A nem-kettősség alapelvei

1. A tudatosságon
túl
A nem-kettősség alapelvei
Andrew Vernon

2. Preface Előszó
The predecessor to this book, You Are He, was a
series of commentaries on the teaching of my
spiritual master, Shri Ranjit Maharaj. It was of
necessity colored by his way of expressing
himself and by the terms he used. In this second
book, I have tried to express my own
understanding in my own words, using plain
language. There is no special terminology here
and no use of words that you cannot find in an
ordinary English dictionary. I have tried to say
what I want to say as clearly and simply as
possible, while remaining true to the essential
thought of my teacher and to the teaching of the
other great masters of this tradition.
Jelen könyv elődje, a You Are He, spirituális
mesterem Shri Ranjit Maharaj tanításaihoz fűzött
kommentárok sorozata. A könyv szükségszerűen
magán viseli az ő kifejezésmódját, és az általa
használt kifejezéseket. Jelen könyv megpróbálja
a megértés saját szavakkal, egyszerű nyelvezettel
való kifejezését. Nem használ speciális
terminológiát, és nem használ olyan szavakat,
amely egy szokványos szótárban ne lenne
megtalálható. Mondandómat megpróbáltam
olyan egyértelműen és olyan egyszerűen
elmondani, amennyire csak lehetséges, egyúttal
arra is törekedve, hogy hűen visszaadjam tanítóm
és a hagyomány többi nagy mesterének
tanításainak a lényeges gondolatait.
Since the publication of You Are He in 2003, I
have been refining a list of about 70 key
concepts, or ―fundamental principles,‖ which
together provide a framework for a philosophy of
nonduality that is not dependent on any particular
path or way. These principles are set out in list
form in the first chapter of this book. The
remainder of the book is an expansion of, and a
fuller explanation of, those principles. The
various chapters in the book have for their titles
the essential questions that occur sooner or later
to the spiritual seeker: ―What Is This World? ―Is
There a God?‖ ―Who or What Am I?‖ ―What Is
Realization?‖ and so on.
A You Are He 2003. évi közzététele óta tovább
finomítottam azt a mintegy 70 kulcsfogalmat,
vagy „alapvető elvet‖, amelyek együttese a nem-
kettősség filozófiájának a kereteit biztosítja,
amely filozófia nem függvénye semmilyen
különleges útnak, vagy ösvénynek. Ezek az
elvek, a könyv első fejezetében találhatók, egy
listába foglalva. A könyv fennmaradó része
ezeknek az elveknek a kibontását, és részletes
magyarázatát tartalmazza. A könyv egyes
fejezeteinek a címei azok az alapvető kérdések,
amelyeket a spirituális keresőknek előbb vagy
utóbb fel kell tenniük: „Mi ez a világ?‖ „Van-e
Isten?‖ „Ki, vagy mi vagyok én?‖ „Mi a
ráébredés?‖, és így tovább.
These questions are universal—it doesn’t matter
whether one comes to them from a Hindu
tradition, from Christianity, from Buddhism, or
from any other path. When you take them
literally, religions appear to be completely
different from one another and even
contradictory. However, on a deeper level, they
are seen to be pointing to the same, inexpressible
truth.
Ezek a kérdések egyetemesek – nem számít,
hogy a hindu tradícióból, a kereszténységből, a
buddhizmusból, vagy valamilyen más útról
származnak. Ha szó szerint vesszük őket, akkor
vallások látszólag teljesen különböznek
egymástól, sőt egymásnak ellentmondóak. Egy
mélyebb szinten azonban látható, hogy ugyanarra
a kimondhatatlan igazságra mutatnak.
We have to understand truth for ourselves in our
own way. When we read a spiritual book, we are
really reading our own words and hearing our
own voice. We are experiencing our own
understanding reflected back to us, as in a mirror.
For this reason, we should pay careful attention
to how we feel when we are reading. If what we
read makes us depressed or unhappy, we should
stop reading it. On the other hand, if we find that
a quiet kind of happiness steals up on us as we
read, then we should certainly continue.
Az igazságot Nekünk magunknak, a mi magunk
módján kell megértenünk. Amikor egy spirituális
könyvet olvasunk, valójában a saját szavainkat
olvassuk, és a saját hangunkat halljuk. A felénk
visszatükröződő saját megértésünket tapasztaljuk,
mintegy tükörben. Emiatt, nagy gondossággal
kell figyelemmel kísérnünk, hogyan érezzük
magunkat, amikor olvasunk. Ha, amit olvasunk
lehangolttá vagy boldogtalanná tesz bennünket,
hagyjuk abba az olvasást. Másrészről, ha úgy
találjuk, hogy egyfajta csendes boldogság
lopózik belénk olvasás közben, akkor
természetesen folytassuk.
Andrew Vernon, Marin County, California, August 2008

3. Tartalomjegyzék
Preface 2
Előszó 2
Fundamental Principles4
Alapelvek 4
What Is This World? 6
Mi a világ? 6
What Is Reality? 12
Mi a valóság? 12
Is There a God? 15
Van Isten? 15
Who Or What Am I? 23
Ki, vagy mi kvagyok én?23
What Is Life? 28
Mi az élet? 28
Is There Free Will? 32
Létezik-e szabad akarat? 32
What Is Realization? 39
Mi a felébredettség? 39
Epilog: After Realization 43
Epilógus: Ráébredés után 43

4. Fundamental Principles Alapelvek
1. The world is the manifestation of the will of
the Absolute.
2. The world of multiplicity, of separate objects
that the mind sees, is an illusion.
3. The world is fundamentally a positive, joyful
place.
4. Consciousness or knowledge creates and
contains the world.
5. The experiencer of the world is a temporary
appearance only.
6. The world of names and forms is not real. In
reality, there is only oneness.
7. The form is being animated by the self-
awareness of consciousness.
8. There is no birth and no death for the self-
awareness of consciousness.
9. The entire process of evolution of
consciousness, through the infinite number of
forms, is manifest against the unchanging
background of the Absolute Reality.
10. The unmanifest is the Absolute Reality.
11. As air appears in space, consciousness
appears in reality.
12. The unmanifest and manifest aspects of
reality are not separate, just as the sun and its
light are not separate.
13. It is the manifest aspect of reality that we call
God.
14. Reality can never be explained or
experienced because it cannot be an object.
15. Because reality is what you are, there is no
path to it and no way to find it.
16. The manifestation of consciousness is an
expression of our own absolute freedom.
17. Reality is absolutely trustworthy.
18. Consciousness is the divine power, is God, is
full of goodness and beauty, and is the object of
all worship.
19. The power of universal pure consciousness is
God to the human being.
20. Consciousness, in its formless state, does not
identify with anything other than its own
existence and bliss.
21. Love is the power that makes the One into the
many in order to have the many return to the
One.
22. Consciousness is enjoying itself as bliss in
every form.
23. Consciousness is present as existence itself.
24. Consciousness is aware of its own existence
as happiness, joy.
25. The self-awareness of consciousness is bliss.
1. A világ az Abszolút akaratának a
megnyilvánulása.
2. A sokféleség, az elkülönült objektumok világa,
amit az elme lát, illúzió.
3. A világ alapvetően egy pozitív, örömteli hely.
4. A tudatosság vagy tudás teremti és magában
foglalja a világot.
5. A világ tapasztalója múló megjelenés csupán.
6. A nevek és formák világa nem valós. A
valóságban csak egység létezik.
7. A forma a tudatosság én-tudomása által kerül
megelevenítésre.
8. A tudatosság én-tudomása számára nem
létezik sem születés, sem halál.
9. A tudatosság teljes evolúciója a végtelen
számú forma révén nyilvánul meg az Abszolút
Valóság változatlan háttere előtt.
10. A megnyilvánulatlan az Abszolút Valóság.
11. Ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a
tudatosság a valóságban.
12. A valóság megnyilvánulatlan és
megnyilvánult aspektusai nem különváltak, mint
ahogy a nap és annak fénye sem különállóak.
13. A valóság megnyilvánult aspektusa az, amit
mi Istennek nevezünk.
14. A valóságot soha nem lehet elmagyarázni,
vagy megtapasztalni, mivel nem objektum.
15. Mivel te vagy a valóság, ezért nem vezet
hozzá út, és nincs rá mód, hogy megtaláld.
16. A tudatosság megnyilvánulása a mi saját
abszolút szabadságunk kifejeződése.
17. A valóság teljességgel hitelt érdemlő.
18. A tudatosság az isteni erő, Isten, jósággal és
szépséggel teli, és ő a tárgya minden imádásnak.
19. Az univerzális tiszta tudatosság hatalma Isten
az emberi lény számára.
20. A tudatosság, az ő formanélküli állapotában,
saját létezésén és boldogságán kívül semmi
mással nem azonosul.
21. A szeretet az erő, amely az Egyet sokfelé
osztja, azért, hogy a sok visszatérjen az Egybe.
22. A tudatosság kedvét leli önmagának, mint
üdvösség, minden formában.
23. A tudatosság, mint a létezés maga van jelen.
24. A tudatosságnak tudomása van a saját
létezéséről, boldogságként, örömként.
25. A tudatosság ön-tudomása üdvösség.
26. Az öröm az „én‖ nem-létezésének a
tudomásában van.
27. A létezés öröme önmagában abban áll, hogy
valóságos és élő.
28. A tér nem üres. Még az atom elektronjai

5. 26. The enjoyment is in the awareness of the
non-existence of ―I.‖
27. It is the enjoyment of existence itself that is
real and alive.
28. Space is not empty. Even the space between
the electrons in an atom is pervaded by
consciousness.
29. Consciousness is like space without the
quality of emptiness.
30. Enjoyment is the natural activity of being.
31. Happiness is the natural state.
32. The human soul is an expression of
consciousness, a vehicle of God’s will, an
embodiment of love.
33. Consciousness, when allowed, moves toward
light, harmony, and beauty. Like attracts like.
34. Consciousness is a field of receptivity, in
which there is no ―outside‖ or ―inside.‖
35. We cannot say what we are, because we are
not any thing.
36. The separate ―I‖ sense that appears in the
human being is only apparent not real.
37. The sense of ―I‖ or individual consciousness
depends on the food consumed by the body for
its continued presence.
38. No one is born and no one dies.
39. Real happiness is awareness of presence, of
being.
40. Unhappiness belongs only to the mind.
Outside of it, there is no such thing.
41. To know what you are is to be what you are.
42. There is a bubble on the surface of the ocean.
The bubble bursts. Has it become ―realized?‖ No,
there was always only ocean.
43. Self-realization is the simple revelation of the
mystery of infinite consciousness.
44. Life is living and living is life. There is no
one living a life.
45. Devotion is a natural process that manifests
itself at a certain stage of spiritual development.
46. Life is not linear. There is no continuous
individuality from moment to moment.
47. Life has no center. There is no fixed point in
the machinery.
48. The drama of world events and of each
―individual‖ life is playing itself out as it must.
49. There is no mind, apart from its contents.
50. The power of universal consciousness is
giving to all the fruits of past actions.
51. Life is the affirmation of being.
52. Life is perfect unfoldment.
53. There is only one power, only one
manifestation. It is not broken up into separate
parts or individual existences.
54. There are no accidents in the life of the
sincere seeker.
55. Everything manifests by means of natural
közötti tér is át van hatva tudatossággal.
29. A tudatosság olyan, mint a tér az üresség
minősége nélkül.
30. Az öröm a létezés természetes munkálkodása.
31. A boldogság a természetes állapot.
32. Az emberi lélek a tudatosság kifejeződése,
Isten akaratának, a megtestesült szeretetnek a
közvetítője.
33. A tudatosság lehetőség szerint a fény, a
harmónia és a szépség irányába mozog. A
hasonló a hasonlót vonzza.
34. A tudatosság a fogékonyság mezeje,
amelyben sem „kívül‖, sem „belül‖ nincs.
35. Nem tudjuk megmondani, mik vagyunk, mert
egyáltalán nem dolog vagyunk.
36. Az elkülönült „én‖ érzésének a megjelenése
az emberi lényben csak látszólagos, nem valódi.
37. Az „én‖, vagy individuális tudatosság érzése,
annak folyamatos jelenléte érdekében a test által
elfogyasztott tápláléktól függ.
38. Senki sem születik, és senki sem hal meg.
39. A valódi boldogság a jelenlét, a létezés
tudomása.
40. A boldogtalanság egyedül az elméhez
tartozik. Rajta kívül nincs ilyen dolog.
41. Tudni, hogy mi vagy annyi, mint annak lenni,
ami vagy.
42. Egy buborék van az óceán felszínén. A
buborék szétpukkan. „Felébredetté‖ vált? Nem,
mindig is csak az óceán volt jelen.
43. Az Ön-megvalósítás egyszerűen a végtelen
tudatosság misztériumának a felfedezése.
44. Az élet él, és ami él, az élet. Senki nincs, aki
éli az életet.
45. Az odaadás egy önmagát a spirituális fejlődés
egy bizonyos szakaszában manifesztáló
természetes folyamat.
46. Az élet nem lineáris. Nem létezik folytonos
individualitás, amely pillanatról pillanatra létezik.
47. Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített
pont a gépezetben.
48. A világeseményeknek, és minden egyes
„individuum‖ életének a színdarabja önmagától
játszódik, mivel így kell.
49. Nincs elme, eltekintve a tartalmától.
50. Az egyetemes tudatosság hatalma adja az
összes gyümölcsét a múltbeli cselekedeteknek.
51. Az élet a létezés igenlése.
52. Az élet tökéletes kibontakozás.
53. Csak egyetlen hatalom, csak egyetlen
megnyilvánulás van. Nem osztható fel különálló
részekre, vagy individuális létezőkre.
54. Nincsenek véletlenek az őszinte kereső
életében.
55. Minden természeti törvények által
szabályozott természetes folyamatok révén
nyilvánul meg.

6. processes, governed by natural laws.
56. There is no ―doer.‖ There is no question of
doing. There is just manifestation, one
―everything.‖
57. Consciousness is living out this life, and all
other lives, according to its own laws.
58. Everything happens in the only way it can
happen. What is happening now is the result of
what has happened in the past.
59. Grace is always available and is available to
all.
60. The longing for unity, for reunion with the
source is the common thread that runs through all
of the diversity of the universe.
61. Love for God is the first and last duty of the
human being.
62. Free will for human beings is a matter of
conscious participation in the divine will.
63. Consciousness never searches, never strives
to find the answer, because for it there is no
question.
64. Consciousness lives to praise, to say ―I am,‖
to accept without reservation.
65. The quickest and safest way for a spiritual
aspirant to become a realized or enlighted being
is to give up all desires in complete surrender to
God.
66. Liberation is understanding that there is
nothing to understand.
67. Ignorance doesn't exist.
68. Nothing negative exists.
69. Being is being positive.
70. Everyone knows the difference between
positiveness and negativeness by feeling, sense.
Negativeness is self-centered, collapsing in.
Positiveness is expanding, radiating.
71. The one who is free enjoys his freedom,
without having to do anything.
72. Everything is perfect. Everything is as it
should be.
56. Nincs „cselekvő‖. Nincs szó cselekvésről.
Csak megnyilvánulás van, egy „minden‖.
57. A tudatosság éli ezt az életet, és minden más
életet, a saját törvényeivel összhangban.
58. Minden azon az egyetlen módon történik,
amely módon megtörténhet. Ami most történik,
az eredménye annak, ami a múltban történt.
59. A kegyelem mindig rendelkezésre áll, és
mindenki számára rendelkezésre áll.
60. A forrással való egység, a vele való
újraegyesülés iránti sóvárgás a közös szál, amely
átszövi a világegyetem sokféleségének
összességét.
61. Az Isten iránti szeretet az emberi lény első és
utolsó feladata.
62. Az emberi lény szabad akarata lényeges része
az isteni akaratban való tudatos részvételnek.
63. A tudatosság soha nem keres, soha nem
törekszik, hogy választ találjon, mert az ő
számára nincs kérdés.
64. A tudatosság azért él, hogy dicsőítsen, hogy
„Én Vagyok‖-ot mondjon, hogy fenntartás nélkül
elfogadjon.
65. A spirituális törekvő felébredésének vagy
megvilágosodásának leggyorsabb és
legbiztonságosabb módja, ha minden vágyát
feladja az Isten iránti teljes önmegadásban.
66. A megszabadulás annak a megértése, hogy
nincs mit megérteni.
67. Tudatlanság nem létezik.
68. Semmi negatív nem létezik.
69. A létezés pozitív létezés.
70. Mindenki ismeri az érzés, érzékelés
pozitivitása és negativitása közötti különbséget.
A negativitás én-központú, önmagába omló. A
pozitivitás növekvő, sugárzó.
71. A szabad ember a nélkül élvezi a
szabadságát, hogy bármit is kellene tennie.
72. Minden tökéletes. Minden olyan, amilyennek
lennie kell.
What Is This World? Mi a világ?
This world is a living, breathing, ever-changing,
blissful manifestation of the will of the Absolute.
The universe is the form of the Supreme Lord.
The world of multiplicity, of separate objects that
the mind sees, is an illusion. There is only
oneness in the world, however it may appear to
the mind and the senses. The world is
fundamentally a positive, joyful place. It is the
birthright of human beings to experience the bliss
that comes with true knowledge and universal
vision. If we do not always see the world in this
way, it is because we have identified ourselves
A világ egy élő, lélegző, folyton változó, boldog
megnyilvánulása az Abszolút akaratának. Az
univerzum a Legfelsőbb Úrnak a formája. A
sokféleségnek, az elkülönült objektumoknak a
világa, amit az elme lát, illúzió. Csak egység
létezik a világban, amely viszont megjelenhet az
elme és az érzékek számára. A világ alapvetően
pozitív, örömteli hely. Az embernek veleszületett
joga, hogy megtapasztalja az igazi tudással, és az
egyetemes látással együttjáró boldogságot. Ha
nem mindig ezen a módon látjuk a világot, ez
azért van, mert azonosítottuk magunkat az

7. with the individual ―I‖ or ego. It is the will of the
Absolute that we should forget our true nature in
this way, and it is also the will of the Absolute
that we should remember it, return to the source,
and find our true selves again.
individuális „én‖-nel, vagy egóval. Az Abszolút
akarata, hogy ilyetén módon elfelejtsük igaz
természetünket, és az is az Abszolút akarata,
hogy emlékezzünk rá, visszatérjünk a forráshoz,
és újra megtaláljuk valódi önmagunkat.
How does it happen that the Absolute Reality,
which fills this world to the brim with universal
pure consciousness, comes to be identified with
the individual form, the individual ―I?‖ To better
understand how this can happen, we can think of
a dream. In a dream, a thought or image emerges
and starts a series of associative scenes, which
are based on material stored in the memory. At
the same time, the experiencer of the dream
appears and enjoys or suffers the experiences in
the dream.
Az Abszolút Valóság, amely ezt a világot
színültig teletölti egyetemes tiszta tudatossággal,
hogyan válhatott azonossá az individuális
formával, az individuális „én‖-nel? A történtek
jobb megértéséhez gondoljunk az álomra.
Álomban megjelenik egy gondolat vagy kép, és
asszociatív jelenetek sorozatát indítja el, az
emlékezetben tároltak alapján. Ugyanakkor az
álom tapasztalója is megjelenik, és élvezni, vagy
szenvedni látszik az álomban tapasztaltakat.
The whole process of the unfolding of the dream
is entirely spontaneous, and the experiencer has
no control over what is happening. When we
wake up from the dream, we do not imagine that
we have died or even that we have lost anything
at all. In the same way, when one awakens from
spiritual sleep, the experiencer, or ―I,‖ who
appears as the experiencer of this waking world
is seen to be only a temporary appearance. In
fact, the ―I‖ does not exist and the world of
separate objects and separate individuals does not
exist either. There is only consciousness. In the
state of spiritual sleep, consciousness, which is
self-aware and self-existent, manifests in a
particular form and spontaneously identifies itself
with that form, taking the form to be self. This in
turn gives rise to the sense of not-self, or other
than self, and this is the fundamental illusion, on
which all other illusion is based. In reality, there
is no self and no not-self.1
Az álom kibontakozásának egész folyamata
teljesen spontán, és a tapasztalónak nincs hatalma
a történtek fölött. Amikor felébredünk az
álomból, egyáltalán nem képzeljük azt, hogy
meghaltunk, de még azt sem, hogy elvesztettünk
valamit. Ugyanígy, amikor spirituális álomból
ébredünk, a tapasztaló, vagy „én‖, aki látszólag
ennek az ébrenléti világnak a tapasztalója, csak
múló megjelenésnek látszik. Valójában az „én‖
nem létezik, és nem létezik az elkülönült tárgyak
és elkülönült indivíduumok világa sem. Csak
tudatosság létezik. A spirituális álom állapotában
az öntudatos és önmagában létező tudatosság
megnyilvánul egy konkrét formában, és spontán
módon azonosítja önmagát azzal a formával,
énjének tekintve azt. Másfelől, ez okot szolgáltat
a nem-én, vagy az éntől különböző érzékelésére,
és ez az alapvető illúzió az, amely minden más
illúziónak az alapja. A valóságban azonban nincs
én, és nincs nem-én.1
Just as we dream our dreams in the state of deep
sleep, so the dream of individual existence
appears in the deep sleep of God. God is
omnipresent, omnipotent, and omniscient —
everpresent, all-powerful, and all-knowing. The
nature of God is being, consciousness, and bliss.
God is manifest as the impersonal divine power,
and He is also the supremely intelligent Being
who controls that power. However, in accordance
with the law ―as above, so below,‖ God also
experiences a deep sleep state, in which He
forgets himself and ceases to know Himself as
Ahogy mi a mély alvás állapotában álmainkat
álmodjuk, úgy jelenik meg az individuális lét
álma Isten mély alvásában. Isten mindenütt
jelenvaló, mindenható, és mindent tud – mindig
jelenlévő, teljhatalmú, és mindentudó. Istennek a
természete létezés, tudatosság, és üdvösség. Isten
a személytelen isteni erőként nyilvánul meg, és
ugyanakkor az a roppant intelligens lény is Ő, aki
ellenőrzi ezt az erőt. Az „amint fent, úgy lent‖
törvénynek megfelelően azonban Isten a
tapasztalja is a mély alvás állapotát, amelyben
elfelejti Önmagát, és nem akként ismeri többé
1
One point that will be emphasized in this book is that the
understanding that one does not exist as an individual
entity is not something to be feared. One does not lose
anything real—one only gains (or regains) that which is
most true in oneself.
A könyv nyomatékosan rámutat, hogy a megértés, hogy
az egyén nem létezik individuális entitásként, nem egy
olyan dolog, amitől félni kell. Az ember semmilyen
valódit nem veszít – csak elnyeri (vagy visszanyeri) azt,
ami önmagában a legnagyobb igazság.

8. He truly is. In this divine, deep-sleep state, the
identification of the dreamer with the dream
occurs and the life of the apparent individual
begins.
Önmagát, mint ami valójában. Ebben az isteni,
mély-alvási állapotban bekövetkezik az álmodó
és az álom azonosulása, és a látszólagos
indivíduum élete elkezdődik.
The Absolute Reality IS, but it cannot be said to
exist or not to exist, because it is beyond the
comprehension of the limited human mind, with
its dependence on dualistic thinking. Existence
begins when the Absolute manifests as God the
Creator. The will of the Absolute sets in motion
the various levels of creation with the infinite
number of beings, each of which is an indivisible
part of Itself, like waves on the surface of the
ocean. The Creator, having created the universe,
then goes to sleep, entering into the creation and
animating it, but forgetting His infinite and
unlimited true nature to become finite and limited
through identification with the various beings of
this world.2
Az Abszolút Valóság VAN, de sem az nem
mondható, hogy létezik, sem az, hogy nem
létezik, mert ez meghaladja a dualista
gondolkodástól függő, korlátolt emberi elme
megértési határát. A létezés akkor kezdődik,
amikor az Abszolút mint Isten, a Teremtő
nyilvánul meg. Az Abszolút akarata hozza
mozgásba a különböző szintjeit a teremtésnek,
annak végtelen számú lényeivel, amelyek
mindegyike oszthatatlan része Önmagának, akár
a felszíni hullámok az óceánnak. Miután
megteremtette a világegyetemet, a Teremtő
elalszik, belép a teremtésbe és megeleveníti azt,
de elfelejti az Ő valódi, végtelen és határtalan
természetét, végessé és korlátozottá válik e világ
különböző lényeivel való azonosulása révén.2
It is said that the realized or enlightened person is
asleep to the world and awake to the reality.
Sometimes it is said that the awakened person is
not aware of the world and only aware of reality.
Both these statements mean that the enlightened
person is aware of his or her true nature as pure
consciousness and therefore sees the world of
separate individuals and beings as illusory.
Because there is the understanding ―I don’t exist
(as a separate entity)‖ there is also the
understanding ―Nothing else exists (as a separate
entity).‖ Being aware of reality as one’s true
being produces a state that is like that of being
very deeply asleep. There is always a deep peace
and fullness there, whatever the circumstances of
the external life.
Azt mondják, hogy a felébredett, vagy
megvilágosodott személy a világra nézve alszik,
és a valóságra nézve ébren van. Időnként azt
mondják, hogy a felébredett személy nincs
tudatában a világnak, és csak a valóságnak van
tudatában. Mindkét mondás azt jelenti, hogy a
felvilágosult ember tudatában van saját valódi
természetének, mint tiszta tudatosságnak, és ezért
az elkülönült indivíduumok és lények világát
illuzórikusnak látja. Az „én nem létezem (mint
entitás)‖ megértésből az a megértés is
következik, hogy „semmi más sem létezik
(elkülönült entitásként).‖ A valóságot az ember
létének tudni egy nagyon mély alváshoz hasonló
állapotot eredményez. Állandóan egy mélységes
béke és teljesség van jelen, bármilyenek is
legyenek a külső élet körülményei.
The power that conjures up the dream of the
world is consciousness. Consciousness exists in
all forms and is in fact the very existence of all
forms. Because everything appears in
consciousness, it means that consciousness is
subtler than any objects and also subtler than the
space that surrounds them. It surrounds objects in
its own light. Consciousness pervades everything
Az erő, amely a világ álmát előidézi, a
tudatosság. A tudatosság benne van minden
formában, és valójában az összes formának ő
valóságos léte. Mivel minden a tudatosságban
jelenik meg, ez azt jelenti, hogy a tudatosság
finomabb még a tárgyakat körbe ölelő térnél is.
Az azt körülvevő tárgyak saját fényt. A
tudatosság mindent áthat, ami megjelenik benne,
2
This explanation is of course not intended to be taken as
literally true. Rather, it is of the nature of a myth. A myth,
like all the various creation myths in human religious
literature, is intended to convey a meaning in a way that
goes beyond the limited human mind. When one takes a
myth in the right way, one receives an intuitive,
emotional, perception of Truth that has nothing to do with
everyday logic.
Ez a magyarázat természetesen nem szó szerint értendő.
Sokkal inkább mítosznak tekintendő. A mítosznak – mint
az ember vallásos irodalmának minden teremtési
mítoszának – a célja egy jelentés közvetítése olyan
módon, amely a korlátolt emberi elmét meghaladja.
Amikor egy mítoszt a megfelelő módon kezelünk, akkor
az Igazságnak egy intuitív, érzelmi felismeréséhez jutunk,
aminek a mindennapi logikához semmi köze.

9. that appears in it, just as the dream encompasses
all of the dream-objects. It creates and contains
the world. Consciousness is not possessed by an
individual ―person.‖ Rather, the apparent
individual is an appearance in consciousness.
mint ahogy az álom is magában foglalja az álom-
objektumok mindegyikét. Ő teremti, és
tartalmazza a világot. A tudatosság nem az
individuális „személy‖ birtokában van.
Ellenkezőleg, a megnyilvánult indivíduum a
tudatosságbeli megjelenés.
This consciousness that is the creator of the
world appears to be limited once it identifies
itself with the individual form. However,
consciousness is not at all limited. Consciousness
knows itself and IS itself always and at all times,
and only appears to be limited by the concepts of
the human mind. When, in a particular individual
form, this consciousness knows itself as it really
is, individual consciousness or ―I‖ is transcended
and is understood to be a temporary
manifestation only. This is the true meaning and
purpose of the individual life—for the individual
consciousness to realize itself as universal
consciousness, and, in that realization, to under
stand that its true nature is the Absolute Reality,
which is beyond consciousness.
A tudatosság, amely a világ teremtője,
korlátozottnak mutatkozik, amint az individuális
formával azonosítja önmagát. A tudatosság
azonban egyáltalán nem korlátozott. A tudatosság
tudatában van önmagának, és AZONOS
önmagával, mindig, és mindenkor, és csak
látaszólag korlátozott az emberi elme fogalmai
által. Amikor egy konkrét individuális formában
a tudatosság úgy ismeri magát, mint ami ő
valójában, az individuális tudatosság, vagy „én‖
meghaladásra kerül, és megértésre kerül, hogy a
megnyilvánulás csupán ideiglenes. Ez a valódi
értelme és célja az individuális életnek – ahhoz,
hogy az individuális tudatosság ráébredjen
önmagára, mint individuális tudatosságra, és,
hogy ebben a ráébredésben megértse, hogy
valódi természete az Abszolút Valóság, amely
meghaladja a tudatosságot.
The world of names and forms, the world of
separate objects is not real. It is created by the
mind. In reality, there is nothing but being-
consciousness-bliss. Within the dream of the
world appearance, there is only the all-pervasive,
universal power of consciousness projecting
itself through and within all things gross or
subtle, like the colors that are formed when pure
white light is refracted through a prism. We do
not see the pure light itself—we only see its
appearance as color.
A nevek és formák világa, az elkülönült
objektumok világa nem valóságos. Az elme hozta
létre. A valóságban azonban semmi más nincs,
csak létezés-tudatosság-boldogság. A világ
megjelenésének álmában csak a tudatosság
mindent átható, univerzális ereje vetíti ki
önmagát minden durva illetve finom dolog révén
és azokon belül, ilyenek például színek, amelyek
akkor keletkeznek, amikor a tiszta fehér fény egy
prizmán keresztül megtörik. Nem látjuk magát a
tiszta fényt – csak a színként való megjelenését
látjuk.
Consciousness is not actually experiencing
anything directly. Experiencing is carried out by
the brain and the other organs of perception that
are manifest in the individual form. The form is
being animated by the self-awareness of
consciousness.3
Consciousness is always aware
of its own existence, and that is all that is really
happening. There is not really any experiencer at
all. The experiencer is part of the experience
itself, just as the individual who experiences the
dream is a part of the dream. Experiences are
illusory—they are not happening to anyone who
A tudatosság valójában semmit nem tapasztal
közvetlenül. A tapasztalást az agy, és a többi, az
individuális formában megnyilvánuló érzékszerv
végzi. A forma a tudatosság ön-tudomása által
kerül megelevenítésre.3
A tudatosság mindig
tudatában van saját létezésének, és ez minden,
ami valójában történik. Valójában egyáltalán
nincs semmiféle tapasztaló. A tapasztaló része a
tapasztalatnak magának, épp úgy, ahogy az álmot
tapasztaló indivíduum is része az álomnak. A
tapasztalatok illuzórikusak – nem olyasvalaki
számára történnek, aki valójában létezik, hogyan
3
Perhaps a more precise way to express this is to say that
the individual form, which has no life of its own, serves
as a vehicle for consciousness, which is what is truly
alive.
Pontosabb talán az a megfogalmazás, hogy az
individuális forma, amelynek nincs saját élete, hordozó
eszköze a tudatosságnak, annak, ami igazából él.

10. actually exists, so how can they be anything other
than illusion? The individual ―I,‖ who appears to
be having the experience, is an illusion.
Therefore anything that appears to happen to this
imaginary person is also completely illusory.
There is no substance to experiences. They come
and go, appear for a moment, then disappear and
are forgotten. All of the experiences of one’s life
have come and gone. Where have they gone?
lehetnének hát többek illúziónál? Az individuális
„én‖, aki látszólag a tapasztalatban részesül,
illúzió. Következésképpen, bármi, ami ennek a
képzelt személynek jelenik meg, szintén
teljességgel illuzórikus. A tapasztalatok
anyagtalanok. Jönnek és mennek, megjelennek
egy pillanatra, majd eltűnnek, és elfelejtődnek.
Az ember összes tapasztalata jön és megy. Hová
távoznak?
The world of experience is an insentient world. It
has the feeling of life only because of the
presence of consciousness. When an experience
occurs, it is perceived and processed by the
memory that is already there. If it were not so,
there would be no sense of recognition in the
perception and therefore no perception at all.
There are no new experiences for this reason.
The circle of perception-recognition-memory is a
mechanical process. It happens spontaneously
without anyone doing anything. The only life
comes from the light of consciousness which
illuminates the present moment as the light
illuminates the frame that is passing in front of it
in a cinema projector. In reality, there is nothing
but this living light of consciousness itself, which
is always one light, never separated or divided in
any way. Consciousness lends the feeling of
―life‖ to the individual form because of its own
self-awareness. There is no birth and no death for
this self-awareness.
A tapasztalat világa élettelen világ. Élet érzése
csupán a tudatosság jelenléte miatt van. Amikor
tapasztalat következik be, az észlelésre és
feldolgozásra kerül a már jelenlévő emlékezet
által. Ha ez nem így lenne, egyáltalán semmi
értelme nem lenne az észlelésben foglalt
felismerésnek, és ennek következtében az
észlelésnek sem. Nincsenek új tapasztalatok
emiatt. Az észlelés-felismerés-emlékezet köre
egy mechanikus folyamat. Spontán módon
történik, anélkül, hogy bárki bármit is csinálna.
Az egyedüli élet a tudatosság fényéből
származik, amely megvilágítja jelen pillanatot,
mint ahogyan a fény világítja meg a vetítőgépben
előtte áthaladó képkockát. A valóságban azonban
semmi nincs, csak a tudatosság élő fénye, ami
mindig egyetlen fény, soha nem különül el, vagy
oszlik fel, semmilyen módon. A tudatosság
kölcsönzi az „élet‖ érzését az individuális forma
számára, mert az az ő saját ön-tudomása. Ezen
ön-tudomás számára nincs születés és nincs halál.
What is known is always in the past. The
unknown becomes the known by being
assimilated into the knowledge we already have.
In this way, knowledge becomes static or
crystallized into a pattern. This pattern then
forms the basis for interpreting other experiences.
The process begins in the infant and continues
throughout the life of the body. We assume that a
very small child is having experiences. Actually,
it is not, because there is no ―I‖ center to whom
the experiences occur. When we look at a baby or
infant we are seeing only the self-awareness of
consciousness animating that form, just as it is
the self-awareness of consciousness that animates
animals, which also have no concepts and
consequently no sense of ―I.‖ However, the
experimental movements that the infant is
constantly making are laying the foundation for
more coordinated movements in the future. In the
same way the eyes, ears, and other sense organs
are accumulating the impressions on which
future perceptions will be made. At a certain
point, the process of perception starts on the basis
of these impressions stored in memory and that
same process continues for the remainder of that
lifetime. No experience is real. No experience is
ever experienced by anybody. Nothing that can
Ami ismert, az mindig múltbeli. Az ismeretlen a
már meglévő tudásba való beolvadással ismertté
válik. Ily módon a tudás statikussá válik, vagyis
mintává kristályosodik. Ez a minta képezi aztán a
további tapasztalatoknak az alapját. A folyamat
csecsemőkorban kezdődik, és a test egész élete
során folytatódik. Feltételezésünk szerint a
nagyon kicsi gyermeknek is vannak tapasztalatai.
Valójában nincsenek, mert nincs „én‖ központja,
akinek a számára a tapasztalatok megtörténnek.
Ha egy babára, vagy egy csecsemőre nézünk,
akkor csak a tudatosságnak a formát
megelevenítő ön-tudomását látjuk, ugyanazon
tudatosság ön-tudomását, amely az állatokat is
megeleveníti, amelyek szintén nem rendelkeznek
fogalmakkal, ennélfogva nincs „én‖ érzésük.A
kísérletező mozgások azonban, amelyeket a
csecsemő folyamatosan végez, lefektetik a jövő
összehangoltabb mozgásának az alapjait.
Ugyanezen a módon a szemek, a fülek, és a többi
érzékszerv is benyomásokat gyűjtenek, amelyek
alapján a jövőbeni észlelések történni fognak.
Egy bizonyos ponton aztán elkezdődik az
észlelés folyamata, az emlékezetben tárolt ezen
benyomások alapján, és ugyanez a folyamat fog
folytatódni, az élet fennmaradó részében.
Semmilyen tapasztalat nem valóságos. Soha

11. ever be experienced is real.4
senki semmilyen tapasztalatot nem tapasztalt.
Semmilyen valaha is tapasztalható nem valódi.4
Although this world of names, forms, and
experiences is not real, still it could not appear
without reality. Forms of increasing levels of
complexity are evolved in consciousness. The
entire process of evolution of consciousness,
through the infinite number of forms, is manifest
against the unchanging background of the
Absolute Reality. Consciousness evolves forms
so that ultimately it can realize itself through the
form of a human being in whom spiritual
understanding has come to maturity. However,
when that happens, consciousness realizes that
there never was anything except itself and that
the whole process of spiritual seeking and
realizing that went on in that form was only a
dream. Then why did it go through all that
process of evolution at all, when there was never
anything apart from Itself to be gained at the end
of it?
Jóllehet a nevek és formák világa, és a
tapasztalatok nem valósak, mindazonáltal
valóság nélkül nem tudnának megjelenni. Az
egyre növekvő bonyolultságú formák a
tudatosságban alakultak ki. A tudatosság
végtelen számú formán keresztül ívelő
evolúciójának teljes folyamata az Abszolút
Valóság változatlan háttere előtt nyilvánul meg.
A tudatosság továbbfejleszti a formákat, így
végül képessé válik az önmagára való
ráébredésre, az emberi formán keresztül,
amelyben a spirituális megértés érett korba lép.
Azonban, amikor ez megtörténik, a tudatosság
felismeri, hogy soha semmi nem létezett,
önmagát kivéve, és, hogy a spirituális keresés és
megértés egész folyamata, amely e formában
végbement, álom volt csupán. De akkor
egyáltalán miért ment keresztül ennek az
evolúciónak a folyamatán, amikor soha semmi
Önmagától különbözőt nem nyert a végén?
The only answer that can be given is that it was
done for sport, for enjoyment, and for the
pleasure of finding itself again after being hidden
to itself for so long. The world is the play of
consciousness. Consciousness hides itself from
itself by means of a ―gap‖ that appears between
the human body and mind and the pure state of
Self-knowledge. Because of the appearance of
this gap, consciousness forgets its true nature,
identifying itself with the limited human mind,
and the human mind is not aware of itself as pure
consciousness. This gap is called ―ignorance,‖ for
the sake of explanation. However, ignorance has
no actual existence, as it is pure nothing, a zero.
Az egyetlen válasz, ami kínálkozik az, hogy
szórakozásból, azért az élvezetért és örömért,
hogy újra megtalálja önmagát, miután oly sokáig
rejtve volt. A világ a tudatosság játéka. A
tudatosság elrejtőzik önmaga elől, az emberi test
és elme, és az Ön-tudomás tiszta állapota közötti
„szakadék‖ révén. E szakadék megjelenése
következtében a tudatosság elfelejtkezik saját
valódi természetéről, azonosítja önmagát a
korlátolt emberi elmével, és az emberi elmének
nincs tudomása önmagáról, mint tiszta
tudatosságról. Ezt a szakadékot nevezzük
„tudatlanságnak‖, a magyarázat kedvéért. A
tudatlanság azonban valójában nem létező dolog,
mivel az tiszta semmi, nulla.
4
Once again, it should be stated that this understanding,
though radical, is not to be feared. It is the beginning of a
much greater, more permanent happiness than can be
found in any fleeting experience.
Itt ismét meg kell jegyezni, hogy ez a megértés radikális
ugyan, de nem kell tőle megijedni. Ez egy sokkal
nagyobb, sokkal tartósabb boldogság kezdete, mint ami
bármely múló tapasztalásban megtalálható.

12. What Is Reality? Mi a valóság?
Reality cannot be known or experienced.
Consciousness itself is not the final reality
because it is an appearance, a power, a
manifestation. It has definite attributes, such as a
definite existence and its self-knowing is bliss or
happiness. The Absolute or final Reality, on the
other hand, can have no attributes, because these
would limit its absoluteness. The unmanifest is
the Absolute Reality. It cannot be said to be
existing or nonexisting. It is beyond any kind of
opposites. Nothing that the human mind can say
or think can approach the Absolute. We cannot
even say that it is absolutely intelligent, because
then we would have to say that it is absolutely
non-intelligent, because to have the one and not
the other would also limit its absoluteness.
A valóság nem megismerhető, illetve nem
megtapasztalható. A tudatosság önmagában nem
a végső valóság, mivel megjelenés, erő,
megnyilvánulás. Meghatározott tulajdonságokkal
rendelkezik, mint például meghatározott létezés,
és ön-tudomása üdvösség, boldogság. Másfelől,
az Abszolútnak vagy végső Valóságnak nem
lehetnek tulajdonságai, mert ezek korlátoznák az
abszolútságát. A megnyilvánulatlan az Abszolút
Valóság. Nem lehet nevezni sem létezőnek, sem
nem-létezőnek. Felette áll minden ellentéteknek.
Semmi, amit az emberi elme mondani, vagy
gondolni tud, nem képes megközelíteni az
Abszolútat. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy
korlátlanul intelligens, mert akkor azt is kellene
mondanunk, hogy korlátlanul unintelligens, mert,
ha rendelkezik az egyikkel, a másikkal pedig
nem, az is korlátozná az abszolútságát.
As air appears in space, consciousness appears in
reality. It contains the dream of the world.
Consciousness cannot be separated from reality,
or considered as something other than reality,
just as the dreaming consciousness cannot be
considered as something separate or different
from the dreamer. In terms of cause and effect,
the Absolute Reality is the efficient cause and the
manifestation of the divine power of
consciousness is the effect. Once the divine
power has manifested, that power then becomes
the material cause for the creation of the
universe. It is the manifest aspect of reality that
we call God, because it is that consciousness that
gives life to all the forms of creation.5
Mint ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a
tudatosság a valóságban. Magában foglalja a
világ álmát. A tudatosság nem választható el a
valóságtól, illetve nem tekinthető valamilyen
valóságtól eltérő dolognak, mint ahogyan az
álmodó tudatosság sem tekinthető az álmodótól
elkülönült, vagy eltérő valaminek. Ok-okozatilag
kifejezve, az Abszolút Valóság az ok, és a
tudatosság isteni erejének a megnyilvánulása az
okozat. Amint az isteni erő megnyilvánult, a
világegyetem teremtésének anyagi oka lett. A
valóság megnyilvánító aspektusa az, amit mi
Istennek nevezünk, mivel ez az a tudatosság,
amely életet ad a teremtés minden formájának.5
Nothing ever happens in reality. The only way
that we can speak about reality is by negation.
So, for example, we can say that reality is not an
experience. There cannot be anyone or any thing
that exists outside of reality to experience it.
Reality cannot be known. There can be no means
of knowing that is outside of reality that could
know it. Reality can never be known nor
experienced because it cannot be an object.
However, this does not mean that it is a subject.
We cannot say that reality exists nor can we say
Valójában soha semmi nem történik. Egyetlen
módon beszélhetünk a valóságról, tagadással.
Így, elmondhatjuk például, hogy a valóság nem
tapasztalat. Nem létezhet senki, illetve semmi
olyan, ami a valóságon kívül létezne, hogy azt
tapasztalja. A valóság nem megismerhető.
Lehetetlen megismerni azt, ami kívül esik a
valóságon, ami ismerhetné azt. A valóságot
sohasem lehet megismerni, sem megtapasztalni,
mert az nem lehet objektum. Ez azonban nem
jelenti, hogy szubjektum lenne. Nem
5
On the scale of the solar system, it is the sun that gives
out light and warmth, but it is the light and warmth that
gives life to the inhabitants of the planet Earth.
Naprendszer szinten a nap adja a fényt és a meleget, de a
fény és meleg biztosítja a Föld lakóinak az életét.

13. that it does not exist. It is beyond both existence
and non-existence. Nevertheless, there must
certainly be an unmanifest reality to provide the
basis for the manifestation. Language is not able
to encompass it because language is based on
duality. The human mind wants to be able to
affirm or deny. It cannot describe that which is
beyond all opposites.
mondhatjuk, hogy a valóság létezik, és azt sem
mondhatjuk, hogy nem létezik. Meghaladja mind
a létezést, mind a nem-létezést. Mindazonáltal,
bizonyos, hogy lennie kell olyan
megnyilvánulatlan valóságnak, amely a
megnyilvánulás alapjául szolgál. A nyelv nem
képes ezt kifejezni, mert a nyelv kettősségen
alapul. Az emberi elmének szüksége van a
képességre, hogy megerősítsen, vagy tagadjon.
Azt nem tudja leírni, ami minden ellentétek felett
áll.
It is misleading to speak about reality as though it
could possibly be known in any way. However,
we also have to understand that consciousness
can know itself. When this happens, the nature of
reality is automatically understood.6
Consciousness knowing itself, which is self-
knowledge, is the pure state of consciousness,
and this state is the manifest, or active, aspect of
reality. Although this state of self-knowledge is
still not the Absolute Reality, it is the closest
possible approach to that reality. The appearance
or manifestation of universal consciousness
cannot be in any way separate from the Absolute
Reality. The nature of consciousness cannot be
other than the nature of that Absolute Reality.
This means that reality can know itself indirectly
by the Self-knowing of its manifest power, and
this is the nature of enlightenment. Reality
manifests consciousness, and in the Self-knowing
of that consciousness, reality ―knows‖ itself.
Úgy beszélni a valóságról, mintha az bármilyen
módon megismerhető lenne, félrevezetés. Azt is
meg kell értenünk, ugyanakkor, hogy a
tudatosság nem tud önmagáról. Amikor ez
bekövetkezik, a valóság természete
automatikusan megértésre kerül.6
A
tudatosságnak tudomása van önmagáról, ami az
ön-tudomás, a tudatosság tiszta állapota, és ez az
állapot a valóság megnyilvánult, vagy cselekvő
aspektusa. Habár az ön-tudomásnak ez az
állapota még mindig nem az Abszolút Valóság,
ez áll a lehető legközelebb a valósághoz. Az
egyetemes tudatosság megjelenése vagy
megnyilvánulása semmilyen módon nem lehet
elkülönült az Abszolút Valóságtól. A tudatosság
természete nem különbözhet az abszolút Valóság
természetétől. Ez azt jelenti, hogy a valóság
megismerheti önmagát közvetve, a saját
megnyilvánult erejének Ön-tudomása révén, és
ez a megvilágosodás természete. A valóság
megnyilvánítja a tudatosságot, és ennek a
tudatosságnak az Ön-tudomásában, a valóság
„megismeri‖ önmagát.
From the point of view of Self-knowledge,
reality is understood to be the source of
consciousness, whereas from the point of view of
the individual human mind, that understanding
cannot arise. The sun of the Absolute Reality is
obscured by the clouds of identification with the
illusory objects in the illusory world perceived by
the illusory individual ―I.‖ The individual person
cannot know reality at all but consciousness
knows itself to be the radiance of the Absolute
Reality.
Az Ön-tudomás szempontjából a valóságot úgy
kell érteni, mint a tudatosság forrását, míg az
individuális emberi elme nézőpontjából ilyen
megértés nem keletkezhet. Az Abszolút Valóság
napja el van takarva az illuzórikus „én‖ által
észlelt illuzórikus világ illuzórikus objektumaival
való identifikáció felhői által. Az individuális
személy egyáltalán nem ismerheti a valóságot, de
a tudatosság az Abszolút Valóság ragyogásaként
ismeri önmagát.
Because reality is what we are, there is no path to
it and no way to find it. Reality is never
―reached‖ or ―achieved.‖ However, when we
know that our existence, our being, is nothing but
Mivel mi vagyunk a valóság, ezért nincs hozzá
vezető út, és nem lehetséges megtalálni azt. A
valóság soha nem „érhető el‖, illetve „valósítható
meg‖. Azonban, ha tudjuk, hogy életünk, létünk,
6
This is like going from one level of understanding, on
which meaning and purpose is hidden, to a higher level,
on which these things are abundantly clear.
Ez olyan, mint a megértés azon szintjéről, amelynek
értelme és célja rejtett, egy magasabb szintre lépni, ahol
ezek a dolgok teljesen világosak.

14. pure consciousness, we also know that we are the
unmanifest reality that is the source of that
consciousness. The power and activity of
consciousness, and everything that appears
within it, are seen as a playful manifestation, an
expression of our own joy, but one which is not
essential, not necessary, or required in any way.
The manifestation of consciousness is an
expression of our own absolute freedom.
semmi más, mint tiszta tudatosság, akkor azt is
tudjuk, hogy mi a megnyilvánulatlan valóság
vagyunk, amely a forrása ennek a tudatosságnak.
A tudatosság hatalma és működése, és a benne
megjelenő dolgok játszi megnyilvánulásnak
tűnnek, saját örömünk kifejezésének, de amely
semmiféleképpen nem lényegi, nem
elengedhetetlen, illetve nem szükséges. A
tudatosság megnyilvánulása saját abszolút
szabadságunk kifejeződése.
Reality never changes, but through the
manifestation of its power, it is able to create,
maintain, and destroy all of those forms that
appear in consciousness, while still remaining
absolutely free from any kind of limitation. This
absolutely free reality is what we are in our
innermost true nature.
A valóság soha nem változik, de hatalmának
megnyilvánulása révén képes létrehozni,
fenntartani, és megsemmisíteni mindazon
formákat, amelyek a tudatosságban megjelennek,
miközben teljesen, mindenféle korlátozástól
mentes marad. Ez a korlátlanul szabad valóság
az, amely a mi legbelső valódi természetünk.
Reality is absolutely trustworthy. We ourselves
are not separate from reality. Therefore, we are
connected to the source for the entire creation.
How can anything ―bad‖ ever happen to us when
we are one with the source of all that appears?
Naturally, I trust that everything will unfold
rightly, as I myself am connected to the source of
that unfolding. I am myself the only One.7
A valóság abszolút hiteles. Mi magunk nem
különülünk el a valóságtól. Következésképpen,
kapcsolatban vagyunk az egész teremtés
forrásával. Hogyan tudna valaha is bármiféle
„rossz‖ történni velünk, amikor egyek vagyunk a
minden megjelenő dolog forrásával?
Természetesen, bízom abban, hogy minden
helyesen fog kibontakozni, ahogyan én magam
kapcsolódom a kibontakozás forrásához. Én
magam vagyok az Egyetlen.7
7
This understanding does not evoke a feeling of loneliness,
such as the ego experiences. Rather it is the awareness of
the inseparable oneness that unites all beings and forms at
the most essential and fundamental level. It is the
awakening to the real unity behind the appearance of
multiplicity.
Ez a megértés nem az egó által tapasztalt magányosság
érzést idézi. Az oszthatatlan egység tudomása inkább,
amely az összes lényt és formát a leglényegesebb és
legalapvetőbb szinten egyesíti. A sokféleség megjelenése
mögötti igazi egységre való ráébredés.

15. Is There a God? Van Isten?
The world of nature, of earth and the organic
lifeforms that inhabit its atmosphere, the mineral
and rock formations, the plants and trees, the
fishes, insects, birds, and animals that have taken
form within this context, and also those aspects
of the natural scene that are out of our reach: the
sun, the moon, and the infinite numbers of
stars—this world—the gross world of nature—is
the expression, the manifestation, of
consciousness. When we contemplate this natural
world, we see that it is full of beauty, purity, and
the innocence that comes from the absence of
ego-based thought. Human beings can live in
harmony with this world by seeing in it the
manifestation of a supreme power of which they
are also a part. When one considers the natural
world, one cannot help but be filled with awe at
the creative intelligence that allows an infinite
number of forms to appear and grow from a few
simple laws and a few basic elements. This
feeling of wonder and awe is natural to human
beings and is the basis of our religious
sensibility. Out of this feeling comes the
understanding ―there is a God.‖ For tens of
thousands of years, human beings or their
ancestors lived in awe of the immense natural
forces all around them without any concept of
religion or of God. Still that sense of awe was
there, a feeling of wonder that later evolved in
more sophisticated and settled societies into the
search for answers to the fundamental questions
of life.
A természet, a föld és környezetében élő szerves
életformák világa, az ásvány- és kőzet
képződmények, a növények és fák, a halak,
rovarok, madarak, és állatok, amelyek e
környezetben formát öltöttek, és a természet
díszletének azon aspektusai is, amely
elérhetőségünkön kívül esnek: a Nap, a Hold, és
a végtelen számú csillag – e világ – a természet
durva világa – a tudatosság kifejeződése,
megnyilvánulása. Amikor ezt a természetes
világot szemléljük, látjuk, hogy tele van
szépséggel, tisztasággal, és azzal az
ártatlansággal, amely az ego-alapú gondolkodás
hiányából származik. Az emberi lények
harmóniában élhetnek ezzel a világgal, ha abban
annak a legfőbb hatalomnak a megnyilvánulását
látják, amelynek ők szintén részei. A természeti
világ szemlélése során az ember nem tud
segíteni, érezzen viszont áhítatot a kreatív
intelligencia iránt, amely formák végtelen számú
megjelenését, és néhány egyszerű törvényből és
néhány alapvető elemből való kifejlődését
lehetővé teszi. A csodálatnak és áhítatnak az
érzése természetes dolog az emberi lények
számára, és vallási érzékenységük alapját képezi.
Ebből az érzésből keletkezik a megértés, hogy
„van Isten‖. Az emberi lények, vagy azok ősei év
tízezredek óta a körülöttük levő hatalmas
természeti erők iránti áhítatban éltek, a vallás,
vagy Isten mindenféle fogalma nélkül. Ez az
áhítat szakadatlanul jelen van, egy csodálat
érzéseként, amely később még kifinomultabbá
vált, és a társadalmakat az élet alapvető
kérdéseire adható válaszok keresésére késztette.
Pure consciousness is the divine power, is God. It
is the worshipper as well as the object of all
worship. Because there is no separation between
the Absolute and its power of universal
consciousness, by worshipping that power the
worshipper is able to worship that which is the
source of everything, but which does not have
any attributes of its own. Consciousness is the
direct expression of the freedom and purity of the
Absolute, which, in itself, cannot be known or
experienced. Consciousness, however, can be
known and experienced, not in the way that we
are accustomed to experience objects, but by
being that.8
A tiszta tudatosság az isteni erő, Isten. Ő az
imádó, valamint a tárgya minden imádásnak.
Mivel az Abszolút és annak hatalma, az
egyetemes tudatosság nem elkülönültek
egymástól, e hatalom imádatával az imádó azt
képes imádni, ami mindennek a forrása, de ami
semmiféle saját attribútummal nem rendelkezik.
A tudatosság a közvetlen kifejezése az
önmagában nem megismerhető, illetve nem
megtapasztalható Abszolút szabadságának és
tisztaságának. A tudatosság azonban
megismerhető és megtapasztalható, de nem azon
a módon, ahogy a tárgyakat tapasztaljuk, hanem
az által, hogy az vagyunk.8
8

16. It is consciousness that is the object of all of the
devotion of all spiritual aspirants, of any religion,
anywhere and at all times. The power of
universal pure consciousness is God to the
human being. Worshipping the Absolute through
consciousness is like worshipping the sun
through its light. The manifest power is
everywhere even though its source remains
hidden, just as daylight is visible everywhere,
even when the sun is hidden behind the clouds.
A tudatosság az, amely célja minden spirituális
törekvő, minden vallás rajongásának, minden
helyen, és minden időben. Az univerzális tiszta
tudatosság hatalma Isten az emberi lény számára.
Az Abszolútnak a tudatosságon keresztül való
imádása olyan, mint a napnak az imádása annak
fényén keresztül. A megnyilvánult hatalom
mindenütt jelen van, habár annak forrása rejtve
marad, mint ahogy a nappali világosság is látható
mindenütt, még akkor is, amikor a nap a felhők
mögé rejtezik.
Consciousness, in its formless state, does not
identify with anything other than its own
existence and bliss. That is to say, there is no
duality, and so no experience of ―other.‖ It is the
identified individual soul that evolves the many
different forms in order to have more and more
complex experiences. That process is going on
within consciousness, but reality is not involved
with it, just as the one who is sleeping is not
involved in the dream. The experiences are
imaginary, as is the ―person‖ who is apparently
experiencing them. Consciousness remains aware
of the bliss of its own existence in all of the
various forms but it does not accept any
individual existences or ―objects.‖
A tudatosság, az ő forma nélküli állapotában,
nem azonosul semmi mással, mint saját
létezésével és boldogságával. Azaz, nincsen
kettősség, és így nincs szó „másnak‖ a
tapasztalásáról. Az azonosult individuális lélek
az, amely a sok különféle formát kialakítja, az
egyre több, és egyre összetettebb tapasztalás
érdekében. Ez a folyamat a tudatosságon belül
zajlik, de a valóság nincs belevonódva, mint
ahogy az alvó sincs az álomba belevonódva. A
tapasztalatok képzeletbeliek, ugyanúgy, mint a
„személy‖, aki látszólag tapasztalja azokat. A
tudatosság tudatában marad saját, különféle
formákban való létezése boldogságának, de nem
fogad el semmiféle individuális létezést, vagy
„objektumot‖.
There are many analogies for the relationship
between consciousness and the forms that appear
within it: the ocean and its waves, gold and the
ornaments made from it, electricity and the
appliances connected to it. Under the all-seeing,
allwitnessing eye of consciousness, the process
of evolution continues by itself. As long as there
is desire for more and more experiences, new
forms continue to appear and to interpret those
experiences by assimilating them into the already
known. Consciousness, meanwhile, simply rests
in its own happiness, blissfully unaffected by the
drama of the individual experience. This play of
experience is going on at the level of the mind,
and is based on the concept of ―I‖ or ―I exist.‖
This is the basic illusion, the fundamental
ignorance, by which human beings are bound.
However, ultimately, this bondage is only in the
mind and can be transcended by going beyond
the mind to the level of Self-knowledge. The
world of experience, of names and forms, goes
on by itself, with consciousness only acting as
the power that makes everything possible.
Sok analógiát ismerünk a tudatosság, és a benne
megjelenő formák kapcsolatára: az óceán és
annak hullámai, az arany és a belőle készült
ékszer, a villamos energia és a hozzá kapcsolódó
berendezések. A tudatosság mindent látó,
mindenre tanú felügyelete alatt az evolúció
folyamata önmagától zajlik. Amíg egyre több és
több tapasztalatra vágyakozunk, addig továbbra
is fennmarad az új formák megjelenése, és e
tapasztalatok értelmezése, azoknak a már
meglévő ismertekbe való beillesztésével. A
tudatosság, ez alatt, egyszerűen csak pihen a saját
boldogságában, áldott módon nem
befolyásoltatva az individuális tapasztalat
drámájától. A tapasztalatok e játéka az elme
szintjén, és az „én‖ illetve az „én létezem‖
alapján folyik. Ez az alapvető illúzió, alapvető
tudatlanság az, amely által az emberek
megkötöttek. Végül is, azonban, e kötelék csak
az elmében létezik, és az elmének az Ön-tudomás
szintjére való túllépésével meghaladható. A
tapasztalatok, a nevek és formák világa, magától
működik, a tudatosság csak akként az erőként
hat, amely mindezt lehetővé teszi.
This is why we say that consciousness is the worshipper
as well as the object of worship. One becomes That, or,
more precisely, one realizes that one already is That
Ezért is mondjuk, hogy a tudatosság az imádó, ugyanúgy,
mint az imádat tárgya. Az egyén Azzá válik, vagy még
pontosabban, az egyén ráébred, hogy már Az.

17. In itself, consciousness is the all-loving, infinite,
and supreme Lord. Consciousness as the Creator
is the first impulse to arise in the unmanifest
Absolute. The nature of that first impulse is love.
Love is the power that makes the One into the
many in order to have the many return to the
One. Love is the universal power of attraction
that holds the atomic particles in their orbits and
keeps the systems of stars rotating around the
centers of their galaxies. The nature of this power
of universal attractiveness is conscious love. The
first impulse of duality creates both the object of
love and the source from which that love
emerges. God is both personal and impersonal—
personal when manifest as the creative and
vivifying power, and impersonal as the
unmanifest Absolute. It is the personal God that
creates the individual beings and that gives them
the impulse to love.
Önmagában a tudatosság a mindent-szerető,
határtalan, és legfelsőbb Úr. A tudatosság, mint a
Teremtő az első impulzus, amely a
megnyilvánulatlan Abszolútban megjelenik.
Ennek az első impulzusnak a természete a
szeretet. A szeretet az az erő, amely az Egyet
megsokszorozza, annak érdekében, hogy a
soknak vissza kelljen térnie az Egybe. A szeretet
az az univerzális vonzerő, amely az atomi
részecskéket a pályájukon tartja, és a
csillagrendszereket a galaxisuk középpontjai
körüli keringési pályán tartja. Ezen univerzális
vonzerőnek a természete a tudatos szeretet. A
kettősség első impulzusa hozza létre a szeretet
célját, és a forrást is, amelyből a szeretet kiárad.
Isten személyes és személytelen is egyúttal –
személyes, amikor a kreatív és megelevenítő
erőként, és személytelen, amikor a
megnyilvánulatlan Abszolútként nyilvánul meg.
Az individuális lényeket a személyes Isten
teremti meg, és Ő plántálja beléjük a szeretet
impulzusát.
Consciousness enjoys its own being. It does not
accept or reject any particular action or aspect of
what is appearing. It enjoys its own bliss in all
the forms: in the stone, in the plant, in the animal,
and in the human being. For example, in a tree,
rooted in the earth and with its branches swaying
in the breeze, consciousness is enjoying itself as
pure bliss. In the human being, consciousness
enjoys itself as bliss in the state of deep sleep,
and in any other circumstances where there is an
inner peace, or when the mind is not disturbed by
the restlessness of unfulfilled desire. For the most
part, however, human beings live in a state of
disharmony with their true nature, which is pure,
blissful, and divine. If all human beings were
able to live in harmony with their own true
nature, they would live in harmony with all other
human beings, and with all of nature, and the
Earth would be a Paradise. As it is,
consciousness continues to enjoy itself as bliss in
every form, whether that form knows its true
nature through Self-knowl edge or not. In those
beings who have realized the truth of the all-
pervasive consciousness, it illuminates the mind
with wisdom, so that that person becomes a
beacon of light in the darkness of ignorance.
A tudatosság kedvét leli saját létezésében. Nem
fogad, vagy utasít el semmiféle tevékenységet
vagy aspektust, akármi megjelenik. Saját
boldogságát élvezi minden formában: a kőben, a
növényben, az állatban és az emberi lényben.
Egy földben gyökerező fában, például, és annak
szélben imbolygó ágaiban, tiszta boldogságként
élvezi önmagát. Önmagát élvezi boldogságként
az emberi lényben a mély alvás állapotában, és
minden egyéb olyan körülményben, amelyben
belső béke van, vagy ahol az elmét nem zavarja
meg a kielégítetlen vágy nyugtalansága. A
legtöbb esetben azonban az emberi lények
diszharmonikus állapotban élnek a valódi
természetük helyett, amely tiszta,
boldogságteljes, és isteni. Ha minden ember
képes lenne harmóniában élni saját valódi
természetével, akkor harmóniában élne mindenki
mással is, és a természet egészével, és a Föld
Paradicsommá válna. Ezért a tudatosság továbbra
is boldogságként élvezi önmagát minden
formában, akár tudatában van, Ön-tudomása
révén, hogy mi a forma valódi természete, akár
nincs. Ez azon lények elméjét, akik felismerték a
mindent átható tudatosság igazságát,
bölcsességgel világítja meg, így az ilyen személy
irányfénnyé válik tudatlanság sötétségében.
Consciousness is present as existence itself. All
that is ever happening is that that existence is
being felt. The world of human concerns and
aspirations is superimposed on that. There is only
one existence. It is the human mind that divides
that unitary existence into individual entities,
eternally separate from one another. The human
being conceives of God in the same way, as a
A tudatosság, mint a létezés maga van jelen.
Minden történés ennek a létezésnek az érzése. Az
emberi kapcsolatok és törekvések világa erre
szuperponálódik. Csak egyetlen létező van. Az
emberi elme osztja fel ezt az egységes létezőt
individuális entitásokra, szüntelenül elválasztva
őket egymástól. Ugyanilyen módon képzeli az
emberi lény Istent is elkülönült lénynek. Aztán

18. separate being. He then prays to that God for
whatever it is that he believes he needs. This is
inevitable. It is simply the way that the mind
works. It is a stage that we all must go through.
Ultimately, however, the realization occurs that
God is oneself and that God is not apart from
oneself.
imádkozik ehhez az Istenhez, bármi is legyen az,
mert azt hiszi, hogy ez az elvárása. Ez
elkerülhetetlen. Egyszerűen ilyen az elme
működése. Ez egy olyan állapot, amin
mindőnknek keresztül kell menni. Végül,
azonban, bekövetkezik a megértés, hogy Isten te
magad vagy, és hogy Isten nem egy tőled
különálló valami.
No one ever doubts that he or she exists. Taking
that existence to be real, and given the fact that
there is only one existence, then one’s own
existence must be the only existence. There are
no individual existences. There is no limit to this
self-consciousness-self-existence. This
consciousness is subtler than space and exists
prior to the arising of the experience of space.
The universal existence that is consciousness
means that nothing is ever really created nor is it
destroyed; it only changes its form. For example,
there is a huge and solid mountain. The mountain
is consciousness in the form of a mountain. After
a million years the mountain has become dust.
Dust is consciousness in the form of dust. So
nothing has been created or destroyed and
nothing has really happened. Consciousness was
there in the beginning and consciousness is there
in the end. One understands this not by knowing
consciousness as mountain and also knowing it
as dust, but by knowing oneself. From that point
of view, one knows that everything that has a
form is also nothing but consciousness in its
essential nature, just as one is oneself nothing but
consciousness. This is an intuitive knowing, or
knowing by being. One then sees apparent
disintegration or destruction but does not feel that
anything has been destroyed. One only feels that
there is change. This direct being-knowledge of
the universal is Godconsciousness, in fact, this
consciousness is God.
Senkik soha nem kételkedik abban, hogy ő
létezik. Tekintve, hogy a létezés valóságos, és
ismerve a tényt, hogy csak egyetlen létező van,
akkor az egyén saját létezése az egyetlen létezés
kell, hogy legyen. Nincsenek individuális
létezők. Az én-tudatosság-én-létezésnek
nincsenek korlátai. A tudatosság finomabb, mint
a tér és azt megelőzően létezik, hogy a tér
tapasztalás tárgyává válhatna. Az egyetemes
létezés, amely a tudatosság, azt jelenti, hogy
valójában soha semmi nem volt teremtve, és nem
is pusztult el; csak a forma változott. Például, itt
egy hatalmas és tömör hegy. A hegy nem más,
mint a tudatosság, a hegy formájában. Évmilliók
múlva a hegy porrá válik. A por nem más, mint a
tudatosság, a por formájában. Így hát, semmi
nem jött létre, vagy semmisült meg, és valójában
semmi sem történt. A tudatosság volt jelen a
kezdetkor, és a tudatosság van jelen a végén. Az
ember nem az által érti meg ezt, hogy a
tudatosságot hegynek tudja, illetve pornak tudja,
hanem azáltal, hogy önmagának tudja. Ebből a
szempontból az ember tudja, hogy egyetlen
formával rendelkező sem egyéb, mint tudatosság,
alapvető természetét tekintve, éppen úgy, ahogy
ő maga sem egyéb, mint tudatosság. Ez egy
intuitív tudás, vagy létezés általi tudás. Ezután az
ember látszólag széthullást, illetve
megsemmisítés lát, de nem érzékeli, hogy bármi
elpusztulna. Csak azt érzékeli, hogy változás
történik. Ez az egyetemes Istentudatosság
közvetlen lét-tudomása, illetve, ez a tudatosság
Isten.
God-consciousness, or universal pure self-
consciousness, is all that exists. When we, as
apparent individuals and centers of sense
perception, apparently experience something
through the senses, or when we apparently think
a thought, nothing at all is actually happening.
The fullness of consciousness remains
undisturbed, just as the light is undisturbed by the
pictures passing in front of it in the cinema
projector. If it were possible for consciousness to
become something other than itself, it would
mean that duality was real, because there would
be a subject and an object. However
consciousness is never anything other than itself.
It is always what it is. Therefore, the realized or
enlightened person is only ever aware of himself
Isten-tudatosság vagy univerzális tiszta ön-
tudatosság minden, ami létezik. Amikor mi, mint
látszólagos individuumok és érzékszervi észlelési
központok, tapasztalni látszunk valamit az
érzékeken keresztül, vagy amikor egy gondolatot
látszunk gondolni, valójában egyáltalán semmi
nem történik. A tudatosság teljessége érintetlen
marad, épp úgy, ahogy a fényt sem zavarják a
vetítőgépben előtte elhaladó képek. Ha lehetséges
volna, hogy a tudatosság valami önmagától
különböző dologgá váljon, ez a kettősség
valóságosságát jelentené, mivel szubjektum és
objektum létezne. A tudatosság azonban soha
nem valamilyen önmagától eltérő dolog. Mindig
az, ami. Ezért, a felébredett, vagy
megvilágosodott ember mindig csak Ön-

19. as Self-knowledge and so he feels that he is
himself manifest in every form. In the literature
of various cultures and religions, there are many
fine poetical expressions of this type of universal
vision. In the Hindu tradition, the Ashtavakra
Gita and Avadhuta Gita. In the Muslim tradition,
the poems of Rumi or Kabir. In the Christian
tradition, the words of Christ as recorded in the
Gospel According to Thomas. In Chinese culture,
the Tao Te Ching of Lao Tzu. In the modern age,
the poems in Leaves of Grass by Walt Whitman
or the poetry of Rainer Maria Rilke. And of
course there are many other examples.
tudomásként van tudatában önmagának, és ezért
úgy érzi, hogy ő maga nyilvánul meg minden
formában. A különböző kultúrák és vallások
irodalmában sok szép költői kifejezést található
az ilyen típusú egyetemes látásra. Ilyen például, a
hindu hagyományban az Ashtavakra Gita és az
Avadhuta Gita. A muszlim hagyományban Rumi
és Kabir versei. A keresztény hagyományban
Krisztus szavai, ahogyan azokat a Tamás
evangéliuma rögzíti. A kínai kultúrában Lao Tzu
Tao Te Chingje. A modern korban Walt
Whitman versei, a Leaves of Grass, vagy Rainer
Maria Rilke költészete. És persze sok egyéb
példát is sorolhatnánk.
Consciousness is one. There is not a second
consciousness. Therefore anything that appears
cannot be apart from consciousness. Everything
is an appearance in consciousness, a modification
of consciousness, a form of consciousness, a
reflection of consciousness. Any of these
expressions could be used, as long as it is
understood that whatever form appears,
consciousness itself always remains full and
perfect. Consciousness may appear to change its
form or take various forms, but this is not a real
change or change of nature or essence, only an
apparent change, just as the waves come and go
on the surface of the ocean or the characters
come and go in the movie that is being projected.
In the first case, there is nothing but water, in the
second case, there is nothing but light. In the
world, there is nothing but consciousness,
nothing but God.
A tudatosság egy. Nincs egy második tudatosság.
Ezért bármi, ami megjelenik, nem lehet független
a tudatosságtól. Minden dolog tudatosságbeli
megjelenés, a tudatosság módosulata, a
tudatosság formája, a tudatosság tükröződése. E
kifejezések bármelyike használható, amíg
magától értetődő, hogy bármilyen formában
jelenjék is meg, a tudatosság maga mindig teljes
és tökéletes marad. A tudatosság látszólag
megváltoztathatja a formáját, vagy felölthet
különböző formákat, de ez nem egy valódi
változás, illetve nem a természete, vagy a
lényege változik, látszólagos változás csupán,
mint ahogy a hullámok jönnek és mennek az
óceán felszínén, vagy, ahogy a szereplők jönnek-
mennek az éppen vetített filmen. Az első esetben,
semmi más nincs, csak víz, a második esetben
semmi más nincs, csak fény. A világon semmi
más nincs, csak tudatosság, semmi más nincs,
csak Isten.
What is consciousness? It is your own being,
your own existence. It is your own manifestation,
your own expression. Nothing is closer to you
than that. It is limitless and infinite.
Consciousness is like space, only without the
quality of emptiness. Space is not empty. Even
the space between the electrons in an atom is
pervaded by consciousness. Consciousness can
be seen as a kind of energy. It has definite
existence, even though it is so subtle. This
consciousness is the joy that we feel when life
seems good to us. That joy or bliss is the self-
awareness of consciousness. It is our self-
awareness, as there is only one self-awareness. If
we were in any sense separate from reality, we
would have no being or consciousness.
Therefore, whenever there is self-awareness or
the sense of being, of presence, of self-existence,
that awareness and that presence is
consciousness, that is God. All that is happening
is that consciousness is aware of its own
existence as happiness, joy. That happiness is the
true nature of the human being, and of all beings.
Mi a tudatosság? A te saját léted, a te saját
létezésed. A te saját megnyilvánulásod, a te saját
kifejeződésed. Semmi nincs közelebb hozzád,
mint az. Határtalan és végtelen. A tudatosság
olyan, akár a tér, csak az üresség minősége
nélkül. A tér nem üres. Még az atom elektronjai
közötti tér is tudatossággal áthatott. A
tudatállapot egyfajta energiának tekinthető.
Meghatározott létezéssel bír, még ha nagyon
finommal is. A tudatosság az öröm, amelyet
akkor érzünk, amikor az élet jónak tűnik
számunkra. Az öröm vagy boldogság a
tudatosság én-tudomása. A mi ön-tudomásunk,
mivel csak egy én-tudomás van. Ha bármilyen
értelemben elkülönültek volnánk a valóságtól,
nem lehetne létünk, vagy tudatosságunk. Tehát,
bármikor ön-tudomás, illetve a lét, jelenlét, ön-
létezés érzése van jelen, az a tudatosság és a
tudatosság jelenléte, az Isten. Mindez azért
történik, hogy a tudatosság tudatában legyen saját
létezésének, mint boldogságnak, örömnek. A
boldogság a valódi természete az emberi lénynek,
és az összes lénynek. Nem kell keresnünk a

20. We do not have to search for happiness, because
it is what we are. We ourselves limit this
happiness by our own wrong thinking. We
imagine that we have to search for, and find,
happiness, but we ourselves are the source of that
happiness.9
boldogságot, mert mi vagyunk az. Mi magunk
korlátozzuk ezt a boldogságot a mi saját hibás
gondolkodásunkkal. Azt képzeljük, hogy meg
kell keresnünk, és meg kell találnunk a
boldogságot, de mi magunk vagyunk a forrása a
boldogságnak.9
Enjoyment is the natural activity of being.
Happiness is the natural state. This natural
happiness is not an intense kind of pleasure like
that which is experienced on gaining some
material object that has long been desired.
Rather, it is a feeling of peace and fullness that is
free from desire. Because it is a natural activity,
this enjoyment is going on all the time, whether
we are awake, dreaming, or deeply asleep.
Happiness, or bliss, is the constant background
against which the changing scenes of our lives
play themselves out. Who is enjoying this bliss?
No one is enjoying it. It is the self-awareness of
consciousness that is itself the bliss. Nothing
external is needed. It is self-illuminating.
Az öröm a természetes hatóereje a létezésnek. A
boldogság a természetes állapot. A természetes
boldogság nem az a fajta intenzív öröm, mint ami
valamilyen régóta vágyott anyagi tárgy
megszerzésekor tapasztalható. Sokkal inkább a
vágytól mentes béke és a teljesség érzése.
Merthogy ez egy természetes hatóerő, egy egész
idő alatt fennálló gyönyörűség, akár ébren
vagyunk, akár álmodunk, akár mélyen alszunk. A
boldogság vagy üdvösség az az állandó háttér,
amely előtt életünk játékának a változó jelenetei
játszódnak. Ki élvezi akkor ezt a boldogságot?
Senki sem élvezi. A tudatosság ön-tudomása az,
amely maga a boldogság. Semmilyen külső
dologra nincs szükség. Önmagától ragyog.
For a person who has realized truth, who is
enlightened, enjoyment or pleasure in life comes
from the awareness of the non-existence of ―I.‖
This person is aware of his own freedom from
the limitation of the individual ―I,‖ which before
was the cause of bondage. For such a person, it is
the enjoyment of existence itself that is real and
alive. There is no expectation of future results or
attachment to the past. He or she lives in
harmony with the joy of universal consciousness
that is always there in the background and does
not identify with the passing events and
circumstances of the play of the world.
Nevertheless, it is not the person who is
enjoying. It is the selfawareness of consciousness
that is the enjoyment.
Annak a személynek a számára, aki felismerte az
igazságot, aki megvilágosodott, az élet élvezete
vagy öröme az „én‖ nem-létezésének a
tudomásából származik. Ez a személy tudatában
van saját, az individuális „én‖ korlátozásától való
szabadságának, amely „én‖ azelőtt a rabság oka
volt. Az ilyen személy számára maga a létezés
öröme az, amely valóságos és élő. Nincs
jövőbeni eredmények iránti elvárás, vagy a
múlthoz való ragaszkodás. Harmóniában él az
egyetemes tudatosság örömével, amely mindig
ott van a háttérben, és nem azonosul a világ
játékának múló eseményeivel és körülményeivel.
Mindazonáltal, nem a személy, aki élvez. A
tudatosság öntudomása az, ami az élvezet.
The so-called ―realized person‖ is actually not a
person at all. There is only the universal
consciousness that is active there. Any ego or
personality that remains exists only for practical
purposes and its apparent actions are not the
actions of an individual entity. The individual
entity or ―soul,‖ has no absolute existence, as
there is nothing but pure universal consciousness
at all times. However, the individual soul has
relative existence because of the thought ―I am‖
or ―I exist‖ that arises in the mind. This thought
is essentially an expression of the ―wish to be‖
that is inherent in consciousness, and which is the
Az úgynevezett „felébredett személy‖ valójában
egyáltalán nem személy. Az ő esetében már csak
az egyetemes tudatosság aktív. Minden ego, vagy
személyiség csupán gyakorlatok célokat szolgál,
és látszólagos tevékenységei nem az individuális
entitás tevékenységei. Az individuális entitás,
vagy „lélek‖ nem bír abszolút létezéssel, hiszen
semmi nincs, csak mindenkor a tiszta, egyetemes
tudatosság. Mindazonáltal az individuális lélek
viszonylagos létezéssel bír, az elmében
megjelenő „én vagyok‖ vagy „én létezem‖
gondolat miatt. Ez a gondolat elsősorban az „én
lenni vágyom‖ kifejezése, amely a tudatosság
9
This truth must be realized. It is not enough to know it as
we know an object.
Erre az igazságra rá kell ébredni. Nem elegendő pusztán
tudni róla, mint ahogy egy tárgyról tudunk.

21. mechanism through which consciousness
manifests itself in an infinite number of forms.
The human soul is an expression of
consciousness, a vehicle of God’s will, an
embodiment of love. It appears because of the
desire for existence in the body, and it persists as
long as that desire is there. The desire to be
causes the soul to take birth and the concept ―I
am‖ causes it to feel that it exists as a separate
individual. In this condition, the soul may be
drawn to religion or take up spiritual disciplines
in order to reach ―God,‖ which it also conceives
of as a separate entity. Eventually, and usually
after a long search, the understanding may dawn
in that expression of consciousness that it is itself
the object of its seeking. At that moment, which
is known as ―Self-realization,‖ ―enlightenment,‖
or ―awakening‖ in the various traditions, the
individual soul effectively ceases to exist
(actually, it never did exist as a separate entity)
and the illusory sense of individual existence
resolves itself into the real existence of universal
consciousness.
velejárója, és amely azon mechanizmus, amelyen
keresztül a tudat végtelen számú formában
megnyilvánítja önmagát. Az emberi lélek a
tudatosság kifejeződése, Isten akaratának a
közvetítője, a szeretet megtestesülése. A testben
való létezés vágya miatt jelenik meg, és
mindaddig fennmarad, amíg a vágy fennáll. A
lélek lenni vágyása eredményezi a születést, és az
„én vagyok‖ fogalom eredményezi az elkülönült
indivíduumként való létezés érzését. Ebben az
állapotban lehet, hogy a lélek valamilyen vallást,
vagy spirituális tanulmányokat végez, hogy elérje
„Istent‖, amit szintén elkülönült entitásnak
gondol. Végül, és rendszerint hosszas keresést
követően, megszülethet a megértés, a tudatosság
azon kifejezésében, hogy keresésének célja
önmaga. Ebben a pillanatban, amely a különböző
tradíciókban „önmegvalósításként‖,
„megvilágosodásként‖, vagy „felébredésként‖
ismert, az individuális lélek valójában megszűnik
létezni (tulajdonképpen, mint elkülönült entitás,
soha nem is létezett), és az individuális létezés
illuzórikus érzése beleolvad az univerzális
tudatosság valódi létezésébe.
During the process of self-seeking, consciousness
effectively conceals itself, attracting itself to
itself in order to ultimately reveal itself to itself.
There are thus two currents in consciousness: one
manifesting and outgoing, from more subtle to
more gross, and the other dissolving and
returning, from more gross to more subtle.
Consciousness attracts itself to itself by means of
the principle that like attracts like. The apparent
individual soul is nothing but consciousness
itself, but it is limited by the ―I‖ concept.
Consciousness, when allowed, moves toward
light, harmony, and beauty. It is naturally
attracted toward these positive aspects because
they are aspects of its own nature, which is
manifesting wherever and whenever possible.
This is why true religious feeling is always of an
elevating character. It is made up of the finer,
more refined emotions. Feelings of kindness and
compassion are based on the more or less partial
awareness of the underlying oneness of being.
No one is without this awareness to some extent,
but some are more aware of it than others. The
more we feel these positive emotions, the closer
we are to our true nature and the happier we will
be.
Az ön-keresés folyamatában a tudatosság
hatékonyan álcázza önmagát, önmagához vonzva
önmagát, annak érdekében, hogy végül feltárja
önmagát önmagának. Így tehát, a tudatosságban
két áramlat van: az egyik megnyilvánuló és kifelé
áramló, a finomabb felől a durvább felé irányuló,
a másik megszüntető, és visszafelé áramló, a
durvább felől a finomabb felé irányuló. A
tudatosság önmagát önmaga felé vonzza, a
hasonló a hasonlót vonzza princípiumnak
megfelelően. A látszólagosan individuális lélek
nem más, mint a tudatosság maga, csak az „én‖
fogalma által lekorlátozva. A tudatosság
lehetőség szerint a fény, a harmónia és a szépség
felé mozog. Természetes módon vonzódik e
pozitív aspektusok felé, mivel ezek az ő saját
természetének az aspektusai, amelyek lehetőség
szerint mindenhol, és mindekor
megnyilvánulnak. Az igazi vallásosság ezért
mindig felemelő jellegű. A finomabb,
kifinomultabb érzelmek alkotják. A jóság és
együttérzés érzése többé-kevésbé a lét alapjául
szolgáló egységről való részleges tudomáson
alapul. E tudomás mindenkire jellemző bizonyos
mértékben, de van, akik jobban tudatában
vannak, mint mások. Minél inkább érezzük
ezeket a pozitív érzelmeket, annál közelebb
állunk valódi természetünkhöz, és annál
boldogabbak leszünk.
Consciousness, in the human being, is always
present as an undifferentiated field of receptivity,
in which there is no ―outside‖ or ―inside.‖
Temporary insights into this oneness of being are
A tudatosság az emberi lényben állandóan,
egyfajta differenciálatlan érzékenységként van
jelen, amelyben nincs „kívül‖ vagy „belül‖. A
létezés egységébe való ideiglenes bepillantások

22. within the experience of everyone and certainly
within the experience of those who are following
a spiritual path. Without these experiences, we
would not know which way to go and would not
even have any incentive to follow the spiritual
path in the first place.
része mindenki tapasztalatainak, és természetesen
azok tapasztalatainak is része, akik a spirituális
utat követik. E tapasztalatok nélkül nem tudnánk,
merre kell menni, és nem éreznénk elegendő
ösztönzést sem, hogy a spirituális út követését a
legfontosabb dolgunknak tekintsük.
God the Absolute allows the manifold
appearance of the universe to occur within
Himself through the power of consciousness and,
at the same time, draws the elements of that
manifestation back into His own being. This
descent-ascent, or projection-withdrawal, of the
elements of the universe is a natural process that
happens within the undisturbed oneness of the
Absolute Reality, like breathing in the human
body.
Isten, az Abszolút, teszi lehetővé a tudatosság
ereje közvetítésével, az univerzum sokrétű
megjelenését Önmagán belül, és vonja vissza
ugyanakkor a megnyilvánult elemeket az Ő saját
lényébe. Az univerzum elemeinek ez az
alászállása-felemelkedése, illetve kivetítése-
visszavonása egy természetes folyamat, amely az
Abszolút Valóság zavartalan egységén belül
történik, akár a légzés, az emberi szervezetben.

23. Who Or What Am I? Ki, vagy mi vagyok én?
We cannot say what we are, because we are not
any thing. We cannot point to any object and say
―That is what I am,‖ Who would do the pointing?
Therefore, the answer to the question ―Who or
what am I?‖ must come through understanding
the identity of that ―I‖ who is asking the
question.
Nem tudjuk megmondani, hogy mik vagyunk,
mivel nem valamilyen dolog vagyunk. Nem
tudunk rámutatni valamilyen tárgyra, amire azt
mondhatnánk: „ez az, ami én vagyok‖. Ki az, aki
rámutatna? Ezért hát a „ki vagy mi vagyok én?‖
kérdésre adott válasznak az azzal az „én‖-nel
való identitásnak a megértéséből kell
következnie, aki a kérdést felteszi.
Consciousness cannot actually become an
individual ―I‖ or have in reality any existence
apart from itself. If it could, it would mean that
there was more than one consciousness, and
consciousness would no longer be a unity.
Therefore the separate ―I‖ sense that appears in
the human being is only apparent not real. There
is only one consciousness, so the individual
consciousness must be the universal
consciousness, and the sense of separation
nothing but imagination. This means that the
ordinary, everyday sense of existence that we
have right now is the universal pure
consciousness. We are ourselves all-pervading
God-consciousness and nothing apart from that.
A tudatosság nem válhat igazából individuális
„én‖-é, illetve semmilyen módon nem létezhet a
valóságban tőle elkülönülten. Ha ez lehetséges
lenne, akkor ez azt jelentené, hogy egynél több
tudatosság van, és a tudatosság nem lenne többé
egy egység. Ezért van az, hogy az emberi
lényben megjelenő elkülönült „én‖ érzés
látszólagos csupán, nem valóságos. Csupán
egyetlen tudatosság van, így az individuális
tudatosság az egyetemes tudatosság kell, hogy
legyen, és az elkülönültség érzése semmi más,
mint képzelődés. Ez azt jelenti, hogy a létezés
szokványos, mindennapi érzése, amivel mi éppen
most bírunk, az egyetemes tiszta tudatosság. Mi
magunk a mindent betöltő Isten-tudatosság
vagyunk, és semmi más.
What is the nature of consciousness? It is infinite
and limitless. It has itself no kind of form but
only manifests where there is a form. It is all-
knowing, and knows itself in every form.
Wherever there is knowing or perception of
anything, that is consciousness. Wherever there
is not knowing and absence of perception, that is
also consciousness. To say that one thing is
consciousness and another thing is not
consciousness is impossible. All that can be said
is that consciousness is more completely revealed
to itself in one condition than in another.
Consciousness is also present when there is
ignorance of the true nature of the human being,
only in ignorance, there is incomplete knowing.
God allows Self-ignorance to appear, because
without Self-ignorance, there would be no Self-
knowledge. In other words, God becomes
identified with the individual forms through
ignorance in order to realize Himself through
Self-knowledge. Therefore ignorance is also an
aspect of the divine power.
Mi a tudatosság természete? A tudatosság
végtelen és határtalan. Neki magának semmiféle
formája nincs, de csak ott nyilvánul meg, ahol
forma van jelen. Mindentudó, és minden
formában önmagát ismeri. Bárhol is legyen
valaminek a tudása, vagy észlelése, az
tudatosság. Bárhol is legyen nem-tudás, vagy
nem-észlelés, az is tudatosság. Azt mondani,
hogy az egyik dolog tudatosság, és egy másik
dolog nem-tudatosság, lehetetlen. Mindössze
annyit mondhatunk, hogy a tudatosság az egyik
helyzetben tökéletesebben megmutatkozott, mint
a másikban. A tudatosság akkor is jelen van,
amikor az emberi lény valódi természetében
tudatlanságban van jelen, csak éppen a
tudatlanságban lévő tudatosság hiányos. Isten
lehetővé teszi az Ön-tudatlanság megjelenését,
mivel Ön-tudatlanság nélkül nem lehetne Ön-
tudomás. Más szóval, Isten az individuális
formával a tudatlanságon keresztül azonosul,
annak érdekében, hogy ráébredjen Önmagára az
Ön-tudomáson keresztül. Ezért a tudatlanság is
az isteni erő egy aspektusa.
Even when there is ignorance of oneness, no one
will deny his or her own existence. This is
because consciousness knows itself as pure
existence in every form, even when there is a
mind that believes itself to exist separately. It is
Ha nincs is tudatában az egységnek, saját
létezését senki nem fogja tagadni. Azért nem,
mert a tudatosság a minden formában benne
foglalt tiszta létezésként ismeri önmagát, még
akkor is, ha az elme különálló létezőnek gondolja

24. consciousness that says ―I am,‖ and it is also
consciousness that says ―I am a separate
individual.‖ Because the human mind is there, we
make a concession to its point of view and speak
as though there were such a thing as ignorance.
Clouds in front of the sun do not affect the sun,
but they effectively block the sun from the
human point of view. It is in this way that we
speak about ignorance. So consciousness is all-
knowing, even when there is ignorance, and it is
existing, even when there is no sense of
individual existence.
magát. A tudatosság az, amely „én vagyok‖-ot
mond, és ugyancsak a tudatosság az, amely azt,
mondja, hogy „én különálló indvíduum vagyok‖.
Az emberi elme létezése miatt engedünk a
nézőpontjának, beszélünk úgy, mintha létezne
olyan dolog, hogy tudatlanság. A nap előtti
felhők nincsenek hatással a napra, az emberek
szempontjából viszont eredményesen eltakarják a
napot. Ilyenformán beszélünk tudatlanságról. A
tudatosság tehát mindent tudó, még ha
tudatlanság van is jelen, és akkor is létezik,
amikor individuális lét nem észlelhető.
One mistake we make is to assume that
consciousness is dependent on the mind, that is,
that consciousness is there when there is the
knowledge ―I am‖ and absent when that
knowledge is not there, as in the state of deep
sleep. Consciousness and existence are one and
the same, and to say that we cease to exist when
we are asleep would be an absurdity. Therefore,
consciousness is also there in the state of deep
sleep. Consciousness is not dependent on the
mind and the knowledge ―I am‖ is not the whole
of consciousness, but only one manifestation of
universal consciousness in a particular form.
Consciousness is infinitely greater than the
individual sense of ―I,‖ just as the ocean is
infinitely greater than the individual wave that
appears on its surface.
A hibát ott követjük el, hogy feltételezzük, hogy
a tudatosság az elmétől függ, vagyis, hogy
tudatosság ott van, ahol az „én vagyok‖ tudomás
van, ott pedig nincs, ahol ez a tudomás nincs
jelen, mint például a mély alvás állapotában.
Tudatosság és létezés egy és ugyanazok, és
képtelenség lenne azt mondanunk, hogy amikor
elalszunk, akkor megszűnik. Következésképpen,
a tudatosság a mély alvás állapotában is jelen
van. A tudatosság nem függ az elmétől és az „én
vagyok‖ tudomás nem a teljes tudatosság, hanem
csak az egyetemes tudatosságnak egy speciális
formában való megnyilvánulása. A tudatosság
végtelenszer nagyobb, mint az „én‖ individuális
érzése, éppen úgy, ahogy az óceán is
végtelenszer nagyobb, mint a felszínén
megjelenő individuális hullám.
Form cannot manifest without consciousness.
But can consciousness manifest without a form?
This is rather like asking ―Can the source of a
river manifest without the river?‖ Clearly, they
cannot be separated. Consciousness contains the
active, creative principle that gives rise to all
form within itself. We can conceive of
consciousness as possibly existing in a state in
which there is not the slightest differentiation or
duality at all. However, such a state or condition
would be identical with our conception of the
Absolute, insofar as it is possible to conceive of
it. Therefore, we can think of the Absolute as the
source and consciousness as the form.
Consciousness is not dependent on form, because
it is in itself formless. However, the meaning and
purpose of consciousness is inevitably bound up
with the manifestation or creation of forms. From
this point of view, there is no difference between
form and formless. Form is formlessness and
formlessness is form.
A forma nem nyilvánulhat meg tudatosság
nélkül. De meg tud-e nyilvánulni a tudatosság
forma nélkül? Ez olyan, mint azt kérdezni, hogy
„meg tud-e nyilvánulni a folyó forrása a folyó
nékül?‖ Nyilvánvaló, hogy nem szétválaszthatók.
A tudatosság magában foglalja az aktív, teremtő
elvet, amely minden formát előidéz, önmagán
belül. A tudatosság, mint lehetséges létezés egy
olyan állapotban képzelhető el, amelyben a
legcsekélyebb mértékű különbözőség, vagy
kettősség sincs. Egy ilyen állapot, vagy helyzet
azonban, a mi Abszolútról alkotott
elképzelésünkkel lenne azonos, már amennyire
az elképzelhető. Következésképpen, az
Abszolútra úgy gondolhatunk, mint a forrásra, és
a tudatosságra, mint a formára. A tudatosság nem
formafüggő, mert önmagában forma nélküli. A
tudatosság értelme és célja azonban
elkerülhetetlenül összekapcsolódik a forma
megnyilvánulásával vagy létrejöttével. E
szempontból forma és forma nélküli között nincs
különbség. A forma – forma nélküli, és a
formanélküli – forma.
In the human being, the sense of ―I‖ or individual
consciousness depends on the food consumed by
the body for its continued presence in that form.
This shows that consciousness is a form of
energy that is able to maintain its association
Az emberi lényben, az „én‖-nek, vagyis az
individuális tudatosságnak az érzése abban a
formában való folyamatos jelenlét érdekében a
test által elfogyasztott tápláléktól függ. Ez azt
mutatja, hogy a tudatosság az egy energiaforma,