1. Grup Şcolar „Kós Károly”
Sf.Gheorghe
PROIECT
pentru certificarea competenţelor profesionale
Nivel 3
Calificarea profesională:- Tehnician în construcţii şi
lucrări publice
Candidat:Abod Zsolt Îndrumător:Bartos Ibolya
2009

2. Proiect: Service Auto la scara 1:50
Detalii: Acoperiş terasa
Projekt: Autószerviz
Részlet: Terasztető
Könyvészet
2

3. -Frank Sándor: Építőipari szakrajz és rajzolvasási példatár. Műszaki könyvkiadó,
Budapest, 1990.
-DR. Széll László: Építéstechnológia I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.
-Google.com
Tartalomjegyzék
Könyvészet...........................................................................................................3
Tartalomjegyzék...................................................................................................4
Bevezető..............................................................................................................5
Alapzat................................................................................................................6-8
3

4. Falak...................................................................................................................9-11
Fődémek.............................................................................................................12-40
Száraz építés gipszkartonnal..............................................................................41-42
Bevezető
Dolgozatomban egy autószerviz kivitelezését mutatom be rajzokal és
tervrajzokal illusztrálva.
Bemutatom az alapzat elkészitését,kivitelezési folyamatait irom le.
4

5. A külömbözö falazatok típusai és azok bemutatása.
Alapozási technologiák kivitelezése és minden az alapozásal kapcsolatos dolog
szigetelés,terhelhetöseg megtalálható, eszt követően a falazatokról szükséges
tudnivaló és minden más szükséges informació megtalálható. Minden típusú
fődémhez található leirás és képillusztráció igy segitve a könyebb
megérthetőséget. A száraz falazatokról is található szöveges magyarázat és
képi szemléltetés a jobb megérthetöség miatt.
Alapzat
Az épületek alapozása azt a célt szolgálja, hogy a falakról a talajra jutó terhelést megfelelő
módon átadja (és eloszlassa) a teherbíró talaj felé. A legfontosabb alapozási kritérium és a
legnehezebben megállapítható egyben, a talaj teherviselő rétegének mélysége a leendő
épület alatt. Az könnyen belátható, hogy az épület helyén található - érintetlen, “szűz” - talaj
felső 20-50 cm-es rétege nem alkalmas arra, hogy az épületet ráhelyezzük. A megfelelő
alapozási sík meghatározását új épületeknél általában talajmechanikai szakértő által
készített szakvélemény alapozza meg. A teherviselő réteg milyensége és eloszlása sem
elhanyagolható a megfelelő alapozási mód meghatározásánál. Előfordulhat, hogy az épület
helyén egy pár méter hosszig megfelelő, teherbíró talaj található, ám ez a réteg átvált
5

6. például egy vékonyabb-vastagabb feltöltés rétegre, vagy egy régi vízfolyás hatására ott
maradt szerves földtömegre. Ebben az esetben komolyabb alapozási mód szükséges, vagy
változtatni kell az elhelyezendő épület alakján, formáján. Amíg a kisebb teherbírású, de
egyenletes eloszlású altalajból származó egyenletes épületmozgás (süllyedés) egy
elfogadható és megelőzhető tényező, addig a különféle fizikai tulajdonságú talajok hatására
keletkező egyenlőtlen épületsüllyedés igen komoly károkat, nem egy esetben az épület
tönkremenetelét okozhatja. A felszín alatti vizeket több kategóriába soroljuk, a
síkalapozásnál a talajvíz és a rétegvíz az, amely hatással lehet az épületre. A rétegvíz abban
különbözik a talajvíztől, hogy általában két vízzáró réteg között áramló vizet nevezzük így. .
Az épület alapozásának megtervezésekor azokon a területeken, ahol extrém állapotok
vannak, minden esetben megköveteli az építési hatóság részletes talajmechanikai
szakvélemény készítését. Foghíjbeépítés, vagy egy már meglévő épület közvetlen közelébe
történő építésnél úgy kell az új épületet elhelyezni, hogy a régi épületben ne keletkezzen kár
- ugyanakkor az új épület se károsodjon a már meglévő épület hatásától. Azaz nem
terhelhetjük rá új épületünket a már ott álló épület szerkezeteire, vagyis az alapozási síkot a
régi épülethez igazodóan kell meghatározni. A megfelelő mód az, ha megvizsgáljuk a már
meglévő épület terhelési zónáját, és az új épület helyét úgy választjuk meg, hogy az alapunk
ne essen ebbe. ha mégis, akkor a megfelelő alapozási mód megválasztása igen fontos.
Szintén nagyon fontos, és gyakran elfelejtkeznek az építők arról, hogy nem csak a kész
épület hatásaira kell gondolni, hanem az építkezés, kivitelezés során fellépő hatásokra is. Az
elmúlt években, évtizedekben számos (gyakran tragédiába torkolló) példája volt annak, hogy
egy új építmény kivitelezésénél nem vették figyelembe az építési terület közvetlen
szomszédságában lévő épületek tulajdonságait. Ilyen esetekben elsődleges a meglévő
épületállomány védelme. Elég egy túl hosszú ideig nyitva tartott munkaárok, vagy egy
nagyobb intenzitású eső, és már megvan a baj. Az épület alatt egy addig nem ismert
vízfolyás, vízér is előfordulhat. Ez főleg nagyobb természetes felszíni vizek (patakok,
mocsaras terület, esetleg folyóközeli részek) esetében fordulhat elő, de figyelni kell a lejtős
területen történő építkezéseknél is. A kifejezetten alföldi, folyók által lerakott altalaj-jellegű
területek kivételével gyakran előfordulhatnak természetes vagy éppen mesterséges üregek
(barlangok, pincék). Építkezés, tervezés előtt ismerjük meg ezeket a körülményeket is, mert
az általuk okozott károk elhárítása óriási anyagi áldozatokat igényel. Nem lehetetlen ezeken
a helyeken sem az építkezés, de vannak bizonyos előírások, melyek betartása szükséges.
Szintén szakember segítsége szükséges abban az esetben, ha löszös talajkörnyezetben
kerül sor építkezésre, felújításra.Miután az épület környezetét megvizsgáltuk az alapozás
szempontjából, rátérhetünk magára az alapozási, épületszerkezetek
tulajdonságaira.Legfontosabb az épület súlya, nagysága. Hiszen - mint azt az előbb írtuk -
az alap feladata az épület terhét átadni és elosztani a teherviselő talajnak. A különféle
épületek különféle súllyal nehezednek az alapra. A tervezési szabványok meghatározzák az
épületek alapozásának tervezési előírásait, de néhány szabályt meg kell ismernünk. Az
alapozás szélességének meghatározására egyszerűbb, bonyolultabb képleteket
alkalmaznak. A számításnál figyelembe kell venni az alatta található talaj határfeszültségét
(magyarul: mekkora terhet bír el négyzetcentiméterenként, négyzetméterenként). Ha a talaj
határfeszültsége túl nagy szélességet eredményezne, akkor - anyagtakarékosság érdekében
- az alap lefelé szélesedik - leginkább trapéz keresztmetszetű. Tégla- vagy kőalapoknál a
lépcsős, betonalapoknál mind a lépcsős, mind a ferde síkkal történő szélesítés megoldás.
Fontos az egymáshoz kapcsolódó alaptestet, alapsávok megfelelő csatlakozása. A
6

7. megfelelő alak, méret meghatározása az ilyen alapoknál is a szabványok alapján történik
meg.
Közvetlenül a fal alatt minimum 5 cm szélesítés mindkét oldalon szükséges. Az így
elkészült alapra kerülhet a szigetelés, majd a felmenő fal. Fontos, hogy az alaptest
megfelelő merevséggel rendelkezzen, és megfelelő legyen a kapcsolata a felmenő
falszerkezetekkel. A merevséget (betonalap esetén) vasak beépítésével növelik. Az
alapozási mód megválasztásakor mindenképpen szem előtt kell tartani a
gazdaságossági szempontokat is. Hiszen egy gazdasági épülethez, vagy egy olyan
épülethez, mely csak rövid (egy-két évtized) időtartamú, nem érdemes túlméretezett
alapot készíteni. Az alapozás anyagának kiválasztása is fontos: ha lehetséges helyi
építőanyag beszerzése, érdemes azt felhasználni, mint a drágább, nehezebb
beszerezhető anyagot. Az anyagkiválasztáshoz közvetlenül kapcsolódik az építési
technológia. Noha a síkalapok építés nem bonyolult dolog, és ez szinte a leginkább
házilagosan végezhető munka, nem szabad elfelejtkezni azokról az általános
szabályoktól, melyek az általános építési munkákra is vonatkoznak (betonkeverés,
betonozás, téglafalazás, stb.) A betonalapokat általában a munkaárok fenekére (kis
kiegyenlítő ágyazati kavicsrétegre) fektetik. Készülhet zsaluzat közé, de gyakran a
magában megálló földfalak közé is. Anyagtakarékosabb formája az ún. úsztatott beton,
melybe megfelelő szilárdságú köveket helyeznek. A kövek mérete meghatározott, és
fontos szempont, hogy a kövek megfelelően beágyazva legyenek a betonba (ne érjenek
egymáshoz), ezzel megelőzhető törésük. A téglalapokat az alapárok fenekére terített 5-6
cm vastag homokágyra, esetleg mészhabarcsrétegre terítik. Az alap vastagságát a tégla
mérete adja ki, a szélesítést általában féltégla szélességben határozzák meg. A
szélesítés lépcsőzési magassága legalább két tégla magasság. A falazást a felmenő
téglafalakhoz hasonlóan kell végezni (állóhézagok nem kerülhetnek egymás fölé, a téglák
habarcsba kerülnek stb.). Ugyanígy készül a terméskő alap, ahol a vastagabb
habarcsrétegeket ékekként berakott kövekkel oszthatják meg. Közvetlenül az alapokra
kerül a szigetelés. Két típusa van a szigeteléseknek: a vízszintes falszigetelés és a
függőleges. A szigetelés az alaptest felső síkjára készül. A szigetelések előkészítésekor
meg kell határozni, hogy mi ellen kell szigetelnünk. Leggyakoribb a talajnedvesség ill.
talajvíz elleni szigetelés. A szigetelési mód megválasztásakor természetesen nem
7

8. elkerülhetetlen annak anyagi vonzata, ám elkészítésük alapelvei azonosak minden
rendszerrel:
• a szigetelésnek összefüggő, vízhatlan réteget kell alkotnia,
• a szigetelést lehetőleg minden oldalról szilárd szerkezet határolja (szigetelésvédő,
tartó fal)
• egyenletes terhelés kerüljön a szigetelésre (ugyanis a nagyobb nyomás alól “kitér”
a szigetelőlemez egy idő után),
• a szigetelés kiképzése vízszintes, vagy függőleges síkú legyen, ferde terhek
átvételére nem alkalmasak a szigetelőanyagok,
• ahol munkafolyamatból vagy szerkezeti okból hézagokat kell kiképezni, ott a
megfelelő átfedés biztosított legyen,
• a falcsatlakozásoknál a szigetelések csatlakozása megfelelő módon legyen
megoldva,
• a szigetelésen lehetőleg ne kerüljön átvezetésre épületgépészeti vezeték, ha ez
mégis szükségessé válik, akkor az megfelelően legyen kialakítva.
• a szigetelés megfelelő időjárási körülmények között (száraz idő, + 5 C fok feletti
hőmérséklet) készüljön,
• se a szigetelés alá, se fölé, se az egyes rétegek közé ne kerüljön szennyeződés
• a szigetelés lehetőleg több rétegben készüljön, az egyes rétegek egymással
fedésben kerüljenek elhelyezésre (azaz átfedéssel).
• sarkokban, felhajtásoknál a szigetelés megfelelő sugárral készüljön,
• természetesen nem engedhető meg semmilyen törés, vagy folytonossági hiány a
lefektetett szigetelőrétegben.
Falak
A külső falak:
A külső falak választanak el bennünket környezetünktől, ezek védenek a külvilág
behatásaitól. Mindemellett természetesen hordják a ház felettük levő részének súlyát.
Tekintsük át röviden, mire kell odafigyelni az ide kerülő falazóelem kiválasztásakor.
8

9. Legyen jól terhelhető
Pusztán tartószerkezeti szempontból akár a 20 cm vastag falak is elegendőek
lehetnének, ez elsősorban méretezési kérdés, ami a statikus tervező feladata. De
mindenképpen érdemes vastagabb falakat építeni. Ennek oka, hogy több esélyünk van a
későbbi változtatások, átalakítások zökkenőmentes megoldására. Ezt a biztonságot
érdemes beleépíteni a szerkezetbe, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő, milyen átalakításokra,
ráépítésekre lesz szükség harminc, negyven év múlva?
Legyen jó hőszigetelő
Hőfizikai szempontból a hőszigetelés az egyik fontos kérdés. Minden ellenkező
híreszteléssel szemben, a jelenleg hatályos szabványban nincsen előírás külön a
falszerkezet hőszigetelésére, a sokszor túlmisztifikált „U”-értékre. Ennek ellenére
érdemesebb jobb hőszigetelő képességű, vastagabb falakat építeni. A korszerű égetett
agyag falazóelemek speciálisan kialakított üregszerkezetük révén felveszik a versenyt a
pár évtizede, kimondottan hőszigetelési célból kifejlesztett újszerű falazóanyagokkal. A
hőszigetelés tovább javítható hőszigetelő falazóhabarcs, esetleg hőszigetelő vakolat
használatával.
Legyen jó hőtároló képességű
A másik fontos hőfizikai szempont a hőtárolás kérdése. Ebben az esetben is a vastagabb
falak irányába billen el a mérleg mutatója, ugyanis a hőtárolás egyértelműen a
falszerkezet tömegével, pontosabban a falszerkezet hasznos hőfizikai tömegével függ
össze. A hasznos hőfizikai tömeg a falnak a felületétől kb. 1-1,5 cm mélységig terjedő
része. Az égetett vázkerámia falazóelemeknél tömör cserépréteget jelent, aminek a
testsűrűsége az elem testsűrűségének kb. kétszerese, vagyis a hasznos hőfizikai tömeg
is kétszerese a falazóelemének. Az égetett vázkerámia falazóelemek - ellentétben a
homogén kialakítású falazóanyagokkal - optimálisan egyesítik a téli és a nyári igényeket
kielégítő szerkezeti részeket, vagyis belsejükben a jó hőszigetelő borda-üreg rendszert, a
fal felületén - a hőtárolás-hőstabilitás szempontjából hasznos vastagságban - található
tömör, nagy tömegű, ezért jó hőtároló képességű külső bordával.
Ezeknek a tégla oldalán található hornyoknak és eresztékeknek - melyek a téglákat mint
a zippzár fogai kapcsolják egymáshoz- szintén a hőszihgetelő képesség növelésében
van szerepük. A téglák közé függőlegesen nem kell habarcsot tenni, ezáltal javul a
falazat hőszigetelő képessége, ill. a falazási munkát is megkönnyíti. Említettük, hogy a
habarcs ronthatja egy falazat hőszigetelő képességét, ezért a külső falazatokhoz ajánljuk
a Porotherm TM hőszigetelő falazóhabarcs alkalmazását.Valamennyi felsorolt
falazóelemből több szintes lakóépület is építhető. A falazóelemekhez úgynevezett feles
elemek is kaphatók, amelyek megoldják a falvégek, nyíláskialakítások problémáját és az
elemek darabolási igényét is jelentősen lecsökkentik.
A belső teherhordó falak
A belső teherhordó falak olyan, a belső térelosztáshoz használt falazatok, amelyek ezen
funkción túl részt vesznek a fölöttük lévő födém tartásában is. Először nézzük meg, hogy
milyen elvárásokat támasztunk a belső teherhordó falakkal szemben.Legyen jól
9

10. terhelhetőA belső teherhordó falak legfontosabb feladata a terhek hordása. Az az első
pillantásra nyilvánvaló, hogy egy olyan belső teherhordó fal, amelyikre két oldalról
fekszenek fel a födémgerendák, kétszer annyi terhet visel, mint egy külső teherhordó fal,
tehát vastagabbnak kellene lennie. Azonban nincsen hőszigetelő szerepe, ebből a
szempontból lehetne vékonyabb, a hőtárolás ugyanakkor nagyobb tömeget, nagyobb
vastagságot igényel. Azt javasoljuk, hogy a „masszivitás” és a hőtároló tömeg érdekében
ne legyen a belső teherhordó fal sem túl vékony.
A válaszfalak feladata
A válaszfalak feladata a lakás helyiségeinek elválasztása és bizonyos mértékű
hangszigetelés. A téglából készülő válaszfalaknak nagy előnye a szerelt (gipszkarton)
falakkal szemben, hogy egy anyaggal, egy munkafolyamattal lehet megépíteni a falat,
valamint hogy az elkészült fal - speciális segédeszközök, anyagok nélkül is - jól
szerelvényezhető, nagyobb terhek is egyszerűen felszerelhetőek rá.
10

11. Födémek
födémek értékelésénél az alábbiakat kell áttekinteni:
 a teherviselés, az együttdolgozás, a többtámaszúság megvalósulása;
 az alakváltozás - lehajlás - korlátozása;
 a konzol kialakításának lehetősége;
 a rezgésérzékenység;
 a tűzállóság szintje;
 a léghang-gátlás színvonala;
 az épületszerkezeti alakíthatóság: erkélyek, loggiák építése, nedves üzemű
helyiségek födémmezői, födémáttörések kialakítása.
Síkfödémek
A síkfödémek körében a szerkezeti anyag szerinti tárgyalás a célravezető.
Eszerint az alábbiakkal kell foglalkozni:
 fafödémek;
 acélgerendás födémek;
 vasbeton födémek.
Fafödémek
A fafödémeket az elmúlt száz évben a vasbeton födémek még a családiház-
építésben is szinte teljesen kiszorították.
A fafödém előnyei:
 csekély önsúlya,
 előregyárthatósága, száraz, szerelő jellegű építése,
11

12.  jó hőszigetelése,
 kis súlyához viszonyított jó léghang-gátlása,
 megújuló alapanyaga, környezetet nem károsító felszámolhatósága;
A fafödém hátrányai:
 korlátozott lépéshang-szigetelő képessége,
 csekély hangszigetelő-képessége,
 gomba- és rovarvédelem szükségessége,
 a tűzvédelem miatti korlátozott alkalmazhatósága.
Napjainkban megfigyelhető újbóli térhódításuk az ökologikus mozgalmakhoz,
és a “készházak” technológiájához köthető. Ismertetésüket a felújításra váró
fafödémes épületek jelentős tömege is indokolja.
Fafödémek / Csapos gerendafödém
Gömbfából kialakított gerendák közvetlenül egymás mellé sorolva és
facsapokkal, faékekkel együtt-dolgozóvá téve
Fafödémek / Pórfödém
12

13. Egymástól 60-80 cm-re elhelyezett fagerenda, felül deszkázattal, a deszkázaton
vályog illetve agyagtapasztással (padlásburkoló téglával) borítva (tűz ellen!)
Fafödémek / Borított gerendafödém
A 60-80 cm-re elhelyezkedő gerendákat alul-felül deszka borítja. Az alsó hornyolt
deszka, a felső deszkázatra vályog illetve agyagtapasztás, illetve egyéb burkolat
készülhet.
Fafödémek / Pallófödém
Gerendák helyett palló a födém tartószerkezete. Egymástól kb. 45 cm-re
elhelyezkedő pallókat András-kereszt irányú pallósor merevíti. A födém alulról
deszkával burkolt, felülről igény szerinti burkolattal készített födémtípus
Fafödémek ragasztott tartókkal
13

14. A korszerű faszerkezet, úgynevezett rétegelt ragasztott faszerkezetből. A fa
hosszirányában felfűrészelt farétegeket (deszkákat) speciális ragasztóval
összeragasztják, összepréselik. Így kapnak szükség szerinti nagy keresztmetszetű,
igen jó teherbírású szerkezeti elemeket, melyekből nagy fesztávolságú
tartószerkezetek is készíthetőek.
Acélgerendás födémek
A 19. század közepétől a 20. század elejéig kiterjedten alkalmazott acélgerendás
födémeket a vasbeton kiszorította. Ma acélszerkezetű magas-házak és nagy-
fesztávú csarnokok szerkezeteként élnek tovább.
A 19. század közepétől a 20. század elejéig kiterjedten alkalmazott
acélgerendás födémeket a vasbeton kiszorította. Ma acélszerkezetű magas-
házak és nagy-fesztávú csarnokok szerkezeteként élnek tovább.
A poroszsüveg födém (5. ábra) a hagyományos acélgerendás födémek
legelterjedtebb változata volt. A melegen hengerelt “I” gerendák közeit
dongaboltozatként falazták ki.
Az építés szabályai:
 a gerendakiosztásnál azonos szélességű mezők kialakítására törekedtek;
 a gerendákat 1,00-1,30 m tengelytávolságra kiosztva (általában szabad
kézből falazva), a födém alul síkra volt vakolható;
 nagyobb gerendatengelytáv esetén (mintadeszkázaton építve), az alsó
felületen a dongaív látható volt;
 a gerendát a falra (≥15 cm) habarcságyba fektették;
 a gerendavégeket a falba áttoló vasakkal lehorgonyozták, később a
vasbeton koszorúba bajuszvasakkal bekötötték;
 a fallal párhuzamos gerendákat (hármat összefogva) laposvasakkal a
falkötő vasakhoz rögzítették;
 a kifalazást a gerendák alsó övére fűzött orrtéglák segítették;
 a gerendaközöket a gerendák tengelyével
• párhuzamos téglasorokkal, vagy
14

15. • szöget bezáró - a teherhordó falak mentén és mezőközépen párhuzamos
(kupás) sorokkal kiékelt - gyűrűs sorokkal falazták;
 a szélső mezők oldalnyomását vonórúddal, vagy a koszorúba bekötött
vasbeton lemezzel oldották meg;
 az oldalnyomás kiegyenlítésére az összes mezőt egyszerre építették;
 az együttdolgozást híg cementhabarcs-hátkiöntéssel valósították meg (6.
ábra);
 a konzolos erkélyeket, függőfolyosókat eleinte acélgerendákra fektetett
kőlemezekkel, később boltozottan, majd vasbetonból (ez utóbbi két esetben
csapadék-szigeteléssel kiegészített padlóburkolattal) építették;
 a könnyű válaszfalakat a födém teherelosztó rétegére építették, a
nehezeket kiváltották, vagy átvezették a födémen.
Acélgerendás födémeket ezen kívül építettek:
 üreges tégla, illetve kovaföld-betéttestes mezőkkel;
 alul- és felül-bordás vasbetonlemezes födémként;
 téglabetétes vasbetonlemezzel: pl. Horcsik födém (5. ábra).
A vasbeton födémek őse az acélgerendás födémek salakbeton-lemezes
változata a Mátrai födém (7. ábra). Az alul sík födémre az acélgerendák
irányában növekvő lemezvastagság és az íves (belógatott) vasalás a jellemző.
A lemezben átlósan vezetett, köteges vasalás az acélgerenda támasz-közeli
negyedeiben adta át a terheket, s ezzel a nyomaték és az acél-keresztmetszet
csökkentését egyaránt szolgálta. A gerendákkal párhuzamos, szélső
mezőkben a vasalást a falakhoz horgonyozták ki.
Nedvesség-károsodások következtében e szellemesen, szépen szerkesztett
födémek nagy hányada ment tönkre. (Nedvesség hatására a salak kéntartalma
aktivizálódott, s a kénsav megtámadta a vasalást.)
Az acélgerendásfödémek értékelése :
 szilárd, közepesen tartós, rezgés-érzékeny szerkezetek;
 elemeinek együttdolgozása külön megoldással (pl. hátkiöntő habarccsal)
biztosítható;
 a többtámaszúság két traktuson átérő gerendákkal oldható meg;
 min. 8 cm éghetetlen feltöltéssel, burkolattal és vakolt felülettel mérsékelten
tűzállók;
 nedvesség- és korrózió-érzékenyek, védelmükről gondoskodni kell.
Az acél vázszerkezetek födémjeiről a vázak tárgyalásakor már volt szó.
Az acél vázgerendákra (fiókgerendákra) fektetett tűzi-horganyzott acél
trapézlemezekből felbetonnal illetve száraz, szerelő jellegű rétegfelépítéssel
készül födém. A trapézlemezeket egymáshoz - pl. szegecs vagy
csavarkötéssel - a gerendákhoz - csavarokkal, csapokkal, stb. - rögzítik.
Ezeket a födémeket tűzvédő álmennyezettel egészítik ki.
15

16. 5 ábra
16

17. 6 ábra
17

18. 7 ábra
18

19. Monolit vasbeton födémek
A monolit vasbeton födémek jellemzése:
 szilárd, tartós, a legkevésbé rezgés-érzékeny szerkezetek;
 a geometriai méretek és a vasalás összhangjával alkalmazkodnak az
igénybevételekhez;
 az együttdolgozás követelménye esetükben magától teljesül;
 a többtámaszúság könnyen kialakítható;
 a koszorú és a kiváltó – többletvasalással - a szerkezetbe rejthető;
 tűzálló (a monolit vb. födém fokozottan tűzálló: Th e 1,5 óra; az
idomtestes födém tűzálló: Th = 1 óra);
 nagy m2-súlyú, s így jó léghang-gátlású;
 a kiegészítő – padló, stb. – rétegeket jól fogadja.
Változatok (8. ábra):
a.) A síklemez födémek:
 egy irányban (7. ábra) vagy két irányban teherhordó szerkezetek;
 vonal-menti (fal, gerenda), vagy pontszerű megtámasztással
rendelkeznek;
 előnyös a többtámaszú kialakítás;
 pillérekkel alátámasztva:
látszó fejezetes gombafödémként (10. ábra) vagy
a támasz rejtett megerősítésével, fej nélküli gombafödémként építhetők meg.
b.) Az idomtestes födémek ( 9. ábra ):
 egy irányban teherhordó, alul-felül sík szerkezetek;
 működésük a nagyszilárdságú idomtestek, a beton és a betonacél
együttdolgozásán alapul.
 a síklemezekhez viszonyított kisebb önsúllyal, nagyobb szerkezeti
magassággal, kedvezőbb erőjátékkal jellemezhetők.
 a födémtéglák rovátkolt oldalfelülete a betontapadást, lesarkítása a
nyomófeszültségek átadását szolgálja;
 a támasznál az oldalüregek kitörésével megnövelt
betonkeresztmetszet a negatív nyomatékok felvételét segíti;
 felbeton nélkül készíthetők.
A Bohn-tégla födém (9. ábra) az idomtestes födémek széles körben
alkalmazott hazai változata volt. A ritkított zsaluzaton megépíthető, acél- és
cement-takarékos födém tűzálló. A bordatávolság 25 cm, az elemmagasság 24
cm, a felbetont ≥ 3 cm vastagságtól vették figyelembe. A födémet l s
fesztáv esetén egy, l ≥ 5m esetén két keresztbordával merevítették.
Előnyei:
19

20.  az épület méreteihez jól igazodott (a kiegészítő szakaszok
vasbetonból készültek);
 a födémáttörések kiváltása a födémbe rejtetten volt megoldható;
 az épületgépészeti vezetékeket (pl. a fürdőszobában) a bordák között
kialakított vékony vasbeton lemez fölött vezették;
 a könnyű válaszfalak bárhol, a nehezek bordán, keresztbordán álltak;
 a csapadékhatásnak kitett helyeken vasbeton lemezt építettek.
Az idomtestes födémek sajátos változata az üvegtégla-betétes vasbeton
födém. Zárófödémként az alattuk lévő terek megvilágítására szolgálnak,
esetenként járható födémként is.
c.) A monolit vasbeton gerendás födémek (10. ábra):
Az alul-bordás lemez gazdaságos erőjátékkal jellemezhető, a gerenda a
lemezzel együttdolgozó fejlemezes gerendaként számolható. A bordák
tengelytávolsága 1.50 – 2,50 m közötti.
A szerkesztéskor a fesztáv (l) függvényében felvehető méretek:
kéttámaszú többtámaszú
gerenda l/20 l/25
lemez l/30 (min. 7 cm) l/40 (min. 7 cm)
Előnyös tulajdonságuk, hogy a gerenda magasságának növelésével a födém
súlya csak kevéssé nő.
A lemezvastagság a gerendakapcsolat ékszelvényű kialakításával
csökkenthető, de ez zsaluzási nehézséget okoz.
A födém alsó síkján megmutatkozó gerendák a belső tér megjelenése és a
válaszfalak csatlakozása szempontjából hátrányt jelentenek, zsaluzása is
nehézkes. Az alsó felületén sík, felül-bordás lemez viszont statikailag kedvezőtlen
(a gerendák közötti feltöltés nehéz, a gerendamagasság csökkentése viszont
gazdaságtalan).
d.) A sűrűbordás födém (8. ábra):a leírt probléma megoldását jelenti. A
(többnyire korlátozottan terhelhető) födémet t ≤ 70 cm tengelytávú vasbeton
bordák és a fölső síkjukon csatlakozó, v ≥ t/10 vastagságú lemez alkotja. A
bordák közötti könnyű, a vasbetonnal statikailag nem együttdolgozó béléstestek
alsó felülete jól vakolható. Az alul-felül sík födémet erőjátéka alapvetően
megkülönbözteti az idomtestesekétől.
Előregyártott vasbeton födémek
Az előregyártott vasbeton födémek jellemzése:
20

21.  elterjedésük a II. világháborút követő, nagy volumenű építési
igényekhez köthető;
 az építőanyagok garantálható minősége és a statikai számítások
színvonala a biztonság határáig igénybevett szerkezeteket
eredményezett;
 az elemeket a méretkoordináció, a tipizálás elvei alapján, szabványos
minőségben gyártják;
 gyors, száraz, szerelő jellegű technológiával építik be;
 a szerkezet - lényegében - azonnal terhelhető;
 a nagyszilárdságú beton, az előfeszítés technikája kisebb önsúlyú,
nagy teherbírású szerkezeteket eredményez.
Változatok (8. ábra):
Az előregyártott vasbeton födémek korai változatain – a sűrűn egymás mellé
helyezett “I”, “┴” és “┬” szelvényekből kialakított, kedvezőtlen erőjátékú,
gazdaságtalan födémeken - a fejlődés hamar túllépett. A fejlesztés egyik ága a
gerendák széthúzásával, közeiket tálcákkal, béléstestekkel töltötte ki, másik
iránya több gerendát összekapcsolva üreges, pallós elemeket alkotott.
a.) Előregyártott vasbeton gerendás födémek
A födém szerkezeti elemei és szerkesztése (11. ábra):
 a normál illetve feszített vasbeton gerendák (0,60 m-es
méretlépcsőkön) 2,40 – 7,80 m közötti fesztávú födémek építésére
alkalmasak;
 a teherhordásra merőlegesen az épület mérete kötetlen, a 0,60 (1,00)
m-es tengelytávra kiosztott gerendák közeit béléstestek (betontálcák)
töltik ki;
 a gerendák a teherhordó falakra (habarcságyba) 12-15 cm-t fekszenek
fel, vasalásuk beköt a koszorúba;
 az együttdolgozást hátkiöntő-habarcs vagy felbeton biztosítja;
 a vizes helyiségek alatt, a csapadékhatásnak kitett részeken és a
gerendákkal párhuzamos kiegészítő födémmezőkben monolit vasbeton
szakaszok épülnek;
 a könnyű válaszfalakat gerendákkal párhuzamosan felbetonra, azokra
merőlegesen tömör béléstest-sorra építik;
 a nehéz válaszfalak alatt a födémet megerősítik (gerendakettőzéssel,
monolit vasbeton szakasz beiktatásával), esetleg teherhárító boltövre
állítják;
 az előregyártott vasbeton gerendák kéttámaszúak, csak kivételes
esetben konzolosak (pl. az “FFK” gerenda);
 a födém konzolos szakaszainak a teherhordási iránytól függő
kialakítása a tervezés feladata.
(A 20.sz. harmadik negyedében széles körben alkalmazott típusok láthatók a
12. ábrán.)
21

22. Figyelemreméltó fejlesztési eredmény volt a BVM-PPB födém (13. ábra). A
rendszerhez 13, 15 és 17 cm magas, l = 2,40 - 7,80 m fesztávú feszített vasbeton
gerendák és különböző – vázkerámia, könnyűbeton, polisztirolhab – anyagú
béléstestek tartoznak. A helyszíni beton hálós vasalású. A födémet kis önsúly,
sokféle teherbírási változat, jó együttdolgozás jellemzi.
Az előregyártott vasbeton gerendás födémek legelterjedtebb hazai változata
(14. ábra) az “E” jelű feszített vasbeton gerendás födém (magassága h=19 cm,
fesztávja l=2,40→6,60 m, 60 cm-es méretlépcsőkön). A béléstestek
méretválasztéka (EB 60/19, EB 30/19, EB 60/24), a gerendakiosztás (pl.
kettőzés) és a felbeton (+5 cm) az igénybevételek rugalmas követését teszi
lehetővé.
b.) Előregyártott vasbeton pallós födémek (15. ábra):
Az üreges födémszerkesztés előnyei a nagyobb fesztávok tartományában
mutatkoznak meg. A fesztávval növekvő lemezvastagság az önsúly
növekedését vonja maga után, ezt csökkentik az üregek, ami gazdaságosabb
szerkezetet eredményez.
Építészetileg hátrányos, hogy az elemek nagy méretei a tervezést kötöttebbé
teszik, s a kiváltó gerendák lelógnak födémsík alá.
A szerkezet jellemzése:
 a 0,60, (1,00), 1,20 m széles üreges pallókból szilárd, tartós,
közepesen tűzálló födém építhető;
 a pallók feltámaszkodnak a falakra (12-15 cm), illetve a gerendákra
(8-10 cm), és bekötnek a koszorúba;
 az illesztési hézagok kibetonozása és a koszorú segíti az
együttdolgozást;
 többtámaszúság nem alakítható ki;
 a vizes helyiségek alatt szerelőpallókat, vagy monolit szakaszokat
iktatnak be;
 a csapadéknak kitett erkélyek monolit vasbeton szerkezettel
készülnek.
A körüreges feszített vasbeton pallók (16. ábra) (PK, PS; h=19 cm;
l=2,40→6,60 m) jellemzően a faltömbös építési mód födémjei voltak.
Az “UNIVÁZ” előregyártott vasbetonvázhoz körüreges, normál és szerelő-palló,
valamint konzolos palló tartozik (h=27 cm; l=2,40→9,00) vakolatmentes felülettel.
A “BVM-TIP” váz előfeszített, nagyüreges födémelemeinek hossza (FS-27:
h=27 cm, lmax→12 m; FS-37: h=37 cm, lmax→15 m), a hosszúpados gyártásnak
köszönhetően tetszőlegesen választható meg. A rendszerhez szerelőpalló és
konzolos födémelem is tartozik. (A “BVM-TIP” váznak van “┬” és “┬┬”
födémeleme is, elsősorban csarnoklefedések céljaira.)
22

23. Az YTONG építési rendszerhez (magastetők tetőpallójaként is beépíthető)
korrózióvédett vasalatú pórusbeton födémpallók tartoznak. Profil 78 elnevezésű
változatuk tárcsává alakítható. (A méretek: vastagság: 20, 24, 30 cm, szélesség:
60 cm, lmax→6,00 m). A rendszernek része a konzolos palló is (l=6,00 m esetén a
konzol maximum 1,50 m).
Részlegesen előregyártott födémek
A részlegesen előregyártott födémek az előregyártás technológiai és a
monolitikus építés statikai előnyeit egyesítik.
a.) Gerenda + béléstestes födémek
A vázkerámiás födémek előregyártott, kerámiaelem-kérgű vasalt beton
gerendái közé vékonyfalú, üreges kerámia béléstestek kerülnek. A túlemelt
alátámasztásokon, szárazon összerakott födém elemei helyszíni
kibetonozással (hálós vasalású felbetonnal) nyerik el végleges formájukat.
“FERT” födém (17. ábra):
 a gerendák alsó részen kibetonozott kerámia “papucselemei” kígyózó
kengyelekkel összekapcsolt, 3 hosszvasból álló vasalást fogadnak be;
 a gerendák 4 cm-t fekszenek fel a falra és túlnyúló vasalatukkal -
pótvasakkal megerősítve - kapcsolódnak a koszorúba;
 az 50 cm tengelytávú gerendák közé 19 vagy 22 cm magas
béléstestek kerülnek, szükség esetén 4 cm vasalt felbetonnal
kiegészítve;
 a fesztáv l= 3,00 → 6,60 m közötti 20 cm-es méretlépcsőkön;
 amennyiben a falköz 6 4,0 m, a főirányra merőlegesen, 2,0 m-ként
keresztbordát kell beiktatni.
“POROTHERM” építési rendszer födémje (18. ábra):
 a kerámia kérgű födémgerendák hosszúpados gyártással,
nagyszilárdságú feszített huzalokkal vasalva készülnek;
 a gerendafelfekvés 12 cm, a koszorú-kapcsolatot az elhelyezés után
felhajtott kengyelekbe fűzött pótvasak erősítik meg;
 a fesztáv-tartomány l= 3,50 → 6,75 m - 25 cm-es méretlépcsőkkel - de
a gerendák kővágó koronggal vághatók is;
 a vázkerámia béléstestek 45, illetve 60 cm-es gerenda-tengelytávot
adnak ki, magasságuk 17 cm;
 a födém 4, illetve 6 cm-es vasalt felbetonnal egészülhet ki.
“ M ESTERFÖDÉM ”:
23

24.  előregyártott gerendájának csak a húzott betonacéljait veszi körül
beton;
 erőtanilag együttdolgozó beton béléstestek esetén elegendő a
gerendák bebetonozása;
 vázkerámia béléstest esetén felbetonra van szükség;
b.) Előregyártott zsaluzóelemes födémek
Zsaluzólemezes “MESTERFÖDÉM” és IVS födém (19. ábra):
 nagyfelületű, vékony (Ö 4 cm), előregyártott vasbeton lemezeket
bennmaradó zsaluzatként alkalmazva alul-felül sík födémek építhetők;
 a zsaluzóelemekből (n 75 cm tengelytávra) kiálló betonacél
rácsbordákat a helyszínen kiegészítő – az elemcsatlakozások fölé
kerülő, a koszorú- és a bekötő, valamint a hálós – vasalással ellátva
bebetonozzák;
 gazdaságosan építhető födémvastagság 10-40 cm közötti;
 25 cm-nél nagyobb lemezvastagság esetén a rácsbordák közé
polisztirolhab betétek helyezhetők, s az így könnyített (s a tömörnél
gyengébb léghang-gátlású) födémmel 10,00 m-es fesztáv is áthidalható
24

25. 8.ábra
25

26. 9.ábra
26

27. 10.ábra
27

28. 11.ábra
12.ábra
28

29. 13.ábra
29

30. 14.ábra
30

31. 15.ábra
31

32. 16.ábra
32

33. 17.ábra
33

34. 18.ábra
34

35. 19.ábra
35

36. Födém ek t e rvezésének m enet e
Födémek tervezésének menete:
 a teherhordás irányának megállapítása;
 a teherhordó és merevítő falak helye és a fesztávok a megállapítása;
 a födém anyagának (pl. vasbeton) és szerkezetének (pl. előregyártott
gerendás) eldöntése;
 fesztávok ellenőrzése (pl. gyártott méretekkel való egybevetés);
A födémgerenda-kiosztás menete (részlegesen vagy teljesen előregyártott
gerendás födémek esetén) a kritikus helyek megoldásával kezdődik (21. ábra):
 födémáttörések szegélyezése;
 válaszfalak alátámasztása;
 vizes helyiségek alatti – csőszerelésre alkalmas – födémrészek
kialakítása;
 csapadékhatásnak kitett – erkély, loggia – mezők, konzolos szakaszok
megoldása;
Csomópontok szerkesztése (22. ábra):
 koszorúk hőszigetelése;
 nyílásáthidalások megtervezése;
 hőhídmentesség ellenőrzése;
 vízszigetelést igénylő szakaszok geometriai kontrollja (összetett
rétegrend igazodása a többi helyiség padlónívójához).
36

37. 21.ábra
37

38. 22.bra
38

39. Száraz építés gipszkartonnal
A gipszkarton, mint építőanyag egyre kedveltebbé válik kihasználva azt a
lehetőséget, amelyet e rendszer kínál, mind műszakilag, mind építészetileg és nem
utolsó sorban gazdaságilag. Nem jelent nehézséget, ha boltívet vagy esetleg íves
falat kell megalkotni ezekből az építőlemezekből, mivel a legváltozatosabb
szerkezeti megoldások is egyszerűen kialakíthatók. A gipszkarton lapokkal történő
falazás legnagyobb előnye a szárazépítési technika, a gyorsaság és az, hogy
azonnal bevonható, és nem viszünk be nedvességet a meglévő
épületszerkezetekbe. Az elkészült helyiségek közvetlenül a munkák befejezése után
beköltözhetőek.
A gipsz anyagú lapok tűzgátló, hang-és hőszigetelő beépítést tesznek lehetővé.
Mivel a gipszkarton lapok lehetnek tűzvédelmi kialakításúak, a konyhában és a
fürdőben nedvesség ellen impregnálva felhasználhatók. A hozzávaló anyagok a
gipszkarton sínek, csavarok, s egyéb kötőelemek, kőzetgyapot szigetelőtáblák és
természetesen a gipszkarton lapok. A válaszfalhoz csak egy kellően kialakított, és
szilárdan a határoló falakhoz erősített fémvázra van szükségünk, amelyre két
oldalról felerősíthetjük a gipszkarton burkolólapokat, amelyek egyben a vakolatot is
jelenthetik. Készíthetjük a fémváz helyett favázra is a gipszkarton falazatot.
Ajánlatos egyszerű tervet készíteni a vázról és a burkolat kiosztásáról is, hogy a
szükséges anyagok mennyiségét könnyen meghatározhassuk. A gipszkarton az
építési helyen gyors, könnyen és jól szervezhető szerelési tevékenységet tesz
lehetővé.
A gipszkarton rendszerek magukba foglalják a beépítéshez szükséges tartó- és a
vázszerkezetet, a függesztő-, rögzítő- és kötőelemeket, továbbá minden kiegészítő
és kapcsoló elemet, mely más épületszerkezetekhez való kapcsolat kialakítását,
valamint berendezések és szerelvények elhelyezését és biztonságos rögzítését
lehetővé teszik.
A gipszkarton tulajdonságai:
• A gipsz természetes anyag, nem mérgező és környezetbarát.
• A belőle készült falak meleg tapintásúak.
• Jó komfortérzetet biztosítanak.
• Szükség esetén felveszi a nedvességet, túl száraz levegőnél visszapárologtatja a
helyiségbe, biztosítva a kellemes klímát.
A gipszkarton alkalmazási területei:
• Válaszfalak, térelválasztó szerkezetek
• Falazott és monolit falszerkezetek szárazvakolata
• Álmennyezetek készítése
• Tetőtéri borítások készítése
• Szárazpadlók és üreges padlók készítése
• Tűzvédelmi borítások készítése
39

40. Gipszkarton szerelt válaszfalak alkalmazása a hagyományos válaszfal szerkezethez
képest jelentős költségcsökkenést eredményezhet. A fal üreges szerkezete a
legjobban alkalmas minden épületgépészeti és elektromos vezeték gazdaságos
elhelyezésére, szerelvények vagy hő-, illetve hangszigetelés beépítésére. Az
azonnal sima, száraz falfelület tetszőlegesen festhető, tapétázható és csempézhető.
A falszerkezetek statikai és épületfizikai adottságai a vázszerkezet, a gipszkarton
lapok és a fal üregében helyezett szigetelő paplan együttes hatásából adódnak. Így
olyan szerkezeteket hozhatunk létre, amelyek nagymértékben alkalmazkodnak az
épület adottságaihoz. Amennyiben az épület felhasználási célja megváltozik, a
válaszfalak kismértékű munkaráfordítással gyorsan elbonthatók.
A szerelőfalak segítségével megépített válaszfalak jelentős előnnyel bírnak a
hagyományos közfalakkal szemben.
A mennyezetburkolatok közvetlenül a teherhordó födémre szerelt fa
tartószerkezettel azért előnyösek, mert sík és sima, jól festhető és tapétázható
felületet biztosítanak. Elsősorban sérült födémek felújításakor, vagy a nagy
belmagasság csökkentésekor kerülnek alkalmazásra. Lámpákat és más hasonló
tárgyakat, mint pl. függönykarnisokat univerzális dűbellel rögzíthetjük a gipszkarton
álmennyezetekhez. A nagyobb terheket közvetlen a teherhordó födémhez kell
rögzíteni. A hézagképzéshez fugafedő papírcsík használata javasolt, a csavarfejeket
pedig mindenütt glettelni kell.
40