news

1. Csapó Endre
„Olyan világban élünk, amikor bármi
megtörténhet”
Megjelent a Magyar Élet 2014. Augusztus 14-i számában
Múltheti újságszámunk első oldalán ismertettük Orbán Viktor tusványosi
előadását a budapesti napi sajtó megfogalmazásában. Folytatásaként ismertettük az
előadás nyomán felkelt felzúdulás néhány példányát „Orbán a liberálisok elevenjére
tapintott” cím alatt azokból kiragadva, amelyek a beszéd elhangzását követő napokban
jelentek meg magyar újságok hasábjain. Lapzártánk után hamarosan valóságos áradat
indult a nemzetközi liberális sajtóban Orbán Viktor ellen, akit már-már megfékezni való
veszélyes diktátornak neveznek. Nem kétséges, hogy a sajtótámadásokat politikusi
támadások fogják követni, és feltehetően nemzetközi és EU-szervektől megtorlási
kísérletek lesznek. Ideológiai háború a javából, hiszen a magyar miniszterelnök minden
kétséget kizáróan ellenszegülést jelentett be országa védelmében a nagyhatalmi
liberalizmus politikai gyámkodása ellenében. Megtagadva a liberalizmus egyedül üdvözítő
érvényét, Magyarország egyéni érvényesülése számára szabott nemzeti érdekű filozófiát
fogalmazott meg.
Ettől borult ki az ideológiai bili szerte a liberalizmusra préselt világban, annak
célirányosan hűbéri sajtójában, és liberalista szolgálatra abrakolt politikai pártjaiban.
Egy héttel a kétszáz éve uralkodó liberalista eszmeiség talán első
jelenkori kormányzati szintű megtagadása után ébredünk annak tudatára, hogy
ebből a helyi (magyarországi) jelentőségű ellenállásból egy tágabb elvdöntő
irányzat nőhet ki. A világméretű felmordulásnak talán ez ad logikus
indokolást. – Csak nehogy megint korán bontsuk ki a szabadság zászlóját!
Nagyon figyeljünk rá, Orbán Viktor nem a demokrácia ellen szól, azt
inkább megerősítette, talán még kifejthette volna éppen a demokrácia
védelmében a liberalizmus számos olyan elvi tételét és főként gyakorlati
tulajdonságát említve, amik ütköznek a demokrácia elvével. Elég említeni a
liberalista kormányzatok alatti elszegényedést és eladósodást Magyarországon
és mindenütt, ahol a nemzetközi korporációk számára szabad behatolási
lehetőség van. Márpedig van, az Európai Unió belső piacán a „négy
alapszabadság” elve érvényesül: ez az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a
tőke szabad mozgása. A cél minden kereskedelmi akadálytól mentes, szabad

2. versenyen alapuló belső piac kialakítása. Az áruk szabad áramlásának
alapelvét és tartalmát az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római
Szerződésben határozták meg 1957-ben. Akkor az indokolás az volt, hogy az
egységesen szabályozott belső piac növeli a gazdasági hatékonyságot,
széleskörűvé teszi a fogyasztók választási lehetőségé, fokozza az unió
versenyképességét a világpiacon. Ez mind szép, azonban ez a fajta nyakló
nélküli liberalizmus csak a nagyhatalmak számára nyit lehetőséget a gyengébb
államok gazdaságának, piacának felvásárlására, azok gazdasági
gyarmatosítására. Ismerjük a történetet, a rendszerváltozással Magyarország
elvesztette a keleti piacait, a privatizációval kifosztották az orszságot a belső
gazok és a külföldi liberálisok. Magyarország gazdasági összeomlását a
nemzeti kormány állította meg 2010-től kezdve. Most a nyugati tőkés
érdekeltségek liberalista kifosztási lehetőségei korlátozódtak, ezért jött a nagy
támadás a nemzeti kormányzat védekező elszántsága bejelentése nyomán.
Azóta megkaptuk Orbán Viktor teljes tusványosi előadásának szószerinti szövegét,
amibe belefoglalta a liberalizmus ártó hibáit, és azok korlátozására való elvét és
programját. Az előadásból ezeket a részeket egybefoglalva ismertetjük az itt következő
néhány fejezetben az elhangzottak jobb megismerése érdekében:
Orbán Viktor el adásának ő vonatkozó részei
– Nem volt világos a 2008-as nagy nyugati pénzügyi összeomláskor, hogy
mostantól egy másik világban fogunk élni.
– Ezek a mondatok, amelyeket idézni fogok, segítik annak megértését,
hogy micsoda változás zajlik ma a világban.
– Egy nagy elismertségnek örvendő elemző szerint az amerikai puha
hatalom ereje hanyatlik, mert a liberális értékek ma a korrupciót, a szexet és
az erőszakot testesítik meg, és ezzel lejáratják Amerikát és az amerikai
modernizációt.
– Az egyik leggazdagabb amerikai, aki az Amazon nevű cégnek az egyik
első befektetője, azt állítja, hogy egyre kevésbé kapitalista és sokkal inkább
feudális társadalomban élünk, és ha nem változik meg a világgazdasági
rendszer, akkor a középosztály el fog tűnni, és ahogy ő mondja, a
gazdagoknak vasvillákkal fognak nekiesni. Ezért a fentről lefelé építkező
gazdasági modell helyett egy középről növekvő gazdasági modellre lenne
szükség.

3. – Azt mondja egy másik nagy tekintélyű elemző, hogy az internetet –
amit hosszú évek óta a szabadság szimbólumának fog föl a liberális világ –
gyarmatosították a nagyvállalatok, és nem kevesebbet állít, mint hogy a
legnagyobb kérdés jelenleg, hogy a kapitalizmus erőinek, vagyis a nagy
nemzetközi cégeknek sikerül-e fölszámolniuk az internet semlegességét.
– Az angol miniszterelnök, aki kínosan kerüli mindig, hogy a saját
politikai mozgalmát valaha is kereszténydemokratának minősítsék, kiáll a
nyilvánosság elé, és azt mondja, hogy a brit értékrendszer kiemelt része a
kereszténység, és hogy a multikulturalizmus ellenére Nagy-Britannia szívében
keresztény ország, amire büszkének kell lenni.
– Miután az állam nem más, mint a közösség megszervezésének módja,
ami a mi esetünkben hol egybeesik az országhatárokkal, hol nem, talán a
meghatározó mozzanat a mai világban úgy fogalmazható meg, hogy
versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a
megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget
nemzetközileg versenyképessé tenni. Ezzel magyarázható, tisztelt Hölgyeim
és Uraim, hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a
megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális
demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek
nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína,
India, Oroszország, Törökország.
– Ha visszagondolunk arra, hogy mit csináltunk az elmúlt négy évben, és
mit fogunk tenni a következő négy évben, megkeressük, megpróbáljuk
megtalálni – a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól
elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve – azt a közösségszervezési formát,
azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket
évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.
– Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, 2010-ben és különösen mostanában
bátran ki kellett mondanunk azt, hogy egy demokrácia nem szükségképpen
liberális. Az, hogy valami nem liberális, még lehet demokrácia. Sőt, ki kellett,
ki lehetett mondani azt is, hogy valószínűleg a liberális demokrácia
államszervezési elvére épülő társadalmak a következő évtizedekben nem
tudják fenntartani a világversenyképességüket, sokkal inkább egy
visszaszorulást szenvednek el, hacsak nem lesznek képesek magukat
jelentősen megváltoztatni.
– Az államszerveződéseknek eddig ismertük három formáját: a

4. nemzetállamot, a liberális államot és aztán a jóléti államot. És a kérdés az,
hogy most mi következik? A magyar válasz az, hogy egy munkaalapú állam
korszaka következhet el, mi egy munkaalapú társadalmat akarunk szervezni,
amely – mint az előbb említettem – vállalja annak ódiumát, hogy kimondja:
karakterét tekintve nem liberális természetű. Mit is jelent mindez? Ez azt
jelenti, hogy a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és
egyáltalán a társadalom liberális megértésével szakítanunk kell. Ezt most csak
két dimenzióban fogom érinteni, nem akarok belemenni egy hosszabb
előadásba, csak érinteni akarom, hogy a dolog súlya érezhető legyen. A
liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony
tekintetében arra a gondolatra épül, hogy mindent szabad megcselekednünk,
ami a másik szabadságát nem sérti. Erre a gondolati, eszmei kiindulópontra
épült föl a 2010-et megelőző húszévnyi magyar világ
– Folyamatosan, a mindennapi életben azt tapasztaltuk, hogy az erősebb
érvényesül. Folyamatosan azt éreztük, hogy aki gyengébb, azt letapossák.
Nem valami elvont igazságosság elve szerint dőlnek el az egymás kölcsönös
szabadságának elismeréséből fakadó konfliktusok, hanem az történik, hogy
mindig az erősebbnek van igaza. Mindig az erősebb szomszéd mondja meg,
hogy hol a kocsibejáró, mindig az erősebb, a bank mondja meg, hogy mennyi
a hitel kamata, ha kell, menetközben változtatja, és sorolhatnám azokat a
példákat, amelyek egyébként a kiszolgáltatott, gyenge, másoknál kisebb
gazdasági véderővel rendelkező személyeket és családokat folyamatosan
életélményként érte az elmúlt húsz esztendőben.
– Erre javasoljuk mi azt, és megpróbáljuk a magyar államéletet arra a
gondolatra építeni, hogy ne ez legyen a szervezőelv, a társadalom
szervezőelve. Ezt nem lehet törvénybe foglalni, itt most szellemi
kiindulópontokról beszélünk. Ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve,
hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy
amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal. És
megpróbáljuk a magyar közgondolkodásban, az oktatási rendszerben, a saját
magunk viselkedésében a személyes példáinkkal erre az eszmei alapra
helyezni azt a világot, amit magyar társadalomnak nevezhetünk.
– A liberális demokrácia nem volt képes arra, hogy nyíltan kimondja és
kötelezze – akár alkotmányos erővel – a mindenkori kormányokat arra, hogy
munkájukkal a nemzeti érdekeket szolgálja. Egyáltalán: vitatta a nemzeti
érdek létezésének gondolatát. Nem kötelezte a mindenkori kormányokat arra,

5. hogy ismerjék el a világban élő magyarok nemzetünkhöz, magyar nemzethez
való tartozását, és próbálja munkája révén erősíteni ezt az összetartozást. Nem
védte meg a liberális demokrácia, a liberális magyar állam nem védte meg a
közösségi vagyont.
– Nyugodtan vallhatjuk azt az állítást, hogy a liberális demokrácia a többi
európai államhoz képest is, velük összehasonlítva is képtelennek bizonyult
arra, hogy megvédje a nemzet önfenntartásához szükséges közösségi vagyont.
Aztán a liberális magyar állam nem védte meg az országot az eladósodástól.
És végül nem védte meg a családokat, itt a devizahitel rendszerre lehet
gondolni. Nem védte meg a családokat az adósrabszolgaságtól sem.
Következésképpen a 2010-es választás értelmezése – különösen a 2014-es
választási siker fényében – vállalhatóan hangozhat úgy, hogy a nagy
világversenyben, amely a legversenyképesebb állam megteremtésének
érdekében zajlik, azt várják el a magyar polgárok a magyar vezetőktől, hogy
találják meg, dolgozzák ki, kovácsolják ki azt az új magyar államszerveződést,
amely a liberális állam és a liberális demokrácia korszaka után – persze a
kereszténység, a szabadság, az emberi jogok értékeit tiszteletben tartva –
ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget, és azokat az el nem végzett
munkákat, be nem tartott kötelezettségeket, amelyeket fölsoroltam, elvégzi és
tiszteletben tartja.
– A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség,
amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új
állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam.
Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék
még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi
elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz.
– Az államot nyilvánvalóan valakiknek, az erre fölhatalmazott és
megválasztott vezetőknek kell megszervezni és irányítani. Azonban mindig
megjelennek az államélet peremén civil szervezetek. Most a magyarországi
civil világ egy nagyon sajátos képet mutat. Ugyanis a civil – ellentétben a
hivatásos politikussal – egy olyan személy, illetve olyan közösség, amely
alulról szerveződik, saját pénzügyi lábán áll, és önkéntes természetesen.
– Ha megnézem a magyarországi civil világot, akkor azt látom, hogy itt
fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk. És ezek a fizetett politikai
aktivisták ráadásul külföldiek által fizetett politikai aktivisták.
Meghatározható külföldi érdekkörök által fizetett aktivisták, akikről nehéz

6. elképzelni, hogy ezt szociális beruházásnak tekintsék, sokkal inkább indokolt
az a fölfogás, hogy ezen az eszközrendszeren keresztül befolyást kívánnak
adott pillanatban és adott kérdésekben gyakorolni a magyar államéletre.
Nagyon fontos tehát, ha újjá akarjuk szervezni a liberális állam helyett a
nemzeti államunkat, akkor világossá kell tenni, hogy itt nem civilekkel állunk
szemben, nem civilek jönnek velünk szemben, hanem fizetett politikai
aktivisták, akik külföldi érdekeket próbálnak Magyarországon érvényesíteni.
– Amikor az Európai Uniót szóba hozom, nem azért teszem meg, mert
azt gondolnám, hogy az Európai Unión belül ne lehetne egy illiberális,
nemzeti alapokon álló új államot fölépíteni. Szerintem ez lehetséges. Az
európai uniós tagságunk ezt nem zárja ki.
– Egy nemzeti érdekekből kiinduló állami újjászervezés történik. A
konfliktusok, amik elénk kerülnek, nem véletlenszerűek, nem butaságból
fakadnak – bár időnként ilyen is lehet közöttük –, hanem alapvetően egy állam
újraépítésének, öndefiníciójának folyamatával szükségszerűen együtt járó viták.
– Végezetül azt szeretném mondani Önöknek, hogy a jövő lényege, hogy bármi
megtörténhet. És a bármit elég nehéz definiálni. Megtörténhet az, tisztelt Hölgyeim és
Uraim, hogy egy Magyarországgal szomszédos állam légterében lelőnek egy utasszállító
repülőgépet. Megtörténhet, hogy érthetetlen okból több százan meghalnak, mondjuk ki,
egy lényegében terrorakció következtében. Megtörténhet az, tisztelt Hölgyeim és Uraim,
hogy az Egyesült Államokban – tegnapi hírt láttam – az Egyesült Államoknak talán a
szenátusa, az is lehet, hogy a szenátus és a képviselőház együtt úgy döntött, hogy beperli
az amerikai elnököt folyamatos hatáskörtúllépés miatt. És amikor ezek mögé nézek, kiderül,
nemhogy beperlik, többször elítélték már az amerikai elnököt hatáskör túllépése miatt…
Képzeljék el Magyarországon, amikor a parlament beperelné a magyar miniszterelnököt
hatáskörtúllépés miatt, és akkor a bíróság el is ítélne. Meddig tudnék én hivatalban
maradni, tisztelt Hölgyeim és Uraim? Ezeket a példákat csak azért hozom ide, mert olyan
világban élünk, amikor bármi megtörténhet. Most már csak az a kérdés, de itt a válasz
nem engem illet, hogy egy ilyen helyzettől, amikor bármi megtörténhet, félnünk kell-e, vagy
inkább ez bizakodással kell, hogy eltöltsön bennünket? Miután a világ mostani rendje nem
éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy inkább gondoljuk azt,
hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint
bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is
tartogat a magyar nemzet számára. Tehát félelem, begubózás és visszahúzódás helyett
bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei
magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti

7. közösségnek. Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
*
A miniszterelnök előadásából idéztünk mindent, ami a liberalizmusra és a
követendő magyar magatartásra vonatkozott. Ennyit mondott, nem többet, nem
kevesebbet. Azt a többet, amivel riogatják a honi liberalisták a liberalista világot, azt
Budapesten agyalják ki, és jó internacionalista elvtársi buzgalommal beöntik a
közvéleménykeltető gépezetbe, ahonnét szétáramlik a nagyvilágba. Úgy tűnik, az
információ szándékos félremagyarázása, kommentációkkali meghamisítása is liberalista
mentalitás. Így terjed Magyarország rossz híre, ami ha berögzül a tudatban a sűrű
ismétlések során, ez az ország akár megtámadható lehet – felszabadítani a demokrácia
részére.
Íme az Orbán-beszéd liberalista átköltésben:
— A kormányfő most mondta ki először nyilvánosan, hogy fel kívánja
számolni a magyar demokráciát, és helyette egy oligarchikus államszervezet
kialakítását tűzi ki célul, melynek példája a putyini Oroszország.
— Előbb vagy utóbb kilép a demokrácia keretei közül, az európai és a
magyar polgári demokráciák értékrendszeréből.
— Orbán Viktor miniszterelnök mai beszédével azonban nem a liberális
demokráciának áldozott le, hanem magának a demokráciának.
— Putyintól vette át azt az ötletet is, hogy arra hivatkozva üldözze a civil
társadalmat, hogy azok külföldről is kapnak támogatást.
— Orbán Viktor hivatalosan is bejelentette, hogy „vége hazánkban a
demokráciának”, azt a munkaalapú állam váltja fel.
A Die Zeit című liberális német hetilap is a tusnádfürdői beszédről közölt
cikket online kiadásában, a ZDF országos közszolgálati tv hírportálja pedig az
Oroszországgal szembeni uniós szankciókkal kapcsolatban közölt írást
Magyarországról. A Die Zeit „Orbán Putyint játszik” címmel közölte Michal
Kokot írását, aki kiemelte: Orbán Viktor „befejezettnek nyilvánította
országában a nyugati liberális demokráciát”, s Oroszország, Kína és
Törökország „példáját akarja követni”. A kormányfő Tusnádfürdőn „olyan
nyíltsággal fogalmazott politikai elképzeléseiről, mint még soha”. Világossá
tette, hogy „az autoriter hatalomgyakorlás prototípusaiként” számon tartott
országokat kíván követni, s „nem szeretne több külföldit megtűrni

8. országában”, továbbá „nyílt támadást intézett a civil szervezetek ellen,
amelyeket évekkel ezelőtt még védelmébe vett” – tette hozzá a Die Zeit
szerzője.
„Elég” című kommentárjában a müncheni Süddeutsche Zeitung azt írja,
hogy a magyar politikus igazából már régóta nem tud senkit sem meglepni,
ahhoz túlságosan is ismert a jobboldali-nacionalista miniszterelnök
provokációinak kiapadhatatlan tárháza. De most még saját magán is túltett:
túlhaladottnak nyilvánította a liberális demokrácia korát, előnytelennek
minősítette országa függőségét az uniós partnerektől, Kínát, Oroszországot és
Törökországot viszont dicsérte. A sikerek pedig fontosabbak, mint az emberi
jogok. Ezek után jogos a kérdés: tényleg el kell viselni Orbánt az EU-ban? De
mit kell még tennie, hogy végre azt mondják neki: Elég! Sürgősen és
komolyan fel kell tenni a kérdést Orbánnak, hogy Magyarország az EU része
akar-e lenni, vagy sem.
A Wall Street Journal (WSJ) emlékeztet, hogy Orbán Viktor a nyolcvanas
években a szó XIX. századi értelmében vett liberális politikusként vált
ismertté, de 2010-es ismételt hatalomra kerülése óta apránként leépítette az
alkotmányos fékeket és ellensúlyokat. „Magyarország lassított felvételben
történő átalakulása puha autoriter állammá provinciális problémának tűnhet
Washington vagy Brüsszel számára Európa perifériáján, de Orbán Viktor
csodálattal tekint Vlagyimir Putyinra és hozzá hasonló vágyakat dédelget” –
írja a lap, amely szerint a „nacionalista” sok tagja számára nem pusztán
fantázia a határokon átnyúló Nagy-Magyarország feltámasztása. „Orbán
Viktor illiberális őszintesége figyelmeztetés, hogy a szabad piacok és a szabad
társadalmak erőteljesebb védelmet igényelnek” – írja a WSJ.
– Magyarország az első európai ország, amely elítéli a liberális demokráciát, és
elhatárolódik tőle. Olyan új rendszert vezet be, és olyan értékeket állít a középpontba,
amelyekre példaként Vlagyimir Putyin Oroszországát szokták felhozni, de amelyek
visszhangra találnak más országokban is – írta Fareed Zakaria publicista a The
Washington Post című amerikai napilapban megjelent cikkében, utalva Orbán Viktor
magyar miniszterelnök tusnádfürdői beszédére.
The New York Times internetes oldalán megjelent szerkesztőségi
állásfoglalásban azt írta: Magyarországon megszűnt a demokrácia. A szerző sürgette az
Európai Uniót, hogy csökkentse a Magyarországnak szánt infrastrukturális támogatásokat,
valamint függessze fel Budapest szavazati jogát.
*

9. The New York Times cikkét különösen az teszi veszélyessé, hogy
szerkesztőségi állásfoglalásként jelent meg, s aligha tévedünk nagyot, ha azt
mondjuk, hogy a lap szerkesztőségi állásfoglalásai nem állnak távol az
amerikai kormányzati körök véleményétől. Nemkülönben döbbenetes az, hogy
– mint az EU-tól teljesen független ország mértékadó „mainstream” lapja –
egészen konkrét büntetőlépéseket javasol. Egyfelől azt követelik, hogy az EU a
Kohéziós Alapban a Magyarország számára 2014–2020 közötti időszakra
biztosított 22 milliárd eurós infrastrukturális fejlesztésekre szánt keretét
csökkentse, nyilván addig, míg a magyar kormány ismét „jó útra” nem tér.
Másfelől javasolják, hogy Magyarország ellen eljárást kellene kezdeményezni
az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkelyére hivatkozva, amely lehetővé
teszi, hogy megvonják a szavazati jogot attól a tagállamtól, amelyben
komolyan felmerül a 2. cikkelyben felsorolt értékek megsértése, beleértve
ebbe a jogállamiságot, a szabadságot, a demokráciát és az emberi jogokat.
Ismerve at Egyesült Államok hatalmi struktúráját, a nagytőke alkalmazásában
álló sajtóban kifejezett véleményt a kormányzat rendszerint magáévá teszi, így
történik meg, hogy az amerikai nagykövet(asszony) figyelmezteti a magyar
kormányt „helytelen” politikai magatartása miatt. Ilyen a budapesti politikai
civil ellenzéki akció körbejárása nagyhatalmi nyomatékkal.
The New York Times cikke bújtatott támadás – állapította meg Lentner
Csaba közgazdász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közpénzügyi
tanszékvezetője a Híradónak. Szerinte nemzetközi jogot is sérthet, hogy
Amerikából próbálnak nyomást gyakorolni az unióra Magyarországgal
szemben. „Én egy összehangolt támadást érzek. Itt a jéghegy csúcsa
kétségtelenül egyes kereskedelmi médiumoknak a megadóztatása,
megadóztatási szándéka” – mondta a tanszékvezető.
Lengyel újságíró, Górny szerint a tusnádfürdői beszédnek „arra az egyetlen állításra
való redukálása, hogy Budapestnek Moszkvát kell mintaképül venni, kirívó
leegyszerűsítés, sőt manipuláció”. A beszéd fő mondanivalója szerinte teljesen más.
„Eljött az ideje egy új államformuláról való gondolkodásnak és keresésnek, Magyarországnak saját útján
kell haladnia, nem gondolkodás nélkül követni azokat a módszereket, amelyek máshol nem váltak be” –
írja.
Súlyos érvek szólnak a liberalista támadások ellen
Nagyon sok, és sokfelé megjelent vélemény nyilvánult meg a fölháborító
liberalista támadással szemben. A Magyar Nemzet Torkos Matild

10. véleményét kifejező írását közli, amiből idézünk néhány bekezdést:
— Bármennyire is fontos személy a jobboldalon Orbán Viktor,
miniszterelnöki szerepét, hatáskörét erősen szabályozzák törvényeink. Eddigi
politikai pályáját, tetteit mérlegre téve pedig tényleg aljas inszinuáció
kétségbe vonni, megkérdőjelezni a demokrácia melletti elkötelezettségét.
— Orbán azzal háborította fel baloldali és liberális kritikusait, hogy
szerinte szakítani kell a liberális társadalomszervezési módszerekkel. Ezzel
egyébként egyáltalán nincs egyedül a kormányfő, egyre többen vonják ugyanis
kétségbe annak a korábban uralkodó közgazdasági és általában
társadalomtudományi elméletnek a fenntarthatóságát, miszerint a szabad
piacgazdaság és a jogegyenlőségen nyugvó politikai demokrácia – vagyis a
nyugati liberális demokrácia – az emberi társadalom létezésének
legtökéletesebb formája. Ugyanis mennyire lehet tökéletes az a modell, amely
békésen megtűri a demokratikus szegénységet, milliók mélynyomorát?
Orbán elég nagyvonalúan summázta mindazt a keserűséget, amelyet a
liberális demokráciára hivatkozva okoztak az ország lakóinak. Emlékszünk
még arra, hogy „az állam rossz tulajdonos” szöveget szajkózva ész nélkül
kiárusítottak mindent, ami mozdítható? Aminek következtében milliók váltak
jobb esetben bérrabszolgává, rosszabb esetben földönfutó munkanélkülivé. A
liberális demokrácia a tőketulajdonossá emelt hazai holdudvari elitnek
bizonyára nagyon bejött, valóban a világon létező társadalmi szerveződés
legjobbika, ám nem biztos, hogy ugyanígy éreznek azok, akik csupán a
munkaerejüket képesek áruba bocsátani a mindennapi kenyérért.
Mostani bírálói úgy tesznek, mintha Orbán most beszélt volna életében
először a munkaalapú állam tervéről. Legalább öt éve erről beszél.
A baloldali fizetett vagy önkéntes aktivisták most örülhetnek egy
parányit, sikerült megint rossz hírét kelteni a világban Magyarország
demokratikusan választott miniszterelnökének a beszédéből kiragadott
szövegfoszlányok félremagyarázásával, ám van egy rossz hírem számukra: a
magyar nép már a demokrácia őrzését se bízná rájuk, nem kér a viperáikból,
uniós pénzen vett vízágyúikból, gumilövedékeikből, amelyekkel nekik
átmeneti ideig sikerült markukban tartani a hatalmat, miután lelepleződött a
csalásuk, a hazugságaik özöne.
És szóljon a nép is – Torkos Matild kitűnő írásához hozzászóló olvasók
véleményéből válogatva:
— Az illiberális állam az nem anti-libeláris. Megint fogalmi zavart keltenek a hisztivel.

11. És amúgy a ma liberalizmusnak nevezett káosz és anarchia az emberiség pusztulásába
vezet. A legantidemokratikusabb felfogás ami létezik, hiszen az egyén érdekeit helyezi a
közösség érdekei elé, a kisebbségek uralmát erőszakolja a többségre, és az egyéni
szabadságjogok (ami a klasszikus liberalizmusban a gondolat- és véleményszabadság)
helyett megszabja, hogy miről mit gondolhatnak az emberek, miről mi lehet a
véleményük, bizonyos szavak használatát, elnevezéseket, számokat, történelmi felfogást,
másként gondolkodást büntetnek. Továbbá egyéni szabadságjogként kezelik és
erőszakolják a társadalomra a mindenféle devianciákat, aberrációkat, droghasználatot,
erőszakot, antiszociális életformákat stb. Ezzel elérték a családok széthullását,
elmagányosodást, társtalanságot és gyermektelenséget, a mérhetetlen bűnözést, a
felfoghatatlan aberrációk terjedését, és azt, hogy a liberális egyéni szabadságjogok alapján
a bűnözőnek legyen igaza az áldozattal szemben, és egy-egy társadalmi együttélésre
alkalmatlan egyén rettegésben tartson egész közösségeket, büntetlenül.
*
Európa soknemzetiségű földrész, viszonylag kis területen. Minden törekvés, ami
amerikai példát követő lakossági egybeolvadást irányoz elő az európai egységesítés
részére, értemetlen és káros. Épp úgy káros és értelmetlen előírni, hogy Európa minden
országa a teljesen nyitott, szabadversenyes (neoliberalista) elveken alapuló
gazdaságpolitikát folytasson.