1.
2014. augusztus 21-e
fontos idõpontja az éle-temnek,
ugyanis amikor
reggel felébredtem, rögtön
beléptem a nyolcvanadik
életévembe. 1956 õszén,
Budapesten, 21 éves ko-romban
nem gondoltam
volna, hogy ilyen hosszú
ideig fogok élni.
Akkoriban a barátaim-mal
úgy éreztük, hogy egy
harmincéves focista már
idõs, sõt már öreg lett, azu-tán
lassan minden megvál-tozott.
Azt pedig végképp
nem hittem, hogy augusz-tus
20-án egymást érik a
születésnapi felköszönté-sek,
e-mailen és a
Facebookon egyaránt.
Sosem gondoltam,
hogy ennyire népszerû
K Ö Z É L E T 2014. szeptember 13. – 37. szám – 9. oldal
lennék, de úgy látszik, az
emberek figyelmesek, kö-szönöm
szépen mindenki-nek,
barátoknak, olvasók-nak
a jókívánságokat, bár
mindenkinek nem tudtam
válaszolni, túl sokan vol-tatok!
A Facebookon ír-tam
köszönetet, de nem
vagyok biztos abban,
hogy az mindenkihez el-jutott,
hiába, jóval a kom-puter
használata elõtt szü-lettem.
A nap Magyarországon
Szent István napja, így
névnapom is ekkor van,
bár amióta külföldön
élünk, ezt nem szoktuk
tartani. Mostanában újra
sokan érkeznek az USA-ba
fiatal magyarok, akik
visszahozzák az otthoni
szokásokat.
Nehéz ezt megszokni,
decemberben is van egy Ist-ván
nap, amit én sosem tar-tottam
névnapnak. Szüle-imre
nehezteltem gyerek-koromban:
míg más kissrác
születés- és névnapra is ka-pott
felköszöntést és fõleg
ajándékot, nekem csak egy
ilyen nap jutott. Hosszú éle-tem
folyamán hozzászok-tam
mindehhez, nem is ér-tem,
minek hoztam fel ok
nélkül.
Az elmúlt héten szóvá
tettem, hogy az amerikai
sajtó egy jelentõs része
cikkekben támadja Orbán
Viktort és Magyarország
politikai vezetését, kivált-képp
a kormányfõ
Tusványoson mondott be-szédével
kapcsolatban.
Persze, amikor az ame-rikai
sajtó jelentõs részé-rõl
írok, ez az ország kele-ti
részén megjelenõ lapok-ra
szorítkozik, azok közül
is a New York Times és a
Washington Post közölt
egy-egy cikket, amelyben
eléggé messzire mennek,
a tárgy és fõleg a magyar
nyelv ismerete nélkül.
Bár a két lap a legismer-tebbek
közé tartozik, de a
véleményeik az eldugott ol-dalakon
nem sokat jelente-nek
a hatalmas ország la-kosai
számára. Még Nixon
elnöksége alatt volt az a
szójárás, vajon mit jelent
ez Peoriában, abban a kon-zervatívnak
ítélt, cca. száz-húszezres
lakosú, Illinois
államban lévõ városban.
Az amerikai közvéle-mény
a tévéhírekbõl érte-sül
a világ fontos esemé-nyeirõl,
ahol a magyarok-ról
nem esik szó már
évek, sõt évtizedek óta.
Amennyiben Orbán el-határozná,
hogy katonai
csapatokkal bevonul Kár-pátaljára,
az front-page hír
lenne, de Tusványosról
semmit sem tud az átlag
amerikai olvasó. Magyar-országról
sem sokat.
Az ATV Egyenes be-széd
címû mûsorában
Kálmán Olga kérte
Simonyi András volt wa-shingtoni
nagykövetet,
mondjon véleményt az
Orbán-beszédrõl. Az egy-kori
diplomata véleménye
szerint: „Belekeveredtünk
(mármint a magyar politi-ka)
egy olyan társaságba -
oroszok, kínaiak, indiai-ak,
szingapúriak és a törö-kök
–, ahová nem tarto-zunk.
Magyarországon a
felszín alatt csendben gyû-lik
a gõz a társadalomban,
Orbán túlságosan elbiza-kodott,
ami a biztos jele a
vég közeledtének” – írta
Simonyi a Huffington
Postban megjelent cikké-ben.
Hát, nem tudom kik,
és hányan olvassák a
Huffington Postot, jóma-gam
például sohasem hal-lottam
róla. Majd azzal
folytatta, azelõtt Orbán
Viktor kedvence volt az
amerikai újságíróknak és
politikusoknak, de most
megdöbbenve látják, hogy
Magyarországon egy hib-rid
rendszer mûködik,
amelyet a miniszterelnök
tusnádfürdõi beszédében
próbált megmagyarázni.
Magyarországgal eddig
nem foglalkoztak sokat
Amerikában, most igen,
ilyen negatív sajtóvissz-hangra
nem volt példa. A
rossz amerikai sajtóvissz-hang
valós probléma,
amelyet a diplomáciának
kell megoldani.
Amerikában azonban
azt is jól látják, hogy van
itt egy tehetséges vérprofi
politikus Orbán Viktor
személyében, vele szem-ben
pedig egy gyenge el-lenzék,
akik között van-nak
jó szándékú amatõrök
és vannak közöttük bohó-cok
is, és ezt kint is jól lát-ják.
Végül Winston Chur-chillt
idézte, aki a II. világ-háború
után mondotta: „a
gyõzelem után nagyvona-lúnak
kell lenni.”
Kálmán Olga másik in-terjúalanya
Kuncze Gábor
egykori belügyminiszter
volt, az a bukott SZDSZ-es
liberális politikus, aki ta-vasszal
az országgyûlési
választáson a szigetszent-miklósi
körzetben indult,
ahol Bóna Zoltán fideszes
képviselõ ellenében vere-séget
szenvedett.
Az SZDSZ egykori elnö-ke,
híven önmagához, a
következõkkel reagált a
Washington Postban meg-jelent
írásra: „Nem szeret-ném,
ha minden magyar
állampolgárt büntetné-nek,
mert Orbán Viktor
agya Tusnádfürdõn el-szállt.”
Az egykori liberális
pártvezér 2010-ben vissza-vonult
a politikai élettõl, a
választáson nem indult,
idén tavasszal pedig az lett
látható, hogy esélye sincs
a visszatérésre. Magam ré-szérõl
örülök annak, hogy
az SZDSZ és személyileg
Kuncze, Demszky és má-sok
is eltûntek már a poli-tikai
porondról, remélhe-tõleg
a MSZP és vezetõi is
hamarosan követik õket.
Késõbb olvastam az
interneten, hogy a cseh
konzervatívokra számít-hat
a magyar kormányfõ.
„A Ludové Novinyi terje-delmes
összeállításban állt
ki Orbán Viktor mellett, le-hozva
a teljes tusványosi
beszédet, mellérakva egy
publicisztikát, amelyben
írják, hogy érthetetlen a
hisztéria Orbán személye
és mondatai körül, mert
semmi olyat nem mon-dott,
ami indokolná a nagy
felháborodást. Egy harma-dik
írásban pedig az Or-bán
által bedobott munka-alapú
államot elemzik, eb-ben
inkább semleges ál-láspontot
képviselve.”
Néhány nappal au-gusztus
20-a elõtt irodal-mi
körökben elterjedt a
hír, hogy a kormány a leg-magasabb
kitüntetésben
részesíti Kertész Imre No-bel-
díjas írót. Késõbb ki-derült,
hogy Kertész Imre
és Rubik Ernõ feltaláló, a
Mária Terézia királynõ ál-tal
1764-ben alapított
Szent István Rend díjat
veszik át a Sándor-palotá-ban.
A hír Schmidt Mária,
a Terror Háza Múzeum
igazgatója a Heti Válasz-ban
írt cikke után került
nyilvánosságra. Kertész
kitüntetését mindkét ol-dal
– a jobb és a bal – ke-ményen
támadta és kriti-zálta.
A jobbikos képviselõ,
Duró Dóra az államfõhöz,
Áder Jánoshoz címzett
kritikus hangú levelet, míg
Miklós Gábor az index.hu-ban
kijelentette: Kertész
Imre lett a kormány
holokausztbohóca. Az ef-fajta
kritikák semmit sem
használnak az amúgy is
kettészakadt politikai né-zeteket
valló társadalom-nak.
Azt elképzelni sem tu-dom,
hogy a fenti szemé-lyek
kit találnának alkal-masnak
a legnagyobb álla-mi
kitüntetésre. Érdekes-nek
tartom, hogy Rubik
Ernõ mérnök, feltaláló ki-tüntetését
senki sem tá-madta.
Az olvasóim jól ismerik
a Kertész Imrérõl kialakult
pozitív véleményemet.
Személyes barátságunk
feleségével, Kertész Mag-dával
közel ötven évvel
ezelõtt, Chicagóban kez-dõdött,
késõbb, amikor
Budapesten hozzáment
Imréhez, a férjét is megis-merhettük.
Jó humorú, intelligens,
kedves és kellemes úriem-ber,
aki szívesen látott
vendég a baráti társasá-gokban.
Amikor Chicagó-ban
járt, volt nálunk, az
Evanstonban lévõ laká-sunkban,
amint mi is min-dig
meglátogatjuk õket
Budapesten.
2001-ben egy német
könyvkiadó Berlinbe hív-ta,
és ösztöndíjat kapott
egy könyvre, egy évre rá,
2002-ben kapta a Nobel-díjat.
Lett nagy felháboro-dás,
fõként a jobboldali
nézeteket vallók körében.
A Szent István Rend ünne-pélyes
átadásán Kertész
Imre a feleségén keresztül
juttatta el a sajtóhoz a vé-leményét:
„A konszenzus megte-remtésének
a vágyáról és
elodázhatatlan szükséges-ségérõl
szól a díj elfogadá-sa
és átvétele.” Mit mond-jak,
pont ez nem érdekli a
mai napon sem a bal, sem
pedig a jobboldalon civó-dó
magyar értelmiséget.
Még Chicagóban sokat
vitatkoztam, néha vesze-kedtem
is olyanokkal,
akik következetesen Imre
Kertésznek szólították az
írót. Egy ilyen alkalommal
megkérdeztem az illetõt –
a nevét nem tartom szük-ségesnek
leírni –, megmu-tatná-
e nekem a driver li-cencét.
Csodálkozva né-zett
rám, mire közöltem,
azért érdekel, mert az
enyém Stephen Harmath
névre van kiállítva, gondo-lom,
az övén is keresztnév
után a vezetéknév követ-kezik.
Mint kiderült, John
Kucsera – nem ez az igazi
neve – volt a hajtási iga-zolványba
írva. Dühösen
mondta, hogy ez itt Ame-rikában
így szokás, ez a
hivatalos neve az útlevé-len
is.
Kérdeztem: az nem za-var
téged, hogy Németor-szágban
ugyanez szoká-sos?
Az ott élõ Imre Ker-tész
nevét gúnyolod, mint-ha
õ nem lenne magyar. A
derék ember nem értette,
hogy miért hoztam fel, ezt
a számára bizonyra máig
érthetetlen, magyarázha-tatlan
kérdést.
Nem magyarázkod-tam,
reménytelen egy
ilyen ember. Kertész Imre
Magyarországon szüle-tett,
egész életében ma-gyarul
írt, Nobel-díjat ka-pott
a Sorstalanság címû
könyvéért. Vele szemben
egy mûveletlen, talán ja-nitor
vitatkozik velem,
akit legfeljebb erõs ma-gyar
akcentusa miatt gon-dolnak
magyarnak az
amerikai polgárok.
Az nem baj, ha egy tu-datlan,
mûveletlen ember-nek
ez a véleménye, de
vannak tanult emberek is,
akik más okok miatt talál-nak
problémát Kertész Im-rével
és mûveivel. Az
okok annyira világosak és
kézenfekvõek, hogy nincs
értelme taglalni õket.
Kertész Imrérõl a 2002.
szeptember 26-án megje-lent
Magyarságban írtam
laudációt az irodalmi
Nobel-díjal kapcsolatban.
Kedvem lenne lehozni
még egyszer, hiszen néze-tem
nem változott, de ed-dig
még sohasem közöl-tem
korábban már megje-lent
cikket, ezt pedig nem
is tudnám, mert a tavalyi
nagy költözködésben
mind a cikk, mind a kéz-irat
elkallódott.
Kertész Imrének ez-úton
gratulálok az új,
nagyszerû kitüntetéshez,
betegségéhez türelmet és
megnyugvást kívánok!
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Méltó kezekben a legnagyobb kitüntetés
Kertészék budai lakásán, ül: Kertész Imre, körülötte állnak Harmath Ilona, Kertész Magda
és hátul Harmath István
Kertész Imre a mi evanstoni lakásunkban vendégeskedett
2004. október 24-én
Kálmán Olga mûsorvezetõ
Orbán Viktor miniszterelnök gratulál Kertész Imre Nobel-díjas írónak és feleségének, Magdának
Simonyi András
volt washingtoni nagykövet
Kuncze Gábor
korábbi belügyminiszter