1. Kozma Szilárd asztrológus:
Az egészség elérése a betegségek valós okának az asztrológiai felfödésével.
Az egyik horoszkóprendelőm, aki mostanig egy jósolgató asztrológustól tanult és ezért alig
meghaladható, nagy nehézségekbe ütközött a karmája megértésében, illetve a karma működése
és feloldási lehetősége logikájának a megértésében, amikor megértette a karmája és az általa
korábban – minden ide vonatkozó optimista jóslás ellenére! - elszenvedett rengeteg betegsége
közötti összefüggéseket, áthidaló megoldásként arra kért, hogy amennyiben létezik egy a
konstellációkkal és a bolygókkal analogikus kapcsolatban álló betegségekről szóló, részletesebb
tanulmányom, vagyis egy olyan, amely a bolygók által megtestesített spirituális őserőkre és a
konstellációk által megtestesített spirituális erőterekre jellemző mentalitások és személyi
tulajdonságok szerint értelmezi a különböző betegségi okokat, azt küldjem el. Nos, részben ilyen
féle tanulmány volt a jelenleginek a régi változata is, de az nem adott kellő magyarázatot és nem
tért ki részletesen minden konstellációnak a szüllötteire jellemző betegséghajlamokról.
Sajnálatos, hogy a kvantumfizika immár „klasszikusnak” számító eredményeit nem képes
tovább gondolni sem a pszichológia, sem a biológia. Ezért, az anyagi világ korlátain túl látni
képes biológiai öröklődéstan például teljes tévedésben van a betegségek és a testi elváltozások
öröklődésének a magyarázatát illetően! Még az úgynevezett veleszületett betegségek és testi
elváltozások (málformációk) sem a természeti öröklődés alapkódjainak (a géneknek, DNS-kódoknak)
a véletlenül (Tehát úgymond vak-szeszélyesen) meghibásodó és ezért téves és
hibás rendszer-szerveződésének a következtében jönnek létre! Az igazi okot sokkal mélyebb
és személyesebb helyeken kell keresni, mint a gén-kódok és a DNS-minták szeszélyes dominó-játékában!
Éspedig azon a helyen, amit a vallás ősbűnnek nevez: az ember és az emberiség ős-karmájában,
egészen pontosan: az abszolút létben történő, primordiális (ontológiai - kauzális)
zavarodottság következtében jönnek létre azok a hibás spirituális struktúrák, amelyek analogikus
(nem közvetlen, nem lineáris) kapcsolatban állnak az anyai ági női ősöknek a fizikailag és
pszichikailag ugyan nem észlelhető, de igen is rögeszmék formájában létező, szellemi zavarával,
tévképzeteivel.
Konkrétan: Az anyai ági női őseinknek a szélsőséges törekvései és ambíciói, a jogosnak
képzelt személyi sértettsége, a nyílt, vagy titkolt félelme, vagy a haragos, gyűlölködő és hosszan
neheztelő negatív lelki és szellemi állapotainak a következményeként „hibásodnak meg” az
utódoknak átadott biológiai kódok is. Az élet és a sors változási törvényeivel harmóniában
élő, azokkal nem szembeszegülő embernek és annak az utódainak tehát, nem lehet
„természetes” állapota az állandósuló, a krónikussá váló betegség, vagyis a betegeskedés és
az így élő és az élet fejlődési törvényeivel összhangban gondolkozó és képelődő édesanyák
nem hoznak a világra sem elváltozott (hibás), vagy hiányzó testrészes vagy hibás-szerves,
vagy veleszületetten beteg gyermekeket! A betegség, nem a nyílt, vagy rejtett, szélsőséges
ambíciók nélkül, huzamos szorongások és mély önámítások nélkül élő, és a személyi és az
általános emberi életfeladatait is beteljesítő embernek a „természetes sajátossága”, hanem a sors
törvényeivel titokban, vagy nyíltan szembeszegülő, azokkal szemben öncélúan, rejtetten és

2. együgyűen lázadozó édesanyáknak az utódaié. Tudom, és tisztában vagyok azzal, hogy ezt
vallásos, vagy más-idealista (Pl. szentimentális-misztikus, ezoterikus, stb.) tudattal mennyire
nehéz elfogadni! Ti., azt, hogy az, hogy a tudatlan és emiatt úgymond ártatlan, de a
képzeletükben és a gondolataikban önkéntelenül háborúzó anyai ági női ősök negatív belső
átélései miatt az utódok nyomorékon, vagy betegesen születnek, az, az egyén szempontjából,
felháborító sors igazságtalanság! Hiszen ez, amennyiben csak a részemről jövő, felelőtlen és
ellenőrizetlen (tegyük fel: hatásvadászó) állítás lenne, akkor méltán érdemelné ki az
„istenkáromlás” vádját. És ez lenne a könnyebb helyzet. Amennyiben viszont kiderül hogy
igazam van – márpedig az alábbi okfejtések során, bárki, racionálisan és logikusan gondolkozni
szerető és valóságot tisztán látni szerető személy meggyőződhet arról, hogy igazam van! – akkor
azt, vallásos és érzelgős – idealista, és misztikus gondolkozással csakis úgy lehet értelmezni,
hogy a teremtésben valamiféle gonoszság van, vagyis az Úristen maga gonosz. Mivel viszont én
nem vagyok sem istenkáromlásban gyönyörködő, hatásvadászó misztikus zseni, sem vallásosan
óvatoskodó, gyáva gondolkozó, folytatom az asztrológusi okfejtéseimet, jól megértvén azt, hogy
miért mondja Hamvas Béla, hogy minden vallás, egy - egy másfajta asztrológia misztikusan
elrontott változata. Ráadásul még a Bibliában is, amire a magukat hívőknek nevező naiv
gondolkozók annyit hivatkoznak, megtalálható az a figyelmeztetés, hogy „bűneinkért az utódok
felelnek meg harmad és negyed íziglen.
A betegség tehát, és a huzamos szenvedés, nem a világegyetemmel harmóniában élni képes
embernek az Istennel való hasonlósági állapota, amelyre a Bibliának azon mondata utal, hogy
"Az Isten megteremtette az Embert az ő képére és hasonlatosságára." Ennek a bibliai
metaforának, minden belemagyarázás nélkül, csak és csakis úgy kaphatjuk meg a racionális
magyarázatát, ha elfogadjuk az asztrológiának azon axiómáit, miszerint az ember különböző
testrészei (Fej, nyak, vállak, mellkas, stb.) az egyetemes létezésnek - egészen pontosan: a
teremtésnek és a megváltásnak - a 12 asztrológiai konstelláció által jelképezett különböző
erőtereivel és lételveivel (ősprincípiumaival) állnak analogikus összefüggésben. Például: a Kos
által jelképezett őselv, mint az egyetemes Teremtés elsődleges szükségének (Robbanás szerűen
megvilágosult szellemiségét követő, azonnali cselekvésének) a közvetlen berobbanása és a
spontán, feltételek nélküli megjelenése a létben! Természetes, hogy ez az ősi kauzális
létmozzanat, az ember fejéhez kapcsolódik egyértelműen! Egészen pontosan: az ember feje
kapcsolódik az Kos által megtestesített őskezdeti őselvhez! A Bika által megtestesített őselv
viszont, az abszolút létnek, egészen pontosan: az abszolút (Isteni) intelligenciának, az anyagi
világ megszállásának és birtokba vételének a mozzanatát, aktusát, lét-helyzetét, szellemi
állapotát, testesíti meg! Vajon meg kell-e még ezután kérdezni azt, hogy helytelen-e az
asztrológiának az a megfigyelése és e sok ezer éves empírián alapuló axiómája, ami szerint, a
szélsőségesen röghöz kötötten gondolkozó – tehát az un. hajlíthatatlan, a nyakas - embernek, az
új és új (esetleg anyagi, vagy más birtoki vesztéssel is járó) sorshelyzeteket elfogadni: lenyelni
képtelen személyeknek, mindig a nyaktájék valamely része, illetve a nyakban található szervek
valamelyike sérül, vagy betegedik meg? Nem az asztrológia erőltette tehát ezt az esetleg
önkényes elméletét az általános ember természetrajzára, mentalitására, hanem a sok ezer éves
megfigyelései alapján jutott ezekre a – materialista tudomány szemszögéből nézve

3. „hajmeresztően” irracionális – következtetésekre! Amint ahogy szintén, sok ezer éves
megfigyelések alapján, figyelték meg az asztrológusok azt is, hogy a játékos Ikrek jellegű
karmával született személyek a természetüktől fogva és általános viselkedésük szerint, kapkodó
– pörgősek, vagyis: „szelesek” és általában a tüdejük (a légzőszervük) gyenge. Meg azt, hogy a
karjaikat csép-hadaróan lengetik minden irányban, meg a vállaikat húzzák enyhén fel és előre,
amikor széles mosollyal az arcukon azt akarják a mások tudomására hozni, hogy ők aztán nem
tehetnek az égvilágon semmiről. És azt is, hogy a Rákoknak a leginkább és a legtöbbet a hasa,
illetve a gyomra fáj, és mindig a has-tájéka a legérzékenyebb. Azt, hogy az oroszlánnak a
mellkasa és főként az abban rejlő szívük az, ami a leghamarabb legyengül, vagy elromlik
teljesen, és így tovább a Szűzzel és a szaporodási és az ürítési szerveket tartalmazó Skorpiói
alsó, vagy fenéki résszel... – tovább lehet gondolni a Halakig, vagyis a lábfejekig és a talpakig,
amelyek a halaknak úgy-e, mindig erősen izzadnak, és könnyen fázósak – hidegek!
És ugyanezt az analogikus kapcsolati lételvet magyarázza az asztrológiának az, az axiómája
is, amely szerint az ember a biológiai szervezetének különböző szervei szítén egy-egy (az
asztrológiában a bolygók által megtestesített) teremtői - teremtési őserővel állnak analogikus
kapcsolatban. (Például a máj a Jupiterrel, vagyis az értéktudat, a spirituális ítélőképesség, a
tudatos különválasztási képesség és a kritika, vagyis a hierarchikus megkülönböztetési képesség
őselvével áll analogikus kapcsolatban.) A húgyhólyag, a húgyvezetékek, és főként a vesék meg
a Vénusszal állnak analogikus kapcsolatban, vagyis azzal hogy miként éljük meg a szerelmi –
szexuális kapcsolatainkat, hogyan oldjuk meg és fel lelkileg az azokkal járó problémákat. A szív,
viszont egyenesen a Nappal, vagyis azzal, hogy milyen féle személyi tudattal, miféle öntudattal –
például: túlzó önérzettel éljük-e meg a sorsproblémáinkat? Látjuk tehát, mivel azt már az újságok
által propagált útszéli horoszkópozásból is tudjuk, hogy bizonyos konstellációkkal, bizonyos,
egymástól eléggé jól megkülönböztethető magatartási formák járnak, vagyis az, hogy bizonyos
Konstellációban született személyekre, ha nem is teljes mértékben és nem is általában
mindenkire sablon-szerűen, de bizonyos, határozott – pozitív, vagy negatív - magatartási formák
jellemzőek. Azt, hogy egyes konstelláció szülöttei, teljesen más dolgokat tartanak fontosnak,
lényegesnek és számukra nézve találnak boldogítónak, mint más konstelláció szülöttei. Ahogy
igaz, hogy nem minden esetben ismerhetők fel minden egyes ember esetében ezek a kimondottan
csak és csakis a születési napjegyre vonatkozó „általános” jellemzők (És arra is mindjárt
abszolút logikus és racionális és ráadásul: asztrológiai magyarázatot fogok adni, hogy miért!),
ugyanúgy igaz és tagadhatatlan az, hogy az esetek több mint hatvanöt, sőt: hetven százalékában
ezek a születési napjegy (konstelláció) szerinti általános pszichológiai és karakterbeli jellemzők
határozottan meg találhatók egyéni szinten is.
És akkor lássuk a zárójelben tett ígéretem szerinti magyarázatot.
Nos, ez a magyarázat egyben azt a határt is jelenti, amelytől tovább lépve, menthetetlenül ki
derül, hogy a napi és heti, vagy akár havi horoszkópozások, vagyis az ostoba két vagy három
pici mondatos napjegy szerinti jóslások nem, hogy nevetségesek, de aljas átverések és
maximálisan szélhámos tettek, sőt: egyenesen gazemberi merényletek az újság- és lapolvasókkal,
valamint a rádió- és tévéhallgatókkal szemben! Természetes tehát, hogy az átlagnál kicsit is
józanabb személyek, az un. szkeptikusok, csak és csakis fölényesen gúnyolódni képesek az

4. asztrológián, amiért annak állítólag ilyen, merényletszerűen szemtelen állításai vannak, holott,
ezeket az médiában leírt és felolvasott primitíven kretén szövegeket, nem asztrológusok írják,
hanem maguk az újságírók, vagy az illető média-állomás szerkesztői. Igaz, akad még ma is, egy
két olyan szégyentelenül felelőtlen és gátlástalanul alattomos személy is, aki asztrológusnak
mondja magát, lebegtetve egy magához hasonló kóklertől szerzett asztrológusi diplomáját, és
ennek árnyékában ilyen lapos csalásokhoz folyamodik, hogy jósolgasson, mint a saját olvasóinak
az értelmi színvonalát le se hányó, cinikus újságírók. Tehát miről van szó? A napjegyünk (Az
újságolvasók „horoszkóp”- csillagzata  ), még csak felszínen is, a felszíni tulajdonságaink
szintjén is, mindössze csak egy harmadát képezheti az általános jellemzőit a személyünknek,
hiszen a napjegy mellett még ott van két nagyon erősen jellemző, más és más konstelláció
szerinti karmikus is a személyünkben! Az un. karmikus meghatározódásaink tehát (A Lilithnek
és a Sárkányfaroknak a konstellációira jellemző karakter-vonások és személyi tulajdonságok!),
ugyanakkora súllyal és jelentőséggel bírnak a személyiségünk nagyvonalú és általános
meghatározásában: materializálódásában, mint a napjegy által jelzett nyers természetünknek
szintén csak a felszínen érzékelhető része!
Nem csak az a baj tehát a napi horoszkópokkal, hogy a jóslásoknak – az asztrológiai jóslási
technikáknak és módszereknek tehát -, semmiféle tudományos, vagy metafizikai alapja nincs,
hanem első sorban az, hogy amire jósolnak, az egyáltalán nem felel meg az illető személyek
spirituális struktúrájának, még csak nagyvonalakban sem! Hiszen egy komoly asztrológiai
vizsgálatnál használt, személyi sorsképletben, nem csak a napot és a fent említett két karma-pontot
tartalmazza, hanem első sorban úgy-e, még az Ascendenset is, ami a spirituális öntudat-fejlesztési
törekvések során kicsírázó, szárba szökkenő és kiteljesedő, felnőtti spirituális
öntudatunk jellemzőit (színezetét) jelzi. Mivel a jós-asztrológusok észre vették magukat és
belátták, hogy mekkora ostobaság a napjegyre jósolni, fogták magukat és ezt a szamárságot
megtetézték még azzal, hogy az Ascendens- konstellációjára is kezdtek jóslatokat irkálni. Vagyis
olyan mag állapotban levő, potenciális spirituális struktúrákra, amelyek az átlag embereknél még
messze nincs kifejlődve. (Nekem kb. csak hét évre rá, hogy tudatos munkával kezdtem
fejleszteni, jelentek meg határozottabban és stabilizálódtak valamelyest a jellememben az
Oroszlán Ascendensnek megfelelő pozitív tulajdonságok. Az és az elején viszont nagyon
gyengén, tehát a kezdetben még nagyon ellentmondásosan „viselkedtek” bennem az
Aszcendensemre jellemző, pozitív Oroszláni jellemnek megfelelő mentalitás-formák!)
Miután megismerkedtünk az asztrológia hitelességének a problémáin keresztül azzal a
ténnyel, hogy egy ember minimum négy különálló konstellációnak az általános és többnyire
negatív alapjellemzőit hordja magában, nem beszélve a sorsképletben még ezen kívül található
minimum kilenc kombinációs lehetőségek által jelzett személyi jellemzőiről, vizsgáljuk meg,
néha konstellációk, néha a bolygók által jelzett, kauzális, spirituális, mentális és pszichológiai
jellemzőink szerint, hogy miért merészeltem azt állítani, hogy a betegségek és a balesetek, nem
csak véletlenül a semmiből, de nem is kimondottan csak külső – természeti tényezőknek a
testünkre gyakorolt hatásaként jelennek meg a szervezetünkben, és az életünkben, hanem
azoknak elsősorban belülről jövő, képzeleti, és abból következő mentalitásbeli, és végső soron
intenzíven és huzamosan átélt negatív érzelmi okai vannak!

5. Az ember betegségeit nem szabad egy, a személyes öntudattól idegen - gyermekek esetében
viszont az anyai tudattalan lelki folyamatoktól, tehát annak és azoknak a szellemi-lelki
tevékenységétől függetlenül létező -, csupán a külső környezeti hatások következtében,
véletlenszerűen beálló, külső okok és kívülről jövő ráhatások következményének tekinteni.
Olyan következménynek tehát, amiről nem tehet az illető személy, amennyiben felnőtt, és
amelyről gyermek esetében nem tehet az anya (Illetve annak a női ágon felmenő női ősei nem
tehetnek), és amely zavaros és feszült lelki és szellemi állapot következtében létrejövő betegség
kialakulásában, a felnőtt személy teljesen ártatlan lenne. Mintha a betegséget kimondottan és
kizárólag csak a külső környezet, hirtelen történő hőcsökkenésének, vagy hőemelkedésének,
vagy más szélsőséges megnyilvánulásának köszönhetnénk! Vagy mintha ugyanezt, kizárólag a
minket ártatlanul lerohanó vírusok, vagy baktériumok áldatlan hatásának köszönhetnénk! Mintha
a betegség egy, a természeti életünkkel járó, úgymond természetesen objektív és ezért,
szeszélyesen véletlenszerű, külső körülmények között beálló, „normális” létezési állapot lenne!
Vagy, mintha olyan járuléka lenne a betegségi állapot az emberi – természeti életnek mint
például a szexuális ösztönök létezése.
Ki kell jelentenünk, teljes felelősségtudatunkkal, hogy ez a fajta, látszólag nagyon is
tudományos alapállás, a gyakorlati valóság tükrében megvizsgálva, kétségbeejtően és vészes
következményekkel járóan helytelen!
A valóságos helyzetnek a tükrében, meddő szélmalom harc a betegséghez ellenségesen
viszonyulni, tehát kizárólag csak külső, fizikai védekezési eszközök bevetésével ellene harcolni,
és megelégedni a baktérium, vagy vírus-irtó „tudományos” eljárásokkal, vagy a károsult
szerveknek, vagy a végtagoknak a kioperálásával – újabban kicserélésével – a genetikai kódok
módosításával (lásd a génsebészetet). Hibás és téves tehát úgy gyógyítani tehát, ahogyan ma még
a szemellenzős és az anyagon túl a szellemi világba átlátni képtelen akadémista orvostudomány
végzi a gyógyítást. Persze, majdhogynem fölöslegesen teszi ezt, mivel a felszíni látszatok
ellenére, a betegségek szellemi okait, az un. hajszálgyökereket meg sem érinti, és ezért, a
betegséget, mint a spirituális zavarnak a megnyilvánulását, mindössze átutalja (átköltőzteti) egyik
szervből a másikba, illetve átörökíti az anyákból azok gyermekeibe.
Hiszen, ha az a hibás lelki, vagy szellemi viszonyulás marad, ami a betegséget okozta, ha a leg
finomabb szellemi struktúrákban elrejtve is, de a betegségnek is kell maradnia. Ugyanis, hiába
gyógyítja meg az orvos ember fizikai szervezetének egy részét (szervét), hogyha a betegségnek
az igazi, szellemi - spirituális oka, vagyis az illető személy hibás mentalitása, és téves valóság-látása
(ferde sors-víziója), végső soron: szellemi önámítása, érintetlen és módosítatlan, vagyis
„javítatlan” marad. Az okos orvostudomány és a gyógyszerészet mindössze a korokozók teljes
kiirtására majd a fájdalom, vagyis a szenvedés mihamarabbi megszűntetésére koncentrál, és
ennek következtében a betegségtünetek mihamarabbi eltüntetésére helyezi a hangsúlyt. –
Nagyon furcsa, hogy azok a nagyokos orvos- és biológus tudósok, csak konstatálni képesek
azt, hogy a baktériumok az embernél sokkal gyorsabban megtanulják semlegesíteni az ember
által, az ő kiirtásukra kitalált és készített „orvosságokat”, de elgondolkozni azon, hogy ez vajon
miért van így, már nem! Furcsa tehát, hogy nem jut eszükbe, az a pofonegyszerű tény, hogy ez a
káros baktériumok esetében azért van ez az erős adaptációs jelenség, mert ennek valamilyen

6. okból így kell lennie. Illetve, az, hogy a baktériumokat egyenesen az Úristen gyártja és erősíti
azok immunrendszerét a miénkkel szemben, abból a célból, hogy minket a betegségek
fennmaradásával rá vegyen annak a mentalitásunknak a megváltoztatására, amely mentalitásunk
következtében legyengült az a szervünk, amelyet aztán megtámadnak és „fogyasztani” kezdenek
a megfelelő szervekre specializálódott baktériumok. Sőt: a vírusok, már nem is a beléjük kódolt
emberi sejtfogyasztását célzó éhségük csillapításaként „támadják” meg az illető szerveket, mint a
baktériumok, hanem azoknak – és első sorban a vérnek - a genetikai kódját próbálják
megváltoztatni. Úgy-e, hogy mennyire furcsa az, hogy az a sok nagyokos Nobel díjas tudós nem
teszi fel magának a kérdést, hogy ez miért van így?
Az orvostudomány, teljesen ignorálja azt az egyszerű gyakorlati tényt, hogy a fájdalom
tulajdonképpen az ember legértékesebb információrendszeréhez tartozó közvetlen és figyelmen
kívül nem hagyható primordiális jelzés-rendszer, ami arra szolgál, hogy a kényszerítő erejével,
korlátozza, de egyben figyelmeztesse is az embert arra, hogy az valamit kitartóan rosszul csinál
(valamit erőltet, valamivel, vagy valakivel erőszakoskodik szellemi, lelki, vagy fizikai szinten),
valamit erősen hibásan értelmez és hibásan él meg, tudatilag és értelmileg, huzamosan és
intenzíven, mind fizikailag, mind lelkileg. És arra figyelmezteti a fájdalom az embert, hogy e
negatív szellemi – lelki mentalitása és érzelmileg huzamosan ellenszegülő –ellenségeskedő
érzelmi átélései következtében, diszharmonikus, romboló hatású, ellentmondó erőkkel és
feszültségekkel telített spirituális erőteret hozott létre önmagában és önmaga körül. És hogy
ezáltal, ezen a romboló mentalitásán keresztül, romboló hatású lelki-tudati állapotba és végső
soron (ön)romboló lelki, majd fizikai állapotba került.
Annak a bizonyítására, hogy ez tényleg így van, ti., hogy tényleg értelmesen jelez a fájdalom,
ha meg kérdezzük magunktól, hogy mit jelez, nem szükséges semmiféle indoklás, tudományos
bizonyítás, tudományos magyarázat. Próbáljunk csak meg a hozzánk legközelebb álló falon
áthatolni egy heves és határozott kézmozdulattal, vagy lábmozdulattal, vágjunk bele teljes
ököllel a szemközti falba és mindjárt érzékelni fogjuk, hogy miképpen működik a fájdalom
tökéletes jelzőrendszere, mutatván, hogy nem egészséges a falon való „minden áron” való
keresztül hatolási ambíciónkba intenzíven bele élni magunkat. És hiába legyintene erre valaki
azzal, hogy ez egy gyermekes példa. Mert a lelki fájdalomról is hallottak már nagyon sokan
közülünk, még ha esetleg nem is volt alkalma egy ilyen trauma szerű lelki fájdalmat (Pl.
gyermekkorban, vagy kamaszkorban egy játéktól, az anyától, az apától, nagyszülőtől, majd a
minket megcsaló - elhagyó szerelemtől való elválás lelki fájdalmát.) intenzíven átélni
mindenkinek. Az anyával való testi együttléthez való feltétlen és elsődleges ragaszkodási ösztön
egy olyan reflex, amely az állatvilágban az apró utódoknak egyenesen a túlélését biztosítja, és a
primitív, folyamatosan vándorló emberi létformák sok ezer történelme során szintén ez az anya,
majd az apa test közelségéhez való ragaszkodás (is) biztosította az emberi faj fennmaradását és
túlélését.
Ma viszont, a bonyolult közlekedési rendszerű civilizációban ez a funkció kezd oka fogyottá
válni, hiszen nem a gyermek ragaszkodásán műlik már az, hogy az anya mellett tud-e maradni
annak minden mozgásformáját követve, hanem az anya és az apa szeretetén, felelősségtudatán,
figyelő-képességén, sok esetben: kötelességtudatán és egyszerű emlékezésén. A mai

7. kisgyermekeknek tehát sokkal gyakrabban el kell válniuk – ha csak rövid időszakokra is – a
szüleiktől, a túlzó ragaszkodás tehát fölösleges, mert úgy sem rajta múlik, hogy az anya vagy az
apa mellett tud-e maradni. Ha tetszik, ha nem, meg kell szoknia tehát, hogy a szüleitől teljesen el
kell válnia néhány órára. De ha ez a ragaszkodási ösztön benne túl erős, a testi fájdalom hiába
jelzi a számára, hogy hiába minden, mert el kell engednie a szüleit, egyes gyermekek képesek
ezekbe a szülőktől való természetellenes elvásásokba bele betegedni. Hát így vannak ezzel a
felnőttek is: hiába jelzi a lelki fájdalom számukra, hogy bizonyos, ideje múlt, vagy valamilyen
más okból tarthatatlan ösztöni érzésekről (Pl. szerelmi, vagy szexuális ragaszkodásról) le kell
mondaniuk, mert mentálisan nem kapcsolják ki a riasztót és addig ücsörögnek a fájdalomban,
amíg az lelki szenvedéssé duzzad és később „valóságos” testi fájdalommá: betegséggé.
A betegségek is tehát, éppen úgy, és éppen azért alakulnak ki, mert éppen az ember az
áthatolhatatlan fal szerű sors-ellenállásokat, illetve lándzsa-és gerenda szerű sors-támadásokat
veszi igazságtalanságnak. Vagyis, éppen a sorsnak a szellem fejlődésünket előmozdítani hivatott
logikáját (Az egyetemes törvények működési mechanikáját) nem érti és nem fogadja el a lelkünk.
Ezért hát a személyünk elleni „igazságtalan és jogtalan” merényletnek vesszük ezeket a sors-kihívásokat,
holott éppen hogy a boldogsági képességünk kifejlődését hivatottak létrehozni.
Például sokan abba betegednek bele, hogy elveszítik a számukra hosszú évekig gazdasági
gyarapodás biztosító pénzkereseti lehetőségüket, munkájukat, holott ez azért történik, mert - az
asztrológiai sorsképletükből (horoszkópjukból) is kiolvashatóan... - valami egyebet kell
megtanuljanak, valami egyébbel kell foglalkozzanak a karmájuk meghaladásának az érdekében,
mint az a munka, amit addig űztek, vagy egyáltalán az öncélú pénzhajhászásáról kell leszokniuk
és helyette, valami mást megtanulniuk! És ezt annak ellenére sem akarják elfogadni, hogy nem
csak a lelki fájdalmuk jelzi, de millió más jelt és jelzést is kapnak a környezetük felől arra
vonatkozóan, hogy most a személyi fejlődésüknek egy teljesen más jellegű szakaszába léptek,
egy olyanban, amelyben a megszerzendő új tulajdonságoknak a kialakulását, illetve a régi,
karmikus késztetéseiknek az elhagyását, hátráltatja, sőt egyenesen lehetetlenné teszi a pénz utáni
hajsza, vagy éppenséggel az évek alatt jól begyakorolt és rutinossá vált mesterség további űzése!
De ez a tanulmány nem az egyetemes törvények és a sors működési mechanikájának az
ismertetésével foglalkozik, és addig is, amíg az ide vonatkozó tanulmányok és fejezetek
elolvasása után, a kedves olvasó megértheti a fájdalom „értékére” vonatkozó állításom
létjogosultságát, bocsánat: abszolút igazságát, kénytelen lesz becsületszóra elhinni nekem, hogy
a fájdalom mechanizmusa is, a fejlődésünk, valamint az azt szolgáló, ok és okozat, illetve a hatás
és a visszahatás egyetemes tőrvényének az alapelve szerint működik, mind a fizikai, mind a lelki,
mind szellemi szinteken. Tudjuk, hogy az orvostudomány az ember hibás szellemi mentalitásnak
az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - Amely kellemetlen fájdalom-jelzések
észlelése tehát a zavar-észlelői funkciók betöltésének és a mentális és ideális zavar-kiigazítási
képességeink gyakorlásának az előfeltétele lenne! - megszüntetendőnek és kiküszöbölendőnek
ítélte. Ez által viszont, az orvostudomány teljesen tévútra helyezte a saját funkcionális logikáját,
vagyis a gyógyítási rendeltetés-logikáját és ezzel a fájdalomtüntetői igyekezetével, hosszú távú
következmények szintjén, több bajt csinál az embereknek, mint amennyi bajuk egyébként lenne,

8. mivel, áttételesen, vagyis a funkcionális visszahatások miatt, még sokkal több szenvedést tesz
szükségessé a mentalitás változtatáshoz és mivel az ember gyógyszerekkel elkábítva, teljesen
képtelen magát észrevenni és a fájdalom-jelzésekből tanulva mentalitást változtatni, még több
betegséget okoz, mint amennyit megszüntet.
Mivel a fájdalom és a szenvedés a hibás mentalitást és a téves kötődés-kapcsolást és az
önmegváltás megvalósítását akadályozó (rombolást okozó) hibás élet-képzetek, gondolatok,
negatív érzések és cselekedetek felől tájékoztatják az embert – a fájdalom jelzéseit semmibe
véve, vagyis a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek,
zsibbasztó szerek, védő öltözetek), hosszú távú következmények szintjén, az orvostudomány
még nagyobb szenvedést okoz, mint amekkorát eredetileg, a fájdalom megszüntetésére való
törekedésével, ostoba módon megszüntet, hiszen az így meggyógyított, a negatív spirituális
mentalitásuk felől félrevezetett (szellemileg becsapott és elbutított) ember-tömegek még több
zavart okoznak majd az életben és a beteg-gondolataikkal és beteges képzelődéseikkel az egész
létben, mint az előtt, hogy azok testi tüneteit „kikezelte” volna.
A szenvedés-csomagot jelentő betegség-tünetek akkor jelentkeznek ugyanis, ha korábban már,
sok – sok apróbb testi, és lelki fájdalom-jelzést nem vettünk figyelembe (Például a szorongás, a
lelkiismeretfurdalás, a veszteség-érzet, a sértődés, a harag, a neheztelés és a düh is lelki
fájdalomjelzések!) nem voltunk hajlandóak észlelni huzamos ideig. Illetve akkor, ha az előzetes
finom külső és belső jelzéseket gyógyszerekkel, vagy tünetmentesítő terápiákkal elfojtván –
„tudományosan” semlegesítvén, elmulasztottuk ezen jelzésekből okulva, a szükséges
változtatásra vonatkozó, megfelelő pozitív következtetéseket levonni és a szükséges
mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként
kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit rég óta nem teszünk helyesen a szellemi-lelki
életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes
létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer. Olyan finom, kombinált testi-szellemi
rendszer amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetővé teszi és a szükséges
változtatásokat az emberből kikényszeríti az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális
(gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis, a fájdalom tulajdonképpen óvja a szellemi
világot az emberi individuum pszicho-mentális és képzeleti önkényeskedései (önkéntelen és
öntudatlan fekete – mágiázásai) ellen.
Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi mentális és
spirituális energiát lecsökkentő és elszívó fájdalom - szenvedés – betegség rendszer, akkor az
ambíciós ("forrófejű") és a sors akadályai ellen mindig méltatlankodó, neheztelő-, haragvó-,
gyűlölködő- emberi individuumok képesek lennének mentálisan tönkretenni a romboló energia-kisugárzásaikkal,
nem csak az egész emberiséget, hanem a finomabb dimenziók létezési formáit
is.
II. Jó, de akkor hogy is állunk az ártatlan gyermekek betegségeivel?

9. Ennél a kérdésnél tovább nem halasztható annak a kérdésnek a megválaszolása sem, amelyre
már fentebb is utaltam több rendben, ti., hogy amennyiben a fájdalom és a betegség, nem áll csak
úgy magától és a semmiből elé, vagyis, ha az ember huzamosan átélt zavarodottsága, vagy
negatív – ellenséges mentalitása az oka a fájdalmaknak, majd azok figyelmen kívül hagyása,
illetve elfojtása esetén, a szenvedésének és a betegségeinek, akkor az "ártatlan" újszülöttek, meg
az ugyancsak ártatlan csecsemők és a szintén "ártatlan" kiskorú gyermekek miért szenvednek
különböző betegségekben? Hiszen tőlük igazán nem várhatja el még az Úristen sem a belső,
mentalitásváltoztatást, a kedélyállapot cserét?! -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen
bele kell ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellős közepébe, amennyiben nem fogadjuk el
jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsősorban az egyházatyák által
felületesen kezelt, ősbűnről szóló dogmáját. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív
determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél.
Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, akkor az európai kultúrában
századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE (Amely
cáfolatot a Jézus szájába adtak a Nagy Konstantin evangélium-kanonizáló papjai.) azt a választ
adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal
megerősít. Tudniillik, hogy a romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira
nem használható semmire, mint a maghaladhatatlan ősbűnösség igazságtalan tévképzete, mert
minden újszülött testét éltető spirituális struktúra, a kauzális-spirituális alapjaiban tartalmazza,
mind az abszolút- ősmagot, mind egy olyan részt az Őslilith által létrehozott őskáoszból, amely
éppen az individuális jellegzetességeit határozza meg.
Vagyis: az abszolút lét-mag alatt, minden egyes újszülött spirituális struktúrája, magában
hordozza azt az egyediségét maghatározó karmikus csomagot is, aminek a felismerése és
feloldása, az ő élete értelmét, célját és rendeltetését képezi. Úgy is mondhatjuk, hogy minden
újszülött, nem csak az édesanyjától és az anyai nagymamájától örökölt személyi karmáját, illetve
az annak megfelelő spirituális struktúráját tartalmazza az egész személyében, hanem ezen
spirituális struktúráknak megfelelő, jellegzetes mentális, érzelmi, energetikai és anyagi - biológiai
alakzatokat is. És amennyiben ép ésszel – sérületlen és egészségesen működő aggyal - jött a
világra, ugyancsak magában tartalmazza e jellegzetes negatív meghatározódásainak a
meghaladási lehetőségeit is.
A fentiek szellemében tehát (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) a karmához, annak
az egyedi nehézségi arányai szerint, mint ontológiai (kauzális) egyedi meghatározódás, a téves
(hibás) öntudati, a rombolási és önrombolási, vagy a spirituális kábulási, a káprázatban élési
vágyak és késztetések következménye, azoknak megfelelően, az ember betegség-hajlamai is
hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletből világosan
kiolvashatók a karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok), a diszharmonikus fényszögek, valamint a
Retrográd bolygók helyzete és fényszögelése alapján, és azokban, az illető személy közvetlen
életkörében található, léterők hatására aktiválódnak, amelyeknek a szellemével a szülöttnek
keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erőkifejtéssel,
valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó

10. tapasztalatok) árán kell felvállalnia a személyes kapcsolatba kerülést, majd a harmóniába-kerülést.
Minden egyed számára, egyénien jellegzetes, úgynevezett karma-oldási tapasztalatokat és
sors-leckéket, a karma-oldáshoz, vagyis az egyedi determinációk feloldásához vezető és ezért
felvállalandó és beváltandó - megoldandó életfeladatokat jeleznek a sorsképletekben ezek az
asztrológiai helyzet-jelek, amelyekkel az első találkozások az egyén számára persze, nem
lehetnek kellemesek. Sőt. Mivel az ember érzi, hogy ezeknek a véghezvitele különleges
erőfeszítéseket, belső gyengeség és belső ellenállási vágy legyőzéséhez szükséges erőkifejtést és
a szó szoros értelmében vett lelki bátorságot igényelnek tőle, eleve fél, szorong, sőt: iszonyodik
és lázad, és a karma-oldási feladatokat jelentő tapasztalatokat minden árón elkerülendőnek véli.
Sőt: kegyetlennek ítéli a környezetét és a sorsát, amely ezeket a számára borzasztónak tűnő
tapasztalatoknak vállalását igényli tőle, amely tapasztalatok és feladatok mások számára
nevetségesen könnyűnek tűnnek. (Lásd a különféle, veleszületett pszichikai fóbiákat, amelyekre
nincs semmiféle racionális magyarázat. Ti., hogy gyermekkorában, vagy magzat korában történt
volna valami a személlyel, és attól állt elé a fóbia.)
A csecsemők, de a kiskorú gyermekek is, elsősorban a testükön keresztül, az által szoknak
hozza a fizikai jelenségekben testet öltő spirituális jelenségekkel és erőkkel (léthatalmakkal) való
konfrontációhoz és tanulják meg a felszíni anyagi világ mechanikus törvényei szerinti létezés
feltételeit. Ők tehát nem a gondokozásra képtelen eszükkel, hanem az egész testükkel tanulnak.
Vagyis, a testi tapasztalataikat jegyzi meg a tudattalan memóriájuk és azt itt raktározott
információs rendszerük, ez a primitív tudásrendszerük képezi majd az alapját a jövőben
kialakuló gondolkozásuk egy részének is. Tudattalanul tanulják meg tehát a fizikai dimenzióban
való létezés, illetve a gravitáció miatti földhöz kötöttség és a tehetetlenségi állapot, számukra
még furcsa formáit és lehetőségeit. Akaratuk ellenére, már a születés-napjukon bele kezdenek a
fizikai test adta, kellemes és kellemetlen lehetőségek és korlátok – határok megtapasztalásába,
ha hisszük mi azt, ha nem. És ez annak ellenére is így van, hogy pl a „baba-biztos” lakást és más
efféle természetellenes helyeket kieszelő felnőtti leleményesség, valamint a gyógyszerészet és az
orvostudomány technikai vívmányainak hála, a felnőttek minden tőlük telhetőt megtesznek,
annak érdekében, hogy megfosszák a csecsemőket eme életbevágóan fontos természetes
tapasztalási lehetőségek zavartalan átélésétől.
Ez, a humánus kímélésnek nevezett, fizikai tapasztalatoktól való megvonás, később akár
életveszélyes is lehet a kisgyermek számára, mert azokat a tapasztalási lehetőségeket, amelyek
fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése,
valamint a spirituális fejlődése érdekében és amely –közvetlen tapasztalási lehetőségektől mi
megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem rendelkezett felnőtti ésszel és képességekkel,
ahhoz, hogy tiltakozzon az ellen, hogy mi ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnőtt
korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelű fizikai és pszichikai események
szintjén lesz kénytelen beszerezni ugyanazokat a karma-oldáshoz szükséges szélsőséges
tapasztalatokat magának. Az ember aurájában, vagyis a tudattalanjában létező karmikus
determinációk mellett ugyanis, az, azokat feloldani és meghaladni hivatott gyakorlati
tapasztalatoknak a megszerzési szükség-programja is megtalálható! Tehát a spirituális fejlődési

11. (együttműködési és kiegyenlítődési) képességek megszerzésének az un. szükség- programja is
ott van bennünk, azoknak az életeseményeknek és életkörülményeknek a szó szoros értelmében
vett, mágikus úton történő beszerzési programja, amely biztosítja számunkra azokat az
élethelyzeteket és életeseményeket, amelyek szükségesek a karmánk feloldásához. Ez, a mágikus
erejű képzeletünkön (sorsidéző képességünkön) keresztül működő, „tapasztalás – és
konfrontáció beszerzési sors-program” előbb - utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni
felnőtt korunkban, amelyek immár sokkal durvább figyelmeztető jellegű találkozást (tapasztalási
és kapcsolatba kerülési lehetőséget) kell majd jelentsen a valamikori csecsemő számára, mint a
baba- vagy gyermekkorban beszerezhető hasonló jellegű tapasztalatok, ahhoz, hogy a fizikai test
szintjén megszerzett információ eljuthasson az un. auratestek legfinomabb rétegeibe: a szellemi
tudatosodás zónáiba, és ott, a szükséges módosulásokat (A karmikus hibás mentalitásokról való
leszokást és a helyükbe való új képességek létrehozását, kialakítását.) elő is idézhessék.
A csecsemő és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb)
mint a felnőtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az
auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemőkorban és
gyermekkorban sokkal könnyebb és alakíthatóbb mint felnőttkorban. (Ezért is tanulnak
könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnőttek, meg az öregek...)
Másrészt, tudnunk kell azt is – és sajnos, ez a válasz arra, hogy az ártatlan csecsemők és
gyermekek miért is betegednek meg és miért szenvednek, holott nem csak ártatlanok de a fent
leírt, tudatos belső mentalitás-kiigazításra is képtelenek! -, hogy a csecsemő és a gyermek 14
éves koráig, ha közvetlenül az anya mellett maradhat, az anyának a tudattalan érzési- gondolati
és képzeleti tevékenységének van alá rendelve, az anya huzamosabb ideig át élt és fenntartott, az
átlagosnál szélsőségesebben intenzív, tudattalan módosulásait és átélései által van befolyásolva,
azokat testesíti meg a betegségeivel, vagy a baleseteivel. Úgy értve ezt, hogy a gyermeknek, aki
mintegy az anya – vagy az anya halála esetén, az őt gondozó gyám és nevelő, illetve gyámok és
nevelők) misztikus nyúlványaként (spirituális karma-program folytatásaként) „működik” az élete
első 14 évében, és, azok a szervei károsulnak, vagy azok a testrészei sérülnek meg balesetekben,
amelyek a jelen tanulmány elején leírtak szerint, analogikus kapcsolatban áll azzal az őserővel
(Az asztrológiában a megfelelő bolygó által megtestesített), vagy spirituális erőtérrel (A
megfelelő konstelláció által megtestesített), amellyel az anya huzamosan és intenzíven úgy
konfrontálódik (viaskodik), hogy nem képes azzal huzamosan harmóniába kerülni.
Mindaddig tehát, amíg a gyermeknek az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, ő közvetlen
kapcsolatban és annak a hatása alatt áll, az édesanya, vagy az őt gondozó gyám tudattalan lelki
és érzelmi tevékenységével. Vagyis, a gyermek információs alárendeltségi viszonyban áll
szellemi-lelki (tudattalan) szinten, és így a fizikai szervezete szintjén is, az anya, vagy a gyám
tudattalan szellemi-lelki folyamataival, vagyis annak a harmonikus, vagy diszharmonikus és ezért
feszült és negatív energiák által telt állapotaival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnőtt ember
tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a spirituálisan
felébredni nem akaró felnőtt embernek - Aki nem akar tudomást szerezni az őt kényelmetlenül
érintő problémákról. -, a tudata elsüllyeszt, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal
inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya

12. szervezete, leképezi betegségek, vagy sérülések (un. balesetek) formájában mindazokat a lelki-szellemi
zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan
foglalkozni.
Tudom, hogy így, első olvasásra mindez irracionálisan hangzik azok számára, akik az
asztrológiában és a metafizikában egyáltalán nem jártasok, de metafizika- előadói, valamint
gyakorló asztrológusi tapasztalatomból következően már azt is megszoktam, hogy az első
ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni azt, hogy a nem öröklött betegségeiről csakis
ő tehet, a felelősséghárítás szellemében nevelt személyek, mindig az "ártatlan gyermekek"
betegségeivel hozakodik elő, számukra kézzelfoghatóan „logikus” hárítási ellenérvképpen.
Amint láthattuk, a gyermekek csakugyan ártatlanok amiért kénytelenek elviselni a szülő-anyák
mélyen rejtett agressziójának, gyűlölködéseinek, érzelmi, lelki és képzeleti zavarainak és
csapongásainak, valamint a fölösleges aggodalmaskodásainak, óvatoskodásának, félelmeinek és
babonás fóbiáinak a következményeit. Vagyis, az anyák tudattalan képzelet- gondolat és
érzésvilága szintjén lejátszódó, ellenőrizetlen és felelőtlen lelki tevékenységének
következményeit. A gyermekek ártatlansága viszont nem ellenérv arra, hogy egy a felnőtt
korba több éve beérkezett személy, ne legyen felelős a saját betegségeiért!
De próbáljuk meg több türelemmel és egy kis filológiai - metafizikai kitérővel otthonosabbá
tenni a kérdést, tudván azt hogy a Filo- Logosz őseredeti jelentésében a Szeretet Logikáját,
vagyis a Szeretet Értelmét jelentette és nem holmi öncélú és önkényes, személyidegen, a szeretet
szellemi funkcióját figyelmen kívül hagyó (absztrakt), nyelvészi elmélet-gyártást.
Minden nemzet nyelvében fennmaradtak ős, metafizikai igazságokat kifejező, a személy és a
világegyetem közötti egység - és azonosságtudatról hírt adó, erre visszautaló, kifejezések. A
magyar nyelvben például ilyen a "képesnek lenni" kifejezés mellett, (ha valamire képes vagyok,
annyit tesz, hogy képet alkotok magamnak arról, amit meg akarok valósítani, tehát azt
materializálni tudom) az EGÉSZ- ség kifejezés is. Ez arra utal, hogy a beteg ember nem
egészséges, vagyis nem EGÉSZ EMBER, elveszítette Egész- ségét, vagyis azon képességét,
hogy önmaga szellemi-lelki és fizikai összetevőivel és azon keresztül a közvetlen környezetével
harmóniában éljen. A beteg embernek megbomlik gondolat -és lelkivilágában az Egész- ség
tudata vagyis az egységtudata, amiért nem érzi magát egésznek és nem érzi magát összhangban
az EGÉSZ- szel.
A beteg ember mélyen elveszíti a rejtett ambíciókkal és félelmekkel terhelt tudattalan
képzeletvilága által vezérelt nyüzsgő életgyakorlata következtében azt a képességét, hogy
egységes EGÉSZ- ként legyen képes felfogni (egészben látni) önmagát és ezzel együtt szítén
egységes és organikus léthelyzetként érzékelni a környezetét (családját, munkatársait,
rokonságát, népcsoportját, népét, stb.). Amikor személyiségében, vagyis tudatában és
képzeletében, ellenségessé válik az ő személye ez egységes egyetemes létezés viszonya. Amikor
csak egymástól különálló és egymással szemben álló, ellenséges elemekként képes meglátni
önmagát, a többi embert és a természeti környezetét, és így, ellenséges helyzetből kezdi vizsgálni
a relációrendszereit, és ezért, kezdi az élete egyes részeinek - részleteinek a fontosságát a többi

13. részlet rovására kiemelni. Ezért hát, ő, szellemi értelemben vetten, gyakorlatilag is, EGÉSZ-ségtelenné
válik. (Ezért kaptuk a bibliai figyelmeztetést, hogy legalább a szellemi világot ne
porciózzuk fel egyéni preferenciák szerint: "Ne készíts magadnak faragott képeket.")
Amikor önmagát a nagy EGÉSZTÖL különállónak, elszakítottnak és ellenségesen
szembenállónak kezdi érzékelni, így kettészakítva és különválva, eleve ellenségekként képzelve
el önmagát és a "Világot", ellenségnek fogja érzékelni a Világot teremtő Istent is, és ítélkezni
kezd az „Isten Dolgai” fölött. A Sorsot adó Istent tudattalanul, vagy tudatosan elitélő emberek
EGÉSZ- ségtelen látásmódja, életérzékelése ez. Az epe és a máj betegségek például
jellegzetesen ítélkező betegségek, és a Merkúr által uralt Szűz csillagképpel és a Jupiter által
uralt Nyilassal kapcsolatosak. Lehet az epe-beteg, vagy a máj-beteg ember, látszatra
bármennyire "jó ember", lehet "önfeláldozó" és "könyörületes" szerepkörök első helyezettje,
betegsége úgyis arra utal, hogy társadalmi szerepjátszása ( pl. jótékonykodása) mögött, bent
valahol a lelke mélyén, megbomlott benne az EGÉSZ- ség tudat, önmagát kívülállóként jobbnak
tartja mint a többieket, akikkel fizikai szinten jótékonykodva, segítve, az által és azon keresztül,
morális hatalmat gyakorol fölöttük egyrészt, és ugyancsak titokban felettük ítélkezik is másrészt.
És ítélkezik mindazok fölött akik például nem segítnek a rászorulóknak, mit ahogy azt ő, a jó-ember
teszi.
Az Egészség kifejezés mellett, szót érdemel itt a VISSZAÉLÉS kifejezésünk is, ami arra
utal, hogy az a személy aki valakinek, vagy valakiknek a türelmével él vissza például öncélú és
együgyű, másokat zavaró cselekedeteivel, tulajdonképpen az egyetemes evolúció irányával
ellentétesen él, hiszen a másokra negatívan, diszharmonikusan, vagy destruktívan ható, öncélú
tevékenységének előbb-utóbb jelentkezik majd a rá vissza háruló következménye is, az Ok és az
Okozat törvényének alapján. Ezért tehát, ő ténylegesen visszafelé fejlődve él: visszaél, mint
ahogy vissza-él ma a szellemi – tudományos tudásával az egész emberiség, ama nagy téveszméje
következtében, hogy a materialista tudomány és a technika által létrehozott könnyítési és
kényelmi eszközök segítségével megnyerheti az életet.
Az EGÉSZSÉG SZAVUNK ARRA UTAL TEHÁT, HOGY annak az ellentéte: A BETEG
EMBER AZ, AKI AZ EGYETEMES EGYSÉGES-EGÉSZBEN történő gondolkozását, világ és
életérzékelését feladta és részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé,
az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, csak rész-dolgokat,
részjelenségeket fogad el A VALOSÁGNAK MEGFELELÖ IGAZSAGKÉNT. Ő csak a
számára kényelmes részeket hajlandó befogadni erkölcsi rendjébe és annak megfelelő
világképébe, és csak egyes, hozzá közelálló emberekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy
maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, vagy macskájára polarizált
szeretetével) EGÉSZ- ségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé
táplált szeretet-érzései is polarizáltak egy, maximum két vallási, népcsoporti, vagy nemzeti
közösség irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, a többi népcsoportok,
vallások és népek többnyire ellenséges képzetekként élnek tudatalatti (lelki) rétegeiben. Persze,
ez, az „egész-ségtelen” helyzet, nem ilyen egyszerű, hiszen senki közülünk önszántából nem
szakította el magát az egységben történő gondolkozási és érzékelési folyamatoktól, a személyes
egység-látási képességétől, hanem a dolog éppen, hogy fordítva áll: Eleve, egységtelen, illetve

14. hamis egységben való gondolkozáshoz vagyunk hozza szoktatva gyermekkorunktól, és a felnőtti
életünk során, ahogy haladunk az időben előre, meg kell megszereznünk az egység-látás, és az
egységben való magunk-látásának a képességét: Az egészséget!
A gyermekeknek az egészséges természeti tapasztalatoktól való megvédése a természet-ellenes
logikára és ezért a megváltódás-ellenes logikájára, valamint a rész-látásból és a rész-gondolkozásból
eredő azonosság-ellentét logikára, az úgynevezett dialektikus szemléletmódra
épül fel az egész (európai) keresztény fogantatású, humanista – liberális társadalom. Valamint a
csak külsőségekben vallásos, de alapjaiban keményen materialista európai civilizáció, annak
minden életviteli részkérdésében. Ezt, a humanista-liberális európai fogantatású kultúrában
nevelkedett, tehát végül is az ellenséges külvilág és ellenséges természet koncepciójára épülő -
objektívnek és ésszerűnek nevezett- gondolkozás sajátosságai szerint nevelt és oktatott embert,
mindenütt a földkerekségen, ahol az anyagelvű nyugati civilizáció, mint életforma elfogadott, az
állami-szociális intézményektől való függősége és az általános hagyományok hozzászoktatták
ahhoz a gondolathoz, hogy betegsége egy, az élettel mintegy természetesen ("objektíven")
velejáró, az ő személyiségétől, vagyis gondolkozásától, érzelmeitől, cselekvéseitől, akaratától és
általános mentalitásától függetlenül létező jelenség. Olyan természetes jelenség, amelynek csakis
külső, materiális és ugyancsak külső (ellenséges) tényezők által kiváltott pszichológiai okai
lehetnek.
A mai keresztény-materialista gondolkozású civilizált embert, minden érzelgős, iskolai
természetvédelmi mozgalmak és ide vonatkozó iskolai versenyek ellenére, már hét éves korától
kezdik hozzászoktatni a szüleik a természet-zsákmányolás elvének az elsajátítása mellett, a
részekben való lineáris gondolkozásra, végső soron tehát az egészségtelen gondolkozásra, a
részleteikben oly ésszerűen kidolgozott pedagógiai és más tudományos módszerek segítségével.
Ezt az egyoldalú világlátást (is) hivatottak korrigálni egyre bonyolultabb formákat öltő,
újabbnál újabb betegségek (Például az AIDSZ). Jobban mondva, erre az egyoldalúságra akarja
felhívni figyelmünket a szervezetünk egy-egy, a betegség metafizikai okára logikailag könnyen
visszavezethető tűnttel, amit mi nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni és amely
tünet-csoport állandósulva, betegséggé fejleszti magát, pontosan annak következtében, hogy a
gyógyszerekkel és különböző kezelésekkel, misztikus "természetgyógyász" módszerekkel,
következetesen semlegesítjük ezen tünetek kellemetlen (figyelmeztető jellegű) hatásait. És itt
fel kell hívnom e sorok olvasójának figyelmét arra, hogy azok a különböző "auratisztítási" és
"csakra tisztítási" kezelések, és más modern nevű, misztikus vajákolási és kuruzslási praktikák
és "energizálási" módszerek amelyeket a metafizikailag tudatlan és felelőtlenül gyógyítgató
misztikus mesterek, egzotikus guruk, vallásos jótevők, ügyeskedő természetgyógyászok és
úgynevezett bioenergetikusok (akik igazából nincsenek tisztában a beteg karmája és a saját
személyi karmájuk természetével és valós jelentésével, valamint az egyetemes létezés spirituális
törvényszerűségeivel) alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történő
tünetelfojtásnál! Ugyanis a gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén teszi az embert
alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információk befogadására. De a különböző, másoktól
kapott, tehát kívülről ható, aura és a csakra tisztító eljárások, kezelések viszont a finomabb aura-

15. testek, vagyis a magasabb rezgési frekvencián létező dimenziók szintjén (étertest, asztráltest,
metáltest, stb.), zavarják össze a személy kozmikus információrendszerét esetleg véglegesen
helyrehozhatatlanul. Magam pl., aki nem eszem tizenöt éve és igyekszem rendszeresen sportolni
és általában is úgymond tiszta életet élek, és ezért, általában igen erős gyógyító energiával
rendelkezem (Azokat a ritka és rövid időszakokat, mikor a karmám egy - egy rejtett aspektusa
miatt nem kap el engem is nagy ritkán egy - egy jó hűlés, misztikusan szólva, azért és annak
érdekében, hogy a „pályajavítási műveletekre” fel hívja a figyelmemet.), csak is a szeretett
gyermekeimnek és édesanyámnak és a feleségemnek szoktam nagy ritkán adni energiát és akkor
is a felnőtteknek folyamatosan mondom azokat a mentalitásbeli okokat, amiért a betegséget meg
kapták és figyelmeztetem a mentalitásra, amit fel kell vegyenek a betegségi okok valós
megszűnése érdekében. Természetesen, a gyermekeknek ezt hiába mondanám, nem csak azért
mert nem értenék, hanem azért, mert az ők betegségének (soha más, csak magas lázzal járó
hűlések, ritkán vírusfertőzések.) az édesanyjuk lelki világában található és ilyenkor Emőkével
beszélem ezt meg.
De vissza térve a misztikus gyógyítókra: jó, hogy a „magas vibrációs szintű” tudatlanságuknak
és a tájékozatlanságuknak köszönhetően, legalább a spirituális és a kauzális testet érintetlenül
hagyják, ugyanis a tudatlanság mellett azt, hogy ilyen szinten igazából beavatkozhassanak a
személy fejlődésébe, megakadályozza őket az Egyetemes Szabadakart, vagyis a TEREMTÉS (A
Mágia) Tőrvénye. Ennek ellenére viszont, az ilyen aura -és csakara - kezelt (állítólagosan
megtisztított) személyek ugyanazokat a viselkedésbeli káros szokásokat veszik fel és
ugyanazokat a másokat vádoló gondolkozásbeli (mentalitásbeli) minta-hibákat gyakorolják
tovább mint azelőtt, akárcsak a korházakban és a klinikákon kezelt betegek. Persze most már
"misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják a nemegyszer hisztériás
kitörésekig elmenő eredményeit e divatosan misztikus, ám szerintük "működő" kuruzslási
technikáknak. Amikor egy kezelhetetlennek és gyógyíthatatlannak minősített "beteg", akiről az
orvosok úgymond lemondtak, vagy aki csalódott az orvoslási technikák hatékonyságában (és
egyre gyakoribbak ezek az esetek, hiszen nem az orvos betegítette meg az embert, hanem ő saját
maga és így az orvos csak a felszínes tüneteitől szabadíthatja meg, a destruktív mentális és lelki
tevékenységeitől aligha) egy újabb orvos helyett, a gyógyulás érdekében csodadoktorokhoz
fordul, annak a „csodálatos varázserejére” bízva egészsége elmulasztását, még távolabb kerül az
igazi gyógyulástól mint ahol azelőtt állt.
Az aki MÉG NEM egy metafizikailag letisztult, saját öncsalási technikáiról tudatosan
lemondó és így lassan-lassan önmagával és a világegyetemmel harmóniába kerülő, tetteiért,
szavaiért és gondolataiért személyes felelősséget vállaló, szellemi tanácsadóhoz (aki nem nevezi
magát sem gyógyítónak sem mesternek) fordul segítségkérésével, az nem is akar még igazából
Egész-séges lenni, hanem csak meggyógyulni.
Az EGÉSZ- ségtelen ember, aki NEM olyan, a saját EGÉSZ- ségét is helyre állítani tudó,
SZEMÉLYHEZ fordul tehát segítségért és tanácsért, aki már elég elfogulatlan, bátor és őszinte
tud lenni önmagához és másokhoz is ahhoz, hogy az "egészségtelen" ember betegségokozó
jellem -és mentális hibáira rávilágítson, hanem a karmájukkal öntudatlanul és felelőtlenül
játszadozó, beavatási mesterekhez, naiv "jótevőkhöz", vagy racionálisan nyerészkedő -sok

16. esetben már orvosi diplomával is rendelkező- "természetgyógyászokhoz", vagy esetleg, mint
ahogy ma az Magyarországon nagy sikernek örvend: folyamatosan agykontroll-technikákkal
gyógyíthatja magát (És ezzel évekig ámítva magát, nem veszi észre, hogy minden agykontroll-mágiával
elmulasztott betegsége után, azonnal másik jelenik meg!), annak még nagyon sok lelki
és szellemi tanulni -és tapasztalni valója van hátra.
Az a "beteg" tehát aki az orvosságok helyett a csodadoktorok által elkövetett auratisztításoktól
és csakra tisztításoktól, és agykontrol programozástól, valamint a gyógyteáktól vagy a
"misztikus" terápiás kezelésektől várja a betegségeitől való megszabadulást, az őszítne hiba-belátási
készség kialakulásának és a szellemi tisztánlátásnak az útjától még távolabb kerül
egyelőre, mint az a meggyőződéses materialista, aki csökönyösen a külső körülményekben és a
külső események mechanikus láncolatában véli felfedezni betegségeinek igazi okát. (Az utóbbiak
egyébként sokkal hamarabb megértik a logikusan előadott metafizikai értelmezéseket, -amelyek
végső soron nagyon egyszerűek- mint a hibásan beavatott guruk, a természetgyógyászok és a
misztikus tanításokkal kufárkodó jogmesterek által félrevezetett naiv emberek.)
Jobb ha betegségeink jelentkezésekor, a lehető legpontosabban diagnosztizáltatjuk
szakorvosokkal azok fizikai tüneteit, majd az előírt pihenési időszak alatt, az előírt gyógyszerek
7 óránkénti tudatos bevétele mellett, megpróbáljuk megérteni, többek között, a személyi
horoszkópunk segítségével, hogy melyek azok az árnyék énünk által sugallt, negatív viselkedési
és gondolkozásbeli minták, amelyeket a leggyakrabban elkövetünk, és amelyeknek hatására a
bennünk megbomlott EGÉSZSÉGNEK a negatív formája: betegség alakban jelentkezett. Az
ember ugyanis nem kimondottan a betegség következtében gyengül le egyes szervei, vagy
testrészei károsodásának hatására, hanem ennek az önmaga negatív mentalitása által kiprovokált
gyengeségének köszönhetően kényszerül rá arra, hogy végre-valahára egyfajta mesterséges
fizikai nyugalomban végiggondolja élete fontos kérdéseit és kibéküljön a szellemi valóságnak
azzal a számára utálatosnak, vagy ellenségesnek tűnő részével is, amelyet aktív (tevékeny)
állapotában nem akar elfogadni. Fontos, hogy a betegségünket ne egy a személyünktől
függetlenül létező külső (esetleg külső isteni:) jelenséget fogjuk fel és nem mint a spirituális
személyiségfejlődésünk talán legfontosabb és legbiztosabb eszközét, ami ellen nem harcolnunk
kell, hanem épp fordítva: aminek jelzéseire leginkább kell figyelnünk kellene.
Amitől megtanulhatjuk azt, hogy az egyetemes valóság ( a spirituális és kozmikus
világegyetem) mely részével és mely ősprincípiumával nem vagyunk képesek harmóniába
kerülni, vagy épp fordítva: az egyetemes valóságnak mely bennünk (is) létező, általunk (is)
megnyilvánuló princípiumának érvényesülését hajszoljuk (pergetjük) öncélúan és
természetellenesen az életünkben a többi princípium rovására, vagyis az utóbbiak
érvényesülésének és kiteljesedési lehetőségének a kárára (elfojtására). Különben, hosszú távon
úgy is betegek fogunk maradni mind a tudományos szakorvosok, mind a misztikus
csodadoktorok "szakértő" beavatkozásainak ellenére. A mai ember, tudományosan babonás vagy
vallásosan naiv és misztikus neveltetésének a következtében ezt teszi legszívesebben. Nem csak
azért mert ez az eljárás hamari eredményeket ígér, amelyek az ő belső erőfeszítései nélkül és az
ő öncsaló hiusága megcsorbítása nélkül is elérhetőek, hanem azért is mert mind a tudomány,
mind a vallások az emberi létezés okát az emberi személyen (akaraton) kívüli körülményekből

17. vezetik le és onnan magyarázzák. Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos
hivőnek, vagy felvilágosult ,racionális, "józan" embernek tudja-e magát, két féle, "nagyon
értelmes", ésszerű és tudományos választ ad rengeteg betegségeinek valóságban sokkal mélyebb,
mondjuk ontológiai okaira:
1) -Így akarta az Isten és - vagy: 2) -Ilyen az Élet.
Ezek után aztán nagyon sok magyarázat található betegségeinek a látszat-okaira, a racionális
elméleti fikcióktól és a költőien teologikus formuláktól a mágikus hatású latin kifejezésekkel
teletűzdelt orvosi elméletekig és a mechanikus világképnek megfelelő biológiai - „funkcionális
zavar" féle magyarázatokig, csak éppen egy olyan, gombnyomásra működő, általánosan
érvényes tudományos gyógyítási eljárást nem tud senki kitalálni, amilyenért sokan szívesen
feláldoznák akár egész vagyonukat is, mivelhogy a betegségi okokat mindenki az "ártatlan" és
"szegény beteg ember" személyiségén kívül, vagyis a tudatos, de egyoldalú (együgyű) szellemi-lelki
tevékenységein (akaratán) kívüli világban keresi.
Így minél több a korház, minél jobb a tudományos orvoslási és a misztikus gyógyászati
technika, minél elbűvölőbbek, minél izgatóbban misztikusok a szakorvosi kifejezések és
titulusok és minél tökéletesebbek a gyógyászati berendezések, annál több a beteg ember. Már azt
sem lehet tudni, hogy az orvosok feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik az
orvosokat? Esetleg misztikus és "természetes" gyógyászok a betegeket, vagy a betegek a
"beavatott" gyógyító mestereket, a bioenergetikusokat, vagy fordítva?
De maradjunk tárgyunknál. A Bibliai idézetet véve alapul, ("Isten megteremtette az embert az
ő képére és hasonlatosságára") elfogadhatjuk az Asztrológia azon axióma-rendszerét, ami szerint
az ember fiziológiai és fizikai felépítettsége is visszatükrözi a világegyetem felépítettségét ("az
ember kozmikus lény, ami nem csak azt jelenti, hogy az ember mikrokozmosz, hanem azt is
hogy mikrotheosz" -Hamvas Béla) azon a fizikából jól ismert, egyszerű és ugyanakkor
egyetemesen érvényes hologram-elv alapján, ami szerint a Részben megtalálható az Egész képe
épp úgy, mint ahogy az egészből is ráláthatunk a részletekre. Ez az elv legújabb tudományos
kutatások és közmegegyezések alapján, érvényesül a valóság minden szintjén. Ezt az elvet nem
csak a fizikai és a matematikai elméletekben használják a tudósok, hanem a
természetgyógyászok is, amikor különféle bolygókkal és konstellációkkal analogikus
kapcsolatban álló, un. gyógyfüvekből készült teákat ajánlanak különböző betegségek
gyógyítására. Ugyanis ezek az un. gyógyfüvek is, mind analogikus kapcsolatban állnak egy- egy
kozmikus lételvvel, ős- princípiummal (kezdettel) és őserővel, és ugyanakkor ezek a kozmikus
létprincípiumok, amelyekkel sikerült, vagy nem harmóniába kerülnünk emberi tudatunk
segítségével, megnyilvánulnak különböző testi, lelki és szellemi funkcióinkon keresztül is, a
testrészeink és szervezetünk működésében, azok egészséges, vagy zavart megnyilvánulásában,
amiként erre a tanulmány bevezetőjében is rámutattam. Ezért állíthatja tehát az asztrológia, hogy
összefüggés van az egyes szerveink, testrészeink és a különböző kozmikus lételveket megtestesít
bolygók és csillagképek természete között.
Ugyanis nem a konstelláció, vagy a bolygó és a testrész, valamint annak károsodása, vagy
megbetegedése között létezik a (közvetlen) kapcsolat, hanem konstelláció által megtestesített
létmozzanat (Pl. az emberi rendetetés felismerése és tudatos gyakorlása, ami a szűzhöz tartozik,

18. vagy a spirituális személyi öntudat megszerzése, ami az oroszlánhoz tartozik), vagy a bolygó
által megtestesített lételv (őserő), amellyel nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek harmóniába
kerülni lelkileg vagy szellemileg és annak a bizonyos lételvvel kapcsolatban álló testrészünk,
vagy biológiai szervünk funkciója között.
Ezért állíthatja az asztrológiai egyszerűsítés (képletes értelmezés), többek között, azt is, hogy
ezek a csillagképek, ezek a bolygók meghatározzák, nem csak a szellemi és lelki
tevékenységeinket, hanem szervezetünk fiziológiai működését is. Hiszen a betegség nem fizikai
szerveinkben kezdődik, csupán ott nyilvánul meg fizikailag is érzékelhetően és észlelhetően. A
betegség Egész- ségtelen, tehát egy, a belső, zavaros gondolkozásunk és zaklatott, hamis
ambícióktól fűtött érzésvilágunk, lelkivilágunk intenzíven átélt, negatív (diszharmonikus)
működése következtében jön létre. A bolygók és a csillagképek befolyása tehát akkor jótékony
(egészséges), amikor általános szellemi-lelki tevékenységünk összhangban áll az illető bolygó,
vagy csillagkép által megtestesített létezési formákkal. És viszont: akkor káros, amikor általános
mentalitásunk ezen lételvekkel (egyetemes princípiumokkal) szemben áll, szembe fordul, vagy
diszharmonikusan azok összesített hatásmechanizmusának ellenáll. Vagyis e bolygók és
csillagképek hatása szervezetünkre lehet "pozitív" abban az esetben, ha mentalitásunk
összhangban van e bolygók és csillagképek által megtestesített létezési formákkal
létmozzanatokkal (Pl. a mély és gyökeres megvilágosodás és az azt követő szellemi újjászületés,
megújhodás, ami a Skorpió konstelláció sajátja.), szellemi, lelki és végül természeti
tendenciákkal. És viszont: káros és destruktív, amikor képtelenek vagyunk (nem tudunk általános
gondolkozásunkban képet alkotni erről) harmóniába kerülni ezekkel a létprincípiumokkal.
Néhány példa ilyen tagadhatatlan analogikus összefüggésekre: Érzékelhető és észrevehető-összefüggés
van a Hold és a női szervezet szexuális-genetikai felépítettsége (a teremtési
aktusban való részvételi képessége), működése között. Összefüggés van a Nap tevékenysége és
egyes agytevékenységeink, Én-tudatunk, az önérzetünk, az önérvényesítési késztetéseink,
ambícióink, vágyéletünk, vérkeringésünk, napjegyünk és vérmérsékletünk, vérkeringésünk
valamint szívünk ritmusa, energetikai töltete és energetikai ellenálló képessége között.
Összefüggés van a Rák csillagképében született emberek mindig család-problémás természete
és azok gyomor, bél, máj és epebetegsége, a rákos megbetegedések, valamint a Rák csillagkép
és ezen szervek funkcionális rendellenessége között. Ugyanakkor vitathatatlan kapcsolat áll fenn
a Skorpióban született emberek életét kísérő mentális-pszichikai problémák és az ők életét
végigkísérő párkapcsolati, szerelmi-szexuális bonyodalmak között. A Skorpió szervei: a nemi
testrészek (szervek) és a teremtői szervek (prosztata, petefészek), a Skorpió által megtestesített
mély-megismerési, feltárási – felfedezési, kikutatási, leleplezési, felszínre hozási, megtisztulási,
tehát kauzális megismerési és kiegyenlítődési lételvekkel szembeni lázadások és
ellenségeskedések, sőt: gyűlölködések következtében károsodnak meg időnap előtt. Ugyanez a
helyzet a Mérleggel, amely kizárólag a párban-élést és az ide vonatkozó lelki harmónia-törekvéseket
és ambíciókat megtestesítő morfogenetikus erőtér: hozza tartoznak a veséinktől
elkezdve, a lelki-szerelmi életünkkel kapcsolatban álló más szerveink is mint a vese-és
húgyvezetékeink, a húgyhólyagunk (ugyanaz: vagyis információ feldolgozási és elengedési

19. képtelenség miatti folyamatos „nyomás és feszültség alatt levés”, a haragból, gyűlöletből,
féltékenységből és szorongásból eredő önmérgezés és lelki blokk: lásd a vese-stop jelenségét.).
De vissza térve a Skorpióhoz, mivel ez a két terület egymással erősen keveredik. Ide tartozik a
végbelünk is (A felhasznált táplálékból megmaradt információnak a kiürítési – elengedési
képessége, tehát a lelki megbocsátási – elbocsátási és feloldódási-kiegyenlítődési képesség, vagy
betegség esetén: ennek a képtelensége!) valamint a nőknél a petefészkek és a méh, férfiaknál a
prosztata-mirigy és a herék, ami az ide vonatkozó lelki diszfunkciók esetében (Pl. nőknél a saját
megtermékenyülési képességük elleni folyamatos és intenzív lázadás, illetve annak a cselekvés
szintiig el nem juttatott, hanem a tudat alá préselt megszüntetési vágya) el meg egészen a
rákosodásnak a megjelenéséig is. Amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének
uralkodási (fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási-megtartási) vágyaink következtében
féltékenykedési, önérzeteskedési és más ambíciókat tápláló egoista érzelmek, amennyiben nem
éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy intenzív, de magunk előtt is elrejtett
bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végződő szerelmi kapcsolat, vagy házasság
következtében, ezen szerveink nem betegedhetnének meg csak úgy, például az un. nagyobb
felfázások következtében.
A felfázások és más külső okok csak alárendelt, konjunkturális kiváltó részei az igazi (lelki)
betegségek (fizikai) következtében létrejövő szervi károsodásoknak, a károsodásoknak a nagyon
felszíni tüneteinek. Ilyenkor az ember öntudatlanul is, megkeresi azt a körülményt, amely
hozzásegíti őt a betegségnek a fizikai (biológiai) szinten történő megjelenésének aktív
kiváltásában. Mert az igazi okokat belül, a lelkünk és a tudatunk mélyén kell megkeresni és nem
a természeti állapotok szélsőséges változásában (A klíma hirtelen lehűlésében). Aki ilyenkor
megbetegszik, lényegében rég óta készen állt már a megbetegedésre. Amikor ugyani a különböző
konstellációknak és bolygóknak megfelelő negatív funkcionális lelki mentalitásokat éljük át
intenzíven és huzamosan, az illető konstellációhoz és bolygókhoz (A konstellációk uraikhoz. Pl.
Skorpió: Mars és Plútó) tartozó szerveinket és testrészeinket, valósággal le mérgezzük, az illető
szervben (Pl: prosztata), vagy testrézben található mirigyeink „segítségével”! Ezért mondja a
magyar nyelv, hogy mérgelődünk: amikor intenzíven és huzamosan haragszunk valakire, vagy
valamire, az illető harag, vagy lelki ellenállás – elhárítás jellegének megfelelő testrészben, vagy
szervben található mirigy ilyenkor sok-sok mérget termel. És ezért van az, hogy "a lelki
betegséget az orvos nem tudja meggyógyítani", de nem tudja a pszichológus sem, pontosan úgy,
ahogy a szerelmi bánatot, vagy a féltékenységet sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével
elmulasztani. Ez kérem, egy önszabályozó rendszer, amelyben a személy, anélkül, hogy erről
tudna, maga mondja ki saját magáról és saját maga felől a betegséghez, vagy egyenesen a
halálhoz vesető ítéletet! – Ezért jobb tehát a minket le betegítő (az illető szerveinket károsító)
mérgeinkkel analogikus kapcsolatban álló keserű orvosságokat (Amint tudjuk, tulajdonképpen
azok is mérgező anyagokból készülnek!) lenyelni, mint könnyebb gyógymódokat választani!
Ezért állítja az asztrológia, hogy a Skorpióval és a Mérleggel, így a Marssal, a Plútóval és a
Vénusszal összefüggésben levő szervek betegségei jellegzetesen szerelmi betegségek, vagyis
féltékenységből eredő, belső egyensúly-megbomlási, illetve kiegyenlítődés-képtelenségi
betegségek! Akkor betegednek meg ezek a szerveink, amikor hosszú ideig féltékenykedünk,

20. szerelmi veszteségtől való félelemben élünk, nehogy elhagyjon szerelmünk tárgya (alanya), vagy
miután ez megtörtént, sokáig táplálunk magunkban a sértettséget, melyet szerelmi, vagy
szexuális-partneri kapcsolat szintjén szenvedtünk el. Ugyancsak megbetegednek ezek a szervek,
főként a férfiaknál a prosztata, vagy a herék, amikor pl. a női élet(házas)társunk, esetleg még
általa sem, be nem vallott és nem tudatosított ellenállást tanúsít, az általunk ugyancsak be nem
vallott és nem tudatosított szellemi, lelki, vagy fizikai megtermékenyítési, vagy egyszerű
uralkodási -és kisajátítási vágyainkkal és törekvéseinkkel szemben.
Az asztrológiai gyógyítási koncepció szerint tehát, minden betegségünk kapcsolatban áll egy-egy
bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létprincípiummal (mozgás,
azonosulás, egybekapcsolódás, differenciálódás, elengedés, információ-szerzés, információ-feldolgozás,
átalakítás, információ-áramoltatás, bázis-törekvés, stb.) és az azokat megtestesít,
azokat a földi életformákkal egybekötő szellemi-lelki tendenciáinkkal, életfunkcióinkkal. Az
emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) működése, az
egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggések az emberiséggel
magával egyidős (belső) megfigyelések alapján jegyeztettek fel hosszú évszázadok és évezredek
során, és az asztrológia ezekből az ősi, minden időben, minden korban és minden kultúrában
(társadalomban) érvényesnek bizonyult megfigyelésekből következtet az egészségi problémák
szellemi-lelki okaira.
Ugyanakkor a betegségeink természetéből is visszakövetkeztethetünk a belső jellembeli
hibáinkra, a bennünk diszharmonikus lelki szétszóródást, vagy éppenséggel csomósodást,
információs-zárlatot (dugulást) okozó, többnyire rejtett ambícióinkra, amelyekkel uralkodni,
magunkhoz kötni, vagy környezetünkből kiiktatni szeretnénk különböző embertársainkat, vagy
más élőlényeket (pl. a különböző állat-fóbiák esetében), jelenségeket. Betegségeinkből vissza
lehet következtetni tehát az egyetemes létezéshez és a többi élőlényhez, valamint a többi
emberhez való, helytelenül polarizált viszonyulásainkra. (E témakör személyes, hasznos
kibővítésére és kiaknázására nagyon melegen, azaz teljes szívemből ajánlom Kurt Tepperwein
MIT ÁRÚL EL A BETEGSÉGED? cimű könyvét, amely magyar nyelven a budapesti HUNGA-PRINT
Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg l992-ben, valamint Rüdiger Dahlke: A
Lélek nyelve: a betegség című, monumentális művét, amely a budapesti Magyar Könyvklub
könyvkiadónál jelent meg l996-ban.)
Például az "epés" betegségben szenvedő emberről tudhatjuk, hogy bármennyire is nyájasan,
fegyelmezetten és akár szeretetteljes-érzelmesen is nyilvánul meg általában (Ezért jellemző ez a
betegség inkább a nőkre!), lényegében visszanyeli állandó dühét és mélyen fojtott
agresszivitását, igazából nem meri önmagát nyíltan kifejezni és azt mondani, azt tenni, amit lelke
mélyén szeretne. A prosztatával és a női hüvelyjel kapcsolatos megbetegedések, valamint a
petefészek-problémák, a méhfertőzések, a nemi testrészek fertőzései általában, a visszafojtott, ki
nem élt, vagy nem harmonikusan és folyamatosan megélt, esetleg az öncélúan túlzásba vitt, de
eredmény (magzatfoganás nélküli) de mindenképpen a természetellenesen kezelt nemi -és
szexuális vágyéletünk következményei. A nemiségünkkel járó természetes érzelmek és
megnyilvánulások elfojtásának, vagy hosszú éveken át magzat-foganás nélkül: öncélúan
folytatott következményei és általában szerelmi csalódással járó bánatra, szerelmi és nemi

21. sértettségre, féltékenykedésre, önérzeteskedésre, vagy szexuális alkalmatlanságtól való félelemre
(impotencia, frigiditás), esetleg nemi vonzerőnkkel való visszaélésekre vezethetők vissza. Az a
tény, hogy ezek a betegségek gyakoriak, arra utal, hogy lényege szerint félreértjük nemiségünket
nem csak élettani szempontból, hanem spirituális szempontból sem a megfelelő funkciója szerint
éljük, gyakoroljuk. A bennünk és általunk megnyilvánuló Yin (Szeretet, Feminin) és Yang (Fény,
Maszkulin) primordiális világprincípiumok kölcsönös áthatolási és kiegyenlítődési
szükségszerűségeként is, és valamely olyan, egyoldalú, az egységesülés-szellemétől idegen
szempontokhoz kötjük ( gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünk e
legfontosabb részének őszítne megélési lehetőségét, amely szempontokhoz (Öncélú
élvezethajszolás, vagy anyagi vágyak kielégítésére.) eredetileg és lényegileg, azoknak semmi
köze nincs.
A karma szerint, de akárcsak a napjegyek szerint megvizsgált betegségeinknek a szellemi
okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére, a többi napjegy által megjelenített és
megtestesített problémakörök felfokozásával. Mert mit teszünk mi most és még mindig ezekben
az apokaliptikus években, amikor a vizeink a figyelmeztetési határon jóval felül mérgezettek és
szennyezettek, a főd általános atmoszférája ipari gázokkal telített, és az ártalmas kozmikus
sugárzásoktól védő ózonréteg lyukai, ha lassabban is, mint korábban de „alattomban” terjednek,
a radioaktív szennyezések következtében létrejövő szervi károsodások növekednek és a régi
klasszikus betegségek helyett új és új un. pszichés, vagy testi betegségek (vírusok és
baktériumok) jelennek meg? - Egymásra, az emberiség többi részére hárítjuk és egymásnak
átadjuk különféle vádaskodások, megbízatások, mandátumok és más önáltató trükkök
segítségével a saját életünkért, az egészségünkért valamint a környezetünk életéért, annak
szennyezettségéért való személyes felelősségeinket. – Ezért szenved az idősebb emberiség nagy
része pl. osztroporózisban, illetve annak az ellentétében: a csont-vastagodásban és
bogosodásban...
Mert felelőtlenek és ezért infantilisak vagyunk: Orvosok, politikusok, közgazdászok, papok,
agykontroll-oktatók, szélhámos jós-asztrológusok és misztikus tanítómesterek által gyámolított
gyermekek szeretnénk maradni egész életünkben. Holott a személyes Karmánk már legkésőbb
21 éves korunkban lépik érvénybe egyértelműen és a maga teljességében. Nem az orvos betegít
meg minket és nem is a természetgyógyász, de mégis az orvostól kérdezzük meg, hogy mi
bajunk van és rá haragszunk ha nem gyógyít meg egészen. A Halak világkorszakát lezáró
huszadik század embere az aki anyagi szemléletű kultúrája és rejtetten szemetelő technikai
civilizációja és az azt működtető intézményei segítségével, személyes felelősségével együtt
önmagáról is teljesen lemondott és megfeledkezett. Ő az aki csak kényelmesen fogyasztó-élvező,
vagy a következményekkel nem számoló cselekvő (tehát Karmát gyűjtő) ember akar
lenni a földi közösség életében, vagyis a földi javak és saját életének ártatlan és gyámolított
élvezője és fogyasztója. Ezért a fogyasztásért és "ártatlan" élvezetért viszont nem hajlandó
vállalni semmiféle felelősséget és elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a
szervezési mániában - vagyis az uralkodási mániában- valamint a munkamániában szenvedő
embertársai, azok tehát akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedélykiélése kielégülést okoz,

22. döntsenek helyette közösségi ügyeiben. Ugyanígy az orvosok és a természetgyógyászok az ő
egészségi ügyeiben.
Azt is tisztáznunk kell a betegségek szellemi és kauzális okait kutató eszmefuttatásunk végén,
hogy a mi egészségünkért nem csak az orvosok és nem csak az aura -és csakra tisztító
természetgyógyászok, Rejkisek, és egyéb misztikus kuruzslók nem lehetnek felelősek és nem
dönthetnek, a mi EGÉSZSÉG- ügyi kérdéseinkben (légfennebb még jobban összezavarnak, most
már nem csak fizikai testünk és intellektuális gondolkozásunk szintjén hanem a magasabb rezgés
auratestek, szellemi percepciós képességek szintjén is) de a magasabb vibrációs dimenziókban, a
kauzális (mennyei) szinteken létező szellemi hatalmak, maguk a metafizikai (Isteni) erők és
őselvek sem! Názáreti Jézus is, türelmetlenségében és a pillanatnyi téves ítéletei alapján,
beavatkozott kauzális szinteken is, bizonyos egyéni Karmák feloldásának a kérdéskörébe (Halott
feltámasztás, fizikai látás visszaadása) és annak is, a keresztre feszítés kellett legyen a
következménye. Ugyanígy nem tudják a fizikai rezgési szinteken felüli folyamatokat
helyreállítani az egyes ember helyett az ember tudatában és természeti környezetében az általa
előidézett és létrehozott egyensúlybomlást és nem tudjuk kivédeni azt az ökologikus katasztrófát,
amelyet a személyes felelősségtudata és lelkiismerete elől a misztikus, vallásos és materialista-tudományos
káprázatokba menekülő ember előidézett a boldogságvadászata és a
kényelemkeresése, valamint felelősség-elhárítási társasjátékai segítségével.
És mindezt azért, mert az életét minden áron (technikával, társadalmi rendet biztosító-működtető
szervezetekkel...) megnyerni akaró ember még mindig folyamatosan szembe fordul a
finom lelkiismeretében és a mély felelősségtudatában lakozó, egyetemes megváltási programmal
(Az Úrral: A megváltás Törvényével9, és azt képzeli, hogy becsaphatja azt is úgy, mint ahogy
évezredek óta csalja saját magát és környezetét, okoskodva-ügyeskedve, ravaszkodva,
nyerészkedve, termelgetve, technikázva, szennyezgetve, sopánkodva, szörnyülködve,
erkölcsösödve, ítélkezve, filozofálgatva, gazdagodva, szegényedve, betegedve, ájtatoskodva,
művészkedve, spekulálva, részegeskedve, zabálgatva, szemforgatva, sopánkodva,
szélhámoskodva, gyűlölködve, ellenségeskedve, gyilkolgatva, ártatlanodva, fontoskodva... és
nem akarja észrevenni, hogy a színes színpadi kulisszák, a mozivásznak és különböző
monitorok, a közigazgatási hivatalok, a gyárfalak, a kaszárnyák és az áldozati oltárok mögött, ott
növekszik az emberiség nagy része végpusztulásának a kísértete immár letagadhatatlanul,
visszavonhatatlanul és végérvényesen.
Ennek a bizonyos értelemben vett, "laza beavatásnak" szánt, metafizikai és asztrológiai
eszmefuttatásnak nem kell és nem is lehet célja minden betegség mentális (szellemi) és
mentalitásbeli (lelki) okainak a leírása. Részben azért mert ezt leírtam minden egyes konstelláció
karmikus jellemzése esetében. Másrészt azért, mert ha a betegségeink igazi okait akarjuk
megkeresni, egészen a bibliai "ősbűnig", vagyis az egyetemes teremtés ős-okáig: a Lilith nevű
jelenségig kellene kinyújtóznunk. Sőt talán ama bizonyos, a fizikusok által elszeretettel
ősrobbanásnak nevezett éteri tömörüléssel és vibrációcsökkenéssel járó, kozmikus események
boncolgatásáig is eljuthatunk, vagy az emberi imagináció misztikus teremtőerejéig, amelynek
köszönhetően az anyag állandóan keletkezik és nem csak egyszer – az ősrobbanáskor - lett
létrehozva mechanikus-robbanás szerűen, ahogy állítják a fizikusok. Ezen metafizikai igazságok

23. kibontása és leírása, a jelen tematika szempontjából, most, nem tekinthetjük aktuálisnak, hiszen
mind az előszóban, mind az Egyetemes Tőrvények tárgyalásánál és a Lilith – jelenség
ismertetésénél, valamint a Kereszténység és az asztrológia lényegi összefüggéseinek az
értelmezésénél (Tehát ezekben a tanulmányokban) is esik szó róla bőven.
A legfontosabb következtetés, ahová el tudunk jutni az asztrológia kauzális és analogikus
vonatkoztatási rendszerének és sok ezer éve valóságosnak bizonyuló állításainak segítségével,
nem más, mint az, hogy magunk vagyunk felelősek minden figyelmeztető jellegű sérülés és
minden betegségtünet funkcionális zavarrá, akut testi zavarokká (gyulladások, sérülések, kisebb
balesetek), krónikus, vagy gyógyíthatatlannak minősülő betegséggé és helyrehozhatatlan szervi
elváltozássá történő elfajulásáért! Ezért jó ha megtanulunk önmagunkkal (Tehát egyedül az
asztrológiai sorsképletünkből kiolvasható, konstellációk és horoszkópházak szerinti karmánk
jellegével és az azt elrejtő –árnyék-énünkkel.) szembenézni. De legalább a jelentéktelennek tűnő
sérüléseink és az eddig elszenvedett betegségtüneteink segítségével, megkeresvén azoknak a
személyiségünkre (félelmek, fóbiák, pszichés deregációk, destruktív jellegű negatív képzelgések,
negatív és hárító, ellenségképzetekkel telt, az által irányított viselkedésmód) és életvitelünkre
(öncélú és együgyű tevékenységek) jellemző jelentéstartalmakat. Legalább azt követően, hogy
megjártuk az orvosi rendelők és a korházak, valamint a gyógyszertárak, egyáltalán nem a lelki
megtisztulásunkhoz és nem a szellemi felemelkedésünkhöz vezető kálváriáit.
Ez nem azt jelenti, hogy orvostudomány kutatási eredményei és gyógyászati módszerei
tévesek és alkalmatlanok lennének bizonyos fizikai károsodások helyrehozására. Sőt még ezen
túl is: az orvostudomány a legalkalmasabb a materialista tudományok közül arra, hogy spirituális
fejlődésünk szempontjából is hasznát vehessük. Miért? Mert annak, aki a betegsége igazi okait
kutatván, képessé teszi magát az őszinte belátásra - tehát szellemi a tisztánlátásra- a pontos és
részletes orvosi diagnózisok a lehető legpontosabb információkat szolgáltathatja a szellemi
fejlődése bizonyos szakaszaiban szükségessé váló gyökeres életpálya- és mentalitás-változtatáshoz,
és a megfelelő gondolkozásbeli módosításokhoz.
Tehát jobb ha a kialakult betegségeinkkel minden halogatás nélkül, azonnal orvoshoz
fordulunk a pontos diagnózis megszerzése érdekében, de bármennyire is tiltakozna az orvos ez
ellen, a betegség-tüneteinek lehetséges pszichikai okait is beszéljük meg vele. Mondom: ezt meg
kell tennünk, még akkor is, ha ma még a legtöbb orvos ettől ideges lesz, vagy legalábbis a
türelmetlenség félreismerhetetlen jelei kezdnek mutatkozni viselkedésén, hanghordozásán. Ők
ugyanis nagyon is jól ismerik a betegségek kialakulásának a lelki és szellemi okait, de mivel
„sokat kell gyógyítaniuk” gyári termelés - szerűen, sajnálják az időt pocsékolni erre. (Sőt! Sajnos
az orvosok egy része, direkt örül a beteg embereknek, hiszen minél több a rá szoruló beteg,
annál több laska (pénz) jön a házhoz! Ezt igazán nem lehet nekik felróni! Csak a Jupiterjükkel
rosszul álló személyek tesznek ilyet! ) Ezután, az orvos által javallt kezelésnek magunkat
megbékélten alávetve, kíséreljük meg felgöngyölíteni emlékezetünk (és ha van: személyi
horoszkópunk) segítségével göngyölítsük fel azokat a karmikus, vagy nyers-természeti, negatív
viselkedési és gondolkozási mintáinkat, eljárásainkat (félelmeinket, ellenségeskedéseinket,
ellenszegüléseinket, erőszakosságunkat, aggodalmaskodásainkat) amelyek szervezetünket a
"betegséggyártásra" rákényszeríttették.

24. E mozzanatnál (fejezetnél) nagyon fontos, jól az emlékezetünkbe idézni azt a következtetést,
ami a különböző napjegyekre jellemző betegséghajlamok tárgyalásából és ezek lelki-szellemi
okainak megismeréséből egyértelműen levonható: nincsenek sem szégyellni való (titkolni való)
sem erényes, személyi büszkeségre feljogosító betegségek! - És ezt a figyelmeztetést nem hibás
gondolatvezetés következtében, vagy ötletszerű szószaporítás (Egyik facebooki ismerősöm
szerint: szófosás) kedvéért írtam ide. Megfigyeltem ugyanis, hogy miközben a Skorpiónál
tárgyalt nemi betegségeket, vagy a Skorpióra, de a Mérlegre, a Bikára és a Bakra is jellemző
többnyire bagatell bőrfertőzéseket, gombásodásokat titkolni és szégyellnivaló betegségnek
tartják egyesek (és pontosan azért kel találkozniuk e betegségekkel!), addig a Kosra az
Oroszlánra és a Nyilasra jellemző, öntudat és személyiség-zavarra, mások személyisége
elnyomására, tehát az erőszakoskodási és zsarnokoskodási hajlam következtében előállott
szívbetegségükkel, vagy a rejtett agresszivitás következtében létrejövő epegyulladásaikkal,
epekríziseikkel valósággal hivalkodnak és kérkednek egyes betegek!
Természetesen mindeztek mellett -és mindezek ellenére, amikről itt értesültünk, a táplálkozási
szokásainkat és a táplálkozásra használt ételek jellegét és minőségét kell felülvizsgálnunk
elsősorban. Ugyanis a legtöbb "bűnt" önmagunk és a világ ellen a szó szoros értelmében vett
fogyasztói- táplálkozói mentalitásunkkal, felelőtlen, öncélú étkezési szokásainkkal követjük el.
Annak érdekében, hogy igazi kulcsot adjak azok kezébe, akik hajlandóak felébredni és
abbahagyni az eredménytelen és az ellenséges hadakozást saját betegségeikkel szemben,
szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra a testi, lelki és szellemi rongáltság közötti
különbségtételre, amire Hamvas Béla is a Hermes Triszmegistos TABULA SMARAGDINA- ja
kapcsán írt MAGIA SUTRA című esszéjében nyomatékosan figyelmeztet: " A bűn sajátos
területe a szellemvilág. Ez a felfogás a közhiedelemmel szemben áll. Általában, főként a
félreértett keresztény dogma alapján, mindenki a bűnös testről beszél. Az ilyesmi teljesen
hibás. A testnek bűnt elkövetni nincs módja, mert létezése nem morális, tehát nem szellemi,
hanem élettani körben folyik le. A test rongáltságát betegségnek hívjuk. A bűn morális
defektus. Elkövetésére csak a szellem képes." ... "Ugyanaz a megtörtség, ami a
szellemvilágban a bűn, a lélek világában az őrület. Az őrület a lélek normális voltának
megbomlása és megzavarodása. A lélek örülte, az értelem homálya. Aluszékonnyá válik,
kába lesz, irányt és célt téveszt, tévelyeg, rögeszmék szállják meg, képzeleg, valóságérzéke
elvész, a másik lélekkel való kapcsolata meglazul és meg is szakad. Ha a bűn a szellemvilág
megzavarodását idézte, az örült a humánum világát bontja fel. Az örült nem tud
közösségben élni." ... " Ugyanaz a rongáltság, ami a szellem világában a bűn, a lélek
világában az örült, a testi világban a betegség." ... "De a három egy és e hármat egymástól
elválasztani nem ajánlatos, akkor sem, ha a létezés rongáltságának hármas természetéről
tudni lényegbevágó tudás. Miért? Mert a primordiális egészség helyreállítása
(reintegráció) is hármas, éspedig:
-esztétikai (testi)
-logikai (lelki)
-morális (szellemi)

25. feladat. E hármas párhuzamos tevékenység más szinten fedi az érzéki (testi), az érzelmi-értelmi
(lelki), és az erkölcsi (szellemi) tevékenységet. SENKI NEM LEHET
SZELLEMÉBEN BÜNTELEN, AKI LELKI VILAGABAN NEM ÉRTELMES ÉS
TESTÉBEN NEM EGÉSZSÉGES. A szövevényen belül a létezés-szférák
megkülönböztetésének csak azért van helye, nehogy a létezés hármas összetettségéről egy
pillanatra is megfeledkezzünk. Határt vonni azonban, különösen oly értelemben, ahogy azt
az európai filozófia (tudomány, vallás) alapján megszokták, nem lehet és nem is szabad,
mert végül is a szellem világa a lélek és a test világát is átsugározza, a lélek a testet és a
szellemet minősíti és formálja, a test viszont a lélek és a szellem világát is megalapozza."
A szellemvilággal és annak a törvényeivel, hatalmaival, a belső átéléseinken keresztül tartjuk
a kapcsolatot, ha el hisszük ezt, ha nem. A szellem-világ nem a külső tetteinkből és
eredményeiből (azok esetleges morális, vagy esztétikai értékéből) vonja le a ránk vonatkozó
következtetéseit és dönti el, a hozzánk-belénk érkező válaszainak a jellegét, hanem abból, hogy
milyen információkat kap tőlünk (belőlünk) a mi intim, belső átéléseink következtében. Ezért
hibás minden tanítás, amely figyelmen kiül hagyja a fizikai elemekkel való találkozásnak és
konfrontációnak, valamint a természetben való intenzív mozgásnak és a test részek ápolásának a
fontosságát, mint amennyire hibás a pusztán a fizikai-biológiai egészség megvalósítására és
fenntartására koncentráló európai egészség- kultúra, vagy amennyire téves az öncélú, technikai
tudományos megoldások hajszolására alapozott sorsmegoldási lehetőségek ideológiája: a
humanista intellektualizmus. Azt is fontos itt tudni tehát, hogy a kimondottan csak kifelé – a
külvilág felé ható, öncélú értelmi képességeink gyakorlása, vagy ugyancsak az öncélú,
moráltalan (a puszta forma-művész) tehetségek és a rendkívüli képességek kultusza, a zseni
kultusz tehát, semmivel sem értelmesebb a gazdasági eredmények öncélú hajszolásnál, ami
előbb-utóbb meg fogja fosztani EGÉSZSÉGÉTÖL (betegségek, balesetek, olyan más
életterületeken való sikertelenségek formájában, mint például a családi élet és a szerelmi
párkapcsolat) az eredmény- és sikerorientált egyént.
Az egészségünk visszaszerzésének az ára tehát, a saját lényünkre vonatkozó misztikus
tévképzeteinknek és „pozitív” előítéleteknek a feladása, valamint a külvilág és a többi ember
megváltoztatására irányuló vak törekvéseink (ambícióink) feladása mellett, a saját belső
átéléseinknek a pozitívvá- örömtelivé való átváltoztatása. Ehhez viszont belső, úgynevezett
kauzális (karmikus) hibabelátási kézség kialakítása szükséges, amihez a spirituális önismeretre,
és általában a spirituális emberismeretre és a világismeretre alapozó, kauzális asztrológiával
elkészített személyi horoszkópok megbízható információrendszere, igen nagy mértékben
hozzájárulhat.
II.
Az önmérgezés által okozott megbetegedés jelenségéről bővebben