1. Csapó Endre
Hitelmogulok világuralma
Megjelent a Magyar Élet 2016. április 7-i számában
Az ősember saját személyében birtokolta a termelés tényezőit. Sajátjaként
használta mindazt, amit a TERMÉSZET nyújtott. A javak megszerzéséhez és
feldolgozásához szükséges TŐKE (eszközkészlet) saját tulajdonát képezte. E két
tételhez szükséges tényező a MUNKA. A három tényező együttes eredménye a
termelvény (termés), ami akkor még a munka elvégzőjét illete.
Ugorjuk át a rabszolgatársadalmak és a feudális birtokosság
társadalmának idejét – az ipari forradalommal eljutott az emberiség olyan
lehetőségek korszakába, amelyben a természet, a tőke és a munka
társadalomérdekű működtetésével képessé vált megfelelő megélhetést
biztosítani minden ember számára. Ez teória.
A valóság az, hogy – szemben az évente egyszer arató mezőgazdasággal
– az ipar ahányszor eladott, annyiszor „aratott”. Az ipar kialakuló társadalma
túlhaladta a földbirtokosság lehetőségeit, ami társadalmi / hatalmi feszültséget
gerjesztett.
A francia forradalom hirdette meg a váltást, amikor a javak és a jogok
mindenki számra hozzáférhetősége igénye színrelépett.
A meghirdetett új rend hovatovább eltakarította a földbirtokalapú hatalom
rendjét, amely a TERMÉSZET kisajátításán alapult, amivel szemben megalkotta
a TŐKE kisajátításán alapuló rendet. Meghirdették a MUNKA uralmát is – a
kommunizmus 200 évre rá maradék hitelét is elveszítette. Nyilvánvalóvá lett,
hogy azt a tőkések alkották meg a társadalom manipulálására.
A TŐKE új birtokrendje aTERMÉSZET kincseinek tulajdonosaként a
MUNKA hozadékát is sajátjának tekinti, abból csak annyit ad le a munka
társadalmainak, ami feltétlenül szükséges.
A tőke legfőbb gazdasági szerepe a bankpénz által nyújtott hitelezés,
amivel teljes irányítás alá került a világ gazdasági élete. A pénz a tőzsdei
forgalommal, piaci ingadozással, áru lett, bő tere nyílt a spekulácíónak. A pénz
tárgyiasul mint áru, amellett, hogy a gazdaságban nélkülözhetetlen mint működő
tőke.
Nem a pénz maga a hatalmi eszköz, hanem a hitelintézeti hálózat kerülhet
olyan helyzetbe, hogy beavatkozik a folyamatokba méltánytalan haszonszerzési
szándékkal. A bankhálózatoknál mérhetetlen vagyon gyűlt össze, ami által
meghatározója lett a gazdasági életnek. Tetszése szerint ad vagy nem ad hitelt,
magas vagy alacsony százalékkal. Jólétet teremthet, és gazdasági válságot is,
sok esetben tetszőlegesen is.
Háborúk indulnak, dőlnek el a hitel lehetőségein. Ezáltal lehetősége van a
pénzügyek világának belefolyni a történelem menetébe. Ezt meg is tette a
2. francia forradalom nyomában előálló zavaros időszakban, ami állandó jellegű
lett a politika világában megalapozott szerepe révén.
A pénzvilág legfőbb törekvése növelni a profitot. A természet kincseit
igyekszik, akár tisztességtelenül is, magáévá tenni, a munkát a legkevesebb
bérért elvégeztetni. Ez társadalmi elszegényedést, politikai feszültséget okoz,
csak állami védekezéssel korlátozható.
Tisztességes hitelrendszer egy ország gazdasági fellendülésének fontos
kelléke. Széchenyi könyvet írt e tárgyban. A modern állam nem nélkülözheti a
bankhálózat szolgáltatásait. A probléma akkor merül fel, amikor a gazdaságban
működő tőke mellett megjelenik a spekulációs tőke. Amikor a szuverén államok
saját működő pénze áruként vétel–eladás tárgya lesz, és az adott ország pénze
valamelyik távoli tőzsdén értékét veszíti.
A világ bankrendszerének felső rétegében olyan méretű pénzmennyiség
tömörödik a világ államainak eladósodottsága által, ami függő viszonyt alkot az
adós részére, a hitelező javára. Minden függőség alárendeltséget eredményez.
Ilyen körülmények között a pénz világa behatolt a politika világába,
kezdve azokon az országokon amelyek először jutottak el az ipari fellendülés
állapotába. Britanniát és az Egyesült Államokat találjuk ilyen kötöttségben a
XIX. század második felében.
A politika világa a francia forradalomban tudott eljutni a régi rend, a
feudális uralmi rendszer túlhaladottá vált rendjének eltakarítójává. Helyébe jött a
kialakuló polgári rend állama a parlamenti demokrácia eszmerendjében. Nagyon
nem símán ment, de végbement. Vele természetszerűen megjelent a modern
állam, a többségi nemzet nemzetállama. (Ebbe botlottunk bele 1948-ban).
A pénz világának a krédója a nemzetköziség. Nem tűri a korlátozást.
Ugyanakkor teljesen világos, hogy a profitért mindenre képes bankvilág
kapzsiságának csak az államhatalom tud, illetve tudna korlátot szabni. Nagyon
fontos megjegyezni, hogy a mögöttünk hagyott két évszázad, és az is ami
jelenleg dúl, ennek a küzdelemnek a folyamatáról szól. Ez a két évszázad
elfoglalta magát olyan politikai küzdelmekkel, amik az államnak a gazdasági
élet feletti befolyásának mértékéről szólt. Nagyon szívós küzdelem és mai napig
is befejezetlen.
Az alaptétel a következő: A gazdasági élet véglegesen, és a világ minden
táján a kapitalizmus természetes rendjében működik. Egyszerűen azért, mert a
gazdaságban pénz és hitelrendszer, tehát tőke működik, ennek neve tőkés
gazdasági rend, általános elnevezéssel kapitalizmus. Más rend nem lehet, a
szovjet állam is kapitalista volt, központi, állami irányítással, a New York-i
bankvilág vállalkozásaként. A nemzetiszocialista német állam, a fasiszta olasz
állam is kapitalista volt, elszakadó törekvéssel az angolszász világ felett
kibontakozó pénzvilágtól. (Ez bűn.)
A francia forradalommal megindult polgári rend küzdelmeit lázas
útkeresés jellemzi. A fantázia számos világátrendező elméletet szült. Mindegyik
a világ fennálló rendjének átalakítását tűzte feladatává. A politikai
3. elméletgyártás nyugati gyarmati hatalmak és Amerika szórakozása volt a XIX.
században. A tudományosság szintjére emelték, világnézeti szintre, egyetemi
tananyaggá tették a politikai pártok részére gyártott elveket, amelyek
mindegyike foglalkozott az állam szerepével a gazdasági életben.
Mármost a történelem is arról szól, hogy mekkora legyen az állam
szerepe a gazdasági életben. Két szélsőség uralta a terepet. A kommunizmusban
az állam a minden. A vad kapitalizmusban első a profit. Az elmúlt két
évszázadban hatalmi küzdelem folyt annak nyomán, hogy milyen legyen állam és
bankvilág viszonya egymáshoz.
Az Egyesült Államok politikai tervezőit a két szélsőség érdekelte különösen. Honi
használatra a minimális államot hirdette, 1913-ban kiadta kezéből a pénzkibocsátás jogát,
Európa számára a maximálist, vagyis a kommunizmust segítette megvalósulni.
*
Az eddig elmondottak egy kis közgazdasági tartalomjegyzék volt az
emberi történet utóbbi kétszáz éve sikerének és hányattatásának hátteréről. Még
csak annyit, ahol a gazdagság, ott a hatalom.
A XX. század elejétől fogva a sok országból álló Európát háborús
hangulat nyomasztotta, aminek a hátterében gazdasági, nagyhatalmi érdekek
igyekeztek érvényesülni. A tengeri hajózás és annak nyomán kialakult
tengerentúli gyarmatosítás London központtal pénzügyi világhatalom lépett
történelmi szerepbe.
Az észázad végén széttekintő szemlélő olyan Európát talál, amely két
világháború során elvesztette függetlenségét, 45 éven át két Európán kívüli
nagyhatalom katonai, gazdasági és politikai megszállása, ellenőrzése alatt élt,
amit felváltott egy olyan időszak, amelyben Európa szerkezeti átrendezését
követeli és szervezi az Amerikai Egyesült Államok.
Az amerikai nagyhatalom a vasfüggönytől nyugatra elterülő országokban
szolgálatára kész liberalista politikai rendszert vezetett be, erre a rendszerre
épültek az Európai Unió nevű politikai keret vezető szervei. Ez a liberalista
politikai irányzat épp olyan türelmetlen más irányzatok iránt, mint volt a
kommunizmus a keleti részeken. Politikailag feltétlen híve és engedelmes
követője az Atlanti Szövetségnek. A NATO kvázi szövetségesként fogadta be a
szovjet iga alól felszabadult országokat, még mielőtt azok csatlakoztak az
Európai Unióhoz. NATO-taggá tették Törökországot is, ami beláthatatlan kárt fog
okozni Európa népeinek.
Egy kis kitérővel visszalépünk egy közel száz évvel ezelőtti jellemzésre, ami akár
figyelmeztető lehetett volna Európa számára, de mai Olvasóinknak legalább
elgondolkodtatására szolgál:
John F. Hylan, New York City polgármestere a következőket mondta egy1922-es
beszéde során:
„A köztársaság igazi ellensége a láthatatlan kormány, ami hatalmas
4. polipként terjeszti ki nyálkás karjait városaink, tagállamaink és nemzetünk felett. De
hagyjuk az általánosságokat! Kimondom, hogy ennek a polipnak a feje a Rockefeller-Standard Olajvállalat
érdekeltségi köre és a hatalmas bankházak kis csoportja, akiket általában csak nemzetközi bankárokként
emlegetünk. Ezeknek a nagyhatalmú bankároknak a zárt társasága irányítja az egész amerikai kormányt saj
önz érdekeik szolgálatában.ő Ők irányítják mindkét pártot, k írják a politikai platformokat, készítenekő
bábokat a pártvezet kb l, kihasználva a magáncé g ek et és minden és bármilyen eszközt, hogy a közhivataloő ő
kizárólag olyan emberek kerüljenek, akik mindent megtesznek, amit a korrupt nagyvállalatok diktálnak.”
Ez az információ felmentést ad az azóta hatalmat gyakorló mindenegyes
amerikai elnöknek, akik soha el nem térve követtek egy egyenes politikai vonalat. (Aki eltért
volna megbüntették, aki eltért, lelőtték.) Tehát felmentést kapnak, mert az a politika, amit
követtek, nem sajátjuk volt, ők megkapták és követték az irányelveket.
Mindez számunkra, magyar emigránsok számára nem újdonság. Figyeltük
a világpolitika járását, annak rögzítéséhez, emigrációs körünkben való megismertetéséhez
közlési késztetést éreztem. A jelenleg folyó világpolitika könnyebb megértése érdekében a
múlt századbeli írásaimból csokorba szedtem és 35 héten át közzétettem azokat, amelyek
dokumentálják az Egyesült Államok politikai szándékát – Világállam megteremtését. *
A Szovjetunió összeomlásával dugába dőlt az együttes megvalósítás
terve.
A mai események jelzik, hogy a Világállam terve még él az Egyesült
Államok politikájában. Megvalósításához nincs már szövetségese, egyedüli
vállalkozásban, döntő erejű katonai szuperhatalomként a háborús megoldást
választja, amibe, adott esetben beleviheti Európát, mint NATO-szövetségest.
----------------------------------------
* A Magyar Életben 35 heti folytatásban, az USA politikájáról közzétett sorozat „Csapó
Endre VISSZAIDÉZŐ SOROZATA: Világállam-utópia ” cím alatt letölthető a
Magyar Élet Weboldaláról: www.magyarelet.net
