1. A harc funkciója a metafizikai – spirituális öntudat kifejlődésében.
Félrevezetően téves az elképzelés, miszerint, a Karate bármely ága, a
harcművészetek általában, vagy az összesített K-1 harcok arról szólnának és arra
lennének jók, hogy fölösleges jang típusú energiákat, netalán tán rejtett
agresszivitásunkat vezethessünk le általuk. És ez annak ellenére is így van, hogy
a francia Leboner nevű K1-es elit sportoló pl. azt állítja, hogy ő azért harcol,
mert a szervezete túl sok adrenalint termel és ezt a sport-harcban tudja a
legjobban „elhasználni”, vagyis úgy, hogy sem magának, sem másnak ne ártson
vele. - El is töri valamijét mindig szegény, vagy a világbajnokságokon lesérül, és
annak ellenére, hogy az utóbbi évek világbajnokai itt - ott, különböző
versenyeken, sikerült kiütnie, és mindenki úgy tartja, hogy megérdemelne ő is
egy világbajnoki címet, ez az utolsó, minden évben Japánban tartott nyolcad
döntőkben, vagy negyeddöntőkben, e váratlan és „szerencsétlen” sérülések miatt,
soha nem jön sikerül neki világbajnokká válni. – Persze, hiszen nem érti a
lényeget. Egyáltalán nem un. energia levezetésről és nem fölös agresszivitás-
lecsapolásról szól az igazi harcművészet és a karate igazi (spirituális) funkciója
tehát, hanem az igazság azonnali felismerése képességének (vagyis a
szépségesen hangzó humanista hazudozás és liberális korrupció leleplezésének
és elhárításának a képességének) a kialakításáról és az igazságért való bátor és
azonnali harc vállalásának a mindenek fölé helyezéséről (Annak akár az életed
feláldozása árán is való vállalásáról!). És ez attól függetlenül, hogy mennyi nyers
energiával is rendelkezzék valaki.
De azt, hogy ez valójában és lényegileg mit is jelent, illetve, hogy miért értékes
és fontos ez a mindenkori harci kézség kialakulása a gyakorlatban, hiába
mondom és fejtem ki elméletileg. Mert hogyan lehetne megérteni azt
ténylegesen, amit én is csak néhány évvel ezelőtt, kb. 18 - 20 év gyakorlás útján
és közben érthettem meg? Arról van szó ugyanis, hogy az ember megszokja azt,
hogy az igazságot és az egyenességet és a nyíltságot folytonosan gyakorolni és
megtestesíteni - miután 15 - 20 év kemény edzés és harc után, valakinek némi
fogalma lesz természetesen arról, hogy mi is az igazság - jobb dolog, sőt: hosszú
távon úgymond kifizetődőbb is, mit az udvarias széptevés és kíméletes
hazudozás mákonyos hálójában élni. Hogy a korrupciót és az igazságtól való
kíméletet az életünkben - sorsunkban, családunkban, környezetünkben -

2. megtűrni, annyi mint az ördöggel üzletelni és a sátánnal szeretkezni.
Hogy inkább a harc és a kényelmetlenség és a harag és gyűlölködés és az
ellenség-státusz vállalása, mint a taknyos békében tenyésző, szaporodó és
dagadozó sorsárulásnak: a korrupciónak és a hazudozásnak és végül az egész
létrontásnak a megtűrése. Hogy inkább a halál, mint a magunk elárulása. Hogy
kegyetlenebb és tragikusabb következményekkel jár minden kompromisszum és
korrupció árán vásárolt béke, mit, hogy azt amivel nem értek egyet, mint,
igazságot mindig és azonnal vállaljam és hirdessem, és még csak ne is hallgassak
udvariasan, vagy ünnepélyesen róla! – Hát ide kell a Marsi éberség, és hosszú
távon jaj, annak aki ezt az isteni - igazságszolgáló (A Plútó társuralkodója a
Skorpióban!) Marsi őserőt megpróbálja megszelídíteni, szájkosarat tenni reá.
Nincsenek boldogtalanabb lények, mint a folyton humánus eszmeiségre és
viselkedésmódra hivatkozó nők, akik férjeiket papucshőssé törték a
hazugságeszmék segítségével.
Valóban, azért kell megtanulni a harc-vállalást, hogy fölöslegesen ne harcoljunk
ahol nem kell. De legfőképpen azért, hogy ne hazudjuk azt magunknak, vagy
másnak vagy az ellenfélnek, hogy nem harcolunk, amikor, olyan helyzet alakul
ki, hogy nem lehet nem harcolnunk. És még inkább, azért, hogy megtanuljunk
valamikor teljesen higgadtan, tehát agresszió és haragvás és gyűlölet mentesen,
úgymond éberen harcolni, akár az élet-halál tételű harc hevében is. És végső
soron, azért, hogy amennyiben a korrupciómentesség, vagyis az igazság
átélőinek és megtestesítőinek képviselői akarunk válni, ne kerüljünk háborúba. -
Igen, igen, nem beszélek félre! - azért, hogy ne kerüljünk háborúba. Mert a harc
metafizikája éppen arról szól, hogy csak azok keverednek háborúba, akik nem
mernek az igazságért harcolni, ott ahol kell, és főként: azonnal és ott, ahol kell.
Mert a sokáig halasztott harc ugyanis, kifut az időből és így kifut az
örökkévalóságból is, és ez által közönséges bosszúállássá válik. Azért kell
megtanulni spontánul harcolni az igazságért, hogy az elmulasztott és elhalasztott
igazság-érvényesítés miatti lelkiismeret furdalás, ami nincs ahogy ne jelenjen
meg, ne gyötörjön utólag. Hogy ne kellejen magyarázkodj, sem mások, sem
önmagad előtt, hogy miért nem álltál ki az igazságért, amikor kellett volna. Azért
tehát, hogy ne kellejen hazug elméleteket kitalálnod arról, hogy nem is igaz az
igazság és azért mulasztottad el képviselni, megvédeni, stb.
Végül is azért kell megtanulnod harcolni, hogy megvédhesd a tisztulni kezdő (és
tiszta működése esetén: áldás és egészség-hozó életképzeletedet (a mágikus erejű

3. imaginációdat) és ez által magadat és az általad alapított családodat, a rokonaid
és a szüleid és a régi, megvilágosodásod előtti életedből származó barátaid és
ismerőseid korrupcióba visszahúzó törekvéseitől, antikrisztusi ambíciójától.
A harc útján járni persze, még nem jelenti azt, hogy máris az igazság útján jársz,
de azt igen, hogy az igazság kiderítésének és kiderülésének az útján haladsz
előre. Hogy az igazság kiderülési lehetőségeit, és nem az igazság elfödését,
elrejtését és elhazudását szolgálod. Azt jelenti tehát, hogy megszokd azt, hogy
nem törik be a fejedet, ha kimondod az igazat, illetve azt, hogy ha be is törik a
fejedet, még mindig jobb, mint hogyha a sorsodat törik ketté a Szaturnuszi sors-
erők. Igazság-harcosnak lenni annyit jelent, mint a gonoszságtól egyáltalán nem
félni és azzal soha ki nem egyezni és ennek ellenére megnyugodni annak a
tudatában, hogy amennyiben mindig bátran viselkedsz, és nem félsz kimondani
azt amit őszintén, de nem az egoizmusodból és félelmedből és önáltatásból, és
nem is a többiek egoizmusának és félelmének a figyelembevétele miatt gondolsz,
bárhol lennél is, akkor az igazság előbb - utóbb ki fog derülni és érvényesülni
fog és nem járhatsz rosszul és nem leszel és nem is lehetsz, sem te megrövidítve
és más sem, még akkor sem, ha pillanatnyilag úgy látjátok.
Ezért a harcnak az útja, a legnagyobb és legteljesebb belső békének az útja, amit
csak el lehet érni a földi életünk: anyagi küldetésünk és rendeltetésünk során.
Ezért a harcnak az útja a belső derűnek az útja és a legteljesebb és legigazibb
szeretetnek az útja. Lehetetlenség ugyanis akár kifelé, akár befelé, zavartalanul
szeretetet áramoltatni, amikor kívülről zaklatnak és zavarnak, mint Emőkét a
rokonai és az ismerősei, azzal, hogy amennyiben nem az ők korrupt és júdási
spekulációkkal telt, nyüzsgő és harácsoló, és spekuláló, és sunyító és sors-
neheztelő életútját és életrendjét követi, leszegényedik. Ha nincs külső békéd
ugyanis, és hagyod, hogy a szívedet és a képzeletedet a korrupt kételyeikkel
megtöltsék, akkor szükségszerűen belső békéd sem lehet. És ha nincs belső
békéd, akkor az imaginációd zavaros és feszül és zagyva és minden szamárságot
– és így a külső ellenállásokat és a külső ellenségeket is! – beidézi az életedbe és
a sorsodba.
A harc útján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtő imaginációd tisztán tatása és
zavartalansága érdekében belső korrupcióval leszámolni, és a külső – világi -
korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe,
még a legszertetettebb családtagok részéről sem. Sőt: azok részéről aztán pláne

4. nem! Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelődést tanította
ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés
persze az, hogy igazából mi is és, hogy hol kezdőik a korrupció, és mit neveznek
elfogadásnak és elfogadtatásnak és toleranciának a korrupcióval való puszi-
pajtáskodás és szerelmes egyesülés helyett. A harc útján való haladás, a harci-
készség gyakorlása, harctól való nem – félelem viszont, előbb – utóbb kideríti és
megmutatja számodra a különbségeket.
A harc útján való járás az Isten útján való járás az ősök útja helyett. A harc útján
való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” Egyetemes igazság
szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok labirintus-járása helyett. A
harc útja a „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” Igazság szellemében való eljárás
a szemet szúró igazságok letagadásának az útja, vagyis a látszatkeltés és a
látszatok szerinti életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövő nevében való
nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külső és belső
árulások betegség és hamis-szeretetet hozó láncolatának a megszakításának az
útja. A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi
kereszténység útja, amiről azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az
egészség útjává, mert: „Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.”
Ezért a harc útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (A húsevés útjára,
vagy a zsákmányleső huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az
elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis
mosolygások, stb. útjára) vissza téríteni akaró „jóakaródnak”, aki lehet éppen az
édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretőd, vagy a férjed-feleséged, törekvéseit
és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod, hogy
ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában
kifejtett un. mentő-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered, hogy a
mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettől és a lelki
ismeret furdalástól, és ez által belső nyugtalanságtól és a tudati és imaginációs
zavartságtól megmenekíted.
A harc útján járni azt jelenti, hogy a Marsi energiákkal és az életenergiákkal nem
kell spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a
Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés műveletét mindig alkalmazni.
Vagyis a korrupciónak és a zavarosságnak és a hamisságnak a szélsőséges
helyzetbe tolásának az alkímiai műveletét mindig bátran alkalmazni, és amikor
valaki a környezetedben spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, ámít, vagy önámit,

5. kétkedik és kételkedik, kétszínűsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét
szélsőségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében,
hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás
reményében szőtt cselnek hamis volta lelepleződjön. És, ha ez nem vezet
eredményre, akkor az illető személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden
nosztalgia nélkül minden kapcsolatot megszüntetni, vagy a hivatalos minimálisra
csökkenteni.
A harc útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és
zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy előtted és jelenlétedben
hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva „érdekeskedjenek”, mert
jól tudod, hogy milyen könnyen jutnának a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás
fogságába, illetve, hogy előbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik
fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni,
hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és a
teremtés logikája szempontjából álságos törekvéseiket.
A harc útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor
sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy ami ténylegesen az
életedet fenyegetheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, nem vállalása,
megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként
nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben.
A harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz
emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek,
mert a jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont,
azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság.
És végül a harc útja az igazi, ténylegesen jó asztrológus útja is, mert, hogyha
mindazt, amit fent leírtam nem tartod be, és mint asztrológus, te magad is
meghasonlott életet folytatsz, azért, hogy meg ne bántsd a rokonaidat, az
ismerőseidet, a férjedet, a feleségedet, a szeretődet, anyádat, apádat, vagy a
rendelőidet (klienseidet), stb., akkor hogy a csodában tudnál igazat és helyeset
mondani a hozzád segítő sorsfeltárásért és hosszú távon tényleges pozitív
eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentő tanácsokért forduló
személyeknek?

6. kétkedik és kételkedik, kétszínűsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét
szélsőségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében,
hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás
reményében szőtt cselnek hamis volta lelepleződjön. És, ha ez nem vezet
eredményre, akkor az illető személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden
nosztalgia nélkül minden kapcsolatot megszüntetni, vagy a hivatalos minimálisra
csökkenteni.
A harc útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és
zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy előtted és jelenlétedben
hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva „érdekeskedjenek”, mert
jól tudod, hogy milyen könnyen jutnának a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás
fogságába, illetve, hogy előbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik
fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni,
hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és a
teremtés logikája szempontjából álságos törekvéseiket.
A harc útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor
sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy ami ténylegesen az
életedet fenyegetheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, nem vállalása,
megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként
nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben.
A harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz
emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek,
mert a jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont,
azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság.
És végül a harc útja az igazi, ténylegesen jó asztrológus útja is, mert, hogyha
mindazt, amit fent leírtam nem tartod be, és mint asztrológus, te magad is
meghasonlott életet folytatsz, azért, hogy meg ne bántsd a rokonaidat, az
ismerőseidet, a férjedet, a feleségedet, a szeretődet, anyádat, apádat, vagy a
rendelőidet (klienseidet), stb., akkor hogy a csodában tudnál igazat és helyeset
mondani a hozzád segítő sorsfeltárásért és hosszú távon tényleges pozitív
eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentő tanácsokért forduló
személyeknek?