
keskenyedők, méretük is csökken. A
virágzat laza fürt, többé-kevésbé egy
oldalra néző, bókoló virágokkal. A külső
lepellevelek pirosas erezetűek, a belsők
fehérek, rózsaszín tövűek. A mézajak
fehér, csúcsi része pajzs alakú, hullámos
csipkés szélű piros erű, nektárt termelő tövi
részéhez keskeny „nyakkal” csatlakozik.
Élőhelye: Lápok, láprétek, 1300 m-ig.
Elterjedése:Közép- és Észak-Európa,
Észak-Skandinávia kivételével, DélEurópa, Olaszország középső részéig.
Hazánkban veszélyeztetett, védett faj.
Virágzás:Június-augusztus
Rendszertani besorolás
Ország:
Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály:
Egyszikűek (Liiopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család:
Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád:
Epidendroideae
Nemzetség:
Epipactis
Faj: E. palustris
Tudományos név
Epipactis palustris
(L.) Crantz (1769)
5. Tárnics
A növény közismert kék virága az Alpok
szimbóluma.
A valaha elterjedt tárnics nagyon ritka növénnyé
vált, élőhelyén most már szigorúan védett.
A tárnics a sziklakertek klasszikus lakója.
Tipikus hegyvidéki növény lévén jelentős
szerepet tölt be a "természetes" kertekben. Az
alacsony növésű, párnás egyedek kövek és
sziklák között csinos szőnyeget alkotva
terjednek. A talajnedvesség legyen olyan
alacsony, amennyire csak lehet.
A különleges, harangalakú virágok melyeknek
színe kék, májustól késő őszig virágoznak.
6. CSORBA FŰZ.
SALIX RETUSU L. – (SALIX KITAIBELIANA WILLD. – TERM. R:: FŰZFAFÉLÉK.
SALICACEAE.) – CSERJE. 8–25 CM. SZÁRA LECSEPÜLT, ALIG FELEMELKEDŐ.
LEVELE VISSZÁS TOJÁSDAD, GYAKRAN KISSÉ KICSIPETT; DE LEHET
HOSSZÚKÁS IS ÉS AKKOR ALAPJA RENDESEN ÉKFORMÁN KESKENYEDIK.
MINDKÉT LAPJÁN ÉLÉNK ZÖLD; ÉP, VAGY TÖVÉN MIRIGYESEN PILLÁS. BARKÁJA
LAZA VIRÁGÚ, RÖVID KOCSÁNYÚ. TEREM HAZÁNK HAVASAINAK TÖRMELÉKES,
FÜVES HELYEIN.
7. A NÖVÉNY 5–25 CM MAGAS, TŐLEVELEI 1–
10 CM HOSSZÚAK, 0,2-0,3 CM SZÉLESEK,
FONÁKUK FEHÉREN LISZTES, INNEN KAPTA
A NÖVÉNY A NEVÉT. VIRÁGAI KICSIK, A
PÁRTA CSÖVE LEGFELJEBB MÉG EGYSZER
AKKORA, MINT A CSÉSZE. A DÚS ERNYŐT
ALKOTÓ VIRÁGOK SZÍNE A CIKLÁMEN
LILÁTÓL A VÖRÖSESLILÁIG VÁLTOZHAT. A
PÁRTA ÖTTAGÚ, CIMPÁI KICSÍPETTEK,
TORKA SÁRGA. A CSÉSZELEVELEK ZÖLDEK,
3–6 MM HOSSZÚAK. TERMÉSE 5–9 MM
HOSSZÚ TOK. APRÓ MAGVAI JÓ
CSÍRÁZÓKÉPESSÉGŰEK. ÁPRILISJÚLIUSBAN VIRÁGZIK. SZUBARKTIKUSALPIN JELLEGŰ CIRKUMPOLÁRIS FAJ. ÜDE
ÉS NEDVES, MESZES, TŐZEGES
LÁPRÉTEKEN FORDUL ELŐ MAXIMUM 3000
MÉTERES MAGASSÁGIG (ALPOK,
KÁRPÁTOK).
A FEHÉR IBOLYA (VIOLA ALBA) A LEGÚJABB
RENDSZEREZÉSEK SZERINT A
MALPIGHIALES RENDBE ÉS A IBOLYAFÉLÉK
(VIOLACEAE) NÖVÉNYCSALÁDJÁBA
TARTOZÓ FAJ. VIRÁGA TÖBBNYIRE FEHÉR,
DE IBOLYASZÍNŰ VÁLTOZATA IS VAN.
TERMÉSE TOK. MEZOFIL, LOMBERDEI FAJ.
FŐKÉPP A SZÁRAZ TÖLGYESEK (MECSEKI
MÉSZKEDVELŐ OLASZ TÖLGYES)
ALJNÖVÉNYZETÉBEN NŐ, DE GYAKORI A
SZÁRAZ ÉS FÉLSZÁRAZ SZIKLAI ÉS PUSZTAI
GYEPEKBENNYÁRI LEVELEI ÁTTELELNEK.
MÁRCIUSTÓL MÁJUSIG VIRÁGZIK; A BARNA
AVARBAN FELTŰNŐ A FEHÉR VIRÁG.
MAGVAIT A HANGYÁK TERJESZTIK.
Fehér ibolya
Lisztes kankalin
8. LASSAN NÖVŐ, DE IGEN HOSSZÚ ÉLETŰ
NÖVÉNY, PÉLDÁNYAI 500–1000, EGYES
ESETEKBEN AKÁR 2000 ÉVET IS
MEGÉRNEK. KÖZEPES HŐIGÉNYŰ,
ÁRNYÉKTŰRŐ NÖVÉNY. FÁJA
VÖRÖSESBARNA, IGEN KEMÉNY, TÖMÖR. A
NYESÉST JÓL BÍRJA, ÍGY PARKOKBAN,
KERTEKBEN SZÉP FORMÁK HOZHATÓK KI
BELŐLE – TÖBB MINT 200 TERMESZTETT
VÁLTOZATA ISMERT.
EREDETI ÉLŐHELYÉN VÉGVESZÉLYBEN
LÉVŐ NÖVÉNY
LASSAN NŐ, ÁM IGEN MAGAS KORT
MEGÉRHET, AZ EDDIG MÉRT LEGNAGYOBB
TÖRZSÁTMÉRŐVEL, 4 MÉTERREL
RENDELKEZŐ PÉLDÁNY VALÓSZÍNŰLEG
2000 ÉVES IS LEHET. ÁLLÍTÓLAGOSAN
5000–9500 ÉVES FÁK IS LÉTEZNEK. A
KÖZÖNSÉGES TISZAFA A LEGHOSSZABB
ÉLETŰ EURÓPAI NÖVÉNYFAJ. A
MAGKÖPENYT KIVÉVE A FA MINDEN RÉSZE
MÉRGEZŐ.
KÖZÖNSÉGES TISZAFA
9. A LEVELEK 3-SZOROSAN SZÁRNYALTAK, A LEVÉL LEMEZ SÖTÉTZÖLD, FÉNYES,
ÁTTELELŐ, 10-30 CM HOSSZÚ, RENDSZERINT HÁROMSZÖG ALAKÚ, A LEVÉLNYÉL BARNÁS,
SOKSZOR HOSSZABB A LEMEZNÉL. AZ ELSŐRENDŰ SZÁRNYAK LÁNDZSÁSAK VAGY
ELLIPTIKUSAK, KIHEGYEZETTEK, A MÁSODRENDŰEK ÉK ALAKBAN ELKESKENYEDŐK,
CSÚCSUK LEKEREKÍTETT, FOGAS SZÉLŰEK. A SZÓRUSZOK GYAKRAN AZ EGÉSZ LEVÉL
FONÁKOT BEBORÍTJÁK.
SPÓRASZÓRÁS:
JÚLIUS-SZEPTEMBER.
MÉRET:
10-30CM
ÉLŐHELY:
MÉSZKERÜLŐ ERDŐKBEN, SZIKLAGYEPEKBEN.
Fekete fodorka
10. ZÖLDES SARKVIRÁG
A sarkvirág fajok a kevésbé feltűnő
kosborok közé tartoznak, halvány színű,
laza virágfürtjeiket nem könnyű észrevenni
az erdők árnyas, napfény pontozta talaján.
A vékony, felálló szár finoman bordázott.
Két vagy három tőlevele van, ezek nagyok,
tojásdadok, ép szélűek, fényes sötétzöldek.
A szárlevelek jóval kisebbek, lándzsa
alakúak, ülők. A sárgás vagy zöldes fehér
virágok laza fürtöt alkotnak a szár végén. A
mézajak osztatlan, keskeny-szálas. Az két
oldalsó lepel kissé csavartak, szétállóak, a
többi lepel lazán összeborul, sisakszerűen.
A kétlevelű sarkvirágtól egy bélyeg alapján
lehet jól elkülöníteni: a sarkantyú vége nem
hegyes, cérnaszerű, hanem kiszélesedik.
Termése tok, mely több tízezer,
lisztfinomságú magot rejt. Május és június
hónapban virágzik idősebb, napos talajú
tölgyesekben, erdei tisztásokon, ritkán
réteken is találkozhatunk vele.
11. A zöldike ujjaskosbor, zöldike vagy
hegyi zöldike a kosborfélék
családjába tartozó növényfaj. Más
Dactylorhiza fajokkal könnyen
hibridizálódik.
Rendszertani besorolás
Ország:
Növények (Plantae)
Törzs:
Zárvatermők
(Magnoliophyta)
Osztály:
Egyszikűek (Liiopsida)
Rend:
Spárgavirágúak
(Asparagales)
Család:
Kosborfélék
(Orchidaceae)
Alcsalád: Kosborformák
(Orchidoideae)
Nemzetség:
Dactylorhiza
Faj:
D. viridis
Tudományos név
Dactylorhiza viridis
ZÖLDIKE
12. EURÓPAI KAKASMANDIKÓ
KÁRPÁTALAI ÁRVALÁNYHAJ
. Erythronium dens-canis L.
Megtalálható Kárpátalja 200 – 1500 m
tengerszint feletti lomblevelű
erdeiben.
Védett a Kárpáti bioszféra
Ковиль закарпатский
Rezervátum területen és a Kárpáti
Stipa transcarpatica Kloko
Nemzeti parkban
Megtalálható a Nagyszőlős melletti
Fekete hegyen.
13. A HEGYI ÁRNIKA MÉSZKERÜLŐ FAJ, HEGYI RÉTEKEN, ERDŐSZÉLEKEN, SZŐRFŰGYEPEKBEN NŐ. TÖBBNYÁRI NÖVÉNY, MAGASSÁGA 30–60 CM, GYÖKTÖRZZSEL
TENYÉSZIK. AZ ALSÓBB LEVELEK 5–15 CM HOSSZÚAK, 2–5 CM SZÉLESEK,
VISSZÁS-TOJÁSDAD ALAKÚAK ÉS TŐLEVÉLRÓZSÁT ALKOTNAK. A FELSŐBB
SZÁRLEVELEK ÜLŐK, A SZÁRON ÁTELLENESEN HELYEZKEDNEK EL,
HOSSZÚKÁS-LÁNDZSÁS VAGY ELLIPTIKUS ALAKÚAK, TOMPÁK, KISSÉ HÚSOSAK,
CSAKNEM KOPASZAK, ÉPEK, SZÉLÜK TÖBBNYIRE ÉP VAGY RITKÁN KISSÉ
FOGAZOTT. A SZÁRON FEJLŐDŐ, ÖSSZESSÉGÉBEN SÁRGA–NARANCSSÁRGA
SZÍNŰ, 1–5 FÉSZEKVIRÁGZAT MÁJUSTÓL JÚLIUSIG VIRÍT, AZ ESETLEGES
MÁSODVIRÁGZÁS AUGUSZTUSIG ELTART. A NÖVÉNY ARNICINT,
SZESZKVITERPÉN-LAKTONOKAT (HELENALINT, DIHIDROHELENALINT),
FLAVONOIDOKAT, ILLÓOLAJAT, CSERZŐSAVAT TARTALMAZ. VADON NÖVŐ
PÉLDÁNYAINAK GYŰJTÉSE TILOS, MERT VÉDETT!
Hegyi árnika
14. PÁFRÁNYOK KÖZÉ TARTOZIK. TÁPANYAGBAN
GAZDAG, LASSÚ FOLYÁSÚ VAGY ÁLLÓ
VIZEKBEN FORDUL ELŐ, A TISZÁN ÉS
MELLÉKFOLYÓIN, MOROTVÁKBAN,
HOLTÁGAKBAN, AHOL A VÍZ HAMAR
FELMELEGSZIK. A VÍZ FELSZÍNÉN ÚSZIK. A
LEVÉL ÖSSZETETTNEK TŰNIK, EZ AZONBAN
TULAJDONKÉPPEN A GYÖKTÖRZS, MELYEK
HÁROM LEVÉLKE FEJLŐDIK, EBBŐL KETTŐ VAN
A VÍZ SZÍNE FELETT, EZEK KEREKDED, ÉP
SZÉLŰEK, FELÜLETÉN PAPILLÁKKAL, MELYEK
MEGAKADÁLYOZZÁK, HOGY VIZES LEGYEN, ÉS
ELROHADJON. A HARMADIK LEVÉLKE
MÓDOSULT, GYÖKÉRSZERŰ, A VÍZ ALATT
TALÁLHATÓ. VIRÁGA ÉS TERMÉSE NINCS,
SPÓRÁVAL SZAPORODIK. VÉDETT FAJ.
Virágos szakállzuzmó
A virágos szakállzuzmó Európa hegységein gyakori.
A telep hengeres, fonal alakú, sima vagy kissé
érdes, sárgászöld-szürkészöld színű, villásan,
tömötten elágazó, bokorszerű, ágai mintegy 1
milliméter vastagok, alapi részük gyakran
kiterjedten feketés, szorédiumai és izidiumcsoportjai (ivartalan szaporodási szervek)
nincsenek, a főágakat gyakran sűrűn álló, hengeres
papillák borítják. Fibrillumok (többnyire egyenlő
méretű, igen rövid oldalágak) rendszerint nagy
számban találhatók, és a telep ágait nagyrészt
takarják. A felső kéreg kristályos usninsavlerakódásokat tartalmaz; a bélréteg pókhálószerűen
vékony; a központi ág erőteljes, a főágak csaknem
mindegyike korong alakú apotéciumban (a zuzmó
termőteste) végződik. A 3-10 milliméter széles
apotéciumok karimája gazdagon pillás. A virágos
szakállzuzmó a hegyvidéki övezetben, ködösebb
helyeken, tűlevelű fák kérgére és öreg
faszerkezetekre telepedve él.
15. POMPÁS KOSBOR
Az pompás kosbor (tudományos nevén: Orchis laxiflora subsp. elegans) az orchideafélék vagy
kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó védett növény. 30-70 cm magas, erőteljes
növekedésű faj. A szár vastag, gyengén barázdált, leveles. A levelek hosszúkás-lándzsásak,
tövüktől a csúcsukig lassan keskenyedők, 20-25 cm hosszúak és 1,5-2,5 cm szélesek. A
virágzat hosszú (15-20 cm), sokvirágú, viszonylag tömött fürt. A virágok nagyok (15-20 mm),
sötétvörösek vagy lilák. A mézajak tojásdad, ép vagy alig karéjos, a középső karéj az oldalsókkal
egyenlő; a tövén világos rózsaszín vagy fehéres folt látható. A sarkantyú egyenes, bő, tompa
végű, és a magházzal megközelítőleg azonos méretű.
Előfordulása: Inkább mészkerülő; nedves kaszálók, láprétek, magasok, nádasok faja.
Virágzása: Május vége - júniusban virágzik.
16. MOCSÁRI KARDVIRÁG
Jellemző élőhelyei a láp- és üde
sztyepprétek. A mocsári kardvirág 30-50(90) cm magas évelő, hagymagumós
növény. A Magyarországon szintén
előforduló réti kardvirágnál (Gladiolus
imbricatus L.) rendszerint kisebb termetű,
kevesebb virágú és korábban (júniusjúlius) nyíló. A levelek 0,8-1,5 cm
szélesek, szálasak, hosszan hegyesedő
csúcsban végződnek, számuk 4-5.
Virágai bíborpirosak, tölcséres alakúak,
3–4 cm nagyságúak, amelyek a szár
csúcsán 2-10-esével laza egy oldalra
néző füzért alkotnak. A virág mellett álló
hosszabbik buroklevél hosszabb a lepel
felénél. Az alsó állású lepellevelei
hosszanti fehér sávval tarkítottak.
Termése lekerekített végű, tompa
visszás-tojásdad alakú tok, amely a
legnagyobb szélességénél közel kétszer
hosszabb.
17.
Colchicum autumnale L.
Megtalálható a Kárpátok
alacsonyhegységi
övezetének rétein.
Védett a Kárpáti
Bioszféra Rezervátum
területén a Kárpáti,
Ungi Nemzeti parkokban.
ŐSZI KIKERCS (ŐSZIKE)
18. ERDEI HOLDVIOLA
Lunaria rediviva L.
Megtalálható Kárpátalja lomblevelű
erdeiban és a kivágott
erdőterületeken.
Védett a Kárpáti Bioszféra
Rezervátum területén, a Kárpáti és
Ungi Nemzeti parkokban.
19. Európai nyérc
ÁLLATOK
Az európai nyérc (Mustela lutreola) az
emlősök osztályának a ragadozók
(Carnivora) rendjébe és a menyétfélék
(Mustelidae) családjába tartozó faj. Az
európai nyérc Észtországban,
Oroszországban, Ukrajnában,
Spanyolországban, Franciaországban és
Romániában él. Az európai nyérc állományai
rendkívül megfogyatkoztak, mondhatni, hogy
napjaink legveszélyeztetettebb
menyétféléjéről van szó. Testhossza a
farkával együtt 35-58 centiméter, testtömege:
nagyjából 1 kilogramm. Törzse megnyúlt,
karcsú; lábai rövidek, köztük az ujjakat
úszóhártya köti össze. Bundája egyöntetűen
barna színezetű, a tarkójától a farkáig
sötétebb árnyalatú, mint az oldalakon. A test
alsó fele szürkésbarnába átmenő. Torokfoltja
kicsi, világos sárga vagy fehéres. Felső ajka
elől, alsó ajka pedig egészében fehér. Főleg
a vizes élőhelyekhez kötődik, a tavak, folyók,
patakok szakadékos partjait, nádasait, a
partok sűrű növényzetét szereti. Tápláléka
főleg kisebb halakból áll, de elfogyasztja a
békákat is és a folyami rákot, valamint a
kisebb vízimadarakat.
20. AZ ANTARKTISZON KÍVÜL MINDEN FÖLDRÉSZEN MEGTALÁLHATÓ. A
NYÍLT TEREPEKEN, ILLETVE ERDŐSZÉLI TERÜLETEKEN SZERET
VADÁSZNI. TESTHOSSZA 33-35 CENTIMÉTER, SZÁRNYAINAK
FESZTÁVOLSÁGA 85-93 CENTIMÉTER, TESTTÖMEGE 240-350 GRAMM. A
SZÍV ALAKÚ ARCFÁTYOL A GYÖNGYBAGOLYFÉLÉK CSALÁDJÁNAK
JELLEGZETES VONÁSA. KÖZEPES TERMETŰ, KARCSÚ TESTŰ, HOSSZÚ
SZÁRNYÚ ÉS LÁBÚ BAGOLY. SZÍV ALAKÚ ARCA VILÁGOS, SZEME SÖTÉT.
RÖPTE EMLÉKEZTET AZ ERDEI FÜLESBAGOLYÉRA, LASSÚ, CSAPONGÓ
ÉS ELEGÁNS. RÖPTÉBEN HOSSZÚ NYAKÚNAK, RÖVID FARKÚNAK
LÁTSZIK, LÁBÁT SZITÁLÁS KÖZBEN GYAKRAN LELÓGATJA. TOLLAZATA
JELLEMZŐEN NAGYON VILÁGOS. ÉJSZAKA AKTÍV RAGADOZÓMADÁR,
SZINTE HANGTALANUL REPÜL. AZ EMBER ÁLTAL MEGMUNKÁLT FÖLDEK
JÓ VADÁSZTERÜLETET JELENTENEK SZÁMÁRA ÉS ELŐSZERETETTEL
FOGYASZTJA A KÁRTÉKONY RÁGCSÁLÓKAT. SZÉLES
ZSÁKMÁNYREPERTOÁRRAL RENDELKEZIK, FOGYASZT RÁGCSÁLÓKAT,
CICKÁNYOKAT, MADARAKAT, SŐT RITKÁN DENEVÉRT ÉS KÉTÉLTŰEKET
IS.
Gyöngybagoly
21. UHU
Európában és Ázsiában él. Kerüli
az emberi településeket, a
nehezen megközelíthető, sziklás,
szakadékokkal szabdalt
területeket kedveli, amelyeket
elszórt fák borítanak. A
legnagyobb bagolyfajok egyike,
magassága 65 centiméter,
szárnyfesztávolsága 160
centiméter, farkhossza 26
centiméter. A tojó nagyobb és
nehezebb, mint a hím, tömege
1800-4500 gramm között van.
Háta rozsdabarna, feketés
vonalkákkal, hasi része sárgás,
hullámos barna rajzokkal. Tollfülei
jól láthatók. Lábai tollasak,
szárnyai nem érnek a farka
végéig. Horgas csőre van, amivel
könnyen tudja tépni a zsákmányát
. Magányosan élnek, csak a
költési időszakban állnak össze.
Rendkívül érzékenyek élőhelyük,
környezetük változásaira.
22. Vidra
Az európai vidra, vagy gyakran csak röviden vidra (Lutra
lutra) részben vízben élő ragadozó emlősállat. A szabad
természetben ritkán lehet látni, mert a Kárpátmedencében szinte kizárólag éjszakai életet él. Az ujjai
közötti úszóhártyák és áramvonalas teste egyaránt a
gyors úszást segíti elő. Testtömege: 3-14 kg. Testhossza:
46-82 cm. Általában az édesvizek környékén él, NyugatEurópában és Skandináviában a tengeröblökben, DélDélkelet-Ázsiában a mangrove-mocsarakban, a
bizonytalan helyzetű közel-keleti állomány (fél)sós
mocsarakban is megtalálható. Magányosan él. A párzási
időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem
alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga
ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik
vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. A kotorék
bejárata a víz alatt is nyílhat, de ez a vélekedésekkel
ellentétben nem általános.
Tápláléka változatos lehet, de döntően halakból, emellett
kétéltűekből, rákokból, esetleg pézsmapocokból és egyéb
rágcsálókból, olykor gerinctelen állatokból - kagyló,
nagyobb, vízben élő rovarok, rovarlárvák - áll. Az
elfogyasztott halak mérete, faja adott vízterülettől függ,
de általában a kisebb, úszás közben könnyen
elfogyasztható, tömeges fajokat zsákmányolja.
Esetenként jóllakottan, játékból is halászik.
Idejének csak kis részét tölti a vízben vadászattal és
játékkal, döntő részben - a többi emlős ragadozóhoz
hasonlóan - a vízparton, vackában pihen, alszik.
23. KELET-EURÓPÁBAN ÉS KÖZÉP-ÁZSIÁBAN
KÖLT, ŐSSZEL DÉLRE VONUL, ELJUT
AFRIKÁBA, INDIÁBA ÉS AUSZTRÁLIÁBA IS.
AZ ÁZSIAI SZTYEPPTAVAK , MOCSARAK
LAKÓJA. ÁTLAGOS TESTHOSSZA 22-24
CENTIMÉTER, SZÁRNYFESZTÁVOLSÁGA 5559 CENTIMÉTERES, TESTTÖMEGE 50-85
GRAMM. KARCSÚ, HOSSZÚLÁBÚ FAJTA.
CSŐRE VÉKONY ÉS EGYENES. SZÁRNYAI
SÖTÉTEK, HOMLOKA ÉS A TORKA FEHÉR.
LÁBAI OLAJZÖLDEK. NYUGALMI
TOLLRUHÁJA VILÁGOSABB. A
VÍZFELSZÍNRŐL SZEDEGETI
VÍZIROVAROKBÓL ÉS FÉRGEKBŐL ÁLLÓ
TÁPLÁLÉKÁT. A HÍMEK NÁSZREPÜLÉSSEL
CSÁBÍTJÁK A TOJÓKAT. TAVAK, MOCSARAK
PARTJÁN AZ ALACSONY FŰBE RAKJA
FÉSZKÉT. A FÉSZKELÉSI IDŐSZAK MÁJUS
KÖZEPÉTŐL JÚNIUS DEREKÁIG TART.
FÉSZEKALJA 3-4 TOJÁSBÓL ÁLL.
Tavi cankó
RÉTISAS
Igen sokféle élőhelyen előfordul, de
táplálkozása miatt elsősorban a vizes
területek (tengerpartok, folyók, tavak
vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit.
Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket,
a tengerparton pedig a magasabb
sziklapárkányokat. A fiatalok sötétbarna
színűek és farkuk, a csőrük sötét színű,
az idősebbeknél a csőr sárga színű, míg
a farkuk fehér színű és sokkal világosabb
a tolluk. Testmagassága 76-92
centiméter, szárnyainak fesztávolsága
193-244 centiméter. A hím 3100-5400
gramm, a tojó 3700-6900 gramm súlyú.
Elsősorban halakat, ezenkívül madarakat,
hüllőket és kisebb emlősöket esznek.
Viselkedésükre fiókakorukban a
káinizmus jellemző.
24. KÉK FADONGÓ
Kb 20 mm-es, méh szerű hártyásszárnyú.
Acélkék ibolyás árnyalattal csillogó
szárnyai is jól megkülönböztetik a többi
bundás méh-től. Általában áttelel és ha a
tavaszi napsugár a szunnyadó
rovarvilágot ismét életre kelti, a dongók
is előbújnak rejtekeikből és éles
zümmögés közben röpdösik körül a
virágzó fűzfákat. Korhadt fatörzsekben,
fabódék kiszáradt oldalfalában, régi
villanyoszlopokban kaparja ki függőleges
járatait.
25. Farkasalmalepke
A HÍMEK SZÁRNYHOSSZA 2,6 CM, A NŐSTÉNYEKÉ
VALAMIVEL NAGYOBB, EGYÉBKÉNT TELJESEN
EGYFORMÁK. TESTE FEKETE, POTROHA
SZELVÉNYEIN NARANCSSÁRGA OLDALPÖTTYÖK
LÁTHATÓK. JELLEGZETES RAJZOLATA ÉS
SZÁRNYFORMÁJA ALAPJÁN KÖNNYŰ FELISMERNI,
MÁS HAZAI FAJJAL NEM TÉVESZTHETŐ ÖSSZE.
ALAPSZÍNE SÁRGA, FEKETE RAJZOLATTAL, A
HÁTULSÓ SZÁRNYAKON PIROS
SZEGÉLYPONTOKKAL. MELEG ÉS SZÁRAZ
VIDÉKEK, FŐKÉNT FELHAGYOTT SZŐLŐK,
GYÜMÖLCSÖSÖK 1000 M MAGASSÁGIG. A KÁRPÁTMEDENCE BELSEJÉBEN GYAKORI, DE A
HEGYVIDÉKEN SZÓRVÁNYOS ÉS RITKA. EGYETLEN
NEMZEDÉKE A HÚSVÉTI IDŐSZAKBAN, ÁPRILISMÁJUSBAN REPÜL. A LEPKE A HERNYÓ
TÁPNÖVÉNYEIRŐL KAPTA NEVÉT, MIVEL MINDIG
ANNAK KÖZELÉBEN FORDUL ELŐ. HERNYÓJA
KIZÁRÓLAG A FARKASALMAFÉLÉK
(ARISOLOCHIACEAE) LEVELEIT FOGYASZTJA. A
NYUGATI ORSZÁGOKBAN A FARKASALMALEPKE AZ
UTÓBBI IDŐKBEN IGEN MEGRITKULT, EZÉRT
FOKOZOTT VÉDELMET IGÉNYEL.
26. Hermelin
FEJÉNEK ÉS TÖRZSÉNEK HOSSZA ÉLŐHELYÉTŐL ÉS
NEMTŐL FÜGG: EURÓPÁBAN 20-33 CENTIMÉTER,
ÉSZAK-AMERIKÁBAN ELÉRI A 44 CENTIMÉTERT. A
HÍMEK AKÁR KÉTSZER AKKORÁK IS LEHETNEK, MINT
A NŐSTÉNYEK. FARKA 8-12 CENTIMÉTER HOSSZÚ,
TESTTÖMEGE 70-245, NÉHA 440 GRAMM IS LEHET.
TESTE IGEN KARCSÚ ÉS NYÚLÁNK.
ÁLTALÁNOSSÁGBAN ELMONDHATÓ, HOGY A NEDVES
ÉLŐHELYEKET KEDVELI. LEGINKÁBB A NYÍLT
TERÜLETEK, ÍGY A MEZŐK, RÉTEK, FOLYÓ- ÉS
TÓPARTOK LAKÓJA. ELŐFORDUL SZÁNTÓFÖLDEKEN
IS, AHOL MINDIG SOK RÁGCSÁLÓRA SZÁMÍTHAT. A
HEGYVIDÉKEKEN 3400 MÉTER MAGASRA HATOL FEL.
A ZÁRT ERDŐSÉGEKET KERÜLI.
OBLIGÁT RAGADOZÓ: ELSŐSORBAN KISEBB
RÁGCSÁLÓKAT, MADARAKAT FOGYASZT; JOBB HÍJÁN
A ROVAROKRA, LÁRVÁKRA, VAGY AKÁR A
DÖGEVÉSRE IS RÁFANYALODHAT.
TECHNIKÁS, ÜGYES VADÁSZ. GYORSASÁGÁNAK
KÖSZÖNHETŐEN NÁLA NAGYOBB ÁLLATOKAT IS
ZSÁKMÁNYOLHAT.
KÖZELI ROKONÁHOZ, A MENYÉTHEZ HASONLÓAN A
HERMELIN IS ÉRT HOZZÁ, HOGY KÉNYELMESSÉ
TEGYE TANYÁJÁT. FÖLDI LYUKAKBAN, VAKOND- ÉS
HÖRCSÖGTANYÁKON, SZIKLAHASADÉKOKBAN,
FALREPEDÉSEKBEN, KŐRAKÁSOK ALATT, FÁK
ODVÁBAN, LAKATLAN ÉPÜLETEKBEN ÉS SZÁZ MÁS
EFFÉLE BÚVÓHELYEN ÜTI FEL TANYÁJÁT.
A NAPPALT RENDSZERINT ÁTALUSSZA, ÉS
ALKONYATKOR INDUL PORTYÁRA, DE HA ÉHES,
FÉNYES NAPPAL, AZ EMBEREK SZEME LÁTTÁRA IS
27.
VADMACSKA
A vadmacska (Felis silvestris) a ragadozók rendjébe,
azon belül a macskafélék családjába tartozó faj.
Kisméretű ragadozó, amely Európában, Ázsia nyugati
részén és Afrikában honos. Kisemlősökkel,
madarakkal és hasonló méretű más élőlényekkel (pl.
halakkal, hüllőkkel, ízeltlábúakkal) táplálkozik. Főleg a
nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőségeket kedveli.
vagy erősebben "hangsúlyozott" fekete
harántcsíkokkal. Hosszuk (farokkal) 80 és 110 cm
közötti, súlyuk évszakonként és nemenként
különböző, általában 4 és 6 kilogramm között mozog.
Az afrikai alfajok valamivel kisebbek és világosabb
szürkésbarnák. A vadmacskák különösen félénk,
óvatos állatok. Általában elkerülik az emberi
lakóhelyeket. Magányosan élnek. Az európai
vadmacska (Felis silvestris silvestris) a nyugat-,
közép-, és kelet-európai erdőkben, illetve Skóciában
és Törökországban él. Külső megjelenésre sokkal
zömökebb testalkatú, mint a sivatagi macskák és a
házimacskák. Vastag, tömöttebb bundája és nagyobb
mérete - hím 5–7 kg, nőstény 4–5 kg megkülönböztető határozó bélyege. Vadászati
leírásokban ennél nagyobb kandúrokról is
beszámoltak, melyek súlya ritkán a 8 kg-ot is
meghaladta. Fő ismertetőjegye azonban az elejétől a
végéig egyformán vastag farka, melyen 5-7 fekete
gyűrű található, és a csúcsa mindig tompán végződik.
A vadmacska nem tévesztendő össze az elvadult
házimacskával. A házimacskákkal ellentétben,
leginkább alkonyatkor, éjjel és hajnalban aktívak.
28. A TAVI DENEVÉR NAGYOBB, MINT A
HOSSZÚLÁBÚ DENEVÉR. AZ ALSÓ COMB ÉS A
BŐRVITORLA CSUPASZ, A FÜLFEDŐ KICSI, A
FÜLHOSSZ FELÉNÉL IS RÖVIDEBB. HÁTI
OLDALA ÉLESEN ELÜT A VILÁGOS ALSÓ
OLDALTÓL. A TAVI DENEVÉR A VIZEK
KÖZELSÉGÉT KEDVELI. TÁPLÁLÉKA ROVAROK.
TÉLI ÁLMÁT BARLANGOKBAN ALUSSZA ÁT.
MÉG KEVÉSSÉ VIZSGÁLT FAJ.
Pisze denevér
Európában és a Kaukázusban honos,
ezen kívül előfordul Marokkóban és a
Kanári-szigeteken is. Erdős
hegyvidékek lakója, de síkságokon is
él. Testhossza 4,4–5,8 centiméter,
farokhossza 4,1–5,4 centiméter,
magassága 0,6–0,75 centiméter,
alkarhossza 3,5–4,1 centiméter és
testtömege 6–8,5 gramm. Közepes
termetű fülei rövidek és szélesek, a
fejtetőn összenőttek. Háta nagyon
sötét, hasa valamivel világosabb.
Karcsú testű, orra széles, rövid. A
fülfedő széles és hegyes, háromszög
alakú; szárnya széles. A farokcsúcs
kiáll a farokvitorlából. Kevéssé
érzékeny a fagyra, ezért nagy hidegben
is barlangbejáratoknál tartózkodik, ahol
az állatok a mennyezeten szabadon
lógnak. Már kora este vadászni indul.
Tavi denevér
29. KÖVIRIGÓ
Rigó nagyságú, mintegy 17-21
cm testhosszú madár. A
nászruhás hím jellegzetes
kék-vörös-fehér mintázatáról
könnyen felismerhető. A tojók
és a fiatalok barnás színűek,
de a hasonló kék kövirigó
tojójánál és fiataljainál
világosabbak. Száraz, délre
néző, sziklakibúvásokkal
tarkított kopár hegyoldalak
madara. Nyáron sokféle rovart
fogyaszt, de zsákmányul ejt
kisebb gyíkokat is. Ősszel
bogyókat is fogyaszt. Fészkét
sziklarepedésekbe, üregekbe
rakja, fészekalja 4-5 tojásból
áll.
30. A KONTINENSTŐL TÁVOLABB ESŐ
SZIGETEKET, MINT KORZIKA, SZARDÍNIA,
SZICÍLIA ÉS CIPRUS, AHONNAN HIÁNYZIK.
ERDŐS TERÜLETEKET KEDVEL, OLYKOR
VÁROSI PARKOKBAN IS ELŐFORDUL.
HEGYVIDÉKEN 2000 MÉTERES MAGASSÁGIG
FORDUL ELŐ. A BORZ NAGYJÁBÓL 90
CENTIMÉTER HOSSZÚ (EBBŐL 15
CENTIMÉTER A FAROK HOSSZA) ÉS 15-20
KILOGRAMM SÚLYÚ ÁLLAT. A HÍMEK
VALAMIVEL NAGYOBBAK, MINT A
NŐSTÉNYEK. SZŐRZETE IGEN JELLEGZETES
MINTÁZATÚ, HASA FEKETE, HÁTA VISZONT
EZÜSTSZÜRKE. POFÁJA FEHÉR, RAJTA AZ
ORRÁTÓL A SZEMÉN ÁT A FÜLÉIG HÚZÓDÓ
FEKETE SÁVVAL. NAPPAL SŰRŰ
ALJNÖVÉNYZETŰ ERDŐKBE VONUL VISSZA,
DE ELSŐSORBAN NYÍLTABB TERÜLETEKEN
KERESI TÁPLÁLÉKÁT. ESETENKÉNT
FELKERESI A KULTÚRTERÜLETEKET IS,
AMELY TULAJDONSÁGA MIATT KÁRTEVŐNEK
TARTJÁK. JELLEGZETES MOZGÁSÁRÓL,
HANGOS CSÖRTETÉSÉRŐL MESSZIRŐL
FELISMERHETŐ, BÁR ÓVATOSSÁGA MIATT
RITKÁN LÁTHATÓ. ALKONYAT UTÁN
AKTIVIZÁLÓDIK, A NAPPALT ÜREGÉBEN TÖLTI.
Borz
Ürge
Az ürge (Spermophilus, korábban:
Citellus) az emlősök (Mammalia)
osztályának a rágcsálók (Rodentia)
rendjébe, ezen belül a mókusfélék
(Sciuridae) családjába tartozó
nem.Növényeket eszik, főleg fűféléket
és magvakat, de kifosztja a madarak
fészkét is. Telepes állat. Kétféle
kotorékot ás: külön éjszakai és téli
búvóhelyet, és külön nappali, rövid
időre használt menedéket. Téli álmot
alszik.
31. Testhossza 62-67 centiméter, szárnyfesztávolsága
190 centiméter körüli. A hím tömege 1200-2000
gramm, a tojó 1300-2200 gramm. Hátoldala
szürkésbarna, kézevezői sötétek. Szárnya és teste
alulról fehér, mellén sötét szalag, de ez hiányozhat
is. Szeme sárga, csőre kicsi. Csak közelről ismerni
fel lábai és csőre palakék színét. Nagy feje kissé
bagolyszerű. Határozott röptű, szárnyát
mozdulatlanul tartva kering, gyakran egy helyben
lebeg (szitál). Sötét szárnycsúcsai élesen elütnek
szárnyai finoman csíkolt alsó részétől. Bár kedveli
az erdőket, vadászathoz nyílt területre van
szüksége. Főleg siklókkal táplálkozik, de időnként
gyíkokat, békákat, kisebb emlősöket és madarakat
is zsákmányol. Speciális tápláléka miatt nagy
vadászterületre van szüksége, amelyet a
levegőben vitorlázva kutat át zsákmány után. Ha
kinézett egy zsákmányállatot, a levegőben szitálva
lebeg felette. Akár 2 méteres kígyókat is
megtámad, szárnyaival csapkodva körbetáncolja
azokat, így a kígyó nem talál biztos célpontot
halálos marásához. Azután a kígyászölyv elkapja a
nyakánál, ezzel el is dőlt a harc. Többnyire egy
fakoronára repül falatozni a csőrében himbálódzó
kígyóval, a kisebb példányokat repülés közben is
megeszi. A nagyobb kígyókat a hím begyében is a
fészekhez viheti, a fióka aztán onnan húzza ki. A
kígyászölyv vonuló madár, a telet az egyenlítői
szavannákon tölti, ahol nemzetségének más fajai is
honosak.
KIGYÁSZÖLYV
32. KÁRPÁTI GŐTE
Megtalálható a Kárpátok 150-2000 m
tengerszint közötti
lomblevelű erdeinek tavai és patakjai
környékén.
Védett a Kárpáti bioszféra védett
területen és a
Kárpáti Nemzeti parkban.
33. FEKETE GÓLYA
Megtalálható Kárpátalja koros
erdeiben, mocsarak, tavak közelében
Védett a Kárpáti bioszféra védett
területen.
Szerepel a CITEC listáján.
34. FOLTOS SZALAMANDRA
Salamandra salamandra
(Linnaeus, 1758)
Megtalálható a
Kárpátok 150-1500 m
tengerszint közötti
nyirkos erdeiben
, folyó völgyekben.
Védett a Kárpáti
bioszféra védett
területen és a Kárpáti
Nemzeti parkban.
