Szerelem és szexualitás asztrológusi szemmel

Kozma Szilárd:

Nagyon komolyan szerelemről és a szexualitásról,
valamint a házasságról és a magzatfoganásról.

„Az igaz szerelmen alapuló házasságon belül, annak az alap-célja megvalósítása
segítségével, olyan intimitásba kell kerülnünk a mindenséggel, vagyis a bennünk és általunk
is létező Istennel, mint a legnagyobb és végleges szerelemünkkel, időben mindig az egyedüli
lelkitársunkkal, akivel csak akkor találkozhatunk, amikor sok-sok áldozat és hibabelátás
(karma-oldás) által, alkalmassá tettük magunkat (Tehát a magunkat: lényünk spirituális
alapját, éltetőjét és mozgatóját), az életünknek és sorsunknak erre, a legdöntőbb találkozásra,
egybehangolására és egységesülsére. A spirituális felelősséggel egybe kötődő igaz szerelem
ugyanis, nem más, mint elemi vonzódás ahhoz a személyhez, akiről érzi a „magunk”, hogy
ezt az egységet megvalósíthatja, ám ugyanakkor meg látja (meg érzi) benne azt a veszélyes
lehetőséget is, hogy a karma-oldás érdekében a lénye addigelé legrejtettebb és sötétebb
természetét a felszínre hozás érdekében, a másik (ellentétes nemű személy!), akaratán és
tudatán – szándékán kívül, az egyszerű viselkedésével is, folytonosan ellenségeskedésre
ingerli és provokálja. Az utóbbi jelenségnek a nem ismerete, illetve önmagunk teljességének
(A személyi karmánknak!) a nem ismerete, és feloldatlansága, iletve a párkapcsolat során is,
megkövesedett állapotban való maradása az, ami a kompromisszumnak nevezett önfeladás
és önárulás hiányában, idővel tönkre teszi a leg nagyobb szerelmeket is és a különböző
érdekek miatt való együtt maradás mutuális szerződésén belül, steril megszokássá és egymás
megtűrési kérdésévé teszi a házasságot, annak az eredeti rendeltetése és szakrális funkciója
örök beteljesítetlenségében.

(Kozma Szilárd)

A Duna-televízió egyik korareggeli magazin műsorából értesültem arról, hogy a
szervátültetési piacon általában a beültetésre alkalmas - A Vénusszal analogikus
kapcsolatban álló! - vesék képezik a legnagyobb hiánycikket és egyben a legnagyobb üzleti
forgalom tárgyát is. A bejelentésen nem azért nem lepődtem meg, mert, legalábbis a
stúdióba invitált szakember szerint, az új vesék- beültetésével, a sebészek nem annyira az
élet-halál kérdéseket oldják meg, hanem az új vese, mindössze egy jobb, normálisabb
életvitelt, a szakemberek kifejezésével élve: egy jobb életminőséget tesz lehetővé a
"szerencsés" vese-betegek számára. Hanem azért, mert asztrológusként, és személyes
tapasztalatok szintjén is, nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is rég óta tudom, hogy a
vesék jó vagy rossz működése, akárcsak a többi központi deréktájéki szerveknek és az egész
közép-derék testrésznek az egészségi állapota is (deréktájéki izmok és gerinccsigolyák pl.) a
szerelmi-szexuális viszonyaink harmonikus, vagy diszharmonikus mivoltáról tanúskodik,
vagyis: ezen szervek jó, vagy rossz állapota a szerelmi – párkapcsolati (élettársi) életünk és
viszonyrendszerünk minőségétől függ. Egészen pontosan: e szerveknek és testrészeknek az
ép, vagy káros állapota (nem örökletes betegségek, született testi hibák, vagy károsodások
esetén), a szerelmi - szexuális partnereinkkel (élettársainkkal) szemben intenzíven és
tartósan átélt pozitív, vagy negatív érzelmeinknek a függvénye és következménye.
Azt, hogy milyen analogikus kapcsolat létezik a naprendszer bolygói által megtestesített
teremtői őserők, a tizenkét napjegy által megtestesített spirituális erőterek, valamint az
emberi szervek és a különböző testrészeink között, az egészségi asztrológiáról szóló
tanulmányomban terjedelmesen és részletesen okfejtve, elmagyaráztam. A vesék és

általában a testünk középtájéka, a Mérleg jegy által megtestesített spirituális erőtérhez és a
személyi horoszkópokban az annak megfelelő gyakorlati életkört jelző VII. ház által
megtestesített (az elkötelezett élettársi viszonyok horoszkópháza) lelki élményekhez, belső
átélésekhez, e viszonyrendszerek igen összetett problémaköréhez tartozik. Tudván tehát,
hogy mekkora számarányban, vagyis, hogy milyen nagy gyakorisággal találkozom (Az
általánosan ismert családi és családalapítási - esetenként magzatfoganási, illetve nemzési
problémák mellett, második nagyságrendű arányban!) az élettársi viszony és félreértéséből
és az két - három házastársi viszonyban "kiérlelődött" nő és férfinemű élettársakhoz való,
intenzíven átélt negatív (agresszív) viszonyulásokból (az élettársra való nyílt, vagy fojtott
haragból, csendes neheztelésből, annak akaratával, hibáival, egész személyiségével
szembeni öntudatlan, vagy tudatos, de elfojtott lázongásból) származó "kegyetlen"
sorsproblémákkal és az, azoknak megfelelő vese, húgyhólyag deréksérv, stb., betegségekkel,
a Tv-stúdióba invitált szakemberek által közölt statisztikai tények egyáltalán nem leptek
meg.

Gyakorló kauzális-asztrológusi tapasztalatom szerint ugyanis, a legtöbb betegség, a
legtöbb családi és személyi konfliktus, a számtalan elrontott életsors, valamint a legtöbb
lelki és fizikai nyomor, de a legtöbb társadalmi zavar abból származik, hogy nem ismerjük a
szerelem és a harmonikus élettársi viszonyon belül megélhető folyamatos szexuális
viszonyoknak az életerőt adó, életalkotó: képzelet irányító és képzelet finomító-nemesítő
jelentőségét (illetve a zavarosan megélt, az elfojtott, vagy a "magyarázhatatlanul" hiányzó
szexualitás káros hatását). És ennek következtében, nem ismerjük a saját lét-teremtő, életadó
szellemi lényünket sem. Az általános zavar abból származik, hogy az emberi lényünk
lényegét képező ősalappal: a vallás által Istennek (vagy akár Taonak, Jahvenak, Nirvánának,
vagy Allahnak) nevezett Teremtővel való viszonyunkat személytelen kapcsolatnak
képzelvén, összezavarjuk, és ennek a zavarnak a tovább gyűrűzése, a szerelemben és a
párkapcsolatban végzetes is lehet. Miközben a boldogságról, egyéni temperamentum szerint
és kultúra szerint nagyon eltérő képzeteink vannak, és égtájanként-földrészekként
összetévesztjük a válogatott szexuális kéjelgések és más, széles körű élvezetei lehetőségek
megszerzési lehetőségével, ráadásul, a civilizációban a teljes kényelemmel és biztonsággal is
összetévesztjük - vagyis a természetellenes állapotokkal -, miközben, és ugyanakkor,
egyesek számára ez egyet jelent a korlátlan nyüzsgési, beavatkozási, befolyásolási és
hatalomgyakorlási lehetőségek halmazával, aközben az Istent is összetévesztjük egy minket
az előbbi boldogság-képzetektől teljesen eltérő, számunkra felfoghatatlan és elérhetetlen
(magasztosan égi és elvontan steril) erkölcs és boldogság irányába terelő, kényszerítő, vagy
szelíden manipuláló és a botlásainkat megértően szemlélő és megbocsátó (modern kori
kereszténység), vagy azokat kegyetlenül büntető (iszlám), Nobel-díjas tudóssal, és/vagy a
személyes titkainkat és bűneinket leső, fürkésző és megint csak szelíden leleplező
detektívvel, vagy azokat kegyetlenül büntető ítélőbíróval.
E téves boldogság- képzeteink és céljaink elérésére törekedve és a vallott, vagy tagadott
istenképeink között szédelegve, tévelyegve és imbolyogva válunk megmagyarázhatatlanul
és kétségbeesetten boldogtalan, feszült, és elégedetlen, de az évek és elnyűtt házasságok
számával fordítottan arányosan reménykedő, illetve lemondó, kiábrándult, elfásult és
közönyös élet- és házastársakká. A kivétel igen kevés, és az is inkább megjátssza mások
előtt (leginkább a gyermekei előtt), az Isten előtt és végül önmaga előtt a boldogot.
A testi tüneteket kezelő orvostudomány egyelőre mást mond, de a kauzális gondolkozás
megbízhatóságáról meggyőződött asztrológus számára világos, hogy a számtalan nemi
eredetű vérbetegségek és az un. női betegségek, a méhdaganat, a méhrák, a petefészek-
gyulladások, méhen kívüli terhességek, a frigiditás, a szexuális kielégülési képtelenség, a
különböző fertőzések, férfiaknál a korai magömlés, a (korai) impotencia, a

prosztatagyulladás és a prosztata-rák, a heregyulladás, a hererák, mindkét nemnél a
húgyhólyag és a veseproblémák, a mandulagyulladás, a különböző nemi fertőzések és az
AIDS, mind oda vezethetőek vissza, hogy igazából nem tudjuk, hogy élvezetszerzésen
(kéjes kielégülésen) és (egyre kevésbé!) gyermeknemzésen kívül, mihez is kezdjünk a
párunkkal, a szerelemmel és a szexualitással, hogyan rendezzük úgy a más nemű
személyekkel, illetve az élettársunkkal való viszonyunkat, hogy ne kelljen drámai és sokszor
tragikus kimenetelű probléma- és konfliktuskörként megélnünk, mindazt ami a számunkra
"elképesztően más"-tudatú, másképpen érző és gondolkozó személyekkel folytatott,
harmonikusnak vágyott, de végül mindig drámaira, ha nem tragikusra sikeredő viszonnyal
jár?
Nincs amit csodálkozni azon, ha a könyvstandokról napok alatt elfogy a szexuális
ponyvairodalomnak minden fantázia-dús, misztikus egzotikumokkal színezett, különböző
mágikus praktikák leírását tartalmazó és azonnal elérhető boldogságot, csodálatos
élményeket ígérő, "szex-beavatási kézikönyve", amelyekben hemzsegnek az olyan
megemészthetetlen keleti varázsigék és egzotikus mantrák (imák), amelyeknek az
elolvasásától és személytelen, szeretet nélkül való ismételgetésétől még senkinek nem
sikerült egészségessé válni, megmenteni és harmonizálni a szakadó félben levő házasságát,
vagy más jellegű párkapcsolatát. De normálisabb és boldogabb sem lett senki e mantrák
értelem nélküli szajkózásától és gyakorló asztrológusként teljesen tisztában vagyok azzal,
hogy az üdvösségét" sem nyerte el ezekkel senki. Az üdvösségre nagyon sokat hivatkoznak
e megváltó mantráknak a nemi erőt növelő varázshatalmát dicsőítő és persze, más egzotikus
szex- trükkökkel és módszerekkel is kufárkodó, misztikus mesterek. E "misztikus tanítások"
semmivel sem üdvösebbek a modern szexológusok által ajánlott öncélú, személytelen,
szellemidegen, lelketlen és életidegen szexuális tornagyakorlatoknál. Annál a kínai és
szanszkrit kifejezésekkel cifrázott, és a születési képletből kiolvasható örökletes szellemi
programokat figyelmen kívül hagyó "taoista elméletnél", amely szerint a férfi önuralmával
teljesen és örökre meg kell szüntesse és el kell fojtsa mag-kilövellési ingerét a nagyobb
szexuális gyönyör, illetve a nagyobb egészség és az örök üdvösség elérése érdekében, már
csak egy budapesti "szex-kultúrát" ígérő bulvárlap által közölt olvasói levél szórakoztatóbb,
amelyben egy fiatal hölgy leírja, hogy valósággal szerelmes lett a vibrátorába és amióta azt
megvette, már nem képes a férfiak közeledését elfogadni, ugyanis ez a finom kis nyugati
találmány intenzívebb gyönyörökben részesíti őt, mint a korábban általa Budapesten
felkeresett összes keleti és nyugati szex-mester együttvéve.

Tudnunk kell, hogy amennyiben az kellő, kultikus tudatossággal történik -
végeredményben mindegy, hogy milyen pozícióban folyik le, történik meg a szexuális aktus.
Sőt: amennyiben valamelyik pozíció jobban hozzá segíti a nőt - akinek tudjuk, hogy ezt
sokkal nehezebb - elérni az orgazmust, akkor - legalább is a kezdetben, amíg az intimitásnak
és a lelki bensőségességnek egy magasabb foka ki nem alakul - inkább abban a pozícióban
ajánlatos megélni (hogy ne mondjam: gyakorolni), amelyben a nő könnyebben elérheti az
orgazmust. És ez lehet akár a "nő felülről" pozíció is. De mondom, amennyiben ez kellő
spirituális tudatossággal történik meg. Mert Péternek is igaza van abban, hogy ez - és
kimondottan csak ez - a pozícióban "végzett" szexuális aktus (amennyiben nem tudatosan
gyakorolt és mindkét részről vállalt), hanem úgymond ösztönösen történik meg, mivel nem
ugyanannak a pozíciónak a fordítottja (szimmetrikus mása), mind amikor a nő van alul,
természetes, hogy " a férfi meglovagolásának" az érzésével, durvábban, a férfinek mint
szexuális inger okozó tárgynak, még durvábban: személytelen, e persze puhább, és
életszerűbb vibrátorként való "használatának" az érzését is kelti. És itt megint nem a férfi
esetleges "lealacsonyulásáról, lealacsonyításáról, a férfi büszkeség megsértéséről van szó"
(Magam is gyakoroltam ezt a pozíciót eleget, mind a feleségemmel, mind a volt

partnereimmel, szerelmeimmel is és ettől egyáltalán nem éreztem lealacsonyítva magam a
férfiúi mivoltomban), hanem az a bizonyos intimitás, a tényleges testi-lelki -szellemi egység
érzése, a két szívnek a szerelmi ölelésben való egymáshoz közeledése, egymásra tapadása, a
szívcsakrának az egymással együtt való, pozitív értelemben vett örvénylése veszik el, ami a
szexualitás felsőbb rendű megéléséhez elengedhetetlen. Én pl. kimondottan nagy szükségét
érzem ilyenkor annak, hogy lehetőleg a páromnak a mellkasát is - és persze, a melleit is! - az
én mellkasomhoz tapadva érezzem, máskor meg azt, hogy csókban olvadjak vele össze, sőt,
néha, hogy a homlokát szorítsam az én homlokomhoz.
Nagyon sok nő van viszont, aki semmiféle spirituális tudatossággal nem renfdelkezik és a
fizikai alkata olyan, hogy csak úgy tudja elérni az ograzmust, hogy felül van és el is hiszem
neki, mivel ilyen helyzettel, mind házasságom előtti személyi - szeretői tapasztalataim
közben, mind asztrológusként találkoztam, de mondom, hogy a felül a férfin "lovagló" nő és
alul a többnyire passzivitására, de legalább is kevesebb mozgási lehetőségre korlátozott férfi
- pozícióban el vész testileg éppen az a lelki intimitásként megélt összetapadási, egybe-
olvadási lehetőség, ami aztán az igazi - és lehetőleg teljes! - odaadási képességből eredő
maximális orgazmust eredményezi a nő számára is. Mert amíg a nő úgymond természeti
"nyers formában" él, egészen biztos, hogy nagyon segít a különböző pozíciok megkeresése,
amelyek által a férfi hímvesszője a vaginának olyan belső részeit, érintheti, dőrzsölheti,
ingerelheti inkább, amelyek teltebbek a szexuális ingert keltő idegvégződéssekkel, és ez
jobban megadja az orgazmus elérési lehetőségét.
De mivel Metafizikai Műhelyben vagyunk, nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy az
orgazmus is végső soron a minél magasabb fokú és minél több dimenzió szintjén elérhető
-és elérendő!!! - kiegyenlítődésnek a testi kifejeződése. Nem csak férfi-mag megfogó
szerepe van a méhnek az ilyenkor bekövetkező finom rezgéseinek és rángásainak, hanem ez
a gyönyör érzés, ami sokkal erősebb az állatok által ilyenkor elért élvezeti érzeteinél,
úgyszintén azért, annak érdekében fejlődött ki, hogy ennek a gyönyör-érzeteknek az elérési
vágyától hajtva. az emberek utódokat nemzzenek. Az öncélú orgazmus vadászat is hozhatja
az embert olyan helyzetben, hogy éppen emiatt az öncélú és lélektelen és szellemtelen
célkövetés miatt, az egyoldalú erőltetés miatt válik egyre orgazmus-képtelenebbé.
Vagyis:
1) Kell tudni, hogy a szerelmi öröm, és a szexuális gyönyör, metafizikailag - tehát a
legmagasabb átélhetőségi fokon! - elsősorban, nem csak az utódok "legyártásának", hanem
áttételesen az utódok megfelelő gondozásához és neveléséhez, az utódoknak a spirituális
kiegyenlítődési képessége kifejlesztéséhez is van kötve. Ezért hosszú távon minden olyan
szerelmi beteljesülési vágy és orgazmus szerzési igyekezet is kudarcot fog vallani, amely
öncélúságában a) Kizárja a megfelelő számú utódok nemzését. B) Amely a létező
gyermekek elhanyagolásában és az azok által, és a család által jelentett problémáktól való
megszabadulási gondolatokon és tetteken alapul. C) Hogy a személyi önmegvalósulási
törekvéseket állítólag megakadályozó, közös gyermekek apjától való és csalás útján történő
"megszabadulás" logikus és természetes sors-következményeiről ne is beszéljek.
Hajaj, kedves barátaim, nem is tudja, hogy milyen aknázott területre lép az, aki az
egyetemes kiegyenlítődés (Megváltás) logikájával szembekerül, és éppen az által, hogy a
kiegyenlítődés bármely formáját is öncélúan, csak a testi, vagy lelki gyönyörérzetek
beidézése - elérése érdekében erőlteti. Hogy micsoda szövődményei vannak az életünk
értelmét és rendeltetési célját megadó karma-feloldási életfeladataink elhanyagolásának,
majd az életfeladatok véghezvitelét és beváltását lehetővé tevő pozitív életkörülmények
sutba-dobásának!!
Mert itt nem - még csak a spirituális és kauzális hátterétől általatok megfosztani kívánt
szexualitásban sem! - a személytelen jin-jang energiák áramoltatásának a technikáiról van
szó, ahogy azt az egzotikumával, illetve a személyesség és a minden dimenzió szintjén

felvállalandó felelősséget (sors-keresztet) kizárásával bódító keleti tanok (A joga különböző
ágai pl.) okítják, hanem a teljes megváltódási lehetőségek és törvények megismeréséről és az
azokkal való együttműködés minél szélesebb körű és minél nagyobb mélységű végzésről.

Ahhoz, hogy a szerelmet és a szexualitást, mint életerő- és egészségforrást, harmónia és
boldogságállapotot meg tudjuk élni és így tartós értékké- és élet-értelemmé tenni, az
abszolútumnak a teremtett természeti Világgal, (a Teremtménnyel) szembeni
elsődlegességének a tényét kell elfogadnunk és ebből is kell kiindulnunk. Ennek az
elsődlegességnek az alapján viszont mindannak, amit önmagunk személyéről és a többi
ember személyéről, a szellemi és a természeti mivoltunkról tudunk, az eddigiekhez képest
fordított a jelentése. Ebből a perspektívából például a szerelemről kiderül, hogy egyáltalán
nem egy szeszélyesen, vagy véletlenszerűen megnyilvánuló, “bűvös” vonzerő, hanem egy
olyan, a másik személlyel való minél közelebbi és közvetlenebb kapcsolatot igénylő
elfojthatatlan mély-tudati és elemi érzelmi állapot, amely az érzelmi, mentális és spirituális
fejlődésünkhöz - finomodásunkhoz szükséges, sajátos életfeladataink felvállalását hivatott
kikerülhetetlenné tenni. Ezért a szerelem pontosan annyira fontos képesség mint az
életösztön, vagy a halálfélelem. A szerelmi vonzó-erő tehát az egyéni Sors-beváltásunknak
az eszköze, egy olyan sors provokáció, amely rákényszerít minket a rendeltetésünk
beteljesítését lehetővé tevő lelki és szellemi tapasztaltok megszerzésére és intenzív átélésére.
Amennyiben természetes körülmények között élnénk és természetesen is éreznénk tehát, a
szerelemnek kellene biztosítani a sorsfeladatainkkal összhangban álló érzelmi-tudati
tapasztalatok átélését és lehetetlenné tenni azoknak a kikerülését. Ezért történik az, hogy
amikor gazdasági okokból, hamis "erkölcsi" okokból, vagy más okok miatt, vagy
egyszerűen gyávaságból: a felelőtlenséggel összetévesztett szabadságunk elvesztése miatti
félelmünkből, elutasítjuk, elfojtjuk a szeretett lénnyel való találkozást és azt kerülve
“hagyjuk lassan kihűlni” a szerelmi érzéseinket, vagyis akkor, ha tudatosan megtagadjuk és
meggátoljuk a szerelmi érzések kibontakozását, valósággal „rosszul vagyunk" (-Persze, ha
rosszul járunk – vagyis, ha tévesen járunk el!) és "belébetegedünk" az elfojtás
következményeibe és idővel el kezd fájni a szívünk, a torkunk, a gerincoszlopunk deréktáji
része, a vesénk, a nemi szervünk, a húgyhólyagunk.

II. Valahányszor szombaton, vagy vasárnap éktelen dudálást hallok a tömbházunk előtt,
tudom, hogy modern lakodalmas menet vonul el a csíkszeredai Virágok útján. Ilyenkor nem
tudok másra gondolni, mint arra, hogy vajon az önmagukról és élettársukról, illetve az
egyéni és élettársi sors-feladataikról mit sem sejtő és a boldogságukat a jövendő
házastársuktól, vagyis "a másik jóságától": megértésétől, figyelmességétől és szerelmi
hűségétől remélő házastársak - tíz, öt, három, vagy mindössze egyetlen év múlva fogják-e
beadni a bíróságra a válási keresetüket? Több mint kétezer személyi horoszkóp értelmező
megbeszélésének a során számomra kiderült, hogy nem véletlen az, hogy a házastársak
képtelenek boldoggá válni, önmagukat és élettársukat igazából boldoggá tenni. Sőt: egy
bizonyos idő elteltével az élettársak és a házastársak úgy vélik és egyesek meg is vannak
győződve róla, hogy élettársuk a boldogságuknak az akadályozóivá, egészségüknek a
megrontójává változott. És ez természetes is, hiszen, aki nem tud semmi lényegeset saját
magáról és kívülről, külső tényezőktől várja a boldogságát, aki nem képes tehát önmagától
boldog lenni, az hiába is várja, hogy mások, vagy más: a szerelme, a szex-partnere, a
házastársa őt boldoggá tegye. Persze, ezért a hetven – nyolcvan százalékos élettársi,
házastársi kudarcért nem az a magát boldognak képzelő, de spirituális tájékozatlansága miatt
valójában szerencsétlen menyasszony és vőlegény a hibás, aki a város központjában álló
tömbházsorok lakóinak a hétvégi nyugalmát felverő, tülkölő, dudáló, sípoló és riadó-
szirénázó autóinak egyikében ülve azt képzeli, hogy a másik segítségével megnyerte az

életet! A hibás az egész nyugati civilizációnak az élet megnyeréséi lehetőségének a
tévképzetén alapuló szellemi alapállása, amely mind az alapjaiban elhibázott termelői -
fogyasztói erkölcsével, valamint a különböző állami, vagy felekezeti iskoláiban, főiskoláin
és egyetemein oktatott úgynevezett humán és reál tanaival, a személytelen étlenyerési
technikák temérdek rendszereit tanította és tanítja a fiataloknak, csak éppen azt nem, hogy a
boldogsághoz és az egészség megőrzéséhez nem külső (természettudomány) és nem más-
ismeretre: nem anyag-ismeretre, nem biológiai ismeretre és nem tömeg- és individuum-
ismeretre van szüksége (pszichológia, szociológia), hanem a lét és az élet kauzális okához,
vagyis a teremtés ősi okához, a teremtés céljához és rendeltetéséhez kötött, a teremtés
kauzalitására és logikájára alapozott önismeretre. Pontosabban: általános lét-rendeltetés
ismeretre és egyedül a személyi horoszkópokból (És semmi másból nem!) kiolvasható
egyéni rendeltetés-ismeretre, személyi sors-program ismeretre. Az általános rendeltetés
ismeretet a metafizika és a spirituális szellemtudományok adják meg, az egyénit a kauzális
asztrológia, illetve a személyi horoszkóp.

Nézzük meg hát a párkapcsolat, illetve a szerelem és a szexualitás asztrológiáját és
metafizikáját:
A hétvégi kurzusokon beavatott naiv tudatlanok, valamint a huncut szélhámosok által
művelt és a közönséges fekete-mágiával rokon jósolgató asztrológiával ellentétben, a
kauzális asztrológiában nem a kényelmes, problémamentes kapcsolat-lehetőséget, az eleve
konfliktus- és problémamentesnek ígérkező, provokáció-nélküli alaphelyzetet tekintjük
harmonikus élettársi viszonyt ígérő kilátásnak. Ellenkezőleg: a kihívó alaphelyzetet, a másik
személy belső tulajdonságai és meghatározódásai által változásra és változtatásra
„provokált” lelki állapotot jelző állapotokat (un. asztrológiai sajátosságokat) tekintjük a
hosszú távon is tényleges boldogsághoz vezető, kreatív élettársi viszonyt ígérő
alaphelyzetnek. Azt a provokált helyzetet tehát, amely biztosítja a rejtett személyi
tulajdonságok és képességek, valamint az egyéni kreatív tulajdonságok és energiák felszínre
törését, azok kibontakozását és kiegyenlítődését, vagyis a kiegyenlítődési képességek
fejlődését két ellentétes nemű személy között. Hibás tehát az olyan asztrológiai törekvés,
amely - Akárcsak a szerencsés égi konjunktúrák vadászata esetében, illetve a jóslások
esetében, ahol a pozitívnak képzelt asztrológiai hatásokat, illetve a pozitív bolygó-
befolyásokat keresgéli és ezeket az egoizmust szolgáló, realitás nélküli okoskodásokat veszi
figyelembe. - a harmonikus párkapcsolat lehetőségének jelenként kizárólag a házastársak
(élettársak) személyi horoszkópja közötti harmonikus fényszögeket keresi és erre alapozza a
következtetéseit. A szerelmi kapcsolatokban, de főképp a hosszú távú élettársi (házastársi)
viszonyokban az olyan kapcsolat minősül tartósnak és egészségesnek, amelyben az egyik
félnek az Ascendensével, Napjegyével, vagy/és a Sárkányfarkával szembe fekvő, vagy
azzal, azokkal együtt álló Ascendenssel, vagy konstellációval (Napjeggyel) rendelkező
személyre esik a választás.
Ennek, a párkapcsolatoknak kreatív dinamikát adó, tehát a gyakorlatban hosszú távon
állóképes viszonyrendszert biztosító, asztrológiai helyzet- elvárásnak és feltételnek az
alapján érthető az is, hogy miért oly nehéz, az egészséges provokáció pozitív hatását
figyelembe vevő alapállás nélkül az élettársi boldogságot hosszú távon fenntartani még
azokban az esetekben sem,
amikor a feleket úgymond az Isten is egymásnak teremtette. Persze, a két ellentétes nemű
személy közötti kiegyenlítődés elérésének és a harmonizációs lehetőségek előállásának az
első feltétele még csak nem is asztrológiai,
hanem pszichológiai és nagyon kell vigyázni arra, hogy, aminként az anyóstól, vagy apóstól,
vagy testvértől – sógortól nem, úgy a két élettárs egymás részéről se fogadjon el olyan
törekvéseket, amelynek során a házastársak egyike a másik (zsarnok) irányítójává, kéretlen

nevelőjévé és személyi vonásainak, öntudatának a hívatlan átalakítójává válik. Egészséges
személyi tudattal rendelkező, szellemileg fejlődni képes személyek esetében ugyanis, a
külsőleg irányított nevelhetőség, a szülői és a tanári pedagógiai hatás megszűnik a 21-ik
életév után, és csak az un. infantilis személyi tudattal rendelkező felnőttek (házas-felek)
esetében marad fenn az alakíthatóság. Azoknak a személyeknek, akiknek az egészséges
öntudata normális kifejlődését a szülők, vagy a nevelők, tudatosan, vagy önkéntelenül
megakadályozták az által, hogy dicsérgetésekkel, vagy más, a személyi tulajdonságaikra és
képességeikre vonatkozó hamis információ-adással manipulálták és elferdítették, és persze
azzal, hogy gyermekkorukban kényeztették, a nehézségektől megkímélték és ötletszerű
szeszélyeit, kívánságait feltételek nélkül teljesítették, vagy az által, hogy zsarnoki módon
elnyomták az önállóságra való törekvéseit.
Eleve kudarcra ítélt tehát az a házasság és az a család, amit nem két önálló, autonóm,
személyi tudattal és akarattal rendelkező, szavaiért és cselekedeteiért (és adott helyzetekben,
a tudatos hallgatásáért és a nem-cselekvéseiért is!), de még a gondolataiért és a
képzelgéseiért is(!), felelősséget vállalni képes személynek az egységesülési, kiegyenlítődési
és kiegészítődési vágyára és szándékára alapozódik elsősorban. Másodsorban azt is tudnia
kell(ene), mind a szerelmes pároknak, mind a házastársaknak, hogy eredetileg maga az
ősteremtés is (a kauzális és spirituális teremtés tehát, nem a fizikusok "véletlen", vagyis ok
nélküli Nagy Bummja!), az önnön ellentéteivel kiegyenlítődött és így a Lilith által keltett ős-
zavaraitól és feszültségeitől megszabadult abszolút lét-állapot újjáteremtődése érdekében jön
létre. Ebből viszont egyenesen következik az is, hogy a szerelem és a szexualitás, valamint
az élettársi viszony, nem önmagáért van, nem a benne rejlő élvezeti lehetőségek határtalan
és öncélú kiaknázása annak a célja és alapja, hanem mindhárom alá van rendelve a lét
ősokának: az egyetemes kiegyenlítődést lehetővé tevő teremtés megvalósulásának, illetve az
új kiegyenlítődési lehetőségeket magában hordó új élet sarkadási lehetőségének. Mert a
magzatfoganás esetében, nem szaporodási kényszerről van szó, ahogyan azt a biológusok
állítják, hanem minden új élet-csirában és sors-lehetőségben rejlő, számlálhatatlan
kiegyenlítődési lehetőségeknek a megszületéséről, létesüléséről: az újabb és újabb
megváltódási lehetőségről!
Következésképen, nem a biológiai szaporodás, de nem is az azt szolgáló fennkölt
szerelem és a szexuális élvezet- vágy volt és van előbb, hanem az egyetemes megváltás
feltételét jelentő teremtésnek- és újrateremtődésnek az ugyancsak egyetemes szüksége, amit
az ember is magában hord, ha tud erről, ha nem, és ha akarja ezt, ha nem. (Az új és új lét- és
életformák létrehozásának a szükségét).
Gazdag annak a jelenségnek a költői, drámai és prózai irodalma, hogy az elején
nagyszerű, un. tiszta szerelemre alapozott élettársi viszonyok és házasságok, valamilyen
megmagyarázhatatlan, misztikus okból kifolyólag tönkremennek. Senkinek nem jutna
eszébe, hogy "az ideális házastársak" pusztán azért kényszerülnek elválni, és azért válnak
egymás ellenségeivé, válogatott pszichológiai és néha testi gyötrelmekben is részesítvén
egymást és válogatatlan vese- és húgyhólyag betegséget, deréktájéki csigolya-meszesedést
és csigolyakopást szerezve be közben, mert mindkettőnek, vagy csak az egyik félnek az
akaratából, éveken át, ellenkeztek a teremtés szükségére vonatkozó egyetemes (Isteni)
törvénynek. Hogy visszaéltek tehát, a biológia és az orvostudomány által lehetővé tett
magzatfoganás elleni védekezés valamelyik módszerével.
De nem csak azért haszontalan minden misztikus vagy materialista koncepciók szerint
megírt szex bedekker és öncélú szexuális élvezeteket ígérő szexológiai, vagy misztikus
tudományos könyv, mert a sikerorientált szerzők a különleges élvezetek kicsikarási
lehetőségeire, valamint a csábítóan izgalmas és zagyva, "misztikus szex-átélési" technikák
sikerére alapozzák az eget-rengető orgazmusokat eredményezni képes csodás tanaikat.
Hanem azért is, mert nem adnak választ arra az alapvető kérdésre, hogy mi lesz az

utódnemzés problémájával egy olyan párkapcsolat esetében, amelyben a nő - vagy
fiatal lány- még nem akar gyermeket szülni, de, vallásos, vagy spirituális meggyőződése
következtében, fogamzásgátló tablettával, vagy más technikai eszközzel sem akar
"védekezni" a "teherbe esés" ellen? Annál a sajátosan nyugati joga-elméletnél, amely a férfi
magömlése teljes visszafojtásának, visszaszorításának a technikája véli egy kalap alatt
elintézettnek az orgazmus-produkálás és a magzat-foganási lehetőség kizárásának a
problémáját, csak a középkori bájitalos kuruzslási eljárások nevetségesebbek. És nem csak
azért, mert pontosan a misztikusok - akik minden olyan kérdést, amire valójában nem tudják
az igazi választ, a Karma tőrvényével magyaráznak - vétenek többek között, pontosan a
Karma tőrvénye ellen is, amikor ezzel az ósdi mechanikai módszerrel a "teherbe-esés" elleni
"védekezésre" buzdítják, vagyis a Sors-tőrvénye beteljesedésével való szembefordulásra
buzdítják a híveiket. Nem csak azért tehát, mert metafizikai tudatlanságukban ki akarják
cselezni az ősi sors-teremtés és a Sors-törvényét, hanem azért is, mert a szexuális inger alatt
álló merev, vagy félmerev férfi hímvesszőből kiszüremlő folikulin is tartalmaz bőségesen
olyan férfi ivarsejteket, amelyek minden ügyeskedés ellenére, képesek a méhbe jutásra és a
női petesejt megtermékenyítésére.
Nem hiába tettem idézőjelbe a védekezés és a teherbe-esés kifejezéseket. Ugyanis az, aki
védekezik a TEREMTÉS és a KARMA TÖRVÉNYE ellen, annak nincs is, valós spirituális
tájékozottságból eredő metafizikai tudása. Az nem rendelkezik teljes személyi-tudattal, és
nem tudja, hogy amennyiben valakinek a tudata és a képzelete nem zavaros, vagyis aki
nem szédül és kábul sem testi, sem lelki, sem szellemi szinten, és a személyis integritása
megőrzéséhez szükséges harci és reakció készség arányos gyakorlásán kívül,
huzamosan nem erőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de főképpen gondolatban és
képzeletben senkivel és semmivel, azzal a személlyel szemben az egyetemes törvények
szellemében nem erőszakoskodik még maga az Abszolútum (az Isten) sem! Amiért tehát a
keleti és a nyugati “szex-tanításokat” egyaránt kárhoztatni lehet, az a magzat-foganás elleni
védekezés koncepciójának az elfogadása és gyakorlása. Vagyis az alapkorrupció szerinti
gondolkozás és életvezetés. Az a személy ugyanis, aki akár mechanikus módszerekkel, akár
farmokologiai eszközökkel, akár a szexuális aktus megszakításával, vagy az ejakuláció
elfojtással, illetve a szexualitás teljes megtagadásával, és akár egy-két gyermek szülőjeként
is, de még "védekezik" a magzatfoganás ellen, vagyis a lét és az egyetemes teremtés első
tőrvénye ellen és ezáltal szembe fordul a Teremtővel, az lehet buzgó keresztény, vagy
rendelkezhet misztikus Joga mester és guru címekkel, de még nagyon távol áll attól az igazi
hittől, ami a természeti törvényekkel való harmonikus együttlétet és az egyetemes
törvényekkel való együtthatást jelenti. Az ilyen személy tudhat bármilyen misztikus
praktikát és idézheti kívülről a szentírást, vagy Buddha beszédeit, mert egyáltalán nem
rendelkezik még egyetemes felelősségtudattal. Nem tudja, hogy amennyiben ő nem kábul és
erőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de legfőképpen gondolatban és képzeletben, azzal
szemben, az egyetemes törvények szellemében, nem erőszakoskodhat sem a természet, sem
más ember, de még maga az Abszolútum (az Isten) sem. Metafizikailag lehetetlen az, hogy
egy lelkileg, szellemileg és spirituálisan is éber, egészséges személyi tudattal rendelkező,
a teremtés pozitív értelmében hívő személy (nő) úgymond ártatlanul "teherbe essen"
az ő személyes, határozottan fenntartott és zavartalan szabad akarata (hit-képzete)
ellenére!
Amennyiben valaki nem akar még gyermeket nemzeni (és hozni) a világra, mert a ciklus
és a ritmus törvénye figyelembevételével (is!) úgy véli, hogy nem jött el annak a szubjektív
ideje, nem kell félnie a "teherbe"-eséstől mert az egyetlen ok ami miatt ő "teherbe eshet" az
pontosan az ő egyéni zavartságából és az egoizmusából táplálkozó, teremtés ellenes
magatartása, az önféltéséből eredő szellemi-lelki ellenállása és e mentális ellenállás által
létrehozott szorongások és feszültségek. A személyiség tudattalan szférájában gyökerező,

gyűjtőnéven karmikus determinációkként emlegetett, negatív késztetések és negatív
képzetek által manipulált (serkentett) képzeletnek a teremtői erejével (mágikus hatásával)
tisztában levő lány, illetve az egyetemes lét- és felelősségtudattal összhangba hozott
személyi felelősségérzetével, önmagáról és a saját élete rendeltetéséről (szellemi céljáról)
határozott képzeteket kialakítani képes és tiszta akaraterővel rendelkező nő, nem lehet
áldozata a tudattalan képzeletében, vagy a partnere tudattalanjában tenyésző gyermek-
ősképzeteknek.
Az ő tudattalan és a tudatos képzeletével közvetlen kapcsolatban álló természeti és asztrális
léterők nem használhatják fel az akarata érvényesítésével másokat nem támadó és nem
hátráltató nőt egyszerű "szülő edénynek". De a határozott személyiségtudattal és szellemi
akaraterővel rendelkező szeretkező férfit sem, egyszerű (fizikai) megtermékenyítő
eszköznek, önkéntelen "donornak". A különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés
között tehát, a kollaboráció, az együttműködés fogalmával határozható meg. Az a személy,
aki tudatos szellemi és szerelmi életet folytatva, felelősségteljes szeretettel gyakorolva
természetes vágyait, létrehív az élettársa és a saját lelkében, vagyis az ő tudattalanjában (is)
létező szellemi teremtőerők révén egy új emberi struktúrát: az ők jövendő gyermeke
spirituális anyagát, annak a nőnek, vagy férfinak szerelmi aktus természetes következménye,
vagyis a gyermek materializálódása, nem teher, hanem áldás.
Ugyanakkor annak, aki az önkényes boldogság-ambíciója és az annak megfelelő élvezet-
vágyai által hajtva szédeleg, és a saját személyére és emberi rendeltetésére vonatkozó
egyetemes tájékozódás nélkül és ennek megfelelő éber életvitel nélkül, öntudatlanul, vagy
tudatosan erőszakoskodik a spirituális (képzeleti) és a szellemi (gondolati) szférákban, az
ugyancsak öncélú élvezet-szerzés és öncélú élvezetet szolgáló gazdasági, vagy politikai
haszonszerzés érdekében, (tehát felelősségtudat nélkül éli meg életének a szerelemmel és a
szexualitással kapcsolatos részét), még rendezett életkörülmények között is, teherként fog
jelentkezni és "viselkedni" egy esetleges gyermekfogamzás. És az öncélú élvezeteket
szolgáló, minél nagyobb gazdasági haszonszerzésre beállított civilizációban tehernek is
nevezik és teherként is, kezelik ma azt az állapotot, amit a régi magyarok még áldásnak
neveztek és aként is kezeltek.
Metafizikailag lehetetlen, tehát: vallásos kifejezéssel: nincs megadva a lehetőség
semmiféle külső isteni, természeti, vagy démonikus erőnek, hogy az ember úgymond
ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes, határozottan fenntartott és szilárd szabad akarata
és képzelete ellenére. Amennyiben nem akar még gyermeket nemzeni (és hozni) a világra
valaki, mert úgy érzi, hogy ez megzavarná őt a további fejlődésében, és egyetemes
személyiségtudata kiteljesedésében, nem kell félnie a teherbeeséstől, mert az egyetlen ok
ami miatt ő még "teherbe eshet" az nem más mint az ő élet-kábulata, a fény- és szeretet-
hiányból eredő valós odaadási képtelensége, illetve az anyagi lemondások képzetétől és
ezzel a nagyobb élvezetek elvesztésétől való félelme, a kényelem- és szabadságvesztéstől
való öntudatlan szorongása.
Az egyetemes felelősségtudatára alapozott odaadási képessége segítségével erős
személyiség-tudatot kialakító és így tiszta akaraterővel rendelkező nő tehát, már nem lehet
áldozata a saját, vagy a partnere tudattalan képzeletében tenyésző negatív ("Jaj, nehogy
megtörténjen"!) gyermek-ősképzeteknek. Az ilyen nő már szeretkezhet bátran és szeretet-
teljesen és teljes odaadással, és nem csak menstruáció idején, vagy negatív holdfázisok
alkalmával, mert ő soha nem esik teherbe, ha nem akar magzatot foganni, de spirituális
áldottként, természetileg is áldottá válik, amikor és valahányszor az egyetemes törvényekkel
összhangban úgy érzi, hogy a természeti erőkkel kollaborálva (És nem azoknak
áldozataként!) természeti szinten is áldottá, vagyis teremtővé kell válnia.
Ez a különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között. Ugyanis az a női
személy aki tudatosan, felelősségteljes szeretettel éli ki természetes vágyait, létrehoz

magában, vagyis a tudattalanjában működő teremtőerők révén egy új emberi lelket, az ő
jövendő gyermekét, annak a szeretkezés következménye, vagyis a gyermek
materializálódása és az ő spirituális megismerési lehetőségeit meghatványozó várandós
állapota: áldás. És ezért, számára a szülés nem egy tragédia, hanem teremtés és egyben
újjászületés. Miközben annak, aki a hamis boldogsági (élvezeti, kényelmi) képzetei és egy
felette és rajta kívül álló, öt irányító, öt manipuláló, vagy büntető "Objektív" Istennek a
képzete között támolyogva, szédelegve, tévelyegve, találomra, egyetemes tájékozódási- és
odaadási készség és átlátszó életvitel nélkül, egyéni felelősségtudat nélkül éli meg az
életének ezt a legfontosabb részét, annak tudatában természetes, hogy teherként jelentkezik
egy esetleges magzatfoganás és még akkor is teherbe esik, ha spirállal, vagy fogamzásgátló
tablettákkal védekezik (Asztrológusként éppen elég ilyen esettel találkoztam!) és annak
megfelelő lesz a "terhessége" és az állítólagos szülése is. Azért illettem az állítólagos
jelzéssel az ilyen terhes-szülést, a mert az egyáltalán nem nevezhető egyéni és személyes
szülésnek, amikor a gyermeket, mint egy daganatot kioperálják (császár-metszés), vagy
kipréselik, kiszivattyúzzák valakiből az orvosok! Hogy megtudjuk, hogy mi a helyzet a
második generációs császármetszett gyermekekkel, illetve azokkal a (főként nő nemű!)
gyermekekkel és felnőttekkel, akiknek nem csak az édesanyja, hanem a nagymamája is
császármetszéssel "szült", el kell olvasni azokat a pszichológiai megfigyeléseket,
amelyeknek a hivatalos szakirodalomban egyelőre meg nem szabad megjelentetni (Játék-
alagutakban való átkelés során jelentkező félelem, természetellenes klausztrofóbia,
indokolatlan pánik-hajlamok és "veszélyesen hiperaktív", egészen pontosan:
természetellenesen agresszív viselkedés.).
A jelen témához nem kötődik szorosan, de a mesterségesen - "lombikban" - fogant és
embrióként utólag az anya méhébe beültetett második generációs utódok pszichikai és
pszichiátriai helyzetéről szóló megfigyeléseket is csak un. szakmai szamiszdat irodalom
formában lehet elolvasni, de érdemes.)
A probléma abban áll, hogy a Teremtés első törvényét: a Mágia törvényét figyelmen kívül
hagyó természettudomány által félrevezetett ember (nő), már el sem tudja képzelni, hogy,
akárcsak a nők tudatában gyermek- és kamaszkorban természetesen és "szabadon tenyésző"
egészséges gyermek-képzetek, pontosan a félelemben elfojtott és az erőszakosan elhárítani
akaró racionális gondolkozása közben létrejött negatív, és elhárítónak képzelt negatív
gyermek- és terhességképzetek (gondolatképek) is mind, de mind behatolnak
("lesüllyednek") a nők mágikus teremtő erővel rendelkező tudattalan érzés és
képzeletvilágába. Ez a mágikus teremtőerővel, sőt: mágikus idéző-erővel is, rendelkező
képzeletvilág viszont, nem ismeri sem a NEM - fogalmát, sem más elhárító, vagy tagadó
fogalmi formulákat, hanem csak az intenzív félelem-érzelmek inger-hatásait érzékeli (még
ha diszharmonikusak is azok!). És akárcsak a pozitív "baba- és anyaképzetek", pontosan
ezeknek az intenzív ellen-érzelmeknek, ellen-képeknek, vagyis a magzat-ellenes és anyaság-
ellenes félelem-képzeteknek a hatására (a tudattalan képzelt-világában rejlő asztrális léterők
által, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemes hiány-információt tartalmazó kauzális lét-
központtal), akárcsak a szerelmi vágy-érzéseknek, illetve a kiegyenlített érzelmi és szexuális
vágyaknak a hatására, a nő mágikus erejű (tudattalan) képzeltvilága létrehoz egy olyan
spirituális struktúrát: "egy olyan lelket", amely összhangban áll a nő időleges (a biológiai
fogantatást megelőző időszakra jellemző!) pszicho- mentális és spirituális állapotával és
színezetével. És tulajdonképpen így fogan meg a nem materiális lét-síkikon és így indul el a
biológiainál magasabb létszínvonalakon egy nem várt gyermekfogamzás, amely során a férfi
millió ivarsejtjei közül egynek a női petesejtbe történő behatolása csak a biológiai
megvalósulási lehetőséget biztosítja.
A fogamzás tehát nem materiális, hanem kauzális (ős-oki) és spirituális (teremtő
képzeleti) szintekről indul el minden esetben, és ahhoz, hogy igazából megtörténhessen,

az ember akarva- akaratlanul, akár azaz ellen- akaratban létezve is, de személyesen is
részt vesz ebben a lélek-teremtésben. Ezért, valójában nem is lehetséges az ártatlanul,
vagyis az ő akaratától (ellen-akaratától) függetlenül teherbe eső ember (nő) létezése. Mint
ahogy statisztikai adatok szerint, furcsán, csaknem „természet-ellenesen” kevés azon nők
száma, akik erőszakos szexuális aktus következtében „teherbe” is essenek. Az, hogy
magzatfoganás jön-e létre, vagy nem jön létre, egy - egy erőszakos nemi behatolás esetén,
annak a függvénye, hogy különböző, gyakorlatilag indokoltnak vélt okokból, a
gyermekáldás elleni védekezést vélte az illető nő úgy megoldani, hogy még a szexuális
aktust is elkerülte, holott éppen az ő esetében nagyobb karmikus szükséglet az anyává válás,
mint a más nők esetében, vagy mindössze azért mert az anyai ági ősszüleitől férfi-ellenes
karmikus programot, magyarul: önkéntelen férfi gyűlöletre való hajlamot örökölt. És ezt, a
tudattalan idea-világában rejtőző, a személyisége titkos zugaiba rejtett, férfiellenes mentális
és képzeleti agresszivitást, a szokásosnál intenzívebben élte át az erőszakot megelőző
időszakban.
Hiába a sok szexuális boldogságot ígérő misztikus bedekker és hiába a sok
fogamzásgátló reklám, mert nem miden szerelmi - szexuális partner, vagy élettárs nélküli nő
van felkészülve és "technikailag bebiztosítva" a nem szívesen fogadott, de "biológiailag
bármikor lehetséges" fogamzás ellen. Olyan állapotban viszont sok nő van, amelyben fél,
vagy esetleg úgy véli, hogy nem fél, de természetszerűleg öntudatlanul mégis szorong a
teherbeeséstől. Annak a valószínűsége viszont igen magas, hogy bármikor és bárholt
találkozhat egy olyan férfival, aki iránt ellenállhatatlan lelki és testi vonzalmat érez. Aki
tehát elemien hat az ő központi és potenciális anyai érzés- és vágyvilágára és ezeket az
érzelmeket és vágyakat viszonozza is. Sőt: mivel a Fény megtestesüléseként a férfi dolga az,
hogy hódítson és átvilágítva-megtermékenyítsen, ha nem is olyan intenzív és ellenállhatatlan
ez az vágy, akkor is isten- és természet adta kötelessége azt a nőt, akiben az elemi
kiegyenlítődésre való vágyat megérzi, "táncba hívni", amennyiben erre helyzet is alkalom
adódik. Ezt a lehetőséget tehát egy akárcsak átlagosan is egészséges nő, nem tudja (mivel
hogy a teremtés logikája szerint nem is kell!) kikerülni és elhárítani. Mivel valójában nem is
tudhatja, hogy mi történik, amikor enged "a természet parancsának", és "egy pillanatra
elveszti a józan eszét" és mindamellett, hogy látszólag mindössze egy jelentéktelenül „jó",
vagy esetleg kellemetlen szexuális élményben volt része, vagy a zavaros helyzete
természetes következményeként, mindössze egy szükséges rossz élmény marad számára az
aktus, az eleve "teremtést szolgáló" mágikus erejű tudattalan képzeletvilága által korábban
létrehozott spirituális struktúra kihasználja a lehetőséget és egy emberi magzatban
materializálódik. És hiába, hogy a férfi is csak egyet "élvezett" (Hogy más ilyen események
jellemzésére használatos, klasszikus és felettébb felemelő kifejezéseket itt ne említsek), mert
a következmény ugyanaz: biológiailag hozzá járult a nőnek a teljesen fölöslegesen negatív
előjelű (Jaj, nehogy megtörténjen!) képzeletvilága által már korábban létrehozott - és
folyamatosan alakítgatott, árnyalt spirituális struktúrának a materiális megvalósulásához.
Metafizikai megvalósítás szempontjából tehát - amennyiben a hitet egy olyan átélt és
gyakorolt tudásrendszernek, vagyis használható metafizikai értéknek és szellemi ténynek (és
használata alapján: eszköznek) tekintjük, aminek semmi köze a naiv hiszékenységhez,
(vagyis a vallásos szentimentalizmushoz) -, bármilyen védekezési forma, vagy akárcsak a
gondolkozási ügyeskedés is, ami a "teherbeesés" lehetőségét hivatott megakadályozni,
érvénytelenné teszi az egész metafizikai alapállásunkat. És így, az egész metafizikai
tudásunk is, szószátyárkodó filozófiává és fölöslegesen ködösítő miszticizmussá, esetleg
középkori dilettáns varázslók nevetséges okkultizmusává alacsonyodik. A megoldás persze
nem az, hogy e sorok olvasása után, mindenkinek, aki a metafizikai alapállás ébersége
szerint akarja folytatni az életét, azonnal félbe kell szakítson mindenféle (európai-keresztény
szokássá vált) védekezési praktikát, hanem az, hogy tudnunk kell azt, hogy egyszer,

valamikor a spirituális letisztulásunk megfelelő színvonalán, elérjük majd azt az állapotot,
amelyben a hitünk, azaz lényegünkké vált tudásunk felszabadít minket mindenfajta
védekezési mechanizmus gyakorlásától, feloldván azt a szakadék szerű nagy ellentmondást,
vagyis azt az alapvető és semmivel sem ellensúlyozható, feloldhatatlan korrupciót, ami a
szellemi meggyőződésünk és a szexuális életgyakorlatunk között tátong.

III.

Amint fennebb említettem - mivel az egyetemes teremtést és a magzatfoganást sem a
természettudomány, sem a vallás nem képes analogikusan egybekapcsolni -, a
fogamzásgátló szereket és tablettákat gyártó cégek reklámival vetélkedő misztikus szex-
mesterek, Tantra-Joga és a Taoizmus szexuális vonatkozású tanaival a "civilizált nyugaton"
üzérkedő szex-guruk olyan misztikus zagyvaságokat fogadtatnak el a gazdasági hajszában
metafizikailag nullává vált nyugati polgárokkal (Lásd a Svédországban politikai
menedékjogot kapott család- és gyermek nélküli, hírhedt bukaresti joga mester, Gregorian
Bivolaru tanait), amelyek szerint a misztikus életenergiák elnyerése érdekében kötelező a
férfiaknak az ejakuláció teljes és örökérvényű megszüntetése. Ezeket a metafizikai
realitásnak és a teremtési törvényeknek teljesen ellentmondó szamárságokat azok, az egyéni
sors-programjuk (Karmájuk) következtében gyenge (kevés) szexuális energiával – gyenge
szexuális potenciállal - rendelkező guruk állítják, akiknek a Nap, a Mars, a Vénusz vagy a
Plútó által diszharmonikusan fényszögelt Szaturnuszuk a VIII., a VII. vagy az I. Horoszkóp-
házukban áll, és mindemellett nem ismerik, vagy nem értik azokat az egyetemes
törvényeket, amelyek az egész létünket és életünket szabályozzák. Vagyis éppen azokat
amelyekre a tanaikat alapozzák és amelyek, többek között az emberi személyen keresztül is,
és így az ő személyükön keresztül (is) érvényesülnek.
A misztikus szex-guruk tehát nem ismerik a Lét első törvényét: a Teremtés törvényét, sem
a bennük levő és az általuk is megnyilvánuló Teremtő és a teremtés közötti
KIEGYENLITŐDÉS (a Szükség és a Bőség) Törvényét, valamint a Polaritás Törvényét, a
Ciklus Törvényét, de ha jól belegondolunk, nem ismerik még a Ritmus Törvényét és az
Abszolútum törvényét sem. Vagy ha ismerik, akkor egytől egyig szélhámosok, mivel ezzel
az általuk hirdetett és művelt, férfi-erőnek a visszafojtási szükségéről szóló, teremtés-ellenes
tannal és gyakorlati eljárással tudatosan vétkeznek ellenük.

A nemek egyetemes törvénye, valamint a szükség-és a bőség törvénye, más néven: A
Kiegyenlítődés Egyetemes Törvénye szempontjából ugyanis, nem szabad elfojtani az
Ősprincípiumok bármelyike természetes megnyilvánulását sem (Ebben az esetben a
Jang principíumét), és semmiféle „élet-energia” takarékoskodásra nincs szükségünk.
Mindenki pontosan annyi energiával rendelkezik, amennyi szükséges ahhoz, hogy a saját
egyéni életfeladatait és az általános emberi feladatait beteljesítve boldog és egészséges életet
éljen! És ugyanúgy: nincs szükségünk a fékeveszett, természetellenes és természet-
veszélyeztető, mindössze az öncélú élvezetek számát és intenzitását, valamint azok védelmét
(őrzését) szolgáló anyagi eszközök termelésére és az ebből eredő pazarláshoz vezető
gazdasági hajszára sem! A teremtés és az ember rendeltetése, illetve a rendeltetés
megtörténésének első feltétele szempontjából, amely alapján a teremtésnek első sorban meg
kell történnie - létre kell jönnie, az egészséges és mindkét fél részéről odaadással átélt
szexuális aktust követő sperma kiömlésének visszafogása egyenértékű annak a „földre
szórásával”, vagyis az Onán vétkével. Ha tényleg üdvözítő lenne a sperma kilövellés
elfojtása, ahogy a keleti szex-guruk állítják, akkor olyan fizikai alkattal és velünk
született automatikus képességekkel rendelkeznénk, amely alapján, számunkra a
sperma teljes és végleges visszafogása természetes lenne.

Persze, mint minden esetben, az igazság most is valahol a középen található és amennyire
nem egészséges -sőt egyes konstellációk esetében (a Skorpió, a Halak, és a Rák szülötteire)
és bizonyos erősebb szexuális vonatkozású karmával rendelkező egyénekre nézve
egészségtelen és egyenesen veszélyes az ilyen misztifikált tanítások betartása- éppen annyira
igaz az is, hogy az a mód, ahogyan nyugaton a szexualitásunkat megéljük, az a lelki
közömbösségnek és a technologizált barbarizmusnak a legsötétebb kicsapódása.
Lényegében miről is van szó? - A férfiak által képviselt Jang (fény, tapasztalati ismeret,
határozott, maszkulin) princípium eleve ritmust, szakadást és szakaszosságot, rövidebb és
ismételtebb időszakosságot, változást, változatosságot, időbeliséget is jelent. A nők által
képviselt feminin (Jin, szeretet, egységhez való visszacsatolódás, határtalan, feminin)
princípium állandóságot, folyamatosságot, mély elmerülést, átadást, odaadást, felolvadást,
időtlenséget (legalábbis annak teljesebb átélését) jelenti. Ebből az egyetemesen (tehát
MINDIG ÉS MINDENÜTT) érvényesülő, egymástól merőben eltérő alaphelyzetből adódik
a szexuális élmények és a szexuális információs-energetikai áramlások két féle természete.
Vagyis tudnunk kell azt és számon kell tartanunk, hogy a fény és a tapasztalati ismeret, a
megtermékenyítés és az individuális sokszerűség princípiumát megtestesítő férfi természete:
a célratörő, megtermékenyítő, rövid, szakaszos, töredezett, többszörösen ismétlődő,
önmegőrző, félig éber és ugyanakkor felszínes „porzó” természet. Ezzel szemben a nők által
megtestesített szeretet és a központi bölcsesség princípiuma, vagyis az állandóság és a
folytonosság, valamint a folytonos egységhez kötődés, az egységbe olvadás princípiumát
megtestesítő nők szexualitása mély, lassú, nehezebben oldódó, megtermékenyülő, álmatag,
önátadó és ugyanakkor állandóság felé hajló – arra törekvő, annak ellenére, hogy látszatra a
külsőségek szerint él. És ez akkor is így van, ha gyakran adódnak ezzel ellentétes példák,
kivételek és eltérő esetek. Ahhoz tehát, hogy teljesen összehangolódjanak és a puszta
szexuális gyönyör-élményen túl, az egybeolvadás a fizikai gyönyörén túl, a kiegyenlítődés
spirituális szinten is megvalósulhasson, azaz ahhoz, hogy az isteni egységtudatot a fizikai, az
érzelmi, a mentális és a spirituális testük szintjén is megvalósíthassák, a férfinak meg kell
tanulnia ellenőrzés alá venni a robbanás szerű, hirtelen kisülésre beállított ejakuláció-
készségét és azt lehetőleg minél több ideig visszatartva, a teljes egybeolvadást-egyesülést
(egységesülést) nem csak érzéki-érzelmi (asztrális) szinten, de fizikai és ezáltal spirituális
síkon is megvalósítani. Pontosabban: mint kezdeményezőnek (- Tehát nem mint irányítónak,
hanem mint a megtermékenyítő hatalom képviselőjének) neki kell a kezdetben biztosítania a
teljes egyesülési lehetőség megvalósulásához szükséges körülményeket a férfias tudatossága
és önfegyelme megőrzése által.
Ebben a tudatos és felelősségteljes törekvésében viszont a férfi a nőben egy megértő és
odafigyelő partnerre kell találjon, aki őt a partneri kapcsolatuk elején, ebben a lenyugvási –
lassulási törekvésében, türelemmel segíti és bátorítja. A spirituális energetikai központok (a
csakrák) harmonikus működésének és a testünk energetikai feltöltődése szempontjából ez
azt (is) jelenti, hogy a szexuális aktus által nem csak az egymás szeméremcsonti - szexuális
csakráinak a működését élénkíti fel a két ember, hanem azokon felül is, több spirituális
energia központot tudnak aktiválni és ezeknek a spirituális-energetikai központoknak -
amelyek a fizikai testünk és a spirituális dimenziók közötti közvetlen kapcsolatot és energia-
áramlást biztosítják -, a működését felerősíteni a szexuális aktus spirituális szintre való
emelése segítségével, el egészen a fejtetőn elhelyezkedő korona- csakráig, ami a spirituális
egység-érzékelési képesség elérését és kifejlesztését lehetővé teszi. A szerelem hatására
ugyanis, a két ellentétes nemű személy spirituális energia központjai (csakrái) egymáshoz
kapcsolódik. Az auratesteik egymásba hatolnak és valósággal eggyé válnak, nem ismervén
el és nem lévén tekintettel faji, gazdasági és más (családi, politikai, vallásos, kulturális, stb.)
jellegű, általunk értelmesnek képzelt, előítéletekre, vagy megfontolásokra. A

pánikbetegségek nagy része kimondottan oda vezethető vissza, hogy az illető személyek
gyakorlati - racionális megfontolásból, illetve az együttélés nehézségei miatt, elváltak attól a
személytől, akivel az együttélési nehézségek ellenére együtt kellett volna maradni és a
szellemi-lelki megújhodást a személyiség építés szolgálatába állítva, a kiegyenlítődést
megvalósítani.
Már volt szó arról korábban, hogy az ember és a teremtés spirituális rendeltetése
szempontjából, a szexuális vágy nem csak egy “ösztönösen” működő szaporodási kényszer,
hanem egy olyan egyetemes vonzóerő megnyilvánulása és megtestesülése, aminek a
szexuális gyönyör a mindössze a biológiai kiegyenlítődést visszajelző következménye, ami
az egyetemes egységbe kapcsolódást, az isteni kiegészülést, valamint a kiegyenlítődés
legközvetlenebb elérési és átélési lehetőségét szolgálja biológiai szinten. Bár a testünkkel
érezzük, a szexuális gyönyör nem fizikai, hanem mentális élmény, akárcsak a fájdalom. A
szerelmi-szexuális gyönyör- érzés tulajdonképpen az egyetemes lét-alkotási folyamatban
való közvetlen és személyes részvételi érzésnek a testi szinten is megnyilvánuló szellemi
élménye. Azt a lelki-szellemi állapotot és azt az ellenállhatatlan vonzerőt, amit általában a
szerelem kifejezéssel illetünk, sors-kapcsolatként és sors harmonizációs lehetőségként kell
kezelni. Annak következtében viszont, hogy az emberek nem tudják, hogy mit jelent a Sors
és mit jelent metafizikailag az, ha bizonyos emberpár két része ellenállhatatlan vonzalmat
érez egyik a másik iránt, bizonyos esetekben tragédiaként éljük át ezt az állapotot, ahelyett,
hogy megpróbálnánk ezt a vonzalmat az egyetemes törvények logikája szerint megélni.
Hiszen a Hangoltság szerinti Vonzás törvényén kívül, még kilenc egyetemes törvény létezik,
amely az életünk rendeltetés szerinti megélését igényli és biztosítja! Joggal állíthatjuk, hogy
valami nincs rendben, amennyiben nem ismerjük és következésképpen nem is tudjuk vezetni
az életünket e „mindenható” törvények szerint! Ezért, tudnunk kell, hogy a testi, lelki,
szellemi, idea és kauzális dimenziók szintjén is kiegyenlítődő szerelmet, amit a művészek
megsejtenek, de türelmetlenségük következtében és spirituális ismereteik hiányossága, vagy
zavaros volta miatt, valójában soha át nem élnek, csak úgy akaratból és elszántságból, vagy
netalán "szerencséből megvalósítani lehetetlen. Hiszen a felek nem ismerik sem a saját, sem
a másik (A személyi horoszkópjukban a Lilith. A Sárkányfarok és a Vénusz, vagy a Mars
negatív fényszögei által jelzett) rejtett szexuális sóvárgásaik és ide vonatkozó, esetleges
pszichológiai problémáik (gátlásaik) valamint a családtagjaikhoz fűződő viszonyaik
természetéből eredő személyiségi zavaraik természetét.
Ezen ismereteknek a teljes hiányában, ha két, a külvilággal szembeni elvárásaikra
hagyatkozó egyén e sorsszerű vonzódást érezve, próbálkozik a harmonikus párkapcsolat
megvalósításával, annak a következménye csakis az egymás szellemi-lelki és végül fizikai
(egészségi) meggyötrése lesz. A biológiailag és lelkileg kielégítő, de szellemileg nem a
páros létalapítás feltételei szerint egyeztetetett kapcsolatok esetében ez, a szellemi harmónia-
hiány miatti gyötrés - gyötrődés annál intenzívebb, mivel csupán egymás egoizmusát
képesek felerősíteni, érzelmi és érzéki (természetes) kielégülési vágyát képesek egymás
számára felsrófolni. Bár másképp érzékelik ezt, a válás idején a korábban élvezetet nyújtó,
testi-lelki kötődések végső megszűnése jobban fáj mint a spirituális kapcsolatok korábban
végbement elhalása.
A szerelem felemelő élményére alapuló és hosszas együttéléseket követő válások
esetében, mindig az a partner - élettárs ragaszkodik jobban a másik személyéhez, aki
tulajdonképpen elrontotta, illetve, lényegében meg sem valósította a kapcsolatot a spirituális
mélyrétegekben. Az tehát, amelyik megakadályozta annak spirituális dimenziókban történő
kiegyenlítődését, mivel a Lilith és a Sárkányfarok, valamint a Negatív fényszögei által
jelzett tulajdonságai miatt, még nem érett meg az összes dimenziók teljességben átélhető
kapcsolatra. Neki még tapasztalatokat kell szereznie egy, vagy több új, és másféle
kapcsolatból is, és ezért egy, vagy több, más és új, ellentétes nemű személlyel kell mindazt,

ami addig történt más helyzetekben, más tapasztalási (és fejlődési) lehetőségekkel átélnie.
Ezért nem tud a válásba belenyugodni és foggal - körömmel ragaszkodik a bomlófélben levő
kapcsolatának a “vissza-szervezéséhez” és helyre-állításához, mivel fél újabb, számára
ismeretlen területekre behatolni, újabb, az egoizmusát feloldani hivatott tapasztatokban részt
venni, és öntudatlanul azt szeretné, ha a másik fél, aki a válást kéri, vagy legalábbis
kezdeményezi, átvenné az ő Sorsát, hogy az megtanulja ő helyette mindazt, amit neki kell
személyesen, újabb tudatos erőfeszítések és (spirituális tisztulást, tisztánlátást igénylő)
lemondások árán megtanulnia. Persze, egészen más ragaszkodási okokról és árnyaltabb és
metafizikailag sokkal összetettebb és mélyebb motívumokról van szó, amennyiben
gyermekek is születnek a kapcsolatból. Mert természetes ugyanis, ha az a szülő, aki nagyobb
felelősséget érez a gyermekek minél kiegyensúlyozottabb neveléséért, és nem enged a
Lilithje által gerjesztett öncélú „más” szexuális és érzelmi élményekre való sóvárgásainak,
ragaszkodván a család épen maradásához, nem akarja, hogy a másik fél elhagyja a családot,
annak ellenére, hogy esetleg neki fáj a másik hűtlenkedése, vagy a családi kötelékektől és
felelősségektől való irracionális szabadulási vágya.
A válás kérdése viszont még ennél is árnyaltabb metafizikai szempontból. Azért írtam az
imént kényszerű megszüntetést, mert egyetlen olyan elválás sem igazi, amely a további
együttélés képtelenségéből, az együttlét egyre fokozódó tragikus természete teszi
szükségessé, és ezért nem magától adódóan és természetesen jön létre, hanem csak azért
mert az egyik fél enged a karmájából eredő „más” szerelmi – szexuális élményekre való
sóvárgásainak, vagy például, mert az anyjának, az apjának, vagy a testvérének
kibékíthetetlen ellenérzései vannak és rossz véleménye az élettárssal szemben. Ilyenkor a
változni és fejlődve tovább lépni képtelen személy számára, az oldódni képtelen egoizmusa
(És amely, pl. “nem engedi”, hogy gyermeket, vagy egy újabb gyermeket hozzon a világra)
egy időre bezárul az egyetemes egységbe lépés kapuja, amíg egy újabb sors (szerelmi, vagy
szellemi) provokáció meg nem nyitja azt újra. Ezért az olyan elválás, amely haraggal,
sértettséggel, gyűlölettel, bosszúvággyal, az igazi tények felől való hazugsággal, a tárgyi
tények elferdítésével, az egyik, vagy mindkét fél önérzetének és önbecslésének
megsértésével, megalázásával történik, nem igazi elválás és hiába szentesítik a bíróságon a
válást, egy válóper esetében, a két ember az aurák, vagyis a magasabb létdimenziók szintjén,
soha nem lesz elválva egyik a másiktól. Ők továbbra is vágyakozni fognak egymás után
tudat alatt, és a következő párkapcsolataikban is ugyanolyan, az együttélési -
harmonizálódási nehézségekkel kell szembenézzenek, egy csupán a külsőleg különböző, de
lényegileg ugyanolyan problémákkal rendelkező személlyel, mint amelytől elváltak.

IV.

Az időben erősödő és gazdagodó vonzalmak és kötődések következtében létrejövő
szerelmek tartós boldogságot hozó beteljesedése csak az olyan, a sorsfeladataikat tudatosan
vállalni és megélni akaró, hosszú távon és nem csak eredményekben, hanem
következményekben is gondolkozni képes személyek között lehetséges, akik elemi
egoizmusukat: gőgjüket, hiúságukat, önérzetüket, félelmeiket (gyávaságukat és
egészségetlen vakmerőségüket), felületességüket, felelőtlenségüket, közönyüket, az
ellenségképekben való gondolkozásukat és a többi emberrel és a természeti léttel szembeni
egyoldalú elvárásaikat magukban felszámolták annak érdekében, hogy a társukat (és
általában minden embert) a világegyetem szellemi bázisával (az istennel) folyamatos
kapcsolatban álló, velük egyenértékű szellemi lényként: az övéktől eltérő, de spirituális
lényegében értékében és értelmében, velük azonos fontosságú sors-programmal rendelkező
(isteni) személyként elfogadhassák. Olyan személyek között lehetséges a tartósan boldog
egyesülés, akik komolyan véve a minél nagyobb fokú kiegyenlítődési (megváltódási) élet-

rendeltetésüket, minél nagyobb és teljesebb összehangolódási képességre törekedve,
folyamatosan leleplezik az önkéntelen (belső) negatív késztetéseikből eredő gyengeségeiket
és sokszor még önmaguk előtt is rejtett (képzeleti) személyi ambícióikból, vagy
komplexusaikból eredő elemi agresszivitásukat és ezáltal létrehozzák a harmonizálódási
lehetőségek feltételeit. Akik minden irányba nyitottá tett tudatukkal, tájékozottságukkal, a
metafizikai ismereteik személyes átélésén keresztül elért hitükkel, a személyes felelősség
vállaláson alapuló szabad akaratuk szerint gondolkoznak és cselekszenek.
Mindez kivételesen ritka esetekben történik meg. Kevés az esélye annak, hogy a
korábbiakban felvázolt sorsvonalak kereszteződése folytán két olyan ember legyen
szerelmes egymásba az első látásra, akik spirituális tudatossággal, vagy e tudatosság
megszerzését célzó akarattal rendelkeznek. Az elején még az ilyen fázis- eltolódási
nehézségeken felemelkedni, illetve a kezdeti vonzást tudatossággal párosítani és magasabb
szintekre emelni képes személyek közötti találkozások is csak a kiegyenlítődő személyes
sors-programok részei. Ritkán találkoznak emberek az igazi szerelmi megvalósulás azonnali
lehetőségével. Hiszen hiába lesi a jósoló, vagy a klasszikus asztrológia a két képletben a
harmonizálódási lehetőségeket jelentő pozitív fényszögeket a két fél horoszkópjának az
elemei között, mert azt a bizonyos „rend kívüli” vonzódást, ami a kapcsolatnak az alapja és
előfeltétele éppen, hogy a karmák jellegét jelző két Lilithnek és Sárkányfaroknak az egyik a
másik Lilithjével és Sárkányfarkával, illetve Napjával és Ascendensével szembeni provokált
helyzete és állapota jelzi. Ha nincs ugyanis karmikus provokáció a két személy között, nem
is jön létre komolyabb vonzódás, hanem csak fizikai, maximum pszichikai vonzalom. A
karmikus pontok viszont éppen a személyiségünk (Auránk) legmélyebb és legfinomabb
rétegeiben rejlő negatív tulajdonságainkat jelzik! Ráadásul, a kreatív spirituális egyesülés a
szerelem által nem más, mint egy folytonos előrelépés a belső személyi összhangba kerülés
folyamatában, hiszen más, ide vonatkozó karmikus feladataink is vannak (Pl. szülői
feladataink), amelyeket fel kell vállalnunk és be kell teljesítenünk. Ezért többnyire az
történik, hogy ha két ellentétes nemű, hasonló, vagy ellentétes sors-programmal rendelkező
személy, a szellemi-lelki letisztulás igénye és a másik iránti tényleges felelősségvállalás
igénye nélkül találkozik (Figyelem: ez egyáltalán nem a másik fizikai féltését és a másik
miatti aggodalmaskodást jelenti, hanem az önmagával és a másikkal szembeni egyenlő
arányban gyakorolt morális igényességet!), az egymás iránti lelki affinitásuknak
köszönhetően, annál még csak jobban felsebzik és tönkreteszik egymást mintha csak egy
futó kalandban vennének részt.
A politikai (gazdasági-kulturális) érdekek szerint irányított társadalmi koncepciók által
létrehozott zűrzavaros körülmények, és a régi családtagok felől érkező lelki hatások,
"vonzások és taszítások" hatás-mechanizmusában, egy bizonyos (esetenként változó)
időszak elteltével, a két ember (vagy az egyikük) előbb utóbb sértetté, háttérbe szorítottá,
kijátszottá, majd a másiktól – tehát kívülről - remélt és elvárt boldogság elmaradásával
türelmetlenné és kíméletlenné válik. És sokszor éppen az összehangolódási vágynak, a
minden körülmény ellenére és azonnal érvényesülni akaró nyomására, és végül a szerelem
már csak arra lesz jó, hogy degradálja mindkettőnek a személyiségét. Ilyenkor a materialista
társadalmi körülmények között tényleg csak a válás lehet az egyetlen kiút, különben a két
lélek, egymással szembeni ambíciójában véglegesen felégetné és szétbontaná egyik a mást.
A jézusi tanok eredeti, metafizikai tartalmával és ezáltal azok egyetemes érvényességével
szembefordult kereszténység csak leplezi materialista civilizáció konvenciórendjében élő
személyek párválasztási és párban élési zavarodottságát nehézségeit. A szerelmes felek
szerepe és viselkedése, még az anyagi függetlenség, vagyis a teljes emancipáció és a
hivatalosan legalizált prostitúció keretében is a vadászott féllé, akit a másik csábítva,
ügyeskedve, fortélyoskodva, pszichologizálva, spekulálva, stratégiázva, udvarolva (tehát
alakoskodva, szépelegve), külső férfias, vagy nőies bájaival, csábítói, vagy éppen a nyers

erejével, pénzével, vagy társadalmi helyzetével visszaélve, elkápráztat, meggyőz,
megvásárol, meghódít, bekerít és megszerez, így téve azt a "magáévá": birtoktárgyává,
gyermekei apjává, vagy anyjává, feleségévé, szexuális tárgyává. Ez a szeretet nélküli
udvarlás és flörtölés (egészen fiatal nőismerősömtől hallottam a “légyfogás” kifejezést...)
jelenben a valamikori keresztény Európa talaján létrejött nyugati kapcsolatteremtési úzus, ez
a morális közmegegyezés, ez az általánosan elfogadott játékrend és “forgalmi szabály”. És
még akkor is ha a nyugati játékrendben egyre gyakoribb az eset, amikor is a nők és a férfiak
között a szerepek felcserélődnek a bekerítendő vadat és a hódítási irányt illetően. E helyzet
szellemi oka az, hogy a biztonságra és az öncélú élvezetszerzésre, valamint a kényelmi
szempontok szerint, a látványos (mennyiségi) produkciók hajszolására, a hódításra és a
védelemre, a párt (rész) és vallásos ideológiákra, a tudományos (pszichológiai)
rejtőzködésre-alakoskodásra és azoknak megfelelő hazugság-szisztémáira alapozott
civilizációnkban, a komoly párkapcsolatot kialakítani szándékozó nő úgy indul a
párkapcsolatban, hogy tudatalattijában ott bujkál, a "Ez vajon hogy fog viselkedni majd az
aktus után" és a kellemetlen nehézségeket okozó "teherbe maradás" kérdése. Kivételt ez alól
a modell alól csak a kalandorok és a közönyösek, vagy az öngyilkos-jelöltek, valamint az
alkoholtól és más kábítószerek fogyasztásától permanens felelőtlenségben élő nők képeznek,
akik épp úgy nem jöhetnek számításban egy tartós és boldog párkapcsolat megvalósításában
mint a testükkel kereskedő örömlányok, vagy a lét és az élet rendeltetését teljesen félreértő
és ezáltal a sorsukat egészen elhibázó apácák.
Az, hogy a nő egyenrangú félnek, vagyis a szabad akaratával rendelkező szellemi lénynek
tudja magát, azért fontos, mert a párkapcsolatban és a szexualitásban a hierarchia nem más
mint a felelős személyesség maximális megvalósulási lehetősége és képessége. Ahogy
Hamvas Béla írja: a házasság az igazság helye. Annak a személynek tehát, akivel
párkapcsolatot élek, az én életemben az első helyet kell tudnia elfoglalni mindig és minden
körülmény között, mindaddig amíg spirituális tudatossággal és felelősségvállalással vele
együtt élek. Ez viszont nem valósítható meg önállótlansággal, vagyis a régi (gyermekkori)
családtagokhoz való tartozási érzésekkel, elintézetlen sors- adósságokkal, vagyis anélkül,
hogy mindkét személy elsődlegesen valósítsa meg minden társadalmi, szociális és családi
álkötelezettséggel szemben az együttélésnek a karmikus kibontakoztatásához szükséges
egyéni szabadságát, azaz a gyakorlati és a lelki (pszichológiai) feltételeit. Mert nem lehet
teljes párkapcsolat az, amelyben az én életemben, vagy a másik fél életébe (életvitelébe,
életstílusába, életprogramjába) bárkinek is lehet beleszólása, legyen az akár az édesanyja,
édesapja, vagy édes testvére is! Mert csak két ember, két polaritás egységesülhet az isteni
hármasban: Én - Te és Mi ketten Együtt az Egységben. Ennek a hármas egységnek az
egyedüli elemei ők ketten - a nő és a férfi- és az olyan új minőségű, önálló szellem, ami a
kettőjük egyesüléséből, egymás tökéletes áthatásából, mint új karakterű magas szellemi
erőtér jön létre. Ezért nem teljes értékű szerelmi egyesülés az, amelybe még beleszólhat az
anya, az apa, a testvér, a nagybácsi, a gyermek, a rokonság, a barát, vagy barátnő, a
pártvezér, a pap, vagy a vallási, a nemzeti, a közösségi, esetleg a népi és a gazdasági érdek.
Metafizikai és karmikus értelemben mindig és mindenkor kell érvényesülnie a személy
teljes körű felelőssége által garantált szabad választási lehetőségének, amely egy
valamelyest is felébredt emberpár esetében egyértelműen egy és egyetlen ellentétes nemű
ember felé kell irányuljon, ahhoz, hogy az általuk képviselt és megtestesített világalkotó,
maszkulin és feminin létprincípiumok a spirituális Én-tudatok szinteken is egyesülhessenek
és áthatolják egymást. Más szóval csak és csakis egy jól tisztázott (elhatárolt, megnevezett
és meghatározott) és elkülönített anya- apa- testvér- barát-gyermek-, stb.,
viszonyrendszerben lehetséges a harmonikus páros élet és csakis így valósulhat meg
természetesen a szexuális élet öröme és folytonos boldogság-érzetet adó maximalitása is.
Ahogy a szexuális aktus közben is, csak egyetlen emberrel egységesülhetek ténylegesen (a

több személyes szexuális játékokról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy az
egységesülésről szólnak!), ugyanúgy a mindennapi életben is, a szellemi és a lelki élet
teljességében is - bármennyire is képesnek kell tennem magamat megosztani és
megsokszorozni a figyelmemet mások iránt és mások felé-, egységesülni és egyesülni csak
és csakis az én egyetlen, igazi partneremmel (szerelmemmel, élettársammal) vagyok képes
mindenkor és mindenben.
Nem csak metafizikai evidencia, de pszichológiailag is bebizonyított tény, hogy az aki
nem vállal és nem él teljes és harmonikus párkapcsolatot, az a szülői, gyermeki, testvéri,
baráti és rokoni minőségét, ilyen jellegű karmikus feladatait sem képes megélni a megfelelő
teljességben. Aki rossz férj és rossz feleség, vagyis rossz szerető - És mennyi szellemi
töltettel rendelkezik ez a magyar fogalom! - az automatikusan rossz anya, rossz apa és
rossz gyermek is, hiába tesz meg mindent és puszilgatja agyon a gyermekeit, vagy a szüleit.
Persze a dolog fordítva is igaz: És ugyanúgy: rossz anya, rossz apa és rossz testvér, vagy
rossz felnőtt gyermek az, aki beleszól, vagy érzelmi, esetleg gazdasági zsarolással befolyást
gyakorol és beleszól két egymásra talált személynek a szerelmi, illetve az élettársi
viszonyába. A bajok forrása ezek nem-tudásából is ered és a zavar, a zaklatottság, a
feszültség, pontosan úgy, mint az életrend felbomlása a szellem-eredeti hierarchikus rendnek
a felbomlásból, elsősorban a szerelmi- házassági- szexuális párkapcsolatok téves alapjából, a
szerelmes és a házasfelek zavaros és hamis családi kötődéseiből, vagyis hibás feltételeiből
indul.

V.

De mielőtt a szerelem és a szexualitás szellemi körének a rejtelmeibe jobban behatolnánk,
az asztrológiailag provokált kapcsolatnak az idő teltével unalmassá váló kényelmes
viszonnyal szembeni "égi" igényeknek a tudatosítása után, valamint a normális élettársi
viszonyok előfeltételének az ismertetése után, vissza kell még térnünk a személyi
horoszkópban a Lilithnek a pozíciója által feltárható, az általánostól eltérő szexuális
késztetéseinkhez, annak érdekében, hogy ne essünk az idealista miszticizmusnak, a lelki
sivársághoz vezető pragmatikus - materialista szexológiánál is veszélyesebb csapdájába.
Hiába beszélünk ugyanis a szellemi tudatossággal megélt társas viszonyon belüli, egészség-
adó szexualitásról, illetve az indiai Tantra Joga és a kínai Taoizmus által feltárt gyönyör-
fokozási módszerekkel együtt vallásos élményeket nyújtani képes keleti filozófiákról, ha a
gyakorlatban képtelenek vagyunk még csak egy állandó és harmonikus kapcsolatnak is a
létrehozására, mivel a személyiségünk mélyén és a partnerünkben munkálkodó rejtett Lilith-
hatások és Sárkányfej-hatások nem ismerése ezt lehetetlenné teszik.
Mivel a pszichológia és a szexológia az emberek személyében kihagyhatatlanul jelen levő
kauzális (Egyetemes) Lilithet nem ismeri és holmi állati ösztönökre visszavezetett általános
és elvont (személytelen) libidóval jelöli meg a Lilith felszíni hatásait, a keresztény vallás
viszont egyenesen az ördögre fogja ezeket a hatásokat, a szerzeteseken, az apácákon és a
papokon kívül, vagyis a szent-jelölteken kívül, mindenki által óhajtott "házasság
szentségének” az elérésére tulajdonképpen mindenki képtelen. És ez azért van így, mert a
Lilith ismerete nélkül mindenki képtelen az áttetszőség megvalósítására. Mivel nem tudnak
a Lilithnek a tudatosítás nélkül kivédhetetlen negatív és zavaró hatásáról, a tudatuk
legmélyén, a tudattalan vágyaiknak és képzeletüknek a rejtett zugaiban tehát, a vallásos,
vagy misztikus képzelgéssel vegyített nyugati tudományos gondolkozáshoz szoktatott élet-
és házastársak, ha önkéntelenül és öntudatlanul is, de mind arra sóvárognak, és abban
reménykednek, hogy a házasságkötéssel még nem zárult le egy-két, házasságon kívüli
szexuális kalandban való részesülési lehetőség. Bevallom: annak ellenére, hogy már önálló

praxist folytató asztrológus voltam, amikor megnősültem, de mivel a Lilithről akkoriban
vajmi keveset tudtam, egészen pontosan: semmi lényegeset azon kívül, hogy a képletekbe
bejelöltem és valamiféle negatív Vénusz-Jupiteri tulajdonságairól írtam is néhány szót,
annak függvényében, hogy milyen konstellációban találtam egy horoszkópon belül, a
mélytudattalan képzeletvilágom szintjén, számomra akkor még nem volt világos, hogy a
házasságkötés azt is jelenti, hogy a feleségemen kívül, soha más nővel nem fogok
szeretkezni. Csak másfél évvel a házasságkötésünk után kezdett ez az önmagammal
szembeni elvárás, „égi igény” körvonalazódni, majd egyértelmű lenni a számomra, de mivel
a Lilithem éppen, hogy a Mérlegben áll, még eltelt három év, amíg egyértelmű és határozott
elvárás lett önmagammal szemben. Persze, a fanatizmus veszélyeit is ismertem már,
következésképpen ez ostobán határozott tiltást jelentett, amit egészen biztos, hogy
megszegtem volna, hanem szüntelen magamra vételét és alkalmazását mindannak, amit
mások számára is a Lilithel és a Vénusszal kapcsolatosan mások számára feltártam és
tanácsoltam. (A Vénuszom teljesen negatívan fényszögelt a Skorpióban.) A rejtett
reménykedésnek a jellegét és természetét tehát, a személyi horoszkópokban mindig a Lilith
és a Vénusz pozíciójából tudjuk kiolvasni.
A másságra és újdonságra való öncélú sóvárgást megtestesítő Lilith-őserő, minden
embernek, tehát minden nő és férfi házastársnak is, ott lapul a spirituális struktúrája, vagyis
a képzelet- és érzésvilága legmélyén és mintegy alulról manipulálja a gondolatait és tetteit.
A leghűségesebb és legvallásosabb házastárs is tud erről a sóvárgó reménységről. Az, aki
erősen hűséges szeretne lenni élettársához, valósággal meg van rémülve tőle, más viszont,
jogosnak találja a maga részéről ezt a rejtett sóvárgást, de ugyankkor jogtalannak, sőt
vérlázítóan felháborítónak tartja ugyanazt az élettársa társa részéről, amennyiben kiderül.
Élettársának és a szerelmének a más személyekkel való szexuális kapcsolatba való kerülési
sóvárgását, a legtöbb ember sejti ugyan, de mivel nagyon fél tőle, nem akarja tudomásul
venni. Ez a sejtelmes, rejtett tudás az alapja a rejtett féltékenységnek, valamint az „ártatlan
nők” csípős nyelvének, vagy „véletlenül” elejtett férfi-lélek mérgező szavainak, és ez a
misztikus tudásunk az alapja, gyökere és háttere a nőkkel szemben elkövetett, „családon
belüli” irracionális agresszivitásnak is. Nem létezik egyetlen horoszkóp sem Lilith nélkül!
Mindkét fél úgy érzi, hogy ez a mással való szeretkezési sóvár-remény rendjén van az ő
részéről, de ugyanakkor vérlázító igazságtalanságként éli meg azt, hogy az ő élettársának is
lehetnek ilyen rejtett vágyai. A pszichológusok is kimutatták azt a tényt, hogy a nők
háromszor annyit képzelegnek a rendezett (törvényes) párkapcsolaton kívüli szexuális
élményekről, mint a férfiak.
A primitív féltékenység, amely a párok szabad akarata által alkotott egységes (családi)
szellemnek, illetve az anya teremtő képzeletének a zavartalanságát hivatott biztosítani (a
férfi részéről) és nem az otthoni lét-biztonságnak és a család épségének a biztonságát (a nő
részéről), abban gyökerezik, hogy mindannyian, és “magunkból kiindulva”, tudunk a
másikban létező Lilith- erőről és tudattalanul erősen félünk tőle. Ezért, önkéntelenül is el
szeretnénk tiporni, fel szeretnénk égetni, minden eszközzel (fenyegetőzéssel, veréssel) ki
szeretnénk irtani a másikból ezt, a természetes ős-sóvárgást, aminek a kiirtása valójában
lehetetlen. A Lilith hatásait ugyanis csak megértésre, illetve kölcsönös bizalomra alapuló
őszinte kibeszélések segítségével lehet semlegesíteni, olyan kölcsönös és őszinte feltárással,
aminek a vállalása mindkét házastársnak a szabad akaratán illetve a szerelmével, vagy a
házasságával - családjával szemben érzett felelősségén múlik. A legtöbb, amit tehetünk egy
házasságban, nem a másiknak az ajándékokkal és fölös figyelmességgel, kedveskedéssel
való lekenyerezése, magunkhoz láncolása, hanem az őszinte feltárulkozás és ezzel együtt a
segítségnyújtás abban, hogy a társunk gátlástól és az utólagos bántódástól való félelem
nélkül, őszintén feltárulkozhasson előttünk. A legtöbb férfi viszont, ezt a problémát úgy véli
elintézni, hogy miközben olyan nőt szeretne élettársul kapni, akiben nincsenek efféle “szajha

- hajlamok”, nem csak hogy felmenti magát, de természetesnek is veszi, hogy neki nagyon
sokszor “más nőkön jár az esze és a képzelete”. Mivel mind a házasságom előtti élettársi
viszonyomban, mind a házasságom korábbi szakaszában, volt alkalmam ennek az
önkéntelen és öntudatlan sóvárgásnak a hatásait és a hatás-mechanizmusát magamon
megfigyelni és a női vonatkozásait az Emőkével, valamint a barátnőinkkel való
beszélgetések segítségével feltérképezni, ma már hamar elintézem, ha bennem felüti a fejét,
és nem hagyom, hogy a fantáziámat az ötletek szintjénél mélyebben megmérgezze. Tudom
jól, hogy Emőkének még nem ilyen egyszerű a dolog, de azt is tudom, hogy az őszinte
beszélgetések alkalmával lehetővé váló finom leleplezéseknél - feltárásoknál nem tehetek
egyebet. Mert ha türelmetlenségemmel megijeszteném, vagy durva elvárásokkal arra
szorítanám, hogy elrejtse előlem és esetleg önmaga elől is, ezeket a képzeletét zavaró,
önkéntelen szexuális fantázia-vágyképeket, az egész családra nézve végzetes lenne.
Sem a Lilith hatásától való ösztönös félelem, sem a Lilithnek a dogmatikus erkölcsi
uralása, de a semmibe vevése sem vezethet párkapcsolati harmóniához, mert minden uralási,
ellenőrzési - vagy elfojtási kísérlet, csakúgy mint a nem számolás a Lilithnek a társunk
személyében való jelenlétével, menthetetlenül a primitív féltékenységhez, a meghittség és a
derű elvesztéséhez, majd a kapcsolat lelki-szellemi alapjának a felmorzsolódásához,
párunknak a szóbeli sértegetéséhez, szélsőséges esetben pedig a tettleges bántalmazásokhoz
vezet. E probléma feloldásában nem segít csak a Teremtést kiprovokáló, Egyetemes Lilith -
jelenség megértése, valamint a teljes nyitottság és a teljes őszinteség. Valamint annak az
elfogadása, hogy a párunknak is éppen annyira normálisan a természetéhez tartozik a más,
ellentétes nemű személyekkel való, önkéntelen szexuális közösülési vágya, mint a mi
természetünkhöz. Az egész emberiségnek tudomásul kellene vennie, hogy nem létezik Lilith
nélküli horoszkóp és így nem létezik öntudatlan sóvárgások nélküli, vagy ezek elfojtott
állapota esetén: veszélyes (érzékelhető, vagy nem érzékelhető) monomániáktól
befolyásolatlan ember. Ha ezt az objektív tényt sikerült elfogadni és az adott feszültségeket
néven nevezni, vagyis a különféle rejtett, titkolt és szégyellt „mással való” szexuális
élményekre való vágyaink természetét a személyi horoszkópban álló Lilith helyzetének a
vizsgálatával megnevezni, már csak az marad hátra, hogy ki-ki magában eldöntse, hogy a
folytonos zavartságot, a személyi szétszóródást, a határozatlan sokszerűséget és az ezzel járó
kábult életet választja-e, vagy a szerelmi párjával történő testi, lelki és szellemi
egységesülést, a harmonikus és boldog életet?
Ez, az önmagunknak és az egymásnak feltett kérdésre adandó őszinte válaszunk fogja
meghatározni a kapcsolatunk természetét, minőségét és kimenetelét. Ezért is, ajánlatos nem
sietni ezzel az életbe vágó kérdésnek a megválaszolásával, annak érdekében, hogy az minél
őszintébb és határozottabb lehessen. A kérdésnek az elköteleződés szerinti megválaszolása
esetében is, hosszú évekig tart, amíg pl. egy, az én, vagy az Emőke Lilithjéhez hasonlóan
erős Lilithel rendelkező személy esetében, a kivédhetetlen és elfojthatatlan sóvárgás ne
zavarja meg a lelki világunkat, a teremtő képzeletünket és, kellő éberség hiányában, az
élettárshoz (házastárshoz) való szexuális viszonyunkat. Sőt: az egész családhoz való
viszonyrendszerünket!
Annak függvényében, hogy a Lilith milyen napjegyben és milyen horoszkóp-házban van
és hogy milyen fényszögeket kap a bolygóktól, olyan, egyesek által a tudattalan érzés-és
képzeletviláguk mélységes mélyére süllyesztett, és megint mások által “botrányosan”
felvállalt, szexuális tulajdonságokra és öncélú és élvezet-vágyakra következtethetek,
amelyek bizonyos esetekben jóval meghaladják a normalitás és a természetesség határait. Ez
a legkevesebb konkrét információ, amivel egy asztrológus a Lilith vizsgálatával segítséget
nyújthat pl. egy fiatal házaspárnak, hiszen a szélsőséges és a rendkívüli esetek csak a
jéghegynek a csúcsát képezik. A csapongó természetű személyek, akik elfogadják azt az
ostoba népi-tudományos magyarázatot, hogy őket “a vérük hajtja” bele mennek mindenféle

furcsa és szélsőséges szexuális kalandba, fonák élethelyzetbe és szélsőséges élvezetszerzési
lehetőségbe. Ezek nem is fordulnak asztrológushoz. A szélsőséges tapasztalataik alapján, e
személyeknek az a tévképzetük erősödik, hogy ők képtelenek a pozitív szexuális mentalitás-
változtatásra. A horoszkóp értelmezés során, olyan Lilith jellegű szexuális vágyak és
problémák is a felszínre kerülnek és kapják meg igazi nevüket, mint a homoszexualitásra, a
leszbikus viszonyra, a pedofiliára, vagy az impotenciára és a frigiditásra való hajlam. Ezek a
korábban ferdének, de a liberális humanizmus térhódításának köszönhetően egyre inkább
“természetes másságként” elfogadott, zavaros szexuális hajlamok majdnem mindannyiunk
rejtett természetében léteznek, akár a rákos sejtburjánzásra való hajlamok, anélkül, hogy
különösebb gondot okoznának. Ezeknek a képzet-zavart okozó hajlamoknak a fel nem
fedése és a nem tudatosítása idővel növeli a rejtőzködési késztetéseink felerősödését és a
párunkkal szembeni titkolózás és szövetkezés elkezdését és menthetetlenül a szerelem és a
párkapcsolat megromlásához, a szexuális - pszichikai problémák halmozódásához,
elvastagodásához, az elhallgatott bajok (csendes neheztelések és rejtett gyűlölködések)
megkérgesedéséhez vezetnek.

Körülbelül két és fél ezer sors-képlet feltárás után és a szakirodalomban, vagy a sajtóban
nyilvánosságra hozott jellegzetes esetek asztrológiai tanulmányozása- elemzése után, teljes
felelősségtudattal ki merem jelenteni, hogy asztrológiai feltárás és a vonatkozások
különböző életkörökhöz kapcsolt tudatosítása nélkül (pszichológiai, pszichiátriai, vagy
vallásos úton pl.) teljességgel lehetetlen az erősen fényszögelt Lilith által jelzett problémák
feloldása és meghaladása. Enélkül viszont nem létezhet tartósan harmonikus párkapcsolat.
Főként a Víz jegyekben (Halak, Rák, Skorpió), vagy a víz-jegyeknek megfelelő horoszkóp
házakban álló Lilith esetében. Mindhárom csillagjegyben álló, negatívan fényszögelt Lilith,
a szokásostól eltérően erős pedofiliára és más, szexuális perverziókra való hajlamot is
jelezhet, akárcsak a Mérlegben álló Lilith esetében. A Rákban álló Lilit, a nők esetében
önkéntelen megtermékenyülési vágyat, illetve a teherbeeséstől való irracionális félelmeket
jelez, minden különösebb (esztétikai, intellektuális, szexuális vonzerő, stb.) igényektől, vagy
más, konkrétnak és racionálisnak tűnő szempontok miatti elutasítástól függetlenül. Ezek a
nők nem csak a lehetséges szexuális élvezetszerzési lehetőség miatt vonzódnak minden
erősebb, vagy furcsább férfihez aki a környezetükbe kerül, hanem azért, mert önkéntelenül
meg szeretnének termékenyülni tőle, de ugyanakkor, eközben és ezzel párhuzamban, az
iszonyatig menően félnek is a megtermékenyüléstől. Ez az ellentmondásos izgalmi állapot
különösen meg tudja zavarni a teremtő képzeletüket és ha nem is teljesül be a kaland-
vágyuk, az állandó (megszokott, vagy megunt) partnerüktől ilyenkor rendszerint úgy is
megtermékenyülnek, ha valamely ismert és bevált fogamzásgátló módszerrel védekeznek. A
Rák - Lilithel rendelkező férfiak viszont öntudatlanul majdnem minden meglátott nőt meg
szeretnének öntudatlanul termékenyíteni, miközben ugyanakkor, irracionálisan rettegnek is
attól, hogy minden általuk megérintett nő azonnal “lebubázik” nekik és nem várt apai
felelősséget akar varrni a nyakukba.
A Skorpióban álló Lilithel rendelkező nők félnek “elfogadni” minden komolyabb
párkapcsolati kihívást (szerelmet), mert a mély érzelmekkel járó drámai katarzis élményétől
rettegnek és minden sejtjükkel el akarván azt kerülni, azt sem bánják, ha a környezetük
szajhaként, illetve szélhámosként ítéli meg őket, csak hogy az igazi, mély és elkötelezett
szerelmet ne kelljen komolyan venniük. E sors-taktikázás ellenére, a legváratlanabb
helyzetekbe és a legkevésbé alkalmas személyekkel esnek bele a szerelem csapdájába és
akkor még nagyobb a baj, mert nem csak hogy a drámai élményektől való félelmük miatt
nem képesek odafigyelni az őszinte szerelemnek a szellemi képességet fokozó erejére,
hanem a családi környezetük sem fogadja el a helytelennek talált, vagy éppenséggel
„megbotránkoztató” viszonyukat. A Halakban álló Lilith esetében, férfiak és nők egyaránt,

Szerelem és szexualitás asztrológusi szemmel

Szerelem és szexualitás asztrológusi szemmel

Recomendados

Recomendados

Más contenido relacionado

La actualidad más candente

La actualidad más candente (20)

Similar a Szerelem és szexualitás asztrológusi szemmel

Similar a Szerelem és szexualitás asztrológusi szemmel (20)

Más de Szilárd Kozma

Más de Szilárd Kozma (20)

Szerelem és szexualitás asztrológusi szemmel