5. Apokalipszis viziók
Paul Krugman - Nobel díjas közgazdász – az International
New York Times évindító számában cikket írt: „Apocalypse
Becomes the New Normal”.
Az apokalipszis: végítéletszerű, mindent elpusztító
katasztrófa. Eredete: Szent János Jelenések Könyve, amely
többek között misztikus jóslatokat tartalmaz a világ végéről s
az azt közvetlenül megelőző szörnyűségekről,
Krugman: „Természetesen több generációnyi idő szükséges,
hogy az éghajlatváltozás valamennyi következményét
megtapasztaljuk, ám addig egész sor helyi és időleges
katasztrófa bekövetkezte várható. Úgy tűnik, az Apokalipszis
lesz az új norma. És mindez folyamatosan a szemünk előtt
készül”.
Önmagában figyelemre méltó, hogy terjedőben van ez az
életérzés. A helyzet ennél azonban rosszabb: az
apokaliptikus várakozások alátámaszthatók racionális
modellekkel.
6. Charles Perrow: Normal Accidents
Ch. Perrow – a Yale egyeten tanára – a 80-as évek elején a
Three Mile Island-i reaktorbalesetet elemezve, meghökkentő
felismerésre jutott: bizonyos rendszerekben a balesetek
természetes módon fordulnak elő.
A komplex és szorosan csatolt rendszerek jellemzője, hogy a
lezajló folyamatok sok tényezőtől függenek és emiatt,
sokféleképpen csúszhatnak félre a dolgok. Az ilyenekben a
hétköznapi működés elkerülhetetlen részei, ezért a
vezetésnek számítani kell rá.
A szorosan csatoltság azzal jár, hogy a nem-várt
következmények gyorsan szaporodnak el, és
megállíthatatlanul terjednek tova, így nem lehet rájuk
megfelelően reagálni.
A jelenség értelmezéséhez egy modellt - a Perrow mátrixot –
alkotott, amelyből a bennünket körülvevő világban keletkező
válságok következtek.
8. A modern katasztrófák okai
A komplex és szorosan csatolt rendszerek „vonzzák” a katasztrófákat.
Még ha mindenki betartja is a szabályokat és nem különösebben
elővigyázatlan, még akkor is szinte maguktól keletkeznek balesetek.
Azáltal, hogy alkotásaink egyre komplexebbek és alkotórészeik mind
szorosabban összekapcsolódók lettek, a folyamatok átláthatósága és
„kézben tarthatósága” jelentősen lecsökkent.
A technológiai és gazdasági rendszereknek ezt a gyorsuló fejlődését
az irányítást végző személyek és a kontroll intézményi eszközei nem
tudták követni. Ez vezet arra, hogy modern világunkban szinte
magától keletkeznek balesetek, amelyek azután – minden igyekezet
ellenére – katasztrófába torkollnak.
Az elmúlt évtizedek nagy visszahangot kiváltó szerencsétlenségeit -
londoni toronyház leégését és a Boeing gép katasztrófáját - ez idézte
elő, mint ahogy a bophali vegyi gyár és a csernobili reaktor balesetei,
sőt a 2008-as pénzügyi „meltdown” is ennek következménye.
(Clearfield, C. Tilcsik, A. 2018. Meltdown: Why Our Systems Fail and
What We Can Do About It. és Yua, Y. et.al. 2018. System crash as
dynamics of complex networks PNAS)
9. A Perrow-mátrix történelmi trendje
Komplexitás
Kicsi Nagy
Csatoltság
GyengénSzorosan
Középkor:
lazán csatolt és
Egyszerű világ
A 20. század második fele:
„közlegelő
A 21. század: Ökoszisztéma
Modern kor: erősödő összefonódás
10. A világ szerkezetének változása
A 20. század első harmadában a világ „közlegelővé” vált. Ez azt
jelentette, hogy a – szuverenitásukat féltékenyen őrző - államok
rákényszerültek, hogy a viselkedés közösen betartandó szabályait
alakítsák ki. Ennek világos példája a Bretton Woods-i rendszer,
amely áttekinthető és kiszámítható kereteket teremtett az
országok között gazdasági együttműködéshez.
A kapcsolatok azonban tovább erősödtek és az 1980-es évektől
kezdve a társadalmi élet valamennyi területe szorosan
összefonódott. A 21. században – nemcsak egyes eszközeink -
egész globalizálódott világunk felérkeztek a Perrow-mátrix jobb
felső sarkába.
A szuverén államok, az önálló vállalatok és az egymástól elkülönülő
technológiai rendszerek elválaszthatatlan egybekapcsolódása az
egész emberiséget egységes rendszerré változtatta. Egyre több
területen vált nélkülözhetetlenné a részletekbe menő szabályozás,
a folyamatos egyeztetés, és a szándékok összehangolása. A világ a
„közlegelő” állapotából észrevétlenül globális ökoszisztémává
alakult.
11. A világ, mint ökoszisztéma
Az ökoszisztéma fogalmát eredetileg az élő természet
jelenségeinek leírására használták. Az élő és élettelen
természet, helyi és a globális tényezőinek, nagyszámú és
egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó elemeiből felépülő
rendszert jelentette.
Az ökoszisztémában, az eredetileg elkülönülő és független
elemek, sőt ezek belső összetevői is közvetlen kapcsolatba
kerültek a rendszer egészével, a határvonalak fellazultak, és
minden összefüggött, mindennel.
Az ember világában ugyanez a fejlődés ment végbe: a
korábban függetlenséget élvező gazdasági, politikai,
technológiai és környezeti rendszerekből – a kialakuló
hiperkonnektivitás, a tranzakciós költségek lecsökkenése, és a
természeti, a társadalmi és a gazdasági folyamatok
összefonódása miatt – egy szuperrendszer jött létre. Ez az,
ami legpontosabban, az ökoszisztéma fogalma fejez ki.
(Muegg, S. 2013. Platforms, Communities, and Business
Ecosystems)
12. Az emberiség a Perrow mátrix jobb felső sarkába:
a rendszerválságok korába érkeztünk
Az ökoszisztéma jelleg azt jelenti, hogy maga az emberiség
egésze felért a Perrow-mátrix jobb felső sarkába, azaz az
emberiség belépett a rendszerválságok korába.
Ez két tényezőből áll:
egy általános átalakulás – életgörbén
egy konkrét válságkorszak, ami a ökoszisztéma
jellegből adódik, mint Perrow szorosan csatolt és komplex
rendszereiben létrejövő „normál katasztrófák”
Ebben az alapvetően megváltozott helyzetben kell
megvizsgálni, mi a jelentősége a tudománynak és hogyan
célszerű alkalmazni a tudományt,
Illetve azt mi a leghatékonyabb módja a tudomány
kommunikációjának és mindebben mi lehet a szkepticizmus
új szerepe.
14. Az ipari forradalom képe
„Ez volt a történelem csúcsa, és egyben ez volt a
mélypontja, ez a legnagyobb bölcsesség, és egyben
a legmélyebb ostobaság korszaka, ez volt a hit és
egyben a hitetlenség ideje, ez volt a fény és egyben
a sötétség évszaka, ez volt a remény tavasza, és
egyben a kétségbeesés tele…”
Ch. Dickens: A két város meséje
„Ebből a bűzből az emberi munka legnagyobb folyama
árad szét, amely megtermékenyíti az egész világot.
Ebben a szennycsatornában színtiszta arany folyik.
Ez az a hely, ahol az emberiség a legmagasabbra
hágott, és ahol a legmélyebb embertelenségbe
sűlyedt, ahol a civilizáció csodákat tesz, és ahol a
civilizált ember vademberré válik.”
A. de Tocqueville (1835)
15. Descartes megjegyzése a 17. századból
Az igazság forrása (R. Descartes - 1641)
„Az igazság tekintetében a szótöbbség nem
ér semmit, mert sokkal valószínűbb, hogy
először egyetlen ember akad rájuk,
mintsem egy egész nép egyszerre…”
16. Kant megjegyzése a 18.századból
A felvilágosodásról:
„A felvilágosodás az ember kilábalása a maga
okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való
képtelenség, hogy valaki, mások vezetése nélkül
gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha
az oka nem értelmünk fogyatékosságában,
hanem az abbeli elhatározás és bátorság
hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljen
vele. Sapere aude ! merj a magad értelmére
támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás
jelmondata”. (Kant: Mi a felvilágosodás?)
17. A 19. század életérzése:
Madách: Ember tragédiája (Prágai szín) (1860)
Tanítvány: „Oh, mit tegyek hát, mester, mond nekem.
Ki annyi éjt szenteltem a tudásnak,
Csak butával lettem-é egyenlő,
És mind e munka elveszett hiába?
Ádám: „El nem veszett, mert épp ez ád jogot
Most már megvetni minden csábjait….
Fogd hát e sárgult pergamenteket,
E fóliánsokat, miken penész ül,
Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik
Saját lábunkon a járást velünk.
És megkímélnek a gondolkodástól.
Ezek viszik a múlt századok hibáit
Előítéletül az új világba.
Tűzre vélük! És ki a szabadba”.
18. A tudomány szerepe a 20. század közepéig
Ha valamilyen problémád van, próbálkozz a tudománnyal,
(londoni kolerajárvány)
A tudós megtesz mindent a népszerűsítésre, (Einstein…)
A média is tudomány ismeretterjesztőjeként kezdi tisztelni a
tudóst,
A tudós megbízható és tekintélyes személynek,
számított….(Bálint György szavaival: a tudományt illetően
az emberek sznobok, illik róluk tudni és illik becsülni őket)
Sőt, a tudomány divatos lett, amiről beszélni illett tudni -(Pl:
Molnár Ferenc 1,2,3 – Kvantummechanika – „most
tanulmányozom…”)
A politikus pedig megszokta, hogy megkérdezze a
tudományt, nemcsak akkor ha bizonytalan, hanem – a
biztonság kedvéért akkor is – ha bármit tenni akar.
19. A gondolkodás etikai és módszertani elvei
A tudományos kutatásé
1. A pártatlanság
(nyitottság)
2. Intellektuális józanság
(szkepticizmus, és
nem rajongó)
3. Intellektuális bátorság
(a bevettől eltérő
problémákat,
eredményeket is
hajlandó megfontolni)
Montmarquet, J. A.: Epistemic Virtue and Doxastic
Responsibility, Rowman & Littlefield Publishers, Inc.,
1993. 23.):
A hétköznapi emberé
1. Ösztönösan követett és
tudatosan is felvállalat
pártosság,
2. A saját csoporthoz és
tekintélyekhez fűződő
rajongó és feltétel
nélküli bizalom
viszonya,
3. Ragaszkodás a bevett
és a csoport által
jóváhagyott nézetekhez
20. A tudomány etikai elvei (1)
Pártatlanság
Mások gondolatai iránti nyitottság,
hajlandóság a másokkal való
eszmecserére, tanulni tőlük, és
eredményeiket irigységtől és
féltékenységtől mentesen megítélni.
A tudós mindig legyen tisztában önmaga
tévedhetőségével, és ennek ismeretében
bizonyos alázattal közelítsen a tényekhez.
21. A tudomány etikai elvei (2)
Intellektuális józanság
Az átlagembernek, és az áltudósnak az
újdonság és szokatlan gondolatok iránt
„rajongásával” szemben, ragaszkodni a
rendelkezésre álló és alátámasztott
adatokhoz. Saját mozgalmunk lényegére
utalva, a tudomány alapvetően
szkeptikus.
A tudós nem akar semmit „minden áron”
bizonyítani, vagy éppen cáfolni. Semleges
a várható eredmények megítélésénél.
Nem teszi szomorúvá, vagy ellenkezőleg
boldoggá, ha a műszer, vagy a statisztikai
adatok valamilyen irányban eldöntenek
egy vitát.
22. A tudomány etikai elvei (3)
Intellektuális bátorság
Arra való készség, hogy hajlandók legyünk
megvizsgáljunk a bevettnek számítótól
különböző vélekedéseket, képesek
legyünk a közösségünkben „hivatalosan”
elfogadott elméletet megkérdőjelezni.
Ugyanakkor szintén legyünk képesek, és
hajlandók arra, hogy kitartsunk korábbi
nézeteink mellett, mindaddig, amíg azokat
egyértelműen meg nem cáfolták.
23. Változások a 20. század 2. felében
A tudomány kezdi elveszíteni szemléletességét…
A tudomány egyre félelmetesebb eszközöket tudott létrehozni..
Kezd összekapcsolódni a politikával, és így közvetve szolgál –
sokak szemében – ember-ellenes célokat, (jön az atombomba,
és a környezet-szennyezés…
A tudomány is nagyüzemmé válik, saját érdekekkel (10mrd
USD egy részecskegyorsítóra)
Megjelenik a tudós és a tudomány másik alakja: a politikát
kiszolgáló és őrült, embertelen dolgokat létrehozó szakember,,
És a társadalom egyre inkább anti-sznob lesz
A tudóst, az elit nagyhatalmú és saját érdekeket követő
képviselőjének tekinti, aki hatalmas pénzek felett rendelkezik
és akik egymással is marakodnak és vitáik bár a tudományon
belülinek tűnnek, de a valóságban politikai hatásúak. Szinte
kényszer lesz a Fausti alku,
Egyre több összeütközés az üzlet, a politika és a tudomány
között,
24. A szkepticizmus új formája - a tudatlanság forrásai
A tudatlanság nem egyszerűen a nem-tudás, vagyis nem
egyszerűsíthető le a tudás/ismeret hiányára. Bonyolult
kulturális és politikai folyamatok eredményeként létrejövő és
rögzülő állapot.
A tudatlanság létrejöttében megjelenik egy olyan
beállítódás, amely – ha érintőlegesen is – de közel van a
szkepticizmushoz. Nevezetesen a tudatlanság létrejöttének
illetve rögzülésének fontos forrása a kételkedés.
A tudatosan keltett kételkedés az információ forrásában, a
személyben, a műben, a kutatásban, a szervezetben, amely
azt létrehozta.
Az agnotology egy olyan tudományos diszciplína, amely az
emberi tudatlansággal, annak forrásaival és kulturális
létrejöttével foglalkozik.
25. A megtévesztés új stratégiája
A megtévesztés új stratégiája tudatosan a tudomány
szakértelmének és kompetenciájának kétségbevonására épít. A
megtévesztő stratégia kiagyalói azt javasolják: ha egy számodra
kellemetlen, de nehezen tagadható ténnyel szembesülsz, a cáfolat
helyett sugalmazz!
Célozz arra: a vizsgálattal szemben felmerültek ellenvélemények.
Mondd azt: kétségek fogalmazódtak meg a kutatók szakmai
hozzáértése iránt.
Tüntesd fel úgy: a kutató-csoport tudományos hírnevét
kikezdték.
Híreszteld el: a kutatók elfogultak, és a konkurencia pénzeli őket.
Kérdőjelezd meg: a kutatók egyes – lényegtelen - állításait,
majd ennek alapján utasítsd el végső eredményeiket.
Terjeszd el a kutatókról: gyanús politikai kapcsolatokkal
rendelkeznek, ellenmondásosnak tekintett mozgalmak támogatják
őket.
26. A megtévesztés pszichológiai tényezői:
Peltzman effektus
A Peltzmen hatás: a biztonsági öv nem
csökkentette a halálos balesetek számát
A világ fokozatosan egyre biztonságosabb,
stabilabb, kiszámíthatóbb lett. A sok védőeszköz
- védőháló és biztosító-kötél - birtokában lankadt
figyelmünk és óvatosságunk,
Mivel úgy érezzük sok minen védi életünket,
ösztönszerűen figyelmetlenek és
meggondolatlanok leszünk,
A figyelmeztetésre úgy reagálunk: úgysem
történhet semmi.
27. A megtévesztés pszichológiai tényezői:
Dunning-Kruger hatás
Dunning-Kruger kísérleteikben egyetemistákkal írattak
teszteket különféle tantárgyakból, és megkérték őket, hogy
ezzel együtt értékeljék a saját tudásukat az adott területen.
Azt tapasztalták, hogy a teszteken legrosszabbul teljesítők
rendre túlbecsülték a képességeiket, míg a jól teljesítők
nagyjából reálisan értékelték, vagy alábecsülték magukat
(Kruger, J; Dunning, D.: "Unskilled and Unaware of It: How
Difficulties in Recognizing One's Own Incompetence Lead to
Inflated Self-Assessments". 1999. JPSP)
Következtetésük: minél kevesebb ismerettel rendelkezik
valaki az élet valamely területén, és ebből következően minél
kevésbé kompetens, hajlamos önmagát annál szakértőbbnek
hinni és a hozzáértő bizonyosságával dönteni.
28. Dunning-Kruger hatás (2)
Ez a beállítódás éppen ellentéte volt a kompetens
személyének, aki szembesülve a helyzet
komplexitásával és ismereteinek
korlátozottságával, éppenséggel alábecsüli tudását
és tétovázik a döntéseknél.
Ez a jelenség azután mások megítélésénél is
előbukkan: amikor az átlagember összeveti egy
vitában megszólalókat, jóval meggyőzőbbnek
találja a tudatlan, de magabiztosan nyilatkozó
dilettánst, mint a megalapozott tudású, de
bizonytalan szakembert.
A korábbi - a tudóst tisztelettel hallgató - polgár
öntelt és magabiztos idiótává válik.
29. A megtévesztés szociális tényezői:
A csoport-hatás működése
A tudomány régóta feltárta: az emberek általában igazodnak saját
csoportjuk nézeteihez, értékeihez. Ha egy véleményt a közösség
tekintélyei, illetve hangadói – politikusok, próféták, vallási vezetők, de
írók vagy művészek is – hirdetnek, azt a közösség tagjai hajlamosak
elfogadni és követni. A Science folyóirat számolt be egy új kísérletről
(„Following the Crowd: Brain Substrates of Long-Term Memory
Confromity”). Az eredményei azt igazolták: az igazodás nem
egyszerűen opportunizmus. Többről van szó, minthogy nem szeretünk
„szembe menni” közösségünkkel.
A kísérletekben feltárult: a csoport-hatás következményeként a
résztvevők emlékezete - saját egyértelmű tapasztalataik ellenére –
úgy módosult, hogy az megfeleljen a referencia-csoport által
elfogadott nézeteknek. „A szociális manipuláció tehát– fogalmazták
meg a kutatók – valóban képes megváltoztatni az agyban megőrzött
információt”.
A következmény pedig: ahelyett, hogy elindulna a tények objektív
tisztázása, a téveszme – a valósággal való éles szembenállás ellenére
- megerősödve kerül ki a vitából.
30. Reményünk: az Internet….
Az internet széleskörű elterjedése azzal kecsegtetett:
felvirrad a szellem napvilága. Olcsón, gyakorlatilag ingyen és
gyorsan mindenki hozzáférhet az emberiség által létrehozott
és jórészt igazolt tényekhez,
Úgy tűnik tévedtünk. A világ hét milliárdnál több lakója
ugyanis nem egy hatalmas, az emberiség kultúrájának
összes kincsét tartalmazó könyvtárban ül, hanem egymástól
elszigetelt, kicsiny „visszhangkamrákban”.
A visszhangkamra a süketszoba ellentéte. A süket-szobában
a minden hang elenyészik, tökéletes, de őrjítő csend vesz
körül. A visszhangkamrában viszont az elhangzó beszéd a
falakról visszaverődve felerősödik és az eredeti szöveg egyre
hangosabban, végül elviselhetetlen erősséggel szól.
Így minden más információt kiszorul, lehetetlen tehát, hogy
bármi, ami a kamrán kívül született és elhangzott, a
tudomásunkra jusson.
31. A világ szerkezete megváltozott
Milgram felismerése: levél-kísérletéből arra a következtetésre jut, a világ
hálózatos szerkezetű. Minden csoportunk bonyolult módon
összekapcsolódó egyénekből áll, és az egyének szerepe eltérő lehet.
Watts és Strogatz felismerése: Az élővilág hajlamos „fürtösödni”: a
kapcsolatokból hálózatok keletkeznek. Az ember világa hálózatokból
épülő hálózatokból áll. Erős a csoportképződési hajlam.
(Ismeretlenek közzé kerülve azonnal csoportot keresünk: „Mi”-re és
Ők”-re bontjuk a világot. :
Sok kis „fürt”, amelyet gyenge kapcsolatok fűznek össze, és teszik
lehetővé az információk (tények és vélemények) terjedését.
Ugyanakkor az ember egyidejűleg többféle csoportnak is tagja lehet.
Így a zárt baráti körből álló kis-világa összetettebbé vált. Az ember
sokféle kis-világ metszéspontjában van.
Granovetter felismerése: a megkérdezettek 16% kapott állást olyasvalakik
közbenjárására, akivel gyakran találkozott. 84%-unk viszont olyan
közvetítőkön keresztül kapott állást, akikkel csak alkalmanként, és
régebben találkozott. Vagyis eltérő de fontos szerepe van, mind az
erős, mind a gyenge kapcsolatoknak.
32. A társadalom észrevétlenül alapvetően átalakul
A társadalom szétesik – nem egyszerűen
osztályokra, hanem hálózatokra, kis közösségekre
bomlik..
És egyszer csak a hálózatokon belül felfedezik,
hogy a fürtök un. echo chamberként működnek,
Majd a szociális médiával a személyes buborékok
jönnek létre, amelyek személyekre szabott és
igazított információval látnak el
a szociális média szerkezetet - echo-chambers
működés
személyes buborék – behavioral microtargeting –
The Daily Me
33. A válságkorszak hatása
Az mondtam, hogy 2010-et követően a világ új
válságkorszakba lépett. Várhatók a katasztrófák és
gazdasági illetve társadalmi összeomlások,
Emiatt az emberek előszeretettel fordulnak az
összeesküvés elméletek felé, kiszolgáltatottak lesznek a
fake news cunaminak,
A tudomány egyre nehezebben képes behatolni a
visszhangkamrába,
Az egyénre ráfeszül az egyéni „bubborék”, ahol
tulajdonképpen önmaga építi ki azt a rendszert, ami
megakadályozza hogy más információhoz hozzájusson.
Vagyis maga épít falakat maga köré,
34. A tudomány kommunikációja a „post-thruth”
társadalomban
A múltban a társadalom és a tudomány kapcsolatának
problémáját abban látták, hogy nem megfelelő a kapcsolat
és a kommunikáció a tudósok és a politikusok illetve a
társadalom között.
A megoldás ebből a szemszögből az, hogy javítják ezt a
kapcsolatot. Kiderült azonban, hogy az igazi probléma az a
bizalmatlanság, ami a tudománnyal szemben kialakult és a
társadalmat elöntő hamis és áltudományos, megalapozatlan
hírek (fake news) állítások tömeges elterjedése.
Kiderült hogy szinte bárki képes létrehozni, elterjeszteni, és
a közvéleményben rögzíteni szinte bármilyen állítást,
teljesen függetlenül annak valóságos igazságától.
Mindez nem a vélemények egységesülését hozta, hanem a
társadalom végletes megosztottságát növelte.
PNAS. 2018 Scientific communication in a post-truth society Shanto Iyengara and Douglas
S. Masseyb
35. A világ 2016-ban lépett a “post-truth” állapotba
Az Oxford Dictionaries 2016-ban jelentette be, hogy a világ
a “post-truth” állapotba került. Vagyis a tények már nem
számítanak alapvetően fontosnak, így a döntésekben sem
játszanak meghatározó szerepet.
Ezt a helyzetet felerősíti, hogy bár az egyik oldalon az
emberek egyre individualistábbá válnak, ugyanakkor egyre
érezhetőbb az a hatás, hogy mások jelenlétében a tények
ellenőrzése lecsökken. Perceived social presence reduces
fact-checking: Youjung Juna,1, PNAS 2017 jun.6.
Sőt, minél érzékenyebb a téma, annál polarizáltabb a
vélemény. Hiába tehát a megalapozott tudás, és a
képzettség nem tűnik el a véleményeltérés sőt inkább nő.
Drummonda, C. and Fischhoff, B. PNAS 2017 szep 5.
36. Hans Rosling: Tények (Factrfullness)
„A világ minden részén teszteltem közönségemet, amely a
legkülönbözőbb foglalkozású emberek ből állt. Mindanyian
magasan iskolázott emberek voltak akik érdeklődtek a világ
dolgai iránt. De legtöbbjük a kérdések nagyobbik felére
rossz választ adott.
A véletlenszerűen válaszoló csimpánzok minden esetben
jobb eredményt érnének el, mint azok a művelt emberek.
Ami érdekes az emberek nem nem-tudtak, hanem
következetesen tévedtek
1. Mennyi ma a világban várható élettartam? 50 60 70 év
2. Hol él a világ lakosságának többsége? Alacsony, Közepes Magas jövedelmű
3. Ma 2 mrd 0 és 15 év közötti gyermek él.
Mennyi fog 2100-ban? 4 mrd 3 mrd. 2 mrd.
4. A ma élő 1 éves gyerekek hány %-a kap
oltást? 20% 50% 80%
37. A visszahang-kamrában csücsülve
Az átlagpolgár magabiztos idiótává alakul. A
tudomány egyre nehezebben befogadható, és nem
szemléletes.
A modern kor hétköznapi embere visszatér a sokáig
alkalmazott stratégiájához: nem a tudományra figyel,
hanem a közösségnek való megfelelés stratégiát választja,
Ösztönszerűen alávetik magukat a saját csoportjuk
véleménynek. Ezt a tényt fejezi ki a francia aforizma: „Nem
az a fontos, mit mond, hanem az, hogy ki mondja”.
Fontosabb számunkra, hogy a közösség befogadjon minket,
mint egy tény valóságtartalma.
Egy idő múlva azután az emberek meggyőzik magukat a
hamis tények igazságtartalmáról, sőt valóságosan igaznak
látják, ami hamis. Ugyanakkor nagy különbségek alakultak
ki a társadalmi közösségek között.
38. Hogyan működik mindez?
Egy adott szöveget, hallgatója, aszerint minősít
„megcáfolhatatlannak”, vagy látja el „ezt még szembesítenem kell a
tényekkel” értékeléssel, hogy a kijelentés megfogalmazóját
karizmatikusnak, vagy „hétköznapi” embernek hiszi. „The power of
charisma - perceived charisma inhibits the frontal executive network
of believers in intercessory prayer” (2011 Schjoedt, U et al.)
Az fMR berendezéssel „belepillantva” a kísérleti személyek agyába,
láthatóvá vált: amikor a „hívő”, az általa karizmatikusnak gondolt
személy állításait értékeli agyának racionális elemzéssel foglalkozó
része „kikapcsol”: a hallottakat nem bocsátja keresztül az ész
szűrőjén.
Amikor viszont a világot ösztönszerű szkepticizmussal szemlélő
ember hallgatja meg ugyanezt a szöveget - még ha karizmatikusnak
is próbálják feltüntetni annak megfogalmazóját - kritikusan közelít
az állításokhoz: bizonyítékokat kér annak igazáról. Így, ha egy
állítás szoros kapcsolatba kerül „Istennel”, hiába a racionális
érvelés, hiába a tények felsorolása, az nem ingatja meg a hívő
meggyőződését
39. Tudósok és összeesküvés elmélet-hívők
Egy nemrég végrehajtott kísérletben sikerült fontos különbséget kimutatni
a tudományos ismeretek illetve az összeesküvés elméletek
„fogyasztóinak” közössége között. (Del Vicario, M. et al. 2016. The
spreading of misinformation online. PNAS.).
A kutatók, a tudósok és az összeesküvés elméletekben hívők Facebook
csoportjainak üzeneteit felhasználva vizsgálták, hogyan terjednek a hírek:
az elsőben az új tudományos eredmények, a másikban a rémhírek. A
kutatás egyrészt feltárt bizonyos hasonlóságot: az új információk gyorsan,
szinte órákon belül ismertté válnak az adott közösségben. Ezt a gyors
elterjedést az alapozta meg, hogy a hálózatok többnyire homogén
„fürtökből” állnak.
Az új információt a „fürtök” tagjai többnyire egy másik – fürtbeli –
társuktól kapták. Jellegzetes különbséget találtak azonban az információ-
terjedés mintájában. A tudományos közösségben az új ismeretek
hamarabb „csengenek le”, annak jeleként, hogy a tudományban az újabb
és a tudományos kritika által pontosított ismeret kiszorítja a régebbit.
Az összeesküvés elmélet híveinek „fürtje” viszont valódi „echo-chamber”:
alapvetően a saját narratívába való illeszkedés határozza meg a
befogadást, és minden annak ellenmondó információt a közösség kivet
magából.
40. Az „igazság” kialakulásának új útjai
A kérdés, vajon miként szilárdulhat egy tudományosan nem
igazolt – sőt egy tudományosan cáfolt - állítás szinte
cáfolhatatlan társadalmi véleménnyé?
A válasz: mert az egyéni tévedésből politikai vagy egyéni
szándékok formálnak közösségi mítoszt. E köré pedig - még
az olyan politikailag semleges témákban is, mint a globális
felmelegedés, a védőoltás, a természetgyógyászat, vagy a
génkezelt növények - mozgalmak szerveződnek.
A mozgalmak természetes működésmódja, hogy
folyamatosan „töltik le” tagjaiknak a nem igazolt, de a
tényszerűség jellemzőivel felruházott állítások tömegét.
Generálnak ellenállást a tudomány felismeréseivel
szemben.
Majd az állításaikból azután - a tudományos elméletek
mintájára – valóságosnak és igazoltnak tűnő rendszert
konstruálnak.
41. Mi következik mindebből?
A szkeptikus mozgalom tevékenységének feltételei
alapvetően megváltoztak.
Áttörni a tudatlanság falát ma nehezebb, mint bármikor az
elmúlt száz évben.
Hatalmas politikai csoportok, óriási erőforrásokra
támaszkodva építgetik és működtetik a visszhang-kamrát,
Fordulat az átlag-polgár magabiztos idióta beállítódásán
nem látszik,
Okosabbat, mint amit csinálunk, nem jutott eszembe:
• felvállalunk projekteket, és az eredményeket megpróbáljuk betáplálni a
társadalomba ,
• Vitára invitálunk a visszhang-kamrát működtető mozgalmakat,
• Kimutatjuk a anti-tudományosság kárát.
• Megpróbálunk objektívek, megértők és nyugodtak maradni lenni egy
alapvetően felizgatott és a más véleményekre nem nagyon figyelő
világban
