1. A virágok beporzásának módjai
A célba juttatás közvetítője szerint:
Az anemofil (anomophilae) virágokat a szél porozza be. Ez az egyszerű
mechanizmus általánosan jellemző a nyitvatermőkre, de előfordul jó
pár zárvatermőnél is (pl. diófafélék, fűzfafélék, perjefélék).
A hidrofil (hydrophilae) virágokat a víz porozza be — ez a megoldás
értelemszerűen a víz alatt virágzó növényekre (pl. Ceratophyllales) jellemző.
A zoofil (zoidiophilae) virágokat állatok (a leggyakrabban rovarok) porozzák be.
A zárvatermők nagy része nektár formájában táplálékot nyújt különböző
rovaroknak, az orchideafélék családjába tartozó bangók virágai egy-egy rovarfaj
alakját és színezetét utánozzák, a selyemkórófélék közé
tartozó dögvirág (Stapelia) fajai kellemetlen, a romló húséra emlékeztető illatukkal
a döglegyeket vonzzák magukhoz.

2. orsi_ka11@freemail.hu
A virágok beporzásának módjai
Idegen megporzás (ideális), önmegporzás meggátolása:
Nagyon gyakran az ivarlevelek fizikai elhelyezkedése gátolja a saját virágpor bibére
jutását.
Proterandrikus virágok esetén a bibe csak akkor veszi fel a virágport, ha a saját
portokok már kiürültek.
Proterogynikus virágok esetén csak akkor nyílik fel a portok, ha a bibére már idegen
pollen jutott és kifejlődött a pollentömlő.
Önmeddőség esetén a termő képes felismerni és elutasítani a genetikailag rokon
egyedek pollenjét.
Önmegporzás:
Chazmogámia – egyidejűleg érő ivarlevelek esetén van lehetősége az idegen- és
az önmegporzásnak is.
Kleisztogámia – a virágok ki sem nyílnak, a zárt virágban történik meg a
megporzás (pl. búza, árpa).
Kertészeti körülmények között gyakran mesterségesen hoznak létre
öntermékenyülést, hogy megakadályozzák a génállomány keveredését.

3. Vége
Köszönjük a
figyelmet!
Mérkőy Míra
Mérkőy Viktória
Jékli Boglárka
Németh Márk
Bakó Orsolya
Hajdú Fruzsina