1. Szent István Egyetem
Vállaltgazdasági és Szervezési Intézet
Információgazdálkodási Tanszék
Gödöllı
ADATBÁZISKEZELÉS ÉS
VÁLLALATIRÁNYÍTÁSI
INFORMÁCIÓS RENDSZEREK
EGYETEMI JEGYZET
A tantárgy folyamatos fejlesztése miatt jegyzet
csak a 2008. tavaszi félévben érvényes!
Készítette:
Dr. Kovács Árpád Endre
Klárné Barta Éva
Molnár Attila
Szalay Zsigmond Gábor
Gödöllı
2008.

3. TARTALOMJEGYZÉK
1. BEVEZETÉS ...................................................................................................................5
2. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana............................................7
2.1. Információelméleti alapfogalmak ...........................................................................7
2.1.1. Az információrendszer..................................................................................7
2.1.2. A közleményforrás entrópiája ......................................................................9
2.2. A vállalatirányítási rendszerek szervezeti megközelítése ...................................12
2.2.1. A vezetıi szintek és információs igényeik................................................12
2.2.2. Információs szolgáltatás a menedzsment információs rendszeren
keresztül.......................................................................................................12
2.2.3. A vállalati információs rendszerekkel kapcsolatos elvárások,
követelmények ............................................................................................13
2.2.4. A vállalatok innovációs készsége az információ-menedzsment
területén .......................................................................................................14
2.3. Az információ gazdasági hasznosságának mérhetısége ....................................16
2.3.1. Az információ, mint termelési tényezı .....................................................16
2.3.2. A teljes körő információ értéke..................................................................17
2.3.3. A pontosabb információ Bayes-tétel alapján számított értéke...............18
2.3.4. A növekvı szabályozás-intenzitás értéke..................................................21
2.4. A vállalati információs rendszerek gazdaságossága ...........................................24
1.1.1. Az információs rendszerek költség-haszon összetevıi .........................24
1.1.2. IT beruházások TCO elemzése (Total Cost of Ownership) ................25
1.1.3. Return on Investment (ROI) ....................................................................27
1.1.4. Net Present Value (NPV), Internal Rate of Return (IRR)....................27
2.5. A vállalati információs rendszerek sajátságos költségei.....................................28
2.5.1. A lekötés és az átállási költség....................................................................29
2.5.2. A lekötés fajtái..............................................................................................30
3. Az információ-gazdálkodás ...........................................................................................33
3.1. A vállalatirányítási információs rendszerek meghatározása...............................33
3.2. A vállalatirányítási információs rendszerek evolúciója ......................................34
3.3. A vállalatirányítási információs rendszerek feladatai..........................................37
4. Integrált vállalatirányítási információs rendszerek......................................................39
4.1. Az integrált vállalatirányítási információs rendszerek alapjellemzıi ................39
4.2. Az integrált vállalatirányítási információs rendszerek felépítése.......................40
4.3. Az integrált vállalatirányítási információs rendszerek funkcionális területei...41
4.3.1. Vállalatirányítási területek ...........................................................................42
4.3.2. Vállalatirányítási modulok és szerepkörök ...............................................44
4.4. ERP modulok .........................................................................................................44
4.5. CRM modulok ........................................................................................................44
5. Az igénybevétel formái ..................................................................................................49
5.1. Bevezetéshez kapcsolódó elemek.........................................................................49
5.2. Tradicionális modell ...............................................................................................49
5.3. Outsourcing modell................................................................................................50
5.3.1. Hosting..........................................................................................................50
5.3.2. Alkalmazásszolgáltatás - ASP.....................................................................51
iii. oldal

4. Tartalomjegyzék
6. Vállaltirányítási modulok ...............................................................................................55
6.1. Pénzügyi modulok ..................................................................................................55
6.1.1. Pénzügy-számvitel – Financial (FI) ...........................................................55
6.1.2. A pénzügyi könyvelés funkciói ..................................................................56
6.2. Eszközgazdálkodás – Asset Management (AM).................................................58
6.2.1. Az eszközkönyvelés néhány funkciója......................................................58
6.3. Kontrolling – Controlling (CO)............................................................................60
6.4. Logisztikai modulok ...............................................................................................63
6.4.1. Anyaggazdálkodás – Material Management (MM) ..................................63
6.4.2. Termeléstervezés – Production Planning (PP) ........................................65
6.4.3. A termeléstervezési modul néhány funkciója...........................................66
6.4.4. Mőszaki rendszerek strukturálása ..............................................................67
6.4.5. Értékesítés – Sales and Distribution (SD) ................................................68
6.4.6. Minıségmenedzsment – Quality Management (QM).............................69
6.4.7. A QM modul belsı funkciói ......................................................................70
6.4.8. PA Modul (Személyügyi Adminisztráció).................................................70
6.4.9. PD modul (Személyügyi fejlesztés) ...........................................................71
6.4.10. Projekt rendszer – Project System (PS) ..................................................72
6.5. CRM – Customer Relationship Management .....................................................73
6.5.1. A marketing modul funkcionalitása ..........................................................74
6.5.2. Az értékesítési modul bemutatása .............................................................74
7. Adatbázisok és adattárházak – az információs rendszerek adatkezelıi ...................79
Adatbázisok és adatbáziskezelı rendszerek................................................................79
7.1. Adatmodellezés.......................................................................................................82
Relációs adatmodell ...............................................................................................84
7.2. Adatbáziskezelı rendszerek többfelhasználós környezetben ...........................92
Osztott adatbázisok ...............................................................................................94
Internetes adatbázisok ...........................................................................................94
7.3. OLTP és OLAP rendszerek..................................................................................95
Mőveleti adatbázisok – OLTP rendszerek..........................................................95
Döntéstámogató rendszerek – OLAP rendszerek.............................................95
Adattárházak (Data Warehouse) ..........................................................................96
7.4. A vállalati információs rendszerek és az adatbázisok.........................................99
8. A vállalatirányítási információs rendszerek kiválasztása ......................................... 101
8.1. A rendszerkiválasztás folyamata ........................................................................ 101
8.1.1. A meghívottak körének megállapítása ................................................... 105
8.1.2. A pályázat meghirdetése .......................................................................... 105
8.1.3. Pályázati konzultációk.............................................................................. 106
8.1.4. A beérkezett pályázatok értékelése ......................................................... 106
8.1.5. Eredményhirdetés..................................................................................... 107
Copyright: Minden jog fenntartva!
iv. oldal

5. „... az emberek többsége túlságosan is sok tényezı ismeretében kíván dönteni. Emögött az húzódhat
meg, hogyha az ember elég sok tényt ismer, akkor a döntés majd önmagától megszületik.
A sikeres vezetık általában gyors döntéshozók. Nincs szükségük arra, hogy minden megismerhetı
tényt megismerjenek. Elfogadják, hogy ık is hozhatnak rossz döntéseket, bár bíznak abban, hogy igen-
is helyes döntéseket hoznak!”
(Mark A. McCormack)
1. BEVEZETÉS
Információ központú világában élünk, amely információ fontossága és jelentıssége a gazdaság-
ban vitathatatlan. A nagyobb vállalatoknál már nemcsak a vezetıknek, hanem valamennyi mun-
katársnak szüksége van azonnali, pontos, megbízható adatokra, információkra a saját szakterület-
ükön. A vállalat vezetése napi munkája során folyamatosan döntéseket hoz. Általában minél ma-
gasabb szinten születik egy döntés, annál összetettebb. Más-más problémakört takar egy-egy be-
ruházási-, finanszírozási-, technológiai- vagy humánpolitikai döntés meghozatala.
A számítógépes integrált vezetıi információs-rendszerek Magyarországon a mezıgazdaságban
korlátozottan kerülnek alkalmazásra. A témával foglalkozó vállalatvezetı a szakirodalomban azt
olvashatja, hogy a számítógépesítés növeli a hatékonyságot és a felsı vezetés információ-
ellátottságát, ezzel szemben azt tapasztalja, hogy a folyamatos beruházások ellenére beosztottjai a
számítógépes feldolgozás munkaigényességérıl, pontatlanságáról panaszkodnak, ı pedig nem jut
használható adatokhoz a rendszerbıl, az üzleti folyamatokról.
Az Adatbáziskezelés és vállalatirányítási információs rendszerek címő tárgy célja, hogy olyan naprakész,
átfogó szemléletmódot nyújtson, amely megfelelı alapot ad az egyetemi hallgatók számára ahhoz,
hogy biztonsággal eligazodjanak a vállalatoknál fellelhetı rendszerek területén.
A jelen jegyzetben felhalmozott ismeretanyag azon a Magyarországon még újszerő megköze-
lítésmódon alapul, hogy az információval, mint erıforrással történı gazdálkodás nem az informatikai
szakemberek, hanem a vállalati vezetık feladata.
Jelen jegyzet a gödöllıi Szent István Egyetem - Vállaltgazdasági és Szervezési Intézetének okta-
tástámogató rendszerén (http://vgszi.szie.hu) található tananyagokkal együtt olyan ismeretanyago-
kat tartalmaz, amelyek nem nélkülözhetıek a korszerő információgazdálkodást folytató vállalatok
vezetıi számára.
5. oldal

7. 2. A VÁLLALATIRÁNYÍTÁSI INFORMÁCIÓS RENDSZEREK GAZDASÁGTANA
Bármely rendszer mőködése csak információkkal megfelelıen alátámasztott döntésekkel terelhetı
a kívánt cél felé. A kibernetika megjelenésével az információ egyre hangsúlyosabb szerephez ju-
tott. Egyenrangúvá vált az anyag és az energia jelentıségével. Az információ a rendszerek belsı
összetartó elemévé vált, illetve az információs rendszerek az elemek kapcsolati rendszerei lettek.
(Haklak – Nagy [1975].)
Az információkat forrásuk alapján elkülönítjük vállalaton belüli és vállalaton kívüli információkra.
A belsı információk bizonyos vállalati helyzetekrıl és folyamatokról (pl. ktg-ek alakulása, kapaci-
tások, készletszintek, termelés alakulása, szociológiai jellemzık) szolgáltatnak adatot. A külsı
információk a környezetre vonatkozó adatokat tartalmazzák (pl.: felvevıpiac alakulása, beszerzési
piac árai, törvények, rendeletek).
A menedzser az a személy, aki felelısséggel használja fel a rendelkezésre álló erıforrásokat a
szervezeti cél elérése érdekében. Erıforrások alatt az embereket, az anyagi- és pénzeszközöket,
valamint az információt értjük. A legtöbb szervezet leggyakoribb célja a bevételek növelése, a
költségek csökkentése, azaz az eredmény növelése. A menedzser ezen célok elérésén dolgozik,
miközben négy menedzser funkciót valósít meg: a tervezés, szervezés, irányítás és az ellenırzés
(controlling). (A. Szymanski - P. Szymanski - Morris – Pulschen [1988].)
A tervezés az a folyamat, amikor az elıttünk álló lehetséges tevékenységeket úgy állítjuk össze,
hogy ezzel megvalósítsuk a szervezet rövid- és hosszú távú céljait. A szervezés során összegyőjt-
jük a rendelkezésre álló embereket, eszközöket, tıkét és kialakítunk egy olyan struktúrát, amely
lehetıséget biztosít a hatékony munka végzésére. Betölteni a vezetı szerepét, ellenırizni az em-
bereket a kommunikáción és a motiváláson keresztül, ez az irányítás. A kontrolling ellenırzi,
hogy a szervezet valóban a kívánt cél felé tart-e. A menedzser értékeli a szervezet teljesítményét,
és ha szükséges megtervezi és megvalósítja a változtatásokat. (A. Szymanski - P. Szymans-
ki - Morris - Pulschen [1988].)
2.1. INFORMÁCIÓELMÉLETI ALAPFOGALMAK
Nem könnyő megfogalmazni azt, hogy mi is az az információ. A szakirodalom ebben a kérdés-
ben sem egységes, hiszen még az adat fogalmának meghatározását is sok vita övezi. Az mégis
megállapítható, hogy az adat mindig a valóságra vonatkozik, egy olyan tényszerő megállapítás,
ami a világról nyújt ismereteket (Halassy [1982].) Az információ már egy feldolgozott értelmezett
adat, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy valamely információforrás információ tar-
tamát alapvetıen befolyásolja az a körülmény, hogy ki a vevıje. (Noszkay [1994].) Egy hírrend-
szer tervezésekor tudnunk kell, hogy egyik vagy másik információt a vevık teljesen másként ér-
telmezhetik. Ebbıl adódóan a rendszer tervezıjének át kell látnia az egyes felhasználói szinteket
és jellemzıiket, továbbá azt, hogy miért van szükség az információra. (Petrovics [1977].) Ezen
rendszerelméleti és vállalati megközelítéseket megelızıen célszerő az információelméleti alapok
áttekintése.
2.1.1. Az információrendszer
Egy diszkrét információrendszer, illetve kódolási rendszer jelkészletének (jelhalmazának, jelrend-
szerének) egy elemét jelölje Sj, ahol j = 1,…, n és n e halmaz elemeinek száma. Az egyes jelek
helyszükségletét (sormenti hosszát), tartalmát (terjedelmét) reprezentálja tj. Ezek alapján az Sj
tárolásához vagy átviteléhez általában az információhordozó közeg tj mennyisége szükséges. A
7. oldal

8. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
jelkészlet fix hosszúságú amennyiben tj állandó (tj = const) minden j-re, ellenkezı esetben változó
hosszúságú. A számítógépek általában fix hosszúságú vagy byte-hosszúságú kódolási rendszert
használnak, míg például a Morse-abc változó hosszúságú jelekbıl áll. Az információelméletben a
csatorna kifejezés alatta egy információs közeg, azaz a jelsorozatokat megırzı és továbbító fizikai
eszközök összességét kell érteni. A csatorna kapacitását, azaz egy bizonyos terjedelemegységben
vagy idıegységben átvihetı maximális információ mértékét (jel/mp, jel/sor, jel/mm, stb.) az
adott csatorna, illetve információhordozó esetében választott jelek (Sj) és tartalmaik (tj) határoz-
zák meg.
S 1 – t1 … S j – tj … S n – tn
Amennyiben az információhordozó, illetve a csatorna egy bizonyos pozíciójának, elemi egysége
(cella) j állapotban van, akkor elmondható, hogy ez az adott cella Sj jelet tartalmazza. Mivel j az n
– a teljes és az összes lehetséges állapotot tartalmazó halmaz – egy eleme, így adódik, hogy Sj
szimbólum felfogható a csatorna állapotaként is. Az információt a tárolás és az átvitel közben
zavaró hatások érhetik, amelyeknek hatására, pl. az Si jel pi(j) nem zéró valószínőséggel Sj-re vál-
tozhat. Ezt a bizonytalanságot az információelméletben zajnak nevezik. A valóságban teljesen
zajmentes információs csatorna nem létezik.
Azonban valamely zajmentesnek feltételezett csatorna cellánkénti (fajlagos) információkapacitását
– állandó jelhossz (tj = t, j = 1,…, n) esetében – az alábbi természetes alapú logaritmus függvény-
nyel szokták jellemezni:
C = k ln n ,
ahol n a jelhalmaz elemeinek a száma és k egy arányossági tényezı. Az m pozíciót (cellát) tartal-
mazó információhordozó egységnek a lehetséges állapotkombinációinak a száma nm, vagyis ennyi
különbözı információ befogadására alkalmas. Ennek az egységnek az információkapacitása
C ( m ) = mC = mk ln n .
A logaritmus-függvény alkalmazásával ily módon az m, n és a C közötti összefüggés leírható. Pél-
dául ha n = 27 és m = 50, akkor (mivel ln 27 = 3,2959):
C ( 50) = 50 × 3,3k = 165k .
A csatornakapacitás egységének a bináris csatorna fajlagos kapacitását (n = 2) alapul véve
k ln 2 = 1 .
Ebbıl
1 1
k= = = 1,4428 .
ln 2 0,6931
Így általában egy csatorna fajlagos információkapacitása
C = ln n / ln 2 .
És mivel
ln n / ln 2 = log 2 n ,
C = log 2 n .
8. oldal

9. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
Amennyiben az információt reprezentáló jelrendszer (vagyis az „alfabéta”) 27 jelbıl áll, akkor
információs kapacitása:
C = k ln 27 = log 2 27 = 4,76 bit/betőhely.
A bináris csatorna fajlagos információkapacitását tekintve egységnek, a csatornakapacitást általá-
nosan „bit” egységekben fejezhetı ki.
A kapacitást nem t egységekben, hanem természetes fizikai hossztartam egységekben az alábbiak-
ban fejezhetı ki:
1
C = log 2 n (bit/sec, bit/mm, stb.).
t
2.1.2. A közleményforrás entrópiája
A továbbítandó közlemény úgy tekintendı, mint egy meghatározott számú lehetséges közlemé-
nyeket tartalmazó halmaz egyik eleme. E megszorítás bevezetése lehetıvé teszi a valószínőségek
egyszerőbb számítását, ugyanakkor nem vezet a kombinatorikai tér jelentıs csökkentéséhez, hi-
szen a közlemények hossza nem került korlátozásra. Így akár egy jelbıl álló közlemények is ösz-
szeállíthatóak, amelyek összeadva már nem korlátozódnak az eredeti közleményhalmaz elemeire.
Ezek alapján a közlemény átvitele mindig abból áll, hogy a közleményforrásban létrejöhetı köz-
lemények halmazából kerül kiválasztásra egy meghatározott közlemény. Legegyszerőbb esetben –
a csatornakapacitás egységének meghatározásához hasonlatosan – két közleményre korlátozódik
a választási lehetıség. A választás legyen véletlenszerő, azaz az egyes közlemények elıfordulásá-
nak valószínősége ½. Például legyenek a közlemények a Fej vagy írás címő játék eredményei. Eb-
ben az esetben a továbbított információ tartalma, azaz mennyisége (fej vagy írás; 0 vagy 1) azo-
nosnak tekinthetı a bináris csatorna fajlagos kapacitásegységével (biner egység = bit). Ez alapján
bevezethetı a H információhányad (információmennyiség) fogalma, és az – a kapacitáshoz ha-
sonlóan – logaritmus függvénnyel írható le.
Egy n darab elemet tartalmazó jelhalmaz felhasználásával készített közlemény esetében minden
pozíciónál az egyes jelek megjelenési valószínősége: pi = 1/n. Amennyiben n a 2 valamilyen egész
számú kitevıje, akkor bekövetkezik az a feltétel, ami alapján valamelyik jel választása megegyezik
a kiindulási halmaz mindaddig tartó felezésével, míg csak két egyelemő halmaz nem lesz, azaz a
felezések visszavezethetıek két egyenlı valószínőségő esemény közötti választások sorozatára. A
sorban egymást követı részhalmaz-csoportokban a jelek száma:
n , n / 2 , n / 2 2 ,…, n / 2 H = 1 .
Ebbıl következıen
n = 2H és H = log 2 n .
Tehát n jelet tartalmazó készletbıl elıállított közlemény egy jelének információhányada megegye-
zik az egymás után végrehajtott választások (felezések) számával.
Amennyiben elengedésre kerül az a megszorítás, hogy a jelek azonos valószínőséggel fordulnak
elı (p1, p2), de a vizsgálat kedvéért csak kettıre szorított jelkészlet esetén (A1, A2) a következı
képpen vezethetı le az m jelet tartalmazó közlemények információhányada (H(m)).
Az A1 jel elıfordulási valószínősége p1, A2 pedig p2. Amennyiben m→∞, akkor jó közelítéssel
elmondható, hogy minden közlemény p1m számú A1 és p2m számú A2 jelet tartalmaz. Az egyes
közlemények a jelek elrendezésében különböznek egymástól, de minden közlemény azonos való-
színőséggel fordul elı. E független események bekövetkezésének valószínősége:
9. oldal

10. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
p = p1 + p2
p1m p2 m
,
ahol p1 + p2 = 1 és p1 , p2 ≥ 0 .
Innen a ténylegesen elıfordulható, különbözı közlemények M száma:
1
M = .
p
Így az egyes közlemények H(m) információmennyiségének meghatározása visszavezetésre került az
elıbbi feladatra, vagyis most n helyett M számú azonos valószínőségő esemény közötti választás-
sal nyert információmennyiséget (egy közlemény információhányadát) kell meghatározni, ami
H(m) = log2 M .
A közlemény egy-egy jelére esı információhányad pedig (bit/jel):
1 1 1
H= log 2 M = − log 2 p = − (mp1 log 2 p1 + mp2 log 2 p2 ) = −( p1 log 2 p1 + p2 log 2 p2 ) .
m m m
És általában a közlemény egy-egy jelére esı információhányad:
n
H = H (m) / m = −∑ pi log2 pi bit/jel.
i=1
Ez a mérték az eseményrendszer bizonytalanságának mutatója, vagyis a lehetséges események
számának, illetve egy esemény „váratlanságának” várható értéke, amit Weiner és Shannon az átla-
gos információmennyiség, az információhányad mérésére vezettek és a termodinamikai hasonló-
ság miatt, entrópiának neveztek el. Tehát az információhányad esetünkben a közleményforrás
entrópiája.
Ugyanakkor az entrópia a határozatlanság és a szervezetlenség mértéke, melynek okán fellépı
bizonytalanságot oszlatja el a közlemény. A közleményforrás entrópiája a közlemények lehetséges
kimeneteleinek sokaságából származó bizonytalanságból adódik, amelyet a közlemény által hor-
dozott információmennyiséggel jellemezhetı. Egy üzenet megjelenésének a valószínősége fordí-
tott arányban van az eseményrendszerrıl hordozott információinak a mennyiségével. Minél való-
színőbb egy üzenet, annál kevesebb információt szolgáltat. Minél bizonytalanabb egy esemény-
rendszer kimenetele, annál tartalmasabb információra van szükség ahhoz, hogy ismereteket lehes-
sen szerezni róla.
Amennyiben a közleményt felépítı jelek statisztikailag függetlenek egymástól, azaz pj(j=1;…;n)
elıfordulási valószínőségőek és tj=1 konstans tartalmú {Sj} jelhalmaz zajmentes csatorna, akkor a
csatorna információhányada egyenlı lesz – az információelmélet megközelítésében – a pj eloszlás
entrópiájával. Ebbıl az összefüggésbıl adódóan az entrópia az információhányad, azaz a közle-
mény egyetlen jelére esı információmennyiség (fajlagos információtartalom) mérıszáma. Ez
megfelelıen nagy léptékben az információ tartalmasságát jellemzi.
A még teljesen ismeretlen közlemény tartalmi bizonytalansága az entrópia. Amennyiben a közle-
mény tartalma semmiféle határozatlansággal nem bír, azaz tartalma elıre ismert, akkor az entró-
pia értéke nulla (Hmin=0). Azonban minél nagyobb egy eseményrendszer bizonyos állapotának a
határozatlansága, annál nagyobb értékkel bír az eseményrendszer állapotáról információkat hor-
dozó közlemény. Minden információszerzésnek az a célja, hogy a beérkezı közlemények infor-
mációtartalmának megismerésével csökkentsük valamely eseményrendszer kimenetelének bizony-
talanságát.
10. oldal

11. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
Értelemszerően az entrópia nem lehet nagyobb a fajlagos csatornakapacitásnál, szélsıséges eset-
ben is csak legfeljebb Hmax=C összefüggés lehet igaz, amibıl az alábbi reláció írható fel:
0 ≤ H ≤ log 2 n .
Az entrópia és a bizonytalanság, azaz a fajlagos csatornakapacitás elméleti maximális értékének
hányadosa adja a viszonylagos entrópiát, ami egyúttal a tömörítési tényezı is (H/Hmax).
A redundancia azon felesleges információk viszonylagos mennyiségét adja, amely a kódrendszer
szerkezetébıl adódóan belekerül a közleménybe. Egy zajos csatornában – ahol torzulások érik az
eredeti üzenetet – jelentıs szerepe van a jól tervezett redundanciának, hiszen a helyes ütemő is-
métlések segítenek a zaj hatására helyenként megváltozott üzenet eredeti tartalmának megismeré-
sében. Természetesen ezzel együtt csökkeni fog az információhányad értéke is.
Egy közlemény tömörítése a redundáns jelek csökkentésével, teljes megszőntetésével érhetı el.
Azaz az eredeti közlemény felosztható a viszonylagos entrópiával jellemzett tartalmas információ-
ra és a redundancia (R) által meghatározott részre. Ebbıl következıen igaz az alábbi összefüggés:
C−H
R = 1 − H / H max = .
C
Az R egy dimenziónélküli szám, és értéke 0 és 1 között mozoghat:
0 ≤ R ≤ 1.
Az elızıekben M-mel került jelölésre az m betős jelcsoportok azonos valószínőséggel elıforduló
teljes számát. Az egyes jelcsoportokban azonos valószínőséggel elıforduló betők esetén az M-et,
az nm hatvánnyal fejezhetı ki. Ez az érték a csatornakapacitás, és az összes lehetséges közleményt
tartalmazza. Azonban az értelmes közlemények száma általában kevesebb és soha sem nagyobb
mint a csatornakapacitás:
N m ≤ M , illetve N m ≤ n m .
Legyen az értelmes információk mennyisége I(m), ami – a fentiekhez hasonlóan – az Nm logaritmi-
kusaként definiálható:
I ( m ) = log 2 N m ≤ m log 2 n = C ( m ) .
A jelcsoport egyes jeleire jutó értelmes információhányad:
I ≤C.
Bármelyik értelmes információ tárolásához szükséges legkisebb pozíciószámú (u) csatornára felír-
ható az alábbi összefüggés:
N m ≤ nu ,
ahol u az a legkisebb egész szám, amely ezt a feltételt kielégíti. Ezek alapján megtehetı, hogy az m
pozíciós értelmes közleményeket egyenként megfeleltetünk egy u hosszúságú jelkombinációnak.
Ezzel lényegében az eredeti, kiindulási információ kódjának tömörítése alakult ki. Az u segítségé-
vel meghatározható a szükséges fajlagos kapacitás is:
u
log 2 n < C = log 2 n .
m
Az információelméletben az információtartalmon azt a – szintén bit egységekben kifejezett –
C(u)min legkisebb kapacitást jelenti, amelyben az információ még reverzibilisen kódolható. Az eh-
hez tartozó kódolási rendszert optimális kódnak nevezik. Ez többnyire változó hosszúságú jelso-
rozatokkal tehetı meg a legjobb hatásfokkal. Ekkor a sőrőn elıforduló, nem váratlan eseménye-
11. oldal

12. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
ket a lehetı legrövidebb, míg a ritkán elıforduló, váratlan eseményeket hosszabb jelsorozatokkal
kódolhatóak.
A menedzsment információs rendszerekkel kapcsolatban az információelméletnek elsısorban a
különféle kódolási rendszerek kialakításában van szerepe. Ezen túlmenıen pedig szemléleti segít-
séget ad a velük végzett munkában.
2.2. A VÁLLALATIRÁNYÍTÁSI RENDSZEREK SZERVEZETI MEGKÖZELÍTÉSE
2.2.1. A vezetıi szintek és információs igényeik
A cselekvéseket meghatározó információkat célorientált tudásként értelmezhetjük. Egy vállalat
esetében ez azt jelenti, hogy a hierarchia különbözı szintjein található vezetıknek más és más
információra van szükségük ahhoz, hogy a folyamatokról megfelelı képet kapjanak, és helyesen
határozzanak. Az információ a címzettet cselekvésre, meghatározott tevékenységre és nem utol-
sósorban gondolkodásra készteti. Azonban az információ ösztönzı erejét erısen befolyásolja az
információ vevıje.
A menedzsmenten belül három alapvetı szintet különböztetünk meg:
− felsı szintő vezetés,
− közép szintő vezetés,
− alsó szintő vezetés.
Mindhárom vezetıi szinten más súlyozással szerepelnek a menedzser funkciók, és más-más igé-
nyeket támasztanak az információkkal szemben is. Azonban az egyes szinteken nemcsak felhasz-
nálódnak az információk, hanem keletkeznek is. Ezzel növelik az egymásrautaltságot, és hatéko-
nyabb együttmőködésre ösztönözi a felhasználókat.
A felsı szintő vezetı döntései hosszú távra szólnak, stratégiai jellegőek és alapvetıen befolyásol-
ják a szervezet céljait. A négy menedzser funkció közül az idejének nagy részét tervezéssel és
szervezéssel tölti. Összegzett információkra van szüksége a szervezet múltbeli és a jelenbeli ope-
ratív helyzetérıl és a jövıbeli projektekrıl. Ezen információkat belsı forrásból kapja meg, de
szüksége van külsı információkra is a környezetbıl. Tudnia kell az ágazati trendekrıl, a világ
gazdasági történéseirıl, a kormányzati szabályozásról és minden más eseményrıl, ami befolyással
lehet a szervezet mőködésére.
A közép szintő vezetı mind a négy menedzsment funkciót ellátja és a rövid távú, taktikai dönté-
sekre koncentrál. Döntéseivel, amit a felsı vezetés ellenıriz az összes vállalati célt meg kívánja
valósítani. Munkája olyan területekre terjed ki, mint például a költségvetés, ütemezés, teljesít-
mény-ellenırzés. Ennek megfelelıen pontos adatokra van szüksége a múltból és a jelenbıl, hogy
azokat összehasonlítva beavatkozzék, ha szükséges. Fıleg belsı információkra támaszkodik, de
néhány külsı információra is szüksége van.
Az alsó szintő vezetı a napi irányítást látja el. İ felelıs a taktikai döntések végrehajtásáért, ame-
lyet a közép szintő vezetı felügyelete mellett lát el. Olyan információkra van szüksége, amelyek a
napi tevékenység során keletkeznek és valamely speciális terület alapadatai.
2.2.2. Információs szolgáltatás a menedzsment információs rendszeren keresztül
Mind a három szinten dolgozó menedzser a szervezet céljainak megvalósításán dolgozik, de eh-
hez különbözı információkra van szükségük, mint azt az elıbbiekben láttuk. Az információk
gyakran jelentések formájában jelenik meg a menedzserek asztalán. A menedzsment információs
rendszerek alapvetıen négyféle jelentéseket állítanak elı a döntéshozó számára: elırejelzı, speciá-
lis, eseti, idıszaki.
12. oldal

13. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
Az elırejelzı jelentések segítenek a felsı szinten dolgozó menedzser számára képet alkotni a jö-
vıbeli folyamatokról. Ezen jelentések tartalmazhatnak széleskörő adat-analíziseket, de többnyire
csak adatok. A jelentésben szereplı információk alapján a menedzser képes lesz a „Mi lesz,
ha…?” típusú kérdések megválaszolására.
Speciális jelentések akkor kerülnek kibocsátásra, ha a menedzser egy bizonyos területet vagy hely-
zetet akar megvizsgálni. Legtöbbször adatokat és analíziseket tartalmaz. Ilyen helyzet például, ha
egy vállalkozásnál összeomlik a költségvetés. A felsı- és a középvezetés is használ speciális jelen-
téseket.
Eseti jelentést leginkább középvezetık kérnek akkor, ha valamelyik mutató vagy adat szélsısége-
sen eltér a megszokottól. Ezzel a jelentéssel veszélyessé válható folyamatokat szőrhetnek ki.
Az idıszaki jelentés a leggyakrabban használt jelentésféle. A jelentésben található adatok vonat-
kozhatnak egy napra, egy hétre, egy hónapra vagy bármekkora idıszakra, amit indokolttá tesz az
ügymenet. Például egy az értékesítésrıl készült idıszaki jelentés bemutatja az egyes termékekbıl
eladott mennyiségeket, utána ezt összehasonlítva egy hasonló témában régebben készült elırejel-
zı jelentéssel pontosíthatók az elırejelzések.
2.2.3. A vállalati információs rendszerekkel kapcsolatos elvárások, követelmények
A vállalati információs rendszerek a következı feladatokat vállalják fel magukra a problémák
enyhítésére:
─ csökkenti a vezetıhöz jutó információk mennyiségét,
─ ugyanakkor lehetıvé tenni a tetszıleges mélységő hozzáférést,
─ növelni a vezetıhöz érkezı információk lényegszerőségét, idıszerőségét, használható-
ságát, és aktualitását,
─ összpontosítania a vezetés figyelmét a cég kritikus sikerfaktoraira,
─ növelni a vezetıi, irányítói munkát, nyomon-követést és kommunikációt,
─ megtalálni a változtatáshoz szükséges legkorábbi jelzı tényezıt,
─ figyelni a versenyhelyzet változásait, fogyasztói igényeket stb.
A vállalati információs rendszer nem zavarja a vezetı munkastílusát, ellenkezıleg: annak haté-
konyságát növeli. A vállalati információs rendszer egy lehetıség arra, hogy a vezetés könnyebb és
hatékonyabb módon hasznosítsa a rendelkezésre álló információkat.
A vállalati információs rendszer minden olyan rendszer, ami gondoskodik arról, hogy az emberek
az adatokkal vagy az információkkal együtt kapcsolatban legyenek a szervezet operatív irányításá-
val. A vállalati információs rendszer felkínálják azt a lehetıséget, hogy a dolgozókkal, a tulajdono-
sokkal és az ügyfelekkel kapcsolatos adatokat feldolgozza, segítse az egyes szereplık közötti ügy-
letek lebonyolítását és információkkal lássa el az erre illetékes embereket. Ugyanakkor fontos
megjegyezni, hogy az információs rendszerek hatékonyságát nem az információk mennyiségének
növelése, hanem a szőrése határozza meg.
A vállalati információs rendszerekkel szemben támasztott legfontosabb követelmények:
a) Az információ:
− elégítse ki a különbözı vezetıi szintek igényeit,
− ne tartalmazzon felesleges adatokat,
− küszöbölje ki a párhuzamos feldolgozást,
− jelentıségének megfelelıen csoportosítható és továbbítható legyen,
− legyen egyértelmő és összehasonlítható!
13. oldal

14. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
b) Az információkkal szemben a vezetık támasszanak olyan igényt, hogy:
− megbízhatóak legyenek,
− alkalmasak legyenek elemzésre, következtetések levonására,
− az információs rendszer rugalmas legyen, a követelményekhez gyorsan alkalmazkodjon,
− feldolgozásuk, továbbításuk tudományos módszerekkel, korszerő eszközökkel valósuljon
meg!
c) Általános elv, hogy minden információnak ott kell megjelennie, ahol arra szükség van.
d) Gondoskodni kell az információk ellenırzésérıl is.
Egy másik megközelítésben az információs rendszereknek a következı feltételeknek kell megfe-
lelnie:
− teljesség,
− valódiság,
− idıazonosság,
− egyértelmő elrendezés,
− rugalmasság,
− ellenırizhetıség,
− biztonság,
− gazdaságosság.
Egy információs rendszer akkor tekinthetı teljesnek, ha a rendszer szabályozásához, vezérléséhez
szükséges valamennyi lényeges elemet, ezek logikai és mennyiségi összefüggéseit megfelelı szer-
kezetben tartalmazza. A kezelhetıség szempontjából elkerülhetetlen, hogy bizonyos egyszerősíté-
seket tegyünk, de ezekkel az egyszerősítésekkel pontosan tisztában kell lennünk.
2.2.4. A vállalatok innovációs készsége az információ-menedzsment területén
A tanulási folyamatok megvalósítására való készség szorosan összefügg az innovációk befogadá-
sának készségével. Habár az új cselekvési alternatívák használatára való készség emberenként
változó, mégis ebbıl a szempontból különbözı kategóriákba lehet sorolni az embereket. Egy-
részrıl léteznek nézeteket irányító és hamar befogadókész személyek. Egyes háziasszonyok az
elsık között vannak, akik az új termékeket kipróbálják, és egyes gazdák a többi gazda elıtt pró-
bálnak ki új termelési eszközöket. Azonban éppen így lehet olyan egyéneket is találni, akik az
innovációkat csak sokkal késıbb fogadják el.
Ezek a különbségek ösztönözték ROGERS-et arra, hogy öt megkülönböztetett befogadó kategó-
riába osztályozza az egyéneket (ROGERS 1962), melyet az 1. ábra mutat be. Az idı függvényé-
ben vizsgált valószínőségeket, hogy az egyének befogadják az innovációkat, normál eloszlásúnak
tekintette. A 0 idıpontban jelenik meg elıször egy innováció. Egy lassú növekedés mentén fo-
gadja el egyre több egyén az innovációt. Számuk végül elér egy maximum pontot, majd ismét
csökkenni kezd. Mind az empirikus, mind az elméleti (teoretikus) tudományok alátámasztják a
megadott normáleloszlást.
A normáleloszlás függvény integrálja megadja az eloszlásfüggvényt, melyet az 2. ábra szemléltet.
Az eloszlásfüggvény megmutatja, hogy egy bizonyos idı alatt egy populáció mely része fogadta el
az innovációt. Minél intenzívebben növekszik az s-formájú eloszlásfüggvény, annál gyorsabban
terjed el az innováció adaptálásának folyamata.
14. oldal

15. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
Befogadók hányada Be fogadók halm ozott hányada
0,5 1
0,4 0,8
0,3 0,6
0,2 0,4
0,1 0,2
A B C D E
0 0
0 2 4 6 8 10 12 14 0 2 4 6 8 10 12 14
Idı
Idı
1. ábra: Egy innovációk befogadóinak osztályozása a relatív 2. ábra: Egy innováció befogadóinak hányada az innováció
befogadási idı alapján megjelenése után eltelt idı függvényében
ROGERS nevéhez főzıdik az a kísérlet is, melynek során az öt befogadó kategóriába tartozó
egyének szubjektív értékfogalmát leírta. Az innovátorok (A) nagy értéket tulajdonítanak a kalandos-
ságnak. Szívesen próbálnak ki új dolgokat, még akkor is, ha egy bizonyos kockázat is társul ezek-
hez. Világvárosi beállítottságúnak tartják magukat. A korai befogadók (B) számára az elismertség
szerepel az elsı helyen. Ezek az emberek irányítják közösségük véleményét, és az új ötleteket bár
hamar, de megválogatva fogadják be. A korai többségbe (C) tartozó egyének az elıvigyázatosságra
helyeznek hangsúlyt. Habár az új ötleteket átlagosan még ık is korán fogadják el, ritkán számíta-
nak azonban véleményirányítóknak. A kései többségbe (D) tartozók szkeptikusak. Egy innovációt
csak akkor fogadnak el, ha a többség véleménye alátámasztani látszik annak hasznosságát. A kései
befogadók (E) nagy értéket tulajdonítanak a hagyományoknak. Gyanakvóan állnak szembe a válto-
zásokkal, más hagyományokhoz ragaszkodó társaikkal tartanak össze, és csak akkor fogadnak el
egy innovációt, ha egy bizonyos mértékben már az is hagyománnyá vált.
Annak a megállapításnak, hogy konkrét esetben mely egyént mely befogadó kategóriába kell so-
rolni, igen nagy gyakorlati jelentısége van akkor, ha egy mezıgazdasági szaktanácsadó új termelé-
si eljárást szeretne bevezetni a gazdák körében, vagy ha egy vállalat, amely új mezıgazdasági válla-
lati eszközt állít elı, amilyen hamar csak lehet, el szeretné terjeszteni a gazdák körében ezeket az
innovációkat. A szaktanácsadó, vagy a vállalat nem az innovátorokhoz fog fordulni, mert azokat
éppen vidéken, ahol „mindenki ismer mindenkit”, gyakran kissé megmosolyogják. Ha ezek az
emberek egy új innovációt alkalmaznak, akkor fennáll a veszély, hogy ezt az innovációt, mint
„félig kész” ötletet elvetik. A megfelelı célcsoport sokkal inkább a korai befogadók. A többiek
elfogadott véleményalkotóknak, illetve példaképeknek tekintik ıket. Ha ık egy innovációt alkal-
maznak, akkor a termelési eljárásnak, vagy a termelıeszköznek magas hihetıséget kölcsönöznek,
és ezzel elérik, hogy a többi gazda az innováció tekintetében magasabb szubjektív bekövetkezési
valószínőséget tulajdonítson a cselekvési alternatíva sikerének.
15. oldal

16. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
2.3. AZ INFORMÁCIÓ GAZDASÁGI HASZNOSSÁGÁNAK MÉRHETİSÉGE
Azt már láttuk, hogy a menedzsment információs rendszerek jelentéseket készítenek, de ebbıl
még nem következik az, hogy az így kapott új információk használhatóak is. Egy jelentés értéke a
döntési folyamatban dıl el.
Az információval szemben támasztott követelmények: érkezzék idıben, legyen teljes körő, ne
tartalmazzon pontatlanságot és legyen könnyen értelmezhetı. Az összes fontos információ hasz-
nálhatatlan, amit ma kapunk, ha tegnap kellett döntenünk. A menedzsernek nincs ideje arra, hogy
hosszú listákat nézegessen, és birkózzék a papírtengerrel. Az információs rendszerbıl származó
jelentésnek csak azokat az információkat kell tartalmaznia, ami a döntés szempontjából fontos.
Az információ minıségét alapvetıen befolyásolja, hogy mennyibe kerül az elıállítása és az, hogy
mennyire értékes a felhasználó számára. Meg kell vizsgálni a szervezeten belüli teljes információ-
áramlást, és csak a legjobban használható információkat állítsa elı a rendszer.
2.3.1. Az információ, mint termelési tényezı
Termelési tényezınek nevezzük a termelés erıforrásait, amelyek megkülönböztethetıek egymás-
tól aszerint, hogy milyen funkcióval vesznek részt a javak és szolgáltatások elıállításában.
Az egyes termelési tényezık és jövedelmeik:
─ Munka (munkabér)
─ Természeti tényezık (járadék)
─ Tıkejavak (kamat)
─ Vállalkozói szolgáltatás (gazdasági profit)
─ Információ (mőködési profit)
A termelési tényezık csoportosítása eredetük, keletkezésük szerint:
ELSİDLEGES (Primer)
− Ember
− Munka
− Vállalkozói képességek
− Természeti erıforrások
− Megújuló (föld, szél, nap)
− Nem megújuló (bányakincsek)
TİKETÉNYEZİK (Szekunder)
− Termelt tıkejavak
− Humán tıke
− Reál tıke
− Kölcsöntıke
− Pénz
− Értékpapír
INFORMÁCIÓ (Tercier)
Származtatott erıforrás, önmagában nincs jelen, az a megvalósulása számít,
amivel hozzásegíti a többi tényezıt az értékteremtésben.
A közgazdaságtan egyik legfontosabb kérdése a szőkös erıforrásokkal való gazdálkodás. Adott
döntési szituációban a döntéshozó nem rendelkezik az összes információval, azok szőkösen áll-
nak rendelkezésre. A döntéshozó változókra gyakorolható hatása alapján megkülönböztetünk
16. oldal

17. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
döntési, perdeterminált és bizonytalan változót. Döntési változó esetében a változó értéke ismert
döntés alapján befolyásolható. Perdeterminált változó értéke ismert döntéssel nem befolyásolha-
tó. Bizonytalan változó esetében még az érték sem ismert.
2.3.2. A teljes körő információ értéke
Egy döntéshozó a döntés pillanatában nem rendelkezik teljes körő információval a várható kör-
nyezeti viszonyokról, a döntést befolyásoló tényezık jövıbeli értékeirıl. Így döntését csak ahhoz
a cselekvési alternatívához tudja igazítani, amely esetében – hosszabb idıtartam elteltével vizsgál-
va – a legkisebb a tévedés nagysága. A kockázatra közömbös döntéshozó ezért azokat a cselekvé-
si alternatívákat választja, melyek esetében az eredmények várható értéke a legmagasabb. Ez a
döntés azonban azt is jelenti, hogy a hosszú távon átlagosan elért eredmény kevesebb lesz annál a
pénzösszegnél, amelyhez a döntéshozó akkor jutna hozzá, ha a környezeti viszonyok változásait
mindenkor elıre biztosan meg tudná mondani. Ebben az esetben mindenkor azt a döntési alter-
natívát választaná, mely esetében a környezet biztos változásának hatására a legnagyobb ered-
ményt lehet elérni.
Az 1. számú táblázatban található mintapélda segítségével megismerhetı az alapprobléma, és az
a-posteriori valószínőségek segítségével hozható megoldás. A táblázat egy elképzelt döntési szitu-
ációt tartalmaz, természetesen egyszerősített formában, hogy a lényeges részeket jobban ki lehes-
sen emelni. A példában egy kukorica termesztı gazdának kell arról döntenie, hogy mekkora te-
nyészidejő kukoricát vessen el – a1, a2, a3 cselekvési alternatívák – annak függvényében, hogy
milyen idıjárással számolhat a kukorica fejlıdése alatt. A modell könnyebb megérthetısége okán
a kukorica árát nem tesszük függıvé az idıjárás piacra gyakorolt hatásától, hanem biztos 22,00
Ft/kg-os árat alkalmazunk az eredményszámítás során (táblázat, 1-es blokk). Ezután csak az a1,
a2, a3 cselekvési alternatívákat kell vizsgálni, amelyekhez a becsült termésátlagokat az éves csapa-
dék (száraz, normál, csapadékos) diszkrét értékeinek függvényében adja meg a 2-es blokk. Az 1-es
és a 2-es blokk adataiból jön létre a 3-as blokk eredménymátrixa. A különbözı környezeti állapo-
tok bekövetkezési valószínőségeit u1, u2 és u3–al jelöljük, melyek az elmúlt ötven év tapasztalata
alapján 0,16, 0,64 és 0,20 értékeket vesznek fel. A 3-as blokk utolsó sora az a1, a2, a3 cselekvési
alternatívák LAPLACE-BAYES-elv alapján számított várható értékeit tartalmazza. A kockázatra
közömbös döntéshozó az a3-as alternatívát választaná, mert ez a változat a 76,76 eFt/ha-os ér-
tékkel a legmagasabb várható értéket nyújtja.
Hosszabb idıtáv átlagában is ezt a várható értéket, mint fedezeti hozzájárulást kapná meg a dön-
téshozó, mivel a környezet állapotában megjelenne a gyakoriság, mely megfelel a bekövetkezési
valószínőségek értékeinek. Feltételezzük tehát, hogy a gazda az a-priori környezeti viszonyainak
bekövetkezési valószínőségeinek becslésénél figyelembe vette – természetesen egy elegendıen
hosszú idı alatt – az a-posteriori környezeti viszonyainak bekövetkezési valószínőségeit.
A meghatározott cselekvési alternatívák közül a várható érték kritériuma alapján az a3-assal jelölt
eredményezi a legnagyobb eredményt, így az ehhez tartozó átlagos fedezeti hozzájárulás értékek
kerülnek a táblázat 4-es blokkjának „kezdeti INFO” oszlopába.
Ezzel ellentétben, ha a gazda a bekövetkezett környezeti viszonyokat mindenkor pontosan, még a
mindenkori kukorica vetése elıtt elıre tudná jelezni, akkor többé-kevésbé gyakrabban váltogatná
a cselekvési alternatívákat. A 3-as blokkból látható, hogy egy szárazabb évben (u1) a gazda az a1-
el jelölt alternatívát választaná, mivel ez a 66,50 eFt/ha-os értékkel a legmagasabb fedezeti hozzá-
járulást adja. Egy átlagos évben (u2) vagy az a2-vel vagy az a3-al jelölt alternatívát, egy csapadéko-
sabb évben (u3) pedig az a3-al jelölt alternatívát választaná. A környezeti viszonyok mindenkori
legjobb eredményeit a táblázat 4-es blokkjának „biztos INFO” oszlopa tartalmazza. Ha a környe-
zeti viszonyok egy hosszabb idıtáv alatt 0,16, 0,64 és 0,20 gyakoriságokkal következnek be, akkor
ebbıl az elérhetı fedezeti hozzájáruláshoz kiszámítható a 78,28 eFt/ha értékő súlyozott átlag
(amely formálisan megfelel a várható értéknek). Ez az érték 1 520 Ft/ha-ral több mint a várható
17. oldal

18. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
érték, amely a nem teljes körő információk mellett érhetı el. A gazda tehát ebben az esetben egy
teljes körő éves idıjárás-elırejelzésre 1 520 Ft/ha értékig fordíthatna rá, mielıtt a nem teljes körő
információk mellett gazdálkodna tovább. Egy olyan gazda például, aki évente 100 ha kukoricát
termeszt, ennek megfelelıen évente közel 152 000 Ft fordíthatna egy ilyen idıjárás-elırejelzésre.
A teljes körő információ értéke tehát a termelés volumenével arányosan növekszik.
2.3.3. A pontosabb információ Bayes-tétel alapján számított értéke
Aligha valószínő, hogy valaha is rendelkezésünkre állhat egy biztos idıjárás-elırejelzési rendszer.
Elképzelhetı azonban egy olyan elırejelzési eljárás, melynek elırejelzései bizonyos valószínőség-
gel következnek be.
A döntési szituáció magyarázataként vizsgáljuk meg a táblázat 5-ös blokkját. Ezesetben azt felté-
teleztük, hogy a gazda, miután még egyszer megvizsgálta 50 éves idıjárási feljegyzéseit megállapí-
totta, hogy az áprilisi idıjárás, ha azt szintén a három kategóriába: „száraz” (z1), „normál” (z2) és
„csapadékos” (z3) soroljuk, az éves idıjáráshoz viszonyítva, 50 év távlatában a mátrixban feltün-
tetett módon viselkedik.
A mátrix elsı sorából például kiderül, hogy 8 száraz évet (u1) tekintve az április 5 éven át volt
száraz, 3 évben normál, de egyetlen évben sem volt csapadékosnak mondható. 32 normál évet
(u2) tekintve 16 évben volt az április normál, 7 éven keresztül száraz és 9 éven át volt csapadé-
kosnak mondható. Végezetül a 10 csapadékos évben (u3) 6 éven át volt száraz, 4 évben volt
normál és egyetlen évben sem volt csapadékos az április hónapja.
Ezekbıl az adatokból azonnal látható, hogy az áprilisi és az egymást követı évek idıjárásai kö-
zött bizonyos összefüggést lehet felfedezni, mely összefüggést idıjárás elırejelzéshez lehetne
felhasználni, mivel az áprilisi idıjárás egybeesik a kukoricavetéssel így gazdasági elıny származhat
ezen információk felhasználásából. A gazda nyilván azt szeretné, ha az idıjárások közötti össze-
függések még szorosabbak lennének, de mindenesetre jobbak, mint ha az áprilisi idıjárások min-
den évben egyenletesen oszlanának meg a három kategória (zk) között. Természetesen kívánatos
lenne, ha minden száraz / normál / csapadékos évben az áprilisi idıjárás szintén száraz / normál
/ csapadékos lett volna. Ebben az esetben a gazdának – feltételezve, hogy az összefüggés a jövı-
re is vonatkozik – tökéletes idıjárás-elırejelzési eszköz lenne a kezében. Az áprilisi idıjárások
ismeretében évrıl évre biztosan elıre tudná jelezni az éves idıjárást és ennek megfelelıen kivá-
lasztani a megfelelı cselekvési alternatívát.
A mátrixban megadott értékek azonban szintén hozzá tudnak járulni az elırejelzés pontosságának
növeléséhez. Egy ilyen elırejelzés kidolgozásához mindenekelıtt a feltételes valószínőségeket kell
kiszámolni arra az esetre, hogy egy bizonyos környezeti állapot (zk) bekövetkezésének hatására
következik be egy másik következı környezeti állapot (uj). Ezeket a valószínőségeket, melyeket a-
posteriori valószínőségeknek is nevezünk, hogy egyértelmően megkülönböztessük az uj környeze-
ti állapot bekövetkezését kifejezı a-priori valószínőségektıl. Értéküket a Bayes-tétel alapján szá-
moljuk ([2] LIPSCHUTZ, S. 1976). A feltételes valószínőség általában azt fejezi ki, hogy egy uj
állapot akkor következik be, ha egy zk állapot már bekövetkezett:
p( u j ∩ z k )
p(u j k ) =
z
p( z k ) (1)
18. oldal

19. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
1. táblázat: Az a-posteriori valószínőségek figyelembe vétele a környezeti állapotok jobb elırejelzése érdekében a BAYES
tétel alapján [1] KUHLMANN, F. (2003)
ADATOK: Szemes kukorica ára (Ák) [Ft/kg]: 22,00
1 ADATMÁTRIX az (uj) és (zk) környezeti állapotok
Hozamtól függı költségek k(H) [Ft/kg]: 12,50 5
valószínőségeinek kiszámításához
ADATMÁTRIX a kukorica különbözı érési fázisainak /korai (a1), középko-
Környezeti állapotok (zk)
2 rai (a2), középkései (a3)/ hektáronkénti hozama különbözı idıjárású években
(áprilisi idıjárás)
(uj) [t/ha]
Cselekvési alternatívák (ai) száraz normál csapad.
környezeti állapot (uj) a1 a2 a3 (uj) z1 z2 z3 ∑uj p(uj)
hideg év u1 7,0 6,8 6,0 u1 5 3 0 8 0,1600
normál év u2 7,6 8,0 8,0 u2 7 16 9 32 0,6400
meleg év u3 8,2 9,3 10,0 u3 0 4 6 10 0,2000
∑zk 12 23 15 50 ∑(E)
p(zk) 0,2400 0,4600 0,3000 S(p) 1,0000
A fedezeti hozzájárulások (FH) EREDMÉNYMÁTRIXA, a kukorica külön- EREDMÉNYMÁTRIX
3 bözı érési fázisaiban (ai) a különbözı idıjárású években (uj); FH=(Ák- 6 a (feltételes) a-posteriori valószínőségekhez
k(H))*Q; [EFt/ha] p(uj/zk)=[p(uj…zk)]/p(zk)
Cselekvési alternatívák (ai) (zk)
környezeti állapot (uj) a1 a2 a3 (uj) z1 z2 z3
száraz év u1 66,50 64,60 57,00 u1 0,4167 0,1304 0,0000
normál év u2 72,20 76,00 76,00 u2 0,5833 0,6957 0,6000
csapadékos év u3 77,90 88,35 95,00 u3 0,0000 0,1739 0,4000
Várható érték q 72,43 76,65 76,76
EREDMÉNYMÁTRIX: A cselekvési alternatívák
kezdeti biztos jobb
4 EREDMÉNYMÁTRIX: 7 várható értékei (ai) különbözı környezeti viszonyok
INFO INFO INFO
között (zk) [EFt/ha]
u1 *** 66,50 71,25 (ai)
Hosszú távon várt átl. FH-k
különbözı szintő információk u2 *** 76,00 76,83 (zk) a1 a2 a3
mellett
u3 *** 95,00 83,60 z1 69,83 71,25 68,08
Átl. fedezeti hozzájárulás >> 76,76 78,28 77,52 z2 72,45 76,66 76,83
2. oszloptól mért különbség >> -1,52 -0,76 z3 74,48 80,94 83,60
A p(uj ∩ zk) az az együttes valószínőség, hogy az uj és zk állapotok együttesen következnek be; a
p(zk) pedig az a valószínőség, hogy egy zk állapot bekövetkezik.
A végsı mintavételi helyek meghatározásához, mint ahogyan azok a gazdasági problémák eseté-
ben minden szabályban megtalálhatók, és ahogyan az a mátrix 5-ös blokkjában az 50 vizsgált év-
vel megadásra került, az egyesített valószínőség a (2)-es egyenlet alapján nagyon egyszerően meg-
határozható.
19. oldal

20. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
u j ∩ zk
p( u j ∩ z k ) =
ΣE
(2)
Az ΣE a mintavétel összege, mely a mi példánkban 50 évet ölel át, a uj ∩ zk pedig az esetek
száma, melyek esetében uj és zk együttesen következnek be. A mátrixból látható, hogy például
u1 ∩ z1=5 vagy u2 ∩ z2=16 stb.
A p(zk) valószínőség az (1)-es egyenlet nevezıjében a következı képpen határozható meg:
Σz k
p( z k ) =
ΣE
(3)
Azáltal, hogy az (1)-es egyenletbe behelyettesítjük a (2)-es és a (3)-as egyenletet eljutunk a végsı
mintavételi helyhez, hogy meghatározzuk a feltételes valószínőséget:
u j ∩ zk
p(u j k ) =
z
Σz k
(4)
A feltételes valószínőségi értékeket a táblázat 6-os blokkja tartalmazza. Például a p(u1z1) érték a
következıképpen számítható ki:
p(u1z1)=(5/50)/(12/50)=5/12=0,4167.
A feltételes valószínőségek p(ujzk) segítségével kiszámítható az ai cselekvési alternatívák várható
értéke. Egy cselekvési alternatíva várható értékét úgy kapjuk meg, hogy az egyes ai cselekvési al-
ternatívák esetében a különbözı uj környezeti állapotok (éves idıjárás) által meghatározott eji
eredményeket a p(ujzk) feltételes valószínőséggel súlyozzuk (multiplikáljuk), annak érdekében,
hogy a már bekövetkezett zk környezeti állapot (áprilisi idıjárás) hatása a különbözı uj környezeti
állapotok bekövetkezési valószínőségére megjelenjen a várható értékben.
µ(a1,z1)=e11 ⋅ p(u1z1)+e21 ⋅ p(u2z1)+e31 ⋅ p(u3z1)
µ(a1,z1)=66,5 ⋅ 0,4167+72,2 ⋅ 0,5833+77,9 ⋅ 0,0000=69,83
A várható értékek kiszámítására tehát általánosságban a következı érvényes:
m
µ(a i , z k ) = ∑ e ji ⋅ p(u j k )
z
i =1 j=1,…,n; k=1,…,q (5)
Az ezzel a módszerrel számolt várható értékeket a táblázat 7-es blokkja tartalmazza. Ezt a mátri-
xot arra használja a döntéshozó, hogy a mindenkori legjobb cselekvési alternatívákat határozhassa
meg. A példában, ha z1 állapot következik be, akkor az a2 alternatívát kellene választani, mivel ez
az alternatíva a 71,25 eFt/ha értékkel a legmagasabb várható értéket hozza. A z2 állapothoz és a
z3 állapothoz is az a3-at kellene választani. A sorok 3 maximális várható értékét a 4-es blokk „jobb
INFO” oszlopa tartalmazza.
Ha számításba vesszük azt, hogy a z1, z2 és z3 állapotok z1=0,2400, z2=0,4600 és z3=0,3000 való-
színőségekkel következnek be, akkor a sorok maximális várható értékeit ezekkel a valószínősé-
gekkel súlyozhatjuk a 4-es blokkban, és az eredmények összegébıl a hosszútávú átlagos fedezeti
hozzájárulást számíthatjuk ki, amely az áprilisi idıjárásról ismert információk következetes hasz-
nálatával érhetı el. Az átlagos fedezeti hozzájárulás 77,52 eFt/ha-os értéke ugyan 760 Ft/ha-ral
az uj környezeti állapotok biztos elırejelzésének értéke alatt van, de 760 Ft/ha-ral magasabb is
annál az értéknél, amit akkor érnénk el, ha csak az a-priori valószínőségeket p(uj) használhatnánk.
Abban az esetben, ha az áprilisi és az éves idıjárás között fennálló feltételezett kapcsolat valóban
20. oldal

21. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
helytálló, a gazda 720 Ft-ot adna hektáronként azért, hogy az áprilisi hımérsékleteket meghatá-
rozzák. Ennek a jobb elırejelzésnek ez az értéke. Természetesen ez az érték is a termelés volu-
menével arányosan nı. A nagyobb vállalatok tehát az információ használatában gazdasági elınyre
tesznek szert.
A példából továbbá még azt is levezethetı, hogy a jobb elırejelzés annál értékesebb, minél szoro-
sabb a kapcsolat a korábban ismert zk állapotok és az utólag bekövetkezett uj állapotok között.
2.3.4. A növekvı szabályozás-intenzitás értéke
A szabályozási folyamatok gazdasági értékelése során különbséget kell tenni eltérı gyakorisággal
átfutó szabályozási köröket tartalmazó, azaz különbözı szabályozásintenzitással rendelkezı fo-
lyamatokat. (KUHLMANN 1990, 41. old.). A gyakoribb és átfogóbb ellenırzések, a sőrőbb sza-
bályozási átfutások hasznának értékeléséhez olyan becslési eljárás alkalmazható, amelyben a
TÉNY értékek az output változók TERV értékeitıl való eltérései vagy termelıeszköz-pazarlást,
vagy termékveszteséget jelentenek, tehát vagy a szükségtelenül üzembe helyezett vállalati eszkö-
zök magasabb direkt költségeit, vagy az elmaradt termékmennyiség lehetıségi költségeit okozzák.
Ezáltal, a szabályozásintenzitástól függıen különbözı nagyságú úgynevezett hibaköltségek kelet-
keznek. Ezt az összefüggést a 3. ábra szemlélteti.
Anyagráfordítás Hibaköltség
80 80
60 B2 70
40 60
B2
20 50
0 40
Op
-20 30
B1
20 B1
-40
10
-60
0
-80
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150 160 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150 160
Idı Idı
3. ábra: Vállalati eszközráfordítás az idı és a szabályozásinten- 4. ábra: Hibaköltségek az idı és a szabályozásintenzitás függ-
zitás függvényében vényében
Az 3. ábránál kiinduló pontnak kell tekinteni, hogy egy idıtáv alatt a termeléshez létezik egy bi-
zonyos optimális anyagráfordítás, például a cukorrépa-ráfordítás a cukorgyártásban. Ezt az opti-
mális anyagráfordítást az x-tengellyel párhuzamos Op egyenes adja. A cukorkivonó berendezés
kezelıjének az általa irányított rendszer igen összetett input-output összefüggéseirıl való hiányos
ismeretei, továbbá a cukorrépa, mint nem szabványosítható biológiai termék változó cukortartal-
mának hatása miatt a tényleges anyagráfordítás állandóan eltér az optimális anyagráfordítástól.
Minél gyakrabban ellenırzik a rendszert, annál gyakrabban korrigálható az anyagráfordítás, és
annál alacsonyabbak lesznek az anyagpazarlás és az elmaradt haszon miatt keletkezı hibaköltsé-
gek.
Abban a leegyszerősített esetben, amikor az eltérések meglehetıs rendszerességgel alakulnak ki, a
tényleges anyagráfordítás gyakoribb ellenırzése mellett a B1 görbe alakulhat ki (a felhasználásra
21. oldal

22. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
kerülı mennyiséget 10, 30, 50,…, stb. idıpontokhoz mérjük és viszonyítjuk), miközben ritkább
ellenırzés mellett a B2 görbe léphet érvénybe (a felhasználásra kerülı mennyiséget 30, 90, 150,
…, stb. idıpontokhoz mérjük és viszonyítjuk). Egy bizonyos idı elteltével mindkét szabályozás-
intenzitás (B1, B2) esetében a 6. ábrában feltüntetett hibaköltségek merülnének fel.
Ezeket a hibaköltség-görbéket egy bizonyos idıintervallumban integrálva megkapható a szabá-
lyozásintenzitástól függı hibaköltségek összege, mely 7. ábrában feltüntetett módon rajzolható
fel. A hibaköltségek összege a szabályozásintenzitás növekedésével csökken.
Hibaköltség
100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
0 20 40 60 80 100 120
Idı
5. ábra: Hibaköltségek összege a szabályozásintenzitás függvényében
Egészen hasonló eredményekhez lehet jutni, feltételezve, hogy a döntéshozó tanul a folyamatel-
lenırzésbıl, és ezáltal, a zavarkompenzációs szabályozás elvének értelmében javítja a szabályo-
zott folyamat inputjainak értékét. A döntéshozó ebben az esetben a 8. ábrán feltüntetett tanulási
görbék mentén mozog, melyek megadják a mindenkor elért pénzhasznot, és közelítenek a maxi-
málisan elérhetı nyereségszinthez. A tanulási görbék annál meredekebben ívelnek fölfelé, minél
magasabb szabályozásintenzitást választ a döntéshozó, mint ahogyan azt a 8. ábrán felrajzolt há-
rom görbe szemlélteti. Ekkor a hibaköltségek a 9. ábrán látható módon, az idı függvényében
mutatják a maximális nyereséghez képesti eltérést, azaz elmaradt haszonként ábrázolhatóak. Ezen
hibaköltségek által leírt görbére illesztett függvény egy bizonyos idıintervallumon számított integ-
rálja megadja a hibaköltségek összegét a szabályozásintenzitás függvényében. Ezt szemlélteti a 7.
ábra.
A különbözı szabályozásintenzitások hasznának becslése érdekében azonban figyelembe kell
még venni azt, hogy ezek pótlólagos direkt költségeket okoznak az ellenırzésben. Amennyiben
feltételezhetı, hogy ezek a költségek arányban vannak a szabályozásintenzitással, akkor a teljes
szabályozás költsége, melynek összegét a direkt ellenırzési költségek és a hibaköltségek adják, egy
u-formájú alakzatot vesz föl. Ezt az összefüggést a 10. ábra szemlélteti. Az optimális kontrollin-
tenzitást a szabályozás összköltségének minimumából közvetlenül leolvashatjuk. Ebbıl a határ-
nyereségek is levezethetıek, melyek akkor keletkeznek, ha egy korábban nem optimális szabályo-
zásintenzitást az optimum irányába változtatnak.
A 10. ábra költséggörbéibıl látható még továbbá, hogy az optimális szabályozásintenzitást a hi-
baköltségek nagysága és a direkt ellenırzési költségek befolyásolják. Ezt az összefüggést a 11.
ábra tartalmazza. Amennyiben az ellenırzési folyamatonként csökkennek a darab/részköltségek,
22. oldal

23. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
tehát a direkt ellenırzési költségek egyenese kevésbé lesz meredek, akkor a kiindulási helyzetet
mutató SK1 görbéhez képest egy példának vett SK2 görbe fogja a szabályozás összköltségét leír-
ni. Az optimális szabályozásintenzitás Op1-rıl Op2-re változik. Másrészrıl, ha a szabályozás össz-
költségének növekedését a hibaköltségek összegének növekedése okozza, akkor az SK3görbe
mutatja be a tárgyalt összefüggést. Az optimális szabályozásintenzitás Op1-rıl Op3-ra növekszik.
Nyereség Hibaköltség
120 120
100 100
80 80
60 60
40 40
20 20
0 0
0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200 0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200
Idı Idı
6. ábra: Realizált nyereség az idı és a szabályozásintenzitás 7. ábra: Hibaköltségek (elmaradt haszon) az idı és a szabályo-
függvényében zásintenzitás függvényében
Egyes esetekben a szabályozási eljárások költségeinek konkrét megállapítása közben mindenkép-
pen nehézségekbe ütközik, általánosságban mégis megállapítható, hogy a szabályozás költségté-
nyezıinek az imént felvázolt változásaira fordított figyelem a jövıben tovább fokozódik. Egy-
részrıl az információs-elektronikában tett további lépések eredményeként az ellenırzés direkt
költségei tovább csökkennek. Másrészrıl a vállalatok termelési volumenének tartós növekedése
érzékenyebbé teszi a gazdálkodást a vállalat eszközráfordításában keletkezett hibák okozta, nomi-
nálisan mind magasabb nyereségveszteségek tekintetében. Ezért a szabályozásintenzitások szere-
pe a jövıben fokozatosan tovább fog növekedni.
Hibaköltség Hibaköltség
200 100
180 90
SK
160 80
DK
140 70
120 60
100 50
SK3
SK1
80 40
60 30
SK2
40 20
20 10
HK
Op1 Op2 Op3 Op
0 0
0 20 40 60 80 100 120 140 0 20 40 60 80 100 120 140
Idı Idı
8. ábra: Az optimális szabályozásintenzitás meghatározása 9. ábra: Optimális szabályozásintenzitás a szabályozási
költségnemek változó értéke mellett
23. oldal

24. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
2.4. A VÁLLALATI INFORMÁCIÓS RENDSZEREK GAZDASÁGOSSÁGA
Az elmúlt idıkben a vállalatvezetık csodafegyverként kezelték az informatikai fejlesztéseket, más
beruházásokhoz képest elınyt élveztek, kisebb erıfeszítéssel lehetett anyagi forrásokat biztosítani
számukra. Mára ez a folyamat lendületét veszítette, elıtérbe került az IT fejlesztések beruházás-
gazdaságossági vizsgálata, megtérülésüknek értékelése. Azonban e fejlesztések speciális költség-
összetevıi és rendkívül sajátságos haszon elemei az átlagosnál nehezebb feladatot jelentenek.
A beruházások értékelésére számos módszer ismeretes. A legelterjedtebbek közé sorolhatóak a
jelenérték számítások (present value analysis), melyek különbözı szempontok alapján meghatározott
diszkonttényezık (discount rate) segítségével megadják egy beruházáshoz tartozó pénzáramlás je-
lenértékét. Ezek közül nevezetes mutató a nettó jelenérték (net present value) (NPV), mely számítá-
sa során a pénzáramlás kezdeti értékét csökkentjük a beruházás összegével. Az a megkülönbözte-
tett diszkonttényezı, melynél a változatlanul hagyott pénzáramlás nettó jelenértéke nulla, az lesz a
beruházás belsı kamatlába internal rate of return (IRR). A beruházások forgási mutatói közül
kiemelendı a return on investment (ROI) analysis, mely megmutatja, hogy a beruházás élettarta-
ma az eredménybıl hányszor térül meg a kezdeti beruházási összeg. A beruházás-gazdaságossági
vizsgálatok során szintén nagy jelentıségőek a megtérülési idıre vonatkozó számítások.
Ezen mutatók értelmezése az információs rendszerekkel kapcsolatos beruházások során, így a
farm információs rendszerek esetében is számos nehézséget vet fel. A 80-as évek tudományos
jellegő publikációi megálltak e mutatók tételes bemutatásánál, és nem foglalkoztak az alkalmazás
során fellépı problémákkal. [Whitten, 1986] A 90-es évek végén lehetett találkozni a projekt
szemlélető megközelítéssel, amely már komplexebben kezelte a gazdaságosság kérdését. [Bıgel
2003] Az elmúlt idıszak írásaiban azonban már lehet találni az információs rendszerek gazdasá-
gossági számításaihoz kapcsolódó tételes levezetésekkel. [Fehér, 2006]
1.1.1. Az információs rendszerek költség-haszon összetevıi
Az információs rendszerek költségszerkezetének meghatározásakor kettı jelentıs költségcsoport
különíthetı el. Az elsı és könnyebben kezelhetı költségek köre a számvitel által jól lehatárolt
területre esik: számlák, számviteli bizonylatok és belsı elıállítású dokumentumok alapján szám-
szerő értékük meghatározása nem jelent kiemelkedıen nehéz feladatot. Tételesen ide tartoznak az
informatikai rendszer hardver elemeinek költségtételei (szerver oldal, kliens oldal, adatgyőjtési és
adatátviteli infrastruktúra, stb.), valamint a mőködtetésükhöz szükséges szoftverek beszerzése.
A hardverek alapfunkcióinak ellátásához szükséges szoftverek megvásárlása és nyilvántartása
könnyen kezelhetı és menedzselhetı; azonban a rendszerek tartalmi funkcióinak megvalósításá-
hoz szükséges elemek kezelése már okozhat problémákat.
Célszerő elkülöníteni az úgynevezett „dobozos”, kész megoldásokat és az egyedi fejlesztéseket.
Az elıbbi esetében a szállító cég által kiállított számlák jó alapot képeznek a tényleges költségek
feltárására, azonban nem elfelejthetı, hogy az ilyen típusú projektek nem csak és kizárólag az
informatikát, hanem a vállalat egész mőködését érinthetik. Ebbıl adódóan nehézzé válhat a pusz-
tán informatikai fejlesztést érintı költségek meghatározása. Segítséget jelenthetnek a számlákkal
együtt mozgó bizonylatok, projektdokumentáció, teljesítésigazolások. Ezen felül, további nehéz-
séget okozhat azon erıforrások költségeinek meghatározása, amelyeket maga a vállalat tesz hozzá
a projekt sikeréhez, az effektív munkán túl az egyes projektszerepek „tükrözése”.
Másik megoldás az egyedi fejlesztéső szoftverek kialakítása, amelyet szintén két úton lehet elérni:
egy külsı programozó cég megbízásával, vagy saját kivitelezésben. Értelemszerően a második
esetben nehezebb az információs rendszer kialakításához kapcsolódó költségek meghatározása,
de egy alapos, a tényleges költségek feltárására törekvı elemzés meglepıen nehézzé válhat a saját
ráfordítások tekintetében az elsı esetben is.
24. oldal

25. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
A költségek meghatározásának másik jelentıs körébe az információs rendszerek sajátságos költ-
ségelemei tartoznak, melyek bizonylattal nem határozhatóak meg. Ezek egy része az adott rend-
szerhez való lekötöttségbıl állnak, és a vállalat által nehezen befolyásolható, hiszen a folyamatos
mőködés fenntartásához meg „kell” vásárolnia a lekötöttségbıl adódó termékeket, szolgáltatáso-
kat. Az átállás költsége jelenti azt a pénzösszeget, amelyet, ahhoz szükséges kifizetni, hogy az
adott vállalat hasonló informatikai támogatottság állapotba kerülhessen egy másik rendszer beve-
zetésével.
Számvitel által Analitika által nem
meghatározható: Saját ráfordí- meghatározható:
tások
- hardver - lekötés
- szoftver - átállás
10. ábra: Az információs rendszerek költségeinek csoportosítása a számviteli nyilvántarthatóság
alapján.
A bevétel, haszon értékelése még az elızıekhez képest is nagyobb problémát jelenthet. Ritka az
az informatikai rendszer, amelyhez direkt módon bevételek köthetıek, azaz maga a vállalatirányí-
tási informatikai rendszer a termelıeszköz. Jellemzıen a vállalatirányítási információs rendszerek
a vállalat egészének mőködését, szervezését segítik, és jelentenek ma már nélkülözhetetlen alapot
a döntések meghozatalában. Ebbıl adódóan gazdasági jelentıségükhöz nem férhet kétség,
ugyanakkor számszerő értékekben kifejezhetı hasznot csak áttételesen, a vállalat alaptevékenysé-
gének megvalósulásán keresztül termelnek. Azonban e számszerő értékek meghatározásától még-
sem lehet eltekinteni, hiszen az egyes megoldások, alkalmazások összehasonlíthatóságához elke-
rülhetetlenek, és rendszer-kiválasztási szempontokat is megvalósíthatnak.
1.1.2. IT beruházások TCO elemzése (Total Cost of Ownership)
Az informatikai fejlesztések önmagukban is meglehetısen bonyolultak lehetnek. Ezen túlmenıen
azonban a gazdasági értékelésük, beruházás-gazdaságossági vizsgálatuk is jelentıs számú problé-
mát vet fel. Egy lehetséges megközelítési mód, a beruházás teljes élettartama alatt, a fejlesztéshez
kapcsolódó összes költség definiálása és mértékének meghatározása. Ezzel a módszerrel a tulaj-
donláshoz tartozó teljes költség határozható meg.
Az informatikai fejlesztések különbözı mélységben hathatják át a vállalat mőködését. Az egysze-
rő eszközbeszerzésektıl kezdıdıen az integrált vállalatirányítási rendszereken keresztül megje-
lenhet magában a termékben is, elérheti akár a vásárlót is. Az egyes megvalósulási szintek eseté-
ben a TCO számítás tekintetében is különbséget kell tenni.
25. oldal

26. Adatbáziskezelés és Vállalatirányítási Információs Rendszerek
Termék és
szolgáltatás-
Üzleti folyamatok
IT fejlesztés: fejlesztés:
fejlesztése:
HATÉKONYSÁG INNOVÁCIÓ
HATÁSOSSÁG
11. ábra: A különbözı szintő informatikai fejlesztések vállalatra gyakorolt hatása
1.1.2.1. IT fejlesztés alapesetei
Az információs technológia fejlesztésének legegyszerőbb példája az informatikai eszközpark ele-
meinek cseréje, bıvítése, korszerőbb megoldások beszerzése. Ezek a fejlesztési elemek természe-
tesen megjelenhetnek szoftver oldalon is: a meglévı programok frissítése, kiegészítı modulok
vásárlása, egyedi fejlesztések, melyek a napi rutinokat támogatják. Ide tartoznak még az informa-
tikát érintı auditok lefolytatása, szabályzatok készítése. Ezen fejlesztések az információs techno-
lógia hatékonyságát javítják.
Ekkor a jelenleg meglevı informatikai infrastruktúra fenntartási költségei vethetıek össze, az új
eszközök létesítési és mőködtetési költségeivel.
1.1.2.2. Üzleti folyamatok fejlesztése
Abban az esetben, ha az IT fejlesztés során érintjük az üzleti folyamatokat is, a rendszer hatásos-
ságának kérdésével is foglalkozni kell. Ezek a fejlesztések az egész vállalkozásra kiterjedı változá-
sokat magukban foglaló, komplex projektek keretében valósulnak meg. Ekkor az informatikai
fejlesztés célja az egész vállalati tevékenység átlátása, az egyes funkcionális területek integrált meg-
jelenítése. Mivel ezen informatikai beruházások évekre jelentı elkötelezettséget kívánnak, ezért
ezt megelızıen célszerő az üzleti folyamatok újraszervezése (BPR), hogy a kialakításra kerülı
rendszer, már a következı idıszak kihívásaihoz, feladataihoz a lehetı legjobb vállalati mőködés
leképezésére legyen képes. Ezek a projektek jellemzıen ERP (Enterprise Resource Planning) és
BSC (Balanced Scorecard) rendszerek bevezetését szolgálják.
A gazdaságossági vizsgálat során el kell különíteni az integrált rendszer saját költségeit, melyek jól
közelíthetıek TCO modell készítésével, és az IT fejlesztés a szervezet költség-haszon elemeire
gyakorolt hatását. Ez utóbbi vizsgálata túl nyúlik a TCO keretein, de a TCO által képviselt értéke-
lési szemléletmód segítséget jelent a további elemzések megalapozottságának biztosításában.
1.1.2.3. Termék és szolgáltatás-fejlesztés
A vállalatok jelentıs részének piaci pozíciójuk és gazdasági erejük megırzéséhez idırıl-idıre,
vagy folyamatosan erıfeszítéseket kell tennie termékeik és szolgáltatásaik fejlesztésére. Ezen fej-
lesztési projektek ma már nehezen képzelhetıek el informatikai támogatás nélkül, sıt gyakorta
meghatározó erıforrásként szerepelnek benne. Adott esetben az innováció magára az informáci-
ós technológiára irányul: új értékesítési csatornát teremt, vagy megjelenik magában a termékben, a
szolgáltatás részévé válik.
26. oldal

27. A vállalatirányítási információs rendszerek gazdaságtana
Jelentıs különbség az eddigi elemzésekhez képest, hogy a gazdaságossági vizsgálatok során a be-
vétel oldal alakulását is figyelembe kell venni, eljárásokat kell kialakítani számszerő értékük meg-
közelítésére.
TCO
DIREKT KTG. INDIREKT KGT.
Beruházási ktg. Mőködési ktg. − szolgáltatás leállás
− szoftver − karabantartás − végfelhasználói in-
formatikai költségek
− hardver − bérleti díjak elı-
− szolgáltatás fizetések
− személyi jellegő
12. ábra: A TCO elemei
1.1.3. Return on Investment (ROI)
Az informatikai projekt esetében az úgynevezett kemény ROI-t lehet könnyebben meghatározni.
A kemény megtérülést – becsült vagy számított – megtakarított és megkeresett pénzösszegekkel
lehet kifejezni. A megtakarítás a csökkenı költségekbıl, a megkeresett pénzösszeg a növekvı
eladásokból ered. Tipikus kemény megtérülésnek tekinthetı, ha egy dolgozó kevesebb munkával
tud ugyanannyi vagy több munkát elvégezni, ezáltal kevesebb új munkaerıt kell felvenni, ha
csökkennek az utazási költségek a rendszerbe épített interaktív csoportmunka miatt, vagy ha a
portál infrastruktúrája csökkenti az IT üzemeltetési költségeket. A megtérülés másik típusa, a pu-
ha ROI esetében már nincs törekvés az összegek pontos meghatározására. A puha megtérülésnek
csak indirekt módon kifejezhetı haszna van, és ezt sajnos nehéz számokkal kifejezni, pedig a
vállalati IT projektek hatásának jelentıs része indirekt. Ide tartozik a növekvı alkalmazotti elége-
dettség, a csoportmunkából eredı nehezen mérhetı hatékonyságnövekedés vagy például a cég
belsı image-ének a fejlıdése. Amennyiben a kemény megtérülési számítások pozitív értéket ad-
nak a projekt gazdaságossága nem kérdéses, ugyanakkor a puha megtérülésben további nehezen
feltárható elınyök rejtıznek. A nyugati IT projektek egy része csak puha ROI elvárásokra épül,
mert a stratégiai célok elérését nem tehetik a kemény ROI függvényévé.
Kemény Puha
ROI ROI
13. ábra: A kemény és a puha ROI
1.1.4. Net Present Value (NPV), Internal Rate of Return (IRR)
Ugyanakkor a ROI számításnak is megvannak a hiányosságai. Pénzügyi szempontból nem egyen-
értékőek a különbözı idıszakokban jelentkezı azonos összegő pénzáramlások. Egy beruházás
minden esetben rendelkezik, alternatívával, ahol minimális kockázattal lehet fix hozamot jelentı
bevételt realizálni. Ez a pénzösszeg abban az esetben is megilleti a befektetıt, ha semmilyen más
egyéb erıfeszítést nem tesz.
A pénzáramlások összehasonlíthatóságának feltétele, hogy azonos idıpillanatra számolt értékek
kerüljenek összevetésre. Ez az idıpillanat gyakorlati és számítási megfontolások alapján többnyire
27. oldal