1. I. A NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI RENDSZER
A nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatokban résztvevı országok fizetési mérlegének
egyensúlyát, finanszírozását biztosító szabályokat meghatározó mőködési mechanizmusok és
intézmények összességét nemzetközi pénzügyi rendszernek nevezzük. A szabályok nemzetiek
és nemzetköziek.
A nemzetközi pénzügyi mérlegek összegzik és jogcímenként rendszerezik
• a nemzetközi tartozásokat,
• a nemzetközi követeléseket,
ezért a legátfogóbban jellemzik az országok nemzetközi kapcsolatait.
A hagyományos felfogás szerint:
a devizapolitika van a legszorosabb kapcsolatban és gyakorol hatást a külgazdasági
folyamatokra.
Ma már a nemzetközi és a nemzeti pénzügypolitika érintkezése teljes körő.
A pénzügypolitika mindhárom ágára
• a monetáris,
• a fiskális és
• a devizapolitikára
kihatnak a valutáris folyamatok.
A devizapolitika részei:
• nemzetközi pénzforgalmi politika
• nemzetközi tıkeforgalmi politika
• árfolyam-politika
• fizetési mérleg politika
• monetáris tartalék politika
• nemzetközi valutáris kooperációban való részvétel

2. 1.) NEMZETKÖZI PÉNZFORGALMI POLITIKA
Külfölddel fenntartott pénzügyi kapcsolatok szabályainak meghatározása.
valutáris kapcsolatok liberalizáltsága
kötött
átmenet a kötött és a szabad között
liberalizált (piackonform eszközök alkalmazása)
A liberalizáltságot a konvertibilitás tükrözi.
2) NEMZETKÖZI TİKEFORGALMI POLITIKA
Cél: a tıkeforgalmat olyan irányba terelje, amely a bel- és külgazdasági egyensúly
dinamikus fenntartását segíti.
Irány, mérték, ügyletszerkezet, reláció, eszközök
3) ÁRFOLYAM POLITIKA
A hazai valuta árfolyamának a kívánatos szinten tartása.
Eszközei módosultak, de a gazdasági nyitottság növekedésével szerepe nıtt.
4) FIZETÉSI MÉRLEG POLITIKA
Nemzetközi fizetések
teljes körő számbavétel
egyenlegek folyamatos követése
egyenlegezési feladatok
hosszú távú egyensúlyt biztosító intézkedések

3. 5) MONETÁRIS TARTALÉK - POLITIKA
Feladat: az ország nemzetközi fizetıképességének
biztosítása
mennyiség, összetétel
6) VALUTÁRIS KOOPERÁCIÓ
mely területeken
intézményes vagy eseti jelleggel való részvétel
kötelezettségek teljesítése
A pénzügyi nyitottság
A nemzetközi kapcsolatok elmélyülésével az országok közötti pénzáramlás egyre jelentısebb.
Pénzáramlás:
= áru-szolgáltatás mozgását kísérı pénzáramlás
= tıkemozgással járó pénzáramlás
A pénzügyi nyitottságot egy ország más országokkal bonyolított pénzáramlásának a GDP-hez
mért aránya fejezi ki.
A nemzetközi nyitottság mutatói:
1. Külkereskedelmi nyitottság alapján:
exp ort ( Ex)
kiviteli arány
GDP
import(Im)
behozatali arány
GDP

4. Ex + Im Ex + Im
vagy
GDP 2 xGDP
↓ ↓
kétirányú átlag
forgalom alapján
Például:
2001. évi adatok szerint Mrd euró
EU:
1028,01
Behozatali arány: = 11,6 %
8839,6
985,33
Kiviteli arány: = 11,1%
8839,6
Kétirányú forgalom alapján 22,8 %
Átlagosan 11,4 %
Magyarország:
37,535
Behozatali arány: = 64,9%
57,8
33,983
Kiviteli arány: = 58,8%
57,8
Kétirányú forgalom alapján 123,7 %
Átlagosan 61,9 %

5. Németország:
542,786
Behozatali arány: = 26,2%
2071,2
638,282
Kiviteli arány: = 30,8%
2071,2
Kétirányú forgalom alapján 57,0 %
Átlagosan 28,5 %
Csehország:
40,529
Behozatali arány: = 64%
63,3
37,208
Kiviteli arány: = 58,8%
63,3
Kétirányú forgalom alapján 122,8 %
Átlagosan 61,4%
1. A devizagazdálkodási rendszer alapján
Nyitott pénzügyileg:
nincs jogi és intézményi akadály a pénzmozgás útjában
Nincs pénzügyi nyitottság:
korlátok esetén
2. A pénzügyi folyamatok hasonlósága alapján
− bankkamatok és állampapír hozamok reálértéke
= pénzügyi nyitottságnál → közel azonos, ha a kockázat is az
= ha nem nyitott → tartósan eltérhet
= „egységes ár” elv érvényesülése
A hasonló mértékő reál-kamatláb feltétele:

6. − kockázatban nincs eltérés
− szabad a tıke áramlása
A termékek (átszámított) árszintjének hasonlósága fennáll, ha:
− az árfolyamok a vásárlóerı-paritást visszatükrözik,
− szabad az áruk és a termelési tényezık áramlása,
− kockázat nem tér el.
Valós viszonyok között az áruk és a munkaerı, tıke teljes, azonnali mobilitása nem
érvényesül →
= tartós ár és bérszint-különbözıség
= tıkepiacon sem érvényesül az egységes ár elve
A fentieket szemlélteti az alábbi modell, amelynek az a lényege, hogy a nominális kamatlábak
tükrözik a reálkamatláb várakozást, ezt egyszerő közelítéssel megkapjuk a nominális
kamatláb különbség és az inflációs ráták különbségének eltérésébıl.
Korlátok nélküli nemzetközi tıkeáramlásnál összefüggés van az azonnali árfolyamok, a
határidıs árfolyamok, a kamatlábak és az inflációs ráták között.
A Fisher-hatás (Irving Fisher, amerikai közgazdász) alapján egy adott országban a nominális
kamatlábak a várható inflációval korrigált reálkamatláb-várakozásokat tükrözik. A befektetık
nemzetközi mobilitása miatt az egyes országokban várható reálhozamoknak egymáshoz
közelíteniük kell. Az árfolyamok az inflációs ráták különbségének kiegyenlítése miatt
mozognak. (Adrian Buckley: Bevezetés a nemzetközi pénzügyekbe, Panem 1998.)
Ezen alapul az alábbi egyensúlyi modell. Meg kell jegyezni, hogy a piacok valóban az
egyensúly felé mozognak, az árfolyamok egyensúlyoznak, tökéletes egyensúly azonban a
korlátozások és devizaellenırzési rendszerek, szabályozások miatt nem valósul meg. Az
egyensúlyi modell a dollár és font viszonylatát mutatja, természetesen bármely másik két
devizára nézve ugyanez írható fel.

7. II. NEMZETKÖZI PÉNZ- ÉS TİKEPIACOK
1) Az I. világháborúig terjedı idıszakban (a XIX. sz. második felétıl)
- Jelentıs kereskedelmi és pénzügyi nyitottság
= aranystandard rendszer
= tıkeáramlás devizakorlátozástól mentes
- Jelentıs tıkeexport
Pl. Nagy-Britannia 1900-ban a GDP 9%-ának megfelelı tıkét exportált. Nagyságrendjét
érzékelteti, hogy Németországban, 1980-as évtizedben a GDP 4-5%-át tette ki a tıkeexport.
Felgyorsította a gazdasági fejlıdést (pl.: USA, Kanada, Magyarország).
2) A II. világháborút követıen jelentıs korlátok
- Áruk mozgását → vámok és vámon kívüli korlátozások
- Tıke mozgását → devizakorlátozás
Az IMF, a Világbank és a dollárstandard rendszer nyújtott lehetıséget az újjáépítéshez és a
gyors ipari fejlıdéshez.
Az 1970-es évtized a problémák sokaságát hozta:
→ a pénzáramlás intézményi korlátainak lebontása szükségessé vált.
3) Az 1980-as évektıl napjainkig
A nemzetközi pénz- és tıkepiacok kiszélesedése:
- Áruk mozgását korlátozó intézkedések fokozatos lebontása
= Vámszint csökkentése
= Külön vámok eltörlése (GATT) WTO egyezmények
- a közép-kelet európai országok rendszerváltozása
- tıkemozgások felgyorsulása
= mőködı tıke
= nemzetközi bankhitelezés és értékpapír-kibocsátás

8. A BIS adatai 2000. közepén a nemzetközi pénzmozgások méreteire:
A világ pénzintézeteinek zöme összesen 10.212 Mrd USD követeléssel rendelkeztek.
A hitelek 45%-a USD-ben,
32%-a EUR-ban,
10%-a YEN-ben,
~ 5%-a GBP-ben
került megkötésre (a maradék < 10%, a világ összes többi pénzneme).
A különbözı devizákban kibocsátott értékpapírok (5.848 Mrd USD):
fele USD-ben,
28%-a EUR-ban,
9%-a YEN-ben van.
Két világpénz: USD és EUR.
Különbségek a mai és az I. világháború elıtti pénzügyi nyitottság között:
- A mai tıkeáramlások nettó összegéhez jóval nagyobb bruttó összeg tartozik, vagyis a
tıkemozgások nem annyira egyoldalúak, mint akkor voltak.
- Korábban zömében nemzeti nagyvállalatok és bankok fektettek be külföldön, ma a
tıkemozgások mögött zömében multinacionális cégek állnak.
- Korábban jól felbecsülhetı kockázatok mellett, projektekre irányult (vasút, közüzemek,
államkötvények), ma gyakori a vállalatokba történı befektetés, amelynél nehéz a
kockázatot és a hozamot becsülni.
- Korábban adósságot megtestesítı formák (vállalati vagy állami hitelek), voltak
dominánsak ma a globális tıkemozgásokban nagyobb arányt képviselnek a
tıkemőveletek.
A gazdasági és a pénzügyi terület három nagy blokkja:
- EU → euró országok,
- USA → regionális szabadkereskedelmi társaság NAFTA (USA, Kanada, Mexikó),
- Japán → vonzáskörzet ASEAN ázsiai kereskedelmi szervezet.

9. A három nagy gazdasági szereplı jellemzıi
mértek-egység Euró- Egyesült
Japán
országok Államok
népesség 1) millió fı 291 271 126
részesedés a világ GDP -jébıl 2) százalék 15,5 20,8 7,4
államháztartási bevételek a GDP % - ában 47,1 36,1 30,5
államháztartási kiadások a GDP % - ában 48,6 33,9 39,7
részesedés a világ-exportból 3) a GDP % - ában 19,6 15,0 8,5
foglalkoztatottság 4) a GDP % - ában 59,4 73,8 69,5
az államháztartás bruttó adóssága a GDP % - ában 72,9 57,7 127,8
Folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP % - ában 1,0 -2,6 3,2
1) 1998. január 1.
2) vásárlóerı-paritáson mért GDP-adatok alapján
3) az euró-zónán belüli kereskedelem nélkül
4) a 15-64 év közötti foglalkoztatottak a munkaképes korú népesség arányában
Forrás: ECB, Monthly Bulletin, 2000/1.
A pénzügyi termékek és tranzakciók nemzetközi piaca
Lejárat szerint:
- rövid lejáratú → pénzpiac;
- éven túli lejáratú → tıkepiac.
Pénzpiaci mőveletek:
- éven belüli betét;
- forgóeszköz-hitel;
- kereskedelmi váltó kibocsátása, leszámítolása;
- rövid lejáratú értékpapírok.

10. Tıkepiaci mőveletek:
- tartós betétek;
- éven túli hitelek;
- lejárat nélküli értékpapírok (részvények);
- vállalati és állami kötvények;
- záloglevelek.
Értékpapír-piac:
- A pénz- és tıkepiaci termékek közül az értékpapírokkal kapcsolatos pénzügyi
mőveletek foglalja magába.
- Jogi szabályozása független a lejárati idıtıl.
A pénz- és tıkepiac:
- elsıdleges piac: a befektetı illetve a pénz- és a tıkepiaci intézmény között új ügylet jön
létre
- másodlagos piac: a már létrehozott pénzügyi termékek cseréje → likviditást nyújt a
piac szereplıi számára; hozzájárul a megtakarítók és befektetık igényeinek idıbeli
összehangolásához.
Egy országban az ügyletek köthetık:
- az adott ország nemzeti valutájában,
- más ország nemzeti valutájában (ezt eurodeviza - piacnak nevezzük).
Az euro-mőveletek nem kizárólag az Európában végzettekre vonatkoznak.
Pl. eurodollárról van szó az USA-n kívül más országokban dollárban kötött ügyleteknél.
Különbség van eurokötvény és euró-kötvény között, utóbbi az EMU közös pénzére utal.

11. Az elnevezések megkülönböztetése miatt az eurodeviza-piacokat újabb elnevezéssel xeno-
piacoknak nevezzük.
Nemzetközi pénzpiacok
Az 1970-es évekig a pénzintézeti rendszerekben a világon az elsıdleges szerepet a
kereskedelmi bankok töltötték be.
A takarékintézetek, biztosítók, nyugdíjalapok szerepe másodlagos volt.
Két típusa a bankrendszernek:
- Szakosodott bankok betétgyőjtı
befektetési
(USA, Japán, Anglia)
- Univerzális bankok
(Német, francia bankok)
A két típusban közeledés → ma a legtöbb országban univerzális.
A verseny és méretnövekedés hatása → nemzetközi intézmények a bankok.
Világszerte nı az intézményi befektetık szerepe:
- nyugdíjalapok,
- befektetési társaságok,
- biztosítók,
- pénzügyi vállalkozások.
A hagyományos banki pénzközvetítés aránya csökken → banki tevékenység bıvül:
univerzalitás és
koncentráció.
Földrajzi eltérések:
Európában még a hitelezés aránya, az USA-ban a tızsdealapú instrumentumok vezetnek.

12. A pénzügyi aktívák országon belüli megoszlása
százalékban, 1998
részvények kötvények bankhitelek
Egyesült Államok 43 41 16
Japán 25 39 36
Németország 14 21 65
Egyesült Királyság 36 12 52
Franciaország 20 19 61
Olaszország 17 44 39
Hong Kong 37 2 61
Finnország 68 18 14
Mexikó 58 23 19
Magyarország 21 23 56
Forrás: Bod Péter Ákos: Nemzetközi pénzügyek, 2001.
Nemzetközi tıkeáramlások
A tıkeáramlás felgyorsulását
a korlátok lebontása,
a jogi és nemzetközi környezet (politikai, gazdasági) változása segítette.
Az IMF és OECD keretében → pénztıke útjában álló jogi és szabályozási akadályok
mérséklése → liberalizált devizarendszer.
OECD országokban engedélyeztetés egyes szektorok esetében, valamint néhol értékhatár van.
OECD-n kívüli országoknál a nemzeti szabályozás sokféle:
- engedélyeztetés,
- értékhatár,
- egyéb kikötések.
Ma a világgazdasági rendszer meghatározó elemét alkotják a nemzetközi tıkekapcsolatok.

13. A nemzetközi tıkeforgalom dinamikus növekedése a folyó fizetési mérlegek növekvı
hiányára vezethetı vissza.
Nemzetközi tıkeforgalom csoportjai:
1) hitel típusú:
a tıkebevonás után meghatározott mennyiségő kiáramlás.
2) nem hitel típusú:
nincs visszafizetési kötelezettség, de nem zárható ki a késıbbi kiáramlás.
A hitel típusú lehet:
- Hivatalos
= nemzetközi intézmények
= kormány(ok) által nyújtott. (Általában adomány-elem társul hozzá, pl.
kamatkedvezmény).
- Piaci
= Árupiaci állami támogatás nélkül
állami exporthitel
= Pénzügyi-piaci banki
értékpapír típusú
Az értékpapír típushoz soroljuk az olyan banki hiteleket, amelynek adósságkötelezvényei
piaci forgalomba kerülnek.
A nem hitel típusú lehet:
- mőködı tıke közvetlen
portfolió
- adomány
A mőködı tıkét a tulajdoni hányad alapján különböztetjük meg.

14. Direkt (közvetlen) befektetés:
- a befektetı a vállalat irányítására meghatározó befolyást gyakorol
- tulajdonosi pozícióból a tıke mőködtetésének feltételeibe érdemben beleszólhat.
Ha ezek a feltételek nem állnak fent → portfolió befektetésrıl van szó.
Külföldi portfólió-tıke sajátosságai:
- diverzifikált befektetés,
- a tulajdonosi arány általában 10% alatti (könnyő a be- és kilépés),
- kockázat-minısítı intézményekre támaszkodnak,
- nagy tıkemozgás lehet,
- rövid távú szemlélet.
Kockázat:
- ügyfél,
- árfolyam,
- ország.
A hivatalos hitelezıket illetı bírálatok:
erıs a hitelek segély jellege,
- keményítik a hitelfeltételeket,
- monopolizálják a nemzetközi hitelforgalmát.
A nemzetközi tıkeáramlások nem hivatalos csatornái egyre jelentısebbek, ezen belül is a nem
banki hitelforrások a dominánsak.
A nemzetközi tıkepiacok globalizációját a tıkehozamok nivellálódása is jelzi.
A tıke nemzetközi áramlását és mértékét nem magyarázza a nemzetgazdaságok abszolút
tıkeellátottsága.
A közvetlen tıkeberuházás elsısorban a transznacionális vállalkozásokhoz kötıdik.

15. A cég nemzetközi jellegét az úgynevezett nemzetköziesedési index mutatja. Amelyet az
alábbi 3 mutató értékeinek egyszerő számtani átlaga fejezi ki:
- külföldi aktívák / összes aktívák értéke
- külföldi eladások / összes értékesítés
- külföldi foglalkoztatottak száma / hazai foglalkoztatottak száma.
A külföldi közvetlen tıkeáramlások relációs szerkezete (megoszlás)
százalék
Ország /Régió Beáramlás Kiáramlás
1994 1995 1996 1997 1994 1995 1996 1997
Fejlett országok 58,2 63,9 57,9 58,2 85,0 86,9 85,1 84,8
-EU 29,5 35,3 27,4 27,0 42,4 45,2 45,3 42,4
-USA 18,6 17,7 22,6 22,7 25,8 26,1 22,5 27,0
-Japán 0,4 - 0,1 0,8 6,4 6,4 7,0 6,1
Fejlıdı országok 39,3 31,9 38,5 37,2 15,0 12,9 14,8 14,4
-Afrika 2,3 1,6 1,4 1,2 0,2 0,2 0,1 0,3
-Latin-Amerika 11,8 9,6 13,0 14,0 1,8 0,7 0,7 2,1
-Ázsia 25,0 20,3 23,7 21,7 12,9 12,1 14,0 12,0
K.-Közép-Európa 2,4 4,3 3,7 4,6 0,1 0,1 0,2 0,8
Forrás: World Investment Report. 1998.
A transznacionális cégek közvetlen külföldi tıkebefektetései meghaladják a 3500 Mrd USD-t.
A világ GDP-jéhez viszonyítva a külföldi tıkebefektetés állománya 22-23%.
A mőködı tıke zöme a fejlett ipari országokba irányul (de arányuk csökken), a fejlıdı
országok aránya nı.
A Kelet- Közép Európa országaiba a külföldi tıkebefektetések nınek, de arányuk még mindig
elenyészı.

16. Közvetlen mőködı tıke befektetés
1870-1914 Fı tıkeexportır Nagy-Brittania
Külföldi befektetéső az összes > az összes 50%
1914-1945 Áru és tıkeforgalom visszaesett.
1945-1973 Lassan növekvı, fı irány USA → Európába
(elsı olajárrobbanásig)
1973-1983 Koncentrált tıkebefektetések 90%-a a legfejlettebb ipari
(adósságválságig) országokban
1983 óta Dinamikusan nı és fokozott diverzifikáció jellemzi
Transznacionális cégek száma nı:
1970-ben ~ 7 ezer
1990-ben 37 ezer
2000-ben > 53 ezer

17. IX. GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ
Egységes piac:
• áru
• szolgáltatás
• munkaerı (állampolgárok)
• tıke
szabad és korlátlan mozgása.
Négy szabadságjog:
1. kereskedelem szabadsága
2. szabad munkaerımozgás
3. szolgáltatásvégzés és telephelyválasztás szabadsága
4. pénz- és tıkeforgalom szabadsága
Az egységes európai piac megteremtéséhez
• fizikai
• technikai és
• pénzügyi
akadályok felszámolására van szükség.
Monetáris unió alapelvei
1. A tagországok valutáinak teljes mértékben szabad átválthatósága, értelemszerően a
tıkék áramlásának szabaddá tétele mellett.
2. A valutaárfolyamok ami alapfeltétele a közös valuta bevezetésének.
3. A fizetési mérlegek stabilizálása érdekében monetáris tartalékalapok létrehozása.
4. A pénzügyi és gazdaságpolitikák koordinálása és ahol ez szükséges, közösségi
gazdaságpolitikai fellépés és mechanizmusok létrehozása.
Mindez fokozatosan ment végbe.

18. Átlagos infláció (HICP) Görögországban*, és az EU-ban,
az árstabilitási kritériumokhoz tartozó
referenciaérték (1996-2000)
1996. 1997. 1998. 1999. 2000.
március
Görögország 7,9 5,4 4,5 2,1 2,0
EU 11 2,2 1,6 1,1 1,1 1,4
EU-15 2,5 1,7 1,3 1,2 1,4
Referenciaérték** 2,5 2,7 2,2 2,1 2,4
Forrás: Európai Bizottság
* A legutolsó 12 hónap indexei számtani átlagának százalékos változás az elızı idıszak
12 havi indexének számtani átlagához képest.
** A 3 legjobban teljesítı ország súlyozottan számtani átlaga +1,5 százalékpont.

19. Az euró elınyei
− az árak átláthatóságának növelése
− az átváltási költségek megszőnése
− az árfolyam-ingadozások megszőnése
− pénzügyi piacok hatékonyságának növekedése
Az átváltási költségek
az Európai Bizottság jelentése szerint az EU összesített GDP-jének 0,3-0,4%-a.
Kormányzótanács:
− monetáris politikai irányelvek meghatározása
− végrehajtás módjának meghatározása
Igazgatóság:
− felelıs a monetáris politika végrehajtásáért
Általános tanács:
− monetáris- és árfolyam politikai koordináció
KBER elsıdleges célja az árstabilitás
A monetáris politika kiszámíthatósága az alacsony inflációval jellemezhetı gazdasági
környezet kialakításával segíti leghatékonyabban a társadalom jólétének növekedését.
KBER alapvetı feladatai:
− a Közösség monetáris politikájának meghatározása
− devizamőveletek végzése
− a tagállamok hivatalos devizatartalékainak kezelése
− fizetési rendszerek zavartalan mőködésének elısegítése
− euróövezeten belül a bankjegykibocsátás engedélyezése
Támogatja a hitelintézetének felügyeleteinek munkáját.

20. Tagállamok jegybankjainak
− elsıdleges céljai
− alapvetı feladatai
azonosak a KBER-ével.
Feladatok ellátása független.
Transzparencia és tájékoztatás biztosított.
A pénzügyi struktúrák változásai
Az EKB 2003. október havi jelentése foglalkozik az euróövezet pénzügyi struktúrájában
bekövetkezett változásokkal. Megállapítja, hogy a 90-es évek második felében a pénzügyi
közvetítıi tevékenység jelentısége csökkenni kezdett, a nem banki pénzügyi közvetítık
szerepe megnıtt; a vállalati kötvénypiac fejlıdése, a részvénypiaci konszolidáció mélyebb
pénzügyi piacokat és szélesebb pénzügyi rendszert eredményezett, ami javította a
tıkeallokációt az euróövezetben.
Az euróövezet pénzügyi rendszerében a pénzügyi közvetítık által forgalmazott termékek
aránya 47 %, míg a nem pénzügyi közvetítıké 53 %. Amennyiben az összehasonlításból
kizárjuk a pénzügyi intézményeket, akkor ez az arány megfordul: 52-48 %-ra.
A pénzügyi közvetítık tehát – a 90-es években elindult dezintermediációs folyamat ellenére -
továbbra is jelentıs szerepet töltenek be az euróövezet pénzügyi rendszerében. A nem
pénzügyi szektor által a pénzügyi közvetítıknél elhelyezett eszközök 2001. év végén a GDP
162 %-át tették ki. Ennek megoszlása a következı módon alakult: az eszközök 82 %-a volt
monetáris pénzügyi intézeteknél, 51 %-a biztosítóknál és nyugdíjalapoknál, míg 28 %-a egyéb
pénzügyi közvetítıknél. A monetáris pénzügyi intézetek részaránya fokozatosan csökken,
amelynek okai: a megtakarítások szerkezetét befolyásoló adójogszabályok változásai, az
alacsony kamatlábak – mely sok befektetıt a hagyományos banki betéteknél magasabb
hozamot biztosító befektetések keresésére ösztönzött, illetve közrejátszanak a demográfiai
változások is.

21. A monetáris pénzügyi intézetek száma fokozatosan csökken az euróövezetben: számuk 1998-
ban még elérte a 9844-et – értsd központi bankok nélkül – míg 2002. év végén ez a szám már
csak 8531. Ugyanezen idıszak alatt viszont a pénzpiaci alapok száma – melyek szintén
monetáris pénzügyi intézetek - jelentısen, mintegy 7 %-kal nıtt, és 2002. év végére elérte az
1620-at. Ez is jelzi, hogy koncentráció folytatódik a bankszektorban.
Az euróövezetbeli devizabelföldiek által tartott, nem pénzügyi közvetítıkön keresztül
közvetített pénzügyi eszközök a GDP 285 %-át tették ki 2001. év végén. Ebbıl a részvények
mintegy 60 %-kal, az egyéb értékpapírok (fıként adósságot megtestesítı értékpapírok) pedig
40 %-kal részesedtek. A részvények mintegy 39 %-a nem pénzügyi vállalatok birtokában volt
2001 végén, a pénzügyi társaságok, pedig a nem részvény értékpapír-állomány 74 %-ával
rendelkeztek. Az euróövezetben az adósságot megtestesítı értékpapírállomány-kintlévıség
2002. év végén a GDP 105 %-a volt, ugyanezen mutató az USA esetében 154 %, míg Japán
esetében 160 % volt.
Az állampapírok az adósságot megtestesítı értékpapírpiac legjelentısebb szegmensei, 2002.
év végén az euróövezet GDP-ének az 54 %-át tették ki. A vállalati kötvénypiac továbbra is
növekszik, a vállatok kihasználják az euró bevezetésével megnyílt euróövezetbeli kibocsátási
lehetıségeket.
Az EU és eurózóna szempontjából: a pénzügyi integráció egy olyan szituációként
definiálható, ahol zökkenımentesen jutnak hozzá a tıkéhez és fektethetnek be a gazdasági
szereplık. Elérése magában foglalja azon akadályok megszőntetését, melyek útjában állnak
egy optimális hatékonysággal mőködı pénzügyi piac megteremtésének. A piaci erık a
pénzügyi integráció fontos mozgatórugói, a piaci szereplık az elsı és legfontosabb
kedvezményezettek. Az ı hasznunk közvetlenül a fokozott verseny eredményeként, a
csökkenı közvetítıi költségekben jelenik meg. A pénzügyi eszközök szélesebb skálájához
férnek hozzá, és több lehetıségük van portfoliójuk diverzifikálására. Profitálhatnak a nagyobb
piacból (nagyságrend) eredı megtakarításokból. Vannak azonban esetek, amikor a piaci erık
már nem elegendıek, a piac elégtelen mőködésének kiküszöbölésére. Koordinációs
problémák léphetnek fel, ha a piaci szerepélık ösztönzıi nincsenek megfelelıen
összehangolva, mert ebben az esetben a piaci erık nem képesek a pénzügyi integrációt az
optimális végeredmény felé irányítani. Ennek elérése érdekében szükséges az egész közösség
szempontjából történı kollektív fellépés. A hatósági tevékenység legfontosabb felelıssége

22. egy megfelelı jogi és felügyeleti keretrendszer létrehozása, mely a közös piac szabadságát és
a stabilitását biztosítja.
A monetáris politika hatékony megvalósítása érdekében egy hatékony és megfelelıen
integrált rendszer az egész eurózónában kulcsfontosságú Az integráció szintje, amit az
eurózóna a különbözı piaci szegmensekben elért, még mindig heterogén. Azokban a piaci
szegmensekben, ahol a szabályok és a tranzakciók az egész piac szintjén vannak
összehangolva, az integráció mélyebben és gyorsabban fejlıdött. (MNB: Tájékoztató az EKB
mőködésérıl, 2003. október)
Jegybanki függetlenség
− SZEMÉLYI
a monetáris politikai döntéshozó testületek tagjai:
= Kinevezés minimum 5 év
= Elmozdítás kivételes esetekben
= Nem vállalhat olyan funkciót, ami befolyásolja a döntések meghozatalánál
− PÉNZÜGYI
= Rendelkezni kell a feladatok ellátásához szükséges pénzügyi eszközökkel
= Jegybank és költségvetés kapcsolat → közvetlen nem hitelezhet
EU bıvítés és a Monetáris Unió:
− EU tagságnak nem feltétele a Monetáris Unióban való részvétel
− Monetáris politikai követelmények:
− jegybanki függetlenség
− szabad tıkemozgás
− Monetáris Unióban való részvétel feltétele: konvergancia kritériumok teljesítése,
de belépés nélkül is teljesíteni kell ezen feltételeket.

23. A nemzeti valuták és az euró forgalma az eurót 1999 elején
bevezetı országokban, 1998 - 2002
Készpénzforgalom Bankszámlák és készpénz-
helyettesítı eszközök
(csekk, kártya)
1998. december 31. Nemzeti valuták Nemzeti valuták
1999. január 1 Nemzeti valuták Nemzeti valuták és euró
- 2001. december 31. (A felek kölcsönös
megállapodása szerint!)
2002. január 1 – (legkésıbb) Nemzeti valuták és Euró
2002. június 1-tıl euró
2002. július 1-tıl Euró Euró
Megjegyzés: A forgalomból kivont nemzeti valutákat a jegybankok 2002. július 1. után is
becserélik euróra.

24. Konverziós költségek
Az Európai Bizottság ajánlást fogadott el az EU területén az euróra konvertáláskor
felszámított banki költségekre vonatkozóan, s ez tartalmaz egy magatartási kódexet is,
melynek egy részét a Bizottság kötelezıen betartandónak tekinti, míg másik részének
alkalmazását csak javasolja.
A kötelezıen betartandó rendelkezések a következık:
beérkezı átutalások konvertálása nemzeti valutáról és viszont legyen költségmentes az
átmeneti idıszakban,
a nemzeti valutában vezetett számlák konvertálása euróra legyen költségmentes az
átmeneti idıszak végén,
az euróban denominált banki szolgáltatásokra ugyanazokat a jutalékokat lehet csak
felszámolni, mint a nemzeti valutában denominált ugyanazon szolgáltatásokra.
EURÓ
Bankjegy → 7 címlet: 5, 10, 20, 50, 100, 200, 500;
Az Európai Unió eszméjének, a nyitottságnak a jelképezésére stilizált kapukat, ablakokat,
hidakat ábrázol, az európai építészeti stílusokat képviselve (klasszikus, román, gótikus,
barokk és rokokó, vas és üveg architektúra, modern építészet)
Érmék:
1 euró = 100cent
8 érme;
1, 2, 5, 10, 20, 50 euró cent és 1, 2 euró
Egységes oldal (EU-csillagok, és valamilyen EU-térkép). A nemzeti oldalak különbözık.

25. Az Unió közös költségvetése
Az Európai Unió közös költségvetése a Közös Piac létrejötte után alakult ki, funkciója
különbözik a nemzeti költségvetésektıl.
Kezdetben az adminisztráció (beleérte a közös szervezetek fenntartását) finanszírozását, az
1960-as évektıl pedig elsısorban a közös agrárpolitikai célok megvalósítását szolgálta. Ezzel
már központosító és újraelosztó funkciót is betöltött. Az utóbbi két évtizedben fokozatosan
tevıdik át a hangsúly a struktúrapolitikai célkitőzésekre.
A közös költségvetés forrását a tagállamok befizetései képezik. Ez egy közvetlen adó
formájában valósult meg, amely kezdetben (a Montánúnió keretében) a szén- és acéltermelés
értékének max. 1 %-a, késıbb pedig az összes vámbevétel és az agrár-lefölözések összege
volt.
A vám és az agrárlefölözések összege az 1970-es évek elején már kevés lett volna a
kiadásokra, 1970. tavaszán átalakították a saját forrásokon alapuló finanszírozást és az elıbbi
kettı fenntartásával, harmadik forrásként az általános forgalmi adó (VAT) 1 %-át is be kellett
fizetni a tagországoknak. 1984-ben a VAT befizetési plafonját 1,4 %-ra emelték.
1988-tól a közös költségvetés bevételeinek növelése érdekében (a kiadások fedezetének
biztosítására) a befizetés egy negyedik elemmel bıvült, ez az ún. GDP-faktor, amely úgy
egészítette ki a másik három forrást, hogy egyben maximalizálta a teljes befizetés
(hozzájárulás) mértékét a GNP 1,2 %-ában.
1993-tól a felsı határértéket a GNP 1,27 %-ára növelték. A közös költségvetés bevételeinek
növekedése a gazdaság növekedésének a függvényévé vált.

26. A közös költségvetés bevételi struktúrája
(százalékban)
Év Vámtételek Agrár- VAT Negyedik
hozzájárulás forrás
1971 25,4 31,2 43,4 * -
1980 36,8 12,5 41,7 -
1987 25,0 8,6 66,4 -
1996 15,5 2,7 48,9 32,9
* A VAT bevételek mellett egyéb tételeket is tartalmaz.
A kiegészítı forrás már az 1990-es évek közepére jelentıssé vált, mára pedig ez a legnagyobb
arány. (Többször felvetıdött a források tagolásának megszüntetése, de erre eddig nem került
sor).
A közösségi költségvetés alapelvei:
az oszthatatlanság, amely azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységeket nem lehet vagy
nem célszerő szétosztani a tagországok között, így azokat közösségi szinten kell
megoldani és finanszírozni.
a szubszidiaritás elve szerint a funkciókat a megfelelı szintre kell delegálni, illetve arra a
legalacsonyabb szintre, amihez képest a magasabb szinten történı gyakorlásból nem
származik elıny.
az externalitás, amely azt feltételezi, hogy a tevékenységekkel kapcsolatos költségek és
hasznok egy része a partner országokban is megjelenik, ez ellentételezést és ellenırzést
kíván meg.
a kohéziós kritérium szerint a közösség minden polgára számára biztosítani kell a jólét, a
szolgáltatások és a fejlıdés minimumát, vagyis mérsékelni kell a különbségeket. Ez csak a
gazdagabb országokból (az erıs gazdaságokból) a szegényebb országokba (a gyengébb
gazdaságokba) áramló jövedelemtranszferekkel lehetséges.
a társfinaszírozás elve szerint a közös költségvetésbıl támogatott programokban a
finanszírozás meghatározott hányadát a kedvezményezetteknek kell vállalni.

27. A Római Szerzıdés értelmében a közös költségvetés nem lehet deficites, a bevételeket és a
kiadásokat egyensúlyban kell tartani.
A bevételek alakulásában (a GNP-hez kötéssel) bizonyos automatizmus érvényesül, ez
jellemzi a kiadások nagyobb hányadát is, fıként az agrárfinanszírozásban.
Az Unió költségvetésében is rendkívül fontos a kiszámíthatóság. 1992-ig ötéves tervek
készültek, ezen belül éves lebontással. 1993-tól áttértek a hétéves tervezésre. A tervek
elfogadása a tervidıszakot megelızıen két évvel történik. Pl. 2003-ban már megvitatták a
2007-2013. között idıszakra kidolgozott tervet és dolgoznak annak véglegesítésén.
A közös költségvetés mind a bevételi, mind a kiadási oldalon számos vita forrása volt az
elmúlt évtizedekben. Ezek hatása érezhetı a költségvetési reformokon, a haszonélvezık (nettó
támogatott országok) és a teherviselık (nettó befizetık) átrendezıdésében.
A kibıvítést is tartalmazó AGENDA 2000-ben állást foglaltak abban, hogy a befizetés felsı
határát továbbra sem emelik.
Az AGENDA 2000 pénzügyi elıirányzatának értékelése
Feladatok és alapelvek
A pénzügyi elıirányzatnak három fı feladatot kell ellátnia:
Elég hosszú idıszakra vonatkozzon
Lehetıség legyen a kibıvítés elıtt a csatlakozásra várók támogatásának kidolgozására,
a csatlakozást követı átmeneti intézkedések finanszírozására és a közösségi politika
változásaira.
Képes legyen az alapvetı követelmények finanszírozására
A közös agrárpolitika felhasználhatóbbá tétele a kiadásokat növeli, ezeknek bizonyos
szintet nem szabad meghaladnia és stabilizálni kell a mezıgazdasági kiadásokat.

28. A jelenlegi tagországokban koncentráltabb támogatással a kohézió erısítése.
Bizonyos prioritások (pl. belsı politikák, modernizált igazgatás finanszírozása,
humanitárius segélynyújtás) pénzügyi vonatkozásainak beillesztése.
A kibıvítési elképzelések finanszírozása.
Biztosítsa a közpénzekkel történı megalapozott gazdálkodást
Mind a tagországokban, mind a közösségi költségvetésben a gazdálkodást szigorítani kell,
ez biztosítja a konszolidált fejlıdés megvalósítását.
A közösségi költségvetés határértékét (a GNP 1,27 %-a) nem emelik. A kibıvítés
költségeit, ezen belül kell megoldani, ezért az 1999. évi költségvetést jóval a felsı
határérték alatt kell elfogadni.
A kibıvítés elsı körének 2002-2003-ig ne legyenek költségvetési kihatása, ehhez átmeneti
intézkedések szükségesek, fıleg a közös agrárpolitikában.
A Strukturális alapokból az új tagállamok támogatása csak fokozatosan növekedhet.
A pénzügyi tervezésnél az alábbi feltételekkel éltek:
1999-ig a folyó finanszírozás az 1997. májusi gazdasági prognózis szerint alakul.
A reál GNP 1998 után az EU jelenlegi tagállamai átlagában évi 2,5 %-kal, a csatlakozásra
várók csoportjában év 4 %-kal nı.
A deflált GNP ECU-ben kifejezve év 2 %-kal nı 1998 után.
A közép- és kelet-európai országok ötös csoportjában (ide tartozik Magyarország) és
Ciprusnál 2002-es egyesülés figyelembe vételével.

29. A pénzügyi keret a kiadásokat négy fı csoportba sorolja, ezen belül hat kiadási kategóriát
különít el.
Mezıgazdasági kiadások
1. A piaci intervenció és az exporttámogatás
2. A közvetlen kompenzációs támogatás
3. Az ún. kísérı intézkedések (környezet és tájvédelem, erısítés korengedményes
nyugdíjazás, új vidékfejlesztési intézkedések és a halászat) kiadásai.
A csatlakozó országokkal kapcsolatos mezıgazdasági kiadások három területre
koncentrálódnak:
1. Csatlakozás elıtti támogatás, amelynek célja a mezıgazdasági termelés és
kereskedelem modernizációja,
2. Piacszervezési intézkedések a csatlakozást követıen a bıvítési kör egészére,
3. Kísérı intézkedésekre (elsısorban harmonizációs célokra).
Strukturális kiadások
Egyéb kiadási kategóriák és tartalékok
Az egyéb kategóriába az egyes belsı politikák (foglalkoztatás, kutatás-fejlesztés, oktatás,
környezetbarát technológiák bevezetése, kis- és középvállalkozások támogatása stb.), a külsı
intézkedések és az igazgatási kiadások tartoznak. A mezıgazdaság, elsısorban egyes belsı
politikai intézkedéseknél érintett, illetve támogatható ezen a címen, megfelelı programok
esetén.
A 2000-2006. évekre vonatkozó tervet a csatlakozási döntést követıen módosították, de ez
összességében jelentısen nem változtatta meg a újonnan csatlakozók számára rendelkezésre
álló támogatásokat.