1. Amikor a Magyarság ol-
vasója kezébe kapta a leg-
újabb lapszámot, már be-
iktatták az Egyesült Álla-
mok 45. elnökét, akit Do-
nald Trumpnak hívnak.
Nem ment simán a 2016-
os választási év, de errõl
már eleget írtam.
A legújabb hírek arról
szólnak, hogy a hollywoo-
di sztárok közül kik azok,
akik nem vettek részt a
beiktatási ünnepségen, és
kik, azok akik részt vet-
tek.
Egyébként szerintem
nincs különös jelentõsége
egyiknek sem, az új elnö-
köt beiktatták, ez ellen le-
het tüntetni, de a történe-
tet megváltoztatni nem le-
het. Annak idején, még
otthon, a haverokkal azt
szoktuk mondani: a leány-
zó fekvése nem változik.
Egy híres, vagy inkább
hírhedt dokumentumfilm-
rendezõ, Michael Moore
annak idején Goebbels
szellemében készített Ge-
orge W. Bush-ellenes pro-
pagandafilmje, bár sok né-
zõt vonzott, az elnökvá-
lasztást egyáltalán nem
befolyásolta.
A „lökött” ultraliberális
rendezõ akkor kijelentette,
ha Bush elnök marad, ak-
kor õ Franciaországba tá-
vozik. George Bush gyõ-
zött, Michael Moore pedig
maradt az USA-ban. Így
higgyen az ember a holly-
woodi liberálisok szavá-
ban.
Moore most tüntetést
szervez a Capitolium elé,
ahol balhéznak majd egy
jót a hozzá hasonló ütõ-
dött barátaival, társaival,
de a karaván halad, és a
tüntetõk a dolguk végezté-
vel hazamennek. Donald
Trump pedig beköltözik a
Fehér Házba.
Így mûködik Ameriká-
ban a demokrácia, négy
év múlva újra lesz lehetõ-
ség elnököt választani, ad-
digra talán meg-
nyugszanak a
szocializmus
után vágyódó li-
berális polgárok.
E g y é b k é n t
kétévente van
képviselõ-vá-
lasztás, hatéven-
te a szenátorok
is változhatnak,
csak meg kell
gyõzni az egy-
szerû amerikai
p o l g á r o k a t ,
hogy nekik az a
jó, amit Holly-
woodból szor-
galmaznak a hi-
hetetlen anyagi
jólétben élõ szí-
nészek. Persze,
ez már nehe-
zebb lesz.
Évekkel ezelõtt írtam
egy cikkemben:
„A konzervatív republi-
kánus politika fõként a
gazdasági felfogásban kü-
lönbözik a liberális állás-
ponttól. A demokraták az
gondolják, hogy az adófi-
zetõk nem igazán értenek
ahhoz, mit is kezdjenek a
keserves munkával kere-
sett pénzükkel. Küldjenek
abból minél többet Wa-
shingtonba, ahol a politi-
kusok találnak megfelelõ
helyet a verejtékkel meg-
keresett dollároknak. A re-
publikánusok ezzel szem-
ben abban hisznek, hogy
maradjon minél több
pénz az adófizetõ polgá-
rok zsebében. A pénz az
övék, tehát döntsenek õk
annak további sorsáról.”
Ezt érzem ma is, lehet,
hogy ezért majd egyesek
elfogultsággal vádolnak,
amit elfogadok, és gyakor-
latilag egyet is értek vele.
1969-ben léptem be a Re-
publikánus Párt magyar
csoportjába, melynek ve-
zetõje a kiváló Juhász Jó-
zsef volt, akit Eckhardt Ti-
bor egykori magyar politi-
kus kért fel a chicagói ma-
gyar republikánusok meg-
szervezésére.
Eckhardt Tibor, a Füg-
getlen Kisgazdapárt politi-
kusa 1940-ben lemondott
pártelnöki tisztségérõl,
majd Horthy Miklós kor-
mányzó és Teleki Pál mi-
niszterelnök megbízásá-
ból az Egyesült Államokba
utazott, hogy a német ori-
entáció ellensúlyozására
kapcsolatotokat építsen az
angolszász hatalmakkal.
Soha nem tért haza Ma-
gyarországra. 1945 után
az antikommunista emig-
ráció egyik vezéralakja, a
Magyar Nemzeti Tanács
egyik megszervezõje lett.
Eredetileg Eckhardt Ti-
bor szervezte a Republi-
kánus Párt nemzetiségi
csoportját, és felkérte Ju-
hász Józsefet, hogy alakít-
son hasonló republikánus
magyar csapatot Chicagó-
ban. A republikánus ma-
gyarok országos vezetõje
késõbb Pásztor László lett,
akinek életútja többször
keresztezte a sajátomét,
de errõl is beszéltem már
többször.
A kitûnõ szervezõ Ju-
hász József elnök, csapatá-
nak a késõbbi elnök
Csekme Ferenc mellett ifj.
Fekete István is tagja lett,
amint én is. Mindhárman
élünk még, de a nyolcvan
feletti egészségi állapo-
tunkról jobb nem beszélni.
1969-ben Juhász József
kérésére tagja lettem az Il-
linois államban megala-
kult Nemzetiségi Csoport-
nak, amelyben 21 náció
mellett a magyarokat kép-
viseltem. Így nagyon jól is-
mertem a Heritage Group
Council tagjait, és érdeklõ-
déssel olvastam egy hozzá
nem értõ véleményt Ken-
de Péter Az igazi Orbán a
Viktor 2 címû könyvében.
A Kende-könyv nem
irodalom, hanem véres
propagandakiadvány, bár
a szerzõ – elég nagyképû-
en – a politikai pamflet ka-
tegóriába sorolja az iro-
mányát. Kende nevével –
úgy emlékszem – 2002-
ben találkoztam elõször,
amikor A Viktor címû
könyvével szintén Orbán
Viktort vette célba.
Kende a könyve elején
leszögezte: „Elfogult va-
gyok? Igen, kétségkívül”.
Azután felsorolta Orbán
Viktor rossz tulajdonsága-
it, majd – számomra várat-
lanul – a pozitív, jó tulaj-
donságait is.
Ebben a könyvben fog-
lalkozott az író Pásztor
László régi barátommal,
akirõl a kötet 318. oldalán
elképedve olvastam a kö-
vetkezõket: „Az a Pásztor
László, aki 1939-tõl a Nyi-
laskeresztes Párt tagja, 42-
tõl a párt ifjúsági szerve-
zetének területi vezetõje.
Amerikában az ismert fa-
sisztabarát, demokrácia-
ellenes, fajvédõ, antisze-
mita Republican Heritage
Group Council vezetõje,
díszelnöke lett...”
Ha azt mondanám,
hogy a sorokat olvasván
meglepõdtem, az nem len-
ne teljesen igaz. Inkább
mérges lettem, miután
magam is 1969 óta tagja
vagyok az RHGC magyar
tagozatának, amelyet ez a
tökkelütött, a szocializ-
mus aszott emlõin nevel-
kedett alak fajvédõ és anti-
szemita jelzõkkel illet.
Honnan vette ezeket a
badarságokat, nem tu-
dom, de miután izraeliek
és afrikai amerikai tagok
is vannak közöttünk, így
az antiszemita és fajvédõ
jelzõ eleve marhaság. Eze-
ken kívül, vannak japá-
K Ö Z É L E T – 9. oldal2017. február 18. – 7. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
nok, olaszok, görögök,
írek, németek és skandi-
návok, hogy csak néhá-
nyat említsek az RHGC-
ban mûködõ különféle ná-
ciókból.
Ezeket is túlzás fasisz-
tázni, az viszont tény,
hogy a csoport tetemes ré-
sze a kommunistaellenes
nemzetek képviselõibõl
állt, akik a Captive
Nations – Rabnemzetek
Szövetsége – csoporthoz
tartoztak.
Nekem ne próbáljon
egy Kende Péter engem és
republikánus társaimat,
felelõtlenül fasisztázni,
antiszemitázni, amikor
halvány fogalma sincs,
hogy mirõl beszél.
Miután Pásztor László
adatait nem ismertem,
megkérdeztem a „vádlot-
tat”, mi igaz Kende szemé-
lyére vonatkozó állításai-
ból. Laci elmondta, soha-
sem volt tagja a Nyilaske-
resztes Pártnak, 1939-ben
töltötte be a 18. életévét,
ekkor lett nagykorú.
Törökbálinton élt, az
akkoriban svábok által la-
kott kisvárosban, amely-
nek politikai életét a helyi
Volksbund szervezete do-
minálta. A keresztény ma-
gyar fiatalok közül sokan
lettek tagjai a hungarista
szervezet helyi csoportjá-
nak. A 18 éves fiatalember
„bûne” az volt, hogy nem
látta elõre a jövõt. Az
egyetemen tagja volt a Tu-
rul szervezetnek, majd
patikusként dolgozott Tö-
rökbálinton.
Kende könyvérõl még
annyit, hogy egy régi Nép-
szabadságból idézem
Perecz László néhány so-
rát: „Nevetségesen elfo-
gult, bosszantóan primitív
és kínosan hatásvadász
munka. Afféle giccs csu-
pán, amelyik egyszerûen
látja és még egyszerûbben
írja le a bonyolult világot.
A második rész könyv-
ként minõsíthetetlen.
Mert közönséges. Mert
unalmas.”
Egyébként Kende Péter
azért lett számomra újra
érdekes, mert minap az
ATV Csatt mûsorán lezsi-
dózta Majtényi Lászlót, a
baloldal lehetséges államfõ-
jét. Az adásban Kende kije-
lentette: ha az átlag magyar
ember ránéz Majtényira,
akkor olyasvalamit érez,
hogy ez egy zsidó.
Majtényi zsidó genetikája
abszolút szemmel látható.
Az adásban részt vevõ
értelmiségieket felháborí-
totta a hülye kijelentés,
kérték, kérjen elnézést, de
Kende erre nem volt haj-
landó. Késõbb az Egyenes
beszéd címû mûsorban
György Péter esztéta azt
mondta: Magyarországon
senki sem engedheti meg
magának, hogy gátlástala-
nul bárkirõl közölje azt,
hogy zsidó.
Kende végül bocsánatot
kért Majtényitól, közben
azt szajkózta, az õ állítása
nem Majtényire, hanem a
magyar társadalomra vo-
natkozott. Továbbá abban
reménykedett, hogy egy-
szer a zsidó szót úgy lehet
kiejteni Magyarországon,
mint a túrógombócot.
Ez az idõ Magyarorszá-
gon még nem jött el, dü-
hösek lehetnének a No-
bel-díjas magyar zsidók,
az ütõdött firkász túró-
gombócos hasonlatáért.
Egyébként a zsidóság
senkinek sincs az arcára
írva, míg a feketék és az
ázsiaiak könnyen felis-
merhetõk. Emlékszem
Adof Eichmann tárgyalá-
sára Izraelben, a jeruzsá-
lemi bíróságon. A vádlott
egy üveggel védett helyen
volt elkülönítve, mellette
két sabra – bennszülött iz-
raeli – õr ült. A képet néz-
ve Eichmannt neveztem
volna zsidónak, mint a két
izraeli õrt – pedig nem…
Minéltöbbpénztazemberekzsebébe!
Eckhardt Tibor
Kende Péter
Pásztor László
Egy tízéves kislány új is-
kolába kerül, ám a beillesz-
kedés nem várt nehézségek-
be ütközik – Deák Kristóf
Mindenki címû filmjének
egyszerû, pozitív kicsengé-
sûtörténetelenyûgöztetöbb
külföldi fesztivál közönsé-
gét, ezután került egyre kö-
zelebb az Oscar-jelöléshez.
DeákKristófaWestmins-
teri Egyetemen végzett ren-
dezõi szakon. A Mindenki
elõtt több kisfilmen és a
Hacktion sorozat néhány
epizódjában dolgozott. A
Mindenkivel a tokiói rövid-,
és chicagói gyerekfilmfesz-
tiválon is díjat nyert, és a
lille-i Festival du Cinema
Européen közönségdíját is
elnyerte.
A hvg.hu készített inter-
jút a filmessel. Elsõként azt
kérdezték: a Westminsteri
Egyetemen végzett rendezõi
szakot, azóta inkább külföl-
di produkciókban dolgozott,
hogyhogy magyar környe-
zetbenforgattaaMindenkit?
– Az elmúlt években
nagyrészt megrendelésre
dolgoztam, de megfogad-
tam, hogy évente egy kisfil-
met szeretnék elkészíteni –
említi a rendezõ. – A Min-
denki ötletét egy igaz törté-
net inspirálta, de az angliai
írótársaimmal megírt elsõ
változatban valahogy nem
volt annyira egyszerû és pu-
ritánatörténet,mintamivé-
gülelkészült.Elistettemafi-
ókba. Amikor jött egy pályá-
zati lehetõség Magyarorszá-
gon, magyar nyelvre ültet-
tem a sztorit, és így minden
a helyére került.
Deák Kristóf azt nyilat-
kozta korábban, hogy picit
meglepte a Mindenki sikere,
mert a fesztiválokon nem az
ilyen történeteket szokták
díjazni. Miért nem tipikus
fesztiválfilm a Mindenki?
– Ezt inkább úgy értet-
tem, hogy a Mindenki nem
„mûvészfilm” – folytatja. –
Nem kísérletezünk benne új
formai megoldásokkal. Volt
elképzelésünk, összeszedett
látványvilágot akartunk, de
nem szerettük volna elõtér-
be tolni a vizuális kísérlete-
zést. Az egyszerû történetre
akartunk fókuszálni, ebben
Maly Róbert operatõr jó
partner volt.
A fesztiválnyertes filmek
általában iszonyú erõs,
mellbevágó vizuális él-
ményt nyújtanak. A dialó-
gus nélküli filmek a sikere-
sek, hiszen nincsenek nyel-
vi akadályok, nem kell a tör-
ténet megértéséhez feliratot
olvasni.
– A Mindenkiben viszont
mégazelhangzódaloksorai-
nak is van jelentése, utóbbia-
kat pont ezért rímbe szedve
fordítottuk angolra – magya-
rázza. – De nem gondoltam
volna, hogy külföldi közön-
ségnek is le fog ez jönni fel-
iratban.Talánezértlepõdtem
meg a fesztiválsikereken.
Arról, hogy mi tette sike-
ressé a filmet, az alkotó el-
mondta:
– A külföldi vetítéseken
jól fogadták, hogy a filmnek
pozitív a végkicsengése,
hogy nagyon örömteli üze-
nettel hagy magadra. És va-
lahogy egybevág a mostani
korszellemmel, a világpoliti-
kában zajló folyamatokkal.
Furcsa ilyet mondani gye-
rekfilmrõl, de egy csomó
embernek a jelen világpoliti-
kai eseményeit, például az
oszdmegésuralkodjelvtér-
hódítását juttatta eszébe a
történet.
Arról, hogy milyen kam-
pánya volt a Mindenkinek,
miután kiderült, hogy ott
van a tízben, az alkotó el-
mondta:
– Felkértünk egy London
Flairnevûcégeterre.Õkfog-
lalkoztak a kategória tavalyi
gyõztesével is, de ez önma-
gában nem minden. Ám a
munkájuknak köszönhetõ-
en sok kritikushoz eljutott a
film. Angol nyelvû kritikák,
interjúk jelentek meg, ezek-
ben általában a gyereksze-
replõket, Szamosi Zsófit, a
zenét szokták kiemelni, és
azt, hogy a film rátapint a
korszellemre, az egység, il-
letvemegosztottságkérdésé-
re. Meg hogy egy felemelõ
érzés marad a nézõkben a
film után.
A filmnek az egyik legna-
gyobb erõssége a két lány
fõszereplõ, Hais Dorottya és
Gáspárfalvi Dorka játéka.
Õket hogy találta meg a sze-
repekre?
– Steinhauser Andrea, a
casting directorunk elsõ kör-
ben hozott nyolcvan gyere-
ket. Mindannyian rendelkez-
tek már kisebb-nagyobb szí-
nészi tapasztalattal. Három-
körös válogató után döntöt-
tünk a két Dorka mellett. Ez-
után még sokat készültünk
velük együtt a forgatás elõtt.
Egy drámapedagógussal kie-
gészülve értelmeztük játéko-
san a szöveget, a jeleneteket,
ebben a felszabadult játék-
ban pedig Dorkáék sokszor
improvizáltak.
A kisfilmek nem jutnak
el olyan könnyen a közön-
séghez, mint a nagyjátékfil-
mek. Ezen hogy lehetne vál-
toztatni?
– Az egész ott kezdõdik,
hogy egy nagyjátékfilm pre-
mierje eseményszámba
megy, óriási összegeket fek-
tetnek a marketingkam-
pányra. Ezzel egy rövidfilm
nem versenyezhet. A kis-
film inkább egy olyan terep
a fiatal filmesek számára,
ahonnan el lehet jutni az
egészestés alkotásig. De
közben látni kell, hogy a
mûfajban rengeteg lehetõ-
ség rejlik: sok kedvenc
klasszikus, a Chaplin-fil-
mektõl, a Tom és Jerryig né-
hány perces kisfilm. A mû-
faj zseniális, volna a kisfil-
mekre igény, csak ki kell ta-
lálni, hogyan lehet a figyel-
met ráirányítani egy csokor-
nyi ilyen mûre.
Adott egy rossz pedagógiai modell és egy gátlástalan ta-
nárnõ sikerhajhászása. A kilencvenes években járunk.
Ez a kiindulási pontja Deák Kristóf forgatókönyvíró-ren-
dezõMindenkicímûOscar-díjrajelöltkisjátékfilmjének.
Deák Kristóf rendezõ szerint volna igény a kisfilmekre
Mindenki – harcban az Oscar-díjért
Deák Kristóf és a két Dorka