Az interperszonális „Leary-diagram ”, vagyis a személyközi kapcsolatok köre egy cirkuláris személyiség modell. A modell elméleti alapjait valamikor a 40`s, 50`s évek elején a Kaiser Foundation Research Group-beli kutatásokkal rakták le: Marvin Freedman, Rolfe LaForget és Timothy Leary munkáira támaszkodva.
1. Leary-diagram /1.
Mi is a „Leary-diagram”?
1
Az interperszonális „Leary-diagram ”, vagyis a személyközi kapcsolatok köre egy cirkuláris
személyiség modell. A modell elméleti alapjait valamikor a 40`s, 50`s évek elején a Kaiser
Foundation Research Group-beli kutatásokkal rakták le: Marvin Freedman, Rolfe LaForget és
Timothy Leary munkáira támaszkodva.
A „Leary-diagram” modellt három különböző szempontból vizsgálhatjuk meg:
– tekinthetjük, mint egy olyan egyszerű, könnyen értelmezhető, „felhasználó barát”
képet, amely a szociális szerepeket reprezentálja
– megfigyelhetjük a jellemzők kör-körös rendjét, amely a szerepek egymáshoz való
viszonyát, kapcsolatát is mutatja, mind a kör mentén, mind az egymást kölcsönösen
kiegészítő (oppozícionális) , illetve az egymást kizáró (ortogonális) szerepeket.
– végül kezelhető, mint egy egzakt kép, amelyben nem csak az interperszonális
jellemző elhelyezkedésének, de súlyának is nagy szerepe van.
Az elmélet
A „Leary-diagram” modell alapfeltevése, hogy a személyközi viselkedés
– jellemzői körkörös kontiniumot (megszakítatlan, folyamatos átmenetet) képeznek;
minden jellemvonás a kontinium mentén azonos – tapasztalatokkal alátámasztott –
megfontolások alapján helyezhető el
– jellemvonásaiban két alapdimenzió jelenik meg:
dominancia (Dom),vagy kontroll – illetve alárendelődés, beletörődés
szeretet (Love), vagy összetartozás – illetve az elzárkózás, ellenségeskedés
– a jellemvonások egymást kölcsönösen feltételező ellentétpárokat, illetve tágabb
értelemben viselkedés mintákat és szerepeket alkotnak
– jellemzője – a Love/Dom dimenziók mentén történő elhelyezkedés mellett – az egyes
szerepekhez való ragaszkodás mértéke.
Minél szélsőségesebben jelenik meg egy-egy jellemvonás, illetve az ahhoz
kapcsolódó viselkedés annál nehezebb a szerepet, viselkedést megváltoztatni.
Minden szerepváltás előfeltétele a külső és/vagy belső nyomás: stressz
A stressz források értelmezése Leary szerint
Külső okok
– az adott helyzetben esetleg megfelelő (adaptív) viselkedéshez képest a helyzet
változik meg,
– rivalizáció alakul ki az azonos, vagy hasonló szerepet vivő személyek között
– érthetetlen, vagy kiszámíthatatlan kapcsolat alakul ki az egymástól nagyon eltérő
szerepfelfogással bíró személyek között,
Belső okok
– az én-kép és a tényleges viselkedés közötti túlzott eltérés
– az én-kép és az én idea közötti nagy távolság
1
Leary-diagram Circumplex
2. Leary-diagram /2.
– az én-kép és a szociális-kép (a környezet véleménye) közötti eltérés
a szerep váltás önmagában is stressz forrás.
Kiegyensúlyozott kapcsolatok
Kapcsolatok
– egymást azonos „közvetítő” szerepben érzékelő személyek között.
– az egymást kiegészítő, kölcsönösen feltételező ellentétpárok
2
Saját modell (Én-kép)
(pl. függőség)
Alacsony Magas
(adaptív) (patológiás)
Alacsony Biztonságos Rögeszmés
Másik modellje (én-
(adaptív) kiegyensúlyozott ragaszkodás
képe)
Magas Elutasítás Feszült, félelmetes
(pl. elkerülés)
(patológiás) frusztráció
Szerepváltás
Egy-egy interperszonális szerep
– adaptív – az adott szociális, társas helyzetnek megfelelő, kiegyensúlyozott –
megvalósítása esetén a személy könnyen, szinte stressz mentesen tud igazodni a
környezet újabb kihívásaihoz
– extrém – a kedvelt viselkedésmintákhoz ragaszkodó – megvalósítása esetén a
személy még oly nagy külső és/vagy belső nyomás ellenére is igyekszik megőrizni
eredeti szerepét, s csak az ehhez nagyon hasonló viselkedés mintákat hajlandó
időlegesen felvenni, alkalmazni; a „nyomás” megszűntével mindent megtesz az
eredeti szerep helyreállításáért
– patológiás – helyzet független, szerepkötött – megélése lehetetlenné teszi a személy
adaptív reakcióját a külső/belső környezet változásaira; esetleges változásai, váltásai
is patológiásak: általában a vele ellentétes irányba változik, s magát a változást
pszichoszomatikus tünetképzés kíséri.
2
Ellentétpárok kapcsolatában, a kiszámíthatóság, a koreografált viselkedés minták miatt nem,
vagy csak kis mértékben alakul ki stressz.
4. –4–
Mi mozgatja az embereket
A jellegzetes Circumplex modell lehetőséget
teremt az emberi viselkedések indítékainak
mérésére. A modell négy alapvető motvációt,
szükségletet különít el:
Megelégedettség
Enberközpontúság
Biztonság igény
Tevékenység központúság
Ezeket az igényeket három viselkedés
orientáción keresztül elégítjük ki.
Produktív orientáció
Passiv védekező orientáció
Agresszív védekező orientáció
Motivációk
(1) Megelégedettség: a személyt az az igény hajtja, hogy saját cselekedetein keresztül alakítsa ki
pozitív énképét. Akkor elégedett, ha a dolgok úgy történnek, ahogy azt eltervezte, az
emberekkel olyan kapcsolatot alakított ki, amelyik számára megfelelő, az ő kontrollja alatt
áll.
(2) Emberközpontúság: számára fontos a csapat szellem, az összetartozás igénye, akkor érzi jól
magát, ha környezete is jól érzi magát, énképének megerősítését a környezet pozitív
visszajelentéseire alapozza.
(3) Biztonság igény: az énképe rendkívül sérülékeny, ezért legfőbb törekvése a kockázatok
kizárása. Alapvetően kudarc kerülő. Általában nem bízik a környezet pozitív
visszajelentéseibe, a negatív, elmarasztó véleményeket keresi és fogadja el.
(4) Tevékenység központúság: az énképet a környezet által elfogadott, nagyra értékelt tárgyak,
dolgok birtoklása, megvalósítása, vagy éppen lerombolása erősíti meg. Viselkedésére a
másik ember igényeinek figyelmen kívül hagyása jellemző, mert azt kompromisszumként, a
gyengeség jeleként éli meg
5. –5–
Orientációk
A produktív orientáció egy egészséges egyensújt tükröz a feladatok és
emberek között. A hangsúly a nem-védekező magatartáson van, a
teljesítményre, valaminek az elérésére törekszik. Ehhez az
orientációhoz tartozik a
Teljesítmény elérő: a megszokott, elvárt dolgokat, a jól
meghatározott célokat elérő
Önmegvalósító: a személyes értékek, jövőkép által vezetett
Humánus-bátorító: a másokba vetett hit, bizalom, a
kapcsolatok értéke által irányított.
Elfogadó, öszzetartozó: a kapcsolat építő, a másokkal
együtt létező
A passiv-védekező orientációjú számára a másoktól való főggés, a
személyes biztonság megteremtése fontos. Olyan védekező viselkedés
jellemzi, aminek célja az önvédelem. Ide tartoznak:
Egyetértő: akinek közvetlen igénye van arra, hogy valakivel
egyetértsen, valakihez tartozzon.
Konvencionális: célja a státuszkó fenntartása, azt teszi,
gondolja, amiről úgy gondolja, mások is helyesnek tartanak,
ami adott körülmények között megszokott.
Függő: alacsony önértékelés, az önbizalom hiánya jellemzi,
mindig valakire támaszkodik
Elkerülő: minden szükségletet, igényt, gondolatot
személyes fenyegetésként él meg, ezért inkább felszívódik.
Az agresszív védekező orientációnál a hangsúly a feladat végzésen,
munkán keresztül elérhető biztonságon van. A feladat fontosabb az
embereknél, gyakran az emberek, az emberi kapcsolatok feláldozása
árán is. Ide tartozik
Ellenzéki: Célja a figyelem megszerzése, cinikus, kritikus és
agresszív ellenkezés bárkivel.
Az erős: az aki puszta önérdekböl hajlandó megütközni
bárkivel
Versengő: Az önbecsülés, önértékelés állandó
demonstrálása versengésen, másokkal való
összehasonlítgatásokon keresztűl
Maximalista: A mindenkinél tökéletesebbé válás, a hibák
elkerülése vezeti.